Csongrád Megyei Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

A tulajdon (L. S.) Az emberek társa­dalmi tudata, szokásai csak fokozatosan változnak. A fokozatos változás lehet alig haladó, lassú, és lehet olyan ütemű fejlődés, amelynek hatása a termelésben is megmutatkozik. Minél mélyebben boncol­gatjuk a mai valóságot, an­nál több tényt találunk ar­ra, hogy az emberek gondol­kodása egészségesen válto­zik. De a további sikeres előrehaladásért azt is szük­séges észrevenni, ami az emberi érintkezésben nem táplálja, sőt gátolja a társa­dalmi tudat fejlődését Sajnos akadnak olyan em­berek is, csak néha a rend­szer iránti hűségük hangsú­lyozása közben akarva, nem akarva akadályozzák a szo­cialista eszmeiség alakulását, erősödését. A gyári, terme­lőszövetkezeti, intézményi vezetők között található, aki tisztségét félreérti. Az egy­személyi vezetésre hivatkoz­va nem tiszteli, sőt lebecsüli és megsérti a munkakollek­­tíva véleményét. Az ilyen tisztségviselőben könnyen ki­alakul az a káros szemlélet is, hogy vezetői tekintélyét azzal öregbíti, hogyha min­dig, mindenben egyedül csak neki lehet igaza. Az ilyen magatartás viszont sérti a tisztességes emberek önérze­tét. Az történik, hogy mi­közben a Magyar Szocialista Munkáspárt és a különböző politikai szervek aktívái meggyőző szóval és tettek­kel igyekeznek bizonyítani, hogy a hatalom, a gyár, a föld a dolgozó népé, aköz­ben a gazdasági vezetők egyike-másika meggondolat­lanul, kispolgári önteltséggel gátolja a szocialista társa­dalmi, közösségi, tulajdono­si szemlélet erősödését. Még a jó politikai mun­ka esetében is tapasztalható, hogy a dolgozó nem mindig tartja magától értetődőnek, hogy a munkahely, ahol fe­gyelmet követelnek, sőt ahonnan kizárhatják, illetve elbocsáthatják, az az egész társadalom tulajdona, tehát az övé is. Ha azonban a gyár irányítói az MSZMP marxista-leninista politiká­ját tiszteletben tartják, és az egyszemélyi felelősség gyakorlását a munkásdemok­rácia egészíti ki, úgy a tár­sadalmi tulajdonosi szemlé­let fejlődik. A szemléleti, tudati fejlő­dés is megerősíti, hogy az a jó gazdasági vezető, aki nemcsak a műszaki, közgaz­dasági ismeretekkel rendel­kezik, hanem azzal a mar­xista képességgel, tudással is, amellyel társadalom-poli­tikai feladatait teljesíti. A kommunista szerénység a kulturáltságot, a szocia­lista tartalmat, a valóság ki­fejezését biztosítja, és meg­előzi az önteltséget. Az ilyen munkahelyen biztatást kap a szocialista tudat erősödé­se, amely egyszersmind ter­mékenyen hat a feladatok tudatos megoldására is. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. CSONGRÁD MEGYEI ★ A MAGYAR SZOCIALISTA M­UNKÁSPÁRT LA­P­J­A 27. ÉVFOLYAM, 20?, SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. SZEPTEMBER 1., KEDD Anyaghiány hátráltatja az útépítők munkáját 18 milliós értékben — Folyamatos javítás alatt levő­ utak — Kiküszöbölik az E-5-ös padkájának szintkülönbségét — Bitumenezés, kísérleti jelleggel A KPM Vásárhelyi Közúti Igazgatósá­gán éppúgy, mint a Közúti Üzemi Válla­latnál az útjavításokhoz, útépítésekhez el­engedhetetlenül szükséges kőanyag hiá­nyára panaszkodnak.­­ A Közúti Üzemi Vállalatnak bányakavics, cement és bitu­ment kellene ahhoz, hogy útépítéseit az ütemtervnek megfelelően elkezdje, illetve befejezze. Munkájukat azonban az év ele­je óta az említett anyagok hiánya gátolja. A becslések szerint mintegy 15 ezer köb­méter bányakavics kellene ahhoz, hogy például a vásárhelyi Hóvirág utcában hoz­zálássanak az út építéséhez, valamint a Vásárhely—Derekegyháza közötti út mun­kálatait időben megkezdjék, illetve befe­jezzék. Eddig háromszor indítottak útnak kiselejtezett kocsikból összeállított sze­relvényeket a bányákhoz építőanyagért, azonban vállalkozásuk eredménytelen ma­radt. A KPM Vásárhelyi Közúti Igazgatósága az E 5-ös út állagában a fagykár által ke­letkezett hibák kijavításával az Aszfalt Útépítő Vállalatot bízta meg. Ebben az esetben úgy sikerült a munka folyamatos­ságát biztosítani, hogy az AKÖV gépkocsi­jai szinte naponta hordták az anyagot Du­­napatajról. A KPM Vásárhelyi Közúti Igazgatóságának felmérése, becslése sze­rint mintegy 16 ezer tonna különböző mé­retű kőanyagra lenne szükség ahhoz, hogy tartalékkal rendelkezzenek, s biztosítva le­gyen ebben az évben a út burkolatának maradéktalan javítása megyénkben. A helyzet jelenleg nem megnyugtató: szerel­vényenként, a munkákhoz napról napra szerzik be az útfenntartás elengedhetetlen alapanyagait. Elsősorban azonban a főuta­kat javítják, eddig tervüktől nem marad­tak el, időarányosan teljesítették: 18 mil­lió forint értékű munkát végeztek el. A közúti igazgatóság útfenntartási mun­kái között állandóan szerepel a debrecen —szegedi út Székkutas—Vásárhely közötti, valamint a szeged—nagylaki út makó— nagylaki szakaszának folyamatos, egész évb­en történő javítása. Ezek az útvonalak a megnövekedett kamion-, illetve a nem­zetközi forgalom miatt igen nagy terhe­lésnek vannak kitéve. Mielőbbi javításra szorul a vásárhely—maroslelei út maros­­lele—makói szakasza is, melyet az árvíz­­veszély során történt szállítások teherbí­rásán felül vettek igénybe. Augusztus 27-én fejeződött be az E 5-ös út fagykár miatt történt javítása. A ter­veknek megfelelően Kistelektől a Szeged alatt levő dorozsmai elágazásig 6—8 cen­timéteres aszfaltszőnyeget kapott az út. Az egyenetlenségeket is kiköszöbölték, és éppen emiatt keletkezett az útburkolat és a padka között tíz centiméteres szintkü­lönbség. Ez konkrét balesetveszélyt rejt magában, főként azért, mert a veszélyt jelző táblákat a gépjárművezetők nem ve­szik figyelembe. Így nem ritka, hogy az útról lecsúszva, az árokban kötnek ki. Azonban már hozzákezdtek az út építői eme szintkülönbség kiküszöböléséhez, s rö­videsen ezzel a munkával is elkészülnek. Az anyaghiány miatt szükséges gyakori technológiai módosítások ellenére is teljes egészében rövidesen átadják a forgalom­nak az E 5-ös utat, melynek helyreállítá­si költsége — ahogy a szakembereink mondják — „műsoron kívül” megközelí­tőleg 12 millió forintba került. A negyedik ötéves tervben kerül sor a csongrádi, a szentesi, a makói úgyneve­zett átkelési szakaszok, egyszóval a fő­utcák korszerűsítésére, átépítésére. Ugyan­ebben az időben a debrecen—szegedi utat korszerűsítik. Minden valószínűség sze­rint a szentesi Kossuth utca átépítéséhez a jövő év elején már hozzákezdenek. A szentesi Rákóczi utca korszerűsítését pe­­­­dig a tervek szerint 1971-re befejezik, majd a makói, a csongrádi, a­ vásárhelyi fő közlekedési utak építéséhez látnak hoz­zá. Míg a Közúti Üzemi Vállalat bitumen­­hiánnyal küzd, a KPM Közúti Igazgatósá­gánál ilyen gond nincs. Az úgynevezett ro­­maskinói eredetű nyersolajból gyártott bi­tument használják jelenleg a kátyúzások­ra. Minden munka, melyhez bitumen kell,­­ kísérleti jellegű, munka közben kísérletez­­­zik ki a megfelelő technológiát. A munka­­ során szerzett, tapasztalatok és a laborat­­­tóriumi vizsgálatok alapján kapott össze­­­­sített eredmények döntik majd el, ho­gyan, miként gyártják, használják az új bitument. Az E 5-ös út, a 43-as Makór­a vezető útszakasz egy részének aszfaltsző­nyeg-burkolata is az új bitumen kísérleti jellegű felhasználásával készült. VAIIGA EDIT Ülést tartott a SZOT elnöksége A szakszervezetek budapesti Dózsa György úti szék­házában hétfőn ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. Az első napirendi pont szerint meghallgatta és megvitatta a Ruházatiipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének jelentését, a ruhaipar ter­melési és bérezési helyzetéről. Az írásos jelentés szerint ez az iparág az utóbbi két évtizedben megsok­szorozta termelését, s tavaly már az 1949. évi 433 millió helyett 3500 millió forint értékű árut szállított a hazai vásárlóknak és külföldre. Az utóbbi években azonban lelassult, visszaesett az iparág fejlődé­sének üteme. A belkereskedelem ugyanis nagy készletei miatt csökkentette megrendeléseit. A tapasztalatok sze­rint 1970 első felében már viszonylag kiegyensúlyozott piaci helyzet alakult ki, bár sok gondot okoztak az alap­anyag-ellátás zavarai. Ez év első felében több vállalat csak úgy tudott folyamatosan dolgozni, hogy nagyobb mennyiségű importanyagot szerzett be. Ezért a szakszer­vezet megítélése szerint az állami, a tanácsi és a szövet­kezeti ruhaipar anyagszükséglete, a belkereskedelem mé­teráruigénye, és a textilipar méteráruexportja nincs össz­hangban a textilipar termelésével. Így szükség lenne­­mi­nél előbb megteremteni a helyes arányokat. Ez év első felében a megrendelések már lekötötték az iparág kapacitását, s így a múlt év azonos időszakához viszonyítva az iparág termelése 13 százalékkal, a munka termelékenysége 6 százalékkal emelkedett. Az írásos elő­terjesztés alapján feltett kérdésekre Tóth Tiborné, a Ru­házatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára válaszolt A SZOT elnöksége meghallgatta a szakszervezeti üdül­tetés helyzetéről és fejlesztéséről készített előterjesztést is. ■ - - - 7 . Paprikafüzér - fűszertermékek A mezőgazdasági kiállításon az élelmiszergazdaság teljes képét kapja a látogató, mert minden ágazatban tükrözik a bemutatók a termelés és feldolgozás mozza­natait. A paprikánál például egy rekesz zöldellő növénnyel kezdő­dik a kiállítás, majd piros pap­­rikafűzérrel, a kész termékekkel, s a felhasználás széles skálájá­val fejeződik be. A tabló viszont azt érzékelteti, hogy milyen nagyarányú exportpiaca van a paprikakivonatoknak és az egyéb fűszernövényeknek­ (Fotó: Enye­­di Zoltán) Mi történt a nagyvilágban? ■■■■■WTTTlTITTr—Mi Ilii ill III■ —■ »■Ilii ■ ■MBHWIOT— NIXONÉK MA „ÁTTEKINTIK” A KÖZEL-KELETI HELYZETET Részletes jelentéseink a 2. oldalon LEONYID BREZSNYEV TÜRKMÉNIÁBAN ELLENTÉTEK AZ IZRAELI KORMÁNYBAN Losonczi Pál az EÁK-ban Losonczi Pál, az Elnöki­ Tanács elnöke, aki hivatalos látogatáson tartózkodik az Egyesült Arab Köztársaságban, vasárnap Kairóból Alexandriába utazott, majd onnan vi­déki körútra indult. Felkereste Tahrir tartományt, a siva­tagtól áldozatos munkával visszaszerzett vidékei. Látoga­tást tett­ egy, a Szovjetunió segítségével létesített, gépesí­­t­­ett gazdaságban és megtekintett több, hagyományos módo s szerekkel termelő üzemet. Az Elnöki Tanács elnöke hétfőn délután tért vissza­­ Kairóba, ahol nyilatkozatot adott az egyiptomi rádió tu­­­­dósítóinak. ■Losonczi Pál­ma, kedden érkezik vissza Szudánban, Tanzániában és az EAK-ban tett hivatalos látogatásáról. Előre jelzi a fejlődés útját Fehér Lajos nyilatkozata az Országos Mezőgazdasági ás Élelmiszeripari Kiállításról és Vásárról Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a 67. Országos Mezőgazda­­sági és Élelmiszeripari Ki­állítás és Vásár alkalmából nyilatkozatot adott a sajtó munkatársainak. KÉRDÉS: Lát-e fejlődést a korábbi kiállításokhoz ké­pest, s miben ad teljesen újat ez a nagy rendezvény? VÁLASZ: előrebocsátom, hogy csak a kiállítás egy ré­szén szerzett benyomásaim alapján válaszolhatok. Nem jártam végig — s ez úgy hi­szem, érthető — a több mint 33 hektárt elfoglaló sereg­szemle 70 ezer négyzetmé­ternyi szabadtéri bemutató­ját és 40 ezer négyzetmé­ter alapterületet betöltő pa­vilonjait. Mégis úgy hiszem, nem tévedek, ha azt mon­dom: ez a kiállítás korsze­rűbb, látványosabb és tar­talmasabb elődeinél. Jól tük­rözi a mezőgazdaság és az élelmiszeripar negyedszáza­dos fejlődését, méltóképpen mutatja be a 25 év alatt megtett utunk eredményeit, továbbá azt a minőségi vál­tozást, amely a tudományos­­technika forradalom eredmé­nyeként hazánkban is szin­te robbanásszerűen követke­zett be —, főleg az utóbbi években. Nemcsak néhány év, ha­nem az elmúlt negyedszázad fejlődését is lemérhetjük a mostani bemutatón. Tudom, hogy eredményeink a leg­fejlettebb országokéhoz vi­szonyítva szerények. De gondoljunk arra, honnan in­dultunk el. A felszabadulás­kor egy tönkretett ország, kifosztott mezőgazdaságát kaptuk örökségként. A háborúban elpusztult vagy elhurcoltak egymillió 300 ezer szarvasmarhát, két­millió 200 ezer sertést és egymillió 300 ezer juhot. Egy olyan mezőgazdaságtól rabolták el ezt, amelyben a háború előtt a gözeke volt a nagyteljesítményű gépek egyetlen képviselője, ahol korlátlanul uralkodott a ké­zi kasza és a külterjes ter­melést alacsony termésátla­gok jellemezték. S egy olyan parasztságra várt a magyar mezőgazdaság talpraállítása és fellendítése, amelyet ne­gyedszázaddal ezelőtt ke­gyetlenül tizedelt a nyomor, az éhség, s az „ezernyi faj­ta népbetegség”. Ha ehhez mérjük mai eredményeinket, óriási vál­tozásokat látunk. Így kel­lően tudjuk becsülni a több mint 14-szeresére növekedett traktorállományt, a 12 és fél ezer korszerű gabonakom­bájnt, a szövetkezeti paraszt­ság nyugdíjrendszerét, a gom­ba módra szaporodó új falusi házakat, az ingyenes orvosi kezelést — mindazt, amiről ez a jól rendezett kiállítás számot ad. Ha múltunkra­­ gondolunk, jobban megért­jük, mit jelent az élelmiszer­­termelés megkétszerezése, a búza s a kukorica termésát­lagának mintegy százszáza­lékos növelése, a.­­ zöldség­­termelés 217, a gyümölcs 356, a hústermelés 90 százalékos emelése. Megértjük és kellő­en tiszteljük érte a mező­­gazdaság dolgozóit, akik im­már az élenjárók nyomdoka­in haladnak, s országhatára­inkon túl is hírnevet, elis­merést szereznek a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás­nak. Az élelmiszer-termelésben elért sikerek természetesen nemcsak a mezőgazdaságot dicsérik, hanem az élelmi­szeripart is. A mezőgazda­ság és az élelmiszeripar ter­melési kapcsolatai főképp az utóbbi években, a gazdaság­irányítás új rendszerében indultak gyors fejlődésnek. Ekkor kezdődött az egységes, a vertikális együttműködés­re épülő élelmiszergazdaság kialakulása. Élelmiszergazdaságunk — e mind egységesebbé váló népgazdasági ágazat — most először jelenik meg orszá­gos bemutatón, hogy érzé­keltesse és szemléltesse ver­tikális kapcsolatait. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next