Csongrád Megyei Hírlap, 1962. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

▼aaárnap, tNt Jtflins ». 6 // Általános leszerelés" Lapát Eszter nnne keveset nyitogatja az üzletajtót, de tegnap éppen ott állt a pult előtt, amikor belép­tem. — Mi jót vásárol, Eszti néni? Vett sót, ecetet, cuk­rot, paprikát és egye­beket, aztán fizetett, s menni készült. Ám ott volt Pistuka, az unokája is. És mi­kor meg akarja fogni Eszti néni a kezét, el­­visítja magát a kicsi: — Cukrot! Mama, cukrot! Bajban volt Eszter néne. De a boltos is keservesen mutogat az üres vitrin felé. — Nincs cukor, elfo­gyott. S mire a kicsi bőg, igyekszik megmagya­rázni — Kisfiam, nincs cu­kor, összeverekedtek rajta a piacos bácsik a vásáron. Pistike nem érti a piacos bácsikat, de azért elhallgat. Aztán vizslán körülnéz.­­— Akkor katonát — mutat a ját­ékok felé, pontosan az ólomkato­nákra. — Tessék, Eszter né­ni, vegyen egyet — rakja ki az eladó sor­ban a katonákat Esz­ter néni csak a fejét ingatja, nem nyúl egyik felé sem, de Pistike megmarkol egyet, és az már az övé. Eszter néne fizet, de csak ingatja egyre a fejét. S mikor már visszakap a pénzből, nem állja meg, hogy ki ne mondja mégis, ami reklamálni valót talál. — Ezek nem is ka­tonák, egynek sincs puska a vállán — le­gyint lenézően. A boltos egy pilla­natra meghökken. Tényleg... Észre sem vette, hogy az ólom­katonák mindje fegy­vertelen ... Selejtes... A következő pillanat­ban azonban feltalálja magát, mosolyogva ki­vágja a rezet: — Ugyan, kedves Eszti néne, hogy mondhat ilyet... Hát nem hallott még soha­sem az általános és teljes leszerelésről? Laukó Zoltán PAPIS ZOLTÁN: &uami, 1962 Amíg a VIT a megnyitóig eljutott 1 e­zerkilencszázötvenöt júniusában béke-világtalálkozót rendeztek Helsinkiben. A találkozóval egyidőben kezdte meg vendégszereplését a finn fővárosban a Sibe­­liust ünneplő philadelphiai szimfonikus zenekar. „Vélet­lenül” ugyanekkor rendeztek egy vasutas kongresszust is. A helsinki hírlapok néhány sorban emlékeztek meg a béke-világtalálkozóról akkor, amikor jelentéktelen dolgok­nak hasábokat szenteltek. A VIT szervezése sem indult könnyebben. Rendkívül sok gátló körülménnyel, nehézséggel kellett megküzdeni. Az előkészítés első szakasza a választásokig tartott. Ebben az időben mindenfelől támadták a VIT-et, és a Finn Demokratikus Ifjúsági Szövetség kivételével min­den párt-, társadalmi- és ifjúsági szervezet ellene lé­pett fel. A parlamenti választásokat követő második szakaszban a gazdasági bojkottal próbálkoztak a VIT ellenzői. A szál­lodatulajdonosok nem voltak hajlandók szobáikat rendel­kezésre bocsátani, az éttermek mereven elzárkóztak a kül­döttségek étkeztetésétől, és a különböző szervek, szerve­zetek minduntalan akadályokat gördítettek az előkészítő munka útjába azzal is, hogy nem akarták kölcsön adni a VIT rendezvényeihez oly elengedhetetlenül szükséges nagytermeket, színpadokat. A harmadik szakasz aztán meghozta az előkészítő bi­zottság és a finn demokratikus erők győzelmét. Ennek első jele az volt, hogy az uralkodó agrárpárt változtatott politikáján, és belenyugodott a VIT rendezésébe. A rádió és a televízió elnöksége beleegyezett abba, hogy köz­vetítéseket adjon a találkozó fontosabb rendezvényeiről. A parlament elnöke fogadásra hívja meg a VIT idején Helsinkiben tartózkodó fiatal parlamenti képviselőket. A vidéki polgármesterek is meghívnak majd egy-egy dele­gációt. Sőt a VIT-tel eddig nem rokonszenvező jobboldali szakszervezetek is lábhoz tették a fegyvert. Emellett a finn kormány hivatalosan bejelentette: minden erővel biz­tosítani fogja, hogy a VIT idején ne történhessen semmi­féle rendbontás, így a VIT bojkottálására már csak a „nem hivatalos” eszközök és módszerek maradtak. A polgári sajtó a bölcs agyonhallgatás mellett tört lándzsát. Csak akkor ír a VIT-ről, ha azt elemezheti, hogy a találkozó hogyan és milyen módon sérti a féltve őrzött finn semlegességet. A módszerek közé tartozik, hogy „véletlenül” éppen a VIT időszakában rendezik meg a kétnapos finn-svéd atlétikai viadalt, ami nemzeti esemény ebben az országban, s leg­alább úgy megmozgatja a finneket, mint hogy nálunk, labdarúgásunk fénykorában az az emlékezetes 7:1-es ma­gyar—angol mérkőzés hatott a tömegekre. Aztán a külön­böző utazási irodák pontosan erre az időszakra hirdetnek a finn ifjúság számára rendkívül — szinte feltűnően — olcsó nyugat-európai körutazásokat. Amint e példákból is látható, 1955 óta nem sokat változtak a módszerek­ .S a cél is ugyanaz: elvonni a tö­megeket, vidékies bohóckodássá silányítani a VIT-et. Az érdeklődést azonban nem tudták elfojtani. Másfél hónappal a VIT megnyitója előtt utcai közvéleménykuta­­tást rendeztek Helsinkiben. A megkérdezett fiatalok nyolc­van százaléka tudott a VIT-ről, és rokonszenvezett vele. Tíz százalék kommunista propaganda-manővernek minősí­tette, míg tíz százalék semmit nem tudott róla. S ha ke­véssé megbízhatók is ezek a rögtönzött közvéleményku­tatások, azért sok mindent elárulnak, és nagy vonalakban mégis csak a valóságot térképezik fel. A finn ifjúság demokratikus gondolkozású része szor­galmasan és lelkesen készült a VIT-re. A fesztivál előtt került sor az úgynevezett VIT-stafétákra, melyekben mintegy kétszázezer fiatal vett részt. E staféták tulajdon­képpen a fesztivál népszerűsítését szolgáló rendezvényso­rozatok voltak. Június 2-án indult el a béke-staféta, melynek utolsó állomása az olimpiai stadionban ma rendezendő megnyitó ünnepség, ahol száztizenöt finn lány tolmácsolja majd a finn ifjúság üdvözletét. Hogy miért lányok, és miért ép­pen száztizenöten? Azért, mert az ország térképe, a finnek szerint egy lányalakot ábrázol, s azért ennyien, mert az országnak száztizenöt kerülete van, az egész népet kép­viseli tehát ez a staféta. De térjünk csak vissza a régebbi időkbe, az 1955-ös béke-világkongresszusra. Hűvösen fogadta a kongresszust a főváros, s a hivatalos szervek nem egy akadályt gördí­tettek útjába. Néhány nap múltán azonban megtört a jég. A tömegek rokonszenve egyszeriben Helsinki legjelentő­sebb eseményévé tette a kongresszust. Úgy hisszük, nem lesz ez másként a VIT esetében sem. Ha majd a tömegek a saját szemükkel látják a találkozót, ha majd maguk is meggyőződnek arról, hogy ez a fesztivál a békét, a népek barátságát, a kölcsönös megértést szolgálja, akkor semmi sem akadályozhatja meg őket abban, hogy kinyilvánítsák rokonszenvüket, együttérzésüket. Így válik majd a VIT hatalmas, lenyűgöző méretű demonstrációvá Finnország­ban is. * Már csak néhány óra, és a kedves olvasók is oda­ülnek a televízió képernyője elé, hogy tanúi legyenek — a helyszíni közvetítés segítségével — a fesztivál megnyitó ünnepségének. Láthatják majd a korszerű olimpiai stadi­ont, Nurmi szobrát, az ég felé törő karcsú kilátótornyot, s ha szerencséjük lesz, láthatnak valamit a városból is — mindabból, amiről itt az újság hasábjain két héten át olvashattak. Egy helyütt már említettem, hogy az úti­napló-írásnak is megvan a maga esztétikája. Az­ útinapló sohasem helyet­tesítheti a földrajz könyvet — de nem is szándékozik. Ezért történt, hogy ezekben a fejezetekben talán kevesebb volt a szám- és egyéb adat, mint ahogy esetleg az olvasó remélte. Mindez szándékos volt. Szerettem volna, ha­ az olvasó a jelenségek mögé tekinthet, s leszállhat a hangulatok kútjába, megismerkedik az ottani ízlés, életforma néhány sajátos mozgatójával. Hogy sikerült-e, azt döntsék el önök. Nem könnyű behatolni a finn élet rejtelmeibe. Az olasz az utcának él, a finn önmagának. Nehezebb kibogozni életének megszokott fordulóit, nehéz felrakni a vászonra az itteni élet színeit, ragyogását és árnyékait. A végén mindenben marad egy kis titok, megfejtetlenül maradt ismeretlenség, mely nyugtalanít, mely új megismerésre, új utazásra ösztönöz, éltetve és táplálva a vándorlás lázát, ezt a nemes és érzékeny ösztönt, mely más és más tájak, emberek felé űzi minduntalan az utazót. (Véce) Gátépítés — gépekkel Három és fél millió forintot költenek az alpári—bokrosi nyári gát helyreállítására A tavaszi pusztító árvíz után már újra sarjadt az élet Bokroson. De a rom­boló őselemnek a­­foga he­lye­ még élénken itt látszik a puszta szélén. A 13 kilo­méter hosszúságú nyári gát­ba élesen belemart a Ti­sza, szintjét elhordta a zú­duló­ áradat. Milliós káro­kat okozott. A gátat 34 he­lyen szakította el. Ennek helyreállítása folyik most a gépesített egységek segítsé­gével. A sebek egy részét már­­begyógyították­, de a gát többi megrongált szakaszát még ezután építik újjá. A munka egész évben eltart. — A nyári gát helyreállí­tási munkái teljes egészé­ben gépekkel történnek. Ku­bikosokat csak kevés szám­ban —­­Tézsa­-ra, a frissen­ hordott földek egyengetésé­­re — alkalmazunk. A gép gyorsabban, jobban és gaz­daságosabban dolgozik, mint az ember — mondja Lantos János munkavezető. A festői Tisza mellett zú­gó gépekkel találkozunk. Ezek a DT 54-esek és az SZ. 100-as lánctalpasok va­lóban gépek a talpu­kon! Éjjel-nappal váltott műszakban 16 gép vesz részt a nagy munkában. Acélmarkaival szedi, várja a 2,75 köbméteres puttonyá­ba a földet és viszi a gát­ra, önti, tapossa 20—28 ton­nás testével. Egy nap alatt egy gép 120, illetve 180 köb­méter földet »dolgozik be­le« a gátba. Ezt a munkát 30, illetve 45 kubikos vé­gezné el kézi erővel azo­nos idő alatt, de nem azo­nos minőségben, mert a ké­zi kubikos után még dön­gölni is kellene. Sőt, ahol a talaj megfelelő — még »planíroznak« is. — A gépek olyan simára munkálják a gát mindkét oldalát, mintha ollóval len­ne lenyírva — újságolja Forgó Ferenc, a csongrádi szakaszmérnökség techniku­sa, aki a gátépítés munká­latait irányítja. — Nagy munka folyik itt — magya­rázza. — Előbb a szakadá­sokat tömjük be. Erre most kaptunk utasítást, mi­vel a Tisza újból árad, s amilyen rakoncátlan, köny­­■nyen veszélyeztetheti a pusztát ismét. A gát elsza­kított részeibe 40 ezer köb­méter földet kell betöm­nünk. Eddig már 30 ezret »beledolgoztunk«. Ezután hozzáfogunk a gát 13 kilo­méteres szakaszának teljes javításához és szélesítésé­hez. A szakadásokra egy­millió-ötvenkétezer, a gát többi szakaszainak helyre­állítására pedig 2,5 millió forintot kell költeni A fel­újított gát szélesebb és erő­sebb lesz a réginél.­­ Megemlítendő még, mert ez is a gátépítéshez tartozik, hogy az I-es »sur­­rantó--t most fejeztük be, míg a II-es építéséhez a na­pokban fogunk hozzá. E két létesítmény 1 200 000 forintba kerül. Az építésnél ötletes újítást alkalmaztunk, így olcsóbba került, mint a régi módszerrel. A hosszan kígyózó gát »sebhelyeit« végig megte­kintjük. A munka a legna­gyobb rendben megy. Ne­hézséget csak az okoz, hogy néhol messziről kell horda­ni a földet. Az anyag sem a legmegfelelőbb, sok a la­za talaj. Gátépítés céljára a két rész kötött és egy rész homokos talaj lenne a leg­jobb. Egy szocialista brigád is dolgozik a gáton: Pozsár Ábel 11 fős gépi munka­csapata. A vezetőség dicsé­rettel szól róluk. Este lesz, mire végigme­gyünk a hosszú gátszaka­szon. Az alkonyatban a gátépítő gépek, mint nagy dongók, úgy mászkálnak a töltésen. Készítik az új »kalodát« a Tiszának. Hát­ha sikerül most már olyan erőssé megépíteniük, hogy többé nem tud áttörni rajta az erőszakos árhullám... — v. i. — (Várkonyi felv) Hiányoznak a magyar filmek Több kiemelkedő alkotás a filmszínházak nyári műsorán A mozilátogató közönség mindig érdeklődve figyeli az új filmek bemutatásáról, egy-egy évszak műsorának összeállításáról érkező hí­reket. Ez különösen nyáron észlelhető jobban, amikor igen fontos szórakozási le­hetőség a mozi városon és falun egyaránt — éppen ezért kísérik nagy figyelem­mel a műsort feltüntető falragaszokat. Mielőtt rész­letesebben is szólnánk ar­ról, milyen filmeket láthat megyénk lakossága a nyár folyamán, szükséges megje­gyezni, hogy kicsit jobb is lehetett volna megyénk filmszínházainak műsora. Abban, hogy esetenként elég szokványos, nem a Mo­ziüzemi Vállalat vezetői, dolgozói a hibásak, sokkal inkább elmarasztalhatók ezért a felsőbb szervek. Ma­gyar film például igen ke­vés van és ha nem számít­, juk ide a közelmúltban fel­újított -Rákóczi hadna­­gya--­ és a -Hintán járó szerelem« című filmet, nem láthatott volna magyar fil­met a mozik népes tábora. Szeptember jelent kivételt, mert ekkor kerül bemuta­tásra a -Legenda a vona­ton«, -Az utolsó vacsora«, a -Piros betűs hétköznapok- és -Az elveszett paradi­csom■« című új magyar film. A nyár folyamán egyéb­ként hat szovjet, 15 népi demokratikus és 12 nyugati országban készült filmet pergetnek le megyénk film­színházai.. Kétségtelen: ne­héz előre megjósolni, me­lyik lesz a »sláger«, de olyan nem egy bemutatásra kerül, amelyik közel jár ehhez. Mindjárt meg lehet említeni a »Kétéltű ember­­című, kissé utópisztikus szovjet filmet, vagy a Tolsz­toj regényéből készült két­részes­­Feltámadás*-t, ame­lyet egy műsorban mutat­nak be. Ugyancsak a nyár folyamán láthatja a közön­ség a Karlovy Varyban dí­jat nyert­­Egy év 9 napja­­című szovjet filmet is. E felsorolásba kívánkozik a­­Hófehérke és a 7 törpe­című amerikai filmalkotás csakúgy, mint a­­Randevú Koppenhágában­ című dán film. Kétségtelen: a nyári szezonban látott legemléke­zetesebb filmek között em­legetik majd a nézők a­­Kí­­sértetkastély Spessartban­­című nyugatnémet, a­­Túl fiatal a szerelemre­ című francia filmet csakúgy, mint -A három testőr­ foly­tatásaként bemutatásra ke­rülő -A mylady bosszúja­­című alkotást. Ezeket a fil­meket egyébként augusztus­ban és szeptemberben Hód­mezővásárhelyen mutatják be. Ugyanezen időszak alatt Makón az­­Aki átmegy a falon­ című nyugatnémet és a­­Ma éjjel meghal egy vá­ros­ című megrázó erejű lengyel filmalkotást vetítik. Szegeden és Szentesen vi­szont egyidőben kerül majd bemutatásra a »Legenda a vonatron« című új magyar film. A nyár folyamán egyéb­ként bemutatásra kerül két dokumentumfilm is. Az egyik­­Jöjj vissza Afrika­­címen szerepel majd a mű­soron, míg a másik egy amerikai filmalkotás lesz az alkoholizmus veszélyéről. Ez utóbbi olyan jól sike­rült, hogy a szakemberek véleménye szerint kiábrán­dító hatást gyakorol az iszákosokra. A gyermekek nevében... Köszönet egy szocialista brigádnak örömmel adok hírt a Hírlapban megjelent soraimmal elért eredményről. A cikket olvasva, Görbe Bálintné, a vá­sárhelyi kötöttárugyár egyik szocialista brigádjának veze­tője levélben keresett fel bennünket: -Mi brigádértekezleten megbeszéltük, ha lehetséges, szeretnénk ezeket a gyermekeket meglátogatni, és szeret­nénk továbbra is fenntartani a kapcsolatot velük. Mind­annyian édesanyák vagyunk és tudjuk, mi az anyai szere­tet. Ha nem is annyit, mint egy édesanya, de valamit sze­retnénk nyújtani ezeknek a kicsiknek­ — írja többek kö­zött. A levélváltás után ki is jött a szegvári nevelőott­honba tizenkét asszony és leány, sokan saját gyermeküket is elhozva, és egy felejthetetlen kedves délutánt szereztek a kis óvodásainknak. Hoztak nekik csokoládét, cukorkát, játszottak velük, elbeszélgettek. Ígérték, hogy máskor is el­jönnek, sőt el is viszik majd őket otthonukba. A kedves délután eltelte után bizony a gyerekek is, de a kedves pat­­ronálójuk is könnyezve búcsúztak egymástól. Ezért az önzetlen,­­szerető figyelmességért, anyai kedvességükért csak a legnagyobb elismerésünket és hálán­kat tudjuk kifejezni. Hegedűs Etelka a szegvári nevelőotthon igazgatója.

Next