Csongrád Megyei Hirlap, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-01 / 100. szám
A magyar szocialista erők nagy seregszemléje [ (Folytatás az 1. oldalról.) sák Rotschild bankjait és Rockefeller és Krupp gyárait. Az angol parlamentbe az arisztokraták helyett üljenek be a prolik, mint nálunk! Mi azt tartjuk hibának — ellentétben a Nyugattal —, hogy az utóbbi években eluralkodott hazánkban a bürokrácia, amely megkeserítette a dolgozók életét, hogy túlfeszítettük az iparosítást, hogy sok helyen erőszakoltuk a termelőszövetkezet szervezését, sok volt a törvénysértés, a törvénytelenség, hogy nem emeltük megfelelően a dolgozók reálkeresetét; azt tarjuk hibának, hogy felduzzasztottuk pártunkat, nem tisztítottuk meg az ingadozó kispolgári elemektől; és nem utolsósorban azt tartjuk hibának, hogy nem alkalmaztuk a proletárdiktatúra teljes szigorát a belső ellenséges elemekkel szemben, akik ezt kihasználva, az első alkalmat megragadták, hogy megpróbálják visszaállítani elvesztett uralmukat. Azt is tudjuk, hogy a jobb vezetés mellett elkerülhettük volna ezeket a hibákat, azonban mindezekből a tényekből le kell vonnunk a megfelelő tanulságot, úgy kell dolgoznunk, hogy ezek a hibák soha többé ne ismétlődhessenek meg. A kommunistákat most nagyon sokan bírálják, de egyet értsenek meg a bírálók, hogy olyan tévedéseket, mint az MDP tévedései, egyetlen furzsoá párt sem követ el, hogy szocializmus építés közben csak kommunisták követhetnek el hibákat, tőkések, bankárok, földbirtokosok soha, mert azok nem építenek szocializmust. Kommunista párt hibáit csak kommunista párt javíthatja ki és nem burzsoá és kispolgári pártok, mint azt nálunk akarták októberben. Szocializmust építő állam hibáját csak szocializmust építő állam javíthat ki, nem pedig burzsoá állam, mert az a burzsoá uralmat állítaná vissza. Október 23-a és november 4-e között a pártban történt árulás miatt átmeneti vereséget szenvedett dolgozó népünk. A Szovjetunió segítségével levertük az ellenforradalmat és most hadseregünk, rendőrségünk, karhatalmistáink, a megalakult felfegyverzett munkásszázadok, a dolgozó nép legjobb fiai őrködnek a proletárállam védelmén. De korántsem szabad azt hinnünk, hogy a proletárhatalmat fenyegető veszélyek már elmúltak. Itt élnek közöttünk azok, akik minden pillanatban ismét készek hátbatámadni a munkáshatalmat, erre bátorítják őket nyugati gazdáik is. Sok küzdelem, nehézség előtt állunk még, amit le kell küzdenünk. Most, a 13. szabad május 1-én más harci feadataink vannak, mint pár évtizeddel ezelőtt. Most nem a tőkések, nem a földbirtokosok hatalmának megdöntéséért kell küzdeni, mert a hatalom már a dolgozó nép kezében van. Most az a feladat, hogy kíméletlen harcot folytassunk az ellenforradalom maradványai ellen, a régi rend maradványai ellen, az ellenforradalom ideológiája ellen, amely fertőzi a becsületes dolgozókat is; harcoljunk az ország talpraállításáért, a gazdasági élet megszilárdításáért! A termelés megfelelő alakulása nélkül hazánk féllábon áll és ez sokáig nem járható út. Ezen a május 1-én az a feladatunk, hogy harcot folytassunk a párt megerősítéséért, ne engedjük sorainkat ingadozó elemekkel felduzzasztani, lépjünk fel minden olyan frakciós és egyéb törekvésekkel szemben, amely a pártegység ellen tör, amely szétforgácsolni akarja a párt erejét. Fogadjuk meg ezen a május 1-én, hogy magasra emeljük a proletár internacionalizmus zászlaját, a munkásosztálynak az ellenforradalom álltal sárba tiport, vérrel vörösre festett harci zászlaját. Éljen a nemzetközi munkásosztály harcos seregszemléje, a proletár összefogásnak nagy ünnepe! Éljen május 1, az ellenforradalom leverése után a proletárdiktatúra, a párt mellett felsorakozott tömegek első seregszemléje! Éljen a nagy Szovjetunió, amely segített népünknek abban, hogy a 13. május 1-ét is szabadon ünnepelhesse! 1919. április 22-én foglalták el a románok Hódmezővásárhelyt. N. Maicanescu alezredes, a városban tartózkodó egységek parancsnoka magához hívatta a helyi pártszervezet vezetőit és kijelentette, hogy attól a naptól kezdődően a román katonai parancsnokság engedélye szükséges mindennemű csoportosuláshoz, gyülekezéshez. A munkások vezetői szóvá tették a közelgő május 1-ét, mire az ezredes tétovázó választ adott, mert a tömegnyomásnak nem tudott ellenállni. — És mégis, mi történt? ... A természet, ez a minden kikeletkor újjászülető szépséges tündérleány azon a hajnalon is szokatlan üdeséggel ébredt. Bár barna ezüstszegélyű felhők közt bolyongott a nap meghatározott pályáján, de lépten-nyomon kikukkantott. Ezer színben pompázó virágcsokrot látott az Alföld végtelen síkján, Hódmezővásárhelyt. A tünde fények milliárdnyi húrjain dalt pengetett egy-egy kósza szél, miközben huncutul elcsente az orgonák, gyöngyvirágok, mezei tarkaságok édes illatát. Álmatlan ifjúmunkások ébredtek azon az emlékezetes napon. Az alezredes kijelentése óta járták a várost esténként, késő éjszakába nyúlóan és szervezték az ifjakat, lányokat, férfiakat, öregeket május 1-re. És érdekes: egyikük sem panaszkodott fáradságról, ragadta őket a szilárd hit lendülete. A kora reggeli órákban úgy érződött, hogy halott a város; úgy látszott, élettelenül hever az elnyomók karmai alatt Ady paraszt-Párizsa. Nyolc óra tájban Mártélyról, Kutasról, s a város határszéleiről valóságos kocsikaravánok jöttek, akik csatlakoztak a különböző városi kerületekhez. Mire 9 órát ütött az óterrplom harangja, a vásártér tarkállott a gyülekező embertengertől. Az akkoriban alakult szakszervezetek is részt vettek ezen a hatalmas megmozduláson, a bérkocsisok, ügyvédek, pincérek, cigányzenészek. A Szarvas-vendéglő előtt gyülekeztek a Hómunkások és földmunkások. A különféle szakszervezetek a polgári fiúiskolánál, az első, második, harmadik negyedik kerületi pártszervezet a Mázsaház és Polgári Fiúiskola közötti területen, az ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik kerület a Mázsaház előtt. A katonaság és a vörösőrség tagjai pedig a polgári fiúiskola Rárósi út felőli oldalán. A zenészek egyenlő arányban elhelyezkedtek a tömeg egy-egy szakaszán, valamilyen iskola ifjúsága, vagy szakszervezet élén Részt vettek a Vásárhelyen rekedt Szabados Béla igazgatása idején működő újpesti színtársulat 12 tagú zenekara is, és húzták a fúvósok egy sztárkocsi tetején a Marseilles vérpezsdítő dallamát. A tömeg az Andrássy utcán át hömpölygött a város szíve felé. A menet élén valamennyi iskola felvonult, és az ifjúsággal tanítók, tanárok együtt énekelték az »Itt van május elseje« kezdetű dalt és egyéb munkásmozgalmi dalokat. Utánuk következtek az ifjúmunkások, akik ezt írták fel egy táblára: Miénk a jövő! A táblát Benedek Mihály ifjúmunkás vitte. Mennyi erőt jelentett e rövid kis felirat azon a táblán. Hiába igyekeztek megfojtani a proletárforradalmat a román intervenciósok, a vásárhelyi ifjúmunkások bátran hirdették a románok szeme láttára: Miénk a jövő! A megszálló csapatok ki sem mertek szagolni az Andrássy utca mellékutcáiból. (Lehel, Október nyolc utca). A lányok, asszonyok virágokkal vonták be a táblák nyeleit s amikor már nem fért, kis apró csokrokat rögtönöztek és szétosztották a felvonuló ifjúság között. Fél 10-kor indult el nyolcas tömeg sorokban a menet. Kibomlottak a vörös és nemzetiszínű zászlók. Mintegy húszezer főnyi tömeg hömpölygött a város szíve felé. Olyan volt a Fő utca, mint egy megmozdult folyó ... A szónoki emelvény, a jelenlegi Lovas-szobor helyén állt, de tekintettel a hatalmas tömegre és hangszórók hiányára, rögtönöztek egyet-egyet a Nagytakarék székháza, Görög-palota, Kossuth tér felé eső oldalán és a református nagytemplom előtt is. Persze nem valami cirádás, agyondrapériézott szónoki emelvények voltak ezek, hanem csak egy-egy aztal. Innen beszéltek a munkások vezetői, de olyan lelkesedéssel, hogy feldübörgött a düh és kibomlott képzeletben a holnap, a vörös jövendő. A lelkesedés leírhatatlan. Egyetlen forradalmi örömmámor az egész város. A zárócsoport körülbelül 11 órára érkezik a Főtérre. Ezen a napon nem volt emberpiac a Kossuth téren... Lélekrázóan szép élménye a régi veteránoknak az az esemény, amely a Nemzeti Szálló egyik ablakában történt. (Jelenleg a Szovjet Katonai Parancsnokság épülete.) Szántó Kovács Juliska sírástól elcsukló hangon csak ennyit tudott mondani: Elvtársaim elbuktunk, de győzni fogunk! — és aztán ... aztán leborult az ablakdeszkára és zokogott. Mintha a csend is egy pillanatra megdermedt volna. Érezni lehetett, hogy a szívek összeszorulnak, de az izmok megkeményednek. Valahonnan újra felharsant a Marseilles bilincstörő dallama, és mint a futótűz, lángra lobbantotta az emberi szíveket. Az egész Andrássy utcai embertömeg harsányan énekelt. Különösen csodálatos e megmozdulásban az, hogy nem volt kimondott rendezőgárda, de fegyelem annál nagyobb. Ez az, ami proletárfegyelem néven ismeretes a munkásmozgalmak történetében ... Délután a népkerti borzas fák lombjai alatt labdázott, mókázott, fogócskázott és énekelt az ifjúság. Pedig nem voltak sátrak és ínycsiklandó ételek, színes virágágyak, hinták és padok, de vett valami más, amely mindennél nagyobb: lelkesedés! Ö te léleksimító vörös május! Nekem mindezen túl különösen szép vagy, hiszen téged egy 13 esztendős cselédlány még látott, akinek vére veled együtt bennem buzog a halálomig. Nagy, barna alkony lopakodott azon az estén a városra, arra a városra, amely megmutatta a megszálló csapatok jelenléte ellenére is, hogy él a proletariátus ereje, melyet nem lehet leigázni. Az ünnepséget követő napon az alezredes felhívta a munkások vezetőit s erősen megrótta őket a történtekért. Valaki ezt válaszolta: nem mi rendeztük ezt az ünnepet, hanem a proletárszolidaritás! Ha valahányszor a Vásártér néma tégláin ballagok, a Kossuth utca macskakövein, vagy a Népkert árnycsipkézte földjén, nem felejtem, hogy olyan elődök jártak itt egykoron, akik nemcsak álmodtak a jövőről, de harcoltak is érte. Varsányi Péter „Hiénk a Veteránok elbeszélései alapján emlékezés a vásárhelyi 1919. május 1-re (Az MSZMP Központi Bizottságának május Iá jelszavaiból) Éljen május I-e, a proletár internacionalizmus nagy ünnepe ! KÖSZÖNTÉS Május 1-én, a munkásosztály e nagy ünnepén szeretettel köszöntjük a munkásőrség tagjait, akik a proletárdiktatúra és a munkáshatalom vívmányainak védelmére fegyvert fogtak. Köszöntjük a fegyveres testületek tagjait, akik az ellenforradalom leverésében, a közbiztonság és a népi hatalom megszilárdításában sokszor életük kockáztatásával résztvettek. Kérjük tőlük, legyenek továbbra is szilárd támaszai a pártnak, a népnek, a szocializmus ügyének. További feladataik végrehajtásához jó munkát és erőt, egészséget kívánunk! MSZMP MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA Üdvözlet az MSZMP Központi Vezetőségének és a kormánynak A Pankotai Állami Gazdaság üzemi pártszervezete és dolgozói a 13-ik szabad május elseje alkalmából a következő üdvözlő táviratott küldték a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Vezetőségéhez. A MSZMP Központi Vezetőségének, Budapest. A Pankotai Állami Gazdaság üzemi pártszervezete és dolgozói nevében a 13-ik szabad május 1 alkalmából forró üdvözletünket küldjük az Elvtársaknak és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak. Azért, hogy a 13-ik szabad május 1-ét is megérhettük s nem kerültünk ismét a fasiszták járma alá, megfogadjuk, hogy helyt állunk a termelésben, s ha szükséges lesz, a fasiszták, illetve az imperialisták elleni harcban is. Pankotai Állami Gazdaság üzemi pártszervezete. Október óta nem füstöl a Kiskundorozsmai Téglagyár kéménye. Közel fél éve nem termelnek a gyárban. Megnyugvással vesszük azonban tudomásul, hogy most már dolgoznak az emberek. Szorgos munkával készülnek a gyár üzemeltetésére. A téglagyárnak új gazdája van: a Kiskundorozsmai Földművesszövetkezet. Jelenleg előkészítő és karbantartó munka folyik, hogy a megindulásután zavartalan legyen a termelés. A gyár igen elhanyagolt állapotban volt, és nem csoda, ha a legrosszabb minőségű téglát gyártotta. Most a kemencét és a gépeket kijavították 50 ezer forintból. Ugyanakkor a bányában körülbelül 60 centiméteres földréteget kellett lehordani, hogy jó minőségű földet találjanak. A gyárban a karbantartó és előkészítő munkák befejeztével megkezdik a termelést, a tervek szerint havonta 300 ezer téglát égetnek ki. A Dorozsmai Téglagyárral egyidejűleg a Szőregi II-es számú Téglagyár is a földművesszövetkezet kezelésébe került. A két üzem elsősorban a falusi lakosság építőanyagellátását biztosítja. Cselőtei István -------------- Néhány nap múlva újra termel a Dorozsmai Téglagyár Újra a termelőszövetkezet élén Az októberi és novemberi ellenforradalmi események Eperjesen is megzavarták az addig rendes ütemben haladó politikai és gazdasági élet menetét. A Szűcs Lászlók, a Tamási Istvánok, a Polyákok és hasonszőrű volt fehérgárdisták, csendőrök összefogva a gádorosi kupecokkal, kulákokkal, több esetben támadást intéztek az eperjesi Ifjú Gárda Termelőszövetkezet ellen. Volt olyan tsz-tag is, aki csatlakozott ezekhez az ellenforradalmi elemekhez, mint pédául Buzi András, aki azt ordította, hogy „szét kell osztani a szövetkezet jószágait, földjeit és ingóságait”. Ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött őrjöngő fenevadak megtámadták a termelőszövetkezet kommunista tagjait, agyonveréssel és felakasztással fenyegették a tsz Kossuth-díjas elnökét, Kiss Tamást is, akire azt ordítozták, hogy „elvette a parasztok földjeit, a tagok zsírján épített magának házat a községben” stb. Ezek a vádak az ellenforradalmárok szájáról hangzottak el és teljesen alaptalanul, mert ebben a tsz-ben 27 család épített már magának családi házat, amióta tagok a szövetkezetben és vajon kinek a „zsírjából”? A válasz egyszerű, a saját két kezük munkájából, csakúgy, mint Kiss Tamás. Ebben a tsz-ben is, mint sok más tsz-ben, a józan gondolkodást megzavarta az ellenforradalmi vihar és új elnököt, új vezetőséget választottak, mondván az akkor divattá vált frázisokkal tele hangon: nem kellenek a régi vezetők, nekünk újak kellenek, a régiek komromittált személyek. Vajon miért volt kompromittált személy Kiss Tamás? Talán azért, mert ,a szövetkezeti gazdálkodást úgy vezette, hogy már 27 család házat épített? Vagy mert 1955-ben 34 forint, 1956- ban 44 forint jutott egy-egy munkaegységre a tagoknak, s mert a szövetkezetnek 7 nagy új épülete van már és mindenük megvolt, ami kellett? Nem, ezek a hangok az ellenség hangjai voltak, nempedig a józan gondolkodású embereké, mert 1956 októberében és az azt követő időkben a szövetkezet kommunistái fegyvert fogtak, elzavarták az ellenforradalmi csőcseléket, a Szűcs Lászlókat, a Polyákokat a községből, megtisztították szövetkezetüket az oda nem való elemektől, és újból megindították a békés termelő munkát. Egy darabig ment ez így, de mégis hiányzott valaki, —az az ember, akit már 1949 óta úgy megszoktak, aki minden ügyes-bajos dolgaikban mindig segítségükre volt. — Ez nem mehet így soká — mondogatták egyre többen a tagok és a brigádok a különböző munkahelyeken egész héten keresztül vitatták a kérdést. A termelőszövetkezet 44 kommunistája márciusban taggyűlést tartott, ahol az első napirendi pontként a régi elnöknek is szövetkezetbe való visszahívását tárgyalták. — Mi tudjuk, mit ér nekünk és az egész szövetkezetnek Kiss elvtárs — mondta Bódis István — és úgy határozniunk, hogy visszahívjuk. Majd közgyűlést hívtak össze, ahol ismertették a taggyűlés határozatát és a szövetkezet 180 tagja egyhangúlag úgy döntött, hogy Kiss Tamás, aki eddig a csongrádi karhatalomnál teljesített szolgálatot, azonnal jöjjön vissza, foglalja el elnöki beosztását, vezesse az eperjesi Ifjú Gárda Tsz-t úgy, mint azelőtt, hét esztendőn keresztül. Így történt s a kommunisták akarata teljesült és Kiss Tamás mintegy három hete újból elnök régi szövetkezetében a tagság örömére. — Csupa öröm itt az élet — mondják a tagok, akikkel az újonnan épülő dohánypajtában beszélgetünk, amint éppen nyárson sütötték a jókora darab szalonnákat. Sok mindenről beszélnek még ezek az emberek, s látszott rajtuk, hogy meg vannak elégedve helyzetükkel. Május 10-ig mintegy 200 ezer forintot akarnak szétosztani munkaegységre a tagság között. Ilyen hát ez az Ifjú Gárda Termelőszövetkezet és csak azoknak rossz, akik irigykedve nézik, hogy erőteljesen fejlődik, tagjai jól élnek Kitovszky Mihály