Csongrád Megyei Hírlap, 1983. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

VARSÓ Szerdán jegyzőkönyv alá­írásával befejezte munkáját Varrsóban a magyar—len­gyel gazdasági és műszaki­­tudományos együttműködési bizottság 20. ülésszaka. A jegyzőkönyvet magyar rész­ről Marjai József, a kor­mány elnökhelyettese, len­gyel részről Zbigniew Ma­ciej miniszterelnök-h­elyettes írta alá. Az ülésszakon értékelték a két ország közötti gazda­sági együttműködés, a ter­melési kooperáció és szako­sítás, valamint az áruforga­lom helyzetét. Megállapí­tották, hogy a gazdasági kapcsolatok a kedvezőtlen világgazdasági körülmények ellenére jól, mindkét ország gazdasági céljainak megva­lósítását elősegítve, széles­körűen és dinamikusan fej­lődtek. A termelési kapcsolatok elsősorban a gépipar és a vegyipar különböző terüle­teire összpontosulnak. A je­lenlegi ülésszakon az autó­buszgyártásban, , az elektro­nikai iparban, a számítás­­technikában, a mezőgazda­­sági gépgyártásban, a vegyi szálak és egyes gumiipari termékek gyártásában irá­nyozták elő az együttmű­ködés továbbfejlesztését és bővítését. Feladatokat ad­tak a bányászatban és ener­giaiparban, valamint az építőiparban meglevő lehe­tőségek együttes hasznosí­tására, új együttműködési formák és megoldások al­kalmazásával. A kölcsönös áruszállítások fejlesztését a hagyományos megoldások mellett nagy­mértékben elősegítették a felek igényeihez és lehető­ségeihez rugalmasan alkal­mazkodó új kapcsolati for­mák. Az árucsere múlt évi jelentős — 22 százalékos — növekedését követően ez évben a forgalom ismételt évközi bővítésével a koráb­binál teljesebbé válik a két ország szükségleteinek kölcsönös kielégítése. Megállapodtak, hogy fo­lyamatossá és rendszeressé teszik a gazdasági­rányítási és népgazdasági tervezési tapasztalatok és fejlesztési­­ elgondolások kölcsönös ta­nulmányozását a bizottság által meghatározott szerve­zeti keretek között. Kormányunk elnökhelyet­tesét fogadta­ Wojciech Ja­ruzelski hadseregtábornok, a LEMP ,KB első titkára, a Minisztertanács elnöke. Varsói tartózkodása során Marjai József megbeszélést folytatott Józef Czyrekkel, a LEMP KB Politikai Bi­zottsága tagjával, a KB tit­kárával, Janusz Obodowski­­val, a Minisztertanács első elnökhelyettesével, tervbi­zottság elnökével és Zénón Komenderrel, a Miniszterta­nács elnökhelyettesével. Magyar—lengyel gazdasági együttezedés BONN Joop Den Uyl, volt holland miniszterelnök a nyugatné­met sajtóügyisökségnek adott nyilatkozatában a genfi meg­egyezéshez való „rendkívül lényeges és új hozzájárulás­nak” nevezte a Szovjetunió­nak azt a készségét, hogy hajlandó megsemmisíteni SS —20-as rakétáinak jelentős részét OTTAWA „Helyes irányba tett lépés­ként” méltatta a Szovjetunió pénteken előterjesztett javas­latát Allan Maceachen kana­dai külügyminiszter. Nyilat­kozatában emlékeztetett ar­ra, hogy a Jurij Andropov által ismertetett javaslat ki­mondja: a Szovjetunió euró­pai részéből kivonásra kerülő rakétákat nem telepítik más­hová, hanem megsemmisítik. A Szovjetunzi­ó ezzel válaszolt a Nyugat egyik, a tárgyalá­sok kezdete óta hangoztatott követelésére, és tisztázta a genfi tárgyalásokon elfoglalt álláspontját — mutatott rá a kanadai politikus. TOKIO Abe Sintaro japán külügy­miniszter szerdán Tokióban kijelentette, hogy a legújabb szovjet javaslat — úgymond — nem tartalmaz enged­ményt, és Japán a nyugati szövetség aktív tagjaként to­vábbra is támogatja a Genf­­ben képviselt amerikai állás­pontot. A szelet javaslatról Visszhangok li­ magyar az ügyesül! Losonczi Pál, az Elnöki Tanács, Lázár György, a Minisztertanács és Apró Antal, az országgyűlés el­nöke fogadta dr. Házi Ven­ nagykövet illámban­ celt, hazánknak az Ameri­kai Egyesült Államokba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tét, aki a közeljövőben uta­zik állomáshelyére. Hazánkba érkezik a burmai államfő Losonczi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének meghívására a közeli na­pokban hivatalos látogatás­ra hazánkba érkezik Ti San Yu, a Burmai Unió Szocia­lista Köztársaság elnöke. (MTI) Megbeszélés Moszkvában Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének első helyettese, a Szovjet­unió külügyminisztere szer­dán Moszkvában fogadta több szocialista ország kül­ügyminiszter-helyettesét. A külügyminiszter-helyet­tesek az ENSZ-közgyűlés küszöbönálló, XXXVIII. ülésszakának előkészületei közé tartozó megbeszélésü­ket folytatják a szovjet fő­városban. Harcok Bejrútban ! BEJRÚT A libanoni hadsereg szer­dán további erőiket vetett be Nyugat-Bejrútban a síita és a drúz fegyveresek ellen. A kormány az egész város­ra kiterjedő, meghatározat­lan időre szóló kijárási ti­lalmat rendelt el. Az ellentámadás kereté­ben három libanoni dandár három különböző irányban nyomul előre Nyugat-Bej­rútban a muzulmán fegy­veresek állásai felé. Mint­egy tízezer katonát, harc­kocsikat, nehéztüzérséget és helikoptereket vetettek be. A kormány a kijárási ti­lalom elrendelésekor közöl­te : figyelmeztetés nélkül lőni fognak mindenkire, akit kezében fegyverrel lát­nak az utcákon. A bejrútiak nagy része óvóhelyekre menekült. Valid Dzsumblatt, a liban­­­noni haladó szocialista párt­­ elnöke, a libanoni drúz köz­­­zösség vezetője szerdán Da­­maszkuszban „inváziónak” minősítette a libanoni had­sereg nyugat-bejrúti akció­ját. Dzsumblatt kijelentette: a hadművelet azt bizonyít­ja, hogy semmiféle különb­ség sincs a libanoni falan­­gisták és Dzsemajel elnök politikája között, sőt a li­banoni hadsereg éppen a falangista párt uralmát kí­vánja megszilárdítani Liba­nonban. Farkas Imre: Üdvözlet Ésotthalomnak (1333—1983) a Magyar Vörös Hadseregbe, Takáts Ferenc adja meg társai nevében is az igenlő választ, s kétszázan belép­nek. Egy fegyelmi jegyzőköny­vig — 1920. augusztus 25. — követtem nyomait. A vizs­gálat a Tanácsköztársaság bukását követő megtorló in­tézkedések, igazoló bizottsági eljárások idején folyik. A jeles erdésztudásokból álló fegyelmi bizottság nem ta­lál kivetnivalót a volt Fő­iskolai Ifjúmunkás Szerve­zet végrehajtó bizottsága el­nöke magatartásában. Meg­említi ugyan, hogy Takáts a Tanácsköztársaság idején a rektor megkerülésével inté­zett főiskolát érintő ügyeket a direktóriumnál és a szak­mai főhatóságnál, s bár szel­lemi erejét is a proletárdik­tatúra szolgálatába állította, nem mondható bűnösnek. Feltételezhető, hogy a Sopronba alig megérkezett, nehéz körülményeket élő főiskola tanári kara óvja a selmeci fiúkat. Annál in­kább is indokolt az egység és ütőképesség őrzése, mert újabban sötét felhő az el­­csatolás veszélye lebeg Sop­ron, s az állandósult honta­lanság réme a főiskolai if­júság feje fölött. Tizennégy évvel a bejegy­zés, hat esztendővel a fe­gyelmi tárgyalás és néggyel a soproni népszavazás után szerzi meg erdőmérnöki ok­levelét Takáts Ferenc. Ám ha igazolta is a fegyelmi bizottság, az ellenforradal­mi rendszer nem felejtette el, hogy szellemi erejét a forradalom szolgálatába ál­lította. Ezzel magyarázható, hogy csak a végzés után 11 évvel kap végleges állást az akkor még isten háta mö­götti homokvilágban. De úgy gondolom én, még ezen a távoli, alapfokú iskolán sem léphetett volna dobogóra Takáts tanár úr, ha előbb meg nem szerzi hozzá az „erkölcsi nyomaté­­kot”. Valahogy élni kell, s aki az eredetinek nagy ré­Egyik eszmél­­ét 5 ki­­■ rátyh­almi beszélgetés alkalmával úgy említette a soproni népszavazást, hogy abban neki is feladatot jut­tatott a sors. N. F. ásotthal­mi nyugalmazott erdész vá­laszlevelében találtam ismét utalást Sopronra: „Taki bá­csi az egykori Erdőmérnöki Főiskola Ifjúsági Körének volt a vezetője”. Néhány óra az erdészeti és faipari egyetemi könyv­tárban a már törékeny lapú főkönyvek között, több le­vél, fegyelmi jegyzőkönyv és egy városi kiadvány (szerzője H. I.) áttekintése után bontakozni kezd előt­tem „gátlástalan” derekas- Bágú tanárunk egyéni sorsa. Taki bácsinak a diploma­­szerzés utáni magárahagya­­tottságáról így ír: N. F. „Az egyetem (főiskola) befejezé­se után nem tudott elhelyez­kedni.. Havat lapátolt, utca­seprői munkát vállalt, hogy fenntarthassa magát. Ké­sőbb az alföldfásításnál kap napidíjas beosztást. A királyhalomi szakiskolához az 1937 38-as tanévben ke­rült. Én 1940-ben ismertem meg amikor kineveztek oda irodai erdésznek.” Nagy a tekintélye hallga­­tótársai előtt. Amikor a Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa tiszteket toboroz szétől megfosztott Magyar-­­országon akar erdőmérnök lenni, annak bizonyítani­­ kell­ érdemességét. Mindenek f elcsendesültével — 1926-ban — a vitézi címért folyamo­dik, s megkapja. Meglehet, a vitézi cím az oka, hogy ki barátait be­osztottai köréből válogatja! — osztályos társainak vö­ ! rös árnyéka ez a Takáts? —, s akit még halála után is­ bálványoznak tanítványai, a s megillető elismerést mind- | végig nélkülözni kénytelen.­­ Igazgatói címet akkor sem­­ kap, amikor a 133 nap foly- t tatásaként újra ugyanaz a I rendszer uralkodik, amely­­nek védelmére egykor száz­­­zával vitte volna hallgató-­­ társait. Ám ha jutott i­s eszébe,­­ elérkezett az ő ideje, ha ta­lán tett is lépéseket, hogy vezethesse az ásotthalmi szakiskolát épp olyan bölcs derűvel veszi tudomásul, mint korábban hogy nincs a választottak között. S teszi dolgát legjőbb hite és tu­dása szerint az erdőnevelők boldogulásáért. * * * Nyugalmasabb új évszáza­dot. Ásot­thalom. Változzék­­ előnyödre az idő­t váltó-­­­ratlan iskolateremtőkkel. (Vége.) 1 il cselekvő emlékezés napja A történelem kalen­­­­dáriumában nagyon sok a fekete nap. De ma már tudjuk, hogy — kö­vetkezményeit tekintve — soha egyetlen nap sem je­lentett annyi halált és szenvedést, mint 1939 szep­tember elsejei, amikor a német fasizmus kirobban­totta a második világ­háborút. A fasizmusnak megvan a maga kérlelhetetlen lo­gikája. Georgi Dimitrov már a lipcsei per során vérbírái szemébe vágta a haladás hívei által már régebben megfogalmazott igazságot, hogy a fasizmus és a tömeges vérontás fo­galma elválaszthatatlan egymástól. Nem kellett sok idő hozzá, hogy a tör­ténelem legiszonyúbb vi­lágégésének fényénél pil­lantsák meg a korábban megtévesztettek is ennek az igazságnak a cáfolha­­tatlanságát. Jó lenne a fasizmusra úgy emlékezni, mint a múle nyomasztó, de vég­leg lomtárba kén­ült emlé­kére. Jó lenne — de saj­nos, nem lehet. A legrosz­szabb ösztönökre épített ideológia, más népek meg­vetése és elnyomása, a faj­gyűlölet, a nyers erőszak kultusza ugyan óriási csa­tát vesztett 1945 feledhe­tetlen tavaszán, de — mi­vel gyökerei a földkerek­ség egy részén megmarad­tak — nem szűnt meg lé­tezni, hatni, fenyegetni. Rendőrsortűz Pinochet Chiléjében, bantusz­tánok­­nak becézett koncentrációs táborok az apartheid föld­jén, a Dél-afrikai Köztár­saságban, egymást követő junták Közép- és Dél- Amerikában, a Ku Klux Klan reneszánsza az ame­rikai délen, gátlástalan háborús uszítás ettől észak­ra, a Potomac partján, szélsőjobboldali terroris­ták politikai gyilkosságai Nyugat-Európa egy részén, újnáci nosztalgia-tüntetés a háborús bűnös Dönitz admirális temetésén és neofasiszta demonstráci­ók Mussolini századik születésnapján. Nem, saj­nos, a hétköznapi fasizmus napjainkban sem tűnt el teljesen. A történelem az élet is­kolája — mondták a ró­maiak. Az ember egyebek között attól ember, hogy megszívleli a saját és élei tapasztalatait. Az igazi emlékezés sohasem pusz­tán kegyelet; 1939 szep­tember elsejére a cselek­vésre buzdítás riadójával emlékezünk, világméretű harccal a legnagyobb há­ború kirobbantója, a fa­sizmus ellen. Az emberi­ség jobbik, nagyobbik­ fele ezen a napon, szeptember elsején tartja — valóban világméretekben — a fa­sizmus elleni küzdelem nemzetközi napját. Emlékezve a második­­" világháború kirob­bantására, egyszerűen képtelenség nem gondolni azokra az erőkre, amelyek az emberiség végpusztulá­sának iszonyú látomását felidéző harmadik világ­háború előkészítésén mun­kálkodnak. Küzdeni elle­nük nemcsak erkölcsi kö­telesség, hanem az elemi életösztön parancsa. HARMAT ENDRE Líbiai évforduló Losonczi Pál üdvözlő távirata • Magyar kormányküldöttség utazott Tripoliba Líbia ma, csütörtökön ünnepli forradalmának 14. évfordulóját. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Líbia nem­zeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Moamer el-Kadhafi ezre­dest, a líbiai forradalom vezetőjét. A szocialista népi lí­biai arab dzsamahirija vezetésének meghívására Schultheisz Emil egész­ségügyi miniszter vezeté­sével magyar kormány­­küldöttség utazott Trípol Hba, hogy részt vágyon a líbiai szeptember 1-i for­radalom 44. évfordulójá­nak alkalmából rendezen­dő ünnepségeken. A líbiai hadsereg fiatal tisztjei 1969-ben a tömegek támogatásával megdöntötték a királyságot. Első intézke­déseik egyike az amerikai és az angol katonai tá­maszpontok felszámolása, és a gazdaság döntő ágazatai­nak nacionalizálása volt. Állami irányítás alá vonták a kőolajnak, az ország leg­fontosabb természeti kincsé­nek a kiaknázását. Az egyik legelmaradot­tabb afrikai államnak szá­mító Líbia mára a gazda­sági növekedést és az élet­­színvonal emelkedésének ütemét tekintve a földré­szen az első helyek egyiké­re küzdötte fel magát. Be­vezették az ingyenes okta­tást és orvosi ellátást, föl­det adtak a parasztoknak, folyamatosan bővítik a tár­sadalombiztosítás rendsze­rét. A nemzetközi életben Lí­bia következetes antiimpe­­rialista politikát folytat, s fellép a haladó erők össze­fogásáért. E politikája mi­att az imperializmus gaz­dasági és katonai nyomást gyakorol Líbiára. Fenyege­téseket intéz a címére. Az­­ Egyesült Államok a líbiai légtér és tengeri határok megsértésével nyílt katonai provokációk útjára lépett. A béke és a haladás erői ilyen körülmények közt szolidaritást vállaltak a fia­tal köztársasággal. fi leszerelésért NSZK- és NDK-beli írók békefelhívása BONN „Ha az amerikai rakétá­kat az NSZK területére te­lepítik, akkor német föld­ről elsőként közvetlen tá­madást lehet intézni szov­­­jetunióbeli célpontok ellen” — olvasható abban a közös békefelhívásban, amelyet NSZK- és NDK-beli írók adtak ki szerdán Stuttgart­ban. A német írószövetségek vezetői felszólították a két német állam lakosságát: minden erejével akadályoz­za meg, hogy német földről újra háború indulhasson ki. Tekintettel egy nukleáris konfliktus növekvő veszé­lyére, a német írók sürge­tik a fegyverkezési verseny megszüntetését és a leszere­lés megkezdését. A felhívást aláírta Bernt Engelmann, a nyugatnémet írószövetség elnöke, Martin Gregor Dellín, az NSZK Pen-klubjának elnöke, Her­mann Kant, az NDK író­­szövetségének elnöke és Heinz Kamnitzer, az­ NDK Pen-klubjának elnöke. Megadták magukat a géprablók TEHERÁN, PÁRIZS Szerdán délelőtt megad­ták magukat a teheráni ha­tóságoknak az Air France repülőgépét hatalmukban tartó géprablók. A négy férfi politikai menedékjogot kért és kapott az iráni ha­tóságoktól — közölte egy iráni rendőrparancsnok. A szabadon engedett túszok sértetlenek, de kórházba vitték őket kivizsgálásra. A szerda reggeli határidő lejárta után a repülőtéri hatóságok el­torlaszolták a kifutópályákat, mert a gép­rablók tovább akartak in­dulni Teheránból, és a mo­torok beindítására utasítot­ták a pilótát. Később mégis beleegyeztek az újabb tár­gyalásokba. Megígérték, megadják magukat, ha le­hetővé teszik, hogy talál­kozzanak a sajtó képviselői­vel. Követelésüket teljesí­tették. A futómű mellett rögtön­zött sajtótájékoztató mind­össze öt percig tartott: a géprablók először a levegő­be lőttek, majd felolvastak egy előre elkészített nyilat­kozatot. Kijelentették, hogy tettükkel a francia kor­­mánynak Irakban, Libanon­ban és Csádban elkövetett bűneire akarták felhívni a figyelmet. Nemzetiségüket nem fedték fel. Azt állítot­ták, hogy egyetlen szerve­zethez sem tartoznak, ha­nem az iszlám felszabadító mozgalom harcosai. A saj­tóértekezlet befejeztével megadták magukat a rend­őröknek. Párizsban a francia kor­mány szóvivője méltatta az iráni hatóságok eljárását, amellyel lehetővé vált a szombat óta húzódó ügy lezárása. ÉPÍTKEZŐK. FIGYELEM! Szeptember 1-én megnyitottam PARKETTA­­KERESKEDÉSEMET Várom kedves vásárlóimat.­­ VÖRÖS­NÉ, Vá­sárhei Szántó K. János u. 148. p. CSÜTÖRTÖK, 1983. SZEPTEMBER 1

Next