Csongrád Megyei Hírlap, 1972. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK, vásárhelyi kiadás CSONGRÁD MEGYEI M­AGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA A lapzárta belföldi híreiből Nő a művelődési otthonok társadalmi szerepe — állapította meg az országgyűlés kulturális bizottsága keddi ülésén Minisztériumi és tanácsi vezetők, népművelési szak­emberek, a társadalmi szer­vek képviselőinek részvéte­lével elemezte kedden a Par­lamentben a művelődési ott­honok helyzetét és társadal­mi szerepét az országgyűlés kulturális bizottsága, dr. Or­­tutay Gyula elnökletével. Garamvölgyi József, mű­velődésügyi miniszterhelyet­tes beszámolójában többek között hangsúlyozta: napja­inkban több mint 3300 mű­velődési otthon működik ha­zánkban, közülük azonban csak alig kétezer alkalmas funkciója betöltésére. Láto­gatóinak­ száma tíz év alatt 42 millióról évi 49 millióra emelkedett, s figyelemre méltó, hogy az érdeklődők 70 százaléka a fiatalok közül kerül ki. Főleg az ifjúság kezdeményezésére a művelő­dési otthonokon­­ kívül is lé­tesültek klubok az iskolák­ban, társadalmi szervezetek­ben, üzemekben, termelő­­szövetkezetekben. A művelődési otthonok te­vékenységének tartalmát lassú minőségi javulás jel­lemzi. Jelentős szerepet vál­laltak például a szocialista családi és társadalmi ünne­pek szokásának terjesztésé­ben, az ismeretterjesztésben, a művészeti nevelésben. Az intézményekben jelenleg 9 ezer amatőr együttes műkö­dik 200 ezer taggal. A mű­sorokban erősödött a köz­vetlen társadalmi, közéleti témaválasztás. Az eredmények mellett számos ellentmondás is jel­lemzi a művelődési otthonok mai helyzetét. Bár az utób­bi tíz évben az állam, a ta­nácsok, az üzemek nagy erő­feszítéseket tettek az intézmé­nyek működési feltételeinek javítására, nagy részük anya­gilag mégis rosszul ellátott. Gondot jelent, hogy még ma is sok helyen képzetlen em­bereket alkalmaznak műve­lődési otthonokban. A beszámolót élénk vita követte. Dr. Dömötör János, megyénk országgyűlési kép­viselője felszólalásában hangsúlyozta: A szabad idő növekedése a művelődési házak szerepét is hangsúlyo­zottabbá tette. Az sem mind­egy, hogy milyen környezet­ben töltik el a dolgozók szabad idejüket. A környe­zet esztétikája is nevelő ha­tású, s ez ma még számos művelődési otthonban kí­vánni valót hagy maga után — mondotta egyebek között. A korszerű ellátás alapja az élelm­iszeripar fő munkája Dolgozók, szb-titkárok és minisztériumi vezetők eszmecseréje a MÉM ben Kedden miniszteri szinten folytatódott az az eszmecse­re-sorozat, amely az ÉDOSZ kezdeményezésére az élelmi­­szeripari üzemekben kezdő­dött, a vállalati, sza­kszerve­zeti vezetők, valamint a dol­gozók között. Az ÉDOSZ bu­dapesti, Gorkij fasori szék­házában megrendezett ta­nácskozáson — amelyen részt vett dr. Dimény Imre mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszter és dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtitkára — egész sor olyan kérdés ke­rült napirendre, amely ma­napság élénken foglalkoztat­ja az üzemi kollektívákat. Az üzemi kollektívák bíráló észrevételeit és javaslatait az iparági szakszervezeti ve­zetők és üzemi küldöttek ez­úttal a tárca vezetésének, személy szerint dr. Dimény Imre miniszternek tették fel. Az érdekes eszmecserét dr. Tamás István főtitkár nyi­totta meg, aki kifejtette: az ÉDOSZ és a MÉM vezetői rendszeresen kicserélik ta­pasztalataikat, egyeztetik ter­veiket olyannyira, hogy egy­más tudta nélkül fontosabb, a dolgozókat érintő kérdé­sekben nem hoznak döntése­ket. Mégis előfordul, hogy egy-egy kérdésben nem tud­nak előbbre jutni — még kö­zös erőfeszítéssel sem —, és ezek a problémák foglalkoz­tatják nap mint nap a dol­gozókat. Dr. Dimény Imre a kérdé­sekre adott válaszában ki­fejtette: minden eddiginél jobb, kielégítőbb lakossági élelmiszer-ellátás jórészt az élelmiszeripari dolgozóknak köszönhető, akik tavaly 8 százalékkal adtak többet, mint 1970-ben. Ez tette le­hetővé a nyugodt, kiegyen­súlyozott élelmiszerpiacot, amelynek kínálata is kedve­zően változott meg. Az ösz­­szes kalóriafogyasztás nem nőtt tovább, ugyanakkor azonban több fehérje fogyott és főleg az állati eredetű fe­hérjetartalmú élelmiszerek­ből, ami lehetővé tette az egészségesebb táplálkozást. Ilyen körülmények között valóban felvetődhet a kér­dés: az élelmiszeripari dol­gozók jövedelme lassabban emelkedik, mint például a fogyasztói árak, keresetük alacsonyabb az ipari átlag­nál. Ezen még azzal sem si­került változtatni, hogy 1971- ben az iparágban mintegy 50 millió forint értékű bér­­kiegészítést folyósítottak. Idén ez az összeg várhatóan eléri majd a 70 millió forin­tot, ami hozzásegít majd a legszembetűnőbb bérfeszült­ségek feloldásához. A terve­zett keresetszínvonal-emel­­kedés bizonyára kedvező visszhangot vált majd ki az üzemekben, és így a bérek idén nagyobb mértékben nő­nek, mint a fogyasztói árak. Foglalkozott azzal, hogy egyes iparágakban a válla­lati nyereség nem áll arány­ban a termelési eredmé­nyekkel, és emiatt nem kép­ződik elegendő fejlesztési alap. A minisztérium ezért — az ÉDOSZ-szal egyetér­tésben — javaslatot dolgoz ki a fejlesztési források ki­sebb mértékű, nem vállalati erőből történő kibővítésére. Az élelmiszeripari vállalatok helyzetét és fejlesztési lehe­tőségeit egyébként rendsze­resen figyelemmel kísérik, a tapasztalatokat összegezik és még az idén indítványokat terjesztenek majd a kormány Gazdasági Bizottsága elé. Ami már bizonyos, hogy a mezőgazdasági nyersanyagel­látás hullámzása miatt egyes iparágakban célszerű lenne a bértömeg-gazdálkodás beve­zetése. Végezetül a miniszter jo­gosnak tartotta a nem kielé­gítő szociális ellátottságra vonatkozó észrevételeket. 29. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM 1972. március 1., szerda MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MIN­DENNAP. HÉTKÖZNAP 8. VASÁRNAP 12 OLDALON Ára: 80 fillér Címünk: Szeged, Sajtóház, Magyar Tanácsköz­társaság útja 10. szám 960 csatornás kábelrendszert helyeztek üzembe Röszkén: Korszerű telefon-össze­ü­­ttetés Budapest és Belgrád között Két baráti ország postaszolgálatának vezetői, valamint az építésben részt vett munkások, mérnökök és technikusok ta­lálkoztak tegnap Röszkén, hogy tanúi le­gyenek a Budapest és Belgrád között megépített 960 csatornás, koaxiális tele­fonkábel üzembehelyezésének. Az ünnep­ségen megjelent dr. Horn Dezső, közleke­dés- és postaügyi miniszterhelyettes, a magyar posta, vezérigazgatója, Prvoslav Vasiljevic, a jugoszláv posta vezérigazga­tója, Szabó Sándor, a Csongrád megyei pártbizottság titkára és Kovács Imre, a megyei tanács elnökhelyettese. Avató beszédében a két vezérigazgató ismertette a most üzembehelyezett, nagy kapacitású telefonkábel létrejöttének kö­rülményeit. Elmondották: a mostanáig üzemelt, mindössze tizenkét vonalat adó légvezeték már nem tudta kielégíteni a két baráti ország igényeit. Miután pedig a világ és különösen Európa különböző országai között egyre bővülnek az ipari és kommunikációs kap­csolatok, mind nagyobb szükség van a bármikor igénybe vehető, és megbízható­an működő telefonösszeköttetésre. Sőt, a legújabb igények már arra is kiterjednek, hogy ne csak a távbeszélő hívást, de min­denkor igénybevehető távíró- és adatátvi­teli kapcsolatot is biztosítsanak a külön­böző országok postái. Ezeket az igénye­ket elégíti ki a magyar szakaszon ötven­­milliós beruházással két év alatt kiépített, és tegnap reggel felavatott 960 csatornás földalatti kábel. Az 1970-ben megkezdett kábelfektetést a két ország postásai lényegében egyszer­re fejezték be. Sikerrel oldották meg a két országban használatos, különböző koaxiális rendszerekből adódó összekap­csolási feladatot is. Az átviteltechnikai méréseket már ez év január 25-én befe­jezték, s azóta próbaüzemel az új kábel — mindmáig hibátlanul. A tegnapi, ünne­pélyes üzembehelyezéssel tehát hosszú időre biztosított hazánk és Jugoszlávia részvétele a legkorszerűbb nemzetközi hírközlési láncban. A röszkei átadási ünnepséget követően Szegeden, a Tisza Szállóban dr. Horn De­zső vezérigazgató fogadást adott a ma­gyar és jugoszláv postai szakemberek tiszteletére. Felülvizsgálják a kommunális szolgáltatásokat Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumban kedden miniszteri értekezle­tet tartottak, amelyen részt vett Fabók Zoltán, a Helyi­ipari és Városgazdasági Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkára is. A miniszteri érte­kezlet megtárgyalta a kom­munális ellátás és szolgálta­tás szervezeteinek helyzeté­ről készített jelentést. Az előterjesztés rámutatott ar­ra, hogy a köztisztasági, a zöldterület-ellátási, a ké­ményseprési, a takarítási, a díjbeszedési és egyéb szol­gáltatásoknál gyorsabb üte­mű fejlesztés szükséges, és indokolt felszámolni a meg­levő aránytalanságokat is. A miniszteri értekezlet az előterjesztés alapján szüksé­gesnek ítélte, hogy felülvizs­gálják és továbbfejlesszék a kommunális szolgáltatószer­vek működési mechanizmu­sának szervezési és műkö­dési irányelveit. MŰBŐRGYÁÁR GYŐRÖTT (M­TI- fotó: Hadas János) A győri GRABOPLAST Műbőrgyárat 1969-ben kezdték fejleszteni, és 1973-ra fe­jezik be a fejlesztést. A gyár bővítésére, illetve korszerűsítésére több mint egymilli­­árd forintot használnak fel. A korszerűsítésnek máris jelentős eredményei vannak. Elkészült és részben termel a több mint 6090 négyzetméter alapterületű új üzemcsar­nok. A győri GRABOPLAST 3973-ra Közép-Európa egyik legnagyobb működő műbőr­gyára lesz, ahol 15 hatalmas gépsor állítja elő a különféle műbőrtermékeket, így többek között kárpitanyagokat, divatszöveteket, bőrdíszmű alapanyagot. Képünkön: az új üzemcsarnok MAI TÉMÁNK Édesanyának lenni­ saládtervezés. Diva­tos kifejezés ez, sok­szor az az érzésem, hogy többször használjuk is, mint kellene, s még gyak­rabban nem azt értjük raj­ta, amit kellene. Mielőtt még valaki félreér­tene: nem a családtervezés ellen vagyok, hanem az el­len, hogy értelmét leszűkít­sük arra, mikor, miért, ho­gyan ne legyen gyerek a családban, hiszen — ellen­tétben sok-sok más ország­gal — nálunk igazán nem fenyeget a túlnépesedés ve­szélye. Jól tudjuk, hogy Csongrád megye sem igen vezet a természetes szaporu­lat statisztikájában, s szék­helye, Szeged éppen ott jár a 0-pont közelében. Bár az utóbbi években némileg ja­vult a helyzet, mégis a csa­ládtervezés kérdésének alap­vetően úgy kell felvetődnie nálunk: legyen gyerek mi­nél több családban, s lehe­tőleg minél több gyerek. A gyerek gondja és öröme elsősorban az édesanyáké, nekik kell tehát vállalniuk. A nők helyzetéről szóló párt­­határozat, a szocialista állam törvényeinek és rendelkezé­seinek egész sora lényegében megteremtik a politikai és társadalmi segítség kereteit. A kiterjedt terhesgondozás, a világon szinte páratlan, csaknem öthónapos szülési szabadság, az eredeti elgon­dolás alapján bevezetett, és jól sikerült gyermekgondo­zási segély; mind-mind az édesanyákat és a jövő gene­rációt szolgálják. A központi rendelkezé­sek, állásfoglalások azonban bármennyire is progresszívek, önmaguk­ban még nem elegendőek. Sokat javult a helyzet az utóbbi években, de azért gondoljunk csak bele, mi­lyen kevés az igényekhez képest a bölcsődei és óvodai helyek száma, s a termelés érdekében mennyi textilipa­ri üzemben kénytelenek még fenntartani a három műszakot, ami mind igen nagy terheket ró a lányokra, asszonyokra, édesanyákra. Az eddig napirenden volt, hogy egy-egy új lakónegyed mellől kimaradt a bölcsőde, óvoda, iskola, üzlethálózat felépítése. De csak most, be­ruházási politikánk szigorú és tárgyilagos felülvizsgálata után hallottunk először hírt arról, hogy irodaház építését halasztották el... É é­desanyának lenni mindazonáltal nem anyagi, s nem tárgyi feltételek kérdése, hanem szubjektív kérdés: meri-e valaki vállalni, akarja-e vál­­­­lalni az anyaságot, képes-e­­ lemondani viszonylagos ké­nyelméről, s hallgatni szívé­re, mely évezredek óta min­den asszonynak azt súgja: csak gyermekkel teljes az élet. Az erre adott igen a családtervezésnek, sőt magá­nak a családnak is az alap­ja. Az igent kimondani, gyermeket szülni, gyer­meket nevelni nyilván nem könnyű. Hogy anya lé­temre elfogultsággal ne vá­dolhasson senki. Kádár Já­nos egyik mondatát idézem a X. pártkongresszuson el­mondott záróbeszédéből: „Mert a természet törvé­nyein senki sem tud változ­tatni és ha a szó fizikai ér­telmében terhet kell cipel­­­­ni, a nő mindig gyengébb lesz, segíteni kell neki, és mindig tisztelni is kell, ha nagy terhet vesz magára.­” VARGA EMI­ L

Next