Csongrád Megyei Hírlap, 1970. április (15. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-01 / 76. szám

A kínai intézkedések provokációs jellegűek A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja keddi számában megállapítja: a kínai parancsnokságnak a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság határai közelé­ben foganatosított katonai intézkedései „nyíltan provoká­ciós jellegűek”.­­ A szóban forgó területeken nagyarányú hadiépít­kezés folyik katonák és polgári lakosok bevonásával — folytatja a cikkíró, Makarov ezredes. Megfigyelőállásokat, repülőtereket és a Szovjetunió határaihoz vezető utakat építenek. — Szűz- és parlagföldek megművelésének ürügyével a határmenti övezetekben az utóbbi években lényegesen megerősítették a katonai jellegű alakulatokat, s ezeket korábban leszerelt katonákkal töltik fel. A Krasznaja Zvezda leleplezi a pekingi propagandá­nak azt az állítását is, hogy a Szovjetunió Kínát fenye­geti.­­ A határövezetben végrehajtott katonai intézkedé­sek célja — fűzi hozzá a lap — elvonni a kínai nép fi­gyelmét a jelenlegi vezetők politikája okozta belső ne­hézségekről. A Krasznaja Zvezda rámutat, hogy a szovjet népben jogos felháborodást kelt a kínai vezetők féktelen szovjet­­ellenes propagandája, háborús készülődése. — A kínai vezetők, akik súlyos kárt okoznak a szo­cialista tábor egységének, az imperializmus megfékezé­sére és agresszív terveinek meghiúsítására irányuló erő­feszítéseknek, magára a kínai népre hoznak reális ve­szélyt — írja a Krasznaja Zvezda. Meg akarták gyilkolni a szudáni elnököt •Az arab országok szolidárisak a szudáni néppel Szombaton este Numeíri szudáni elnök közölte a saj­tóval, hogy vidéki körútja során egy férfi merényletet kísérelt meg ellene: le akar­ta szúrni. A merénylet el­követését megakadályozták, a merénylet letartóztatták. Reakciós erők egyébként a szudáni rendszert is meg akarták dönteni. A rendőr­ség és a katonaság azonban meghiúsította szándékaik valóraváltását. Harcokra is sor került, a­melynek több tucat emberáldozata volt, de a khartoumi kormánynak végül is sikerült felszámol­nia a felkelést. A Szudánnal a legszoro­sabb szövetségi kapcsolat­ban levő két ország, Egyip­tom és Líbia egy-egy magas rangú képviselője (Nasszer helyettese, Anvar Szadat, illetve Dzsallud, líbiai mi­niszterelnök-helyettes) azon­nal Khartoumba repült, hogy országaik nevében szolidari­tásukról biztosítsák a szu­dáni kormányt. Támogatásá­ról biztosította Numeiri ve­zérőrnagyot, Szudán mi­niszterelnökét Irak is. Hír­ügynökségek azt is jelentik, hogy Irak egy további had­osztályt küld a jordániai front megerősítésére. Bagdad ugyanis most, a régóta va­júdó kurd kérdés rendezé­sével szabadabb kezet ka­pott és módja van fokozot­tabb erőfeszítésekkel hozzá­járulni az arab országok Izrael elleni közös frontjá­hoz. Ennek a frontnak válto­zatlanul Libanon a leginga­tagabb pontja. Ezekben a napokban Buszain, Líbia külügyminisztere tartózkodik a libanoni fővárosban, első­sorban azzal a céllal, hogy jószolgálati közvetítő külde­tést teljesítsen a libanoni fa­­langisták és a velük konf­liktusban levő palesztinai szervezetek között. A líbiai külügyminiszter arra akarja rávenni a szélsőbaloldali palesztinai szervezeteket, hogy akcióikat ne az ame­rikaiak, hanem Izrael ellen irányítsák, s ne változtas­sák Libanont harctérré a palesztinaiak és a libanoniak között. VI. Pál pápa békeü­zenete VI. Pál pápa vasárnap Ró­mában, a Szent Péter téren összegyűlt mintegy kétszáz­ezer ember előtt húsvéti bé­keüzenetet intézett az egész világhoz. Üzenetében a pápa egyebek között kijelentette: „Azt szeretnénk, ha ez a békeüzenetünk eljutna min­denhová és hatékony lenne, különösen ott, ahol még mindig háború tombol és ahol sikerrel, vagy sikertele­nül próbálják tárgyalások útján felszámolni a viszályo­kat. Hozzáfűzte, hogy „mind­­annyiunknak a béke hírvi­vőivé kell válnunk ... Korábbi húsvéti beszédei­vel ellentétben a pápa ez­úttal nem sorolta fel külön­­külön a válsággócokat és azokat a területeket, ahol háború folyik. Moszkvai nagykövetünk látogatása Brezszsyevnál Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára kedden fogadta Rapai Gyulát, hazánk új moszkvai nagykövetét. Ugyancsak fogadta moszk­vai nagykövetünket kedden Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB titkára, a Politikai Bi­zottság póttagja is. Repü­lírgéprablás Tokióban A Zengakuren japán szer­vezethez tartozó mintegy ti­zenöt diák elrabolta a Japán Légiforgalmi Társaság Boe­ing-727 típusú utasszállító gépét 131 utasával és hét­főnyi legénységével. A diá­kok akkor léptek akcióba, amikor a gép 13 perccel el­indulása után a Fuzsijama felett repült. A diákok bero­hantak a pilótafülkébe, s felszólították a pilótát, to­vábbá a személyzet többi tagját, hogy vezessék a gé­pet a KNDK-ba. A gép pi­lótája közölte, hogy nincs elegendő üzemanyaga ahhoz, hogy a KNDK-ba menjen, s ezért üzemanyag-felvétel cél­jából le kell szállnia Itazuke repülőterén. A gép mintegy öt órán át tartózkodott a nyugat-japáni Itazuke repülőterén, ahol fel­tankolt, majd a kora reggeli órákban elindult Korea irá­nyába. A felszállás előtt a diákok megengedték, hogy 23 utas — 12 gyermek és 11 asszony — kiszálljon a re­pülőgépből. A japán külügyminiszté­riumhoz közelálló körökben kijelentették, hogy az eset­tel kapcsolatban mindenne­mű tájékoztatást megadtak a dél-koreai kormánynak, hogy a gép incidens nélkül átrepülhessen Dél-Korea te­rülete felett. A japán diákok által el­rabolt repülőgép — Tokióba érkezett katonai rádiójelen­­tés szerint — nem a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saságban, hanem a dél-ko­reai Rimpo repülőterén szállt le, ahol pillanatnyilag is tar­tózkodik. Felfüggesztik az amerikai csapatok kivonását Dél-Vietn­amból? A Washington Post című amerikai lap jelentése sze­rint az amerikai katonai ve­zetés azt javasolja, hogy Nixon elnök hat hónapra függessze fel az amerikai csapatok kivonását. Dél-Vi­­etnamból Westmoreland tá­bornok, a szárazföldi haderő vezérkari főnöke részletes jelentést terjeszt Nixon elé s ebben azzal kívánja indo­kolni a szünetet, hogy „szük­ség van a pacifikálás ered­ményeinek megszilárdításá­ra”. Ugyanakkor a katonai vezetés a bizonytalan laoszi és kambodzsai helyzetre hi­vatkozva ugyancsak szüksé­gesnek tartja a kivonások szüneteltetését. Mint ismeretes, a legutób­bi bejelentett létszámcsök­kentés végrehajtása április 15-én jár le. Nixon korábban ígéretet tett arra, hogy a ki­vonások folytatódnak majd, azonban az újabb bejelentés­re egyelőre nem került sor. Az eddigi létszámcsökkenté­sek következtében az ameri­kai erők száma az országban mintegy 115 ezer fővel csök­kent, de még mindig megha­ladja a 400 ezer főt. Abrams tábornok, a Dél- Vietnamban levő amerikai csapatok parancsnoka a hí­rek szerint hajlandó hozzá­járulni kisebb kivonásokhoz, azonban ennek aránya jóval alatta maradna a saigoni tervek szerint a korábbi amúgy is lassú ütemnél. A Fehér Ház egyelőre nem nyilakozott a tervekről és csupán azt közölte, hogy Ni­xon újabb állásfoglalása áp­rilisra várható. Befejez­ött a Luxemburgi KP kongresszusa A Luxemburgi Kommunis­ta Párt hétfőn zárult XX. kongresszusa politikai hatá­rozatot fogadott el, amely megjelöli a párt további po­litikai tevékenységének irá­nyát. A határozat hangsúlyozza, hogy a Luxemburgi Kommu­nista Párt XX. kongresszu­sa Lenin útmutatásait kö­vetve, teljes szolidaritást vállalt Lenin nagy pártjával, az SZKP-val, s­ teljes egészé­ben elfogadja és magára nézve kötelezőnek tartja a kommunista és munkás­pártok moszkvai értekezletén elfogadott megállapításokat. Barátság és testvériség Az odesszai városi tanács titkárának nyilatkozata Az APN tudósítója néhány napja felke­reste Tatjána Ovcsarenkót, az odesszai vá­rosi tanács titkárát és megkérte, hogy be­széljen arról, hogyan született és fejlődik Odessza és testvérvárosának, Szegednek a barátsága. — Még 1956-ban kezdődött. Ebben az évben kaptuk meg a Szeged m. j. városi tanács levelét, amelyben azt javasolják, h­ogy létesítsünk baráti kapcsolatot a két város között. „Városunk dolgozóinak, aki­ket örökre lekötelezett Szovjetunió népe azzal, hogy 1945-ben elhozta a szabadsá­got, és a város vezetőinek a kívánsága találkozott abban: örömmel üdvözölnénk, ha a barátság szálai jobban összefűzné­nek bennünket és testvérvárossá válna a két helység” állott a levélben. Kívánságukat szívesen teljesítettük, és 1957 októberében már el is utazott az első küldöttség Odesszából, hogy részt vegyen a szegedi felszabadulási ünnepsé­geken. Novemberben pedig, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évforduló­ján magyar barátaink ünnepeltek velünk. Ezek voltak az első lépések, de barátsá­gunk sokkal korábban, fél évszázaddal ezelőtt született. Akkor, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Nagy Honvédő Háború éveiben a magyar internacionalisták, közöttük számosan sze­gediek, velünk együtt harcoltak Odessza felsza­badításáért. Viszonozni csak 1944-ben tudtuk ezt, amikor a harmadik ukrán front katonái között az odesszaiak is segítettek abban, hogy Magyarország déli szakasza is meg­tisztuljon a fasisztáktól. Sokan ezek kö­zül a katonák közül még ma is Odesz­­szában élnek. Egyszer nagyon érdekes találkozót hoz­tak létre a televíziós stúdiókban. Odesz­­szába azokat hívták meg, akik részt vet­tek Szeged felszabadításában. Szegeden pedig ezeknek a harcosoknak a barátait, ötven volt frontharcos gyűlt össze erre a találkozóra. Valószínűleg emlékeznek még erre az adásra a két város lakói. Jelen vol Nikoláj Csepurin, akinek a tankja elsőként érkezett Szegedre, a Vassjulyinsz­­ki házaspár, Szófia és Nyikolá­i, a műsza­ki alakulat katonái, akiknek az irányítása mellett vonultak át a Tiszán a szovjet egységek. Érdekesség velük kapcsolatban, hogy ők egy év múlva visszatértek Sze­gedre és segédkeztek a hősi halált halt szovjet katonák emlékművének felállítási munkálataiban. Ott volt Anatolij Ivanov őrnagy is, aki Szeged felszabadításáért katonái élén harcolt. Ekkor kapta meg az első kitüntetését, a Dicsőség Érmet. Az Ukrán nevű szanatórium kertésze egy csokor rúzsával érkezett, amelyet egy magyar nőnek szánt. A volt frontharcos elmesélte televíziónézőinek, hogy amikor felszabadították Szegedet, a füstölgő ro­mok között megpillantott egy boldog, mo­solygós arcú leányt, aki integetett és üd­vözölte a szovjet katonákat. Sárkány Er­zsébetnek hívták. Iván elkérte tőle a fény­képét. „Ez a világ pedig a tiéd. Erzsébet — mondta Antonjuk —, tiszteletem és sok­éves barátságunk jeléül, emlékezve nehéz fiatalságunkra.” Negyedszázad telt el a háború óta. Vá­rosaink a romokból felépültek, felnőttek, megfiatalodtak, a barátságaink szálai pe­dig, amelyek a két várost összekötötték, még szorosabbá váltak, a kölcsönös láto­gatások pedig rendszeressé. Az Ukrán Szocialista Szovjet­ Köztársa­ság Érdemes Pedagógusa címet viselő Je­­katyerina Kulik 10 évvel ezelőtt volt egy delegáció tagja, de még ma is lelkese­déssel beszél Szegedről és vendégszerető lakóiról. „Számomra a legnagyobb élményt a tiszteletünkre rendezett gyűlés jelentette. Szavakkal nem lehet leírni annak ünnepé­lyességét, hangulatát. Amikor a két város tanácsának elnökei összeölelkeztek és megcsókolták egymást, sok küldött sze­mében csillant meg a könny.” A tanárnő szívesen emlékszik vissza egy megbízatásukra is. „Meg kellett látogatnunk a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalatot is, hogy dolgozóinak átadjuk a Dzsutovoj­­gyár kollektívája által küldött üdvözletet és zászlót. Viszonzásul mi is kaptunk egy zászlót, amelyet minden odesszai ismer, mert az ünnepi felvonulásokon mindig elöl viszik a gyár munkásai, hirdetve a két nép örök barátságát, rajta arany be­tűkkel oroszul és magyarul: «Közös erő­vel előre a kommunizmus győzelméért'« A szegedi kenderfonó munkásai a Dzsu­­tovoj-gyár dolgozóinak.” A két gyár munkásai között már elég korán létrejött a baráti kapcsolat. Levél­ben kerestek föl bennünket, amelyben arra kértek magyar munkásnők, hogy is­mertessük őket össze egy élenjáró brigád­dal, szeretnék megismerni munkakörül­ményeiket, életüket. A levelek után ter­mészetesen látogatások következtek. A szegedi gyár igazgatója ittjártakor érdek­lődött azokról a módszerekről, amelyek megkönnyítik a fonók munkáját. Meg kell állapítani, hogy mély és érté­kes barátság alakult ki a városunk dol­gozói között. De más területen is létre­jöttek kapcsolatok. A magyar mezőkön az Októberi Forradalom elnevezésű gyár nagyteljesítményű ekéi szántanak, a mi kikötőinkben pedig éjjel-nappal a Ganz­­evár portáldarui teljesítenek szolgálatot. Odesszából érkeznek a nagy pontosságú munkavégzésre alkalmas szerszámgépek és autogén fémvágó gépek. A mi útjainkon I Washingtoni beismerés: Amerikai csapatok behatolnak Kambodzsa területére Indonézia kész segíteni az új kambodzsai rendszert A Nixon-kormány elismer­te, hogy Vietnamban állomá­sozó amerikai katonák „ese­tenként” átlépték a kam­bodzsai határt a szabadság­­harcosok üldözése során. Ziegler, a Fehér Ház szóvi­vője azonban hangsúlyozta, hogy „ez nem jelenti a viet­nami háború kiterjesztését Kambodzsára.” A szóvivő újságíróknak kijelentette: az amerikai egységek és a dél­vietnami kormánycsapatok parancsnokainak már rég­óta vannak olyan utasításai, hogy a „védő reagálás” tak­tikáját alkalmazzák, ez azon­ban csak „átmeneti behato­lásokat” jelent a kambodzsai határon. Robert McCloskey, az ame­rikai külügyminisztérium szóvivője hétfőn kijelentette, hogy semmilyen részről sem vetették fel eddig a Kam­bodzsának nyújtandó esetle­ges amerikai katonai segély kérdését. Adam Malik indonéz kül­ügyminiszter hétfőn kijelen­tette: ha „Kambodzsa bel­ügyeibe külső beavatkozás történne”, Indonézia kedve­zően fogadna egy esetleges kambodzsai segélykérést. Amikor megkérdezték, mi­lyen formában képzeli el a segítségnyújtást, Malik azt válaszolta, hogy Indonézia legalábbis tiltakozhatna egy ilyen külföldi beavatkozás ellen. Az indonéz külügyminisz­ter kijelentését még azt meg­előzően tette, hogy nyilvá­nosságra került Lan Nol kambodzsai miniszterelnök nyilatkozata, amelyben kö­zölte, hogy kész „bizonyos baráti országok, így az Egye­sült Államok, Franciaország, vagy Indonézia” segítségét igénybe venni „Kambodzsa semlegességének védelmére.” El akartak rabolni egy szovjet dipnomatát Argentína fővárosában A szovjet kormány tiltakozó jegyzéke Argentínához Vasárnap este Buenos Airesben fegyveres banditák próbálták elrabolni Jurij Pr­oovarovot, a Szovjetunió Buenos­ Aires-i kereskedelmi képviseletének helyettes ve­zetőjét. Az argentin külügyminisz­térium a Szovjetunió tilta­kozó jegyzékére válaszolva keddre virradó éjjel moszk­vai nagykövetsége útján jegyzéket juttatott el a szov­jet kormányhoz. Ebben a többi között leszögezte: az argentin kormány sajnálatát fejezi ki az incidens, em­iatt. Az argentin kormány min­den tőle telhetőt elkövet majd, hogy leleplezze és megbüntesse az incidens ér­telmi szerzőit. Egyébként az argentin külügyminisztérium hétfőn este nyilvánosságra hozott közleményében is foglalko­zott az üggyel. Rámutatott, hogy az argentin rendőrség az emberrablási kísérlet után letartóztatta Carlos Benigno Buenat, a szövetségi rendőr­ség helyettes felügyelőjét, s egy másik egyént, aki Guil­­­­lermo John Larsennek neve­­­­zi magát. A közlemény sze­rint e két egyént, aki az in­cidens során maga is meg­­s­sebesült, kórházba szállítot­­ták. Az emberrablási kísérlet­­ harmadik részvevőjét, Luis Alberto Germinal Borrelt is sikerült letartóztatni. A szovjet kormány hétfőn tiltakozást jelentett be az argentin kormánynál az Ar­gentínában működő szovjet diplomaták ellen elkövetett provokációs cselekményekkel kapcsolatban. A tiltakozó jegyzék, ame­lyet hétfőn juttattak el Ar­gentína moszkvai ideiglenes ügyvivőjének, rámutat, hogy március 29-én Buenos Aires­ben fegyveres bűnözők egy csoportja megpróbálta elra­bolni a szovjet diplomáciai képviselet egyik munkatár­sát. Ezt követően számos ar­gentin lap közölte egy magát „Argentin Nemzeti Szerve­zeti Mozgaloménak nevező szervezet nyilatkozatát, amely kirohanásokat és fe­nyegetéseket tartalmazott a Szovejtunió Buenos Aires-i nagykövete címére. ­HÍRLAP SZERDA, 1970. ÁPRILIS )

Next