Csongrád Megyei Hírlap, 1962. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

NAPIRENDEN Amire már csak emlékezünk (Cs. J.) Sajtótájékoztató volt a SZÖVOSZ-nál. Megállapították, hogy minden árucikkből bőséges mennyiség várja a falusiakat, de nemcsak az aratás idején, hanem egész éven át. Helyes, mert e sorok írója még jól emlékezik az 1943. év aratására, amikor kétségbeesetten közölte az aratógazda, hogy „emberek, nem dolgozunk, nincs marmaládé” (azaz gyümölcsíz). Ámde a hadbiztos „megértette” velünk, hogy elvitték a frontra, a katonáknak. Nos találtunk az eperfákon epret, s ezzel pótoltuk a gyümölcsízt. Ez az édeskés, kevés táperejű, hasat dagasztó, gyanús színű kotyvaszték nem véletlenül kapta a népnyelvtől a „szegény ember szalonnája” jelzőt. A felszabadulás után rohamosan csökkent a fogyasztása, de még 1953-ban is 1126 vagonnal vásároltak fel a parasztok. Kilószámra ették, mert 10 dekája 1,60 forintba került — bárki megfizethette. Most csak úgy mellékesen jegyezte meg a beszámoló, — a hivatalos bejelentés után —, hogy 1962-ben 100 vagon gyümölcsízt hoznak forgalomba, természetesen étkezési célra, hiszen a gyümölcsízzel bélelt bukta kedvelt sütemény. És itt van az igazi aratási szalonna, a módosabb gazdák eledele. A SZÖVOSZ tíz évvel ezelőtt már a téli disznóvágásokkor hozzákezdett a sózott szalonna tartalékolásához, hogy a következő nyáron eleget ehessen az arató az addigra már megavasodott és a kukacoktól hemzsegő szalonnából. És most? Szóba sem került, de minek is, hiszen senki sem eszi, legfeljebb az Alföldön, ahol tényleg kedvelik a kissé avas szalonnát. Helyben kapható egész éven át friss felvágott, és ízesre füstölt csemegeszalonna. Csak győzzük fogyasztani. Elsikkadt a beszámoló az aratópálinka felett is, amely gyenge alkoholtartalmú és mégis hülyítő ital. Pedig a nagybirtokok cselédei enélkül az ital nélkül (naponta fél liter dukált a kaszásoknak) nem is indultak munkába. Tudniillik ez a pálinka a legjobb éhségűzószer volt, elzsibbasztotta a gyomrot és a jóllakottság érzését keltette. Nincs többé aratópálinka, de van konyak, barack-, szilva-, vagy cseresznyepálinka, mert mi tagadás, a hajnali első kaszavágás előtt jólesik egy korty a reggelizés idejéig, jó étvágyat csinál. Aztán itt van a parasztpezsgő, vagy ahogyan a városiak nevezik, a szódabikarbóna. Jobban oltotta a szomjat, mint a „szimpla víz. Íme a receptje: egy pohár vízben egy késhegynyi szódabikarbónát felkeverünk, amelyben ugyancsak egy kávéskanálnyi ecetet kell elvegyítenünk. Enyhén savanykás, csípős ízű lesz, ésüdítő érzést kelt. Olcsóbb volt, mint a szódavíz. Egyegy nyáron a múltban vagonszámra fogyasztotta az aratók százezres tábora. Most pedig — éppen az elmúlt négy év tapasztalata alapján — inkább a vitamindús, Üdítő gyümölcslevek küldeményét sokszorozzák meg a SZÖVOSZ-nál. Tavaly ugyanis 16 millió palack gyümölcslevet ivott meg a vidéki lakosság. Az idén — felmérve az igényeket — ennek kétszeresét kapja a falu. S hogy az elmondottak miért nem kerültek szóba ezen a sajtótájékoztatón, ezért a gépeket kell okolni. Az idén már az ország gabonaterületének 70%-át, megyénkben 75-80%-át kombájnokkal, aratógépekkel vágjuk le. További néhány év és nyugdíjba mennek a kaszák, közben felnő egy új generáció, amelynek számára már megsárgult újságlapok őrzik az egykor „divatos” nyári élelmiszerek fájó emlékét. n Vasárnap, 1962. július 29. 5 Hideg szív”-hideg ház? Megkótyagosodott ez az újság? — kérdezhetné a kedves olvasó, látva, hogy a Hírlap fűtőberendezés ügyében apellál 30 fokos melegben. Bizony nem kótyagosodott meg senki, vagy legalábbis az újság nem. Ám ha valaki beletekint a nemrég épült székkutasi művelődési »palota« fűtőberendezésének ügyeibe — mert ez már így is nevezhető — hát... ... áll a dolgok előtt, szinte tehetetlenül és ámulva. Mi történt? Megépült a szép, emeletes ház. Kifizették az árát, megnyitották kapuit a közönség előtt. Ez még a múlt nyáron volt Aztán az öröm elszállt a nyári meleggel együtt, s helyébe megjött a hideg. Hanem a művelődésre vágyó székkutasiak — nemegyszer velem együtt — egyre gyakrabban kezdtek csodálkozni, hogy nicsak: ebben a fenette csudaságban minden időben olyan a hőmérséklet, mint a szabadban. Ilyen összkomfortra azért még itt sem számított a nép. Nos, a nemes intézmény meg a tanács vb vezetői igyekeztek változtatni a helyzeten, de a palota igen-igen »értékes« fűtőberendezése mereven elzárkózott attól, hogy a nagyterembe is meleget szolgáltasson. Felhívták erre a jelenségre még annak idején a kivitelezők figyelmét, mire jött az okos tanács: ne akármilyen szénnel fűtsenek, hanem koksszal. A változás attól fogvást annyi volt, hogy nem szénnel, hanem koksszal fűtöttek. Viszont a terebélyes kályhák nyilván megátalkodtak — mindenesetre a nagyterem továbbra is olyan hideg maradt, mint a farkasordító. Községről lévén szó, itt a közvélemény valamennyivel »közvetlenebb« a városinál, ennélfogva a tanács vb elnöke lehetőleg kerülte az embereket. Hiszen úgy sem továbbíthatta jókívánságaikat a tervezőkhöz, meg építőihez, kivált szószerint nem. Azt meg hiába mondta ezerszer is, hogy írtunk már ide is, oda is, panaszt tettünk a járásnál, panaszt tettünk a megyénél, kértük a tervezőket Szegeden, aztán kértük a kivitelezőket is Szegeden, meg Pesten, elregéltük fájdalmunkat pontosan hetvenkilencszer, plusz még egyszer az újságírónak — s nem történt semmi. Azazhogy történt! A múlt év december 31-én jegyzőkönyv készült, amely megállapítja, hogy a fűtés elégtelen — a tervezők és a kivitelezők jelenlétében természetesen. E nagyarányú eseményt aztán csinos két hónap követte, melynek során a természet egyáltalán nem volt tekintettel arra, hogy reszket Székkutason egy egész művelődési ház a hidegben. Viszont igazi magyaros felelősségtudattal megjelentek mindannyian február 28-án, amikor alapos vizsgálat után rádöbbentek: mennyire igaz a decemberi megállapítás! »A fűtés valóban elégtelen.« Meg is mondta jegyzőkönyvileg mindenki szabatosan a maga véleményét. Az ÉM Szegedi Tervező Iroda képviselője egyebek között megállapította, hogy a berendezés műszaki átadása 1961 júniusában történt meg, és hogy a jótállási határidő lejárt, sajnos. Megállapította a tervező, hogy »a hőteljesítmény nem kielégítő«, »a kályhák tömítése sem megfelelő«, ... a meleg nem oda megy, ahova kéne, hanem mellé, ...a szellőző szigeteléseis elégtelen, s ezért rendelje meg a tanács vb a két kályha összekötését, plusz még egy befúvási lehetőség megteremtését. (Ui. a berendezésnek fújnia kellene befelé a meleget. De nem fújja. Hideget se fúj. Semmit sem fúj. Fújj!...) A harmadik jegyzőkönyv 1962. június 8-án kelt. Sikerrel. Az aláírók ugyanazok. A panasz ugyanaz. A vélemény ugyanaz. A kályha, a fűtés ugyanaz. Minden ugyanaz! Illetve... Kifizessen? Egyesek szerint az a két kályha nem is jó. A fővárosi vállalat (Budapesti Szakipari Vállalat), amely a kályhákat szállította és beszerelte, ugyanazt mondja, hogy a kályha jó, hanem a baj az, hogy bizonyos szigetelés, miegyéb nem készült el hozzá, mert nem rendelték meg. Ha utólag megrendelik, a vállalat terv nélkül gyorsan megcsinálja, persze — pénzért. — Nyílászáró kéne tehát, meg csappantva a művelődési házba — tette a fiókba ez utóbbi jegyzőkönyvet is Rácz István vb-elnök, majd ismét írni kezdte az újabb panaszt a kályhák ügyében. (Állítólag egyes helybeliek ígértek neki »valamit« arra az esetre, ha télire is hideg maradna a palota.) A levél június 12-én kelt útra Szegedre a tervezőkhöz: Fizessék ki a javítást! Június 16-án jött a válasz: Még mit nem? Rácz István ekkor írt egy másik levelet a megyére a döntőbizottsághoz: utasítsa a tervezőket a javítás, plusz kötbér kifizetésére. Erre is a tervezők válaszoltak. Igaz, hogy nem jó a fűtés, igaz, hogy javasoltunk módosítást, de a hiba nem tervezési hiba, hanem építési hiba. Fizessenek az építők! Így áll a helyzet jelenleg. A kályhák rosszak, még tán nyáron sem fűtenék be azt a nagytermet. De azért, szerintem, ha így haladunk, nem lesz baj. Még tíz-tizenöt vizsgálat, még néhány tucat levél, még néhány kiló jegyzőkönyv, s máris rendelkezésére áll annyi papír, hogy ha a télen azt eltüzelik, olyan meleg lesz abban a házban, hogy no. (Részint ezért írtam ezt a cikket is, hogy ha másként nem, hát legalább egy kis papírral segítsek.) Fűtésről lévén szó, azért nem ártana egy kicsit »azoknál« is »befűteni«, akik ilyen szép dolgokat csinálnak ... Kaczúr István f Szovjetunióban minden év júliusának utolsó vasárnapján megemlékeznek a Szovjet Haditengerészet Napjáról. A szovjet haza történelme elszakíthatatlanul összefügg a tengerrel, s népe soha nem felejti el olyan hadihajók forradalmi hőstetteit, mint a »Patyomkin«, az »Ocsokov«, az »Azov emlékezete« és a legendás hírű »Auróra«. A szovjet haditengerészet, amelyet a kommunista párt Lenin személyes irányításával hozott létre, átvette az orosz flotta sok évszázados hagyományai közül a legjobbakat és történelmileg rövid idő alatt, a béke ellenségei elleni félelmetes erővé nőtt, megbízható védelmezője lett a szocialista haza tengeri határainak. A Nagy Honvédő Háború éveiben a haditengerészet méltó módon vette ki részét az egész szovjet népnek a német fasiszta területrablók és a japán militaristák ebren vívott győzelmes harcából. Elszakíthatatlanul a szovjet tengerészet hőstetteihez kapcsolódnak a hős városok — Szevasztopol, Ogyessza, Leningrád. Az ellenséggel vívott harcban nagyszerű teljesítményt nyújtottak a háború kemény éveiben az északi flotta, a Vörös Zászló Renddel kitüntetett balti flotta, a fekete-tengeri és a csendes-óceáni flotta tengerészei. A Szovjetunió békeszerető állam, és sokat tesz a tartós béke biztosításáért. A féktelen fegyverkezési hajsza, az Egyesült Államokban tomboló páratlan atomőrület, nyugati államférfiak , harcias megnyilatkozásai azonban arra késztetik a Szovjetuniót, hogy szakadatlanul növelje a szovjet fegyveres erők harci felkészültségét. A tudósok, mérnökök, tervezők, tudományos és műszaki felfedezéseit éppen ezért felhasználják a szovjet hadsereg és haditengerészet fegyverzetének, szervezetének és kiképzésének tökéletesítésére is. A haditengerészet meghonosította az energetika, a rakétatechnika, az elektronika és a távirányítás legújabb eredményeit. Nagyszerű atommeghajtású tengeralattjárókkal rendelkezik, amelyeket különböző fajtájú nagy teljesítményű rakétákkal fegyvereztek fel. Atom-tengeralattjáróik gyorsaságukban, valamint mozgékonyságukban felülmúlják az amerikai tengeralattjárókat. Van rakétahordozó légierő és kellő számú olyan hadihajó, amely a legkorszerűbb rakétafegyvereket használhatja. A szovjet haditengerészeti flotta erősebb és hatalmasabb, mint valaha, de senkit nem fenyeget, senkit sem akar megtámadni. Csupán azért van, hogy megbízhatóan védelmezze a békét és a népek szabadságát az imperialista agresszorokkal szemben. Világszerte nagyon jól tudják az egyszerű emberek, hogy a szovjet haditengerészek a népek barátsága szellemében, a béke ellenségeinek gyűlölete szellemében nevelkedtek. A szovjet hadihajók külföldi látogatásai az egész világnak megmutatták a flotta tengerészeinek nagyszerű erkölcsi vonásait, műveltségét és jólneveltségét. A szovjet tengerészek jó emlékeket hagytak mindazokban az államokban, ahol valaha is megfordultak. Úgy ismerik őket, mint az új, kommunista erkölcs, a kifogástalan fegyelem és magatartás hordozóit. És itt önkéntelenül tdválkoznak bizonyos összehasonlítások. Míg a szovjet flotta a népek közötti testvéri barátság eszméinek elterjedését, szolgálja, addig az Egyesült Államok flottája a monopoltőke politikájának eszköze és mint ilyen, merőben ellentétes szerepet játszik. E flotta a legsötétebb reakció hordozója, az igazi demokrácia és haladás elfojtója. Bárhol jelenjék is meg az amerikai haditengerészet zászlaja — Tajvan térségében, vagy Dél-Vietnam vizein, a Földközi-, vagy a Karib-tengeren —, mindenütt újabb és újabb nemzetközi feszültségi gócok támadnak, fokozódik a hidegháborús légkör. A szovjet haditengerészek odaadóan teljesítik azokat a feladatokat, amelyeket a XXII. pártkongresszus tűzött eléjük: szorgalmasan tanulnak, elsajátítják a legújabb fegyverek és hadieszközök kezelését, hogy eleget tehessenek a rájuk bízott feladatnak, ha az agresszor merényletet merészelne elkövetni a szovjet emberek békés munkája ellen. A A szovjet haditengerészetét eltéphetetlen szálak fűzik a névhez. Az üzemek és gyárak munkásai, a szocialista falu dolgozói gyakori vendégei a haditengerészeknek. A tengerészek viszont rendszeresen ellátogatnak a gyárakba, üzemekbe, kolhozokba, iskolákba. Napról napra erősödik a tengerészek és a ■dolgozók barátsága. A haditengerészek, hazájuk hű fiai, méltán tekintik harcos munkájukat a kommunizmus diadaláért, az egész nép részvételével folyó harc szerves tartozékának. A SZOVJET HADIFLOTTA Átalakított helyiségeiben fogadja olvasóit a szentesi járási könyvtár Befejeződött Szentesen a járási könyvtár átalakítása, illetve javítása. A helyiségeket parkettázták és beépített cserépkályhákat helyeztek el. A megszépített tágas helyiségekben szombaton megkezdték a könyvek kölcsönzését. A MÉSZÖV közel 30 ezer forint értékű könyvállományt bocsátott 5 község — Székkutas, Nagymágocs, Tömörkény, Szegvár, Csanytelek — részére. A könyvek szállításáról ezután gondoskodnak. „Szeretnék újra első lenni” Köntös Imre, a vásárhelyi Lottó cukrászda cukrásza már elvitte egy megyei verseny első díját: kéthetes mátrai jutalomüdülést. Most gyürkőzik a második győzelemnek. A követelmények? Három tál vegyes napi süteményt kell készíteniök, és egy-egy díszmunkát. Itt aztán szárnyalhat a fantázia. Hogy hogyan? Győződjünk meg róla az augusztus 4-én tartandó bemutatón, melyre a Csongrád megyei Vendéglátóipari Vállalat három versenyzőt küld. Beszélgessünk inkább a fiatal cukrásszal, aki tavaly májusban tette le a szakmunkásvizsgát. Eredetileg közgazdasági technikumba járt, de mellette a cukrászmesterséget is tanulta. Most levelező úton fogja befejezni a technikumot. Jövedelme? • Átlagosan 2 ezer forint havonként. Igaz, másfélműszakot dolgozik. Már vásárolt televíziót, kismotorját kicserélte egy nagy Jávára. Tavaszra Moszkvicsot szeretne venni. No persze használtan és eladja a motort. Egy-egy fizetésből körülbelül ezer forintot tesz félre. Szüleinél él, akik szintén dolgoznak, jól keresnek. És a szakmában? Szereti a mesterséget. Egyéni specialitása? A cukrászati alapanyagok mind ismertek. Nehéz újat kitalálni. De azért próbálkozik. Egy pesti kiállításon látott kókusz, dessertet. A receptjét nem ismerte, kóstolás után készítette el. Legközelebbi terve? Szeretne első lenni a versenyen. Meg aztán a Moszkvics ... A vállalat idős instruktora szótlanul hallgatja beszélgetésünket. Aztán megszólal. — Én ennyi idős koromban legjobban egy csíkos nadrágot szerettem volna fekete kabáttal. Akkor az volt a divat. Nem sikerült megvennem... Amerikában élő fiatalemberekről szoktak ilyen legendák keringeni: televízió, autó, nyaralás. És mindez 22 évesen. Talán jó lenne megírni valamelyik külföldön élő rokonnak. Esetleg tavasszal már mellékelhetnénk hozzá az autó fényképét is./ F. J. Mind több turista látogat hazánkba a testvéri szocialista országokból Június végéig a szocialista tábor országaiból tíz százalékkal több turista látogatott el hozzánk, mint a tavalyi első fél esztendőben, örvendetesen növekedett a szovjet vendégeink száma, akikre az jellemző, hogy nemcsak üdülni jönnek, hanem találkozni akarnak a magyar munkásokkal, parasztokkal, és meg kívánják ismerni ipari és mezőgazdasági üzemeink életét is. Erre a Magyar—Szovjet Baráti Társasággal együtt mindig meg is teremtjük a lehetőséget, a hozzánk érkező turisták létszámát tekintve egyébként az idén is Csehszlovákia áll az élen, ahonnan már az első hat hónapban mintegy tizennyolcezren keresték fel hazánkat.