Csongrád Megyei Hírlap, 1970. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK. 27. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. JÚNIUS 2., KEDD Szovjet űrhajó kering a Föld körül Lapzártakor jelentette a TASZSZ, hogy hétfőn este a Szovjetunióban Föld körüli pályára küldték a Szojuz–9 űrhajót, fedélzetén Andrian Nyikolajev űrhajós ezredes­sel és Vitalij Szevasztyjanov fedélzeti mérnökkel. Az erről szóló részletesebb jelentést lapunk 6. ol­dalán közöljük. Megfeszített munka a gátakon A Maros apad, de a Tisza tovább árad — 34 ezer ember küzd a gátakon — 2 millió 230 ezer homok­zsák, 20 ezer tonna kő és 100 ezer négyzetméter fólia a védekezéshez Szervezettség, fegyelem, célratörő munka jellemzi a védekezést a Tisza és a Ma­ros mindkét partján. Vasár­nap a védelem főhadiszállá­sán, Szegeden, az Alsótisza­­vidéki Vízügyi Igazgatósá­gon tartózkodott és innen irányította a mintegy 360 kilométer hosszú töltéssza­kasz védelmi munkáit Dégen Imre kormánybiztos. Szeged, s egész Csongrád megye a hatalmas erőfeszítések köze­pette éli most mindennapi életét. S ebben az életben nagy felelőssége, szerepe van a Csongrád megyei Területi Árvízvédelmi Bizottságnak, amely tegnap az esti órák­ban ismét ülést tartott. Ülé­sén megállapította, hogy a Maros árhullámának te­tőzése május 31-én elérte Makót és június 1-én már apadni kezdett. Mivel Nagylaktól kezdve a magyar szakaszon tovább apad a folyó, gyorsabb víz­­szintcsökkenésre­­ számítha­tunk. A Maros apadása Fe­­rencszállásig jelentős lesz. A lejjebb fekvő torkolati szakaszon azonban a Tisza árvize determinálja a vízál­lást. Más szóval: a Tisza Ferencszállásig visszaduz­­zasztja a folyót. Máris ta­pasztalni olyan jelenséget a torkolatnál, hogy a Maros vize középen nagy erővel halad előre, de a part men­tén már visszafelé folyik a víz. A Tisza Szegednél tovább árad. Tegnap a délutáni órákban már megközelítette a 960 centiméter magasságot. A Felső-Tiszáról érkezett ár­hullám Szolnoknál 31-én 909 centiméterrel tetőzött. Vagy­is a víz szintje 15 centimé­terrel haladta meg a maxi­mumot. Tegnap azonban már apadni kezdett. A tetőzés Tiszaugnál tart, és Csong­rád térsége felé halad. A ki­alakult vízállások alapján a csongrádi 932, és a mind­szenti 979-es szintet figye­lembe véve előreláthatóan június 3-án éjjel tetőzik a Tisza Sze­gednél, s feltehetően nem haladja meg a 980 centi­­méteres szintet. A tetőzés körüli vízállások több napig stagnálnak, és csak hosszan tartó, lassú apadásra számíthatunk. A több hónap óta tartó magas vízállások nagy pró­bára teszik a töltéseket. A gátak alatti talaj a növek­vő víznyomások hatására egyre jobban átázik. Ezért a Maros mentén, de kisebb mértékben a Körös alsó sza­kaszán is kisebb-nagyobb buzgárok keletkeznek, csur­­gást és szivárgást tapasztal­ni. A tiszai védővonalaknál, elsősorban az altalajon fa­kadó­ vizek, a gát­­ alsó ré­zsűjén pedig csurgások és erősebb szivárgások mutat­koznak. Ezek ellen a védőtöltések mentett oldalainak alsó ré­zsűjét homokzsákokkal és kővel terhelik le, a víz felőli oldalon pedig fóliaszigeteléssel védekeznek. Még mindig nagy erőt köt le a már elfogott buzgárok biztosítása, a fakadó vizek lokalizálása. A veszélyezte­tett védelmi szakaszokon az elmúlt 24 órában újabb, nagyobb mennyiségű anya­got helyeztek el tartalék­ként. Szegeden a fővédvonal mentén a mellvédfal koráb­ban kiépített homokzsákos megtámasztása mögött húzó­dó szorító gát magasítása folytatódott, elsősorban a Tisza-parti Közgazdasági Technikum épületénél és a rendező-pályaudvar kör­nyékén. Külön vizsgálják azt, hogy csúszás veszélyezteti-e a technikum és a mögötte levő kollégiumi épületet. A kollégiumból elköltöztet­ték a diákokat. A technikum­épületet is részben már ki­ürítették. Tovább folytat­ják a szegedi körtöltés kül­ső oldalának fóliaszigetelé­sét. . A Tápé—Algyő közötti Ti­­sza-szakaszra a növekvő fa­kadó vizek lokalizálására, az olaj­mező fokozott védelmé­re elkészült a fővédvonallal párhuzamosan építendő szo­rító gátrendszer terve. Az építést már megkezdték, 11 kotró, 4 dózer és 40 bille­nőplatós gépkocsi közremű­ködésével. Megkezdték a fő­védvonal víz felőli oldalá­nak fóliázását is. •­­ • j -­­ * i • A védekezési munkákon június 1-én 44 kotró, 72 dó­zer, 15 rakodó, 1600 teher­gépkocsi, 57 úszójármű, 60 áramfejlesztő és több mint 200 egyéb speciális jármű dolgozott. A Tisza és a Maros, vala­mint a Körös Csongrád me­gyei partjain 34 ezer ember vesz részt a küzdelemben. Eddig több mint 2 millió 230 ezer homokzsákot kaptak a védők, és 20 ezer tonna kö­vet, valamint 800 ezer négy­zetméter fóliát. Ennek elle­nére sem könnyebb a hely­zet. A veszély csak fokozó­dik, ha elkezd apadni a fo­lyó. A gátak egy részének összetétele, anyaga az apa­dás következtében megbo­­molhat. Egyes gátszakaszok meg­csúszhatnak, vagy a gáta­kon levő védőművek vagy a partmenti épületek meg­­roskadhatnak. A magas vízállás nagy nyo­mást gyakorol a gátakra, és mondhatni tartja az épület­e­ket is. Természetesen nem törvényszerű velejárója minden apadásnak a töltés-, vagy épületmegcsúszás, de ezzel is számolni kell, ezért apadás időszakában sem lanyhulhat a figyelem, a vé­dekezés. A Csongrád megyei Terü­leti Árvízvédelmi Bizottság úgy határozott, hogy a most következő napokra még job­ban összehangolják a köz­erő-, a honvédségi és vízügyi tevékenységeket, hogy bár­melyik pillanatban a kriti­kus pontokra csoportosul­hasson az erő, a gép. Csak így és a legnagyobb szervezettséggel, fegyelme­zettséggel végzett munka védheti meg gátjainkat A műszaki és anyagi erő rendelkezésre áll. Ha szük­ség lesz, újabb ezreknek kell a gátra állni, hogy megvéd­­hessük mindannyiónk va­gyonát. A part men­ti védelem fo­kozása mellett az árvízvé­delmi bizottság határozata alapján meg kell gyorsítani az iparkörzetek védelmére tett intézkedések megvalósí­tását. Hódmezővásárhelyért csak helyi erők tevékenyked­­­tek eddig, most ezeket kiegé­szítik vízügyi és honvédségi erőkkel is. A védekezés szerves ré­szét­ képezi a különböző vízgazdálkodási és védelmi műtárgyak feltérképezése, megvizsgálása, hogy vajon bírják-e a nagy terhet. Ha szükséges, gyors intéz­kedéseket tesznek, nehogy valamelyik zsilip, vagy gátszerkezet hibája miatt kerüljön veszélybe a nép­­vagyon. Kedden újabb robbantá­sokra kerül sor a Tisza med­rében. A Tápé és Algyő kö­zötti szakaszon, ahol sűrű az ártéri fűzfasáv, utat nyitnak a vízijárműveknek. Egyes helyeken robbantással távo­lítják el a vastag derekú fűzfákat. Így nyitnak kaput a gyors mentéshez, a jármű­veknek. A fokozott védekezés miatt Szegeden új helyre telepítet­ték, a Felső Tisza-parti gim­náziummal szemközti részre, a homokkirakodó elevátort. Éne az áthelyezésre a Lenin körút és a József Attila su­­­­gárút­i közlekedési zsúfoltsá­ga miatt volt szükség. Ez az áthelyezés megkövetelte, hogy a 2-es számú villamos forgalmát részlegesen korlá­tozzák. A Tisza-parti vezeté­ket a Lenin körúttól áramta­­lanították, hogy a homokki­rakodás zavartalanul, bal­esetmentesen folyhasson. A villamos jelenleg csak a Rad­nóti Miklós Gimnáziumig közlekedik. Ezzel egyidőben megváltoztatták a Marx tér —Tápé között közlekedő autóbusz útvonalát is. A jö­vőben nem a Felső Tisza­­parton, hanem a Szil­ért su­gárúton, majd a Csap utcán át halad Tápéra. A tápéi autóbuszjáratok számát nem csökkentették. Erősödik a víz támadása a Tisza bal partján, a Körös-torok környékén is. A 8/1-es sz. zalotai gátőr ház közelében 26 eves buzgárcsoport tört fel, amelynek elfojtására a Pankotai Állami Gaz­­daságból, valamint a szentesi Termál Tsz magyartési üzemegységéből riasztottak embereket. Ké­pünkön: homokzsákkal védik a gátőrházat. (Fotó: Kaczúr I.) lülre ácsegik­ a veszély Víz nélkül nincs élet. Víz nélkül sem a növény- és állatvilág, sem az ember nem létezhet. Áldás tehát a víz: oltja a szomjunkat, virágzóvá varázsolja kertjeinket, ereje az ember szolgálatába állítható. A víz az ember jóbarátja. De a víz ellenséggé is válhat. Megduzzadt folyóinkban, át­­szakítással fenyegetve gátjainkat, elöntéssel ijesztgetve mindazt, amit generációk nehéz munkával itt, a Tisza völ­gyében alkottak, most barátból ellenséggé vált. Mi ma­gunk használtuk az immár 16-ik napja folyó gigászi küz­delem illusztrálására a háború kifejezéseit: „harc", „vé­dekezés”, ..támadás”, „utánpótlás”, ..hősiesség”, „hátország” stb. kifejezéseket, mert tényleg csak ezek a szavak adják vissza a helyzet komolyságát.. Petőfi szavai jutnak az em­ber eszébe „Szegény Tisza, miért is bántjátok?” Meg a nóta: „Maros vize folyik csendesen...” Most egyik fo­­lyónkra se illenek ezek az idézetek, hanem inkább ismét Petőfi szavaival szólva — hajdani szelid folyóink „el­akarják nyelni a világot.” S el is nyelnék, ha az ember tu­dása, ereje, az ország összefogása engedné. De nem en­gedi! Hatalmas küzdelem folyik a gátakon. Ilyen magas és tartós vízállást még nem jegyzett fel a krónisra, mint a mostani. A gátakat szüntelenül magasítják, de a tovább­tartó áradás következtében hatalmas nyomás nehezedik a töltésekre. A gátak egyre inkább átáznak, egyre több a szivárgás. Az ember a technika segítségével azonban ed­dig a gátak között tudta tartani a hatalmas vízmennyisé­get. A Tisza és a Maros térségébe, Szeged körzetébe nap­­nap után újabb erősítések érkeznek: emberek ezerszámra, gépek, teherautók, védekezési anyagok és az ország leg­jobb vízügyi szakemberei. A védekezés Szeged körzetére összpontosul. Az emberi és anyagi erő koncentrálásával megvédhetők a gátak. De ez a hét igen nehéz lesz. A Tisza áradása Szeged­nél még nem tetőzött, ezért világosan látnunk kell, hogy az árvíz veszélye növekszik. Majd, ha vége lesz a nagy küzdelemnek, megírják azok hősiességének történetét, akik nem számolják most az órákat, nem nézik hétköznap vagy vasárnap, nappal vagy éjszaka van, erejüket meg­feszítve töltik a homokzsákokat, erősítik a töltéseket, fi­gyelik a folyó alattomos mozgását, hol akar támadni, hogy idejében elejét vegyék minden meglepetésnek. Fenyeget azonban bennünket egy másfajta veszély is: a veszély megszokásából előfordulható ébertelenség vagy mulasztás veszélye is. Akik átélték a háborút, tudják, hogy annak idején az első szirénázáskor, az első bomba robbanásakor mindnyájan nagyon megijedtünk, de aztán a tizediknél, századiknál, a tizedik, századik napon való­sággal ,,hozzászoktunk” a veszélyhez, sokszor még köny­­nyelműek is voltunk, aminek áldozatok voltak a követ­kezményei. Amikor a védekezés első szakaszában észre­vették az első gátszivárgást, sokan szintén megijedtek. Most a gátszivárgás — sajnos — igen gyakori, de ha meg­szokjuk a veszélyt, elaltathatja éberségünket. A folyók viszont éppen arra várnak, hol lazul egy kicsit a figyelem, hol csökken az erő, hogy aztán ott támadhassák meg az embert. A csata tehát még korántsem dőlt el, vagy, hogy a most folyó labdarúgó-világbajnokságot aktualizáljuk — ahogy mondani szokták —, „még nem játszottuk le a ki­lencven percet.” Ezért növelik az emberi és anyagi erőt szüntelenül ebben a körzetben. Ezért árad szüntelenül ide az egész ország segítsége. De nem lankadhat a figyelem egyetlen gátszakaszon sem, sem nappal, sem éjjel. A nap 24 órájának minden percében nem lanyhítani, hanem el­lenkezőleg: erősíteni kell a figyelőszolgálatot és védeke­zést! A csata csak így nyerhető meg! De a csata megnyer­hető és meg is fogjuk nyerni! Most négy-hatméteres víz­­oszlop magasul fenyegetően városaink, falvaink új ipar­telepeink, kulturális létesítményeink fölé, elnyeléssel fe­nyegetve a világot. Azt a világot, amelyet elődeink alkot­tak, s amit az utóbbi negyedszázadban mi hatalmas mun­kával nagyszerűen gyarapítottuk. De végül is nem a víz, hanem az ember lesz a győztes! Ehhez azonban a gátak védelmének szüntelen növelé­se kell. Higgadt, magabiztos, de a veszélyt világosan látó tevékenység. Nagyobb erőfeszítésre van szükség a gátvé­delem mellett a termelő munkában is. Vannak a megyé­nek területei, amelyeket nem érint nagyon az árvízveszély, mégis van lemaradás az időszerű mezőgazdasági és ipari munkában. Ha a háború kifejezéseit használtuk előbb, ak­kor erre az mondható, hogy az ilyen mulasztás gyengíti a front védelmét, gyengíti a „hátország" erejét. Máris ha­talmas veszteségek érték az országot, ne engedjük ezt te­tőzni azzal is, hogy indokolatlan lemaradás legyen bárhol is a termelő munkában. Illetékes szerveink rugalmasan megszervezték autós-ingajáratokkal a Makóról kitelepített asszonyok-lányok egy részének munkába állítását. Azok, akik nem munkaképesek, viszont ne türelmetlenkedjenek, mikor telepítik őket haza, hiszen azok a szervek, amelyek minden emberéletért felelősséget vállaltak ebben a megyé­ben, egy percig sem fognak késlekedni a döntéssel, ha el­múlik a veszély. De a türelmetlenség zavarhatja azok han­gulatát, erkölcsi állapotát, akik most megfeszített erővel védekeznek a gátakon. Megyénk Lakossága — mind a ve­szélyeztetett területeken, mind másutt — eddig példás fe­gyelmezettséggel hajtotta végre a védelem vezérkarának utasításait. Erre a fegyelmezettségre szükség lesz a követ­kező nehéz napokban is RÁCZ LAJOS

Next