Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 6. kötet
Ü - ÜLLEFÜLLE - ÜLLÉS - ÜLLET - ÜLLŐ, (1) - ŰLLŐ, (2) - ÜLLŐ, (3) - ÜLLŐFÜLLŐ - ÜLLÜ - ÜLNÖK - ÜLNÖKI - ÜLNÖKSÉG - ÜLŐ, (1) - ÜLŐ (2) - ÜLŐHÁT - ÜLŐHELY - ÜLŐMUNKA - ÜLŐS - ÜLŐSZÉK - ÜLŐSZOBA - ÜLŐTIK - ÜLŐTŐKE - ÜLŐTYÚK - ÜLŐVAS - ÜLTEPIK
667 ÜLLEFÜLLE— ÜLNÖKI. ÜLNÖKSÉG—ÜLTETIK. 668 dős nagy esemény emlékét megállni. István király napján az egész magyar haza ünnepet üli. Szokták egy 7-et is mind ejteni, mind írni : „Lát egyenes törvényt, mint apa, mindennek; Ül lakomát vígan; áldozik Istennek." Arany J. (Buda halála). A régieknél rendszerint két te-lel találjuk. L. alább. Kérdés : mily elemekből áll ezen szó ? Menynyiben az ünnep általán a dologtevő napnak ellentéte, némelyek úgy vélekednek, hogy az ül nem más, mint a nyomatosabban kiejtett, s a testnek nyugtatására vonatkozó ül, miszerint ünnepet üllni annyit tenne, mint a dologtól megpihenve azt üléssel, azaz nyugalomban tölteni. A szláv nedela (vasárnap) is ezt teszi: nem dolgozik. Mi azt tartjuk, hogy az üli első része egy az ünnep (ünnep) szónak üd alkatrészével, melyből az üdv, üdvös, üdvösség, üdvözöl stb. is származtak, tehát üllni—üdleni, vagy üdölni (1.ÜDÖL) üdvös cselekedetek által megtisztelni. Valamint üd, üdv, máskép: id, idv , hasonlóan üli a régieknél máskép: ill. „Miért ez mai napon anyaszentegyház illi szent Erzsébet aszszonnak innepét." (Carthausi Névtelen. Toldy F. kiadása 117. 1.) „E mai napon boldog szent István innepét illjük." Pázmán Préd. 122. 1. Igy a Nádorcodexben, Debreczeni Legendáskönyvben stb. V. ö. ÜNNEP. ÜLLEFÜLLE 1. ÜLLŐFÜLLŐ. ÜLLÉS, (üd-l-és) fn. tt. üllés, tb. t. k. harm. szr. —e. L. ÜNNEPLÉS. ÜLLET (üd-l-et) f. tt. üllet-ét, harm. szr. — e. Sándor Istvánnál am. a ma divatos ,ünnepély. ÜLLŐ, (1), (üd-l-ő v. üd-ölő) eléjön Szabó Dávidnál : üllő nap am. ünnepi innep. ÜLLŐ, (2) 1. ÜLŐ (2), ÜLLŐ, (3) falu Pest m., helyr. Üllő-re, — n. —ról. ÜLLŐFÜLLŐ, (üllő-füllő) iker fn. Csavargó, tekergő, lótifuti haszontalan ember. Máskép : illöfillö, s ezen alakjánál fogva egy jelentésű, és azon egy eredetű a mély hangú illó, illan, illanó szókkal. A füllö, illetőleg fillö nem egyéb, mint az üllő (illő) előzetes ismétlése, pl. irka-firka, iczke-ficzke, űz-füz stb. ÜLLÜ 1. ÜLÜ. ÜLNÖK, (ülnök) m. ülnököt, harm. szr. —e. Bizonyos törvényhatósági testületnek, illetőleg tanácsnak, törvényszéknek tagja, ki a testület tanácskozásaiban részt vesz, és szavazati joggal bir. (Assessor, Beisitzer). E czim a mai államszerkezetben jóformán elavult, mert a törvényhatóságok tagjai most képviselőknek, bizottsági tagoknak, tanácsnokok vagy tanácstagoknak, a törvényszéki tagok biráknak stb. hivatnak. Az árvaszékeknél érintettek a törvényben ülnökök is. ÜLNÖKI, (ülnöki) mn. tt. ülnöki-t, tb. —ékt. Ülnököt illető, arra vonatkozó. Ülnöki hivatal, fizetés. Ülnöki teendők. ÜLNÖKSÉG, (ülnökség) mn. tt. —ét, harm. szr. —e. Ülnöki minőség, ülnöki hivatal. ÜLŐ, (1) (ülő) mn. és fn. tt. ülő t. 1) Aki, vagy ami ül. Asztalnál ülő tudós. Szőnyegen ülő török. Ülő tyúk, mely tojásokon ül. Gugyon ülő bab, borsó. 2) Magasabb hely vagy állás, melyen a madarak, különösen a háziak alunni szoktak. TyukÜlő, kakasülő, mely tréfásan a színházakban, színkörökben stb. a legmagasabb karzat. „Felült a tyúk az ülőre, Hegyes turó lett belőle." (Régi népd.) ÜLŐ (2) v. ÜLLŐ, m. tt. ülött. Tőketalapra állított eszköz, illetőleg állvány vasból, melyen a kovácsok, lakatosok s más érezmívesek a munkába vett anyagot ütik, lapítják, gömbölyítik, szóval: czélszerüleg alakítják. Eredete kétes. Más nyelvekben, mint a latin vncus, a német Ámbosz, a szláv kuvadlo stb. az ütéstől, koholástól kapta nevét. Ezen alapfogalom szerint az ülő szó tulajdonkép üllő azaz üllő ütölő volna, melyen t. i. a vasat ütik, verik; t. i. ütlő-ből lett volna hanghasormlással üllő. Ha pedig az ülő a szokottabb kiejtés szerént is a valódi eredeti alak, úgy kénytelenek vagyunk átv. értelemben elemezni, mennyiben az ülő némileg székhez hasonló, melyre az ütnivaló éretet helyezik. Hasonló átv. értelműek : faragószék, mosószék, vágószék, szövőszék, melyeken t. i. bizonyos munkákat végeznek, mint a kovácsok az ülőn. ÜLŐHÁT, (ülő-hát) ösz. fn. Az ülő vasnak felső lapja, melyre a munkába vett anyagot fektetik. ÜLŐHELY, (ülő-hely) ösz. fn. Hely, melyen valaki ülni szokott, vagy mely különösen ülésre van rendelve, mint a szék, pad, pamlag stb. ÜLŐMUNKA, (ülő-munka) ösz. fn. Munka, mely mellett ülni kell, pl. a varrás, szövés mellett. ÜLŐS, (ülős) mn. tt. ülősv. —et, tb. —ek. Kiköltés végett tojáson ülő tyúkról és más szárnyas állatról mondják. ÜLŐSZÉK, (ülőszék) ösz. m 1) Bábaszék. 2) A kis gyermekek számára csinált karos és elül is elzárható székecske, melyben ülni tanulnak. ÜLŐSZOBA, (ülő-szoba) ösz. fn. Kényelmes ülőhelyekkel, u. m. pamlagokkal, kerevetekkel, karszékekkel bútorozott szoba vagy terem, melyben társalgás végett szokták fogadni a vendégeket. ÜLŐTIK, (ülő-tik) 1. ÜLŐTYÚK. ÜLŐTŐKE, (ülő-tőke) ösz. fn. Tőke, mely az ülővasnak talapját teszi. ÜLŐTYÚK, (ülő-tyúk) ész. fn. Tyúk, mely megkotlott, s kiköltenivaló tojásokon ül. ÜLŐVAS, ösz. f. 1. ÜLŐ, (2). ÜLTEPIK, (ül-t-ep-ik) k. m. ülteplem, —tél, — étt. Régen am. lóra ül. Eléjön a Müncheni codex-