Csongrád Megyei Hírlap, 1973. március (18. évfolyam, 50-75. szám)
1973-03-24 / 70. szám
.VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! HONORAD MEGYEI ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA IfEsK a minifca hétköznapjalMI Márta János A Május 1. szocialista brigád tagja, a MIRKÖZ csongrádi üzemében. Mint kiváló szakember, egyben vezetője a hegesztőkollektívának. A ktsz kiváló dolgozója. Az öv és társai példamutató szervezőmunkájának eredménye is, hogy az utóbbi egy esztendő alatt 19, szocialista címért küzdő munkabrigád alakult az üzemben. Kibővített ülést tartott a Szentes városi pártbizottság tegnap kibővített ülést tartott a Szentes városi pártbizottság, amelyen megjelent és felszólalt dr. Somogyi Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa. Dóczi László elvtárs, a városi pártbizottság osztályvezetőjének megnyitója után Labádi Sándor elvtárs, a pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést ahhoz a beszámolóhoz, amely a X. pártkongresszus, a megyei és városi pártértekezlet határozatainak végrehajtásával kapcsolatos eddigi tapasztalatokat és a további feladatokat tartalmazta a párt Központi Bizottsága tavalyi, novemberi állásfoglalása alapján. A sokoldalú, eleven és felelősségteljes hangú vitában a következő elvtársak szóltak hozzá: Virágos László, dr. Bajomi Sándor, Mészáros Júlia, Vida Mihály, Lengyel Károly, Sipos Józsefné, dr. Kóczán István, Bajomi György, Mácsai Jenőné, Komlóssi János, Janó István, Sipos Imre, Török János, Molnár Lajos, Liszkai Jánosné, Bélteki Istvánné, Buzi Mihály. A továbbiakban a pártbizottság jóváhagyta a beszámoló anyagát, a hozzákapcsolt és a vitában felmerült javaslatokkal együtt. Elhangzott Dóczi László elvtárs tájékoztatója a tanácstagi választások előkészítésével öszszefüggő politikai munka tapasztalatairól, majd előterjesztések tárgyalásával zárult a pártbizottsági ülés. „Talpra állították“ a hetedik óriás tornyot a szegedi szénhidrogén-medencében A szegedi szénhidrogénmedencében, Algyő határában péntekre befejezték a magyar—szovjet kooperációban épülő földgázüzem hetedik, egyben utolsó és legnagyobb óriás tornyának „talpra állítását”. A 64 méter magas, 120 tonnás acélszerkezetet sínen mozgó óriás darukkal, szovjet és magyar szakemberek jól összehangolt szervező munkájával állították talapzatára. Ezek a szénhidrogén leválasztó tornyok a legfontosabb részei a több mint 300 millió forintos beruházással épülő szüzemnek. Az üzem feladata egyébként, hogy a medence kútjaiból kitermelt földgázból — mielőtt azt az országos távvezeték-hálózatba bocsátják — leválassza a különféle származékokat, a gazolint, illetve a propán-butánt, izobutánt, izopentánt. Ez utóbbit, a benzin javítására használják, míg az izobután főkértt a műkaucsukgyártás alapanyaga. Ezekből a származékokból évente több százezer tonnát gyárt majd a gázüzem, amely jövőre kezdi, meg a repnelest . Befejezte munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka Egyhangúlag törvénybe iktatták a büntetőeljárás új rendjét Pénteken délelőtt a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsánál, elnöke. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülést Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Napirend szerint a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat megvitatásával folytatták munkájukat a képviselők. A törvényjavaslatot, dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter terjesztette elő. (Előterjesztését lapunk első és második oldalán közöljük.) A törvényjavaslat vitájában több képviselő szólalt fel ezután. Kifejtette véleményét a törvényjavaslattal kapcsolatban dr. Szénási Géza, legfőbb ügyész is. A vita berekesztését követően az elnöklő Apró Antal dr. Korom Mihály igazságügyi miniszternek adta meg a szót, aki válaszolt a képviselők felszólalásaira. Ezután határozathozatal következett. Az Országgyűlés előbb a képviselők között írásban szétosztott bizottsági módosító és kiegészítő indítványról, majd a törvényjavaslatról szavazott, a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és — az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának módosító javaslataival egyeterivé — részleteiben is egyhangúlag elfogadta. Napirend szerint ezután a Legfelsőbb Bíróság elnökének megválasztása következett. Az elnöklő Apró Antal bejelentette, hogy az Elnöki Tanácstól — Losoncsi Pál elnöknek, és Cseterki Lajos titkárnak a kézjegyével ellátva — átirat érkezett. Dr. Pesta László, az országgyűlés jegyzője ismertette az átiratot, amely rámutat, hogy dr. Szakács Ödönnek, a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztségére szóló megbízatása ez év március 29-én lejár. Az MSZMP Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének együttes kezdeményezésére az Elnöki Tanács javasolja az országgyűlésnek, hogy az alkotmány idevonatkozó rendelkezése alapján a Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökévé dr. Szakács Ödönt ismételten válassza meg. Az előterjesztett javaslat alapján az Országgyűlés dr. Szakács Ödönt egyhangúlag a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választotta meg. Napirend szerint ezután az interpellációkra került sor. öt képviselő hat kérdésre kért és kapott választ dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi, dr. Szabó Zoltán egészségügyi, dr. Szekér Gyula nehézipari és Bondor József építésügyi és városfejlesztési minisztertől. A válaszokat az interpelláló képviselők és az országgyűlés tagjai tudomásul vették. Az elnöklő Apró Antal ezután az országgyűlés tavaszi ülésszakát, berekesztette, s további jómunkát kívánt a képviselőéinek. Dr. Korom Mihály: Tovább kívánjuk erősíteni a szocialista törvényességet Elöljáróban dr. Korom Mihály hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét megállapító, a büntetőeljárásban részt vevő hatóságok és személyek jogait és kötelezettségeit szabályozó rendelkezéseket tartalmazza. E törvényjavaslat jogrendszerünk fejlesztésének abba a folyamatába tartozik, amelynek során az Országgyűlés az elmúlt évben megalkotta a bíróságokról és az ügyészségekről szólótörvényeket, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel módosította 1971-ben a Büntető Törvénykönyvet, 1972-ben pedig a polgári perrendtartást. — Büntető jogszabályainknak — mondta az igazságügyi miniszter — az a rendeltetése, hogy jó „fegyvert” adjanak a bűnüldöző és az igazságszolgáltató hatóságok kezébe társadalmi, állami és gazdasági rendünk védelmére, a bűnüldözés hatékonyságának növelése érdekében. A bűnözés még számottevő problémát jelent, és sok gondot okoz mindannyiunknak. Éppen ezért a bűncselekmények felderítése, azok elkövetőinek törvényes és gyors felelősségre vonása fontos közérdek. Meggyőződésem — jelentette ki dr. Korom Mihály —, hogy társadalmunk képes a bűnözést kiváltó okokat megszüntetni, és így hosszabb távon a bűncselekmények számát lényegesen visszaszorítani. Ebben a munkában a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervekre nagy feladatok hárulnak. Erőfeszítéseinknek azonban csak akkor lehet tartós eredménye, ha kapcsolódik hozzájuk az állami és társadalmi szervek munkája, az állampolgárok támogatása is. A A bünbaöző és igazságszolgáltató hatóságok elsőrendű kötelessége, hogy a jogszabályok megtartásával és megtartatásával őrködjenek hazánk szocialista jogrendje, közbiztonsága felett. Ezért törvényeink rendelkezéseinek megfelelően kell fellépniük mindazokkal szemben, akik a jogszabályainkba ütköző cselekményeket követnék el." A bűnüldöző és igazságügyi hatóságok dolgozói alapvetően sikeresen oldják meg nehéz feladataikat. Megbízhatóan őrködnek hazánk közrendje és közbiztonsága felett. Az új törvény javaslata elvi és gyakorlati szükségszerűségből került az országgyűlés elé. Az 1962. évi 8. számú törvényerejű rendelettel megalkotott és eddig hatályban volt büntetőeljárási jogszabályunk alapítóan jól betöltötte feladatát. Éppen ezért a most előterjesztett törvényjavaslat megőrzi és továbbfejleszti mindazokat az eljárási elveket és rendelkezéseket, amelyek eddig is gerincét jelentették büntetőeljárásunknak. A bűnüldözés mai követelményei és az eljárási jogszabályok előírásai azonban nemegyszer ellentmondásba kerültek egymással. A vitathatatlanul helyes elvek érvényesítésére hivatott részletszabályok már sok esetben fölöslegesen bonyolulttá és hosszadalmassá, nehézkessé tették a büntető igazságszolgáltatást. A törvényjavaslatban három alapvető cél jut kifejezésre: a szocialista törvényesség további erősítése, a differenciálás követelményének jobb érvényre juttatása és a büntetőeljárás egyszerűsítése minden szakaszban, tehát a nyomozás, az ügyészségi tevékenység, a bírósági eljárás és a büntetés végrehajtása során egyaránt. Büntető igazságszolgáltatásunk vezérfonala, hogy az eljárás minden szakaszában érvényesüljenek a törvényesség követelményei. Ezek azt jelentik, hogy minden hatóság és állampolgár alapvető kötelessége a jogrend tisztelete, a törvények és más jogszabályok előírásainak és szellemének követése — magatartásban, cselekedeteiben és intézkedéseiben egyaránt. Büntető törvényeink azokat az előírásokat tartalmazzák, amelyek meghatározóak mind a bűnüldöző hatóságok, mind az érintett állampolgárok számára. A büntetőeljárás szabályozza, hogy a társadalom védelmében fellépő állami szervek milyen intézkedésekre jogosultak, illetőleg mit kötelesek megtenni. to-Wot&mte * InSdatem* Vásárhelyi kiadás, ÉVFOLYAM 79. SZÁM 1973. március 24., szombat Ara: 80 fillér E MAI TÉMÁNK Egyéni érdek városi érdek öljáróban szükségesnek látok egy — elismerem, szónokinak tűnő — kérdést az egyértelműség kedvéért tisztázni. Érdeke-e mindenkinek, hogy lakóhelye évről évre fejlődjék, épüljenek szép lakóházak, korszerű üzletek, jó utak és sok egyéb létesítmények? „Természetesen!” — hallom a választ mindenkitől, s megdöbbenek, mert sokan, akik igent mondanak most, nemet kiáltanak máskor. Akkor, amidőn egy szalmaszálat odébb kellene tenni, hogy valóban „igen’ legyen a „természtes”-ből. Két példát mondok. Vásárhelyről. Az egyik. Irgalmatlanul sok vesződséggel és nagy költséggel végre elkészülnek az építők egy régi, patinás ház rekonstrukciójával. Az emeleten szép lakások, a földszinten szép üzletek. Egy dolog van hátra: be kéne kötni a csatornát a szomszédos intézmény hasonló célt szolgáló közművébe. Máshová nem lehet. De az intézmény (?) nemet mond. Hetek telnek el, míg végül a hatósági kényszerítés eredményt hoz, több ha-t napos késéssel, de a város egy tápiás, megint előre léphetett. A másik Lakásépítés: program a városközpontban Mily sok, igazán objektív nehézséggel kell megküzdeni, míg végre az a kis, szerény lehetőség a kibontakozás útjára léphet. S akkor jön az a bizonyos „nem”. Két ember romos, ócska, komfort nélküli lakásban. Igaz, kisebbet, ám a meglevőhöz képest „palotát” kapnak a várostól cserébe. De nem, nekik az nem kell. Inkább meghalnak, fölkötik magukat, semmint hogy költözzenek No, persze, az élet azért ebben az esetben sem áll megcsak: éppen megint késik majd az a bizonyos ici-pici lépés, előre. Az én érdekem a városé is, a városé viszont már nem az enyém. Vagy hogy is vem ez?! A napjainkban zajló tanácstagi jelölő gyűlések többségén a hozzászólók, a körzetek lakói szinte egy emberként jelentettek ki: szabad idejükben két kezük munkájával is szeretnének hozzájárulni lakóhelyük szépítéséhez, kényelmük, a jobb adottságok megteremtéséhez. Ugyanakkor élesen elítélték a fentebb említett új jelenségeket, és sokan magyarázatot is követeltek. Úgy gondolom, ennek kapcsán nem érdemtelen feleleveníteni az MSZMP Központi Bizottsága 1972. novemberi ülésének egyik megállapítását: „A közgondolkodásban erősödött a szocialista szemlélet, tömegesebb és határozottabb a szocialista normáktól idegen jelenségek, ideológiai és politikai torzulások elítélése!” Így van ez az egyéni érdek a városi érdek kérdésében is. Naponta találkozunk az öntudatos gondolkodásmód és magatartás megnyilvánulásával, de megfigyelhetők az önzés, az anyagiasság, a közömbösség, a bürokrácia jelenségei is. Ezek ellen pedig nemcsak a munkahelyen kell fellépni, hanem, mint a két vásárhelyi példa is mutatja, akkor is, ha lakóhelyünk boldogulásáról van szó. Vagyis az élet minden területén. ZÉKASÍVA.MIK