Csongrád Megyei Hírlap, 1972. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-04 / 155. szám
mi történt a nagyvilágban? — mi történt a nagyvilágban? —* mi történt a nagyvilágban? — mi történt Tűzszünet Észak-Írországban — halálos áldozatokkal A 13 ezer 100 négyzetkilométer kiterjedésű — akkora, mint három átlagos nagyságú magyar megye — és másfél millió lakosú Észak-Írországban már három éve folynak a lakosság többségét kitevő protestánsok és az anyagilag kedvezőtlenebb helyzetben levő katolikusok közötti fegyveres konfliktusok, s egyelőre nem sok a kilátás arra, hogy befejeződjék a vérontás Mint jelentettük, az elmúlt hét hétfőjén megkezdődött a fegyvernyugvás Észak-Írországban az angol katonaság és az illegális ír haderő, az IRA két szárnya között. Az elmúlt hét közepéig úgy is tűnt, hogy a fegyveyugrás valamiféleképpen előkészíti a megállapodást az angolok és az északír „lázongók” között, s hogy belátható időn belül befejeződnek a polgárháború fogalmát teljességgel kimerítő harcok Észak-Írországban. Szombaton már arról kaptunk híreiket, hogy Belfastban, Észak-Írország fővárosában ismét kiújult a tűzharc angol katonák és az IRA „harcosai’’ között, tegnap pedig azt jelentették, hogy nem kevesebb, mint hét holttestet találtak Belfastban. A gyilkosságok közül ötöt az UDA elnevezésű angol- és katolikusellenes protestánsok szervezete követett el, míg kettő a katolikus szélsőségesek „műve”. A protestánsok és a katolikusok „kiemelték” egymás táborából a régi ellenségeket, tarkón lőtték őket, majd a holttesteket, távol a tett színhelyétől, autóikból az utcára dobták. E hét halottal együtt a hároméves északírországi villongások halálos alapzatainak száma 396-ra emelkedett. Az angol kormány véleménye szerint a tűzszünet változatlanul fennáll, miután az ellentétek nem az angol katonaság és a lakosság, hanem „csak” a protestánsok és a katolikusok között robbant ki. Az tehát, hogy tűzszünet van-e, vagy sem a felfogás dolga... Riportereink a nagyvilágban Pillantás Mongóliára 1. A FEJLŐDŐ FŐVÁROS A NAGY MÚLTÚ mongol fővárosban, Ulánbátorban az ország lakosságának egyötöde. 260 ezer ember él. A város 300 évvel ezelőtt települt a mai helyére a Tola völgyébe, a Bogdo hegység lábához, amelyet szentnek tartottak. A forradalom előtt egyetlen sátortábor volt a város, amely állandóan változtatta helyét, ahogyan a folyó a medrét. S azért is települtek ide, mert itt bő vizet találtak, amelyből oly kevés van ebben az országban. Ma a város közepén csupa modern épület áll. Sok az érdeklődő Szuhe Bátor szobra körül, a fecskefarkas kolostorépületek mellett és jó néhányan bekukkantanak jurtákba is, amelyek a többemeletes lakóházak tövében húzódnak meg. Persze, ezek a jurták csak külsőleg hasonlítanak a pusztaiakhoz, belül már ,bútorozottak és villany világít bennük. A jurták lassan átadják helyüket a többemeletes lakóházaknak. A fővárosba összpontosul a szocialista Mongólia kulturális és szellemi élete. Az egyik délelőtt megnéztük a főrámakolostort, amely egy modern könyvtár mellett, a moziépület mögött áll, zöldmázas cserepei, aranyozott sárkányai csillogtak a napfényben. A Gandan nevű kolostorban ma is lámák élnek. Valamikor ők uralkodtak egész Mongólia fölött. Nyolcvanezer szerzetes élt akkor az országban. A mongolok kolostori függőségben éltek. Minden családnak elsőszülött fiát szerzetesnek kellett adnia, s ha nem volt fiúgyermek, akkor más családból vásároltak. Ma már ennek a világnak vége, mert a szerzetesek visszaszorultak a kolostorokba és a mongol emberek szabadon választhatják meg életformájukat. Az új városi lakosság a munkásság és az értelmiségi réteg tagjaiból verbuválódott. Ezek az emberek most ismerkednek a modern technikával, a városi élet sokszínűségével. AZ UTOLSÓ ÉVEKBEN szinte rohamléptekkel vették be a tudás várát. Néhány évtizeddel ezelőtt még a lakosság 90 százaléka írástudatlan volt. Az iskolaköteles gyermekeknek csak 9 százaléka tanult. Igaz, a mongol rovásírást nehezen tudták megtanulni. Amióta azonban bevezették a cirillbetűket, azóta szinte az egész nép megtanult írni és olvasni. A mongol diákokat meg lehet találni a szovjet városok, a szocialista országok főiskoláin, egyetemein. 1940-ben Mongóliának még nem volt főiskolája, egyeteme. Ma tíz főiskola, öt egyetem működik az országban, amelyeken tízezer fiatal tanul tovább. Az alsó- és felsőfokú iskolába 280 ezer gyermek, illetve felnőtt jár. Minden ötödik ember valamilyen formában továbbtanul. A főváros egyetemein, iskoláin, jól felszerelt tantermek, szertárak állnak a diákok rendelkezésére. Ulánbátor a mérsékelt égövben fekszik, majdnem egyvonalban Budapesttel. Ám magas fennsíkon terül el, s ezért nagyon szélsőséges az időjárása. Mégis modern életet alakítottak itt ki mongol barátaink. Ulánbátor látképe, öt-tízemeletes házaival füstölgő gyárkéményeivel, nagy, hangárszerű gyárépületeivel megragadó látvány. A mongol fővárosban magyar kulturális és gazdasági kapcsolatokkal is találkoztam. Felépítettünk Ulánbátorban egy ruhagyárat, s magyar tervek szerint épül egy Biogalgyár is, a főváros mellett, a Tola völgyében. Magyar tudósok, művészek, írók segítettek mongol barátainknak: régészek, néprajzosok működtek együtt, hogy megmentsék a nagymúltú mongol kultúra kallódó tárgyi emlékeit. A FŐVÁROS gyorsan fejlődik, épülnek útjai, új középületei, s a Tola folyó mellől lassan eltűnnek a sátor, házak, helyüket modern, 8— 10 emeletes épületek foglalják el. A lakosság is egyre városiasodik, bár a mongol emberek, akik még tegnap a szabad pusztákon száguldoztak a lovaikon, nehezen szokják meg a városi környezetet. De győz az új, a szebb és kényelmesebb életforma a mongol fővárosban, Ulánbátorban is. GÁLI SÁNDOR Következik: 2. ARATÓKBÓL FÖLDMŰVELŐK A köorobalán mögött, a Tola új gimnázium, amelybe az új járnak part.fdr fdeplvst itt a fán bátori házakban lakó gyermekek tanulni 2 Az EAK diplomáciai kampánya Az elkövetkező napokban az EAK újabb diplomáciai kampányt indít a közel-keleti válságban elfoglalt álláspontjának megvilágítására. Parlamenti küldöttségek utaznak Jugoszláviába, Olaszországba, Franciaországba, Angliába, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, Görögországba, Brazíliába, Ausztráliába, Tunéziába, Líbiába, Szíriába, Algériába és Kuwaitba. Fidel Castro látogatása Megállapodással ért véget egy Moszkva környéki az Indiai—pakisztáni gyárban „csúcs" Elvi nyilatkozattal felérő megállapodást írt alá vasárnap késő este a televíziós kamerák előtt és a fotóriporterek gépeinek villogása közepette az indiai Szimlában Indira Gandhi asszony, indiai miniszterelnök és Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni elnök. A megállapodás legfontosabb pontja kimondja, hogy „a konfliktus alapvető területeit és okait, amelyek az elmúlt 25 évben megrontották a két ország kapcsolatait, békés eszközökkel oldják meg”. A két ázsiai ország vezetői azt is kinyilvánították, hogy mindig tiszteletben fogják tartani a másik országának nemzeti egységét, területi integritását, politikai függetlenségét és szuverén egyenlőségét. Annyi háború és viszály után leszögezték, hogy egyikük sem tesz egyoldalúan lépéseket a fennálló helyzet megváltoztatására és egymáshoz való viszonyukban lemondanak az erőszakról, illetve a vele való fenyegetésről és lépéseket tesznek az egymás ellen uszító propaganda megfékezésére. A megállapodás további pontjai már felvázolják az együttműködés felújítását és fejlesztésének irányait is. Kimondják, hogy a szubkontinens két nagy országa fejleszti kereskedelmi és gazdasági együttműködését, felújítja a postai és táviró-öszszeköttetést, a szárazföldi, tengeri és légiforgalmat, valamint a polgári személyek kölcsönös látogatásait. Az ötnapos csúcsértekezlet végén, a két vezető utolsó beható eszmecseréje után aláírt megállapodásról mindkét fél elégedetten nyilatkozott. Indiai és pakisztáni körökben úgy vélekednek, hogy jóllehet a csúcstalálkozó még nem hozott megoldást a két országot elválasztó nagy problémákra, az erőszakról való lemondás és a kétoldalú tárgyalások folytatásának szándéka fontos tényt jelent a szubkontinens tartós békéjének helyreállítása szempontjából. * Bhutto elnök a csúcstalálkozó befejeztével hétfőn hazaindult Pakisztánba. A szimlai üdülőhelyen Indira Gandhi búcsúztatta. Képünkön: Indtira Gandhi asszony, indiai miniszterelnök az értekezlet befejezése és az egyezmény aláírása után búcsúztatja a pakisztáni elnököt. Jobbról balra: Indira Gandhi, Szingh indiai külügyminiszter, Ali Bhutto pakisztáni elnök és a pakisztáni elnök leánya Fidel Castro, a Kubai Komumunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi kormány elnöke, aki hivatalos baráti látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik, hétfőn Kuba moszkvai nagykövetségén nagyszabású fogadást adott az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a tiszteletére. A fogadáson Fidel Castro és Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pohárköszöntőt mondott. Fidel Castro hétfőn látogatást tett a Moszkva környéki Ljuberci városának mezőgazdasági gépgyárában, ahol többek között cukornádarató kombájnokat készítenek Kuba számára. Elkísérte Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára és Vlagyimir Novikov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese is. A hatalmas mezőgazdasági gépgyár udvarán szovjet— kubai barátsági nagygyűlést rendeztek, amelyen Fidel Castro beszédet mondott. A francia köztársasági elnök Nyugat-Németországban Georges Pompidou francia köztársasági elnök hétfőn délelőtt Bonnba érkezett, és megkezdte tárgyalásait Willy Brandt nyugatnémet kancellárral. A két ország között 1963- ban létrejött megállapodás értelmében a legmagasabb szinten félévenkénti megbeszélésre kerül sor, váltakozva a két ország fővárosában. Brandt kancellár szombaton egy gyűlésen kijelentette: amióta kancellár, nem volt annyira jelentőségteljes a két ország közötti csúcstalálkozó, mint most. Alighogy Pompidou elnök — akit külügyminisztere, Maurice Schuman és pénzügyminisztere, Giscard d’Estaing is elkísért — Bonnba érkezett, rögtön megkezdte tárgyalásait Brandt kancellárral. A délelőtti, négyszemközti megbeszélés két órán át tartott. Az AFP francia hírügynökség lapzártakor érkezett jelentése szerint a két politikus megvitatta a „tízek” — a Közös Piac 1973. január elsejétől tízre gyarapodó tagállamai — októberi csúcsértekezletének kilátásait, és foglalkozott a jelenlegi pénzügyi válság kérdéseivel is. Pompidou elnök ezután részt vett a tiszteletére adott ebéden. Pompidou és Brandt délután ismét a tárgyalóasztalhoz ült, majd egyórás, négyszemközti tanácskozás után bevonták az eszmecserébe Scheel és Schuman külügyminisztereket, valamint Schiller és Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminisztereket. A csúcstalálkozóval párhuzamosan hétfő délelőtt külön tanácskoztak a küldöttségekben részt vevő miniszterek is. A két ország pénzügyminisztere megvitatta a nyugati valutahelyzetet. A bonni gazdaságügyi minisztérium szóvivője szerint Schiller és Giscard d’Estaing egyetértettek abban, hogy a washingtoni és a luxembourgi megállapodásokat tiszteletben kell tartani. A két ország külügyminisztere véleményt cserél az európai biztonsági értekezlet előkészítéséről. Usztasa terroristákat fogtak el Jugoszláviában A jugoszláv belügyminisztérium közölte, hogy Jugoszláviába illegálisan usztasa fasiszta terrorista csoportot irányítottak. A csoportban megtalálható több ismert bűnöző. A fasiszta banditák egyes nyugat-európai, továbbá tengerentúli országokból érkeztek Nyugat-Bosznia területére. Annak a területnek a lakossága, ahol a terrorista csoport a legaktívabb tevékenységet fejtette ki, értékes támogatást nyújtott a biztonsági szerveknek, valamint a területi védelmi egységeknek a banda szétveréséhez. A biztonsági szervek és a területi védelmi egységek már az első találkozáskor szétzúzták a terrorista csoportot, zömét megsemmisítették, a menekülőknek pedig nyomában vannak. Szovjet—amerikai megbeszélés Hétfőn találkozóra került jött, aki a szovjet bizottsághor Vlagyimir Kirillin, a meghívására érkezett Moszk- Szovjetunió Minisztertanácsa válta. A találkozón megvitatelnökhelyettese, az Állami ták a szovjet—amerikai tv- Tudományos és Műszaki Bidományos és műszaki együttzottság elnöke és Edward működésről szóló kormány- David, az amerikai elnök tv- egyezmény végrehajtásának dományos tanácsadója kö- megszervezését. Új japán kormány alakul Július 5-én választják meg a Liberális Demokrata Párt elnökét, akit egy nappl később beiktat a miniszterelnöki tisztségbe a japán parlament, amelynek mindkét házában abszolút többséggel rendelkezik a Liberális Demokrata Párt. S minthogy mind a négy miniszterelnök-jelölt jó előre elkészítette saját kormánylistáját, az új kormány megalakítása nem sok gondot okoz majd. Megalapozott tehát az a feltételezés, hogy a hét végére új, de továbbra is egyszínű liberális demokrata kormány lép hivatalba Tokióban. Az ellenzéki pártok csupán ,,átmenetinek’’ tekintik az új kormányt és követelik, hogy mielőbb írjanak ki általános parlamenti választásokat az országban" KEDD, 1972. JÚLIUS 1.