Csongrád Megyei Hírlap, 1967. december (12. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-01 / 284. szám
2 MIÉRT HOTEL A KORONA? Örömmel olvastam a Hírlapban néhány héttel ezelőtt, hogy a makói Korona Szálló újjászületett. Tegnap egy kis körutat tettem a városban, és a szegedi utcáról szemembe tűnt a nagy betűvel írt Hotel, majd pedig a Korona. Jó 65 évvel ezelőtt lakója voltam az Aranybárány Szállodának, Bécsben. Az Aranybárány Szállodát jelezte is egy göndörszörű bárányka és németül is kiírták: Hotel Bárány. Kérdezem most már miért nem magyarul írtuk fel mi is a szállodát? Kocsis pályakő, Szende u. 27. * Szerkesztőségi megjegyzés: A szállodákat a világon mindenütt hotel elnevezéssel illetik. Ez nemzetközi kifejezés, amelyet bármilyen nyelvű turista megért. Például Lengyelországban szinte valamennyi szállodát Grand Hotelnek neveznek. SOKAT JELENT A BETEGNEK Az újságok gyakran cikkeznek divatos színésznőkről, táncdalénekesekről. Vajon ki veszi észre a „névtelenek”, s közöttük az ápolónők önfeláldozó, nehéz, „színtelen” munkáját? Csak az, aki maga is érezte, tapasztalta, hogy mit jelent a betegnek a kifogástalan ápoláson felül egy-egy jó szó, kedves mosoly. Pedig az ápolónőknek is vannak gondjaik, családi problémáik, de nekik mindig a „jó arcukat” szabad a betegek előtt mutatni. És így is kell, így van ez jól. A közelmúltban több hétig feküdtem tehetetlenül a szentesi megyei kórház idegosztályán. Felépülésemért itt szeretnék köszönetet mondani, a kedves, türelmes ápolónőknek is, kívánva nekik szép munkájukhoz jó egészséget! SZILÁGYI SÁNDORNÉ Szentes, Koszta u. 1. MOSTOHA FALU Nem mesebeli faluról, nem is mostoháról van szó, hanem Eperjesről és az azt mostohát ellátó Fábiánsebestyéni FMSZ- ről. Csupán a lakosság ellátottsága mostoha ebben a 2135 lelket számláló községben. Pedig a jövedelmet éppen úgy adja mint az fmsz „édes faluja” Fábiánsebestyén a 2837 lélekkel Nem is olyan nagyok a különbségek, így szemre, de annál nagyobb beruházásban. Eperjesen csak két füstös kocsma van, cukrászda, szél vendéglő, csemege üzlet, tüzelő- és épületanyag-ellátás megfelelő formában nincs. Igaz, erre pénz is kellene, némi befektetést igényelne az fmsz részéről. S hogy pénzt nehezen adnak ki, az elég elmondani, hogy a cukrászdának helyet a kultúrházban találtunk, de az fmsz kicsinek véli a helyiséget, drágának a leendő berendezést, így aztán cukrászda nincs. Pedig jó lenne, ha lenne . . . PATAKI SÁNDOR IP revizi író A legtöbb 10—14 éves fiatal már a rádióépítést, repülő-, hajó, autómodell készítést szeretné elsajátítani. Ugyanakkor a hagyományos ház körüli barkácsolásnak, kerti munkának, kisállattenyésztésnek, gombatermesztésnek még falun is kevés a hódolója. A falusi iskolák úttörő szakkörei közül a mezőgazdasági szakkörnek van a legkevesebb tagja. A fiatalok döntő többsége „városi szakmák” után érdeklődik. Nem hivatalos közvéleménykutatás szerint a VII —VIli. osztályban tanulók közül alig több, mint 10 százalék az, aki a mezőgazdaság valamelyik ágában akar elhelyezkedni. (E számban nincs benne a gépszerelő, lakatos, asztalos, esztergályos, marós, motorszerelő és építőipari szakmát választók száma, akik közül jó néhány még szintén a mezőgazdasági nagyüzemekben helyezkedik el.) Jó pedagógiai munkával azonban fel lehet kelteni a fiatalok érdeklődését a mezőgazdaság iránt. Az elmúlt tanévben az országban közél ezer kertész, növénytermesztő, kisállattenyésztő, méhész, selyemhernyó tenyésztő, gyógynövénygyűjtő, erdész, stb. szakkör működött. Ezek közé tartozik a csongrádi Széchenyi úti általános iskola szakköre is, melyben közel öt éve 20—22 felsőtagozatú fiú és lány ismerkedik a mezőgazdasággal. Évek óta sok nyúl, baromfi, galamb, méh nevelődik az iskola szakkörének közreműködésével. A fiatalok megtanulják a kertészkedés csínját-bínját, oltanak, szemeznek, palántát nevelnek, virágot ültetnek, sőt gombát is termelnek. A szakkörvezető, Lakatos Jenő szerint legtöbben otthon is hasznosítják a szerzett tapasztalatokat . Sok olyan fiatal tanulónk van, aki a szakkörben tanultak után fogott hozzá otthon nyúltenyészethez, a baromfileveléshez, a gombatermesztéshez, vagy éppen a galambtartáshoz. Még az iparban elhelyezkedett tagok többsége sem feledkezik meg a szakkörben tanultakról. Otthon szüleik segítségével folytatják mindazt, amit itt elkezdtek. Lakatos Jenő szakkörvezető véleményét támasztja alá a helyi földművesszövetkezet is, amely számokban mutatja ki a nyúltenyésztés, galambtartás rohamos elterjedését. 1966-ban 43 mázsa házinyulat vásárolt meg a szövetkezet. 1967 októberéig a házinyúl felvásárlása már meghaladta a 60 mázsát. Szuszik Gyula, a szövetkezet felvásárlási főosztályvezetője szerint a szakkörnek ajándékozott 12 db-os tenyésztörzs szaporulata adja a felvásárolt nyár közel 20 százalékát. Mindez nagyon jól bizonyítja, mit jelent az, ha a szövetkezet szívügyének tartja a szakkörök segítését. A földművesszövetkezeten kívül a helyi termelőszövetkezetek is komoly támogatást adtak a Széchenyi úti úttörő-szakkörnek. A Vörös Csillag Tsz baromfit ajándékozott, a Tisza Tsz takarmányt juttatott, a Petőfi Tsz pedig földet biztosított számára. A növényvédő szereket is díjtalanul kapták az úttörők. Az első méhcsaládot egy borsodi méhész küldte nekik ajándékba. Később az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ még két családot adományozott az iskolának. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Szövetkezetek Országos Szövetsége, a MEDOSZ, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Művelődésügyi Minisztérium a közelmúltban felhívással fordult a szövetkezetekhez, szakcsoportokhoz, s kérte őket, hogy vállaljanak védnökséget legalább egy mezőgazdasági szakkör felett. A csongrádi példa bizonyítja, hogy érdemes törődni a fiatalokkal is, részükre anyagi juttatást is biztosítani, mert a segítség rövid idő múlva sokszorosan megtérül. FÖRGETEG SZILVESZTER A SZAKKÖRBEN TANULTAKAT OTTHON FOLYTATJÁK Az illetékesek válaszolnak A KÉZBESÍTÉSI MUNKÁRA vAI.T,AT,KnZrt XTF.MAKANT válla. A Csongrád megyei Hírlap november 11-i számában „Szikáncson nincsen kézbesítő" cím alatt postai vonatkozású cikk jelent meg. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat közlöm: Szikáncs postahivatal külterületén korábban két külterületi kezelő teljesített szolgálatot. Október 12-én azonban az egyik a szolgálatból kilépett. Azóta a Postaigazgatóság és a szikáncsi postahivatal is minden lehetőt elkövetett új külterületi kezelő félfogadása érdekében. Jelentkezett is egy Sajtos nevű tszdolgozó, azonban nevezettet a Vörös Csillag Tsz vezetősége nem engedte postaszolgáatba lépni. Megkísérelte a posta azt is, hogy a megmaradt külterületi kezelő átmenetileg másodnaponként Szikáncs külterületén is kézbesítsen, azonban az érdekelt ezt nem vállalta, annak ellenére sem, hogy jelentős fizetésemelésben részesült volna. Ezért a külterület egyik felén ez idő szerint nincs kézbesítés. Bár a kézbesítéshez szükséges és kifizethető bér biztosítva van, a kilépett helyett új külterületi kezelőt csak akkor tud munkába állítani a posta, ha erre a munkára vállalkozó akad. Az új kézbesítő félfogadása és munkába állítása nemcsak a postának, hanem az érdekelt öszszes külterületi lakosnak, valamint a Vörös Csillag Tsz-nek is érdeke. Ezért célszerű, ha a helyi vezető személyek a postával együttműködve elősegítik a kézbesítő mielőbbi munkába állítását. Az ügyet tovább tárgyalom, és arra törekszem, hogy Szikáncson a munkából, kilépett külterületi kezelő helyett minél előbb másikat felfogadhassak. Dr. Hell ISTVÁN igazgatóhelyettes" hírlap Mérlegnyári kultúrgondok Az üzem művelődési programját kerestük a Hódmezővásárhelyi Mérleggyárban, ehelyett mindjárt egy olyan gonddal találkoztunk, amely semmiképp sem sorolható az „elérendő célok” közé. Arra a kérdésünkre ugyanis, hogy mi foglalkoztatja leginkább az üzem művelődni, szórakozni vágyó dolgozóit, ezt a választ kaptuk: — A klub! Mármint az, hogy bezárt a klub! Szó szót követett, s a két beszélgetőpartner — Eichler Ernő szakszervezeti gazdaságfelelős és Simon Sándor szakszervezeti kultúrfelelős — keserű mondataiból összeállt a szomorúnak, sőt kilátástalannak is joggal mondható kép. Megtudtuk, hogy a közelmúltban a tanács illetékes osztálya utasítást adott a Mérleggyár Lehel utcai klubjának bezárására. Az ok: életveszély! Magyarán az, hogy beomlással, „összecsuklással” fenyeget az elaggott épület, amelyben ha nem is valami ideális körülmények között, de mégiscsak eltölthették estéiket a gyár dolgozói. S ami a legfőbb: családjával együtt mehetett oda minden szórakozni, pihenni vágyó... • Azért kell hangsúlyozni, hogy „családjával együtt” — s tulajdonképpen ez a Mérleggyár jelenlegi kultúrmunkájának alfája és ómegája —, mert az üzemben levő nagyterembe, amely most az egyetlen művelődési célokra használható helyiség, már korántsem ilyen egyszerű bejutni. Érthető módon az üzem területére minden kívülálló — így a dolgozók családtagjai is — csak külön engedéllyel léphetnek be. Ha tehát valami műsoros estre készülnek, először is annak kell utánajárni, hogy minden vendég megkapja a belépőcédulát, természetesen amellett még a rendre, fegyelemre vigyázó nagyszámú rendezőgárdáról is gondoskodni kell... — így aztán nem sok kedve van az embernek ünnepséget, műsoros estet szervezni, hiszen sokkal több gondot okoz a rendezvények előkészítése, mint amennyi örömöt ad a nehezen kiharcolt siker! — mondja a két „informátor”, s ebben feltétlenül igazat kell nekik adnunk. — De mégis, a mostoha körülmények ellenére is mit tud nyújtani a szórakozni, művelődni vágyó dolgozóinak az üzem? — Leginkább a tanulókat tudjuk segíteni — hangzik a válasz. — Azokat a technikumba, sőt egyetemre járó munkatársainkat — 130-an vannak ilyenek jelenleg —, akiknek különféle könyvekre van szükségük a tanuláshhoz. Van a gyárban egy „terét!” könyvtár, ebben főképp szépirodalmi művek találhatók, van aztán egy külön műszaki könyvtárunk is, amelynek kötetei között a legkülönbözőbb szakmai munkák sorakoznak, mind magyar, mind pedig idegen nyelven. S ami a leginkább örvendetes, az, hogy a mi műszaki könyvtárunk — mint több más helyen — nem azonos az igazgatói szobában elzárt és alig megközelíthető könyvszekrénnyel; a mi szerkesztési osztályunkon elhelyezett gyűjtemény mindig és mindenkinek rendelkezésére áll... S ahogy szóba kerül az előső „jó”, lassan felsorakozik mellé több olyan dolog is, amely azt bizonyítja, hogy a klubhalál ide, klubhalál oda, a Mérleggyárban azért csak nem állt meg az élet, pontosabban a kultúráiét. • Hogy mást ne mondjunk, több színházbérletet vásárolt a szakszervezet a jól dolgozó aktivisták jutalmazására, s rendszeresen vesznek jutalomjegyeket más műsoros estekre is. Éppígy ideillik aztán — az oktatást illusztráló példaképp — annak megemlítése, hogy jelenleg a legkülönbözőbb tanfolyamok működnek a gyárban. Tartanak előadássorozatokat időszerű kérdésekről — főképpen az új gazdasági mechanizmusról— a szakszervezeti bizalmiaknak, s természetesen sokan képezik tovább magukat a különféle pártoktatási fórumokon is. Lehet hát azért adatokat találni a keresett — bár írásba nem foglalt — művelődési programhoz a vásárhelyi Méreggyárban, mégis majd minden részlettémának újra meg újra előkerül a klub sorsa. Az, hogy lesz-e majd megint klubja a gyárnak, olyan klubja, ahol a régi, elaggott helyiségeknél alkalmasabb szobák várják majd a munkásokat, s ahol majd amolyan „igazi” klubéletet lehet szervezni szakkörökkel, előadásokkal, íróolvasó találkozókkal... • — Hogy lesz-e klub — mondja Eichler Ernő és Simon Sándor —, az aligha a szakszervezeten múlik, sőt még az üzemtől sem várhatjuk el, hogy a nagyon szükséges beruházások mellett még ilyesmire is költsön, hiszen állandóan növünk, terjeszkedünk, mind több és több épületre, új üzemrészre van itt szükség. Így aztán a tanács jóindulatától függ, mikor utalnak ki számunkra egy új épületet az életveszélyessé vált régi helyett Várjuk ezt a kiutalást, nagyon várjuk, mert a mostani körülmények között bizony nagyon nehéz művelődési lehetőségeket biztosítani... Mit mondhatunk még egyebet: várjuk mi is ezt a kiutalót, annál is inkább, mert a kultúra mérleggyári gazdái így is jól bizonyítják, hogy tudnának élni a régen kiérdemelt jobb lehetőségekkel. AKÁCZ LÁSZLÓ Hárommilliónál több turista hazánkban Az 1967-es idegenforgalmi év egyben az IBUSZ fennállásának 65. évfordulója is. Az országos adatok alapján az év első felében legtöbben a szomszédos Csehszlovákiát, Jugoszláviát, Lengyelországot és az 50. évfordulóját ünneplő Szovjetuniót látogatták meg. Az év első hét hónapjában közel 60 ezer utas utazott az IBUSZ szervezésében külföldre. A nemzetközi idegenforgalom évében a hazánkba látogató turisták száma újabb kiugró rekordot ért el: az év első nyolc hónapjában, augusztus végéig több mint hárommillió turista épte át hazánk határait. ÜDÜLŐHAJÓ FEDÉLZETÉN AFRIKÁBAN Az egész világon divat lett a tengeri társasutazás, elsősorban olcsósága, továbbá pihentető volta miatt. Október közepéig például közel 300 magyar látogatott el Afrikába, s néhány nagy európai kikötőbe, a 12 és fél ezer bruttó regiszter tonnás „Völkerfreundschaft” üdülőhajó fedélzetén. A hajó útvonala: Rieka—Velence— Catania, itt pedig kirándulás Európa legnagyobb tűzhányójához, az Etnához, majd Málta szigetére, Tuniszba, Algírba és Tanger kikötőibe látogattak el a magyar utasok. Három érdekes élménnyel szakították meg az utat: a Le Havreban történő kikötés után autóbusszal Párizsba utaztak, s megtekintették a Louvre kincseit, s Párizs egyéb nevezetességeit. A teljes hajóút 21 napig tartott. A tervek szerint ezentúl minden évben elindítják ezt a tíz országot érintő rendkívül népszerű tengeri társasutazást. Az ezzel kapcsolatos programot 1968 januárjában teszik közzé az IBUSZ. rövidtávú ausztriai KIRÁNDULÁSOK A külföldi társasutazásoknak az IBUSZ új formáját vezette be:güzemek, intézmények részére hirdetett olcsó, rövidtávú ausztriai kirándulásokat. A résztvevő utasok csak vállalati dolgozók vagy ezek közvetlen hozzátartozói lehetnek. Az IBUSZ szállást ad, reggelit és naponta egy főétkezést, a többiről az utasok maguk gondoskodnak. Ezenkívül egy félnapos szakszerű városnézést is biztosítanak Bécsben idegenvezetővel. A Bécs— Graz-i csoportoknál pedig egy grazi városnézést is. Eddig több száz csoport vette igénybe ezt az olcsó külföldi társasutazási módot. Mivel igen népszerű, az őszi és téli hónapokban is elindítja az IBUSZ a bécsi autóbuszait. AZ ÉV „SLÁGEREI” _ A szervezett utazások közül az idei évben a következő „slágereket" emelhetjük ki. Például repülős utazások Moszkvába és Leningrádba, Kiev—Moszkva—Leningrádi utazás különvonattal, kirándulások a cseszlovák—lengyel Tátrába, tengerparti üdülések, Opatiában, Lovranban és a bolgár Naposparton. A különleges élményeket keresők részére az IBUSZ megszervezete az első indiai társasutazást és különcsoportot küldött a Montreali Világkiállításra is. Érdekes volt minden bizonnyal a közép-ázsiai utazás is, melynek útvonala Moszkva—Taskent—Alma-Ata— Szamarkand. A várna—isztambuli program is sikerrel zárult. Az egyéni utazások lebonyolítása érdekében is igen sokan keresték fel az IBUSZ-irodákat. Az év első hét hónapjában mintegy 20 ezer egyéni turistának biztosítottak külföldi szállást, étkezést és programot Árban is igen széles skála között válogathattak az érdeklődők, hiszen az olcsó (300—700 forintos utazástól kezdve a 14 ezer forintos, Európa körüli hajókirándulásig minden árszínvonalon találhattak társasutazásokat. De a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának napjaiban is különvonatok indultak, összesen 1200 magyar turista ünnepelte a Szovjetunióban november 7-ét VÁLTOZATLAN ÁRAK, ÚJABB LEHETŐSÉGEK Az IBUSZ 1963. évi tervei között elsőrendű szempont az, hogy olcsóbb áron, jobb szolgáltatásokat kapjanak az utasok. Kívánságuknak megfelelően már az idei évben bevált gyakorlat szerint több utazást félpanziós szolgáltatásokkal hirdet meg az IBUSZ. A Szovjetunióba utazó turistáknak újdonság lesz a Bajkál-tavat is érintő társasutazás, a közép-ázsiai túra, mely Jerevánt és Buharát is érinteni fogja. A kedvelt fekete-tengeri üdülései, a Moszkvát, Leningrádot, Kijevet érintő túrák változatlanul megszervezésre kerülnek. Csehszlovákiába elsősorban rövid, néhány napos utakat szerveznek a Magas- és Alacsony-Tátrába, valamint Szlovákiába autóbusz körutakat. Lengyelországban legtöbben valószínűleg a kedvelt Zakopanét keresik fel, de a lengyel tengerpartra is biztos sokan látogatnak. Az NDK-ba utazóknak változatlanul lehet jelentkezniük a kedvelt Szász-svájci üdülésekre is. Újdonság lesz a berlini tavakhoz szervezett egyhetes üdülés és a thüringiai utazás. A bulgáriai tengerparti üdülést isztambuli kirándulással kötik majd össze. A jugoszláv tengerparti üdülőhelyeiére autóbuszok, különvonatok indulnak, melyeknek végcélja Opatia, Split, Forces és Roviny lesz. A közelmúltban jelent meg francia, angol és német nyelven az IBUSZ jövő évi társasutazási programja, mely százféle lehetőséget ajánl azoknak, akik 1968-ban szabadságukat Magyarországon óhajtják eltölteni. A szálláshiány enyhítésére az utazási iroda felállítja saját fizetővendég szolgálatát. Az IBUSZ jövő évi programjainak másik érdekessége, hogy az árak — bár a turizmus költségei mindenütt a világon emelkedőben vannak — az ideivel azonosak lesznek, vagyis változatlanok maradnak. VE. 1967. DECEMBER 1., PÉNTEK