Dátum, 1989. június (1. évfolyam, 24-49. szám)
1989-06-01 / 24. szám
Sztrájk a kaposvári Táncsics gimnáziumban folytatás az 1. oldalról Kiss Zoltánnal, a gimnázium Apáczai-díjas pedagógusával beszélgetünk. Első munkahelye a gimnázium, ahol 1955 óta tanít. A fizetésről bárkit is kérdezni illetlenség, de most nem kerülhetem el Ma koP °tt tovább nők levele is, amiben tudósítják kollégáikat, hogy a következő — szeptemberre tervezett — sztrájkhoz ők is csatlakoznak. — Tizenháromezer-egyszáz kácsú gimnázium tantestületén havi bruttó bérem — mondja a nyugdíj előtt álló tanár, akinek munkáját a pedagógusoknak adható legmagasabb kitüntetéssel ismerték el. — A három és fél évtized alkalmas a viszonyításra is. A többi szellemi dolgozóhoz képest mindig kevés volt a tanárok fizetése, vagy folyamatosan küzdöttük le a jelenlegi szintre? — Amikor munkába álltam ezernégy forint volt a bérem, amit akkor is a nemzet szégyenének tekintettünk, de abból öt havi albérletemet tudtam kifizetni. Aki ismeri a mai albérletárakat, annak nem kell magyaráznom, hogy mit ér a mai bérem. Közben táviratokat hoznak. A nágocsi általános iskola tantestülete gratulált, a kaposvári 503-as szakmunkásképző tantestülete kíván eredményeket, majd előkerül a helyi MiniAztán egy telefon nyomán kiderül, hogy a csurgói általános iskolában kétórás, a gimnáziumban egésznapos sztrájkkal csatlakoznak a kaposváriakhoz, és hír érkezik arról is, hogy pénteken a bonyhádi általános iskolákban lesz hasonló akció. Lassan telik az idő. A pedagógusok téblábolnak, nem találják helyüket. Szokatlan e délelőtti órákban, hogy nem a katedrán teljesítik szép hivatásuk előírta munkájukat, hanem — igaz, a szebb jövő érdekében, de — mégis csak tétlenkednek. Az újságíró is vár. Talán arra, hogy a hivatalos vezetés, az oktatásirányítás részéről is érkezik valaki, aki tárgyal a tanárokkal, próbálja győzködni, vagy megérteni őket, aki tolmácsolja „felfelé” gondjaikat Mert a művelődési miniszter — mint hétfőn elmondta — még mindig nem kapta meg a kaposváriak három hete feladott levelét Kaposvár, 1989. május 31. Tamási János fotók: Czakó Sándor Time — avagy Itt az idő? Sztrájkotok 2 Fészek — Dombóváron Bosszantó dolog, ha az embernek kilométereket kell autóznia, hogy az alapvető beszerzési cikkeken kívül kedvére való árut találjon háztartásába. Ez főleg vidéki létünk közellátásának jellemzője. Nos, a dombóváriak a jövőben minden bizonnyal kevesebbet fognak autózni és bosszankodni, mert május 31-én birtokukba vehették az ország tizenhetedik Fészek áruházát Mint azt Kabács Béla, a vállalat vezetője elmondta a tüzép kész áruház-hálózattal várja a magyar gazdasági élet fellendülését. E program részeként, a Magyar Hitelbank segítségével építették fel alig tizennégy hónap alatt a dombóvárit a tüzép területén, tizenegy millió forintos beruházással. A szakmai megnyitón az áruház csodálatosan feltöltve, kurrens áruk tömegével lepte meg a meghívottakat — Vajon meddig lesz ez így? — kérdeztem Gálosi Gyulát, a tüzép-telep áruházért felelős igazgatóhelyettesét. — Várhatóan a nyitás napján már kiürítik vevőink az áruházat, mert jónéhány hiánycikk kapható nálunk, de egy héten belül ismét teljes készlettel, folyamatosan tudjuk kielégíteni kedves vásárlóink igényeit. — Úgy érzem, a környék hasonló egységeinél olcsóbbak vagyunk, de másban is igyekszünk vevőink kedvében járni, például kérdőíveket küldtünk szét nyitás előtt és így került sor egy horgászcikk-sarok berendezésére is. — Ez egy régi-új kereskedői stílust enged feltételezni... — Valóban — kapcsolódik be a beszélgetésbe Rabb Győző áruházigazgató — az a célunk, hogy a vevő igényeit a legjobban kielégítsük és ezt nemcsak az udvarias kiszolgálás, hanem az előjegyzési rendszer is segíti. Keresnyei János Új áruház, új stílus ' Tenni, tenni kell! Szeretek Bonyhádon a Perczel kertben sétálni. Emlékeztet az én régi erdőmre. Ahogy a könyvtárhoz érek, megdöbbentő kép fogad. A szemétgyűjtők a földön hevernek, a szemét szanaszéjjel. A sétámból munka lett. Lehajolok, fölveszem az egyik gyűjtőt, majd a másikat. A széthullott szemetet meg összekotrom. Az utcáról hangos nevetést hallok — nézzétek, egy kukás! Majd az egyik fiatalember rágyújt a dobozában levő utolsó cigarettájára. A dobozt összegyűrve bedobja a parkba. Odalépek, Uram, a szemét helye a kukában van. Szó nélkül átlép a parkba és az összegyűrt dobozt beledobja a gyűjtőbe. Az arcán látom, hogy szégyenkezik. A kis csoport elindul. Most már nem nevetnek. Bízom benne, hogy tanultak ebből a Leülök az egyik padra és elgondolkozom. Visszaperegnek előttem két évtized képei. Tíz éves voltam, mikor elhatároztam, hogy természetvédő leszek. Nagyon sokat gyalogoltam, erdőn, mezőn, folyóparton, s azért küzdöttem, hogy az ember oktalanul ne pusztítsa a természetet. Bejelentéseket tettem, de, sajnos, nagyon sokszor süket fülekre találtam. Gomba módra szaporodnak a különböző egyesületek, körök. Tüntetéseket szerveznek, tiltakozó leveleket fogalmaznak. Nagyon szép dolog akarni valamit, de „nem elég akarni, termi, tenni kell” írta Váczi, mondom én is. Nem azon kell felháborodni, hogy nem engedik be a környezetvédő csoportokat a bős-nagymarosi építkezések területére, hanem hogy a kirándulók mennyi és mennyi szemetet hagynak maguk után, hogy a Balaton és a Velencei-tó szemétgyűjtőhely lett, hogy Dombóvár-Alsó és Kapospula állomások között nem lehet kihajolni a vonat ablakán, mert a vasútpart bűzlik a rothadó szeméttől, hogy az erdőben miért kell még mindig agyoncsapott hüllőket és kétéltűeket találni, hogy a védett állatok és növények még mindig miért lesznek a kirándulók áldozatává. A jövő érdekében felszólítok minden józanul gondolkodó állampolgárt, tegyünk a természet védelme érdekében, és most, mert holnap már késő lesz. Mentsük, ami még menthető. MENTSÜK MEG JÖVŐNKET! Koleszár László^ Katonák az állami gondozottakért Segítséget várnak Több éves, szép hagyományt ápol a Tolna Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság Csébyfiúk Néphadseregi Ifjúsági Szövetségének Alapszervezete. Még 1981-ben kezdődött, egy apró ponttal az akcióprogramban: „A hőgyészi gyermekotthonban élő gyermekek patronálása”. Karácsonyra, gyermeknapra elhoztak néhány gyereket, játék- és könyvgyűjtési akciót szerveztek. Aztán egyre több gyereket hoztak, egyre több programot szerveztek. Volt Szekszárdon laktanya- és üzemlátogatás, bajai kirándulás, Dunaföldváron motorcsónakázás. Alkalmanként 100—150 gyerekkel részt vettek a KISZ KB által rendezett központi fenyőünnepeken is, 1986-ban a Fővárosi Nagycirkuszban, ’87-ben pedig a Lőrinci Sportcsarnokban, ahová az egész országból hívták az állami gondozottakat. Lassan kialakult a KIEG-esek és a gyerekek között egy közvetlen, szinte baráti kapcsolat. Ezért, amikor kiderült, hogy a központi ünnepségeknek — anyagiak híján — vége, az akkori alapszervezeti titkár, Jendrolovits Gábor főhadnagy vállalta: 1988-ban ők rendezik a fenyőünnepet a Tolna megyében található 5 nevelőotthon lakói részére. A sok munka és szervezés eredménye: 1988 decemberében mintegy 400 gyerek a Babits Művelődési Központban, ahol találkozhattak Halász Jutkával és a 100 Folk Celsiussal, nevethettek Straub Dezső és Forgács Gábor műsorán. Volt disco a nagyoknak, játszóház a kicsiknek, sok-sok édesség, ajándék, és persze megjött a Télapó is. Bizonyára felmerül a kérdés: miből finanszírozza ezeket a programokat egy alig 20 fős alapszervezet? Saját erőből ez nem valósulhatott volna meg, ezért felkeresték a megyében lévő vállalatok, intézmények, gazdálkodó szervezetek vezetőit, anyagi és egyéb támogatást kérve. Kérésük mindenütt meghallgatásra talált, amiért ezúton nevükben is köszönetet mondunk. Most is készülnek. Pótgyermeknapot szerveznek június 4-én a városi sporttelepen és Őcsényben, a repülőtéren, mintegy 200 gyerek részvételével. És szeretnék ebben az évben is megrendezni a fenyőünnepséget, amihez várják a vállalatok, gazdálkodó szervek, intézmények segítségét, támogatását Az állami gondozott gyermekek részére befolyt összeget a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet kezeli, bankszámlaszámuk: „840—416391 TÉLAPÓ”. Kérjük, akik tudnak, segítsenek. Hiszen ezek a gyerekek egyszer kikerülnek az intézet falai közül. Itt fognak élni, dolgozni közöttünk. Nem mindegy, hogyan. DÁTUM KÜLÖNLEGES HITELAKCIÓ május 29-től június 10-ig ELŐLEG NÉLKÜL 1989. június 1. A KONZUM A KAMAT EGYNEGYEDÉT’ ÁTVÁLLALJA! A Konzum (Pécs, Kossuth tér) iparcikk- és ruházati kínálatából 5—50 000 Ft-ig hitelképes Baranya megyei vásárlóink bármely árucikket otthonukba vihetnek Ügyintézés az Áruház II. emeletén Számoljanak velünk...