Csongrád Megyei Hírlap, 1968. november (13. évfolyam, 259-281. szám)
1968-11-09 / 263. szám
Iskola-tv ötödik születésnapján már túl van, a tizediktől pedig még messze jár. Nem simogatóan finom, ünnepi vállveregetést kívánunk hát átnyújtani a sajátos intézménynek. De nem is illene a minden látványosságot mellőző, igazi hétköznapi műsorhoz az ünnepi köszöntő. Szólni azonban kell róla, s elsősorban az elismerés hangján. Túlzás és szépítés nélkül mondhatjuk: a világot viszi be a nagyablakú városi tantermekbe és a hunyorgó szemű tanyai iskolákba. Mert legtöbbjében már ott is felpattog távoli cimbalomján a szignál, s futnak a nebulók a régi térképlapokkal termet sötétíteni. Aztán nekiülnek, s kerekre tágult szemmel csodálják, hogy lopva kinyújtott, vékony karjával az áramot a trolibusz, s milyen apró is a tengeren az a hatalmas gőzhajó, amelybe egész sor autót raktak be az imént a kikötőben. Eg műsorainak lényein, a televízió iskolaige. Kitágítja a szűk tantermet. Belefér most már a Balaton, a Mátra, de a csepeli gyárváros, meg a távoli termelőszövetkezet öszszes csikója, borja, libája. Igaz, nem egyenértékű az élmény az eleven szemlélettel. De számítsa ki valaki, mibe kerülne a szülőnek, ha gyermekének egy esztendőben mindazt megmutatná, amit az iskolaévben egy óra alatt látott. Lehet, hogy okos tanügyi szaktekintélyek kinevetnek, mégis kimondom: bizonyos életkorban a képernyőn kapott élmények használhatóbbak, mint egy egész napos tanulmányi kirándulás tapasztalatai. Mert az operatőr megteheti, hogy gépét csak a legfontosabb részletek felé irányítsa. De nem teheti ezt meg a gyermek tekintetével a kísérő nevelő. Mert Pistike emlékezni fog a tsz-ben tett tanulmányi kirándulás után a főagronómus töltőtollára, vagy motorbiciklijére, de semmiképpen nem tudja majd felidézni, milyen is volt a melegágy, amelyre pedig annyira igyekeztek felhívni a figyelmét. Az ipari üzemekbe látogató kamerát a technológiai sor olyan szakaszához is közel engedik, amelyet a tízéves gyerek — különösen többedmagával — meg sem közelíthetne. Játékfilmben, felnőtteknek szóló műsorban is láthat egy tanuló tengert, pálmaligetet, piramist. Mennyire más azonban, ha ezeknek képét megfelelő kísérő szöveggel, didaktikailag indokolt kivágásban látja. Mert meg kell mondani — s ez a műsorok másik erénye — az iskola-tv szerkesztői jó érzékkel válogatnak, indokoltan emelik ki a lényeges anyagrészeket, s élvezhetően, a játszva tanulást szolgálva dolgozzák fel azokat. , Most tehetünk különkülönbséget, hol, melyik iskolában fontosabb rendszeresen nézni az iskola-tv műsorait. Használható szemléleti anyagot kap belőle a városi, falusi, tanyai gyerek is. Mégis úgy tűnik, a kisebb településekben, a gyengébben felszerelt iskolákban kell erre különös gondot fordítani. Sajnos, nem mindenütt teszik meg. Igaz, nem könynyű dolog az órarendet a műsorral, az egyes osztályokkal összehangolni. De nem lehetetlen. Erre számtalan példa van. S arra is, hogy ott mondanak le leghamarabb az összehangolás kísérletéről, ahol pedig a legnagyobb szükség lenne a képernyő segítségére. Örvendetes, hogy a legtöbb iskola kapott készüléket. Kétszeres lelkiismeretlenség ott lemondani a lehetőségről, ahol minden együtt van, csak egy kis igyekezet és akarat kellene. A nehézségek vállalása itt nem szemléleti kérdés. Felmérhetetlen haszonnal kamatozik. ANNUS JÓZSEF CSONGRÁD MEGYEI ★ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Megyei körkép Lemaradás az őszi kalászosok vetésében Kívánni sem lehetett kedvezőbb őszt a mezőgazdasági munkáikra az ideinél. A napfényes hetekben, hónapokban elegendő idő jutott a kapások betakarítására, a föld felszántására, és bevetésére. Mégis vannak gazdaságok, ahol a gyenge munkaszervezés, szakirányítás miatt még mindig nem került földbe a kalászosok vetőmagja. A megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának összesítése szerint a szegedi járás közös gazdaságai késtek meg legjobban a vetéssel, ahol majd tízezer hold a lemaradás. A makói szövetkezeteknek csak 7500 holdon kellett volna földbe tenni a kenyérgabonát, de az eredmény mindössze 5500 hold. Ezzel szemben Vásárhely már november 7-e előtt teljesítette a 13 700 holdas vetéstervét, sőt egyik-másik gazdaság nagyobb területen vetett kenyérgabonát a tervezettnél. Dicséret illeti a vásárhelyieket az őszi munkák jó megszervezéséért és a vetési kampányterv céltudatos végrehajtásáért. Most, hogy megérkeztek az őszi esők, bizony nehéz lesz a lemaradt gazdaságoknak a mulasztást pótolni. A sáros földeken nem lehet szakszerű agrotechnikát alkalmazni és kérdés: a november közepén földbe került mag milyen termést hoz jövőre? Ezeregyszer bebizonyosodott, hogy a gazdag hozamok egyik magyarázata az időbeni vetés. Azt is érdemes szóvá tenni, hogy azok az 5—7 ezer forintos havi jövedelemmel dotált főagronómusok, mezőgazdászok, akik most ott állnak tanácstalanul a beázott és vetetlen földek szélén, milyen felelősséget éreznek az államháztartás kenyérellátásáért és egyáltalán a szakszerű gazdálkodás megvalósításáért? Már csak a Műemléki Felügyelőségen múlik... A múlt építészeti módját őrzi Szegváron, a Hunyadi utca 31. és 33. szám alatti épület, melyet a helybeliek ma is úgy emlegetnek: volt Sóház. A megyében ez az egyetlen olyan több mint száz éves épület, mely lábasház, kakasülő tetővel. De nemcsak az épület régi, a terv is, hogy tudniillik, itt helyezzék el a múlt hagyományait őrző, jelenleg nem megfelelő körülmények között működő falumúzeumot. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban hozzájárult ahhoz, hogy a megyei tanács fejlesztési alapja terhére a Hunyadi utcai épületet tulajdonosaiktól 140 és 160 ezer forintért megvásárolják. Most már csak az Országos Műemléki Felügyelőségen múlik, hogy mikor valósul meg a terv. Előreláthatólag azonban ennek sem lesz akadálya, mert még az idén elkészülnek az épület felújításának műszaki kiviteli tervei, s a költségvetések, melyek alapján az Országos Műemléki Felügyelőség 1969—70-ben biztosítja a szükséges költségeket Alsóváros és Vályogostelep sorsa Sok tényező indokolja azt a döntést, mely Csongrád két települése teljes felszámolására vonatkozik. A vasút és állomás mentéin helyezkedik el a Vályogostelep és Alsóváros. A lakók — összezsúfolva — kis házakban, sőt kunyhókban laknak. A telepeken a legminimálisabb egészségügyi és szociális követelmények sincsenek biztosítva, s e területeket állandóan veszélyezteti a belvíz is. A két lakótelep felszámolása mindenképpen indokolt de ismerve a nehéz lakásviszonyokat nem lesz könnyű feladat több mint száz lakóház felépítése a város más területén. A két lakótelepet — rendelkezéseknek megfelelően — a szociális követelményeknek meg nem felelő teleppé nyilvánították és egyben kijelölték gyorsított ütemű teljes felszámolásra. Ennek alapján lehetővé válik, hogy a helyi tanács az ott lakóknak, ha más területen építkezni akarnak, ingyen telket juttason, megkülönböztetett figyelemmel segítsék azokat, akik a szociális követelményeknek meg nem felelő lakások felszámolására indított építési akcióba be akarnak kapcsolódni. A megyében évente általában 30 lakás épül az említett akció keretében, s így lehetővé válik, hogy azoknak jórészét Csongrádon építsék fel. Tanácsi vállalat áttelepítése Az Egészségügyi Berendezéseket Gyártó Vállalat 1970-ig végrehajtandó fejlesztési tervet készített. Ebben szerepel: Makón az egymástól távollevő üzemeket összevonják, az Újszentlőrinc utcában levő üzemet a Rákosi útra, a vállalat központi telepére áttelepítik, ezzel egyidőben a termelés technológiai feltételeit korszerűsítik. E fejlesztési terv megvalósítása 9 millió forintot igényel! A tanácsi vállalat üzemeinek összevonását a gazdaságossági szempontok indokolják, de emellett a BMG makói üzemének tervezett bővítése is. A gépgyárat ugyanis bővíteni kívánják, s ezt csak a szomszédságában levő tanácsi vállalati üzem helyén tudják megoldani. Várhatóan 1970-től korszerűbb feltételek között dolgozik majd az Egészségügyi Berendezéseket Gyártó Vállalat. A feltételek kialakításához a megyei tanács vb is megadja a szükséges segítséget. Eladták a baromfikeltető állomásokat A megyében Vásárhelyen, Szentesien és Csanádpalotán működött baromfikeltetőállomás tanácsi kezelésben. A közelmúltban döntött a megyei tanács vb arról: a keltetőállomásokat átadják a termelőszövetkezeteknek. A vásárhelyi és a csanádpalotai keltetőállomást a hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz vásárolja meg. A csanádpalotai épületet nem adják át, mert ott jövő év második felében — mint tervezik — ipari üzemet létesítenek. A szentesi keltetőállomást a szentesi Árpád Tsz veszi meg, de csak a gépeket, berendezéseket, felszereléseket. Az épület ugyanis majd szanálásra kerül, addig — bérleti díj ellenében — a szövetkezet használja. Költségvetési üzem létesül a makói járásban A makói járás területén levő utakon is egyre nagyobb a forgalom, a biztonságos közlekedés alapfeltétele pedig az utak, jó állapota. Az utak fenntartási munkáit, különösen pedig a felújítást, korszerűsítést, régi módon megoldani már nem lehet, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kiépített, tanácsi kezelésben levő úthálózat hossza — ha lassan is — évrőlévre növekszik. A jelenlegi útőri szervezet nem tudja biztosítani a feladatok elvégzését, a jelentős részben kézi munkával végzett útfenntartás, javítás legtöbbször eredménytelen, amellett költséges. Az útfenntartásra, felújításra és korszerűsítésre évente átlag 2 és félmillió forintot fordítanak a makói járásban, szükséges tehát a munka hatékonyabb megszervezése. A makói járási tanács járási költségvetési üzemet hoz létre, Apátfalva, Csanádpalota, Kiszombor, és Földeák telephelyekkel, ezekhez a községekhez tartoznának majd körzetek szerint a többi községek. Az új üzem tevékenységi köre az eredetileg elképzeltnél jóval szélesebb, nemcsak a rendkívül fontos útfenntartási munkák tartoznak majd hozzá, de kommunális feladatok (közterület tisztántartása és parkosítás) mellett építőipari munkát is végeznek (karbantartás, javítás, felújítás, épületátalakítás, kisebb épületek építése). Kiegészítő tevékenységként gépjavítást is végeznek majd a tervek szerint, de kertészeti egység, téglaégető és homokkavics kitermelő részlegük is lenne, valamint tervező részleg is. XXV. ÉVFOLYAM 263. SZÁM SZOMBAT, 1968. NOVEMBER 9. Ára: 70 fillér Koszorúzási ünnepség Szegeden november 7-én délelőtt 11 óra kezdettel tartották a hagyományos koszorúzási ünnepséget a Széchenyi téri két szovjet hősi emlékműnél. A magyar és szovjet himnuszok után elsőként Győri Imre elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Perjési László elvtárs, a szegedi városi pártbizottság első titkára és Csizmás Sándor elvtárs, a szegedi járási pártbizottság titkára koszorúztak (lásd képünket . Fotó: Enyedi Zoltán). Ezt követően Török László elvtárs, a Csongrád megyei tanács vb elnöke, dr. Biczó György elvtárs, a Szeged m. j. városi tanács vb elnöke és Farkas István elvtárs, a szegedi járási tanács vb elnöke helyeztek koszorút az emlékmű talapzatára. A hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet harcosok, a magyar fegyveres erők, a tömegszervezetek, az üzemek, a felsőoktatási intézmények és hivatalok is elhelyezték koszorúikat. Hasonló ünnepség volt a másik szovjet emlékműnél is. Mindkét megemlékezés az Internacionáléval fejeződött be. Hasonló ünnepségekre került sor megyénk többi városában és községében is Lenyűgöző díszszemle Moszkvában Káprázatos díszszemlére került sor csütörtökön Moszkvában, a Vörös téren, a Nagy Október 51. évfordulójának ünnepségei keretében A Lenin-mauzóleum mellvédjén néhány perccel 10 óra előtt foglalták el helyüket Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és az SZKP, valamint a szovjet kormány más vezetői. A meghívottak között volt Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Pontosan tíz órakor kezdődött meg az ünnepi díszszemle. A Kreml Szpasszkij tornyának kapuján kigördült Andrej Grecskónak, a Szovjetunió nemzetvédelmi miniszterének gépkocsija. Grecsko, miután fogadta Jevgenyij Ivanovszkij vezérezredesnek, a moszkvai katonai körzet parancsnokának, a dísszemle parancsnokának jelentését, megszemlélte a Vörös téren és a tér környékén felvonult csapategységeket, majd a mauzólem tribünjére ment, ahol elmondta ünnepi beszédét. Ezt követően felcsendült a szovjet himnusz, díszlövések dördültek el, majd megkezdődött az alakulatok felvonulása. A haderőnemek és fegyvernemek képviselőinek díszmenete után következett a Szovjetunió hadseregének félelmetes elrettentő erejét érzékeltető haditechnika felvonulása. Ennek nyitányaként páncélos — javarészt kétéltű — járműveiken, gépesített lövészegységek dübörögtek át a Vörös téren. Harckocsik haladtak el pontos irányt és távolságot tartva, majd megjelentek a díszszemle királyai, a rakéták. A légvédelmi rakéták között különleges fejű rakéta keltett figyelmet: ez egymaga az agresszor egész repülőgépkötelékét képes megsemmisíteni a védett területtől nagy távolságra. Nagy taps köszöntötte a haditengerészet rakétáit, amelyeket atomtengeralattjárókból, víz alatti helyzetből lehet felbocsátani. A szilárd üzemanyaggal működő, háromlépcsős interkontinentális és a náluknál is nagyobb méretű — szivar, cső, cápa alakzatú — sratégiai rakéták zárták le a hagyományosan 50 percig tartó impozáns katonai díszszemlét. A katonai parádé után a sportolók, majd a száz-százötven méter szélességben hömpölygő tömeg, a moszkvai dolgozók menete vette birtokba a Vörös eret. A lenyűgöző díszszemlével és a moszkvaiak impozáns felvonulásával ért véget az ünnepség délelőtti programja.