Csongrád Megyei Hírlap, 1974. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-01 / 126. szám
Ii X. kongresszus kiemelkedő jelentőségű a JKSZ életében Biszku Béla nyilatkozata Mint lapunk első oldalán már jelentettük, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki pártküldöttség élén részt vett a JKSZ X. kongresszusán, hazaérkezésekor interjút adott a rádió, a tv és az MTI tudósítóinak. — Küldöttségünk — mondotta Biszku Béla — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának megbízásából, pártunk képviseletében részt vett a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszusán. Ez a kongresszus kiemelkedő jelentőségű volt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének életében, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fejlődésében. A kongresszus küldöttei beszámoltak arról , s ez ránk is nagy benyomást tett hogy az utóbbi két esztendőben milyen nagy munkát végeztek a jugoszláv elvtársak a szocialista társadalom fejlesztésében. E munka során különböző, a magyar közvélemény által ismert nehézségek is jelentkeztek. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszusa a társadalmi fejlődés során jelentkező ellentmondások megoldására pozitív választ adott. A kongresszus jelentős szerepet és hangsúlyt kapott a munkásosztály, a párt vezető szerepének fejlesztése, ezen belül a demokratikus centralizmus elvének erősítése, a tömegekhez fűződő kapcsolat fejlesztése, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népes egységének erősítése. A kongresszus ennek megfelelő határozatokat fogadott el. Szarajevóban alkalmunk volt emlékezetes nagygyűlés keretében találkozni munkásemberekkel, a Fapramos gépkocsigyár dolgozóival. Ott is éreztük ennek a politikai irányvonalnak a pozitív visszhangját. Kedvező benyomásokkal tértünk viszsza a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszusáról. — Megalapozta és megkönnyítette munkánkat, hogy egy hónappal ezelőtt Joszip Broz Tito ellátogatott hazánkba, találkozott Kádár Jánossal, s a két szomszédos ország, a két testvérpárt kapcsolatainak fejlesztésével foglalkoztak. Végig éreztük ennek hatását. Küldöttségünknek abban a megtiszteltetésben volt része, hogy találkozhatott — rövid beszélgetés keretében — Tito elvtárssal, akit nagy tisztelet és megbecsülés övez a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban, a jugoszláv pártban, s akinek nagyon nagyok az érdemei annak a politikai vonalnak a kidolgozásában — amelyet most a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszusa elfogadott —, fejezte be nyilatkozatát Biszku Béla. Is bűnmegelőzés — közérdek Befejeződött az európai regionális ENSZ-konferencia Budapesten befejezte munkáját a bűnmegelőzéssel foglalkozó európai regionális ENSZ-konferencia. A háromnapos tanácskozáson több mint húsz európai állam kormánya képviseltette magát. A küldöttek a napirenden szereplő kérdésekről kifejtették országaik álláspontját, amint ezt a tanácskozás záróokmánya is megállapítja. Ezzel jelentős segítséget nyújtottak a bűnözés kérdéseiről Torontóban a jövő év szeptemberében megrendezésre kerülő ENSZ-világértekezlet előkészítéséhez. A konferencián részt vevő magyar küldöttség valamennyi téma megvitatásában aktív szerepet játszott. A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze, dr. Szénási Géza, a tanácskozás végén elmondott beszédében méltatta az ENSZ-nek a bűnmegelőzés kérdéseivel kapcsolatos tevékenységét, közérdekűnek és egyetemes jelentőségűnek értékelte a tárgysorozatban szereplő témákat. Nagyra értékelte a tanácskozás színvonalát, és maga is felvázolta a bűnözés elleni küzdelem néhány alapvető követelményét. Zárszavában William Clifford, az ENSZ főtitkárának képviselője hangsúlyozta: a budapesti értekezlet fontos előkészítő állomása volt a jövő évi világkongresszusnak. 2 Hazánkban tett látogatást a Görög KP A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására május 28—31. között látogatást tett hazánkban a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának Harilaosz Plorakiszlotisz első titkár vezette küldöttsége. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A GKP KB küldöttségével megbeszéléseket folytatott Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja és a Központi Bizottság több más képviselője. A görög vendégek látogatást tettek Heves megyében. Találkoztak a megyei pártbizottság vezetőivel, megtekintették az Egri Dohánygyárat és más létesítményeket. Az MSZMP és a GKP képviselői tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről, tevékenységéről, és a teljes egyetértés szellemében véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdéseiről, valamint a két párt együttműködéséről. küldöttsége Új objektumok két országos jelentőségű létesítményt adtak át pénteken rendeltetésének. A Sió torkolati mű felavatásával — az ünnepségen jelentet és beszédet mondott Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja — kialakult a Sió vögyét védő korszerű árvízvédelmi rendszer. Budapesten Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter avatta fel az építésügyi ágazat számítóközpontját, az Építőkari Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Vállalat székházában. A Siemens-típusú számítógép percenként egymillió műveletet végez, és 165 millió adat,jel tárolására képes. — mi történt a nagyvilágban ? — Csapatszétválasztási egyezmény aláírása Genfben Genfben pénteken, a Nemzetek Palotájában, ahol 1973. december 21-én megnyílt a közel-keleti békekonferencia, megtartották a katonai kérdésekkel foglalkozó munkacsoport ülését. Az ülés keretében aláírták a csapatok szétválasztásáról szóló szíriai —izraeli megállapodást. A megállapodás aláírásánál jelen voltak a közel-keleti békekonferencia társelnökei: Vlagyimir Vinogradov nagykövet, a Szovjetunió képviselője, és Ellsworth Bunker nagykövet, az Egyesült Államok képviselője. Ugyancsak jelen volt Roberto Guyer, az ENSZ főtitkár-helyettese, valamint Ensio Siilasouo altábornagy, a rendkívüli közel-keleti ENSZ-erők főparancsnoka. Szíriai részről Tajara tábornok, izraeli részről Safir tábornok írta alá a megállapodást. Az aláírt egyezménynek megfelelően, pénteken, közép-európai idő szerint 12 óra 30 perckor, elhallgattak a fegyverek a goláni fronton. A tűzszünet életbe lépését a damaszkuszi és a Tel Aviv-i rádió csaknem egyidőben jelentette be. Pillanatkép a genfi tárgyalóteremből, ahol az egyezményt aláírták Nixon június 27-én érkezik a Szovjetunió fővárosába A szovjet fővárosban pénteken bejelentették, hogy Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke június 27- én kezdi meg hivatalos látogatását a Szovjetunióban. Az amerikai elnök látogatására a magas szintű szovjet—amerikai találkozók rendszeres megtartásáról szóló megállapodás, valamint annak a meghívásnak alapján került sor, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára adott át 1973 júniusi, egyesült államokbeli látogatása idején. Külügyminiszterünk Szíriában A hivatalos, baráti látogatáson Szíriában tartózkodó Puja Frigyes, hazánk külügyminisztere pénteken Palmyrába látogatott. Útjára elkísérte Zakaria Iszmail külügyminiszter-helyettes. A Damaszkusztól 235 kilométerre, a sivatag szívében fekvő Palmyra az időszámításunk kezdetének korában virágzó birodalom csodálatos régészeti leleteivel gyönyörködteti a látogatókat. Puja Frigyest a palmyrai múzeum igazgatója kalauzolta, aki meleg szavakkal emlékezett vissza magyarországi látogatására. A magyar külügyminisztert és kíséretét szállító TU —134-es különrepülőgép a kora délutáni órákban tért vissza Damaszkuszba. Nem sokkal később a Külügyminisztériumban folytatódtak a hivatalos szíriai— magyar tárgyalások. Paja Frigyes Abdul Halim Khaddam miniszterelnök-helyettessel és külügyminiszterrel szívélyes légkörű eszmecserét folytatott a kétoldalú kapcsolatokról és a kölcsönös érdeklődésre számottartó nemzetközi kérdésekről. ■ .. • . jr. . . SOROKBAN Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke pénteken — kérésére — fogadta P. Sagdarszurent, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetét, és szívélyes, baráti beszélgetést folytatott vele az országaink közötti kapcsolatok időszerű kérdéseiről. * Az NSZK külpolitikájának pillére marad, hogy a jövőben is enyhülésre és együttműködésre törekedjék a kelet-európai szocialista országokkal — jelentette ki Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter a Neue Osnabrücker Zeiitung pénteki számában közölt interjújában. * A jelek szerint enyhülés következett be a török—görör viszonyban, amelyet az Égei-tenger olajkincse fölötti vita tett felszültté. Jól értesült forrásk szerint az athéni kormány feloldotta a fegyveres erők korábban elrendelt riadókészültségét. Az Égei-tenger fölött mindazonáltal továbbra is görög harci gépek cirkálnak. * Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Jacques Chiracot, a Francia Köztársaság miniszterelnökévé történt kinevezése alkalmából. * Pénteken délután Moszkvában Koszigin szovjet miniszterelnök „korlátlan időtartamú” zárómegbeszélésre hívta meg Kreisky osztrák kancellárt és ideiglenes államelnököt, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. A kancellár ezt megelőzően Koszigin miniszterelnökkel és Podgornijjal, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnökével tárgyalt. A látogatás ma, szombaton ér véget. KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ Francia perspektívák az elnökválasztás után ÚJSÁGHÍR: Franciaország-szerte nagy érdeklődéssel várják, mennyit valósít meg választások előtt tett ígéreteiből Giscard d’Estaing köztársasági elnök. Hétfő óta tevékenykedik immár Franciaország új köztársasági elnöke, a „hajszálas” Valery Giscard d’Estaing, aki mindössze másfél százalékos győzelme révén érdemelte ki az ellenzék által kreált „előnevet”. Soha ennyire kiegyensúlyozott, szinte az utolsó pillanatig kétséges kimenetelű köztársasági elnökválasztásra nem került sor még Franciaországban. S most már arra kíváncsi a világ, hogy a viszonylag fiatal, 48 éves elnök, aki „mellesleg" a nemzetgyűlésben 31 mandátummal képviselt Független Köztársasági Párt elnöke, mennyit tud teljesíteni a választási küzdelem során tett ígéreteiből. Valery Giscard d'Estaing ugyanis nemcsak ötven éven aluli korával, és a beiktatási szertartás leegyszerűsítése révén új jelenség a köztársasági elnökök sorában, hanem ígéreteinek példátlan mennyiségét tekintve is. Választási kampánya „beindításakor” teljes foglalkoztatottságot helyezett kilátásba, és azt is, hogy a munkásoknak aktívabb részvételt biztosít az ipari vállalatok igazgatásában. Meg akarja javítani a nők helyzetét az „egyenlő lehetőségek” területén, reformokat szándékozik életbe léptetni a közegészségügy területén, 20 frankra hajlandó emelni a minimális nyugdíj egy napra eső összegét, és lehetővé akarja tenni azok számára, akik ezt igénybe szeretnék venni, hogy 60 éves korukban nyugdíjba menjenek (Franciaországban a nyugdíjkorhatár pillanatnyilag férfiaknál 65, nőknél 60 év). Sőt, ha az új elnök állja a szavát, az öregek, az özvegyek, a rokkantak és az Észak-Afrikából visszatelepültek (a korábban Algériában, Tunéziában és Marokkóban élt franciákról van szó) ingyenes betegbiztosításban részesülnek. Az már csak afféle ráadásnak számított, amikor az elnök arról biztosította a 18—20 évesek népes korosztályát, hogy ők is megkapják majd a választójogot. — „Csak a bélyeggyűjtőkről feledkezett meg az elnök” — mondotta Georges Marchais, a Francia KP főtitkára, utalva arra, hogy ennyi ígéret szükségképpen ígéret kell hogy maradjon. Legfőképpen azért, mert az elnök már korábban is — pénzügy- és gazdasági miniszteri tisztségénél fogva — sokat tehetett volna a munkájukból élők érdekében. Giscard azonban a „felső tízezer” embere, azok érdekeit képviselte, s nyilvánvalóan fogja is képviselni. Ezért kevesen tételezik fel, hogy ígéreteinek teljesítését első számú feladatnak tekintené. E feltevést erősíti egyébként az is, hogy az elnök a vele „egy húron pendülő”, mindössze 41 éves, de a tőkés érdekeket legalább annyira szívén viselő Jacques Chirac volt belügyminisztert nevezte ki miniszterelnökké. Chirac azzal érdemelte ki Giscard d’Estaing bizalmát, hogy az elnökválasztás első fordulója után pártja, a de gaulle-isták hangadóit „átirányította” Giscard támogatói sorává, meggyőzve őket arról, hog a Független Köztársasági Párt is „jobboldal”, s hogy létük, jelenük és jövőjük Giscard tól függ a továbbiakban. Giscard csupán így „nyerhette meg a partit”. Maga Chirac is — Giscardhoz hasonlóan — gyors észjárásáról és kitűnő szervezőképességéről ismert, de arról is, hogy álláspont-változtatásait gyorsan „meg tudja magyarázni”. Ez a „képessége” még belügyminiszter korában alakult ki. Hasonló jellemű az új kormány belügyminisztere, Poniatowski herceg is, aki az elnökválasztási kampányban „övön aluli ütéseivel” hívta fel magára a figyelmet: gátlástalanul és útszéli hangnemben nyilatkozott a baloldalról, miközben főnöke, Giscard d’Estaing különösen ügyelt arra, hogy a lehető legkorrektebb magatartást tanúsítsa a baloldallal szemben. Amíg tehát Chirac és Poniatowski eszköz volt a Giscard d’Estaing kormánygépezetében kétségen felüli, keveset lehet tudni az új külügyminiszterről, a párton kívüli Jean Sauvagnargues-ről, azon kívül, hogy hivatásos diplomata, és hogy eddig hazája nyugat-németországi nagykövete volt. Ugyancsak „sötét bábu” a francia politikai sakktáblán a szintén pártonkívüli Pierre Fourcade, gazdasági és pénzügyminiszter, aki korábban mint minisztériumi főosztályvezető szolgálta a mostani elnököt. Bármennyire is „szakmai jellegű” tehát az új, tizenhat tagú francia kormány, meghatározó vonása mégiscsak az, hogy nyolc tagja a francia vezető gazdasági érdekeltségek, tőkés csoportok „reprezentáns” tisztségviselője. Tehát sem Giscard d’Estaing, sem pedig kormányának tagjai nem hagytak kétséget afelől, hogy — a korábbiakhoz hasonlóan — továbbra is a kiváltságos elit, a nagytőke érdekeit tartják szem előtt, azokét, ahonnan maguk is valók. Pedig Franciaország történelmében legnagyobb arányú változására került sor, amikor az elnökválasztás alkalmával minden második ember a baloldalra szavazott. Ez pedig a tények nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy elmúlt az ígérgetések kora, és a franciák most már meg is követelik, hogy a vezetés teljesítse mindazt, amit kilátásba helyezett. Giscard d’Estaing is jól tudja, hogy a francia baloldal nem egyszerűen 50 százalék, hanem azzal a jó néhány millió, 18—20 éves fiatallal is több, akiknek még nincs választójoguk, de akik mindennap fontosabb szerepet játszanak a francia élet alakításában. Egyszóval: a baloldal közreműködése nélkül most már egyszerűen nincs előrehaladás Franciaországban, s ezzel az új államvezetésnek számolnia kell. A francia politikai helyzet tárgyilagos ismerői szerint előbb-utóbb új parlamenti választásokra is sor kerül, mivel a jobboldal leplezett ellentétei miatt amúgy is elképzelhetetlen a korábbi erőviszonyokat tükröző nemzetgyűlés életben tartása. Akkor pedig a baloldal nem hagy kétséget az iránt, hogy elérkezettnek látja a kor követte változások végrel adását. Valószínűleg re° is lesz hozzá a nemzetgyűlésben az ereje. FETÉNYI ISTVÁN SZOMBAT, 974. JÚNIUS .