Csongrád Megyei Hirlap, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

__2 Új ösztöndíj- és tandíjrendszer az egyetemeken és a főiskolákon A Magyar Közlöny vasár­napi számában megjelenik a kormány határozata az új ösztöndíj- és tandíjrendszer bevezetéséről az egyetemek, főiskolák és akadémiák nap­pali tagozatain. A határozat bevezetőben megállapítja, hogy az eddigi egyetemi ösz­tön- és tandíjrendszer nem szolgálja kielégítően felsőok­tatási célkitűzéseink megva­lósítását. A kormány ezért szükségesnek látja olyan új rendszer bevezetését, amely az eddigi hiányosságokat ki­küszöböli és biztosítja első­sorban az osztályszempontból arra legérdemesebb fiatalok továbbtanulását. A határozat szerint az egyetemi hallgatók a követ­kező állami juttatásban ré­szesülhetnek: A tanulmányi ösztöndíj: rendszeres szociá­lis támogatás; rendkívüli se­gély; népköztársasági, egye­temi és főiskolai ösztöndíj, egyéb ösztöndíj. A tanulmányi ösztöndíj ha­vi 100 forinttól 250 forintig terjed. Az a hallgató kaphat­ja, akinek tanulmányi átlag­­eredménye legalább „jó”. Nem részesülhet benne az a hallgató, akinek eltartói havi 2000 forintot meghaladó jö­vedelemmel rendelkeznek. A rendszeres szociális tá­mogatás pénzből, illetve ter­mészetbeni juttatásból áll. A pénzbeli juttatás 5O—150 forintig terjed. Ebben — a tanulmányi eredménytől füg­gően — elsősorban a munká­sok, mezőgazdasági munká­sok, falusi félproletárok és mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tagok gyermekei részesíthetők, ha eltartóik jövedelme nem haladja meg az 1600 forintot. Természet­beni juttatásban — kedvez­ményes szállás és ingyenes étkezés — a szociális körül­ményeik folytán arra ráutalt hallgatók­ részesülhetnek. Nem részesülhet ingyenes ét­­k­gzésben az, akinek eltartói havi 2500 forintot meghala­dó jövedelemmel rendelkez­nek. A tanulmányi ösztöndíj és a rendszeres szociális támo­gatás pályázat útján nyerhe­tő el. A rendkívüli segélyt — pénz, tankönyv, tanszer stb. — a hallgatók a szociális helyzetüktől függően kaphat­ják. A népköztársasági, egyete­mi és főiskolai ösztöndíj ösz­­szege havi 700 forint. Az első évfolyamú hallgató ilyen ösz­töndíjat nem kaphat. Az ösz­töndíj — ha az új rendszer már valamennyi évfolyamra kiterjed tanévenként 150 hallgató részére adományoz­ható. A termelési gyakorlatos ösztöndíj, a tanulmányi út­tal kapcsolatos költségtérítés, a nyári és a demonstrátori ösztöndíj jelenlegi mértéke változatlan marad. Az 1957—58-as tanévtől kezdve az első és a második évfolyamú hallgatók, az új ösztöndíj-rendszernek vala­mennyi évfolyamra való ki­­terjesztése után pedig min­den hallgató — ha ingyenes étkezési utalványban nem ré­szesül — a teljes étkezési költséget fizeti. A tandíj összege féléven­ként 1000 forint. A tandíjfi­zetés szabályait, a tandíjmen­tességben részesíthetők körét — beleértve a teljes vagy részleges tandíjmentesség fel­tételeinek meghatározását — a művelődésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyet­értésben állapítja meg. Az ösztön- és tandíjrend­szert 1957. szeptember 1-én az egyetemek, főiskolák és akadémiák első és második évfolyamain kell bevezetni. A magas évfolyamú hallga­tók az eddig szabályok sze­rint továbbra is részesíthetők a jelenlegi juttatásokban, számukra a tandíjrendszer is változatlan marad. Az 1958—59. tanévtől a negyedik, vagy ennél maga­sabb évfolyamú hallgatók a jelen határozattal bevezetett rendszer szerint kaphatnak tanulmányi ösztöndíjat azzal az eltéréssel, hogy ezeknek az évfolyamoknak a hallgatói pályázat alapján a jelenlegi­nél magasabb összegű pénz­beli szociális támogatásban részesülhetnek. A népköztár­sasági egyetemi és főiskolai ösztöndíj összege ezeken az évfolyamokon változatlan. Az a hallgató, aki saját hi­bájából évfolyamot ismétel, rendszeres szociális támoga­tásban nem részesülhet. A kormány felhatalmazta a művelődésügyi minisztert, hogy az érdekelt miniszterek­kel egyetértésben az e hatá­rozatban megállapított jöve­delemhatárokat a szükséghez mérten módosítsa, illetve az eltartott családtagok számá­hoz arányosítsa. Sok bányász kapott kitüntetést Szombaton délelőtt az Ország­házban ünnepséget tartottak, amelyen a szén-, olaj-, bauxit-, érc- és márványbányászat leg­jobb dolgozóit, műszaki veze­tőit tüntették ki. Az ünnepsé­gen részt vett Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Czottner Sándor nehézipari miniszter, Blaha Béla, a Bányászszakszer­vezet elnöke, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Cseh­szlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Franciaország hazánkba érke­zett bányászküldöttsége. Dobi István beszédében üd­vözölte a VII. bányásznap al­kalmából a vas-, szén-, olaj-, bauxit-, érc- és ásványbányá­szokat, és a bányásznapra ha­zánkba érkezett külföldi bá­­nyászküldöttségeket. Rövid beszéd után Dobi Ist­ván átadta 100 bányásznak és műszaki vezetőnek a »Szocialis­ta munkáért« érdemérem és 53 bányászati dolgozónak a »Mun­­kaérdemérem« k­itüntetést. A kitüntetettek nevében Lóvárdy Ferenc, a Dorogi Szénbányás­­szati Tröszt igazgatója mondott köszönetet. Szombaton a parlament épü­letében ülést tartott az orszá­gos Földművesszövetkezeti Ta­nács. Az ülésen többek között megjelent Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari mi­niszter, Nyers Rezső, a SZÖ­­VOSZ igazgatóságának elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese. -------------­ Ülést tartott az Országos F­­ldművesszövetkezeti Tanács A külpolitika ------hírei------­röviden Dobi István, Kádár János és Horváth Imre Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táv­iratot küldött Ho Si Minh el­nöknek és Fam Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsa elnöké­nek és külügyminiszterének. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Boldoczki Jánost rendkí­vüli és meghatalmazott nagykö­vetté nevezte ki és megbízta a Magyar Népköztársaság Ulan­batori nagykövetségének veze­tésével. Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége V-­­• Molo­­tovot, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagyköveté­vé nevezte ki a Mongol Nép­­köztársaságba. V. I. Piszajevet, az eddigi nagykövetet a követ­ség tanácsosává nevezték ki, követi rangban. Washingtonból jelenti a Reu­ter. Az amerikai képviselőház végleges döntést hozott a kül­földi segélyprogram összegéről, amely­ 3 milliárd 435 millió 810 ezer dollár. Egymilliárddal ke­vesebb, mint amennyit Eisen­hower elnök eredetileg kért. v * Erich Ollerthau­er, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke Wiesbadenben mondott beszé­dében a moszkvai szovjet—nyu­gatnémet tárgyalásokról szólva megállapította, hogy a nyugat­német kormány nem követelt szerencsés politikát. Ollenbauer szerint a Német Szociáldemokrata Párt minden lehetőséget felhasznál majd »a keleti tömbbel való kapcsola­tok normalizálására«. Augusztus 31-én a Malájföldi Szövetség a Brit Nem­zetközös­­ség tagjává vált. Az új állam­­szövetség kilenc maláj állam­ból: Perak, Solanger, N­egri Sembilan, Pahang, Perils, Ke­dah, Kelantan, Trengganu, Jo­­hore szultánátusokból, vala­mint Malakka és Penang (két volt brit) területből áll. Az ál­­­­lamszövetséget a szultánok ál­tal megválasztott főszultán, első alkalomból Negri Sembilau ural­kodója vezeti. A Maláj Szövetség a N­úlsa­­im Hu­l-félszigtet és egyúttal az ázsiai klontinens legdélibb­- rég­i­szét foglalja el. Területe, 130 000­­négy­zetkilométer, la­kóinak szám­a közel 1 millió fő. A lakosság fele maláj, de kínai­ak is igen nagy számban élnek itt (38 százalék.) Mindennek el­lenére az új állam hivatalos nyelveként a maláj és egyelőre tíz évre az angolt fogadták­ el, s ezenkívül a mohamedán v£d­­lést államvallássá nyilvánítot­ták. A terület fontos stratégiai jelentőségű, hiszen innen az ázsiai tengerek legjelentősebb víziútja, a Malak­ka-szoros könnyen ellenőrizhető. Maláj­föld katonai jelentősége mellett, fontos gazdasági terület is. Kü­lönösen a nyugati partvidéken számos, nagy kiterjedésű kau­­csukültetvény található, ezen­kívül jelentékenyen ón-, man­gán-, wolfram-, bauxit-, arany­bányás is. A malájföldi dzsun­gelekban jelenleg is harcot foly­tatnak Maláj­föld igazi szabad­ságáért küzdő partizánok a brit katonaság ellen. A Malájföldi Szövetség a brit nemzetközös­ség tizennegyedik tagja. Az ünnepséget Kuala Lum­purban, az új állam fővárosá­ban tartották. A függetlenségi kiáltványt Abdul Ilalmion her­ceg, miniszterelnök olvasta fel, aki néhány perccel azelőtt­­él­te át a hatalom átadásának ok­mányait a gloucesteri hercegslől, az angol korona képviselőjétől. A függetlenségi nyilatkozat, felolvasása először maláj, majd angol nyelven történt meg. Utá­na a tömeg hétszer egymásután kiáltotta: »raerdeka« (szabad­ság) és a nemzeti himnusz hangjai mellett felvonták az árbocra a maláj lobogót.­ Az ünnepség a Korán egy versének felolvasásával, 101 ágyúlövés­sel, 10 perces imával, valamint színes léggömbök felélesztésével ért véget. Malájföldi Szövetség — a Brit Nemzetközösség új tagja a Nagy összegű nyeremények s e heti lottón Leérkezett 2 millió 60 ezer 420 darab lottószelvény. A nyertes szelvények között 3 millió 90 ezer 630 forint kerül elosztásra, öttalálatos szelvény nem­ volt. Négy találatot öt fo­gadó ért el, nyereményösszeg egyenként 309 062,50 forint. A háromtalálatos szelvények száma 748 darab, nyeremény­­összege egyenként 1032 forint ötven fillér. Két találatot 33 992 szelvényen értek el és azokra egyenként 22,50 forint nyeremény jut. JEGY HÉT NEMZETKÖZI AZ ENSZ NEM VÁLHAT A NYUGATI HATALMAK ESZKÖZÉVÉ. Aligha szük­séges részletesen indokolni azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete szeptember 17-én kezdődő tizenkettedik ülésszakára milyen nagyfontosságú feladatok megol­dása hárul. Elég itt megemlíteni a lesze­relés kérdését, vagy a hosszabb idő óta igen feszült közép-keleti helyzetet ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljék: az ENSZ-nek sokat kell tennie a béke megőrzése és a nemzetközi feszültség csökkentése érdeké­ben. E feladat teljesítésének lehetőségeit csaknem a minimumra csökkenti az az amerikai nyomásra született határozat, amelynek értelmében szeptember 10-re rendkívüli ülésre ül össze az ENSZ-köz­­gyűlés — még a régi, XI. ülésszak befe­jezéséül —, hogy »megtárgyalja« az úgy­nevezett »magyar kérdést«. Az elmúlt napok során külpolitikai rova­tunkban néhány jelentős külföldi sajtó­­orgánum állásfoglalásán keresztül rámu­tattunk arra, hogy a nemzetközi közvéle­mény m­ennyire elítéli a »magyar kérdés« napirendre tűzését, miután az belügyeink­­be való durva beavatkozást jelent és alap­vetően ellentétes az ENSZ-alapokmány szellemével. Népköztársaságunk ENSZ-küldöttsége az elmúlt napokban megfelelő lépéseket tett annak érdekében, hogy illetékesek és a ha­ladó államok közvéleménye részletesen is megismerje álláspontunkat az ENSZ ötös bizottság úgynevezett »jelentéséről«. Mód Péter állandó ENSZ-küldöttünk Hammar­skjöld ENSZ-főtitkárt, kereste fel, Szarka Károly külügyminiszterhelyettesnek pedig India, Ceylon és más dél-ázsiai országok kormányköreivel való tanácskozás után Nasszer egyiptomi köztársasági elnökkel volt alkalma megbeszéléseket folytatni. ELHANGZOTT A NYUGATI HATAL­MAK ELSŐ ÁTFOGÓ LESZERELÉSI JA­VASLATA. Az ENSZ leszerelési albizott­ságának Londonban március második fe­lében megkezdett tanácskozásai során az elmúlt hét csütörtökjéig lényegében csak a Szovjetunió terjesztett elő leszerelési ja­vaslatokat: április 30-án és június 14-én. Az elmúlt csütörtökön azután a nyugati delegációk is előálltak részleges megegye­zést indítványozó leszerelési javaslatokkal. A I1 pontból álló javaslatok lényegében az Egyesült Államoktól származnak, kidolgo­zásuknál azonban meghallgatták az angol, a francia és a kanadai kormány, valamint az Északatlanti Szövetség többi tagállamá­nak véleményét is. Az emlékirat formájában előterjesztett nyugati javaslatokról Stassen, az Egyesült Államok leszerelési megbízottja, a javasla­tok előterjesztője csütörtökön azt mondotta, hogy e javaslatok »messzemenőek, gyakor­latiasak és megvalósíthatók«. A nyugati propaganda egyidejűleg arra összpontosí­totta erejét, hogy elhitesse a közvéle­ménnyel, miszerint ezek a javaslatok jelen­tékenyen megközelítik a Szovjetunió ál­láspontját, s ezért úgy tekinthetők, hogy a nyugati hatalmak erősen elősegítik a le­szerelés megoldását. Aki azonban figyelmesen elolvasta a nyugati javaslatokat, az hamar rájött arra, hogy az említett nyugati kommentárok tá­volról sem fedik a tényeket- Mint Vale­rian Zorin, a Szovjetunió leszerelési kül­döttségének vezetője röviddel a nyugati javaslatok előterjesztése után tett néhány megjegyzésében rámutatott, a nyugati ja­vaslatok nem tartalmaznak semmi olyant, ami arról tanúskodnék, hogy szerzőik va­lóban a leszerelés halaszthatatlan megol­dására törekszenek. E javaslatokban nincs semmi új a korábban előterjesztett nyugati javaslatokhoz képest, sőt sok kérdésben még azt is visszavonják, amit eddig java­soltak — állapítja meg Zorin. A szovjet küldöttség természetesen rész­letesen tanulmányozza a nyugati javasla­tokat, s a jövő héten, amikor a pillanatnyi­lag Washingtonban tartózkodó Stassen amerikai leszerelési megbízott, aki tanács­kozásokat folytat Dulles külügyminiszter­rel a leszerelés kérdésében, visszatér, a le­szerelési tanácskozások a nyugati javasla­tok vitájával ismét folytatódnak. A SZOVJETUNIÓ MÁR RENDELKE­ZIK INTERKONTINENTÁLIS RAKÉTÁ­VAL. Az elmúlt hét nap legnagyobb vissz­hangot keltő világeseménye kétségtelenül az a bejelentés volt, amelyben a Szovjet­unió a világ tudomására hozta, hogy Sike­res kísérleteket végzett az interkontinentá­lis, egyik földrészről a másikra átlőhető rakétával. A szovjet tudósok eredményes kísérle­teikkel megelőzték a nyugati, hasonló célú próbálkozásokat, aminek mindenekelőtt tu­dományos, de természetesen katonai vonat­kozásban is, egyelőre fel sem mérhető je­lentősége van. Érthető, hogy a kérdéses szovjet jelen­tést Nyugaton elképedve, sőt megdöbbe­néssel fogadták, hiszen lényegében arról van szó, hogy megdőlt az a vélt katonai fölény, amelynek létezését a nyugati ha­talmak arra alapozták, hogy végső esetben atom- és hidrogénbombáikat gyorsabban tudnák szovjet célpontok felé juttatni, mint ahogyan erre a szovjet haderő nyu­gati célpontokkal kapcsolatban képes vol­na. — »A Moszkvából érkezett hír jelen­tőségét — írja e bejelentéssel kapcsolatr­ban Baerwoll, egy ismert nevű nyugatné­met katonai szakíró — hadtörténelmi szempontból csak az első atombombának az amerikaiak által történő előállításával lehet összehasonlítani... A sikeres szov­jet kísérlet az eddigi­ legkedvezőtlenebb mértékben Amerika ellen billentette a mérleget a fegyverkezési versenyben«. A SZÍRIAI HELYZETRŐL. Azok a nyi­latkozatok, amelyek szíriai államférfiak ré­széről az elmúlt héten elhangzottak, nem hagytak kétséget az iránt, hogy ha Szíriát nyugati ország, vagy országok részéről ka­tonai támadás érné, úgy a szíriai nép nem habozna mindent megtenni annak érde­kében, hogy a nyugati számítások ne telje­sülhessenek. A legutóbbi, Szíriával kapcsolatos fejle­mények abban összegezhetők, hogy az ame­rikai külügyminisztérium rendkívüli kül­döttje, Henderson révén megkísérli egy Szíria elleni katonai szövetség létrehozá­sát. E szövetség lényegében Törökország­ból, Irakból, Jordániából és Libanonból állna, kiegészítésül pedig az Egyesült Ál­lamok is csatlakozna a már meglévő bag­dadi szövetséghez. Az így kialakult helyzet — amerikai vélemény szerint — arra kész­tetné Szíriát, hogy elfogadja az Egyesült Államok követeléseit és csatlakozzék egy Egyiptom-ellenes­ kalónál blokkhoz. Ha en­nek szükségességét Szíria szépszerével nem értené meg — hangzik az amerikai elgon­­­dolás további része —, úgy gazdasági blók­káddal kell őt erre kényszeríteni. Ezek a tervek azonban nem számolnak a tényekkel, azzal, hogy Szíria élvezi a leg­több arab állam támogatását, Egyiptom­mal való baráti kapcsolatai szorosabbak, mint valaha és végül, hogy a megkötött szovjet—szír gazdasági egyezmény teljes függetlenséget és gazdasági biztonságot nyújt Szíria számára. " Perényi István Vasárnap, 1957. szeptember 1.

Next