Csongrád Megyei Hirlap, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

A magyar szocialista erők nagy seregszemléje [ (Folytatás az 1. oldalról.) sák Rotschild bankjait és Rockefeller és Krupp gyá­rait. Az angol parlamentbe az arisztokraták helyett ül­jenek be a prolik, mint ná­lunk! Mi azt tartjuk hibának — ellentétben a Nyugattal —, hogy az utóbbi években el­uralkodott hazánkban a bü­rokrácia, amely megkeserí­tette a dolgozók életét, hogy túlfeszítettük az iparosítást, hogy sok helyen erőszakol­tuk a termelőszövetkezet szervezését, sok volt a tör­vénysértés, a törvénytelen­ség, hogy nem emeltük meg­felelően a dolgozók reálkere­setét; azt tarjuk hibának, hogy felduzzasztottuk pár­tunkat, nem tisztítottuk meg az ingadozó kispolgári ele­mektől; és nem utolsósorban azt tartjuk hibának, hogy nem alkalmaztuk a proletár­­diktatúra teljes szigorát a belső ellenséges elemekkel szemben, akik ezt kihasznál­va, az első alkalmat megra­gadták, hogy megpróbálják visszaállítani elvesztett ural­mukat. Azt is tudjuk, hogy a jobb vezetés mellett elkerül­hettük volna ezeket a hibá­kat, azonban mindezekből a tényekből le kell vonnunk a megfelelő tanulságot, úgy kell dolgoznunk, hogy ezek a hibák soha többé ne ismét­lődhessenek meg. A kommunistákat most na­gyon sokan bírálják, de egyet értsenek meg a bírálók, hogy olyan tévedéseket, mint az MDP tévedései, egyetlen f­urzsoá párt sem követ el, hogy szocializmus építés köz­ben csak kommunisták kö­vethetnek el hibákat, tőké­sek, bankárok, földbirtoko­sok soha, mert azok nem épí­tenek szocializmust. Kommu­nista párt hibáit csak kom­munista párt javíthatja ki és nem burzsoá és kispolgári pártok, mint azt nálunk akarták októberben. Szocia­lizmust építő állam hibáját csak szocializmust építő ál­lam javíthat ki, nem pedig burzsoá állam, mert az a burzsoá uralmat állítaná vissza. Október 23-a és november 4-e között a pártban történt árulás miatt átmeneti vere­séget szenvedett dolgozó né­­­­pünk. A Szovjetunió segít­ségével levertük az ellenfor­radalmat és most hadsere­günk, rendőrségünk, karha­talmistáink, a megalakult felfegyverzett munkásszáza­dok, a dolgozó nép legjobb fiai őrködnek a proletárállam védelmén. De korántsem sza­bad azt hinnünk, hogy a pro­letárhatalmat fenyegető ve­szélyek már elmúltak. Itt él­nek közöttünk azok, akik minden pillanatban ismét készek hátbatámadni a mun­káshatalmat, erre bátorítják őket nyugati gazdáik is. Sok küzdelem, nehézség előtt ál­lunk még, amit le kell küz­­denünk. Most, a 13. szabad május 1-én más harci feadataink vannak, mint pár évtizeddel ezelőtt. Most nem a tőkések, nem a földbirtokosok hatal­mának megdöntéséért kell küzdeni, mert a hatalom már a dolgozó nép kezében van. Most az a feladat, hogy kí­méletlen harcot folytassunk az ellenforradalom maradvá­nyai ellen, a régi rend ma­radványai ellen, az ellenfor­radalom ideológiája ellen, amely fertőzi a becsületes dolgozókat is; harcoljunk az ország talpraállításáért, a gazdasági élet megszilárdítá­sáért! A termelés megfelelő alakulása nélkül hazánk fél­lábon áll és ez sokáig nem járható út. Ezen a május 1-én az a fel­adatunk, hogy harcot foly­tassunk a párt megerősítésé­ért, ne engedjük sorainkat ingadozó elemekkel felduz­zasztani, lépjünk fel minden olyan frakciós és egyéb tö­rekvésekkel szemben, amely a pártegység ellen tör, amely szétforgácsolni akarja a párt erejét. Fogadjuk meg ezen a má­jus 1-én, hogy magasra emeljük a proletár interna­cionalizmus zászlaját, a mun­kásosztálynak az ellenforra­dalom álltal sárba tiport, vér­rel vörösre festett harci zász­laját. Éljen a nemzetközi mun­kásosztály harcos seregszem­léje, a proletár összefogás­nak nagy ünnepe! Éljen május 1, az ellenfor­radalom leverése után a proletárdiktatúra, a párt mellett felsorakozott töme­gek első seregszemléje! Éljen a nagy Szovjetunió, amely segített népünknek abban, hogy a 13. május 1-ét is szabadon ünnepelhesse! 1919. április 22-én foglalták el a románok Hódmezővásárhelyt. N. Maicanescu alezredes, a városban tartózkodó egységek parancsnoka magához hívatta a helyi pártszer­vezet vezetőit és kijelentette, hogy attól a naptól kezdődően a román katonai parancsnokság engedélye szükséges mindennemű csoporto­suláshoz, gyülekezéshez. A mun­kások vezetői szóvá tették a közel­gő május 1-ét, mire az ezredes té­továzó választ adott, mert a tömeg­nyomásnak nem tudott ellenállni. — És mégis, mi történt? ... A természet, ez a minden kike­letkor újjászülető szépséges tün­dérleány azon a hajnalon is szo­katlan üdeséggel ébredt. Bár bar­na ezüstszegélyű felhők közt bo­lyongott a nap meghatározott pá­lyáján, de lépten-nyomon kikuk­kantott. Ezer színben pompázó vi­rágcsokrot látott az Alföld végte­len síkján, Hódmezővásárhelyt. A tünde fények milliárdnyi húr­jain dalt pengetett egy-egy kósza szél, miközben huncutul elcsente az orgonák, gyöngyvirágok, mezei tarkaságok édes illatát. Álmatlan ifjúmunkások ébredtek azon az emlékezetes napon. Az alezre­des kijelentése óta járták a várost esténként, késő éjsza­kába nyúlóan és szervezték az ifjakat, lányokat, férfiakat, örege­ket május 1-re. És érdekes: egyi­kük sem panaszkodott fáradságról, ragadta őket a szilárd hit lendüle­te. A kora reggeli órákban úgy érződött, hogy halott a város; úgy látszott, élettelenül hever az elnyo­mók karmai alatt Ady paraszt-Pá­­rizsa. Nyolc óra tájban Mártélyról, Kutasról, s a város határszéleiről valóságos kocsikaravánok jöttek, akik csatlakoztak a különböző vá­rosi kerületekhez. Mire 9 órát ütött az óterrplom harangja, a vá­sártér tarkállott a gyülekező em­bertengertől. Az akkoriban alakult szakszervezetek is részt vettek ezen a hatalmas megmozduláson,­­ a bérkocsisok, ügyvédek, pincérek, cigányzenészek. A Szarvas-vendég­lő előtt gyülekeztek a Hómunká­sok és földmunkások. A különféle szakszervezetek a polgári fiúisko­­lánál, az első, második, harmadik negyedik kerületi pártszervezet a Mázsaház és Polgári Fiúiskola közötti területen, az ötödik, hato­dik, hetedik, nyolcadik kerület a Mázsaház előtt. A katonaság és a vörösőrség tagjai pedig a polgári fiúiskola Rárósi­ út felőli oldalán. A zenészek egyenlő arányban el­helyezkedtek a tömeg egy-egy szakaszán, valamilyen iskola ifjú­sága, vagy szakszervezet­­ élén Részt vettek a Vásárhelyen rekedt Szabados Béla igazgatása idején működő újpesti színtársulat 12 ta­gú zenekara is, és húzták a fúvó­sok egy sztárkocsi tetején a Mar­seilles vérpezsdítő dallamát. A tömeg az Andrássy utcán át hömpölygött a város szíve felé. A menet élén valamennyi iskola fel­vonult, és az ifjúsággal tanítók, tanárok együtt énekelték az »Itt van május elseje« kezdetű dalt és egyéb munkásmozgalmi dalo­kat. Utánuk következtek az ifjú­munkások, akik ezt írták fel egy táblára: Miénk a jövő! A táblát Benedek Mihály ifjúmunkás vitte. Mennyi erőt jelentett e rövid kis felirat azon a táblán. Hiába igye­keztek megfojtani a proletárforra­dalmat a román intervenciósok, a vásárhelyi ifjúmunkások bátran hirdették a románok szeme láttára: Miénk a jövő! A megszálló csapatok ki sem mertek szagolni az Andrássy utca mellékutcáiból. (Lehel, Október nyolc utca). A lányok, asszonyok virágokkal vonták be a táblák nyeleit s amikor már nem fért, kis apró csokrokat rögtönöztek és szétosztották a felvonuló ifjúság között. Fél 10-kor indult el nyolcas tö­meg sorokban a menet. Kibom­lottak a vörös és nemzetiszínű zász­lók. Mintegy húszezer főnyi tömeg hömpölygött a város szíve felé. Olyan volt a Fő utca, mint egy megmozdult folyó ... A szónoki emelvény, a jelenlegi Lovas-szobor helyén állt, de te­kintettel a hatalmas tömegre és hangszórók hiányára, rögtönöztek egyet-egyet a Nagytakarék szék­háza, Görög-palota, Kossuth tér felé eső oldalán és a református nagytemplom előtt is. Persze nem valami cirádás, agyondrapériézott szónoki emelvények voltak ezek, hanem csak egy-egy aztal. Innen beszéltek a munkások vezetői, de olyan lelkesedéssel, hogy feldübör­­gött a düh és kibomlott képzelet­ben a holnap, a vörös jövendő. A lelkesedés leírhatatlan. Egyetlen forradalmi örömmámor az egész város. A zárócsoport körülbelül 11 órára érkezik a Főtérre. Ezen a napon nem volt emberpiac a Kos­suth téren... Lélekrázóan szép élménye a ré­gi veteránoknak az az esemény, amely a Nemzeti Szálló egyik ab­lakában történt. (Jelenleg a Szov­jet Katonai Parancsnokság épüle­te.) Szántó Kovács Juliska sírástól elcsukló hangon csak ennyit tudott mondani: Elvtársaim elbuktunk, de győzni fogunk! — és aztán ... aztán lebo­rult az ablakdeszkára és zokogott. Mintha a csend is egy pillanatra megdermedt volna. Érezni lehetett, hogy a szívek összeszorulnak, de az izmok megkeményednek. Vala­honnan újra felharsant a Marseil­les bilincstörő dallama, és mint a futótűz, lángra lobbantotta az em­beri szíveket. Az egész Andrássy utcai embertömeg harsányan éne­kelt. Különösen csodálatos e megmoz­dulásban az, hogy nem volt ki­mondott rendezőgárda, de fegye­lem annál nagyobb. Ez az, ami pro­letárfegyelem néven ismeretes a munkásmozgalmak történetében ... Délután a népkerti borzas fák lombjai alatt labdázott, mókázott, fogócskázott és énekelt az ifjúság. Pedig nem voltak sátrak és íny­csiklandó ételek, színes virág­ágyak, hinták és padok, de vett valami más, amely mindennél na­gyobb: lelkesedés! Ö te léleksimító vörös május! Nekem mindezen túl különösen szép vagy, hiszen téged egy 13 esztendős cselédlány még látott, akinek vére veled együtt bennem buzog a halálomig. Nagy, barna alkony lopakodott azon az estén a városra, arra a vá­rosra, amely megmutatta a meg­szálló csapatok jelenléte ellenére is, hogy él a proletariátus­ ereje, melyet nem lehet leigázni. Az ünnepséget követő napon az alezredes felhívta a munkások ve­zetőit s erősen megrótta őket a történtekért. Valaki ezt válaszolta: nem mi rendeztük ezt az ünnepet, hanem a proletárszolidaritás! Ha valahányszor a Vásártér né­ma tégláin ballagok, a Kossuth utca macskakövein, vagy a Nép­kert árny­csipkézte földjén, nem felejtem, hogy olyan elődök jártak itt egykoron, akik nemcsak álmod­tak a jövőről, de harcoltak is érte. Varsányi Péter „Hiénk a Veteránok elbeszélései alapján emlékezés a vásárhelyi 1919. május 1-re (Az MSZMP Központi Bizottságának május Iá jelszavaiból) Éljen május I-e, a proletár internacionalizmus nagy ünnepe ! KÖSZÖNTÉS Május 1-én, a munkásosztály e nagy ünnepén sze­retettel köszöntjük a munkásőrség tagjait, akik a pro­letárdiktatúra és a munkáshatalom vívmányainak védelmére fegyvert fogtak. Köszöntjük a fegyveres testületek tagjait, akik az ellenforradalom leverésében, a közbiztonság és a népi hatalom megszilárdításában sokszor életük koc­káztatásával résztvettek. Kérjük tőlük, legyenek továbbra is szilárd táma­szai a pártnak, a népnek, a szocializmus ügyének. További feladataik végrehajtásához jó munkát és erőt, egészséget kívánunk! MSZMP MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA Üdvözlet az MSZMP Központi Vezetőségének és a kormánynak A­ Pankotai Állami Gazda­ság üzemi pártszervezete és dolgozói a 13-ik szabad má­jus elseje alkalmából a kö­vetkező üdvözlő táviratott küldték a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Ve­zetőségéhez. A MSZMP Központi Vezetőségének, Budapest. A Pankotai Állami Gazdaság üzemi pártszervezete és dolgozói nevében a 13-ik szabad május 1 alkalmából forró üdvözletünket küldjük az Elvtársaknak és a for­radalmi munkás-paraszt kormánynak. Azért, hogy a 13-ik szabad május 1-ét is megérhettük s nem kerültünk is­mét a fasiszták járma alá, megfogadjuk, hogy helyt ál­lunk a termelésben, s ha szükséges lesz, a fasiszták, illetve az imperialisták elle­ni harcban is. Pankotai Állami Gazdaság üzemi pártszervezete­. Október óta nem füstöl a Kiskundorozsmai Téglagyár kéménye. Közel fél éve nem termelnek a gyárban. Meg­nyugvással vesszük azonban tudomásul, hogy most már dolgoznak az emberek. Szor­gos munkával készülnek a gyár üzemeltetésére. A tég­lagyárnak új gazdája van: a Kis­kundorozsmai Földmű­vesszövetkezet. Jelenleg előkészítő és kar­bantartó munka folyik, hogy a megindulás­­után zavarta­lan legye­n a termelés. A gyár igen elhanyagolt álla­potban volt, és nem csoda, ha a legrosszabb minőségű téglát gyártotta. Most a ke­mencét és a gépeket kijaví­tották 50 ezer forintból. Ugyanakkor a bányában kö­rülbelül 60 centiméteres föld­réteget kellett lehordani, hogy jó minőségű földet ta­láljanak. A gyárban a karbantartó és előkészítő munkák befe­jeztével megkezdik a terme­lést, a tervek szerint havonta 300 ezer téglát égetnek ki. A Dorozsmai Téglagyárral egy­idejűleg a Szőregi II-es szá­mú Téglagyár is a földmű­vesszövetkezet kezelésébe ke­rült. A két üzem elsősorban a falusi lakosság építőanyag­­ellátását biztosítja. Cselőtei István --------------­ Néhány nap múlva újra termel a Dorozsmai Téglagyár Újra a termelőszövetkezet élén Az októberi és novemberi ellenforradalmi események Eperjesen is megzavarták az addig rendes ütemben hala­dó politikai és gazdasági élet menetét. A Szűcs Lászlók, a Tamási Istvánok, a Polyákok és hasonszőrű volt fehérgár­disták, csendőrök összefogva a gádorosi kupecokkal, kulá­­kokkal, több esetben táma­dást intéztek az eperjesi Ifjú Gárda Termelőszövetkezet ellen. Volt olyan tsz-tag is, aki csatlakozott ezekhez az ellenforradalmi elemekhez, mint pédául Buzi András, aki azt ordította, hogy „szét kell osztani a szövetkezet jó­szágait, földjeit és ingósá­gait”. Ezek az emberi mivol­tukból kivetkőzött őrjöngő fenevadak megtámadták a termelőszövetkezet kom­munista tagjait, agyonverés­­sel és felakasztással fenye­gették a tsz Kossuth-díjas el­nökét, Kiss Tamást is, akire azt ordítozták, hogy „elvette a parasztok földjeit, a tagok zsírján épített magának há­zat a községben” stb. Ezek a vádak az ellenforradalmárok szájáról hangzottak el és tel­jesen alaptalanul, mert eb­ben a tsz-ben 27 család épített már magának családi házat, amióta tagok a szövetkezet­ben és vajon kinek a „zsír­jából”? A válasz egyszerű, a saját két kezük munkájából, csakúgy, mint Kiss Tamás. Ebben a tsz-ben is, mint sok más tsz-ben, a józan gon­dolkodást megzavarta az el­lenforradalmi vihar és új el­nököt, új vezetőséget válasz­tottak, mondván az akkor di­vattá vált frázisokkal tele hangon: nem kellenek a régi vezetők, nekünk újak kelle­nek, a régiek komromittált személyek. Vajon miért volt kompromittált személy Kiss Tamás? Talán azért, mert ,a szövetkezeti gazdálkodást úgy vezette, hogy már 27 család házat épített? Vagy mert 1955-ben 34 forint, 1956- ban 44 forint jutott egy-egy munkaegységre a tagoknak, s mert a szövetkezetnek 7 nagy új épülete van már és min­denük megvolt, ami kellett? Nem, ezek a hangok az el­lenség hangjai voltak, nem­­pedig a józan gondolkodású embereké, mert 1956 októbe­rében és az azt követő idők­ben a szövetkezet kommu­nistái fegyvert fogtak, elza­varták az ellenforradalmi csőcseléket, a Szűcs László­­kat, a Polyákokat a község­ből, megtisztították szövetke­zetüket az oda nem való ele­mektől, és újból megindítot­ták a békés termelő munkát. Egy darabig ment ez így, de mégis hiányzott valaki, —az az ember, akit már 1949 óta úgy megszoktak, aki minden ügyes-bajos dolgaikban min­dig segítségükre volt. — Ez nem mehet így soká — mondogatták egyre többen a tagok és a brigádok a kü­lönböző munkahelyeken egész héten keresztül vitat­ták a kérdést. A termelőszö­vetkezet 44 kommunistája márciusban taggyűlést tar­tott, ahol az első napirendi pontként a régi elnöknek is szövetkezetbe való visszahí­vását tárgyalták. — Mi tudjuk, mit ér nekünk­ és az egész szövetkezetnek Kiss elvtárs — mondta Bó­­dis István — és úgy határoz­ni­­unk, hogy visszahívjuk. Majd közgyűlést hívtak össze, ahol ismertették a taggyűlés határozatát és a szövetkezet 180 tagja egy­hangúlag úgy döntött, hogy Kiss Tamás, aki eddig a csongrádi karhatalomnál tel­jesített szolgálatot, azonnal jöjjön vissza, foglalja el el­nöki beosztását, vezesse az eperjesi Ifjú Gárda Tsz-t úgy, mint azelőtt, hét eszten­dőn keresztül. Így történt s a kommunis­ták akarata teljesült és Kiss Tamás mintegy három hete újból elnök régi szövetkeze­tében a tagság örömére. — Csupa öröm itt az élet — mondják a tagok, akikkel az újonnan épülő dohány­pajtában beszélgetünk, amint éppen nyárson sütötték a jó­kora darab szalonnákat. Sok mindenről beszélnek még ezek az emberek, s lát­szott rajtuk, hogy meg van­nak elégedve helyzetükkel. Május 10-ig mintegy 200 ezer forintot akarnak szétosztani munka­egységre a tagság között. Ilyen hát ez az Ifjú Gárda Termelőszövetkezet és csak azoknak rossz, akik irigyked­ve nézik, hogy erőteljesen fejlődik, tagjai jól élnek Kitovszky Mihály

Next