Csongrád Megyei Hírlap, 1970. április (15. évfolyam, 76-101. szám)
1970-04-01 / 76. szám
A kínai intézkedések provokációs jellegűek A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja keddi számában megállapítja: a kínai parancsnokságnak a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság határai közelében foganatosított katonai intézkedései „nyíltan provokációs jellegűek”. A szóban forgó területeken nagyarányú hadiépítkezés folyik katonák és polgári lakosok bevonásával — folytatja a cikkíró, Makarov ezredes. Megfigyelőállásokat, repülőtereket és a Szovjetunió határaihoz vezető utakat építenek. — Szűz- és parlagföldek megművelésének ürügyével a határmenti övezetekben az utóbbi években lényegesen megerősítették a katonai jellegű alakulatokat, s ezeket korábban leszerelt katonákkal töltik fel. A Krasznaja Zvezda leleplezi a pekingi propagandának azt az állítását is, hogy a Szovjetunió Kínát fenyegeti. A határövezetben végrehajtott katonai intézkedések célja — fűzi hozzá a lap — elvonni a kínai nép figyelmét a jelenlegi vezetők politikája okozta belső nehézségekről. A Krasznaja Zvezda rámutat, hogy a szovjet népben jogos felháborodást kelt a kínai vezetők féktelen szovjetellenes propagandája, háborús készülődése. — A kínai vezetők, akik súlyos kárt okoznak a szocialista tábor egységének, az imperializmus megfékezésére és agresszív terveinek meghiúsítására irányuló erőfeszítéseknek, magára a kínai népre hoznak reális veszélyt — írja a Krasznaja Zvezda. Meg akarták gyilkolni a szudáni elnököt •Az arab országok szolidárisak a szudáni néppel Szombaton este Numeíri szudáni elnök közölte a sajtóval, hogy vidéki körútja során egy férfi merényletet kísérelt meg ellene: le akarta szúrni. A merénylet elkövetését megakadályozták, a merénylet letartóztatták. Reakciós erők egyébként a szudáni rendszert is meg akarták dönteni. A rendőrség és a katonaság azonban meghiúsította szándékaik valóraváltását. Harcokra is sor került, amelynek több tucat emberáldozata volt, de a khartoumi kormánynak végül is sikerült felszámolnia a felkelést. A Szudánnal a legszorosabb szövetségi kapcsolatban levő két ország, Egyiptom és Líbia egy-egy magas rangú képviselője (Nasszer helyettese, Anvar Szadat, illetve Dzsallud, líbiai miniszterelnök-helyettes) azonnal Khartoumba repült, hogy országaik nevében szolidaritásukról biztosítsák a szudáni kormányt. Támogatásáról biztosította Numeiri vezérőrnagyot, Szudán miniszterelnökét Irak is. Hírügynökségek azt is jelentik, hogy Irak egy további hadosztályt küld a jordániai front megerősítésére. Bagdad ugyanis most, a régóta vajúdó kurd kérdés rendezésével szabadabb kezet kapott és módja van fokozottabb erőfeszítésekkel hozzájárulni az arab országok Izrael elleni közös frontjához. Ennek a frontnak változatlanul Libanon a legingatagabb pontja. Ezekben a napokban Buszain, Líbia külügyminisztere tartózkodik a libanoni fővárosban, elsősorban azzal a céllal, hogy jószolgálati közvetítő küldetést teljesítsen a libanoni falangisták és a velük konfliktusban levő palesztinai szervezetek között. A líbiai külügyminiszter arra akarja rávenni a szélsőbaloldali palesztinai szervezeteket, hogy akcióikat ne az amerikaiak, hanem Izrael ellen irányítsák, s ne változtassák Libanont harctérré a palesztinaiak és a libanoniak között. VI. Pál pápa békeüzenete VI. Pál pápa vasárnap Rómában, a Szent Péter téren összegyűlt mintegy kétszázezer ember előtt húsvéti békeüzenetet intézett az egész világhoz. Üzenetében a pápa egyebek között kijelentette: „Azt szeretnénk, ha ez a békeüzenetünk eljutna mindenhová és hatékony lenne, különösen ott, ahol még mindig háború tombol és ahol sikerrel, vagy sikertelenül próbálják tárgyalások útján felszámolni a viszályokat. Hozzáfűzte, hogy „mindannyiunknak a béke hírvivőivé kell válnunk ... Korábbi húsvéti beszédeivel ellentétben a pápa ezúttal nem sorolta fel különkülön a válsággócokat és azokat a területeket, ahol háború folyik. Moszkvai nagykövetünk látogatása Brezszsyevnál Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kedden fogadta Rapai Gyulát, hazánk új moszkvai nagykövetét. Ugyancsak fogadta moszkvai nagykövetünket kedden Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB titkára, a Politikai Bizottság póttagja is. Repülírgéprablás Tokióban A Zengakuren japán szervezethez tartozó mintegy tizenöt diák elrabolta a Japán Légiforgalmi Társaság Boeing-727 típusú utasszállító gépét 131 utasával és hétfőnyi legénységével. A diákok akkor léptek akcióba, amikor a gép 13 perccel elindulása után a Fuzsijama felett repült. A diákok berohantak a pilótafülkébe, s felszólították a pilótát, továbbá a személyzet többi tagját, hogy vezessék a gépet a KNDK-ba. A gép pilótája közölte, hogy nincs elegendő üzemanyaga ahhoz, hogy a KNDK-ba menjen, s ezért üzemanyag-felvétel céljából le kell szállnia Itazuke repülőterén. A gép mintegy öt órán át tartózkodott a nyugat-japáni Itazuke repülőterén, ahol feltankolt, majd a kora reggeli órákban elindult Korea irányába. A felszállás előtt a diákok megengedték, hogy 23 utas — 12 gyermek és 11 asszony — kiszálljon a repülőgépből. A japán külügyminisztériumhoz közelálló körökben kijelentették, hogy az esettel kapcsolatban mindennemű tájékoztatást megadtak a dél-koreai kormánynak, hogy a gép incidens nélkül átrepülhessen Dél-Korea területe felett. A japán diákok által elrabolt repülőgép — Tokióba érkezett katonai rádiójelentés szerint — nem a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, hanem a dél-koreai Rimpo repülőterén szállt le, ahol pillanatnyilag is tartózkodik. Felfüggesztik az amerikai csapatok kivonását Dél-Vietnamból? A Washington Post című amerikai lap jelentése szerint az amerikai katonai vezetés azt javasolja, hogy Nixon elnök hat hónapra függessze fel az amerikai csapatok kivonását. Dél-Vietnamból Westmoreland tábornok, a szárazföldi haderő vezérkari főnöke részletes jelentést terjeszt Nixon elé s ebben azzal kívánja indokolni a szünetet, hogy „szükség van a pacifikálás eredményeinek megszilárdítására”. Ugyanakkor a katonai vezetés a bizonytalan laoszi és kambodzsai helyzetre hivatkozva ugyancsak szükségesnek tartja a kivonások szüneteltetését. Mint ismeretes, a legutóbbi bejelentett létszámcsökkentés végrehajtása április 15-én jár le. Nixon korábban ígéretet tett arra, hogy a kivonások folytatódnak majd, azonban az újabb bejelentésre egyelőre nem került sor. Az eddigi létszámcsökkentések következtében az amerikai erők száma az országban mintegy 115 ezer fővel csökkent, de még mindig meghaladja a 400 ezer főt. Abrams tábornok, a Dél- Vietnamban levő amerikai csapatok parancsnoka a hírek szerint hajlandó hozzájárulni kisebb kivonásokhoz, azonban ennek aránya jóval alatta maradna a saigoni tervek szerint a korábbi amúgy is lassú ütemnél. A Fehér Ház egyelőre nem nyilakozott a tervekről és csupán azt közölte, hogy Nixon újabb állásfoglalása áprilisra várható. Befejezött a Luxemburgi KP kongresszusa A Luxemburgi Kommunista Párt hétfőn zárult XX. kongresszusa politikai határozatot fogadott el, amely megjelöli a párt további politikai tevékenységének irányát. A határozat hangsúlyozza, hogy a Luxemburgi Kommunista Párt XX. kongresszusa Lenin útmutatásait követve, teljes szolidaritást vállalt Lenin nagy pártjával, az SZKP-val, s teljes egészében elfogadja és magára nézve kötelezőnek tartja a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén elfogadott megállapításokat. Barátság és testvériség Az odesszai városi tanács titkárának nyilatkozata Az APN tudósítója néhány napja felkereste Tatjána Ovcsarenkót, az odesszai városi tanács titkárát és megkérte, hogy beszéljen arról, hogyan született és fejlődik Odessza és testvérvárosának, Szegednek a barátsága. — Még 1956-ban kezdődött. Ebben az évben kaptuk meg a Szeged m. j. városi tanács levelét, amelyben azt javasolják, hogy létesítsünk baráti kapcsolatot a két város között. „Városunk dolgozóinak, akiket örökre lekötelezett Szovjetunió népe azzal, hogy 1945-ben elhozta a szabadságot, és a város vezetőinek a kívánsága találkozott abban: örömmel üdvözölnénk, ha a barátság szálai jobban összefűznének bennünket és testvérvárossá válna a két helység” állott a levélben. Kívánságukat szívesen teljesítettük, és 1957 októberében már el is utazott az első küldöttség Odesszából, hogy részt vegyen a szegedi felszabadulási ünnepségeken. Novemberben pedig, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján magyar barátaink ünnepeltek velünk. Ezek voltak az első lépések, de barátságunk sokkal korábban, fél évszázaddal ezelőtt született. Akkor, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Nagy Honvédő Háború éveiben a magyar internacionalisták, közöttük számosan szegediek, velünk együtt harcoltak Odessza felszabadításáért. Viszonozni csak 1944-ben tudtuk ezt, amikor a harmadik ukrán front katonái között az odesszaiak is segítettek abban, hogy Magyarország déli szakasza is megtisztuljon a fasisztáktól. Sokan ezek közül a katonák közül még ma is Odeszszában élnek. Egyszer nagyon érdekes találkozót hoztak létre a televíziós stúdiókban. Odeszszába azokat hívták meg, akik részt vettek Szeged felszabadításában. Szegeden pedig ezeknek a harcosoknak a barátait, ötven volt frontharcos gyűlt össze erre a találkozóra. Valószínűleg emlékeznek még erre az adásra a két város lakói. Jelen vol Nikoláj Csepurin, akinek a tankja elsőként érkezett Szegedre, a Vassjulyinszki házaspár, Szófia és Nyikolái, a műszaki alakulat katonái, akiknek az irányítása mellett vonultak át a Tiszán a szovjet egységek. Érdekesség velük kapcsolatban, hogy ők egy év múlva visszatértek Szegedre és segédkeztek a hősi halált halt szovjet katonák emlékművének felállítási munkálataiban. Ott volt Anatolij Ivanov őrnagy is, aki Szeged felszabadításáért katonái élén harcolt. Ekkor kapta meg az első kitüntetését, a Dicsőség Érmet. Az Ukrán nevű szanatórium kertésze egy csokor rúzsával érkezett, amelyet egy magyar nőnek szánt. A volt frontharcos elmesélte televíziónézőinek, hogy amikor felszabadították Szegedet, a füstölgő romok között megpillantott egy boldog, mosolygós arcú leányt, aki integetett és üdvözölte a szovjet katonákat. Sárkány Erzsébetnek hívták. Iván elkérte tőle a fényképét. „Ez a világ pedig a tiéd. Erzsébet — mondta Antonjuk —, tiszteletem és sokéves barátságunk jeléül, emlékezve nehéz fiatalságunkra.” Negyedszázad telt el a háború óta. Városaink a romokból felépültek, felnőttek, megfiatalodtak, a barátságaink szálai pedig, amelyek a két várost összekötötték, még szorosabbá váltak, a kölcsönös látogatások pedig rendszeressé. Az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság Érdemes Pedagógusa címet viselő Jekatyerina Kulik 10 évvel ezelőtt volt egy delegáció tagja, de még ma is lelkesedéssel beszél Szegedről és vendégszerető lakóiról. „Számomra a legnagyobb élményt a tiszteletünkre rendezett gyűlés jelentette. Szavakkal nem lehet leírni annak ünnepélyességét, hangulatát. Amikor a két város tanácsának elnökei összeölelkeztek és megcsókolták egymást, sok küldött szemében csillant meg a könny.” A tanárnő szívesen emlékszik vissza egy megbízatásukra is. „Meg kellett látogatnunk a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalatot is, hogy dolgozóinak átadjuk a Dzsutovojgyár kollektívája által küldött üdvözletet és zászlót. Viszonzásul mi is kaptunk egy zászlót, amelyet minden odesszai ismer, mert az ünnepi felvonulásokon mindig elöl viszik a gyár munkásai, hirdetve a két nép örök barátságát, rajta arany betűkkel oroszul és magyarul: «Közös erővel előre a kommunizmus győzelméért'« A szegedi kenderfonó munkásai a Dzsutovoj-gyár dolgozóinak.” A két gyár munkásai között már elég korán létrejött a baráti kapcsolat. Levélben kerestek föl bennünket, amelyben arra kértek magyar munkásnők, hogy ismertessük őket össze egy élenjáró brigáddal, szeretnék megismerni munkakörülményeiket, életüket. A levelek után természetesen látogatások következtek. A szegedi gyár igazgatója ittjártakor érdeklődött azokról a módszerekről, amelyek megkönnyítik a fonók munkáját. Meg kell állapítani, hogy mély és értékes barátság alakult ki a városunk dolgozói között. De más területen is létrejöttek kapcsolatok. A magyar mezőkön az Októberi Forradalom elnevezésű gyár nagyteljesítményű ekéi szántanak, a mi kikötőinkben pedig éjjel-nappal a Ganzevár portáldarui teljesítenek szolgálatot. Odesszából érkeznek a nagy pontosságú munkavégzésre alkalmas szerszámgépek és autogén fémvágó gépek. A mi útjainkon I Washingtoni beismerés: Amerikai csapatok behatolnak Kambodzsa területére Indonézia kész segíteni az új kambodzsai rendszert A Nixon-kormány elismerte, hogy Vietnamban állomásozó amerikai katonák „esetenként” átlépték a kambodzsai határt a szabadságharcosok üldözése során. Ziegler, a Fehér Ház szóvivője azonban hangsúlyozta, hogy „ez nem jelenti a vietnami háború kiterjesztését Kambodzsára.” A szóvivő újságíróknak kijelentette: az amerikai egységek és a délvietnami kormánycsapatok parancsnokainak már régóta vannak olyan utasításai, hogy a „védő reagálás” taktikáját alkalmazzák, ez azonban csak „átmeneti behatolásokat” jelent a kambodzsai határon. Robert McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője hétfőn kijelentette, hogy semmilyen részről sem vetették fel eddig a Kambodzsának nyújtandó esetleges amerikai katonai segély kérdését. Adam Malik indonéz külügyminiszter hétfőn kijelentette: ha „Kambodzsa belügyeibe külső beavatkozás történne”, Indonézia kedvezően fogadna egy esetleges kambodzsai segélykérést. Amikor megkérdezték, milyen formában képzeli el a segítségnyújtást, Malik azt válaszolta, hogy Indonézia legalábbis tiltakozhatna egy ilyen külföldi beavatkozás ellen. Az indonéz külügyminiszter kijelentését még azt megelőzően tette, hogy nyilvánosságra került Lan Nol kambodzsai miniszterelnök nyilatkozata, amelyben közölte, hogy kész „bizonyos baráti országok, így az Egyesült Államok, Franciaország, vagy Indonézia” segítségét igénybe venni „Kambodzsa semlegességének védelmére.” El akartak rabolni egy szovjet dipnomatát Argentína fővárosában A szovjet kormány tiltakozó jegyzéke Argentínához Vasárnap este Buenos Airesben fegyveres banditák próbálták elrabolni Jurij Proovarovot, a Szovjetunió Buenos Aires-i kereskedelmi képviseletének helyettes vezetőjét. Az argentin külügyminisztérium a Szovjetunió tiltakozó jegyzékére válaszolva keddre virradó éjjel moszkvai nagykövetsége útján jegyzéket juttatott el a szovjet kormányhoz. Ebben a többi között leszögezte: az argentin kormány sajnálatát fejezi ki az incidens, emiatt. Az argentin kormány minden tőle telhetőt elkövet majd, hogy leleplezze és megbüntesse az incidens értelmi szerzőit. Egyébként az argentin külügyminisztérium hétfőn este nyilvánosságra hozott közleményében is foglalkozott az üggyel. Rámutatott, hogy az argentin rendőrség az emberrablási kísérlet után letartóztatta Carlos Benigno Buenat, a szövetségi rendőrség helyettes felügyelőjét, s egy másik egyént, aki Guillermo John Larsennek nevezi magát. A közlemény szerint e két egyént, aki az incidens során maga is megssebesült, kórházba szállították. Az emberrablási kísérlet harmadik részvevőjét, Luis Alberto Germinal Borrelt is sikerült letartóztatni. A szovjet kormány hétfőn tiltakozást jelentett be az argentin kormánynál az Argentínában működő szovjet diplomaták ellen elkövetett provokációs cselekményekkel kapcsolatban. A tiltakozó jegyzék, amelyet hétfőn juttattak el Argentína moszkvai ideiglenes ügyvivőjének, rámutat, hogy március 29-én Buenos Airesben fegyveres bűnözők egy csoportja megpróbálta elrabolni a szovjet diplomáciai képviselet egyik munkatársát. Ezt követően számos argentin lap közölte egy magát „Argentin Nemzeti Szervezeti Mozgaloménak nevező szervezet nyilatkozatát, amely kirohanásokat és fenyegetéseket tartalmazott a Szovejtunió Buenos Aires-i nagykövete címére. HÍRLAP SZERDA, 1970. ÁPRILIS )