Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1970-05-04 / 102. szám

A Szeged Lobogódíszbe öltöztek a középületek, a gyárak, a lakó­házak Szegeden, s ebben az ünnepi köntösben köszöntöt­ték május elsejét. A hűvös, bár verőfény® reggelen ze­neszóra ébredt a város lakossága. Reggel hat órától hétig három zenekar járta a városrészeket:­ Újszegedet, Tarjánt, Rókust, Alsóvárost. Már jóval az ünnepség előtt ünneplőbe öltözött emberek siettek munkahelyükre, a gyülekezőhelyek felé, hogy vállalatuk, többi dolgozójával együtt érkezze­nek a Széchenyi téri nagygyűlésre. A térre kilenc óra után indult meg a felvonulók ára­data. A májusi menet a Kossuth Lajos sugárúton, a Mérey utcán, a Tolbuhin, a Petőfi Sándor, a József Attila, az Április 4. sugárúton és a közúti hídon keresztül érkezett a térre. A menetoszlopokban zászlóerdők, színes léggömbök, májusfák, jelszavas táblák emelkedtek a magasba. A vé­geláthatatlan oszlopsorok élén a kitüntetett üzemek, a ki­váló gyárak és vállalatok haladtak. AZ elsők között ér­keztek a térre a Csongrád megyei Építőipari Vállalat, a kábelgyár és a ruhagyár dolgozói. Alig valamivel később a Minisztertanács , és a SZOT Vörös Vándorzászlajával ki­tüntetett, Szocialista Munka Kiváló Vállalata, a kon­zervgyár színpompás menete tűnt fel. Vörös zászlóerdő emelkedett a magasba, májusra, s a piros zászlóerdő alatt a konzervgyárnak vakítóan fehér munkaköpenye adta a kontrasztot. A Minőségi Cipőgyár, mely ugyancsak a Mi­nisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját nyerte el, a Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a paprikafeldolgozó, a kábelgyár, valamint a 10-es AKÖV, a DÉMÁSZ dolgozóinak menete egymást követve érkezett már fél 10-re a térre. Az EMERGE szegedi gyárának dolgozói színes lég­gömbökkel érkeztek a térre. Szeged iparosodását jelképez­te az olajbányászok által magasba emelt transzparens. Az egyetemisták és főiskolások együtt vonultak fel profesz­­szoraikkal, oktatóikkal. A Kenderfonó és Szövőipari Vál­lalat dolgozói a gyár emblémáját vitték a menet élén, míg a Szegedi Kenderfonó Vállalat menete vörös zászlóer­dő alatt érkezett a térre. A munkásőrség zenekara indulókat játszott. Azok pat­togó ritmusa töltötte ki a várakozás perceit. Háromnegyed 10-re benépesült a Széchenyi tér. Mintegy hatvanezer szegedi dolgozó vonult fel a politikai gyűlés színhelyére, a megyeszékhelyen, ahol hagyományosan, 1890. óta minden évben megünnepelték május elsejét, a munkásság, a nem­zetközi proletariátus nagy ünnepét. A jelenlevők tapssal köszöntötték a díszemelvényre lépő párt- és állami veze­tőket,­ Komócsin Zoltánt, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját, a Központi Bizottság titkárát, Győri Imrét, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbi­zottság első titkárát, Sípos Gézát, a szegedi városi párt­­bizottság első titkárát, dr. Biczó Györgyöt, a Szeged má­i városi tanács vb-elnökét. A téren összesereglett ünneplő dolgozókat Tombácz Imre, a munkásmozgalom veteránja köszöntötte, majd Komócsin Zoltán mondott ünnepi be­szédet (melyet lapunk más helyén közlünk). A nagygyűlés végefelé félezer postagalamb emelke­dett a magasba, s irt le egy kört a tér felett. Az ünneplő szegedieknek ezen a napon a szórakozásra sok alkalom kínálkozott. A Széchenyi téren a munkásőr zenekar ját­szott. A bábszínházban a kicsinyeknek délután előadást tartottak, s ezen a napon nem szedtek belépődíjat a Vidám­parkban Újszegeden, ahol a ligetben sok-sok sátrat állí­tottak fel a kereskedelmi és vendéglátó vállalatok.­ A ha­gyományokhoz híven a legtöbb szegedi a nagygyűlés után Újszegedet kereste fel, ahol késő estig tartott a vidám HVG- VARGA EDIT Moszkva Moszkvában L. Brezsnyev, az SZKP fő­titkára mondott ünnepi beszédet, amely­ben kifejezte a szovjet nép szolidaritását a hős vietnami hazafiak, az arab országok népei s mindazok iránt, akik fegyverrel a kézben védelmezik szabadságukat és füg­getlenségüket. Szólt a szocialista világ­­rendszer jelentőségéről, majd így fejezte be beszédét: „Minden új társadalmi rend­szer és minden szocialista ország további eredményeinek múlhatatlan feltétele: a szocialista közösség egysége”. A többi szocialista országokban is mil­liók tettek hitet a proletár internacionaliz­mus mellett, míg a­­tőkés országokban tün­tetések, sztrájkok révén adták tudtul kö­veteléseiket a dolgozók az uralmon levő elnyomóknak. Budapest A fővárosban százezrek vonultak el a hatalmas — 25-ös számmal díszített, öt­ágú csillaggal ékesített — dísztribün előtt: a szám hazánk felszabadulásának évfor­dulóját idézte. Itt foglalt helyet Kádár János, , az MSZMP KB első titkára, Lo­sonc­i Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, párt- és állami vezetőink, hazánk vendégei. Közel három órán át hömpölygött a felvonulók serege, míg az ünnep monumentális záró­képére került a sor, amelyben fehér me­legítős KISZ-esek kiformálták a záró jel­mondatot: „Tovább a lenini úton”. Még javában folyt a felvonulás, amikor Kádár János nyilatkozott a tv riporteré­nek. (A nyilatkozatot külön közöljük.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK­ CSOKGRÁD MEGYE! ★ 27. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. MÁJUS 4. HÉTFŐ Kádár János nyilatkozata Köszöntöin egész népünket Kádár János május 1-e alkalmából a következő­ nyilatkozatot adta: — A májusi seregszemlében — amely szemmel láthatóan az idén is szép és lel­kes hangulatú ünnepség — mindig van valami állandó és egyben új vonás is. Szép hagyomány benne a munkásosztálynak immár nyolc évtizede megnyilvánuló nemzet­közi szolidaritása, új vonását pedig az adott esztendő újabb és újabb eseményei je­lentik. Idei május elsejénk például szorosan kapcsolódik hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulójához, továbbá mindahhoz, ami ezekkel a jubileumokkal összefügg. — Szolidaritásunk, amely e lelkes tömegfelvonuláson kifejezésre jut, szintén két­oldalú. Pártunk, öntudatos munkásosztályunk, egész dolgozó népünk együttérez a szocialista országok népeivel, a nemzetközi munkásosztállyal, a szabadságukért küz­dőkkel, bárhol is éljenek a világon. S érvényes ez fordítva is: a világ minden haladó embere szolidáris népünkkel, velünk érez és­­ lelkesedik, sikert kíván nekünk. Ez minden nemzetközi találkozón — így legutóbb a moszkvai jubiláris Lenin-ünnepsé­­gen is — igen meggyőzően nyilvánult meg, s ez nagy erőforrás számunkra. — Híven tükrözi e seregszemle dolgozó népünk öntudatát és munkakészségét is. A felszabadulás 25. évfordulója alkalmával készített számvetés megmutatta, hogy bár egyáltalán nem volt könnyű dolgunk az elmúlt negyedszázadban, a mérleg mégis kitűnő. Lehet és érdemes tehát dolgozni. S ha előre nézünk, gondoljunk min­dig arra, hogy most már kitaposott úton járunk, kialakult, szilárd a politikai vona­lunk, amelyet követünk, ezt fejlesztjük, erősítjük, s ennek megfelelően dolgozunk. Az idei első negyedév munkája biztatóan, jól indult — ezen az úton kell továbbmen­nünk. Egész népünkre értve mondhatjuk, hogy ahogyan dolgozunk, olyanok lesznek az eredményeink, örömeink, olyan lesz előrehaladásunk. — Ami engem illet, mint mindig, most is optimista vagyok, bizakodva tekintek, a jövőbe, és szerintem minden gondolkodó emberünk ezt teheti. Megragadom az al­kalmat, és a munkásszolidaritás e nagy ünnepén szívből köszöntöm munkásosztá­lyunkat, parasztságunkat, értelmiségünket, a kommunistákat és a pártonkívülieket, egész népünket, mindazokat, akik a szocializmusért készek — mint az eredmények mutatják —, tudnak is dolgozni — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. Komócsin Zoltán: Az antiimperialista egység jegyében — Május elseje, a proletár internacionalizmus eszmei­­politikai jelentőségének, tar­talmának jelképes kifejezése a vörös zászló és az ötágú vörös csillag — mondotta beszéde bevezetőjében. — Ezek a jelképek minden or­szágban a dolgozó osztályok­hoz tartozó emberek számá­ra ugyanazt jelentik. A vö­rös zászló és az ötágú vörös csillag országhatárokon és kontinenseken át, fajra, nemzetiségre, vallásra, bőrük színére való tekintet nélkül egyetlen nagy testvériségbe kapcsolják össze az elnyo­mottakat és kizsákmányolta­­kat egymással és a szocia­lizmust építő, szabad népek­kel. Büszkék vályánk rá, hogy népünk legjobbjai már akkor magukénak vallották mindazt, amit a vörös zász­ló és az ötágú vörös csillag jelképez, amikor­ még nem ismerhették a kommunizmus eszméjét és az osztályharc elméletét és gyakorlatát. Beszélt Komócsin Zoltán a tavaszi ünnepség­­sorozatról is, majd így folytatta: — Május elsejé­től, a nemzetközi munkásünneptől csak egy hét vá­lasztja el a fasiz­mus feletti győze­lem 25. évfordu­lójának napját. Akkor is tudtuk, ma még erősebb meggyőződéssel valljuk: a máso­dik világháború legnagyobb terhét a Szovjetunió né­pe viselte, hatal­mas öntudattal, áldozatkészség­gel. A fasizmus felett aratott győ­zelem kivívásában a döntő érdem a Szovjet Hadseregé. Mint ahogy a Szovjetunió­nak és korszerű fegyveres erőinek köszönhető elsősor­ban, hogy eddig sikerült — és remélhetőleg a jövőben is sikerülni fog — elhárítani a harmadik világháború ve­szélyét. A továbbiakban a jelenle­gi külpolitikai helyzetet ele­mezte a nagygyűlés szóno­ka. — Javaslatunk kedvező visszhangra talált az euró­pai kormányok többségénél. Nyíltan senki nem vállalja az európai biztonsági kon­ferencia ellenzését. Az Ame­rikai Egyesült Államok, Ang­lia, a Német Szövetségi Köz­társaság és Olaszország kor­mányai azonban halogatás­sal, kivárással zátonyra akarják juttatni kezdemé­nyezésünket. A Magyar Nép­­köztársaság, szövetségeseink­kel együtt, továbbra is nagy erőfeszítéseket tesz a népek és kormányok meggyőzése érdekében az európai béke és biztonsági konferencia összehívásáért. Az európai béke és biz­tonság­ szempontjából óriási jelentősége van a német kérdésnek. Soha nem feled­hetjük el, hogy az első és a második világháborút is a (Folytatás a 2. oldalon.) A Széchenyi téri nagygyűlés elnöksége (fotó: Heiman Ferenc) Mi történt a nagyvilágban? ■———IIII II IHII—— Illth—­——— AMERIKAI CSAPATOK TÁMADTAK KAMBODZSÁRA • SZOVJET KÜDÖTTSÉG UTAZIK RÖVIDESEN CSEHSZLOVÁKIÁBA • A NYUGATNÉMET KORMÁNY FELTŰNŐ ÁLLÁSFOGLALÁSA Részletes jelentéseink a 6. oldalon Hatalmas tömegek ünnepelték május elsejét V­ágszerte nagy ünnepségekre került sor a — sorrendben immár — 80. május elsején. A szocialista világrendszer orszá­gaiban méltó külsőségek között emlékeztek meg a munka nagy ünnepéről.

Next