Csongrád Megyei Hírlap, 1971. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

Gyászol a Szovjetunió A moszkvai rádió és a te­levízió gyászzenét sugárzott azt követően, hogy a be­mondóik szerdán hajnalban beolvasták a Szojuz—11 sze­mélyzetének tragikus halá­láról beszámoló TASZSZ- közleményt. A szovjet em­berek mélységes gyászt érez­nek a súlyos veszteség mi­att. , A szovjet televízió előbb a hősi halált halt három szovjet űrhajós gyászkeretes portréját sugározta, később — mintegy az ország tisztel­géseként — a Szovjetunió végtelen tájait vetítette a képernyőre. Részvéttáviratok­­ a világ minden részéből A három űrhajós halála alkalmából rengeteg részvét­távirat érkezik a világ min­den részéből a szovjet ve­zetők — Brezsnyev, Podgor­­nij és Koszigin —, továbbá az elhunyt űrhajósok csa­ládjai címére. Táviratban fe­jezte ki részvétét többek között Nixon, Pompidou, Heath angol miniszterelnök, Indira Gandhi, Szato japán kormányfő, Saragat olasz köztársasági elnök, Gustav Heinemann, az NSZK köz­­társasági elnöke, Tito elnök, VI. Pál pápa. Űrbalesetek, űrhajóshalálok A Szojuz—11 legénységével együtt eddig 15 Űrhajós vesztette életét a földön, a le­vegőben, vagy a világűrben. 1964. november 1.: Theodore Freeman repülőgép-szerencsétlenségben. 1906. február 28.: Elliott Lee és Charles Bassett egy T—38-as gyakorlógép fedél­zetén, amely Houston területén zuhant le. 1967. január 27.: Virgil Grissom, Edward White és Roger Chaffee élve elégett az Apollo-kabinban keletkezett tűzvészben. 1987. április 24.: Vlagyimir Komarov — a Szojuz—1 pilótája, miután a leszálló egy­ség ejtőernyője nem nyílt ki és az űrhajó becsapódott a talajba. 1967. június: Edward Giwens, autóbalese­tet szenvedett. 1967. október 5.: C. C. Williams, repülő­­gépszerencsétlenség során. 1967. december 9.: Robert Lawrence Ka­liforniában, szintén repülőgépszerencsét­lenség áldozata lett. 1968. március 27.: Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa repülőgépszerencsétlenség során. 1970. január 10.: Pavel Beljajev, a Voszhod—2 1965. márciusában végrehajtott repülésének parancsnoka általános vérmér­gezésben. * * * Az űrrepülések során tapasztalt jelentő­sebb rendellenességek. 1961. július 21.: Virgil Grissom, a Mer­cury űrkabinnal végrehajtott 15 perces ballisztikus repülés után úgy csapódott a vízbe, hogy elsüllyedt és csak úszva tudta megmenteni magát. 1966. március 17.: Neil Armstrongnak és David Scottnak a Gemini–8-cal végzett űrrepülés 11. órájában (10.43 óra után) kényszerleszállást kellett végrehajtania, mert ellenőrizhetetlen forgómozgásba kez­dett az űrhajó. 1967. április 24.: Komarov halála. 1969. május 23.: az Apollo-program Holdra­ szállásának főpróbája során a Snoopy holdkomp — fedélzetén T­hom­as Stafforddal és Eugene Cernannal — 7800 méterre a Hold felszínétől veszélyesen be­­pörgött a földi ellenőrző központban hasz­nált egyik komputer-program hibája miatt. 1969. november 14. A Hold felé induló Apollo—12 amerikai űrhajó startjának 36. és 52. másodpercében villám csapott az űrhajó testébe. Az áramellátás megszakadt, de az űrhajósok — Charles Conrad, Alan Bean és Richard Gordon — kézi szerelés­sel javította ki a hibát. 1970. április 14. Az Apollo—13 amerikai űrhajó egyik oxigén-tankja úton a Hold felé felrobbant. Az űrhajósok — James Lovell, Fred Haise és John Swigert — a holdkompot használva mentőcsónaknak tértek vissza a Földre, a misszió teljesítése nélkül, rövidített pályán. 1971. január 31.: az Apollo—14 amerikai űrhajón úton a Hold felé több üzemza­var keletkezett. Ezek közül a legjelentő­sebb az volt, hogy a Hold felé haladva csak hatodszori próbálkozásra sikerült összekapcsolni a holdkompot az anya-űr­hajóval. 1971. június 26.: a Szojuz—11 szovjet űr­hajó legénysége visszatérőben a Szaljut első emberlakta űrállomásról, eddig még tisztázatlan körülmények között életét vesztette. A börnyakunk gyilkos iskolája írták: Rolf Winter és Thomas Hopker „АРАМ AZT MONDTA: ŐK MAJD IGAZI FÉRFIT FARAGNAK BELŐLED JÓT TESZ NEKED”.­­ ..Igenis, sir”, mondja túlságosan is hangosan, és el­­­­bámul valahová. „Milyenek voltak az első napok, Jerry?”, kérdezem, amilyen barátságosan csak tudom, és cigarettával kíná­lom. ..Sir, az újoncnak nem szabad dohányoznia, sir” — mondja, és még mindig a semmibe néz. „O. K. Jerry, mondom halkan, miért nem hisz ne­kem? Miért fél? Miért nem beszélgethetünk egyszerűen egy kicsit?” Erre zokogni kezd, gátlástalanul. Csak úgy rázza a sírás. Kezeivel végisimít kopasz fején. Hagyom sírni, meg­nyílatok neki egy cigarettát, a kezébe nyomom, sóváran szív belőle. „Bocsásson meg, kérem, sír” — mondja aztán hüp­­pögve. „Nincs mit megbocsátanom." „Első ízben történik négy nap óta", mondja Jerry, „hogy valaki emberségesen beszél velem”. „Értem”, mondom. „Nyugodjék meg. Addig beszél­getünk, amíg megnyugszik, Jerry. És most mondja el ne­kem­ milyenek voltak az első napok? „Istenem”, mondja, és még egyszer­ „Istenem”. Meg­rázza tar fejét, mintha még mindig képtelen lenne meg­érteni, mit csináltak belőle. „Egyikünk elaludt a foglalkozás alatt. Az asztalon ült és lelökték. Úgy vérzett, mint egy disznó, és fel sem fogta, mi történt. Ekkor ráüvöltöttek, hogy akar-e pa­naszt tenni. Addig ordította­ ,nem, sir’, amíg elég har­sánynak nem találták a hangját.” Jerry szippant. „Egy másikat neki bokszoltak az ágy­nak, másnap kék és zöld volt”, mondja halkan, és ismét kopasz fejéhez nyúl. „Bántja a kopaszság?” „Ez itt amúgyis fegyház”, mondja. „Önként jött a tengerészhadtesthez?” „Igen”, mondja Jerry keserűen mosolyogva. „Miért, hiszen tudnia kellett, hogy itt rosszabb, mint bármely más fegyvernemnél.” „Az apám”, mexia Jerry, és nagyot nyel. „Ő is a ,Marineseknél’ volt. És ő mondta: ,Jót fog neked tenni! Ők majd igazi férfit faragnak belőled’.” Kívülről az őrmester gonosz, rekedt üvöltéssel és az újoncok kétségbeesett „igenis, sir”-jei hallatszottak be. Jerry kezei görcsbe rándulnak, sokáig hallgat, elnyomja a cigarettát. „Szeretnék valamit még mondani önnek, sir”, súgja, azután: „A legrosszabb, ahogy a rendszerük mű­ködik. Kikészítenek a kutyák, teljesen kikészítenek”. Bejön az őrmester. „Még nem elég?”, kérdezi, és Jerryre pillant. Jerry erre felugrik és üvölti: „Sir, az újonc kéri, hogy visszatérhessen a szolgálatba, sir”. Nem néz többé rám, kirohan, az őrmester elégedetten mo­solyog. Száz újonc közül kb. 25 nem bírja ki a Parris Island-i kínokat. Hazaküldik őket, „alkalmatlanok”, „félemberek”, „méltatlanok”, „hitvány férgek”. Vagy megszöknek, min­dent kockáztatva. Döbbenetesen sokat küldenek haza, mert analfabéták. Azok közül azonban, akik maradnak, jó néhányan a poklot élik át. A pokol neve: „Special Training Branch” — különle­ ges kiképzés. Ezzel a külön kiválogatott őrmesterek olyan újoncokat kínoznak, akik csapataikban „kellemetlenül feltűntek”. A 18 esztendős Gibson újonc ezek közül való. Amikor az 1,90 méter magas fiút egy jó fejjel ala­csonyabb kiképző újra meg újra gyötörte, Gibsonnak halk káromkodás csúszott ki a száján. Ennyi elegendő volt. Most egy „kisegítő” egység­­,Motivation­ Platoon­-jában van: reggel 5 órakor 24 kilométeres menet, teljes felsze­reléssel, néhány perces megszakításokkal a hősök emlék­műveinél, ahol a kiképzők „hazafias nevelésben” részesí­tik a vétkeseket, és megtiltják nekik, hogy az amerikai lobogóra pillantsanak, mert: „nem vagytok érdemesek rá, hogy azt a lobogót nézzétek, amelyért Marinesek estek el.” A menet után fegyelmezés, a fegyelmezés után újabb fegyelmezés, szünet nélkül (jaj a kimerülőnek!), és az után az „infiltrációs” tanfolyam: büdös vizesárkokon ro­bognak át, háton kúsznak alacsony szögesdrótok alatt, in­goványba vetik magukat, és közben állandóan kiabálniuk kell: „Marine Corps”. Még akkor is ezt kiáltják, amikor a szájuk már tele van büdös vízzel: „Marine Corps, Ma­rine Corps, Marine Corps” A közelben áldogálnak az őr­mesterek, felváltva nevetnek és üvöltetnek, és pokolian jól mulatnak, ha egy újonc megsérti magát a szögesdrót­tal, ha egy másik teljesen elsüllyed a jeges szennyvízben, és ha Evans újonc hátrálás közben csizmájával kemé­nyen belerúg Morton újonc kopasz fejébe. Olykor megbosszulja magát az őrmesterek gúnyos ne­vetése, ha még töretlen egy-egy akarat. „Alig néhány órája”, mondja Murphy őrnagy, a Special Training Branch főnöke, „az egyik becsavarodott, csapkodott maga körül, meg kellett bilincselnünk”. „Gyakran előfordul ilyesmi?” .Majdnem naponta”, mondja az őrnagy és nevet. (Folytatjuk!) 2 Tovább A­gnes megharagudott tegnap reggel a rádióra. Éppen akkor ébredt fel, amikor elhangzott a há­rom szovjet ürkös ha­láláról a hír. — Mi történt? Miért? Hogyan? S a nebuló hiába hangosította fel a ké­szüléket, kérdéseire az nem válaszolt. Zene csendült fel, emberlel­­kek szép zengésével, az­után az időjárás-jelen­tés, könyvismertetés, zene, újra, újra, újra. — Hát nem értik? Georgij, Vlagyiszláv és Viktor meghalt. Hát nem értik? — De értik kislá­nyom. Te is érted. Élünk, él az emberiség és munkálkodunk to­vább, a rádió zenél, köz­vetíti a híreket, az időjárás jelentést hol­nap is, tízezer év múl­va is. — Ők hárman ezért... vállalták a hő­sök sorsát. És suhan­nak tovább. — Töröld le könnyei­­­­det... KACZOR ISTVÁN A hősi halált halt űrhajósok életrajza GEORGIJ DOBRO­V­OLSZKIJ A szovjet légierők alezre­dese volt. Június elsején töl­tötte be 43. életévét. Odesz­­szában született. 1940-ban a katonai légierő különleges iskoláját végezte el, 1950- ben pedig a csugujevi hadi­­repülő iskolát. 1901-ben, mi­után a katonai repüilóakadé­­miát is elvégezte, tagja lett az űrhajósok egységének, özvegye, Ludmilla, a lenin­­grádi egyetemen végzett, je­lenleg matematikát tanít. Két gyermekük van: az 1959- ben született Marija és az 1907-ben született Natasa. Dobrovolszkij szülei — nyugdíja,sok. VLAGYISZLAV VOLKOV A Szaljut fedélzeti mér­nöke 35 éves volt. Ez volt a második űrútja. Először 1909 októberében járt a világűr­ben, amikor is a Szojuz–7 fedélzetén Anatolij Filo­­csenkóval és Viktor Gorbat­­kóval 80 fordulatot tett a Föld körül. Repülőgép-tervező szülők gyermeke. Iskoláinak elvég­zése után a moszkvai repülő­­intézet főiskolai hallgatója lett, majd tervezőirodán dol­gozott. 1905-ben lépett az SZKP tagjai sorába, özve­gye, Ludmilla, élelmiszeripari mérnök. Vlagyimir nevű fiuk még iskolás. VIKTOR PACAJEV A Szaljut-űrállomáson ün­nepelte 38 születésnapját. A kazahsztáni Aktyubinszk vá­rosában született. A penzai ipari főiskola elvégzése után műszerek, mérő- és automa­ta berendezések kidolgozá­sával foglalkozott. 1969-ben kezdte meg felkészülését az űrhajósok csoportjában. A légikiképzés során Vlagyisz­­lav Volkovval repült egy gé­pen. Együtt voltak a Szaljut fedélzetén is. Két gyermek maradt utána árván: az 1957- ben született Dmitrij és az 1962-ben született Szvetlána, özvegye, Vera, tudományos munkatárs. Apja Moszkva alatt halt hősi halált 1941- ben. Édesanyja nyugdíjas. A New York Times szer­dán „A nagy hazugság tech­nikája” címmel közölt cik­ket, amelynek szerzője Da­vid Harris, a katonai szolgá­latot megtagadó fiatalok mozgalmának egyik kezde­ményezője. „Daniel Ellsberg (aki a New York Times rendelke­zésére bocsátotta a titkos dokumentumokat — a szerk.) semmi olyat nem tárt fel, amit mindannyian ne tud­tunk volna. Csak neveket és dátumokat szolgáltatott" — írja a lap. * Szerdán hivatalos látoga­tásra Berlinbe érkezett Raul Roa kubai külügyminiszter. Otto Winter külügyminisz­ter meghívására tesz láto­gatást az NDK-ban. Talál­kozik a kormány képvise­lőivel és eszmecserét foly­tat velük a két ország kö­zötti szoros és sokoldalú együttműködés további fej­lesztéséről. * Kedden benyújtotta le­mondását Torsten Nilsson svéd külügyminiszter. A volt külügyminiszter 66 éves és 26 évet töltött a kormány szolgálatában. Helyét Krister Wickman, volt iparügyi mi­niszter foglalja el. Wickman 47 éves. Az amerikai szenátus ked­­d­en elvetette William Prox­­imire demokratapárti szená­tornak azt a javaslatát, hogy 68 milliárd dollárra csök­kentsék az Egyesült Államok jövő évi katonai költségve­tését. A megszavazott összeg 76,7 milliárd dollár. Giscard D’Estaing fran­cia gazdasági és pénzügymi­niszter a nemzetgyűlés pénz­ügyi bizottsága előtt erőtel­jesen cáfolta, hogy a frank felértékelését tervezték, s kijelentette, hogy az ezzel kapcsolatban időnként fel­bukkanó híresztelések csak „a pénzügyi fantázia szülöt­tei". -----------------------------------------------------------------­ Fél évszázados a Kínai Kommunista Párt Sanghajban, az egykori francia negyed kis utcájá­ban, egy öreg házban ült össze 1921. július 1-én tizenkét küldött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól fellelkesült kínai kommunisták képviseletében megalakít­sa a Kínai Kommunista Pártot. A munkásosztály fiatal pártja, az országban megerő­södő demokratikus és nemzeti felszabadító mozgalom igé­nyeit megértve határozott antiimperialista és antifeudá­­lis programmal lépett fel. A kezdetben nemzeti demokra­tikus célokat szolgáló, majd az ellenforradalmi árulás útjára lépett Kuomintanggal kötött egységfront felbomlá­sa után a kínai kommunistákra rendkívül súlyos terror nehezedett. A KKP azonban nem hátrált meg. A Kína felszabadításáért folytatott, súlyos áldozatokkal teli küz­­delereihez döntő segítséget nyújtott az a győzelem, ame­lyet a második világháború fő terheit viselő Szovjetunió aratott a hitleri fasizmus és a japán militarizmus erői fe­lett. A forradalom győzelme nyomán megszületett Kínai Népköztársaság hozzálátott, hogy gyors ütemen leküzdje a feudális és a félgyarmati helyzet okozta elmaradást. A kínai százmilliók lelkes munkáját önzetlenül támogatták a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió. Az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől kezdve azonban az ország politikájában —­ sajnos — ne­gatív irányú fordulat történt. A KKP vezetésében mind­inkább tért hódított az addig visszaszorított, a nagyhatal­mi ábrándoktól fűtött antimarxista, nacionalista áramlat. A KKP vezetői fokozatosan szembefordultak a testvér­­pártok zömével és szakadár tevékenységbe kezdtek. Az egységbontás politikája veszélybe sodorta az elért vív­mányokat, s mély válságba juttatta a KKP-t és az or­szágot. Ismeretes, hogy az SZKP, a nemzetközi kommunista mozgalom túlnyomó többsége visszautasította ezt a po­litikát, de ugyanakkor mindig is késznek bizonyultak a kapcsolatok elvi alapon nyugvó rendezésére. Ez a hatá­rozott és türelmes politika eredményezte, hogy az utóbbi két évben bizonyos kezdeti eredményeket sikerült elérni az állami kapcsolatok normalizálása terén. A kínai vezetők azonban, ha rá is kényszerültek a „kulturális forradalom” időszakában folytatott politika durva módszereinek megváltoztatására, elvi álláspont­jukon nem változtattak. Ha álcázottabban is, de folytat­ják a Szovjetunió, az SZKP rágalmazását, egyenlőségi je­let vonnak a kommunizmust építő Szovjetunió és az im­perialista Egyesült Államok közé, megpróbálják szembe­fordítani egymással a szocialista országokat. A magyar kommunisták mindig nagyra becsülték a KKP küzdelmét, amikor az internacionalista, forradalmi szellemben cselekedett. Most, a Párt megalakulásának ötvenedik évfordulóján tiszteletüket fejezik ki mind­azoknak a kínai kommunistáknak, akik harcolnak a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi helyreállításáért, a következetes antiimperialista politika megvalósításáért. Megőrzik hitüket, hogy Kína előbb-utóbb ismét a testvéri szocialista országokkal egy­ségben halad előre a szocializmus útján. Magyar-román autóipari együ­ttmű­ködés György Gyula kohó- és gépipari miniszterhelyettes és A. Margaritescu román gépipari miniszterhelyettes Budapesten a két ország autóiparának együttműkö­déséről tárgyalt. A szerdán alírt jegyzőknöyv lehetővé teszi, hogy magyar és román autóipari vállalatok együtt­működési szerződéseket kös­senek. A román miniszter­helyettest fogadta dr. Hor­gos Gyula kohó- és gépipari miniszter. A román vendég szerdán elutazott hazánkból. * Szerdán Budapestre érke­zett Maxim Berghianu, a Román Szocialista Köztársa­ság Állami Tervbizottságá­nak elnöke, hogy Párai Im­rével, az Országos Tervhiva­tal elnökével a két ország gazdasági együttműködésé­nek időszerű kérdéseiről tárgyaljon. CSÜTÖRTÖK, 1971. JÚLIUS L

Next