Csongrád Megyei Hírlap, 1971. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-01 / 153. szám
Gyászol a Szovjetunió A moszkvai rádió és a televízió gyászzenét sugárzott azt követően, hogy a bemondóik szerdán hajnalban beolvasták a Szojuz—11 személyzetének tragikus haláláról beszámoló TASZSZ- közleményt. A szovjet emberek mélységes gyászt éreznek a súlyos veszteség miatt. , A szovjet televízió előbb a hősi halált halt három szovjet űrhajós gyászkeretes portréját sugározta, később — mintegy az ország tisztelgéseként — a Szovjetunió végtelen tájait vetítette a képernyőre. Részvéttáviratok a világ minden részéből A három űrhajós halála alkalmából rengeteg részvéttávirat érkezik a világ minden részéből a szovjet vezetők — Brezsnyev, Podgornij és Koszigin —, továbbá az elhunyt űrhajósok családjai címére. Táviratban fejezte ki részvétét többek között Nixon, Pompidou, Heath angol miniszterelnök, Indira Gandhi, Szato japán kormányfő, Saragat olasz köztársasági elnök, Gustav Heinemann, az NSZK köztársasági elnöke, Tito elnök, VI. Pál pápa. Űrbalesetek, űrhajóshalálok A Szojuz—11 legénységével együtt eddig 15 Űrhajós vesztette életét a földön, a levegőben, vagy a világűrben. 1964. november 1.: Theodore Freeman repülőgép-szerencsétlenségben. 1906. február 28.: Elliott Lee és Charles Bassett egy T—38-as gyakorlógép fedélzetén, amely Houston területén zuhant le. 1967. január 27.: Virgil Grissom, Edward White és Roger Chaffee élve elégett az Apollo-kabinban keletkezett tűzvészben. 1987. április 24.: Vlagyimir Komarov — a Szojuz—1 pilótája, miután a leszálló egység ejtőernyője nem nyílt ki és az űrhajó becsapódott a talajba. 1967. június: Edward Giwens, autóbalesetet szenvedett. 1967. október 5.: C. C. Williams, repülőgépszerencsétlenség során. 1967. december 9.: Robert Lawrence Kaliforniában, szintén repülőgépszerencsétlenség áldozata lett. 1968. március 27.: Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa repülőgépszerencsétlenség során. 1970. január 10.: Pavel Beljajev, a Voszhod—2 1965. márciusában végrehajtott repülésének parancsnoka általános vérmérgezésben. * * * Az űrrepülések során tapasztalt jelentősebb rendellenességek. 1961. július 21.: Virgil Grissom, a Mercury űrkabinnal végrehajtott 15 perces ballisztikus repülés után úgy csapódott a vízbe, hogy elsüllyedt és csak úszva tudta megmenteni magát. 1966. március 17.: Neil Armstrongnak és David Scottnak a Gemini–8-cal végzett űrrepülés 11. órájában (10.43 óra után) kényszerleszállást kellett végrehajtania, mert ellenőrizhetetlen forgómozgásba kezdett az űrhajó. 1967. április 24.: Komarov halála. 1969. május 23.: az Apollo-program Holdra szállásának főpróbája során a Snoopy holdkomp — fedélzetén Thomas Stafforddal és Eugene Cernannal — 7800 méterre a Hold felszínétől veszélyesen bepörgött a földi ellenőrző központban használt egyik komputer-program hibája miatt. 1969. november 14. A Hold felé induló Apollo—12 amerikai űrhajó startjának 36. és 52. másodpercében villám csapott az űrhajó testébe. Az áramellátás megszakadt, de az űrhajósok — Charles Conrad, Alan Bean és Richard Gordon — kézi szereléssel javította ki a hibát. 1970. április 14. Az Apollo—13 amerikai űrhajó egyik oxigén-tankja úton a Hold felé felrobbant. Az űrhajósok — James Lovell, Fred Haise és John Swigert — a holdkompot használva mentőcsónaknak tértek vissza a Földre, a misszió teljesítése nélkül, rövidített pályán. 1971. január 31.: az Apollo—14 amerikai űrhajón úton a Hold felé több üzemzavar keletkezett. Ezek közül a legjelentősebb az volt, hogy a Hold felé haladva csak hatodszori próbálkozásra sikerült összekapcsolni a holdkompot az anya-űrhajóval. 1971. június 26.: a Szojuz—11 szovjet űrhajó legénysége visszatérőben a Szaljut első emberlakta űrállomásról, eddig még tisztázatlan körülmények között életét vesztette. A börnyakunk gyilkos iskolája írták: Rolf Winter és Thomas Hopker „АРАМ AZT MONDTA: ŐK MAJD IGAZI FÉRFIT FARAGNAK BELŐLED JÓT TESZ NEKED”. ..Igenis, sir”, mondja túlságosan is hangosan, és elbámul valahová. „Milyenek voltak az első napok, Jerry?”, kérdezem, amilyen barátságosan csak tudom, és cigarettával kínálom. ..Sir, az újoncnak nem szabad dohányoznia, sir” — mondja, és még mindig a semmibe néz. „O. K. Jerry, mondom halkan, miért nem hisz nekem? Miért fél? Miért nem beszélgethetünk egyszerűen egy kicsit?” Erre zokogni kezd, gátlástalanul. Csak úgy rázza a sírás. Kezeivel végisimít kopasz fején. Hagyom sírni, megnyílatok neki egy cigarettát, a kezébe nyomom, sóváran szív belőle. „Bocsásson meg, kérem, sír” — mondja aztán hüppögve. „Nincs mit megbocsátanom." „Első ízben történik négy nap óta", mondja Jerry, „hogy valaki emberségesen beszél velem”. „Értem”, mondom. „Nyugodjék meg. Addig beszélgetünk, amíg megnyugszik, Jerry. És most mondja el nekem milyenek voltak az első napok? „Istenem”, mondja, és még egyszer „Istenem”. Megrázza tar fejét, mintha még mindig képtelen lenne megérteni, mit csináltak belőle. „Egyikünk elaludt a foglalkozás alatt. Az asztalon ült és lelökték. Úgy vérzett, mint egy disznó, és fel sem fogta, mi történt. Ekkor ráüvöltöttek, hogy akar-e panaszt tenni. Addig ordította ,nem, sir’, amíg elég harsánynak nem találták a hangját.” Jerry szippant. „Egy másikat neki bokszoltak az ágynak, másnap kék és zöld volt”, mondja halkan, és ismét kopasz fejéhez nyúl. „Bántja a kopaszság?” „Ez itt amúgyis fegyház”, mondja. „Önként jött a tengerészhadtesthez?” „Igen”, mondja Jerry keserűen mosolyogva. „Miért, hiszen tudnia kellett, hogy itt rosszabb, mint bármely más fegyvernemnél.” „Az apám”, mexia Jerry, és nagyot nyel. „Ő is a ,Marineseknél’ volt. És ő mondta: ,Jót fog neked tenni! Ők majd igazi férfit faragnak belőled’.” Kívülről az őrmester gonosz, rekedt üvöltéssel és az újoncok kétségbeesett „igenis, sir”-jei hallatszottak be. Jerry kezei görcsbe rándulnak, sokáig hallgat, elnyomja a cigarettát. „Szeretnék valamit még mondani önnek, sir”, súgja, azután: „A legrosszabb, ahogy a rendszerük működik. Kikészítenek a kutyák, teljesen kikészítenek”. Bejön az őrmester. „Még nem elég?”, kérdezi, és Jerryre pillant. Jerry erre felugrik és üvölti: „Sir, az újonc kéri, hogy visszatérhessen a szolgálatba, sir”. Nem néz többé rám, kirohan, az őrmester elégedetten mosolyog. Száz újonc közül kb. 25 nem bírja ki a Parris Island-i kínokat. Hazaküldik őket, „alkalmatlanok”, „félemberek”, „méltatlanok”, „hitvány férgek”. Vagy megszöknek, mindent kockáztatva. Döbbenetesen sokat küldenek haza, mert analfabéták. Azok közül azonban, akik maradnak, jó néhányan a poklot élik át. A pokol neve: „Special Training Branch” — különle ges kiképzés. Ezzel a külön kiválogatott őrmesterek olyan újoncokat kínoznak, akik csapataikban „kellemetlenül feltűntek”. A 18 esztendős Gibson újonc ezek közül való. Amikor az 1,90 méter magas fiút egy jó fejjel alacsonyabb kiképző újra meg újra gyötörte, Gibsonnak halk káromkodás csúszott ki a száján. Ennyi elegendő volt. Most egy „kisegítő” egység,Motivation Platoon-jában van: reggel 5 órakor 24 kilométeres menet, teljes felszereléssel, néhány perces megszakításokkal a hősök emlékműveinél, ahol a kiképzők „hazafias nevelésben” részesítik a vétkeseket, és megtiltják nekik, hogy az amerikai lobogóra pillantsanak, mert: „nem vagytok érdemesek rá, hogy azt a lobogót nézzétek, amelyért Marinesek estek el.” A menet után fegyelmezés, a fegyelmezés után újabb fegyelmezés, szünet nélkül (jaj a kimerülőnek!), és az után az „infiltrációs” tanfolyam: büdös vizesárkokon robognak át, háton kúsznak alacsony szögesdrótok alatt, ingoványba vetik magukat, és közben állandóan kiabálniuk kell: „Marine Corps”. Még akkor is ezt kiáltják, amikor a szájuk már tele van büdös vízzel: „Marine Corps, Marine Corps, Marine Corps” A közelben áldogálnak az őrmesterek, felváltva nevetnek és üvöltetnek, és pokolian jól mulatnak, ha egy újonc megsérti magát a szögesdróttal, ha egy másik teljesen elsüllyed a jeges szennyvízben, és ha Evans újonc hátrálás közben csizmájával keményen belerúg Morton újonc kopasz fejébe. Olykor megbosszulja magát az őrmesterek gúnyos nevetése, ha még töretlen egy-egy akarat. „Alig néhány órája”, mondja Murphy őrnagy, a Special Training Branch főnöke, „az egyik becsavarodott, csapkodott maga körül, meg kellett bilincselnünk”. „Gyakran előfordul ilyesmi?” .Majdnem naponta”, mondja az őrnagy és nevet. (Folytatjuk!) 2 Tovább Agnes megharagudott tegnap reggel a rádióra. Éppen akkor ébredt fel, amikor elhangzott a három szovjet ürkös haláláról a hír. — Mi történt? Miért? Hogyan? S a nebuló hiába hangosította fel a készüléket, kérdéseire az nem válaszolt. Zene csendült fel, emberlelkek szép zengésével, azután az időjárás-jelentés, könyvismertetés, zene, újra, újra, újra. — Hát nem értik? Georgij, Vlagyiszláv és Viktor meghalt. Hát nem értik? — De értik kislányom. Te is érted. Élünk, él az emberiség és munkálkodunk tovább, a rádió zenél, közvetíti a híreket, az időjárás jelentést holnap is, tízezer év múlva is. — Ők hárman ezért... vállalták a hősök sorsát. És suhannak tovább. — Töröld le könnyeidet... KACZOR ISTVÁN A hősi halált halt űrhajósok életrajza GEORGIJ DOBROVOLSZKIJ A szovjet légierők alezredese volt. Június elsején töltötte be 43. életévét. Odeszszában született. 1940-ban a katonai légierő különleges iskoláját végezte el, 1950- ben pedig a csugujevi hadirepülő iskolát. 1901-ben, miután a katonai repüilóakadémiát is elvégezte, tagja lett az űrhajósok egységének, özvegye, Ludmilla, a leningrádi egyetemen végzett, jelenleg matematikát tanít. Két gyermekük van: az 1959- ben született Marija és az 1907-ben született Natasa. Dobrovolszkij szülei — nyugdíja,sok. VLAGYISZLAV VOLKOV A Szaljut fedélzeti mérnöke 35 éves volt. Ez volt a második űrútja. Először 1909 októberében járt a világűrben, amikor is a Szojuz–7 fedélzetén Anatolij Filocsenkóval és Viktor Gorbatkóval 80 fordulatot tett a Föld körül. Repülőgép-tervező szülők gyermeke. Iskoláinak elvégzése után a moszkvai repülőintézet főiskolai hallgatója lett, majd tervezőirodán dolgozott. 1905-ben lépett az SZKP tagjai sorába, özvegye, Ludmilla, élelmiszeripari mérnök. Vlagyimir nevű fiuk még iskolás. VIKTOR PACAJEV A Szaljut-űrállomáson ünnepelte 38 születésnapját. A kazahsztáni Aktyubinszk városában született. A penzai ipari főiskola elvégzése után műszerek, mérő- és automata berendezések kidolgozásával foglalkozott. 1969-ben kezdte meg felkészülését az űrhajósok csoportjában. A légikiképzés során Vlagyiszlav Volkovval repült egy gépen. Együtt voltak a Szaljut fedélzetén is. Két gyermek maradt utána árván: az 1957- ben született Dmitrij és az 1962-ben született Szvetlána, özvegye, Vera, tudományos munkatárs. Apja Moszkva alatt halt hősi halált 1941- ben. Édesanyja nyugdíjas. A New York Times szerdán „A nagy hazugság technikája” címmel közölt cikket, amelynek szerzője David Harris, a katonai szolgálatot megtagadó fiatalok mozgalmának egyik kezdeményezője. „Daniel Ellsberg (aki a New York Times rendelkezésére bocsátotta a titkos dokumentumokat — a szerk.) semmi olyat nem tárt fel, amit mindannyian ne tudtunk volna. Csak neveket és dátumokat szolgáltatott" — írja a lap. * Szerdán hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett Raul Roa kubai külügyminiszter. Otto Winter külügyminiszter meghívására tesz látogatást az NDK-ban. Találkozik a kormány képviselőivel és eszmecserét folytat velük a két ország közötti szoros és sokoldalú együttműködés további fejlesztéséről. * Kedden benyújtotta lemondását Torsten Nilsson svéd külügyminiszter. A volt külügyminiszter 66 éves és 26 évet töltött a kormány szolgálatában. Helyét Krister Wickman, volt iparügyi miniszter foglalja el. Wickman 47 éves. Az amerikai szenátus kedden elvetette William Proximire demokratapárti szenátornak azt a javaslatát, hogy 68 milliárd dollárra csökkentsék az Egyesült Államok jövő évi katonai költségvetését. A megszavazott összeg 76,7 milliárd dollár. Giscard D’Estaing francia gazdasági és pénzügyminiszter a nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága előtt erőteljesen cáfolta, hogy a frank felértékelését tervezték, s kijelentette, hogy az ezzel kapcsolatban időnként felbukkanó híresztelések csak „a pénzügyi fantázia szülöttei". ----------------------------------------------------------------- Fél évszázados a Kínai Kommunista Párt Sanghajban, az egykori francia negyed kis utcájában, egy öreg házban ült össze 1921. július 1-én tizenkét küldött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól fellelkesült kínai kommunisták képviseletében megalakítsa a Kínai Kommunista Pártot. A munkásosztály fiatal pártja, az országban megerősödő demokratikus és nemzeti felszabadító mozgalom igényeit megértve határozott antiimperialista és antifeudális programmal lépett fel. A kezdetben nemzeti demokratikus célokat szolgáló, majd az ellenforradalmi árulás útjára lépett Kuomintanggal kötött egységfront felbomlása után a kínai kommunistákra rendkívül súlyos terror nehezedett. A KKP azonban nem hátrált meg. A Kína felszabadításáért folytatott, súlyos áldozatokkal teli küzdelereihez döntő segítséget nyújtott az a győzelem, amelyet a második világháború fő terheit viselő Szovjetunió aratott a hitleri fasizmus és a japán militarizmus erői felett. A forradalom győzelme nyomán megszületett Kínai Népköztársaság hozzálátott, hogy gyors ütemen leküzdje a feudális és a félgyarmati helyzet okozta elmaradást. A kínai százmilliók lelkes munkáját önzetlenül támogatták a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió. Az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől kezdve azonban az ország politikájában — sajnos — negatív irányú fordulat történt. A KKP vezetésében mindinkább tért hódított az addig visszaszorított, a nagyhatalmi ábrándoktól fűtött antimarxista, nacionalista áramlat. A KKP vezetői fokozatosan szembefordultak a testvérpártok zömével és szakadár tevékenységbe kezdtek. Az egységbontás politikája veszélybe sodorta az elért vívmányokat, s mély válságba juttatta a KKP-t és az országot. Ismeretes, hogy az SZKP, a nemzetközi kommunista mozgalom túlnyomó többsége visszautasította ezt a politikát, de ugyanakkor mindig is késznek bizonyultak a kapcsolatok elvi alapon nyugvó rendezésére. Ez a határozott és türelmes politika eredményezte, hogy az utóbbi két évben bizonyos kezdeti eredményeket sikerült elérni az állami kapcsolatok normalizálása terén. A kínai vezetők azonban, ha rá is kényszerültek a „kulturális forradalom” időszakában folytatott politika durva módszereinek megváltoztatására, elvi álláspontjukon nem változtattak. Ha álcázottabban is, de folytatják a Szovjetunió, az SZKP rágalmazását, egyenlőségi jelet vonnak a kommunizmust építő Szovjetunió és az imperialista Egyesült Államok közé, megpróbálják szembefordítani egymással a szocialista országokat. A magyar kommunisták mindig nagyra becsülték a KKP küzdelmét, amikor az internacionalista, forradalmi szellemben cselekedett. Most, a Párt megalakulásának ötvenedik évfordulóján tiszteletüket fejezik ki mindazoknak a kínai kommunistáknak, akik harcolnak a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi helyreállításáért, a következetes antiimperialista politika megvalósításáért. Megőrzik hitüket, hogy Kína előbb-utóbb ismét a testvéri szocialista országokkal egységben halad előre a szocializmus útján. Magyar-román autóipari együttműködés György Gyula kohó- és gépipari miniszterhelyettes és A. Margaritescu román gépipari miniszterhelyettes Budapesten a két ország autóiparának együttműködéséről tárgyalt. A szerdán alírt jegyzőknöyv lehetővé teszi, hogy magyar és román autóipari vállalatok együttműködési szerződéseket kössenek. A román miniszterhelyettest fogadta dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. A román vendég szerdán elutazott hazánkból. * Szerdán Budapestre érkezett Maxim Berghianu, a Román Szocialista Köztársaság Állami Tervbizottságának elnöke, hogy Párai Imrével, az Országos Tervhivatal elnökével a két ország gazdasági együttműködésének időszerű kérdéseiről tárgyaljon. CSÜTÖRTÖK, 1971. JÚLIUS L