Csongrád Megyei Hírlap, 1973. szeptember (18. évfolyam, 204-227. szám)

1973-09-01 / 204. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK! CSONGRÁÁD MEGYEI ★ Bemutatjuk megyénk üzemeit. A Az Alföldi Porcelángyár szaniter gyáregysége A vásárhelyi Alföldi Porcelángyár szaniterárut, tehát különféle egészségügyi berendezéseket előállító gyáregy­ségében 1967-ben kezdték a termelést. Akkor az évi ter­­melést 3 ezer tonnában jelölték meg a berendezéseket szállító olasz cég szakemberei. Tavaly már 8 ezer tonna árut gy­ártottak. Kézi- és szalagöntéssel 8—10-féle típusú mosdó­kagyló, fürdőszobákba való piperefelszerelés, szappan-, pa­pír-, szivacstartó, mosdóláb készül. Az egészségügyi berendezéseket előállító gyárban a munkaigényesebb darabokat kézi öntéssel készítik, és az előállított termékek 68—70 százaléka exportminőségű. Ter­mékeik a belföldi, a szocialista és a nyugati országok pia­cain is igen keresettek. Erre az évre eddig 22 millió fo­rintos megrendelés futott már be. A tapasztalatok­ szerint az NSZK, a spanyol, a holland megrendelők még a má­sodik félévre is tartogatják igényeiket..Lengyelországba és az NDK-ba jelenleg színes garnitúrákat szállítanak. A gépi öntéssel készült termékek ,,futnak” a szalagon. Száztíz kocsi viszi a 4 ezer 12-es­­jelű, belföldre készített, száznegyven kocsi pedig a 4 ezer 3-as jelzésű, holland exportra készülő termékeket. A kéziöntés egyik állomása: a gipsz öntőformából kiemelik a mosdókagylót. A készáru osztályozása. Itt dől el, hogy a termék első-, másod- vagy harmadosztályú jelzést kap-e. (fotó: Enyecz Zoltán) Vásárhelyi kladus 30. ÉVFOLYAM 204. SZÁM 1973. szeptember 1., szombat Ara: 80 fillér Juhász Gyuláról nevezték el a Szegedi Tanárképző Főiskolát Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pén­teken ülést tartott­ Törvényerejű rendelet­tel módosította az Elnöki Tanács az okta­tási rendszert szabályozó, 1961. évi III. törvényt. Figyelemmel az oktatási reform során szerzett tapasztalatokra, új megfo­galmazást nyert az egyes oktatási intéz­mények és formák — a gimnáziumok, szakközépiskolák és a felnőttoktatás — képzési célja, a módosítás ezenkívül ki­terjed időközben a meghaladottá vált, né­hány más törvényi rendelkezésre is. A törvénymódosítással összhangban az Elnö­ki Tanács módosította a középfokú ok­tar­tási intézményekről szóló 1965. évi 24. számú törvényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács módosította a honvé­delemről szóló törvényt. A kiegészítő mó­dosítást tartalmazó törvényerejű rendelet bővíti a tartalékos hadkötelesek katonai szolgálatának törvényes kereteit. Az Elnöki Tanács döntése alapján a Szegedi Tanárképző Főiskola a jövőben „Juhász Gyula Tanárképző Főiskola”­né­ven folytatja működését. Az Elnöki Tanács végül zárói és más­ folyamatban levő ügyeket tárgyait. Az oktatási törvény módosításának néhány vonatkozása ismeretes, hogy az 1961. évi II. törvény foglalta és foglalja keretbe oktatási rendszerünk szerkezeti fel­építését, az alsó-, közép- és felsőoktatás alapintézménye­it, valamiért ezek feladatait, ■az egységes oktatási rendsze­rnél belffl. A Mirahiji módosítások thftwtte az egpes afctatási Máanáiwrit toépaési célját pompa-tjéfc: néhány, tásha- Uitott rendelkezést a mai á#~ lapertoMtm­igauntenofc. Az TWt. éri harmadik törvény például kimondja­, hogy a diákoknak a Vili. osztály sikeres elvégzéséig, legkésőbb azonban annak a tanévnek a végéig kell jár­niuk iskolába, amelyben 16. életévüket betöltik. Mostan­tól kezdve viszont arra is le­hetőség nyílik, hogy a 14. életévét betöltött gyermek — a változatlanul 16. életévig terjedő tankötelezettségnek — a dolgozók általános isko­lájában tegyen eleget. Ez lé­nyegében feloldja azt a megköttséget, hogy a gyer­meket 16. életévének betölté­séig mindennapi iskolaláto­gatásra kötelezze. Az esőfokú irtónlémi in­tézmények közöl a törvény­­erejű rendelet külön foglal­kozik a gyógypedagógiai in­tézményekkel, ezek képzési céljaival. Úgy rendelkezik, hogy ezekben az intézetek­ben a képzés időtartama a fogyatékostárs jelle­géhez iga­zodik­. A rendelkezést az indokolja, hogy emelkedik a gyógypedagógiai intézmé­nyek száma,­­növekedik je­­lentőségük, s­­értségük ettér az általános iskolától. A tanácstörvénnyel össz­hangban a törvényerejű ren­delet a gimnáziumok és a szakközépiskolák, valamint a középiskolai kollégiumok és diákotthonok létesítését, va­lamint mindezek fenntartá­sát a tanácsok kénátólagos M«M«Ar­atta*. Kivetett csupán a felsoroltatási intéz­­mények gyakorló iskolái és az egyházi gimnáziumok je­lentenek. A rendelkezés te­hát azt jelenti, hogy jövőben a minisztériumok, az orszá­gos hatáskörű szervek nem tartanak fenn szakközépis­kolát. A középfokú oktatás­ügy tanácsi szintű, egységes irányítása ugyanis csak ilyen módon biztosítható eredmé­nyesen. MAI TÉMÁNK Méltóak a népszerűsítésre álünk, magyarokról so­kan azt tartják szer­te a világon, hogy túl­ságosan szélsőségesek va­gyunk érzelmeinkben. Oly­kor apró — tized-, század­rangú dolgokban is — ki­­­­váltképp, ha sérelemről van szó, felugrik a vérnyomá­sunk. Ezek a témák csakha­mar amolyan divatcikkekké válnak a sajtó hasábjain; ezekkel foglalkoznak párt­munkások, tanácselnökök, ve­zérigazgatók. Közben alig be­­s­­sülünk emberi sorsokat jobbig fordító nagy társada­lomformáló téteményeinkről, amelyek ped­ig mindinkább ránk irányítják­ a nemzet­­­­közi élet figyelméig Eltörik Budapest va^1TM5' lyik kerületében egy ví^v®~ zeték! Ezt az eseményt na'-* ponta többször is sugározzák rádióállomások, bemutatja a televízió, igazgatók, főmér­nökök, művezetők, tűzoltók, utcai járókelők nyilatkoznak az ügyben. Ám de amikor olyasmi történik, mint az idei aratás, amely a maga nemében példátlan emberi teljesítmény, társadalmi ese­mény, szinte szó nélkül lé­pünk tovább. Tudomásul vesszük, hogy ez is elmúlt, következik hát az őszi talaj­­előkészítés, vetés, betakarí­tás. Biztatjuk a szakembere­ket, hogy készüljenek fel alaposan, cseréljenek vető­magot, és ha szárazság van, öntözzenek is. Mintha nem éppen ők lennének azok, akik legjobban tudják, hogy mi­kor, mit kell tenniük. A­rról viszont elfeledke­zünk, hogy nem is oly régen központi párt­i és kormányhatározat kellett még ahhoz, hogy ne kérjünk több kenyérnek való búzát a Szovjetuniótól, hanem hazai földeken termesszük meg az ■ország kenyerét. Ami tehát most történt, a legmerészebb képzelet sem remélhette vol­na: alig pár évvel később a párt- és kormányhatározat után annyi búzát adott a me­zőgazdaság, amely kicsi hí­ján — vagy talán híja nél­­­kül — nem egy-, de akár a kétévi kenyérszükségletét is fedezné az országnak. K­ik azok, akiknek mind­ezt, mint embereknek elsősorban köszönhet­jük? „Egyszerű” traktoristák, kombájnosok, agronómusok, akikről nem hallhattuk, hogy az aratás után felköszöntöt­­ték vagy megünnepelték vol­na őket, hogy a jók közül a legjobbakat kitüntették vol­na, hogy az erkölcsiek mel­lett nem maradt el az anya­gi elismerés sem. Vannak sztárjaink —­ s ez nem baj — a sportok, a tánc­­dal, a népdal stb. területén. Államköltségen járják a vi­lágot, de nincsenek „sztárja­ink"’ az alkotó munka terü­letén. Történetesen, ha vala­ki Szegeden, Kecskeméten vagy Kaposváron — másod-, harmadosztályú futballista — gólt lő az ellenfél hálójába, azt még aznap, vagy más­nap megtudhatja az ország. De például azt, hogy ki volt az a kombájnos, aki az idei nyáron a legtöbb búzát le­aratta az országban, melyik volt a legjobb szocialista brigád Csongrád megyében, vagy Hajdú-Biharban, még mindig nem tudjuk. Pedig mai szocialista építőmun­kánknak a mezőgazdaságban és mindenütt másutt nem­csak bajnokai, hanem való­ságos hősei is vannak, még­hozzá nagyon sokan. CSÉPI JÓZSEF : Az Alföldön már megkezdték a cukorrépa felszedését 310- 320 ostor­vagon termésre számítanak Nagy László, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének ve­zérigazgatója pénteken a MilM budapesti, Váci utcai bemutató termében ismertet­­t­­e az újságírókkal a rövide­sen megkezdődő nagy sze­zonmunka programját, és a hazai cukorrépa-termesztés helyzetét. Elmondotta, hogy az M- földön már megkezdték a cukorrépa felszedését, a Du­nántúlon valamivel később érik be a termés, itt a gépek csak ezután látnak munká­hoz. A mintegy 950—1000 betakarító gépsor a 92 800 hektáros termőterület 80 százalékáról szedi fel a cu­korrépát, a munka 20 szá­zalékát idén­ még kézi erő­vel kell végezni. A gyári alapanyagot 470 helyen ve­szik majd á­t a termelőktől. Naponta 1­2—13 ezer vagon­­nyi cukorrépát fogadnak a gyárak, amelyek a követke­ző napokban — a környéken beérő cukorrépa átvételi üte­mének megfelelően — sor­ra indulnak majd. Legelőször az alföldi gyá­rakban kezdik meg a mun­kát; szeptember 4—8. kö­zött négy cukorgyárban látnak hozzá a termés fel­dolgozásához. A hazai cukorrépa-ter­mesztés fejlődőben van, a növénnyel 1217 mezőgazda­­sági üzem foglalkozik. Hu­szonhat nagyüzem cukorré­patermő területe már meg­haladta a 200 hektárt, s ki­alakulóban van a termelés koncentrációja. Előrelépést jelent, hogy a terület döntő többségén már egycsírájú vetőmag kerül a földbe. A cukorrépa szállítását is kor­szerűsítették : a Volán-vállalatok 50 ezer vagonnyi répát közvetle­nül a földeken vesznek át. Az ipar eredményesen kooperál a termelőkkel. Több tízezer hektárra kötöt­tek eddig hosszú lejáratú, több éves szerződést. A me­zőgazdasági üzemeket segí­tik azzal is, hogy már három olyan cukor­gyára van az országnak, amelyben korszerű takar­mányokat állítanak elő a répahulladékból, sajnos azonban egyelőre eléggé kicsi az érdeklődés, holott igen jó hatású takar­mányokat kínálnak a ter­melőknek. Az ipar 310—320 ezer va­gonnyi cukorrépa átvételére készül. A termés várhatóan ala­csonyabb lesz a tavalyi or­szágos rekordnál, a cukor­­tartalom azonban kedve­zően alakul, s amennyiben esőket, kap a határ, úgy még javulhatnak a termésátlagok. Külügyminiszterünk fogadta Osaka kormányzóját Péter János külügyminisz­ter pénteken hivatalában ud­variassági látogatáson fogad­ta Kuroda Ryoichint, Japán Osaka tartományának kor­mányzóját. A tartományi kormányzó — aki a fővárosi tanács vendégeként tartózko­dik Budapesten — délelőtt megbeszélést folytatott Szép­völgyi Zoltánnal, a fővárosi tanács elnökével, valamint a főváros több vezetőjével. Kuroda Ryoichi ezután Budapest nevezetességeivel, látnivalóival ismerkedett. A tartományi kormányzat lá­togatásaira elkísérte E. To­­kuru, Japán budapesti nagy­követe is. Osaka tartomány kormányzója nagy megelége­déssel nyilatkozott főváro­sunk szépségeiről, majd meg­tekintett néhány intézményt és létesítményt is. Dr. Bíró József Szófiában Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter Ivan Ne­­dev bolgár külkereskedelmi­­ miniszter meghívására pén­­­­teken Szófiába érkezett. A két miniszter áttekinti a ma­gyar—bolgár árucsere-for­galom helyzetét és kijelöli az 1974. évi árucsere-forgalmi tárgyalások céljait. Ezután külkereskedelmi miniszterünk részt vesz a plovdivi nemzetközi vásár megnyitásán.

Next