Csongrád Megyei Hírlap, 1972. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

mi történt a nagyvilágban? — mi történt a nagyvilágban? —* mi történt a nagyvilágban? — mi történt Tűzszünet Észak-Írországban — halálos áldozatokkal A 13 ezer 100 négyzetkilométer kiterjedésű — akkora, mint három átlagos nagyságú magyar megye — és másfél millió la­kosú Észak-Írországban már három éve folynak a lakosság többségét kitevő protestánsok és az anyagilag kedvezőtlenebb helyzetben levő katolikusok közötti fegyveres konfliktusok, s egyelőre nem sok a kilátás arra, hogy befejeződjék a vérontás Mint jelentettük, az elmúlt hét hétfőjén megkezdő­dött a fegyvernyugvás Észak-Írországban az ango­l kato­naság és az illegális ír haderő, az IRA két szárnya között. Az elmúlt hét közepéig úgy is tűnt, hogy a fegyve­yug­­rás valamiféleképpen előkészíti a megállapodást az an­golok és az északír „lázongók” között, s hogy belátható időn belül befejeződnek a polgárháború fogalmát teljes­séggel kimerítő harcok Észak-Írországban. Szombaton már arról kaptunk híreiket, hogy Belfast­ban, Észak-Írország fővárosában ismét kiújult a tűzharc angol katonák és az IRA „harcosai’’ között, tegnap pedig azt jelentették, hogy nem kevesebb, mint hét holttestet találtak Belfastban. A gyilkosságok közül ötöt az UDA elnevezésű angol- és katolikusellenes protestánsok szer­vezete követett el, míg kettő a katolikus szélsőségesek „műve”. A protestánsok és a katolikusok „kiemelték” egymás táborából a régi ellenségeket, tarkón lőtték őket, majd a holttesteket, távol a tett színhelyétől, autóikból az utcára dobták. E hét halottal együtt a hároméves észak­­írországi villongások halálos alapzatainak száma 396-ra emelkedett. Az angol kormány véleménye szerint a tűzszünet vál­tozatlanul fennáll, miután az ellentétek nem az angol ka­tonaság és a lakosság, hanem „csak” a protestánsok és a katolikusok között robbant ki. Az tehát, hogy tűzszünet van-e, vagy sem a felfogás dolga... Riportereink a nagyvilágban Pillantás Mongóliára 1. A FEJLŐDŐ FŐVÁROS A NAGY MÚLTÚ mongol fővárosban, Ulánbátorban az ország lakosságának egyötö­de. 260 ezer ember él. A vá­ros 300 évvel ezelőtt tele­pült a mai helyére a Tola völgyébe, a Bogdo hegység lábához, amelyet szentnek tartottak. A forradalom előtt egyetlen sátortábor volt a város, amely állandóan vál­toztatta helyét, ahogyan a folyó a medrét. S azért is települtek ide, mert itt bő vizet találtak, amelyből oly kevés van ebben az ország­ban. Ma a város közepén csupa modern épület áll. Sok az érdeklődő Szuhe Bátor szob­ra körül, a fecskefarkas ko­lostorépületek mellett és jó néhányan bekukkantanak jurtákba is, amelyek a több­­emeletes lakóházak tövében húzódnak meg. Persze, ezek a jurták csak külsőleg ha­sonlítanak a pusztaiakhoz, belül már ,bútorozottak és villany világít bennük. A jurták lassan átadják helyü­ket a többemeletes lakóhá­zaknak. A fővárosba összpontosul a szocialista Mongólia kul­turális és szellemi élete. Az egyik délelőtt megnéztük a főrámakolostort, amely egy modern könyvtár mellett, a moziépület mögött áll, zöld­mázas cserepei, aranyozott sárkányai csillogtak a nap­fényben. A Gandan nevű kolostorban ma is lámák él­nek. Valamikor ők uralkod­tak egész Mongólia fölött. Nyolcvanezer szerzetes élt akkor az országban. A mon­golok kolostori függőségben éltek. Minden családnak el­ső­szülött fiát szerzetesnek kellett adnia, s ha nem volt fiúgyermek, akkor más csa­ládból vásároltak. Ma már ennek a világnak vége, mert a szerzetesek visszaszorultak a kolostorokba és a mongol emberek szabadon választ­hatják meg életformájukat. Az új városi lakosság a mun­kásság és az értelmiségi ré­teg tagjaiból verbuválódott. Ezek az emberek most is­merkednek a modern tech­nikával, a városi élet sok­színűségével. AZ UTOLSÓ ÉVEKBEN szinte rohamléptekkel vették be a tudás várát. Néhány évtizeddel ezelőtt még a la­kosság 90 százaléka írástu­datlan volt. Az iskolaköteles gyermekeknek csak 9 száza­léka tanult. Igaz, a mongol rovásírást nehezen tudták megtanulni. Amióta azonban bevezették a cirillbetűket, azóta szinte az egész nép megtanult írni és olvasni. A mongol diákokat meg lehet találni a szovjet városok, a szocialista országok főiskolá­in, egyetemein. 1940-ben Mongóliának még nem volt főiskolája, egyeteme. Ma tíz főiskola, öt egyetem műkö­dik az országban, amelyeken tízezer fiatal tanul tovább. Az alsó- és felsőfokú iskolá­ba 280 ezer gyermek, illetve felnőtt jár. Minden ötödik ember valamilyen formában továbbtanul. A főváros egye­temein, iskoláin, jól felsze­relt tantermek, szertárak áll­nak a diákok rendelkezésére. Ulánbátor a mérsékelt ég­övben fekszik, majdnem egyvonalban Budapesttel. Ám magas fennsíkon terül el, s ezért nagyon szélsősé­ges az időjárása. Mégis mo­dern életet alakítottak itt ki mongol barátaink. Ulánbátor látképe, öt-tízemeletes há­zaival füstölgő gyárkémé­nyeivel, nagy, hangárszerű gyárépületeivel megragadó látvány. A mongol fővárosban ma­gyar kulturális és gazdasá­gi kapcsolatokkal is talál­koztam. Felépítettünk Ulán­bátorban egy ruhagyárat, s magyar tervek szerint épül egy Biogalgyár is, a főváros mellett, a Tola völgyében. Magyar tudósok, művészek, írók segítettek mongol bará­tainknak: régészek, népraj­zosok működtek együtt, hogy megmentsék a nagymúltú mongol kultúra kallódó tár­gyi emlékeit. A FŐVÁROS gyorsan fej­lődik, épülnek útjai, új köz­épületei, s a Tola folyó mel­lől lassan eltűnnek a sátor­, házak, helyüket modern, 8— 10 emeletes épületek foglal­ják el. A lakosság is egyre városi­asodik, bár a mongol emberek, akik még tegnap a szabad pusztákon száguldoz­tak a lovaikon, nehezen­­ szokják meg a városi kör­nyezetet. De győz az új, a szebb és kényelmesebb élet­forma a mongol fővárosban, Ulánbátorban is. GÁLI SÁNDOR Következik: 2. ARATÓKBÓL FÖLDMŰVELŐK A köoro­balán mögött, a Tola új gimnázium, amelybe az új járnak part.fdr fd­eplvst itt a fán bá­tori házakban lakó gyermekek tanulni 2 Az EAK diplomáciai kampánya Az elkövetkező napokban az EAK újabb diplomáciai kampányt indít a közel-ke­leti válságban elfoglalt állás­pontjának megvilágítására. Parlamenti küldöttségek utaznak Jugoszláviába, Olasz­országba, Franciaországba, Angliába, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, Görögországba, Brazíliába, Ausztráliába, Tunéziába, Lí­biába, Szíriába, Algériába és Kuwaitba. Fidel Castro látogatása Megállapodással ért véget egy Moszkva környéki az Indiai—pakisztáni gyárban „csúcs" Elvi nyilatkozattal felérő megállapodást írt alá vasár­nap késő este a televíziós kamerák előtt és a fotóri­porterek gépeinek villogása közepette az indiai Szimlá­­ban Indira Gandhi asszony, indiai miniszterelnök és Zul­­fikar Ali Bhutto pakisztáni elnök. A megállapodás legfonto­sabb pontja kimondja, hogy „a konfliktus alapvető terü­leteit és okait, amelyek az elmúlt 25 évben megrontot­ták a két ország kapcsolatait, békés eszközökkel oldják meg”. A két ázsiai ország ve­zetői azt is kinyilvánították, hogy mindig tiszteletben fogják tartani a másik or­szágának nemzeti egységét, területi integritását, politikai függetlenségét és szuverén egyenlőségét. Annyi háború és viszály után leszögezték, hogy egyikük sem tesz egy­oldalúan lépéseket a fennálló helyzet megváltoztatására és egymáshoz való viszonyuk­ban lemondanak az erőszak­ról, illetve a vele való fe­nyegetésről és lépéseket tesz­nek az egymás ellen uszító propaganda megfékezésére. A megállapodás további pontjai már felvázolják az együttműködés felújítását és fejlesztésének irányait is. Ki­mondják, hogy a szubkonti­nens két nagy országa fej­leszti kereskedelmi és gaz­dasági együttműködését, fel­újítja a postai és táviró-ösz­­szeköttetést, a szárazföldi, tengeri és légiforgalmat, va­lamint a polgári személyek kölcsönös látogatásait. Az ötnapos csúcsértekezlet végén, a két vezető utolsó beható eszmecseréje után aláírt megállapodásról mind­két fél elégedetten nyilatko­zott. Indiai és pakisztáni kö­rökben úgy vélekednek, hogy jóllehet a csúcstalálko­zó még nem hozott megol­dást a két országot elválasz­tó nagy problémákra, az erő­szakról való lemondás és a kétoldalú tárgyalások foly­tatásának szándéka fontos tényt jelent a szubkontinens tartós békéjének helyreállí­tása szempontjából. * Bhutto elnök a csúcstalál­kozó befejeztével hétfőn ha­zaindult Pakisztánba. A szimlai üdülőhelyen Indira Gandhi búcsúztatta. Képünkön: Indtira Gandhi asszony, indiai miniszterelnök az értekezlet befejezése és az egyezmény aláírása után búcsúz­tatja a pakisztáni elnököt. Jobbról balra: Indira Gandhi, Szingh indiai külügyminiszter, Ali Bhutto pakisztáni elnök és a pakisztáni elnök leánya Fidel Castro, a Kubai Komu­­­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a forradalmi kormány elnöke, aki hivatalos baráti látogatá­son a Szovjetunióban tartóz­kodik, hétfőn Kuba moszk­vai nagykövetségén nagysza­bású fogadást adott az SZKP Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a tiszteletére. A fogadáson Fi­del Castro és Alekszej Ko­szigin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke pohár­köszöntőt mondott. Fidel Castro hétfőn látoga­tást tett a Moszkva környé­ki Ljuberci városának mező­­gazdasági gépgyárában, ahol többek között cukornádarató kombájnokat készítenek Ku­ba számára. Elkísérte­­ Konsz­­tantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára és Vlagyimir Novikov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese is. A hatalmas mezőgazdasági gépgyár udvarán szovjet— kubai barátsági nagygyűlést rendeztek, amelyen Fidel Castro beszédet mondott. A francia köztársasági elnök Nyugat-Németországban Georges Pompidou francia köztársasági elnök hétfőn délelőtt Bonnba érkezett, és megkezdte tárgyalásait Willy Brandt nyugatnémet kan­cellárral. A két ország között 1963- ban létrejött megállapodás értelmében a legmagasabb szinten félévenkénti megbe­szélésre kerül sor, váltakoz­va a két ország fővárosá­ban. Brandt kancellár szomba­ton egy gyűlésen kijelentet­te: amióta kancellár, nem volt annyira jelentőségteljes a két ország közötti csúcsta­lálkozó, mint most. Alighogy Pompidou elnök — akit külügyminisztere, Maurice Schuman és pénz­ügyminisztere, Giscard d’Estaing is elkísért — Bonnba érkezett, rögtön megkezdte tárgyalásait Brandt kancellárral. A dél­előtti, négyszemközti meg­beszélés két órán át tartott. Az AFP francia hírügy­nökség lapzártakor érkezett jelentése szerint a két po­litikus megvitatta a „tízek” — a Közös Piac 1973. janu­ár elsejétől tízre gyarapodó tagállamai — októberi csúcs­értekezletének kilátásait, és foglalkozott a jelenlegi pénz­ügyi válság kérdéseivel is. Pompidou elnök ezután részt vett a tiszteletére adott ebé­den. Pompidou és Brandt dél­után ismét a tárgyalóasztal­hoz ült, majd egyórás, négy­­szemközti tanácskozás után bevonták az eszmecserébe Scheel és Schuman kül­ügyminisztereket, valamint Schiller és Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminisz­tereket. A csúcstalálkozóval pár­huzamosan hétfő délelőtt külön tanácskoztak a kül­döttségekben részt vevő mi­niszterek is. A két ország pénzügyminisztere megvi­tatta a nyugati valutahelyze­tet. A bonni gazdaságügyi minisztérium szóvivője sze­rint Schiller és Giscard d’Estaing egyetértettek ab­ban, hogy a washingtoni és a luxembourgi megállapodá­sokat tiszteletben kell tar­tani. A két ország külügymi­nisztere véleményt cserél az európai biztonsági érte­kezlet előkészítéséről. Usztasa terroristákat fogtak el Jugoszláviában A jugoszláv belügyminisz­térium közölte, hogy Jugo­szláviába illegálisan usztasa fasiszta terrorista csoportot irányítottak. A csoportban megtalálható több ismert bűnöző. A fasiszta banditák egyes nyugat-európai, továb­bá tengerentúli országokból érkeztek Nyugat-Bosznia te­rületére. Annak a területnek a la­kossága, ahol a terrorista csoport a legaktívabb tevé­kenységet fejtette ki, értékes támogatást nyújtott a biz­tonsági szerveknek, valamint a területi védelmi egységek­nek a banda szétveréséhez. A biztonsági szervek és a területi védelmi egységek már az első találkozáskor szétzúzták a terrorista cso­portot, zömét megsemmisí­tették, a menekülőknek pe­dig nyomában vannak. Szovjet—amerikai megbeszélés Hétfőn találkozóra került jött, aki a szovjet bizottság­hor Vlagyimir Kirillin, a meghívására érkezett Moszk- Szovjetunió Minisztertanácsa válta. A találkozón megvitat­­elnökhelyettese, az­ Állami ták a szovjet—amerikai tv- Tudományos és Műszaki Bi­­dományos és műszaki együtt­­zottság elnöke és Edward működésről szóló kormány- David, az amerikai elnök tv- egyezmény végrehajtásának dományos tanácsadója kö- megszervezését. Új japán kormány alakul Július 5-én választják meg a Liberális Demokrata Párt elnökét, akit egy nap­pl­ később beiktat a mi­niszterelnöki tisztségbe a ja­pán parlament, amelynek mindkét házában abszolút többséggel rendelkezik a Li­berális Demokrata Párt. S minthogy mind a négy mi­niszterelnök-jelölt jó előre elkészítette saját kormány­­listáját, az új kormány meg­alakítása nem sok gondot okoz majd. Megalapozott te­hát az a feltételezés, hogy a hét végére új, de továbbra is egyszínű liberális demok­rata kormány lép hivatalba Tokióban. Az ellenzéki pártok csu­pán ,,átmenetinek’’ tekintik az új kormányt és követelik, hogy mielőbb írjanak ki ál­talános parlamenti választá­sokat az országban" KEDD, 1972. JÚLIUS 1.

Next