Csongrád Megyei Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
- ------------------------- A lapzárta belföldi híreiből Fock Jenő fogadta a szlovén kormányfőt Sztane Kavaics nyilatkozata tárgyalásairól Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke szerdán, parlamenti hivatalában fogadta Sztane Kavcsicst, a Szlovén Szocialista Köztársaság kormányának elnökét. Jelen volt dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese. Ott volt dr. Ziga Vojusec, Jugoszlávia magyarországi nagykövete és Tóth Elek, hazánk belgrádi nagykövete is. * Sztane Kavcsics szerdán a Duna Intercontinental Szállóban fogadta az újságírókat, s tájékoztatta őket a szlovén delegáció magyarországi tárgyalásainak eredményeiről. Mint mondotta, a megbeszéléseken igen kedvezően ítélték meg a magyar—jugoszláv együttműködés alakulását. Szinte valamennyi területen az állandóság, a stabilitás jellemzi a két ország kapcsolatát. A mostani megbeszéléseken mindenekelőtt a gazdasági kérdéseket tekintették át, s megállapították, hogy Magyarország és Jugoszlávia együttműködése kedvezően alakul, ezen belül azonban a magyar— szlovén kapcsolatokban még igen sok a kihasználatlan lehetőség. A dr. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes vezette delegációval, majd Fock Jenővel, a kormány elnökével is eszmecserét folytattak arról, hogy milyen intézkedéseket tehetnének a többi között a határmenti árucsere-forgalom, az ipari kooperáció, a vasúti együttműködés, a műszaki tudományos kapcsolatok, továbbá a turizmus fejlesztésére. Sztane Kavcsicst, a Szolvén Szocialista Köztársaság hazánkban tartózkodó miniszterelnökét tegnap fogadta Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Pártvezetők látogatásai Benke Valéria a Textilipari Szakszervezet székházában Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szerdán ellátogatott a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének székházába, ahol a Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Szövetsége elnökségének tagjaival találkozott. Válaszolt a hozzá eljuttatott belpolitikai kérdésekre, s a három szakszervezet vezetőitől tájékoztatást kapott a mozgalom időszerű kérdéseiről. A találkozón — amelyen részt vett Keserű Jánosné könnyűipari miniszter is — egyebek között szó volt a három szakma dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről, a negyedik ötéves terv végrehajtásának eddigi tapasztalatairól, a rekonstrukció jelenlegi állásáról, s a közeljövő legfontosabb feladatairól is. Nemes Dezső Baranya megyében Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Politikai Főiskola rektora szerdán Baranyába látogatott. A pártszékházban tartott aktívaülésen Nemes Dezső az időszerű külpolitikai kérdésekről tájékoztatta a megye párt- és állami szerveinek, továbbá kulturagépgyártásunk nem tudta követni a mezőgazdaság fejlődési ütemét, az elmúlt esztendőkben gyakori volt, hogy a különböző munkagéptípusokból csak a kereslet növekedett, a kínálat nem. Az illetékeseknek arra kell törekedniük, hogy minden lehetséges eszközzel a mezőgépgyártás bővítésére, a minőségi és a mennyiségi igények kielégítésére ösztönözzék az ipart — hangsúlyozták a képviselők, az országgyűlés ipari, illetve mezőgazdasági bizottságának szerdai, együttes ülésén. A Parlamentben dr. Belák Sándor elnökletével megtartott tanácskozáson a két bizottság tagjai a mezőgazdasági gépgyártás, alkatrészellátás helyzetét elemezték. Dr. Gergely István, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vitaindítójában egyebek között leszögezte: a negyedik ötéves terv esztendeiben — a már kialakult nagyüzemi keretek között — meg kell valósítanii és oktatási intézményeinek vezetőit, aktivistáit. Délután a megyei vezetők társaságában felkereste a Pécsi Bőrgyárat. Megtekintette az üzemet, és beszélgetést folytatott a gyár gazdasági, párt- és társadalmi vezetőivel. A program az oktatási igazgatóságon tett látogatással ért véget,ni a korszerű és gazdaságos gépesített termelést. A hazai traktorgyártás helyzetét a minisztérium nem tartja megnyugtatónak — emelte ki dr. Gergely István. A Vörös Csillag Traktorgyárnak — a fejlesztési igények kielégítése mellett — mielőbb meg kellene oldania a garanciális szervizszolgáltatás, illetve az alkatrészellátás problémáit. A képviselők egyetértettek abban, hogy a hazai mezőgazdasági gépgyártás — noha az igényeket nem tudta maradéktalanul kielégíteni — az elmúlt esztendőkben jelentősen fejlődött. Felhívták azonban a figyelmet arra, hogy a korábbinál gondosabban, alaposabban kell felmérni a mezőgazdaság várható igényeit. Nem szabad előfordulnia annak, hogy egy-egy géptípus kifejlesztését a mai követelmények alapján kezdik meg, s mire az a gazdaságokba kerül, már régen túlhaladott, elavult Fejlődött a hazai mezőgazdasági gépgyártás Két országgyűlési bizottság tanácskozása Mi történt a nagyvilágban? A Szovjetunió ratifikálta az NSZK-val kötött szerződést A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége egyhangúlag ratifikálta a szovjet—nyugatnémet szerződést. A törvényerejű rendelet, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége tegnap, szerdán elfogadott, kimondja: „Ratifikáltatik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság 1970. augusztus 12-én Moszkvában aláírt, a Szovjetunió Minisztertanácsa által ratifikálásra előterjesztett és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsa és Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottság által jóváhagyott szerződés.” A törvényerejű rendeletet Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Mihail Georgadze, az elnökség titkára írta alá. Nixon elnök Varsóban Bomba robbant az iráni fővárosban Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke Irán fővárosából, Teheránból 22 órás ott-tartózkodás után szerdán kíséretével Varsóba utazott, ahová — magyar idő szerint — délután fél ötkor érkezett meg, egynapos hivatalos látogatásra. A repülőtéren államfőnek kijáró tisztelettel fogadták. A várócsarnok homlokzatát lengyel és amerikai állami zászlók díszítették. Díszszázad sorakozott fel. A magas rangú vendéget huszonnégy ágyú díszsortüze köszöntötte. A repülőgépből kilépő Richard Nixont Henryk Jablonski, az Államtanács elnöke, majd Piotr Jaroszewicz miniszterelnök üdvözölte. Az amerikai vendégek megtekintették a varsói óvárost, majd a Győzelem téren, az Egyesült Államok elnöke megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sírját, s egyperces főhajtással adózott a lengyel hősök emlékének. 18 órakor a Szejm épületében találkozóra került sor Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Nixon elnök között. A négyszemközti eszmecserén a kétoldalú kapcsolatok elvi kérdéseit érintették. Ezután megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. • Szerdán reggel, fél órával azelőtt, hogy Nixon elnök program szerint Teheránban megkoszorúzta volna a jelenlegi iráni császári dinasztia megalapítójának sírját, a sírtól alig harminc méterre bomba robbant. A robbanásnak két halálos és sok sebesült áldozata van. A koszorúzási szertartást háromnegyed órával elhalasztották, majd Nixon erős rendőri fedezet mellett végül is megkoszorúzta a sírt. Egyébként szerdára virradóra Teheránban összesen kilenc helyen robbant bomba. Az NDK távollétében hazánk nem vesz részt a stockholmi világkonferencián Az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozata alapján június 5-én összeül Stockholmban a környezetvédelmi világkonferencia. Hírügynökségek jelentése szerint a Német Demokratikus Köztársaság ellen diszkriminációt alkalmaznak, s a világkonferencián nem akarják a Német Szövetségi Köztársasággal azonos jogokkal fogadni az NDK delegációját. Halász István, az MTI diplomáciai munkatársa ezzel kapcsolatban kérdést intézett dr. Csatorday Károly külügyminiszter-helyetteshez, aki elmondotta: — A megnyitás előtt álló stockholmi környezeti konferencia , világkonferencia, amelynek fő célja — ahogyan az ENSZ-határozat is kimondja — a nemzetközi együttműködés előmozdítása az emberi környezet védelme és megjavítása érdekében. — Sajnálatos módon egyes nyugati körök merev magatartásukkal, a nemzetközi realitások és az egyetemesség elvének figyelmen kívül hagyásával mind a mai napig megakadályozták, hogy néhány ország — köztük különösen a Német Demokratikus Köztársaság — a többi állammal egyenlő alapon részt vegyen a konferencia munkájában. Ez annál sajnálatosabb, mert a világ egyik legjelentősebb ipari országáról van szó. Rendkívül károsnak tartjuk azt a diszkriminációs politikát, amely nem annyira az NDK-nak árt, mint magának a konferenciának, mert megakadályozza a teljes nemzetközi öszszefogást a közös veszélyek ellen. Ezt még egyszerű jelenlétünkkel sem kívánjuk ■*— még akár hallgatólagosan sem — tudomásul venni. Ezért, amennyiben az NDK egyenjogú részvételét nem biztosítják, a magyar kormány delegációja nem vesz részt a június 5-én megnyíló konferencián — fejezte be nyilatkozatát dr. Csatorday Károly külügyminiszter-helyettes. SOROKBAN Az amerikai külügyminisztérium épületében kedden magyar részről dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, amerikai részről pedig Willis C. Armstrong külügyi államtitkár aláírta a magyar é—amerikai polgári légügyi egyezményt. * Borzalmas vérfürdőre került sor kedden este Tel Avivban, Izrael fővárosában, a repülőtéren. Egy francia repülőgéppel érkezett három japán utas a gép elhagyása után, amikor a légikikötő várótermébe lépett, előrántotta géppisztolyait, és kézigránátait és válogatás nélkül lőtt, és dobott a mintegy háromszázfős tömegre. Legalább huszonöten életüket vesztették, és mintegy nyolcvanan megsebesültek. A japánok egy arab gerillaszervezet megbízásából követték el tettüket. Kettőt közülük agyonlőttek, egyiküket elfogták. * Szerdán befejeződött a NATO külügyminisztereinek kétnapos bonni értekezlete. A közlemény 19 pontjának egyike szerint egyetértettek abban, hogy ez év őszén meg kell kezdeni az európai biztonsági értekezlet előkészítését. KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ A moszkvai csúcs után nyolc napon át a moszkvai események álltak a világközvélemény érdeklődésének középpontjában: a szovjet vezetők és Nixon amerikai elnök tárgyalásai. S most, hogy kedden a Fehér Ház ura elutazott a Szovjetunióból, a leggyakrabban feltett kérdés így hangzik: hoz-e fordulatot a világ két legnagyobb hatalmú vezetőinek tárgyalása, s ha igen, milyen mértékű változásokra számíthatunk? Mielőtt e kérdésekre megfogalmazhatnánk a lehetséges választ, hadd utaljunk mindenekelőtt arra, hogy Nixon elnök moszkvai látogatásának körülményei „erőteljesen rendhagyóak” voltak. Mindenekelőtt hiányzott a szovjet fővárosba érkezést megelőző, az ilyenkor annyira természetes ünnepélyes „előhangulat” (mert hiszen mégiscsak arról volt szó, hogy amerikai elnök először tett hivatalos látogatást a Szovjetunióban!), sőt szinte az utolsó pillanatig bizonytalan volt — legalábbis az amerikai propaganda mindvégig erőteljesen hangsúlyozta ezt a lehetőséget! —, hogy a látogatásra egyáltalán sor kerül-e. S az sem jellemzője a legmagasabb szintű tárgyalásoknak, ami Nixon esetében szembetűnő volt, az tudniillik, hogy az elnök az egynapos leningrádi kirándulástól eltekintve, minden rendelkezésére álló időt a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásokra használt fel. Amennyire azonban kedvezőtlennek tűntek az elnök látogatását megelőző időszakban a tárgyalások kilátásai, annyira minden várakozást meghaladónak bizonyultak az eredmények. Az elnök látogatásának kezdete előtt — maximális lehetőségként — az immár két és fél év óta tartó SALT- tárgyalások első részegyezményének aláírását „tippelték” a kommentátorok. Jazzel szemben — a SALT- egyezményt és a szovjet— amerikai kapcsolatok, alapelveiről szóló nyilatkozatot is beleszámítva — összesen hét megállapodás született a szovjet vezetők és Nixon elnök tárgyalásán. Ez még akkor is minden várakozást felülmúló eredmény, ha néhány egyezmény — mint például a környezetvédelemről szóló megállapodás — folyamatban levő szovjet, illetve amerikai programokat hoz a további szakaszokban közös nevezőre. A stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló egyezmény azonban mindenképpen történelmi fontosságú, mivel olyan alapot teremt meg, amelyre már viszonylag könnyebben épülhetnek a teljes megegyezés részletei. Messze több eredmény született tehát Moszkvában a szovjet vezetők és az amerikai elnök tárgyalásain, mint azt egyáltalán remélni lehetett volna. Ez még akkor is nagy dolog, ha figyelembe vesszük, hogy jó néhány kérdésben változatlanok a két nagyhatalom közötti vélemény- és álláspontkülönbségek. Mindenekelőtt Vietnam vonatkozásában maradtak alapvetően ellentétesek a szovjet és az amerikai nézetek. Ezt egyébként egyik fél sem titkolta, de itt rögtön hozzá kell tenni: senki sem remélte, hogy a vietnami háború kérdésében a moszkvai tárgyalások akárcsak lényegtelen vonatkozásokban is közelebb hozzák Moszkva és Washington jól ismert álláspontjait. Mégis, ezt is figyelembe véve, teljesen reálisan tételezhetjük fel, hogy a nyolcnapos csúcsértekezlet eredményeként az elkövetkezőkben egy új szakasz kezdődhet a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában. Ami e lehetőségeket valószínűsíti, az az, hogy a második világháború befejezése óta ennyire jó légkörben még nem folytak szovjet—amerikai magas szintű megbeszélések. A kölcsönösen és nagy részletességgel kifejtett álláspontok ismertetése lehetővé tette, hogy mindkét fél lássa a másik véleményét meghatározó szempontokat, s azt, hogy politikájuk további alakításakor milyen lehetőségekkel és veszélyekkel kell számolniuk. Az, hogy Nixon két „kikapcsolódási programot” is feláldozott, csakhogy alaposabban megismerhesse a szovjet vezetők koncepcióit, arra vall, hogy az amerikai álláspontokban nagyon sok volt a bizonytalansági tényező. Lényegében Nixon elnökségének eddigi három esztendeje alatt szinte állandóan a szovjet vezetők kezében volt a kezdeményezés, s ezt a jó néhány látványos eredmény — gondoljunk csak a Franciaországgal, Kanadával, Egyiptommal és az Irakkal kötött barátsági egyezményekre — és sok-sok kevésbé feltűnő, de hosszú távú eredmények megalapozásához elengedhetetlenül szükséges apró előrelépés meggyőzően bizonyította. Ilyen előzmények után Nixon a moszkvai tárgyalások során egy reálisabb amerikai politika kialakításához szükséges helyzetkép felismeréséhez juthatott el. Mégis, együttes szovjet—amerikai haszon az, hogy megszületett a döntés: minden vitás kérdést tárgyalások útján áldanak meg, s hogy mindkét nagyhatalom az együttműködés és a példamutatás szellemében alakítja az elkövetkezőkben politikáját. Vannak olyan vélemények is, hogy „miért engedett a Szovjetunió az Egyesült Államoknak, amellyel szemben csak a fegyverek lehetnek meggyőző erejűek”. Mások viszont — s ilyen hangok főként az Egyesült Államok szélsőjobboldali köreiben hallatszanak — azt állítják, hogy „Nixon nyert a moszkvai kártyaasztalnál”. Szükségtelen erőfeszítés lenne cáfolni az ilyen maradi, és a realitásokat figyelmen kívül hagyó okoskodásokat. Az, hogy a két nagyhatalom vezetői újból hitet tettek az együttműködés szükségessége mellett az atomháború elkerülése és egy jobb holnap kialakítása érdekében, történelmi fontosságú elhatározás — bárhogyan nézzük is a történteket. Nagy fontosságú döntések születtek tehát Moszkvában, s ez mindenképpen biztató az elkövetkezőkre. Nem hihetjük azonban, hogy a csúcstalálkozó eredményei máris meghozták a problémamentes időszakot, s hogy elérkeztünk a világ nagy problémái megoldásának küszöbéhez. Inkább arról van szó, hogy a mindeddig rendkívül labilis, állandóan rögtönző, és veszélyt veszélyre halmozó amerikai vezetés feltehetően eljutott annak felismeréséig, milyen magatartást kell a továbbiakban tanúsítania, s hogy a Szovjetunióval való korrekt együttműködéssel lehet csak a felhalmozódott problémák lépésről lépésre történő rendezését remélni. A világ most várja a bizonyságtételt. PERÉNYI ISTVÁN CSÜTÖRTÖK, mz. június 1.