Dátum, 1989. június (1. évfolyam, 24-49. szám)

1989-06-01 / 24. szám

\ 1 9 8 9 -VI- 1 POLITIKAI NAPILAP ATT ТЛ /í CSÜTÖRTÖK T -• • 1/24. » S MOST A DOLOGRA « ARA: 4,80 Ft Mezőgazdasági törvénytervezetek Mindenki reformokat akar Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés kedden megkez­dődött ülésszaka. Az Ország­­gyűlés elnöke bejelentette, hogy először a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosí­tásáról szóló, a földről szóló 1987. évi I. törvény módo­sításáról szóló, valamint az er­dőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításáról szóló törvény­­javaslatot tárgyalja a Parla­ment. A három­ törvényjavaslathoz kapcsolódón Hütter Csaba me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott expozét. A három törvény módosítá­sát, korszerűsítését a társadalmi fejlődés, a gazdasági megúju­lás követelményei tették szük­ségessé — mondta expozéja bevezetőjében a mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter, majd rámutatott: “ A termelő­­szövetkezetekről, a földről és az erdőkről, valamint a vadgaz­dálkodásról szóló törvény szo­rosan összetartozik. Módosítá­sukhoz abból indultak ki, hogy a föld csak a gazda­tudatú, földművelő emberrel együtt le­het igazi érték. A reformfolyamatok az 1987-ben elfogadott földtör­vény újabb jelentős módosítá­sát sürgetik, mert a felesleges kötöttségek a különböző földek megszerezhetőségét és műve­lését, azok gazdaságos haszno­sítását immár akadályozzák. Az elnök bejelentette: a há­rom törvényjavaslatot két olva­sásban, általános és részletes vitában tárgyalja a Parlament. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a mezőgazdasági bi­zottság képviseletében szólt az előterjesztett három tervezet­hez. Mint mondta, a bizottság előzetesen konzultált a külön­böző érdekképviseleti szervek­kel, mezőgazdasági intézmé­nyekkel és szerte az országban termelőkkel, így kialakított vé­leménye tehát széles társadalmi bázisra támaszkodik. A viták során szinte mindenütt szenvedélyesen szóltak a pa­raszti­ munka leértékelődéséről, arról, hogy elviselhetetlen mér­tékben szétnyílt az agrárolló, a gazdaságok jövedelmezősége egyre alacsonyabb. A vitában hozzászólók hangot adtak an­nak is, hogy az agárpolitika csakis a mezőgazdasági terme­lőkkel együtt formálható. Az egyértelműen kirajzolódott, hogy mindenki reformokat akar a mezőgazdaságban. A bi­zottság véleménye szerint szükség van egy teljesen új me­zőgazdasági törvény megalko­tására. A földtörvénnyel kap­csolatban megfogalmazódott, hogy annak módosítása való­ban indokolt, de kerülni kell olyan paragrafusok törvénybe iktatását, amelyek visszafordít­­hatatlan hatással járnak. A tizennégy millió kétszázat ér Sztrájk a kaposvári Táncsics gimnáziumban Pedagógusok diákok nélkül. Elárvult osztálytermek, sak­kozó, kötögető, olvasgató pe­dagógusok. A második óra helyett videót néznek a tanárok. Az igazgatóhelyettes kedvére rajzolgat Többen a fo­lyosón vitatkoznak, beszélget­getnek.) Szeretnék, ha meg­szűnne a kukoricaföldet kapál­­gató, méhészkedő, nyúlte­­nyésztő pedagógus képe, helyette az önmagát permanen­sen művelő, a napi iroda­lommal, politikával, a saját te­rülete szakirodalmával lépést tartó, és lépést tartani tud peda­gógusképet szeretnék kialakí­tani. Olyan pedagógusét aki szellemi és fizikai ereje teljé­ben indul órát tartani és aki (minimálisan felemelt) túlóra­­díjak nélkül is el tudja tartani családját a fizetéséből, sőt jut abból a továbbképzéshez szükséges javak megvásárlásé­ra is. Most ezért sztrájkolnak a ka­posvári Táncsicsosok. Pedig már eddig is értek el — igaz, minimális — eredményt. Bead­ványukra, amelyben céljaikat ismertették (a Dátum május 24-i számában írtunk róla), elő­ször semmi ígéretet se kaptak, majd később, a miniszteri láto­gatás után kiderült, hogy lenne mintegy tizenhárom, tizennégy millió bérfejlesztésre. Ez az összeg, ha minden Somogy megyei pedagógus kap belőle, kétszáz forintot jelent fejen­ként. (Nyolcezer forintos bruttó bér esetén 160-at.) Ehhez a vá­rosi tanács is tudna, termé­szetesen csak a kaposváriaknak mintegy száz forintot hozzáten­ni. Egyetlen pedagógust se lát­­tam, aki plafonig ugrott örömé­ben ezektől az összegektől. folytatás a 2. oldalon Mindez egy olyan gimná­­z­­­ó­ziumban, amely többek közt az­ "Ж" g^ ^ rg­g-^ 1 X ^ ról is híres, hogy tanulói közül J[ £|_ J az átlagnál többet vesznek fel Ö mondta, nyitott kapukat dön­­te;---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------f Matt? Nem! Kényszerlépéses matt Igazolás ^ H^éVTC a különböző felső д tanárnő meglepően lehangolt volt. Képte­­nokat pedig reggelente a táskájukba teszik, s a amel­yek diákszín^átszó^köze ínségnek tartotta ráhangolódni a témára. Két­ városban elhelyezett szeméttartókba csúsztat-У - 1 AT- -ix x„ deztem, mi bántja? Erre szó nélkül elém tett ják. az ország legjobbjai között sze­ ,, , „ , T­T . , , , _ ___, . • . egy kézzel írott levelet: „Kedves Tanamo! Iga­ Ismeretes az is, hogy az ott élő emberek il­lának közel száz éves hagyó-­zolom’ hogy kislányom 1989. május 17-én tették 32 и8Уап tiszavirág életű tehát is, de ad­mányai vannak az eredményes szerdán és 18-án csütörtökön a Szekszárd-szó­­ból ők maguk konkrétan semmit nem nyertek, oktató-nevelő munkában lőhegyi árvíz miatt nem tudott iskolába menni, nem kaptak. Van olyan család — több is —, Sztrájk van a kaposvári Tán- A kedden éjjel lezúduló eső elöntötte család, amely 1963 óta él Szőlőhegynek ezen az omi­csics gimnáziumban ízlelge­ házunkat és udvarunkat 1,5-2 méter magasság- nózus részén, például a Major utcában, ami a­tem a szót és nehezen barátko­­ltan. Az egész család — férjem, a három gyerek közelmúltban kapta e nevet. Maguk építettek rám vele Sztrájk és nevelés, és én­­ vödröztük a vizet, majd két tűzoltóautó társadalmi munkában járdát, a közösből pedig sztrájk és oktatás? Összeegyez­­és segített Hajnali négy órakor fektettem le a mindössze a víz oda vezetése jutott számukra, telhető? Úgy tűnik, igen, két kisebb gyereket csurom átázva. Mindkettő Mondják, hiába fordulnak bárhova, mégcsak __ A legvégső eszköz __ másnapra belázasodott... ígéretet sem kapnak a változásra, legfeljebb tá­mondják többen a tantestület A levél valóban döbbenetes, s az ember hi­­relmüket kérik, ha kérik, tagjai közül. — Mi sem örül- tétlenkedve olvasná, ha nem ismerné azt a csa­ A levélíró asszonyka fotót is küldött a tanár­tünk, hogy erre kénysze­ ládi házas környéket, nem tudná, hogy nagyobb nőnek, hogy láttassa az áldatlan állapotok s­zültünk, de a tanulók, az oktató­ esők idején szinte megközelíthetetlen a megye- mint írja, az ő környékükön, a házuktól le és föl nevelő munka jövője érdeke- székhely­e lakótelepe. Ha nem tudná, hogy a három házig gyalogosan sem lehetett közleked­ben meg kellett tennünk. Végig postás se jár be, hanem a főút mellett elhelyez­zi, mert a víz és a sár olyan magasan áll a felhő­ken­ menni a megkezdett úton. zett „támponti levélszekrénybe” dobja az oda szakadás után három nappal is, hogy csak egy Glatz Ferenc művelődési szóló küldeményeket. De mindezt nagyon jól férfigumicsizmába nem folyik be a latyak, írja miniszter hétfőn Somogy me- tudjuk. Azzal együtt is, hogy jó tizenévvel eze- az anyuka azt is, volt férjével együtt jártak a ta­gyei programját megszakította, sött fölszólították az ott élőket, vegyék meg a nácson, ahol azt mondták nekik, nyugodjanak amikor a tervezett sztrájkról szemetes kukákat, hogy m­egoldódhassék végre meg és menjenek szépen haza. De azóta sem hallott és műsoron kívül talál­ a szem­ét elszállítása. Szerencsére az egyik élet­ történt semmi — s gondolom, nem tudtak meg­hozott a tantestület tagjaival. mes­t aki út és egyéb más ügyben már nyugodni, sőt! Kéri a tanárnőt, hogy próbáljon mi­t mon­d­ta, em r­ént, annyiszor eljárt a tanácsnál — megérdeklődte, segíteni rajtuk, illetve kérdezi, kitől kaphatna pe­gógus ént nem tu azono vajon valóban elszállítják-e a szemetet? Vajon segítséget... Legalább a csapadékvíz elvezeté­vell­icsi miniszter megérti sőt a kukáskocsik vállalkoznak-e az úttalan utak sót oldanák meg­ a tárca hosszú távú célkitűzése­ rendszeres megtételére? Nem vállalkoztak. Sajnos, segíteni mi sem tudunk. De leírtuk a­zt erősítőnek tartja a kaposvári mert nem is vállalkozhattak, így nem vettek tanulságos — mi több, döbbenetes — törté­megmozdulást. Tehát a sztráj- drága kukákat a lakók, akik így utólag mázlis- netsort, amiben az a legelképesztőbb, hogy az kólók és a miniszter céljai azó­­táknak is tekinthetők, hiszen nem dobták ki fö­ abszolút kilátástalan helyzetben, csapadékvíz­nosak feslegesen pénzüket az ablakon. Na, a szemetet és út-ügyben a szerencsétlen állampolgárok A kaposváriak sztrájkolnak, zsákokba rakták, s maguk hordták a szemétté- gyermekük tanárának írnak. Persze, jól tudják, mert szeretnék, ha az Ország- lepre, ahol valamennyit fizetniük kellett az el- hogy a pedagógus valójában nem tudja megál­gyűlés napirendre tűzné ősszel helyezésért. Most már ez utóbbi nem áll fent, hani a dolgot. De legalább meghallgatja őket... nőkat pedig reggelente a táskájukba teszik, s a városban elhelyezett szeméttartókba csúsztat­ják. Ismeretes az is, hogy az ott élő emberek fi­zették az ugyan tiszavirág életű tehót is, de ab­ból ők maguk konkrétan semmit nem nyertek, nem kaptak. Van olyan család — több is —, amely 1963 óta él Szőlőhegynek ezen az omi­nózus részén, például a Major utcában, ami a közelmúltban kapta e nevet. Maguk építettek társadalmi munkában járdát, a közösből pedig mindössze a víz odavezetése jutott számukra. Mondják, hiába fordulnak bárhova, még csak ígéretet sem kapnak a változásra, legfeljebb tü­relmüket kérik, ha kérik. A levélíró asszonyka fotót is küldött a tanár­nőnek, hogy láttassa az áldatlan állapotot , mint írja, az ő környékükön, a házuktól le és föl három házig gyalogosan sem lehetett közleked­ni, mert a víz és a sár olyan magasan áll a felhő­­szakadás után három nappal is, hogy csak egy férfi gumicsizmába nem folyik be a latyak, írja az anyuka azt is, volt férjével együtt jártak a ta­nácson, ahol azt mondták nekik, nyugodjanak meg és menjenek szépen haza. De azóta sem történt semmi , s gondolom, nem tudtak meg­nyugodni, sőt! Kéri a tanárnőt, hogy próbáljon segíteni rajtuk, illetve kérdezi, kitől kaphatna segítséget... Legalább a csapadékvíz elvezeté­sét oldanák meg! Sajnos, segíteni mi sem tudunk. De leírtuk a tanulságos — mi több, döbbenetes — törté­netsort, amiben az a legelképesztőbb, hogy az abszolút kilátástalan helyzetben, csapadékvíz- és út-ügyben a szerencsétlen állampolgárok gyermekük tanárának írnak. Persze, jól tudják, hogy a pedagógus valójában nem tudja megol­dani a dolgot. De legalább meghallgatja őket... az oktatás, a pedagógusok de a szemetet maguk hordják változatlanul. A t­­v helyzetét. (A miniszter el- A spray-os palackokat, a kiürült ecetes flako­­t. Horváth Mária A tanárnő meglepően lehangolt volt. Képte­lenségnek tartotta ráhangolódni a témára. Kér­deztem, mi bántja? Erre szó nélkül elém tett egy kézzel írott levelet: „Kedves Tanárnő! Iga­zolom, hogy kislányom 1989. május 17-én szerdán és 18-án csütörtökön a Szekszárd-sző­­lőhegyi árvíz miatt nem tudott iskolába menni. A kedden éjjel lezúduló eső elöntötte családi házunkat és udvarunkat 1,5-2 méter magasság­ban. Az egész család — férjem, a három gyerek és én — vödröztük a vizet, majd két tűzoltóautó is segített Hajnali négy órakor fektettem le a két kisebb gyereket csurom átázva. Mindkettő másnapra belázasodott... A levél valóban döbbenetes, s az ember hi­tetlenkedve olvasná, ha nem ismerné azt a csa­ládiházas környéket, nem tudná, hogy nagyobb esők idején szinte megközelíthetetlen a megye­­székhely e lakótelepe. Ha nem tudná, hogy a postás se jár be, hanem a főút mellett elhelye­zett „támponti levélszekrénybe” dobja az oda szóló küldeményeket. De mindezt nagyon jól tudjuk. Azzal együtt is, hogy jó tizenévvel eze­lőtt fölszólították az ott élőket, vegyék meg a szemetes kukákat, hogy m­egoldódhassék végre a szemét elszállítása. Szerencsére az egyik élel­mes lakó — aki út és egyéb más ügyben már annyiszor eljárt a tanácsnál — megérdeklődte, vajon valóban elszállítják-e a szemetet? Vajon a kukáskocsik vállalkoznak-e az úttalan utak rendszeres megtételére? Nem vállalkoztak, mert nem is vállalkozhattak, így nem vettek drága kukákat a lakók, akik így utólag mázlis­táknak is tekinthetők, hiszen nem dobták ki fö­löslegesen pénzüket az ablakon. Na, a szemetet zsákokba rakták, s maguk hordták a szemétte­lepre, ahol valamennyit fizetniük kellett az el­helyezésért. Most már ez utóbbi nem áll fent, de a szemetet maguk hordják változatlanul. A spray-os palackokat, a kiürült ecetes flako­­ t. Horváth Máriay

Next