Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 1. kötet
B - BORA - BORADAG - BORADÓ - BORÁG - BORAKÓLÁS - BORAKÓLÓ - BORALAG - BORALÉK - BORALJA - BORÁROS - BORÁROSSÁG - BORÁRULÁS - BORÁRULÓ - BORÁRUS - BORÁSZ - BORÁSZAT - BORBA - BORBÁLA - BORBÁLYA - BORBÁND - BORBARÁT - BORBÁS - BORBAT - BORBATÉNY - BORBÁTVÍZ - BORBÉLY - BORBÉLYESZKÖZ - BORBÉLYKENDŐ
733 BORA—BORÁROS BORÁROSSÁG—BORBÉLYKENDŐ 734 ellentéte: keresztelt bor. Konty alá való bor, édes, nőknek való bor. Jó bornak nem kell czégér. Jó a sör, de mégis bor az anyja. Nincs oly bölcs, kit a bor meg nem bolondit. A bor lator bajnok, először is lábáról ejti le az embert, stb. stb. Eredetre nézve rokon a forr (ferveo) szóval. Az Erdélyi borkút szóban is nem a valóságos bor, hanem a forrás azaz pezsgés értelme rejlik. Kiválólag ráillik pedig ezen értelem a borra, mely forrás, erjedés által létesül, floráeznál olvassuk : fervida vina, s Ovidnál : mustum fervidum; így a héber "ifin (ferbuit, fermentavit) igéből lett "ifin (vinum); az arabban szinte ekképen : khamara (ferbuit) és khamr (vinum). A latin merum, mely hangban is közelebb rokon a magyar borral (m és b ajakhangok), kétségtelenül viszonyban áll ferveo, fermento igékkel. A forrás, erjedés alapfogalmából indulván ki, talán nem hibázunk, ha ide számítjuk a német Bier szót és ennek rokonságait is, péld. angolszászul: beor, régi felső németül: peor, izlandul: bior, francziául biure, angolul : beer stb. Albániai nyelven : ber v. ver, és a kalmük nyelvben boro am. tejből készült részegítő ital. A hellen 60TQvg-ból származtatás erőtetett. — A magyar ser v. sör szóban is az élénk mozgás, forgás alapfogalma rejlik, mint a sürögforog öszvetétből kitetszik. BORA, női keresznév, tt. Borát, többes : Bórák, Borbála. Máskép : Borka, Borcsa, Boris, Boriska, Biri. BORADAG, (bor-adag) ösz. fn. Az italul kiosztott borból bizonyos mennyiségű mérték, vagy járandóság. A húsadaghoz boradag is jár. Alesszelynyi, iiczényi, pintnyi boradag. BORADÓ, (bor-adó) ösz. fn. Fogyasztási adó neme, melyet bortól fizetni kell. BORÁG, (bor-ág) ösz. fn. Képes költői kifejezéssel am. szőlővessző. „Borág köríti mostan homlokom; Ott, hol Tokaj nyújt nektárt istenének, Víg szárnyakon kél a nem hallott ének. E szép vidékön kedvelt birtokom." Kazinczy Ferencz. BORAKÓLÁS, (borakólás) ösz. fn. A bornak akó vagy más hígmérték szerinti megvizsgálása, különösen valamely hatósági személy által megmérése. BORAKÓLÓ, (borakóló) ösz. fn. 1) Általán személy, ki a bort akó vagy más hígmérték szerint megvizsgálja. 2) Hatósági személy, tisztviselő, ki a dézmálandó, vagy vámalattas, vagy fogyasztásra szánt borokat mennyiségekre nézve megvizsgálja. 3) Maga az akálóvessző, vagy hígmérték neme. BOR ALAG, (bor-alag) esz. m. Alag, azaz pincze, melyben borokat tartanak. BORALÉK, nem szerencsésen alkotott új szó az alkohol kifejezésére. BORALJA, BORALYJA, 1. BORSEPRŐ, BORAROS, (bor-áros) ősz. fn. A köz divatú borkereskedő, bormérő szóknál jobb hangzatú , de jóformán csak mint családnév divatozik. BORÁROSSÁG, (bor-árosság) ősz. fn. Borkereskedés , bormérési jog. BORÁRULÁS, (bor-árulás) ősz. fn. Bornak bizonyos áron és mérték szerént, ú. m. akó, kupa, szere stb. számla kimérése. BORÁRULÓ, (bor-áruló) ész. m. Kocsmáros, vagy más borosgazda, kereskedő, ki árért, pénzért bort ad. BORÁRUS, I. BORÁROS. BORÁSZ, (borász) m. tt. borászt, tb. —ok. Bort szakértőleg termelő és kezelő. BORÁSZAT, (borászat) m. tt., borászatot. Bortermelés és kezeléssel olyatén foglalkozás, mely a gazdaság ezen ágára vonatkozó tapasztalati és tudományos ismeretek szabályai szerént történik. Helyes alkotása újabb szó. BORBA, népes puszta Győr vármegyében, helyr. Borbára, —n, —ról. BORBÁLA, női kn. tt. Borbálá-t. Eredetije a hellen-latin Barbara. A magyar történetekben nevezetes: Ekebontó Borbála, Zsigmond király neje. BORBÁLYA , falu Sopron megyében , helyr. Borbályán, —ra, —ról. BORBÁND, (Borbánd), mezőváros Erdélyben, helyr. Borbándra, —on, —ról. (Weindorf) BORBARÁT, (bor-barát) esz. m. Borkedvelő, ki a bort mindenek fölött magasztalja s búban örömben élvezi. „Kancsóban a világ; Igyuk le búját, örömét, A többit szélvész hordja szét; így szól a szíves borbarát." Vörösmarty. BORBÁS, a Debreczeni Legendáskönyvben am. Barnabás. BORBÁT, BORBÁT, székely tájszó, jelent serény, szorgalmas embert. Van ilynevü hegy is Erdélyben. Homályos eredetű, hacsak a forr, forog, forgolódik szóval nem rokonítjuk, mennyiben a serénynek fő tulajdonsága a forgolódás. V. ö. FORBÁT. Vagy talán betüáttétellel a bátor szóból eredett. BORBATÉNY, ALSÓ—, FELSŐ—, falvak Erdélyben ; helyragokkal: Borbatény-en, —re, —röl. BORBÁTVÍZ, falu Erdélyben ; helyragokkal: Borbátvíz-en, —re, —röl. BORBÉLY, m. tt. borbély-t, tb. —ok. Tulajdonkép am. beretvás, beretváló, ki némely sebészi műtételeket is végez, pl. fogat húz, köpölyöz, eret vág ; de a sebészetet rendszeresen nem tanulta. Falusi borbély. A köznép így nevezi az okleveles sebészeket is. A latin barba szóból lett az olasz barbiere, franczia barbier, német Barbier stb. s ezek után honosodott nálunk borbély, perzsául és törökül berber. BORBÉLYESZKÖZ, (borbély eszköz) ész. fn. Mindenféle szer, melyet borbélyok használnak műtételeikben, különösen : beretválkozó eszköz. BORBÉLYKENDŐ, (borbély-kendő) ösz. fn. Kendő, melyet a borbélyok a beretválandó vagy megnyitendő nyakába akasztanak, máskép általvető.