Csongrád Megyei Hírlap, 1962. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-29 / 176. szám
▼aaárnap, tNt Jtflins ». 6 // Általános leszerelés" Lapát Eszter nnne keveset nyitogatja az üzletajtót, de tegnap éppen ott állt a pult előtt, amikor beléptem. — Mi jót vásárol, Eszti néni? Vett sót, ecetet, cukrot, paprikát és egyebeket, aztán fizetett, s menni készült. Ám ott volt Pistuka, az unokája is. És mikor meg akarja fogni Eszti néni a kezét, elvisítja magát a kicsi: — Cukrot! Mama, cukrot! Bajban volt Eszter néne. De a boltos is keservesen mutogat az üres vitrin felé. — Nincs cukor, elfogyott. S mire a kicsi bőg, igyekszik megmagyarázni — Kisfiam, nincs cukor, összeverekedtek rajta a piacos bácsik a vásáron. Pistike nem érti a piacos bácsikat, de azért elhallgat. Aztán vizslán körülnéz.— Akkor katonát — mutat a játékok felé, pontosan az ólomkatonákra. — Tessék, Eszter néni, vegyen egyet — rakja ki az eladó sorban a katonákat Eszter néni csak a fejét ingatja, nem nyúl egyik felé sem, de Pistike megmarkol egyet, és az már az övé. Eszter néne fizet, de csak ingatja egyre a fejét. S mikor már visszakap a pénzből, nem állja meg, hogy ki ne mondja mégis, ami reklamálni valót talál. — Ezek nem is katonák, egynek sincs puska a vállán — legyint lenézően. A boltos egy pillanatra meghökken. Tényleg... Észre sem vette, hogy az ólomkatonák mindje fegyvertelen ... Selejtes... A következő pillanatban azonban feltalálja magát, mosolyogva kivágja a rezet: — Ugyan, kedves Eszti néne, hogy mondhat ilyet... Hát nem hallott még sohasem az általános és teljes leszerelésről? Laukó Zoltán PAPIS ZOLTÁN: &uami, 1962 Amíg a VIT a megnyitóig eljutott 1 ezerkilencszázötvenöt júniusában béke-világtalálkozót rendeztek Helsinkiben. A találkozóval egyidőben kezdte meg vendégszereplését a finn fővárosban a Sibeliust ünneplő philadelphiai szimfonikus zenekar. „Véletlenül” ugyanekkor rendeztek egy vasutas kongresszust is. A helsinki hírlapok néhány sorban emlékeztek meg a béke-világtalálkozóról akkor, amikor jelentéktelen dolgoknak hasábokat szenteltek. A VIT szervezése sem indult könnyebben. Rendkívül sok gátló körülménnyel, nehézséggel kellett megküzdeni. Az előkészítés első szakasza a választásokig tartott. Ebben az időben mindenfelől támadták a VIT-et, és a Finn Demokratikus Ifjúsági Szövetség kivételével minden párt-, társadalmi- és ifjúsági szervezet ellene lépett fel. A parlamenti választásokat követő második szakaszban a gazdasági bojkottal próbálkoztak a VIT ellenzői. A szállodatulajdonosok nem voltak hajlandók szobáikat rendelkezésre bocsátani, az éttermek mereven elzárkóztak a küldöttségek étkeztetésétől, és a különböző szervek, szervezetek minduntalan akadályokat gördítettek az előkészítő munka útjába azzal is, hogy nem akarták kölcsön adni a VIT rendezvényeihez oly elengedhetetlenül szükséges nagytermeket, színpadokat. A harmadik szakasz aztán meghozta az előkészítő bizottság és a finn demokratikus erők győzelmét. Ennek első jele az volt, hogy az uralkodó agrárpárt változtatott politikáján, és belenyugodott a VIT rendezésébe. A rádió és a televízió elnöksége beleegyezett abba, hogy közvetítéseket adjon a találkozó fontosabb rendezvényeiről. A parlament elnöke fogadásra hívja meg a VIT idején Helsinkiben tartózkodó fiatal parlamenti képviselőket. A vidéki polgármesterek is meghívnak majd egy-egy delegációt. Sőt a VIT-tel eddig nem rokonszenvező jobboldali szakszervezetek is lábhoz tették a fegyvert. Emellett a finn kormány hivatalosan bejelentette: minden erővel biztosítani fogja, hogy a VIT idején ne történhessen semmiféle rendbontás, így a VIT bojkottálására már csak a „nem hivatalos” eszközök és módszerek maradtak. A polgári sajtó a bölcs agyonhallgatás mellett tört lándzsát. Csak akkor ír a VIT-ről, ha azt elemezheti, hogy a találkozó hogyan és milyen módon sérti a féltve őrzött finn semlegességet. A módszerek közé tartozik, hogy „véletlenül” éppen a VIT időszakában rendezik meg a kétnapos finn-svéd atlétikai viadalt, ami nemzeti esemény ebben az országban, s legalább úgy megmozgatja a finneket, mint hogy nálunk, labdarúgásunk fénykorában az az emlékezetes 7:1-es magyar—angol mérkőzés hatott a tömegekre. Aztán a különböző utazási irodák pontosan erre az időszakra hirdetnek a finn ifjúság számára rendkívül — szinte feltűnően — olcsó nyugat-európai körutazásokat. Amint e példákból is látható, 1955 óta nem sokat változtak a módszerek .S a cél is ugyanaz: elvonni a tömegeket, vidékies bohóckodássá silányítani a VIT-et. Az érdeklődést azonban nem tudták elfojtani. Másfél hónappal a VIT megnyitója előtt utcai közvéleménykutatást rendeztek Helsinkiben. A megkérdezett fiatalok nyolcvan százaléka tudott a VIT-ről, és rokonszenvezett vele. Tíz százalék kommunista propaganda-manővernek minősítette, míg tíz százalék semmit nem tudott róla. S ha kevéssé megbízhatók is ezek a rögtönzött közvéleménykutatások, azért sok mindent elárulnak, és nagy vonalakban mégis csak a valóságot térképezik fel. A finn ifjúság demokratikus gondolkozású része szorgalmasan és lelkesen készült a VIT-re. A fesztivál előtt került sor az úgynevezett VIT-stafétákra, melyekben mintegy kétszázezer fiatal vett részt. E staféták tulajdonképpen a fesztivál népszerűsítését szolgáló rendezvénysorozatok voltak. Június 2-án indult el a béke-staféta, melynek utolsó állomása az olimpiai stadionban ma rendezendő megnyitó ünnepség, ahol száztizenöt finn lány tolmácsolja majd a finn ifjúság üdvözletét. Hogy miért lányok, és miért éppen száztizenöten? Azért, mert az ország térképe, a finnek szerint egy lányalakot ábrázol, s azért ennyien, mert az országnak száztizenöt kerülete van, az egész népet képviseli tehát ez a staféta. De térjünk csak vissza a régebbi időkbe, az 1955-ös béke-világkongresszusra. Hűvösen fogadta a kongresszust a főváros, s a hivatalos szervek nem egy akadályt gördítettek útjába. Néhány nap múltán azonban megtört a jég. A tömegek rokonszenve egyszeriben Helsinki legjelentősebb eseményévé tette a kongresszust. Úgy hisszük, nem lesz ez másként a VIT esetében sem. Ha majd a tömegek a saját szemükkel látják a találkozót, ha majd maguk is meggyőződnek arról, hogy ez a fesztivál a békét, a népek barátságát, a kölcsönös megértést szolgálja, akkor semmi sem akadályozhatja meg őket abban, hogy kinyilvánítsák rokonszenvüket, együttérzésüket. Így válik majd a VIT hatalmas, lenyűgöző méretű demonstrációvá Finnországban is. * Már csak néhány óra, és a kedves olvasók is odaülnek a televízió képernyője elé, hogy tanúi legyenek — a helyszíni közvetítés segítségével — a fesztivál megnyitó ünnepségének. Láthatják majd a korszerű olimpiai stadiont, Nurmi szobrát, az ég felé törő karcsú kilátótornyot, s ha szerencséjük lesz, láthatnak valamit a városból is — mindabból, amiről itt az újság hasábjain két héten át olvashattak. Egy helyütt már említettem, hogy az útinapló-írásnak is megvan a maga esztétikája. Az útinapló sohasem helyettesítheti a földrajz könyvet — de nem is szándékozik. Ezért történt, hogy ezekben a fejezetekben talán kevesebb volt a szám- és egyéb adat, mint ahogy esetleg az olvasó remélte. Mindez szándékos volt. Szerettem volna, ha az olvasó a jelenségek mögé tekinthet, s leszállhat a hangulatok kútjába, megismerkedik az ottani ízlés, életforma néhány sajátos mozgatójával. Hogy sikerült-e, azt döntsék el önök. Nem könnyű behatolni a finn élet rejtelmeibe. Az olasz az utcának él, a finn önmagának. Nehezebb kibogozni életének megszokott fordulóit, nehéz felrakni a vászonra az itteni élet színeit, ragyogását és árnyékait. A végén mindenben marad egy kis titok, megfejtetlenül maradt ismeretlenség, mely nyugtalanít, mely új megismerésre, új utazásra ösztönöz, éltetve és táplálva a vándorlás lázát, ezt a nemes és érzékeny ösztönt, mely más és más tájak, emberek felé űzi minduntalan az utazót. (Véce) Gátépítés — gépekkel Három és fél millió forintot költenek az alpári—bokrosi nyári gát helyreállítására A tavaszi pusztító árvíz után már újra sarjadt az élet Bokroson. De a romboló őselemnek afoga helye még élénken itt látszik a puszta szélén. A 13 kilométer hosszúságú nyári gátba élesen belemart a Tisza, szintjét elhordta a zúduló áradat. Milliós károkat okozott. A gátat 34 helyen szakította el. Ennek helyreállítása folyik most a gépesített egységek segítségével. A sebek egy részét márbegyógyították, de a gát többi megrongált szakaszát még ezután építik újjá. A munka egész évben eltart. — A nyári gát helyreállítási munkái teljes egészében gépekkel történnek. Kubikosokat csak kevés számban —Tézsa-ra, a frissen hordott földek egyengetésére — alkalmazunk. A gép gyorsabban, jobban és gazdaságosabban dolgozik, mint az ember — mondja Lantos János munkavezető. A festői Tisza mellett zúgó gépekkel találkozunk. Ezek a DT 54-esek és az SZ. 100-as lánctalpasok valóban gépek a talpukon! Éjjel-nappal váltott műszakban 16 gép vesz részt a nagy munkában. Acélmarkaival szedi, várja a 2,75 köbméteres puttonyába a földet és viszi a gátra, önti, tapossa 20—28 tonnás testével. Egy nap alatt egy gép 120, illetve 180 köbméter földet »dolgozik bele« a gátba. Ezt a munkát 30, illetve 45 kubikos végezné el kézi erővel azonos idő alatt, de nem azonos minőségben, mert a kézi kubikos után még döngölni is kellene. Sőt, ahol a talaj megfelelő — még »planíroznak« is. — A gépek olyan simára munkálják a gát mindkét oldalát, mintha ollóval lenne lenyírva — újságolja Forgó Ferenc, a csongrádi szakaszmérnökség technikusa, aki a gátépítés munkálatait irányítja. — Nagy munka folyik itt — magyarázza. — Előbb a szakadásokat tömjük be. Erre most kaptunk utasítást, mivel a Tisza újból árad, s amilyen rakoncátlan, köny■nyen veszélyeztetheti a pusztát ismét. A gát elszakított részeibe 40 ezer köbméter földet kell betömnünk. Eddig már 30 ezret »beledolgoztunk«. Ezután hozzáfogunk a gát 13 kilométeres szakaszának teljes javításához és szélesítéséhez. A szakadásokra egymillió-ötvenkétezer, a gát többi szakaszainak helyreállítására pedig 2,5 millió forintot kell költeni A felújított gát szélesebb és erősebb lesz a réginél. Megemlítendő még, mert ez is a gátépítéshez tartozik, hogy az I-es »surrantó--t most fejeztük be, míg a II-es építéséhez a napokban fogunk hozzá. E két létesítmény 1 200 000 forintba kerül. Az építésnél ötletes újítást alkalmaztunk, így olcsóbba került, mint a régi módszerrel. A hosszan kígyózó gát »sebhelyeit« végig megtekintjük. A munka a legnagyobb rendben megy. Nehézséget csak az okoz, hogy néhol messziről kell hordani a földet. Az anyag sem a legmegfelelőbb, sok a laza talaj. Gátépítés céljára a két rész kötött és egy rész homokos talaj lenne a legjobb. Egy szocialista brigád is dolgozik a gáton: Pozsár Ábel 11 fős gépi munkacsapata. A vezetőség dicsérettel szól róluk. Este lesz, mire végigmegyünk a hosszú gátszakaszon. Az alkonyatban a gátépítő gépek, mint nagy dongók, úgy mászkálnak a töltésen. Készítik az új »kalodát« a Tiszának. Hátha sikerül most már olyan erőssé megépíteniük, hogy többé nem tud áttörni rajta az erőszakos árhullám... — v. i. — (Várkonyi felv) Hiányoznak a magyar filmek Több kiemelkedő alkotás a filmszínházak nyári műsorán A mozilátogató közönség mindig érdeklődve figyeli az új filmek bemutatásáról, egy-egy évszak műsorának összeállításáról érkező híreket. Ez különösen nyáron észlelhető jobban, amikor igen fontos szórakozási lehetőség a mozi városon és falun egyaránt — éppen ezért kísérik nagy figyelemmel a műsort feltüntető falragaszokat. Mielőtt részletesebben is szólnánk arról, milyen filmeket láthat megyénk lakossága a nyár folyamán, szükséges megjegyezni, hogy kicsit jobb is lehetett volna megyénk filmszínházainak műsora. Abban, hogy esetenként elég szokványos, nem a Moziüzemi Vállalat vezetői, dolgozói a hibásak, sokkal inkább elmarasztalhatók ezért a felsőbb szervek. Magyar film például igen kevés van és ha nem számít, juk ide a közelmúltban felújított -Rákóczi hadnagya-- és a -Hintán járó szerelem« című filmet, nem láthatott volna magyar filmet a mozik népes tábora. Szeptember jelent kivételt, mert ekkor kerül bemutatásra a -Legenda a vonaton«, -Az utolsó vacsora«, a -Piros betűs hétköznapok- és -Az elveszett paradicsom■« című új magyar film. A nyár folyamán egyébként hat szovjet, 15 népi demokratikus és 12 nyugati országban készült filmet pergetnek le megyénk filmszínházai.. Kétségtelen: nehéz előre megjósolni, melyik lesz a »sláger«, de olyan nem egy bemutatásra kerül, amelyik közel jár ehhez. Mindjárt meg lehet említeni a »Kétéltű embercímű, kissé utópisztikus szovjet filmet, vagy a Tolsztoj regényéből készült kétrészesFeltámadás*-t, amelyet egy műsorban mutatnak be. Ugyancsak a nyár folyamán láthatja a közönség a Karlovy Varyban díjat nyertEgy év 9 napjacímű szovjet filmet is. E felsorolásba kívánkozik aHófehérke és a 7 törpecímű amerikai filmalkotás csakúgy, mint aRandevú Koppenhágában című dán film. Kétségtelen: a nyári szezonban látott legemlékezetesebb filmek között emlegetik majd a nézők aKísértetkastély Spessartbancímű nyugatnémet, aTúl fiatal a szerelemre című francia filmet csakúgy, mint -A három testőr folytatásaként bemutatásra kerülő -A mylady bosszújacímű alkotást. Ezeket a filmeket egyébként augusztusban és szeptemberben Hódmezővásárhelyen mutatják be. Ugyanezen időszak alatt Makón azAki átmegy a falon című nyugatnémet és aMa éjjel meghal egy város című megrázó erejű lengyel filmalkotást vetítik. Szegeden és Szentesen viszont egyidőben kerül majd bemutatásra a »Legenda a vonatron« című új magyar film. A nyár folyamán egyébként bemutatásra kerül két dokumentumfilm is. Az egyikJöjj vissza Afrikacímen szerepel majd a műsoron, míg a másik egy amerikai filmalkotás lesz az alkoholizmus veszélyéről. Ez utóbbi olyan jól sikerült, hogy a szakemberek véleménye szerint kiábrándító hatást gyakorol az iszákosokra. A gyermekek nevében... Köszönet egy szocialista brigádnak örömmel adok hírt a Hírlapban megjelent soraimmal elért eredményről. A cikket olvasva, Görbe Bálintné, a vásárhelyi kötöttárugyár egyik szocialista brigádjának vezetője levélben keresett fel bennünket: -Mi brigádértekezleten megbeszéltük, ha lehetséges, szeretnénk ezeket a gyermekeket meglátogatni, és szeretnénk továbbra is fenntartani a kapcsolatot velük. Mindannyian édesanyák vagyunk és tudjuk, mi az anyai szeretet. Ha nem is annyit, mint egy édesanya, de valamit szeretnénk nyújtani ezeknek a kicsiknek — írja többek között. A levélváltás után ki is jött a szegvári nevelőotthonba tizenkét asszony és leány, sokan saját gyermeküket is elhozva, és egy felejthetetlen kedves délutánt szereztek a kis óvodásainknak. Hoztak nekik csokoládét, cukorkát, játszottak velük, elbeszélgettek. Ígérték, hogy máskor is eljönnek, sőt el is viszik majd őket otthonukba. A kedves délután eltelte után bizony a gyerekek is, de a kedves patronálójuk is könnyezve búcsúztak egymástól. Ezért az önzetlen,szerető figyelmességért, anyai kedvességükért csak a legnagyobb elismerésünket és hálánkat tudjuk kifejezni. Hegedűs Etelka a szegvári nevelőotthon igazgatója.