Csongrád Megyei Hírlap, 1974. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

Közlemény a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Szovjetunióban tett látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról.) ralis színvonalának emelésé­ben. Hangsúlyozták az SZKP és a Leonyid Iljics Brezs­­nyev elvtárs vezette Köz­ponti Bizottság kiemelkedő szerepét, jelentőségét a sike­rek elérésében. A magyar vezetők úgy ér­tékelik, hogy az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott bé­keprogram valóra váltása kedvezően befolyásolja a nemzetközi helyzetet. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt teljes mértékben helyesli a Szovjetunió aktív és békesze­rető Tenini külpolitikáját, hozzájárulását a konfliktu­sok és vitás nemzetközi kér­dések alkotó megoldásához, az enyhülési folyamat elmé­lyítéséhez Európában és az egész világon. Növekszik a Szovjetunió, és hasonlókép­pen az összes testvéri szo­cialista ország szerepe abban a világot átfogó küzdelem­ben, amely a szocializmus és a kommunizmus eszméinek győzelméért, a népek béké­jének, szabadságának, füg­getlenségének biztosításáért, és az imperialista reakció­nak a haladás, a béke és a népek biztonsága ellen irá­nyuló támadásai visszaveré­séért folyik. A magyar párt- és kor­mányküldöttség tájékoztatást adott a magyar népnek a szocialista építésben elért si­kereiről, az MSZMP X. kongresszusán hozott határo­zatok eredményes megvaló­sításáról. A Magyar Népköz­­társaság fejlődését az jellem­zi, hogy erősödik a társada­lom erkölcsi-politikai egysé­ge, továbbá növekszik a párt és a munkásosztály vezető szerepe. Tökéletesedik a ter­vezés és gazdaságirányítás rendszere, fokozódik a párt­nak az ideológia, a kultúra és az oktatás területén ki­fejtett tevékenysége. A ma­gyar vezetők kiemelték az MSZMP közelgő, XI. kong­resszusának­­ jelentőségét, amely meghatározza a szo­cialista építés további fel­adatait,­ és elfogadja a párt új programnyilatkozatát. Az egész magyar dolgozó nép lelkes hangulatban, növekvő munkalendülettel készül a kongresszusra, és a fasiszta elnyomás alóli felszabadulá­sának 30. évfordulójára. A szovjet vezetők nagyra értékelték azokat az ered­ményeket, amelyeket a test­véri magyar nép a szocialis­ta társadalom építésében, az ország termelőerőinek továb­bi növelésében, a társadalmi termelés hatékonyságának fo­kozásában, a dolgozók anya­gi és kulturális színvonalá­nak emelésében elért. Ezek a sikerek a munkásosztály kipróbált élcsapata, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és annak Kádár János elv­társ vezette Központi Bizott­sága hatékony és alkotó ve­zetésének köszönhetők. A Magyar Népköztársaság ak­tív külpolitikájával jelentős mértékben hozzájárul a szo­cialista államok egyeztetett külpolitikai irányvonalának eredményeihez. A Magyar Népköztársaság eredménye­sen és alkotó módon vesz részt a testvéri országok kol­lektív szervezeteiben — a Varsó Szerződés szervezeté­ben és a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsában —, erősítve ezzel a szocialista közösség erejét és tekinté­lyét. Az MSZMP, a többi párttal együtt, következete­­­­sen harcol a nemzetközi kommunista mozgalom erő­sítéséért, és korunk összes antiimperialista erőinek gya­rapításáért. A felek véleménycserét folytattak a magyar-szov­jet kapcsolatok fejlődéséről a L. I. Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára által vezetett szovjet párt- és kormánykül­döttség 1972. évi magyaror­szági hivatalos, baráti láto­gatása óta. Kiemelték, hogy ez a látogatás újabb ösztön­zést adott a magyar—szov­jet együttműködésnek, az MSZMP és az SZKP Köz­ponti Bizottsága, valamint a két ország kormányzati és törvényhozó szervei közötti munkakapcsolatok erőteljes fejlesztésének. Hatékonyab­bá váltak a két ország helyi párt- és társadalmi szerve­zeteinek, minisztériumainak és főhatóságainak, megyéi­nek és városainak kapcsola­tai. * A felek megelégedéssel nyilatkoztak a magyar—szov­jet műszaki-tudományos együttműködés jelenlegi hely­zetéről és távlatairól, a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti áruforga­lom dinamikus növekedésé­ről. Kedvezően értékelték a magyar és a szovjet népgaz­daság következő ötéves ter­veinek összehangolása terén végzett munkát. Kiemelték a két ország fűtőanyag- és energiahordozó-tartalékainak további kiaknázására, s a leg­fontosabb gépipari ágazatok­ban a szakosítás és kooperá­ció kiszélesítésére hozott kö­zös intézkedések nagy jelen­tőségét. A felek egyetértenek ab­ban, hogy az ötéves tervek további összehangolásakor megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szocialista gazdasági Integráció komp­lex programjában előirány­zott új, korszerű gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési formák szélesebb körű alkalmazására. A tárgyalások résztvevői kiemelték, hogy a magyar­­szovjet műszaki-tudományos megállapodás — amelynek az idén ünnepelték 25. évfordu­lóját — mindkét fél számá­ra nagy haszonnal jár, elő­segíti a technikai haladás meggyorsítását. Rámutattak, hogy a felek erőfeszítéseket tesznek a tudományos kuta­tásban és a tervező munká­ban megvalósuló együttmű­ködés további bővítésére, a koordináció további tökéle­tesítésére, mindezzel fokozva a népgazdaság hatékonyságát. A felek aláhúzták, hogy a kétoldalú gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködés fejlesztése szerves ré­sze annak az együttes mun­kának, amelyet a testvéri szocialista országok folytat­nak a szocialista gazdasági integráció komplex program­jának megvalósítására. Meg­állapodtak: megbízzák illeté­kes szerveiket, hogy fokoz­zák az integráció konkrét megvalósításával kapcsolatos munkát, így jobban kihasz­nálják az egyes kulcságaza­tok és termékfajták közös tervezésének lehetőségeit, szélesítsék a termelési és mű­szaki-tudományos együttmű­ködést a hatékonyság foko­zására, és országaik népgaz­dasági fejlődésének meggyor­­sítására. A magyar és a szovjet küldöttség megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország kapcsolatai jelentősen bővültek az ideológiai mun­kában, az oktatás, a tudo­mány és a kultúra területén. Megerősítették: mindent megtesznek, hogy elősegít­sék e kapcsolatok tovább­fejlesztését, a két ország tu­dományos és művészeti szer­­vezetei, intézetei és intézmé­nyei között szoros együtt­működés tökéletesítését. Alá­húzták a marxista—leninis­ta elmélet időszerű kérdé­seinek kidolgozását szolgáló közös tevékenység, a burzsoá ideológia elleni harc fokozá­sának fontosságát. A felek kiemelték: ered­ményesen fejlődik a magyar —szovjet együttműködés a külpolitika és a nemzetközi kapcsolatok területén. Nagy­ra értékelték az e területen összegyűlt tapasztalatokat, és állást foglaltak amellett, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az SZKP Köz­ponti Bizottsága, valamint a két ország külügyminisztéri­uma szélesítse még tovább a külpolitikai konzultációkat és munkatalálkozókat. A felek aláhúzták, hogy a két nép egységének töretlen fejlődésében meghatározó szerepe van az MSZMP és az SZKP közötti nézetazo­nosságnak és testvéri együtt­működésnek. Ez lehetővé te­szi, hogy a kölcsönös érde­keknek megfelelően mind teljesebb mértékben felhasz­nálják a szocializmus és a kommunizmus építése során szerzett tapasztalatokat, egyeztessék a két országnak a nemzetközi síkon kifej­tett erőfeszítéseit, s minő­ségileg magasabb szintre emeljék a magyar—szovjet barátságot. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősí­tette szilárd eltökéltségét, hogy továbbra is fáradha­tatlanul törekszik a szocia­lista országok egységének erősítésére, sokoldalú együtt­működésük kiszélesítésére és tökéletesítésére, nemzet­közi tevékenységük össze­hangolására. Ez a nemzet­közi politikai légkör javí­tásának, az enyhülési folya­mat megszilárdításának egyik legfontosabb tényező­je. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozták a Varsói Szerző­dés szervezetének, a baráti országok politikai együttmű­ködése kollektív szervének, jelentős, hatékony szerepét a béke és a biztonság erősí­tésében. A felek kölcsönösen tájé­koztatták egymást az MSZMP-nek és az SZKP- nak más testvérpártok kép­viselőivel az utóbbi időben lezajlott találkozóiról és tár­gyalásairól. Megelégedéssel állapították meg, hogy az imperializmus elleni harc­nak a kommunista és mun­káspártok 1959. évi nemzet­közi tanácskozásán megje­lölt irányvonala alapjára nagy eredmények születtek: számos országban — annak ellenére hogy a reakció és az imperializmus makacs el­lenállást tanúsított és meg­próbált ellentámadásba át­menni — megerősödött a de­mokratikus és haladó erők helyzete. Internacionalista kötele­zettségéből kiindulva az MSZMP .­és az SZKP a jö­­vőben is minden módon elő­ fogja segíteni a kommunis­ta és munkáspártok egysé­gének és összeforrottságának további erősítését, a mar­xizmus—lenin­izmus elvei alapján. Mindkét párt hatá­rozottan síkraszáll­­az anti­­kommunizmus, a nacionaliz­mus és a sovinizmus, a jobb­oldali és „baloldali” oppor­tunizmus minden megnyil­vánulása elleni megalkuvás nélküli harc folytatása mel­lett. Az MSZMP és az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a kommunista és munkás­pártok regionálisan és vi­lágméretekben végzett, közös munkájának. A két párt megerősíti készségét, hogy elősegíti az erre irányuló gyakorlati lépések megvaló­sítását. Az­ alapvető nemzetközi problémákról folytatott nem­­zetközi eszmecsere során egyetértettek abban, hogy a jelenlegi nemzetközi helyze­tet a feszültség enyhülése irányába végbemenő mély­reható változások jellemzik. A nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában elfogadottá válik a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének el­ve. Mindez kifejeződik az európai helyzet javulásában, a szovjet—amerikai kapcso­latok jelentős normalizáló­dásában, a szocialista és a tőkés országok közötti konstruktív párbeszéd ki­bontakozásában, valamint több más fontos esemény­ben és jelenségben. Az eu­rópai földrész helyzetének megvitatásakor a felek ki­emelték, hogy a szocialista országok egyeztetett, aktív külpolitikai tevékenysége döntően elősegíti — a bé­kés egymás mellett élés el­veinek alapján — az európai enyhülési folyamat elmélyü­lését, a különböző társadal­mi rendszerű európai álla­mok együttműködésének ki­szélesítését. Aláhúzták azok­nak a nemzetközi szerződé­seknek és egyezményeknek a jelentőségét , és követ­kezetes végrehajtásuk szük­ségességét, amelyek meg­alapozták az európai eny­hülést és békét lehetővé te­vő jelentős fordulatot. A felek kijelentették, le­hetséges és szükséges, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet je­lentős történelmi mérföldkő legyen azon az úton, amely­nek végén Európa a tartós béke és a kölcsönösen elő­nyös együttműködés konti­nensévé válik. Fontos sza­kaszt jelenthet ez a világ­méretű enyhülési folyamat megszilárdításában, és visz­­szafordíthatatlanná tételében is. Kiemelték annak jelentő­ségét, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet második, genfi szakaszán több, fontos kér­désben megegyezés született. Úgy vélik, hogy konstruktív megközelítéssel lehetőség van gyors, kölcsönösen elfo­gadható megállapodásra va­lamennyi eddig nem egyez­tetett kérdésben. A felek úgy vélik, a tartós európai béke és biztonság megteremtése azt kívánja, hogy az össz­európai értekezlet a legköze­lebbi időben fejeződjék be, és zárószakaszára a legma­gasabb szinten kerüljön sor. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió arra törek­szik, hogy az európai politi­kai enyhülést egészítsék ki a katonai enyhülést célzó in­tézkedések. E tekintetben megerősítették a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testülete 1974 áprilisában, Varsóban megtartott ülésén kifejtett álláspontjukat. An­nak az elvnek az elismerése, hogy a tárgyalásokon részt vevő egyik fél biztonsága sem károsodhat — figyelem­be véve az összes európai állam biztonságát —, teljes mértékben lehetővé teszi, hogy a fegyveres erők és fegyverzetek.. .csökkentéséről konstruktív megállapodás szülessék. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgya­lások sikere lényeges eleme lenne a katonai enyhülésnek, és kedvező feltételeket te­remtene ahhoz, hogy a jövő­ben ugyanilyen tárgyalások­ra kerüljön sor Európa más körzeteiről. A véleménycsere során meggyőződésüket fejezték ki, hogy hatékony intézkedése­ket kell tenni a fegyverkezé­si hajsza megszüntetésére, s az általános és teljes lesze­relés megvalósítására, ami — megfelelő nemzetközi el­lenőrzés mellett — felölelné mind a nukleáris, mind pe­dig a hagyományos fegyver­fajtákat. Ennek elérésére időszerűnek és hasznosnak látszik, hogy gyakorlati lé­péseket tegyenek az összes nukleáris hatalom részvéte­lével megtartandó leszerelési világértekezlet összehívásá­ra. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-köz­­gyűlés 29. ülésszakán beter­jesztett „Egyezmény a ter­mészeti környezetre és az éghajlatra ható, a nemzetkö­zi biztonságot, az emberek jólétét és egészségét károsító katonai és más célú intézke­dések eltiltásáról” című szovjet javaslatnak. Úgy vé­lik, hogy a fentieknek meg­felelő megállapodás megkö­tése a világ minden orszá­gának és népének érdekét szolgálná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a nemzetközi enyhülés öve­zeteinek további kiszélesíté­se mellett. Abból indulnak ki, hogy ez megfelel minden nép érdekeinek és törekvé­seinek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az ázsiai biztonsági és együtt­működési rendszer létreho­zásának eszméje konstruktív jellegű. E rendszert vala­mennyi ázsiai állam kollek­tív erőfeszítéseivel lehetne kialakítani, az erőszak alkal­mazásáról való lemondás, a szuverenitás és a határok sérthetetlenségének kölcsö­nös tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ez jelentős mértékben kiszé­lesítené a gazdasági és kul­turális együttműködés lehe­tőségeit. A tárgyalás résztvevői megvitatták a közel-keleti helyzetet, és megállapították, hogy a Sinai-félszigeten és a Golan-fennsíkon végrehaj­tott csapatszétválasztást csu­pán első lépésnek tekintik a közel-keleti konfliktus álta­lános rendezése felé. A fe­lek ismét megerősítik azt az elvi álláspontjukat, hogy tartós és igazságos béke eb­ben a térségben kizárólag az izraeli csapatoknak az 1967- ben elfoglalt összes arab te­rületekről való kivonása, és a palesztinai arab nép törvé­nyes jogainak biztosítása alapján lehetséges. A felek síkraszállnak a genfi közel­­keleti békekonferencia mun­kájának mielőbbi felújítása mellett, a palesztinai arab nép képviselőinek teljes jo­gú részvételével. E konferen­cia keretében kell megvizs­gálni és megoldani a közel­­keleti rendezés valamennyi kérdését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió újból meg­erősítik, változatlanul támo­gatják a vietnami nép igaz­ságos harcát, s a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes for­radalmi kormánya erőfeszí­téseit, az 1973. január 27-i párizsi egyezmény előírásai­nak következetes és mara­déktalan teljesítésére. Hatá­rozottan elítélik a saigoni rendszernek az imperialista körök támogatásával az egyezmény szabotálására irányuló politikáját, és kije­lentik, hogy csakis a Pá­rizsban elért megállapodások pontos és maradéktalan tel­jesítése biztosíthatja a szi­lárd és igazságos békét Viet-­­namban. A tárgyaló felek kifejezik, elégedettek a laoszi politikai rendezés ügyében elért hala­dással, és készek arra, hogy elősegítsék a független és semleges laoszi állam fejlő­dését. Síkraszállnak a kam­bodzsai kérdésnek a kam­bodzsai nép nemzeti érdekei­vel összhangban történő mi­előbbi megoldása mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió továbbra is támogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság konstruktív javaslatait Ko­rea békés, demokratikus egyesítésére, valamint azt a követelését, hogy Dél-Koreá­­ból vonják ki a külföldi csapatokat. A tárgyaló felek kifejez­ték szolidaritásukat Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek igazságos harcával az imperializmus, a gyarma­tosítás és a neokolonializ­­mus ellen, a nemzeti felsza­badulásukért, a politikai függetlenség megszilárdítá­sáért, a gazdasági önállóság kivívásáért, a társadalmi ha­ladásért. Kifejezik a nemze­ti felszabadítási mozgalom sikerei fölötti mélységes megelégedésüket, és üdvöz­­lik Bissau-Guinea és Mo­­zambik függetlenségének megszilárdulását. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió következetesen fel­lép az apartheid politikája, a faji megkülönböztetés min­den formája ellen, s azért, hogy haladéktalanul váltsák valóra a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló ENSZ- nyilatkozatot. A felek pozitívan értéke­lik az el nem kötelezett or­szágok politikájának anti­imperialista irányzatát, és hozzájárulásukat a nemzet­közi enyhüléshez, a háború és az agresszió ellen vívott küzdelemhez, a népek béké­jéért és a nemzeti független­ségért folyó harchoz. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozot­tan elítélik a chilei fas­isz­­ta katonai államcsínyt, a nemzeti hazafias erők elleni terrort és megtorlást. ‘ Teljes támogatásukról biztosítják a chilei nép harcát a fasiszta katonai junta ellen. Követe­lik, hogy vessenek véget az emberi jogok durva megsér­tésének, a chilei hazafiak üldözésének, S Chile hazafi­as erőinek támogatására hív­nak fel minden államot és a világ közvéleményét. A felek üdvözlik a fasisz­ta diktatúra megdöntését és a demokratikus átalakulás megkezdődött folyamatát Portugáliában. Sikereket kí­vánnak a haladó erőknek, amelyek arra törekszenek, hogy erőfeszítéseiket egye­sítve, közös frontba tömö­rülve harcoljanak a reakció mesterkedései ellen, a de­mokratikus rendszer megte­remtéséért és fejlesztéséért az országban. A felek megelégedéssel szólnak a Görögországban végbement demokratikus változásokról, a politikai pártok, köztük a Kommunis­ta Párt tevékenységének le­galizálásáról Rokonszenvü­­ket fejezik ki a görög hala­dó erők tevékenysége iránt, amely az ország független­ségének és szuverenitásának megerősítésére és mélyreha­tó megújhodására irányul. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozot­tan és következetesen síkra­száll a Ciprusi Köztársaság­ függetlensége, szuverenitása és területi épsége megvédé­séért. Véleményük szerint haladéktalanul olyan intéz­kedéseket kell foganatosíta­ni, amelyek megvédenék a Ciprusi Köztársaságot a kül­ső beavatkozástól, és biztosí­tanák az összes külföldi csa­patok kivonását Ciprus te­rületéről. A Magyar Népköz­­társaság és a Szovjetunió ez­zel kapcsolatban hangsú­lyozta az ENSZ keretében Ciprusról tartandó tekinté­lyes nemzetközi konferencia k­­ielőbbi fe­l’összehívásának fontosságát. A véleménycsere során hangsúlyozták, hogy a nem­zetközi fejlődés jelenlegi szakaszát egyrészt­­ a szo­cialista közösség országai az összes haladó erők követke­zetes, célratörő tevékenysé­gének eredményeképpen — az enyhülés folyamata jel­lemzi. Másrészről tovább te­vékenykednek a reakciós erők, amelyek a hideghábo­rús időket akarják vissza­hozni. Az enyhülés ellenfe­lei megkísérlik megzavarni a különböző társadalmi rendszerű államok viszonyá­nak normalizálását, szítják az antikommunizmust, ide­ológiai aknamunkát folytat­­­­nak a szocialista országok ellen. Mindez megköveteli, hogy a szocialista államok különleges figyelmet fordít­­­­sanak a nemzetközi helyzet , problémáira, arra a határo­zott küzdelemre, amely a nemzetközi enyhülés terén­­ elért eredmények megszilár­dításéért és továbbfejleszté­­­­séért folyik a reakciós erők­kel szemben. A Magyar Nép­­i Köztársaság és a Szovjetunió , külpolitikájában a jövőben­­ is következetesen ezt az­­ irányvonalat követi. A magyar és szovjet fél­­ teljes megelégedését fejezte ki a tárgyalások menetével­­ és eredményeivel kapcsolat­ban. Meggyőződésük, hogy a­­ párt- és kormányküldöttség látogatása újabb jelentős­­ hozzájárulás a Magyar Szo­­­­cialista Munkáspárt és a­­ Szovjetunió Kommunista­­ Pártja, a Magyar Népköz­■ társaság és a Szovjetunió kö­zötti sokoldalú testvéri ■ együttműködés további fej­■ lesztéséhez. A magyar küldöttség szov­­­­jet párt- és kormányküldött­séget hívott meg magyaror­­­­szági látogatásra. Szovjet­­ részről a meghívást köszö­■ nettel elfogadták. Moszkva, 1974. szeptember 30. 2 KEDD, 1974. OKTÓBER .

Next