Csongrád Megyei Hirlap, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-01 / 283. szám

Csütörtök, 1998. december L 2 Folyik a leszerelési vita az ENSZ politikai bizottsága előtt Zorin felszólalásában rámutatott a nyugati kormányok mesterkedéseire Az ENSZ-közgyűlés politi­kai bizottságának — amely, mint ismeretes — a leszere­lési javaslatokról vitázik — legutóbbi, keddi ülésén több figyelemre méltó felszólalás hangzott el. Az első felszó­laló, Wadswort amerikai de­legátus arra törekedett, hogy a Szovjetunióra hárítsa a fe­lelősséget azért, mert eddig nem sikerült megegyezni Genf­ben a nukleáris kísérle­tek beszüntetéséről és ború­látóan nyilatkozott a genfi tárgyalások kilátásairól. Vidics jugoszláv küldött a tizenkéthatalmi leszerelési határozat a javaslat beterjesz­tőinek nevében beszélt. Ra­gaszkodni fognak — mondot­ta egyebek között — javasla­tuk szavazásra bocsátásához, ha a szocialista országok és a nyugati hatalmak nem fo­gadják el a leszerelési tár­gyalások megújítására tett indítványukat. Martino olasz küldött — aki a nyugati álláspontok tá­mogatását jelentette be — után Zorin szovjet külügy­miniszterhelyettes kapott szót s emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió hajlandó volt elfogadni bármilyen módosí­tást a szovjet leszerelési ja­vaslat bármely szakaszára vonatkozóan, de a Nyugat egyáltalán nem volt hajlan­dó fontolóra venni a lesze­relési egyezmény megkötésé­nek gondolatát. A Nyugat állandóan eltor­zítja az ellenőrzés kérdésé­ben vallott szovjet álláspon­tot — mondotta ezután Zorin —, ugyanakkor pedig semmi­lyen építő javaslatot sem terjesztett még elő. Üljenek le a nagyhatalmak képvise­lői a tárgyalóasztalhoz — is­mételte meg ezután Zorin a szovjet kormány egyik ko­rábbi indítványát — és dol­gozzák ki a leszerelés és az ellenőrzés rendszerét a lesze­relés valamennyi szakaszára. A Szovjetunió — tette hozzá a szovjet delegátus — kész megvizsgálni a Nyugat min­den ellenőrzési javaslatát. Az atomfegyverkísérletek megszüntetéséről folyó genfi tanácskozásokról szólva Zo­rin a példák sorát mondotta el annak igazolására, hogy éppen az Egyesült Államok nem akarja e tanácskozások eredményességét: az Egyesült Államok az, amely a genfi tanácskozások megszünteté­sét kívánta, arra való hivat­kozással, hogy „már túl sok szót csépeltek el”. Valójá­ban az amerikaiak tökélete­síteni akarják nukleáris fegyvereiket s folytatni a fegyverkezési versenyt — je­lentette ki ezután Zorin. Befejezésül aláhúzta: tá­mogat minden olyan indít­ványt, amelynek célja az atomfegyverkísérletek meg­szüntetése s kérte, hogy az elkövetkező napokban a közgyűlés szavazzon az e tárgyban beterjesztendő in­dítványokról. Rámutatott, hogy e probléma további ha­logatását jelentené, ha a közgyűlés szavazás nélkül utalná az egész leszerelési kérdéskomplexumot az ENSZ leszerelési bizottsága elé. A nyugati halogató taktikának véget kell vetni — fejezte be beszédét Zorin. Térdenállva könyörg a nyugati delegátus Az ENSZ-közgyűlés a gyar­matok megszüntetését célzó szovjet javaslat vitájának keddi ülésén Ghána fődele­gátusa nyomatékosan húzta alá: a függetlenség megadá­sát nem szabad semmiféle feltételhez sem kötni. Kikelt a gyarmattartók el­len, amelyek szerződések útján katonai támaszponto­kat és különféle gazdasági szerződések útján katonai támaszpontokat és különféle gazdasági kötelezettségeket kényszerítenek az újonnan függetlenné váló államok vezetőire. Ez nem más, mint új kolonializmus, amely pusztítóbb és gyilkosabb le­het, mint a mindnyájunk ál­tal jól ismert hagyományos gyarmati rendszer — mon­dotta. Sukeiri, Szaúd-Arábia ,meg­bízottja volt a következő felszólaló. »Ha a leszerelés a kérdések kérdése, ahogy ezt találóan fejezte ki Hruscsov miniszterelnök, akkor a gyar­mati rendszer a gazságok gazsága, amelyet ki kell ir­tanunk és meg kell semmi­sítenünk — jelentette ki. A napokban, amikor a közgyűlés a kongói kérdést tárgyalta, saját szememmel láttam — folytatta fiukéim­ —, amint Ormsby­ Gore an­gol államminiszter úr ebben az épületben szinte térden­állva könyörgött a ghánai és a nigériai küldöttségnek, ne ragaszkodjanak javaslatuk­hoz (a kambodzsai delegátus által előterjesztett és 28 ázsiai—afrikai ország javas­latáról van szó — a szerk.). Sajnos — vagy talán inkább szerencsére — a fényképé­szek nem örökítették meg ezt a történelmi pillanatot. Ez is mutatja, mekkora vál­tozások mentek végbe a vi­lágban — mondotta végül a szaúd-arábiai küldött. De Gaulle december elej­én látogat Algériába A francia kormány szer­dán de Gaule tábornok el­nökletével minisztertanácsot tartott A minisztertanács az algériai népszavazás kérdé­sével foglalkozott. A kormány ülése után Terrenoire tájékoztatási mi­niszter közölte, hogy de Gaulle köztársasági elnök december 9-én Algériába utazik. Nyugati hírügynökségi je­­lentések szerint a szerdai minisztertanács még nem hozott végleges határozatot a népszavazásra bocsátandó törvényjavaslat tervezetéről és a népszavazás időpontjá­ról. Mindkét kérdésben a de Gaulle algériai útjának előestéjén megtartandó újabb minisztertanács dönt majd. A francia szenátus kül­ügyi bizottsága kedden 18 szavazattal 15 ellenében és egy tartózkodással elutasí­totta de Gaullenak a francia nukleáris fegyveres erők megteremtéséről szóló tervét. Mint ismeretes, a tervet hétfőn már a pénzügyi bi­zottság is elvetette. A szenátus szerdán fog­lalkozik második olvasásban a francia elnök tervezetével. A balesetek nem természetes velejárói a termelésnek SZOT-sajtótájékoztató Budapesten Szerdán a Szakszervezetek Országos Tanácsa sajtótájé­koztatót tartott. Horn Dezső, a SZOT titká­ra a munkásvédelemm­el kapcsolatos helyzetről szá­molt be. Elmondotta, hogy egy, majdnem tízéves fejlő­dés után a múlt év közepén a munkásvédelmi helyzet javulása megállt, sőt néhol visszaesés is mu­tatkozott. A legkedvezőtle­nebb a helyzet a vas-, acél- és fémigyá­rtásban, a gép­iparban, a vas- és fémtömeg­cikkek termelésénél, a köny­­nyű- és az élelmezési ipar területén. A javulás megindításáért az állam rendkívül sokat ál­doz. A hároméves terv idő­szakában 32 milliárd fo­rint értékben beszerzett új, korszerű gépek önma­gukban is csökkentik a baleseti veszélyt, ezenkívül az egyes tárcák 1958-ban százhat, tavaly pe­dig százkilencvenkétmillió forintot fordítottak közvet­lenül a mun­kásvédelmi fel­adatok megoldására. Az anyagi eszközök azon­ban önmagukban nem érhe­tik el a célt. Ehhez meg kell változtat­ni azt a szemléletet, amely egyes gazdasági vezetők gondolkodásában jelent­kezik, akik azt hiszik, hogy a bal­esetek természetes velejárói a termelésnek, és a statisz­­tika mögött nem látják meg az emberi és a családi tra­gédiákat Sőt, maguk a dol­gozók sem törődnek eléggé a biztonsági rendszabályok­kal. Sok balesetet okoz a le­gény­kedés, az ittasság és a felelőtlenség. Az ilyen hibá­kat — sajnos — a közép és felső vezető szervek sem ve­szik elég komolyan. Sokhelyütt mellékesen ke­zelik a kötelező bizton­sági szemléket a balesetek után pedig túl­ságosan liberális a felelős­ségrevonás. Összefügg ezzel az, hogy a biztonsági rendszabályok még ma sem eléggé ismer­tek. Erre vezethető vissza, hogy általában a balesetek 37 százaléka, de a faiparban 42, az élel-­­ mezősi iparban 43, az épí­tőiparban pedig ötven szá­zalékra a munkaviszony első évében éri a dolgo­zókat. Ezért szükségesnek látszik, hogy a technikumokban és a főiskolákon, de az üze­mekben is mélyrehatóan oktassák a balesetek elleni védekezés módszereit. Fel­tétlenül szükséges az ellen­őrzés konkrétabbá és hat­­hatósabbá tétele is. A SZOT a jövő év egyik fő feladatának tekinti a munkásvédelmi helyzet megjavítását. Elsősorban a vezetők, a dolgozók és a szakszervezeti aktivisták ne­velésével, valamint a bal­esetek ellen erőteljesen küzdők támogatásával igyekszik a dolgozó ember fokozott védelmét biztosíta­ni. A feladat jelentőségére való tekintettel 1961 első felében összehívják a SZOT teljes ülését, kizárólag a munkásvédelem kérdéseinek megtárgyalásá­ra. Ezután Vas János, a SZOT kulturális osztályá­nak vezetője ismertette a szakszervezetek kulturális nevelő munkáját. Elmondotta egyebek kö­zött, hogy a jövő évtől kezdve ezen a területen is megkívánják a tervszerű­séget. A már ismert eszmei szempontok alapján a helyi adottságoknak megfelelően kell megha­tározni a feladatokat, lehetőleg igazodva a nem­zeti, munkásmozgalmi és más jelentős évfordulókhoz. EAK-vezető utazott Moszkvába A szovjet kormány meg­hívására szerdán reggel TU –104-es különrepülőgépen elutazott Moszkvába Abdel Hakim Amer marsall, az EAK alelnöke. TÁVIRAT A Csongrád megyei Tej­ipari Vállalat 1960. éves ter­melési tervét november 25- én teljesítette, örömmel je­lentjük, hogy már a felsza­badulási munkaverseny alap­ján tett felajánlásunk telje­sítésén dolgozunk. DÁVID FERENC igazgató Tudnivalók a MÁV­ vonalain érvényes heti- és havijegyek váltásához A MÁV vezérigazgatósága értesíti az érdekelteket, hogy a vasúti állomások de­cember elsején megkezdik a dolgozók heti- és havijegyé­nek, illetve a menettérti je­gyek váltásához szükséges igazolványoknak nyilvántar­tásba vételét. Ezt a munkát december 31-ig fejezik be. Januárra már csak az 1961- re érvényes igazolvány alap­ján váltható heti- és havi­jegy. Az 1960. évre kiadott menettérti jegy váltására jogosító igazolványok 19­51. január 5-én, huszonnégy óráig érvényesek. A szüksé­ges nyomtatványokat bár­mely állomáson megvásárol­hatják az érdekeltek. A vezérigazgatóság kéri a dolgozókat, hogy saját érde­kükben időben gondoskod­janak az igazolványok ki­cseréléséről, mert az év végi torlódást csak így lehet el­kerülni. A kedvezmények igénybevételének feltételei változatlanok, részletes fel­világosítást a vasútállomá­sok adnak. PÁRTHÍR Mindszenten a mozi tata­rozása miatt nem december 1-én tartják a Politikai Aka­démia legközelebbi előadá­sát, hanem december 8-án, csütörtökön este 6 órakor. Előadó: Ladányi Benedek elvtárs, a szegedi városi ta­nács V. b.-elnökhelyettese. adótttra. feg____ HELYES EZ? Társadalmi szervek if­júságvédelmi problémáiról beszélgettünk az elmúlt napokban tanácsi dolgo­zók, pedagógusok és szü­lők vegyes csoportjában. A tények elemzése so­rán több tipikus és ki­emelkedőbb esettel is táp­lálkoztunk. örömmel álla­­pítottuk meg, hogy az ál­talános iskolai gyermekek nagy része betartja a szü­lői és nevelői közösségek elsődleges kívánságát: sö­tétedés után gyermekeknek nincs keresnivalójuk az utcán. Sajnos, a szülők ki­sebbsége gyermekeik rá­hatásaként — s az egyes filmszínházak nemtörő­dömsége miatt is — meg­engedi, hogy gyermekük velük, vagy egyedül a ké­sői előadásokat is látogas­sa. Ezért találkozhatunk még késő este is 10—12 éves hazasiető fiúkkal, esetleg lányokkal. Az éj­jeli csavargás feltétlenül káros az ilyen korú fiata­lokra. A dolgozó szülők egész nap távol vannak gyermekeiktől, kell, hogy szükségét érezzék az esti beszélgetéseknek és viszont­­ a gyermekeknek is szükségük van a gondos­kodó törődésre. A szórakozóhelyek fel­nőtt korú ifjúságának ma­gatartásáról most nem akarok szólni. Mindenki­nek joga van a helyes ke­retek közötti szórakozásra. De ne feledjük: minden nyilvános szórakozóhely a felnőtteké ahol óvodás és iskolás korú gyermekek­nek még szülőkkel sincs keresnivalójuk. Késő esti kocsmai tartózkodásra nincs szüksége sem a 8 éves csongrádi kislánynak, sem a 12 éves fiúcskának a szentesi »Petőfi«-ben, sem a negyedik osztályos tanulónak Mindszenten stb.­­ A növekvő gyermek erkölcsi arculatára e nyil­vános szórakozóhelyek nin­csenek jó hatással. A felnőttek beszélgetését, társalgását is feszélyezi a kiskorúak jelenléte, ké­nyelmesebb és helyesebb azok otthonhagyása. A csendben iszogatva beszél­gető emberek mellett saj­nos olykor akadnak még kötekedő, dulakodó »fene­gyerekek« is, s az ilyen felnőttek mentalitásával kár még e fogékony kor­ban megismertetni őket. Hogy a vásárhelyiek se maradjanak ki a »Tiszavi­rág« presszóban látottak­ról is írok. Hosszú évek óta ismerem és szeretem ezt a meghitt hangulatos szolid helyiséget. Iskolás­korú gyermeket este alig lehet itt találni, a középiskolások is hiányza­nak. Dicséret illeti a vá­sárhelyi tanárok egységes nézetét e korlátozó meg­egyezés következetes be­tartásában. A Béke, Tisza és Tiszavirág »tiltott szi­get« a diákok számára, bár a periférikus cukrászdák­ban gyakran megfordul­nak. Kár, hogy az óvodás­korú gyermekek szüleit nem köti semmilyen ren­delkezés. Késő vasárnap este is láthatunk itt 5—6 csetlő-botló, futkározó fiút, lányt. A szülők betérnek egy-egy feketére gyerme­kük velük van. Mindany­­nyian beszélgető partner­ra akadnak, egy-egy jóba­rát­ ismerős mindig talál­ható a presszóban és meg­indul a végtelennek látszó tere-fere. A gyerekek is találnak játszótársat, s már kész is a táncosok csapata s a csendes beszél­getést itt-ott megzavarja egy-egy huppanás, egy le­esett pohár csörrenése, egy feleslegesen beleütött fals hang a zongorista játéká­ba. Nem világot rengető probléma mindez, de a ne­velés kérdése, s aláhúzom: mindezért egyedül a szü­lők hibázhatok. A felszol­gálókat türelmes hallgatá­sukért csak dicsérni lehet. Megértem őket: aki em­berekkel bánik, megtanul hallgatni, szemet hunyni bizonyos dolgok felett. Mindezek azonban a szü­lők felől intelligenciái, a közösség számára pedig — a gyermekek érdekében — nevelési kérdést jelente­nek. Felfogásom: mindent az idején, a maga helyén és mértékében engedjünk és adjunk meg legdrágább kincsünknek, a gyermek­nek is. Sz. Gy. A Saima­a-csatorna jelentősége A Moszkvában lezajlott szovjet—finn tárgyalások egyik eredményeként a Szovjetunió kedvező feltéte­lek mellett 50 évre bérbe adja Finnországnak a Sai­­maa-csatorna szovjet ré­szét a hozzátartozó partsza­kaszokkal együtt. A Szovjetunió területén Viborg városától északra, a Finn-öbölbe torkolló 56 km hosszú Saimaa-csatorna Ke­­let-Finnország gazdasági élete szempontjából rendkí­vül nagy jelentőségű, ösz­­szeköti a mintegy 400 km­­es körzetre kiterjedő, szám­talan csatornával, folyóval összekapcsolódó kelet-finn­országi tóhálózatot a Finn­öböllel s ezáltal a tóvidék gitt, termékeinek és ipari cikkei­nek olcsó víziszállítását te­szi lehetővé. A Szovjetunió egyébként Finnország egyik legna­gyobb kereskedelmi partne­re. A finn importból 18 szá­zalékkal (41,9 milliárd finn márka 1958-ban), az export­ból 17 százalékkal (42,8 milliárd finn márka 1958- ban) részesedik. A Saimaa-csatornáról kö­tött szerződés a szovjet­­finn kereskedelmi kapcsola­tok kiszélesedését is eJő®*­ Újabb sikertelen amerikai rakétakísérlet Az Egyesült Államokat­­ két hónapon belül immár másodszor súlyos rakétakudarc érte. Kedden, az esti órák­ban — a Reuter angol hírszolgálat jelentése szerint — B-típusú Atlas-rakétát bocsátottak fel. A rakéta azonban néhány perccel a kilövés után letért kijelölt pályájáról és az Atlanti-óceánba zuhant. Legutóbb október 14-én történt hasonló eset: akkor­­ egy Atlas-rakéta felbocsátási kísérlete végződött eredmény nélkül

Next