Cukoripar, 1997 (50. évfolyam, 1-4. szám)

1997-01-01 / 1. szám

Tisztelettel köszöntjük az olvasót! aki a CUKORIPAR ötvenedik évfolyamának első szá­mát tartja a kezében. Ez egyaránt ünnep a lap és a cu­koripar életében. A magyar cukoripar komoly eredményeket ért el már a háború előtt is. Nagytudású szakemberei hazai és nemzetközi elismerést szereztek. A lap alapításakor, ha­sonlóan a jelenlegi helyzethez, hatalmas átalakulás előtt állt az ország. A cukorgyárak dolgozói a háborító károkat viszonylag gyorsan helyreállították, a cukorter­melés elérte a háború előtti szintet. Az egy főre jutó cu­korfogyasztás azonban csak 20 kg körül volt, ami jóval alatta maradt a fejlett országok átlagának. Az akkori kormánypolitika célul tűzte ki a cukorfogyasztás növe­lését, melyet hazai termelésből kívántak kielégíteni. A gazdaságirányításnak megfelelően azonban a források nagy részét a nehézipar nyerte el. A cukoripar, más élelmiszeripari ágazatokhoz hasonlóan a kitűzött fel­adatok teljesítéséhez csak igen szerény forrásokhoz ju­tott. Az anyagiakon kívül volt viszont egy nagyon ko­moly forrás, és ez a cukoriparban dolgozók szaktudása, munkaszeretete volt. A cukoripart abban az időben az élelmiszeripar nehéziparának nevezték, nemcsak a ter­melés nagyipari jellege miatt, hanem az itt dolgozók magas szakmai színvonala miatt is. Abban az időben rangnak számított a cukoriparban dolgozni. El kell is­merni, hogy a kormányzat nagymértékben épített az emberek alkotókedvére, és a lehetőségekhez képest ki­emelten kezelte a fejlesztő munkát. Ez párosult azzal, hogy a szaktudást egyre szélesebb kör számára kívánta hozzáférhetővé tenni. Az alkotókedv fokozására külön­böző (ma már megmosolyogni való) módszereket is al­kalmaztak, melyek között igen sok hasznos is volt, és ezek kiállták az idő próbáját. Ez utóbbiak közé tartozott a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület és szakosztályainak megalakítása, valamint a szaklapok, köztük a CUKORIPAR megjelentetése. A CUKORIPAR feladata az alapítói szándéknak megfelelően a magyar szakemberek minél szélesebb köre számára ismertté tenni egyrészt a cukoriparral kapcso­latos tudományos eredményeket, másrészt a cukorgyár­tás gyakorlati tapasztalatait. Az elmúlt ötven év során ennek a feladatnak a jegyében a lapban sok nemzetközi színvonalon álló tudományos cikk jelent meg, melyeket nemegyszer átvettek a fejlett országok szaklapjai is. A lap fő érdeme azonban az, hogy a cukorgyárakban dol­gozó szakemberek számára adott széleskörű információ­kat, melyeket mindennapi munkájukban tudtak hasz­nosítani. A CUKORIPAR lehetőséget biztosított arra, hogy az egyik gyárban megvalósított újdonságot, a be­vezetés okait, a megvalósítás lépéseit, nehézségeit, az elért eredményt a társcukorgyárakban dolgozó kollégák gyorsan, közvetlenül megismerjék. Rendszeresen meg­jelent és mindig nagy érdeklődést váltott ki az előző évi kampány kiértékelése, melynek alapján a gyárak viszo­nyítani tudtak és el tudták helyezni a nagy egészben saját eredményeiket, hiányosságaikat. Az elmúlt ötven év alatt a cukoripar hatalmas fejlő­désen ment keresztül. Ennek eredményeként a répater­mesztés, a technológia, automatika, energiagazdálko­dás, környezetgazdálkodás és nem utolsósorban a be­rendezések egyre fejlettebbek, kifinomultabbak lettek. A további fejlesztés egyre nagyobb anyagi és szellemi rá­fordítást igényel és az elérhető eredmény viszonylago­san egyre szerényebb. Sajnos meg kell állapítani, hogy Magyarország ebben a fejlődésben elmaradt a fejlett or­szágok eredményeitől. A hatékonyság növelése, a fejlett országok színvonalának megközelítése a közeljövőben az ötven évvel ezelőttihez hasonló, nagy feladat elé ál­lítja a cukoripari szakembereket. Meg kell mondani, hogy ez a feladat azért is különösen nehéz, mert a fej­lett országok növekvő gazdaságban, rendezett cukor­rendtartás mellett elért eredményeit kell célul kitűzni a ma még stagnáló gazdaságban, viszonylag rendezetlen cukorpiaci viszonyaink mellett. Meggyőződésünk, hogy a magyar cukoripar jelenlegi színvonalán, a hazai körülmények miatt a magyaror­szági cukorgyáraknak nagyon sok a közös problémájuk, melynek általában azonos, vagy hasonló optimális meg­oldása van. Úgy gondoljuk, hogy a közös problémák megoldásának tapasztalatait, de legalábbis azok egy ré­szét érdemes valamennyi hazai szakember számára közkinccsé tenni. Ez valamennyi magyarországi cukor­gyár érdeke. A közös feladatok megoldásában, az információcseré­ben a CUKORIPAR-nak legalább akkora szerepe lehet a jövőben, mint az elmúlt 50 évben. Feladata lesz to­vábbra is a világ cukoriparában elért tudományos ered­mények bemutatása, valamint a hazai tudományos­szakmai eredmények közzététele. Bízunk benne, hogy ezt a megtisztelő feladatát a CUKORIPAR a következő 50 évben is a korábbi évekhez hasonlóan a magyar cu­koripari szakemberek megelégedésére tudja teljesíteni. Szerkesztőbizottság

Next