Csongrád Megyei Hírlap, 1973. március (18. évfolyam, 50-75. szám)

1973-03-24 / 70. szám

.VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! HONORAD MEGYEI ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA IfEsK a minifca hétköznapjalMI Márta János A Május 1. szocialista brigád tagja, a MIRKÖZ csong­rádi üzemében. Mint kiváló szakember, egyben vezetője a­ hegesztőkollektívának. A ktsz kiváló dolgozója. Az öv és társai példamutató szervezőmunkájának eredménye is, hogy az utóbbi egy esztendő alatt 19, szocialista címért kü­zdő munkabrigád alakult az­ üzemben. Kibővített ülést tartott a Szentes városi pártbizottság­ ­tegnap kibővített ülést tartott a Szentes városi pártbizottság, amelyen meg­­­­jelent és felszólalt dr. Somo­gyi Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa. Dóczi László elvtárs, a vá­rosi pártbizottság osztályve­zetőjének megnyitója után Labádi Sándor elvtárs, a pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést ahhoz a beszámolóhoz, amely a X. pártkongresszus, a megyei és városi pártértekezlet határo­zatainak végrehajtásával kapcsolatos eddigi tapaszta­latokat és a további felada­tokat tartalmazta a párt Központi­ Bizottsága tavalyi, novemberi állásfoglalása alapján. A sokoldalú, eleven és fe­lelősségteljes hangú vitában a következő elvtársak szóltak hozzá: Virágos László, dr. Bajomi Sándor, Mészáros Jú­lia, Vida Mihály, Lengyel Károly, Sipos Józsefné, dr. Kóczán István, Bajomi György, Mácsai Jenőné, Komlóssi János, Janó István, Sipos Imre, Török János, Molnár Lajos, Liszkai Já­­nosné, Bélteki Istvánné, Bu­zi Mihály. A továbbiakban a pártbi­zottság jóváhagyta a beszá­moló anyagát, a hozzákap­csolt és a vitában felmerült javaslatokkal együtt. El­hangzott Dóczi László elvtárs tájékoztatója a tanácstagi vá­lasztások előkészítésével ösz­­szefüggő politikai munka ta­pasztalatairól, majd előter­jesztések tárgyalásával zárult a pártbizottsági ülés. „Talpra állították“ a hetedik óriás tornyot a szegedi szénhidrogén-medencében A szegedi szénhidrogén­­medencében, Algyő határá­ban péntekre befejezték a magyar—szovjet kooperáció­ban épülő földgázüzem hete­dik, egyben utolsó és legna­gyobb óriás tornyának „talpra állítását”. A 64 mé­ter magas, 120 tonnás acél­­szerkezetet sínen mozgó óri­ás darukkal, szovjet és ma­gyar szakemberek jól össze­hangolt szervező munkájával állították talapzatára. Ezek a szénhidrogén leválasztó tornyok a legfontosabb ré­szei a több mint 300 millió forintos beruházással épülő szüzemnek. Az üzem feladata egyéb­ként, hogy a medence kút­­jaiból kitermelt földgázból — mielőtt azt az országos távvezeték-hálózatba bocsát­ják — leválassza a különféle származékokat, a gazolint, illetve a propán-butánt, izo­­butánt, izopentánt. Ez utób­bit, a benzin javítására hasz­nálják, míg az izobután fő­­kértt a műkaucsukgyártás alapanyaga. Ezekből a szár­mazékokból­ évente több százezer tonnát gyárt majd a gázüzem, amely jövőre kezdi, meg a repnelest . B­efejezte munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka Egyhangúlag törvénybe iktatták a büntetőeljárás új rendjét Pénteken délelőtt a Parlamentben foly­tatta munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Lo­­sonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csánál, elnöke. Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyu­la, Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, to­vábbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülést Varga Gáborné, az országgyű­lés alelnöke nyitotta meg. Napirend sze­rint a büntetőeljárásról szóló törvényja­vaslat megvitatásával folytatták munká­jukat a képviselők. A törvényjavaslatot, dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter ter­jesztette elő. (Előterjesztését lapunk első és második oldalán közöljük.) A törvényjavaslat vitájában több képvi­selő szólalt fel ezután. Kifejtette vélemé­nyét a törvényjavaslattal kapcsolatban dr. Szénási Géza, legfőbb ügyész is. A vita berekesztését követően az elnöklő Apró Antal dr. Korom Mihály igazságügyi miniszternek adta meg a szót, aki válaszolt a képviselők felszólalásaira. Ezután határozathozatal következett. Az Országgyűlés előbb a képviselők között írásban szétosztott bizottsági módosító és kiegészítő indítványról, majd­ a törvényja­vaslatról szavazott, a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és — az országgyűlés jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottságának módosító javasla­taival egy­eterivé — részleteiben is egy­­hangúlag elfogadta. Napirend szerint ezután a Legfelsőbb Bíróság elnökének megválasztása követke­zett. Az elnöklő Apró Antal bejelentette, hogy az Elnöki Tanácstól — Losoncsi Pál elnöknek, és Cseterki Lajos titkárnak a kézjegyével ellátva — átirat érkezett. Dr. Pesta László, az országgyűlés jegyzője is­mertette az átiratot, amely rámutat, hogy dr. Szakács Ödönnek, a Legfelsőbb Bíró­ság elnöki tisztségére szóló megbízatása ez év március 29-én­ lejár. Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa Elnökségének együttes kezdeményezésére az Elnöki Ta­nács javasolja az országgyűlésnek, hogy az alkotmány idevonatkozó rendelkezése alapján a Népköztársaság Legfelsőbb Bí­rósága elnökévé dr. Szakács Ödönt ismé­telten válassza meg. Az előterjesztett javaslat alapján az Or­szággyűlés dr. Szakács Ödönt egyhangú­lag a Legfelsőbb Bíróság elnökévé vá­lasztotta meg. Napirend szerint ezután az interpellá­­ciókra került sor. öt képviselő hat kér­désre kért és kapott választ dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi, dr. Sza­bó Zoltán egészségügyi, dr. Szekér Gyula nehézipari és Bondor József építésügyi és városfejlesztési minisztertől. A válaszokat az interpelláló képviselők és az ország­­gyűlés tagjai tudomásul vették. Az elnöklő Apró Antal ezután az or­szággyűlés tavaszi ülésszakát, berekesztet­­te, s további jó­­munkát kívánt a képvise­­lőéinek. Dr. Korom Mihály: Tovább kívánjuk erősíteni a szocialista törvényességet Elöljáróban dr. Korom Mi­hály hangsúlyozta, hogy a­­ törvényjavaslat a büntetőjo­gi felelősségre­­ vonás rend­jét­ megállapító, a büntető­­eljárásban részt vevő ható­ságok és személyek jogait és kötelezettségeit szabályozó rendelkezéseket tartalmazza. E törvényjavaslat jogrend­szerünk fejlesztésének abba a folyamatába tartozik, amelynek során az Ország­­gyűlés az elmúlt évben meg­alkotta a bíróságokról és az ügyészségekről szóló­­törvé­nyeket, az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendelettel módo­sította 1971-ben a Büntető Törvénykönyvet, 1972-ben pedig a polgári perrendtar­tást. — Büntető jogszabályaink­nak — mondta az igazság­ügyi miniszter — az a ren­deltetése, hogy jó „fegyvert” adjanak a bűnüldöző és az igazságszolgáltató hatóságok kezébe társadalmi, állami és gazdasági rendünk védelmé­re, a bűnüldözés hatékony­ságának növelése érdekében. A bűnözés még számottevő problémát jelent, és sok gon­dot okoz mindannyiunknak. Éppen ezért a bűncselekmények felde­rítése, azok elkövetőinek törvényes és gyors felelős­ségre vonása fontos közér­dek. Meggyőződésem — jelentette ki dr. Korom Mihály —, hogy társadalmunk képes a bűnözést kiváltó okokat meg­szüntetni, és így hosszabb távon a bűncselekmények számát lényegesen visszaszo­rítani. Ebben a munkában a bűnüldöző és igazságszol­gáltató szervekre nagy fel­adatok hárulnak. Erőfeszíté­seinknek azonban csak ak­kor lehet tartós eredménye, ha kapcsolódik hozzájuk az állami és társadalmi szervek munkája, az állampolgárok támogatása is. A A bün­b­aöző és igaz­ságszolgáltató hatóságok elsőrendű kötelessége, hogy a jogszabályok megtartásá­val és megtartatásával őr­ködjenek hazánk szocialis­ta jogrendje, közbiztonsá­ga felett. Ezért törvényeink rendelke­zéseinek megfelelően kell fel­lépniük mindazokkal szem­ben, akik a jogszabályaink­ba ütköző cselekményeket követnék el." A bűnüldöző és igazságügyi hatóságok dolgo­zói alapvetően sikeresen old­ják meg nehéz feladataikat. Megbízhatóan őrködnek ha­zánk közrendje és közbiz­tonsága felett.­­ Az új törvény javaslata elvi és gyakorlati szükség­­szerűségből került az or­szággyűlés elé. Az 1962. évi 8. számú törvényerejű ren­delettel megalkotott és eddig hatályban­­ volt büntető­­eljárási jogszabályunk alap­ítóan jól betöltötte felada­tát. Éppen ezért a most elő­terjesztett törvényjavaslat megőrzi és továbbfejleszti mindazokat az eljárási elve­ket és rendelkezéseket, ame­lyek eddig is gerincét jelen­tették büntetőeljárásunknak. A bűnüldözés mai követel­ményei és az eljárási jog­szabályok előírásai azonban nemegyszer ellentmondásba kerültek egymással. A vitat­hatatlanul helyes elvek ér­­vényesítésére hivatott rész­letszabályok már sok esetben fölöslegesen bonyolulttá és hosszadalmassá, nehézkessé tették a büntető igazságszol­gáltatást.­­ A törvényjavaslatban három alapvető cél jut ki­fejezésre: a szocialista tör­vényesség további erősíté­se, a differenciálás köve­telményének jobb érvény­re juttatása és a büntető­­eljárás egyszerűsítése min­den szakaszban, tehát a nyomozás, az ügyész­ségi tevékenység, a bírósági eljárás és a büntetés végre­hajtása során egyaránt. Bün­tető igazságszolgáltatásunk vezérfonala, hogy az eljárás minden szakaszában érvé­nyesüljenek a törvényesség követelményei. Ezek azt je­lentik, hogy minden hatóság és állampolgár alapvető kö­telessége a jogrend tisztele­te, a törvények és más jog­szabályok előírásainak és szellemének követése — ma­gatartásban, cselekedeteiben és intézkedéseiben egyaránt. Büntető törvényeink azokat az előírásokat tartalmazzák, amelyek meghatározóak mind a bűnüldöző hatóságok, mind az érintett állampolgá­rok számára. A büntetőeljárás szabá­lyozza, hogy a társadalom védelmében fellépő állami szervek milyen intézkedé­sekre jogosultak, illetőleg mit kötelesek megtenni. to-Wot&mte * I­­nSdatem* Vásárhelyi kiadás­­, ÉVFOLYAM 79. SZÁM 1973. március 24., szombat Ara: 80 fillér E MAI TÉMÁNK Egyéni érdek­­ városi érdek­ ­öljáróban szükséges­nek látok egy — elis­merem, szónokinak tűnő — kérdést az egyértel­műség kedvéért tisztázni. Ér­deke-e mindenkinek, hogy lakóhelye évről évre fejlőd­jék, épüljenek szép lakóhá­zak, korszerű üzletek, jó utak és sok egyéb létesítmé­nyek? „Természetesen!” — hallom a választ mindenki­től, s megdöbbenek, mert sokan, akik igent mondanak most, nemet kiáltanak más­kor. Akkor, amidőn egy szalmaszálat odébb kellene tenni, hogy valóban „igen’­ legyen a „természtes”-ből. Két példát mondok. Vásár­helyről. Az egyik. Irgalmat­lanul sok vesződséggel és nagy költséggel végre elké­szülnek az építők egy régi, patinás ház rekonstrukciójá­val. Az emeleten szép la­kások, a földszinten szép üz­letek. Egy dolog van hátra: be kéne kötni a csatornát a szomszédos intézmény hason­ló célt szolgáló közművébe. Máshová nem lehet. De­­ az intézmény (?) nemet mond. Hetek telnek el, míg végül a hatósági kényszerí­tés eredményt hoz, több ha-t napos késéssel, de a város egy tá­piás, megint előre léphetett. A m­ásik Lakásépítés: program a városközpontban Mily sok, igazán objektív ne­hézséggel kell megküzdeni, míg végre az a kis, szerény lehetőség a kibontakozás út­jára léphet. S akkor jön az a bizonyos „nem”. Két em­ber romos, ócska, komfort nélküli lakásban. Igaz, ki­sebbet, ám a meglevőhöz ké­pest „palotát” kapnak a vá­rostól cserébe. De nem, ne­kik az nem kell. Inkább meghalnak, fölkötik magukat, semmint hogy költözzenek No, persze, az élet azért eb­ben az esetben sem áll meg­csak­: éppen megint késik majd az a bizonyos ici-pici lépés, előre. A­z én érdekem a váro­sé is, a városé vi­szont már nem az enyém. Vagy hogy is vem ez?! A napjainkban zajló ta­nácstagi jelölő gyűlések több­ségén a hozzászólók, a kör­zetek lakói szinte egy em­berként jelentettek ki: sza­bad idejükben két kezük munkájával is szeretnének hozzájárulni lakóhelyük szé­pítéséhez, kényelmük, a jobb adottságok megterem­téséhez. Ugyanakkor élesen elítélték a fentebb említett ú­j jelenségeket, és sokan ma­gyarázatot is követeltek. Úgy gondolom, ennek kapcsán nem érdemtelen feleleveníteni az MSZMP Központi Bizottsága 1972. novemberi ülésének egyik megállapítását: „A közgon­dolkodásban erősödött a szo­­­cialista szemlélet, tömegesebb­­ és határozottabb a szocialis­­­­ta normáktól idegen jelensé­­­­gek, ideológiai és politikai­­ torzulások elítélése!” Így van­­ ez az egyéni érdek a városi­­ érdek kérdésében is. Napon­ta találkozunk az öntudatos gondolkodásmód és magatar­tás megnyilvánulásával, de megfigyelhetők az önzés, az anyagiasság, a közömbösség, a bürokrácia jelenségei is. Ezek ellen pedig nemcsak a munkahelyen kell fellépni, hanem, mint a két vásárhe­lyi példa is mutatja, akkor is, ha lakóhelyünk boldogu­lásáról van szó. Vagyis az élet minden területén. ZÉKASÍV­­A.MIK

Next