Dátum, 1989. június (1. évfolyam, 24-49. szám)

1989-06-01 / 24. szám

Sztrájk a kaposvári Táncsics gimnáziumban folytatás az 1. oldal­ról Kiss Zoltánnal, a gimnázium Apác­­zai-díjas pedagógu­sával beszélgetünk. Első munkahelye a gimnázium, ahol 1955 óta tanít. A fi­zetésről bárkit is kérdezni illetlenség, de most nem kerül­hetem el Ma koP °tt tovább nők levele is, amiben tudósítják kollégáikat, hogy a következő — szeptemberre tervezett — sztrájkhoz ők is csatlakoznak. — Tizenháromezer-egyszáz kácsú gimnázium tantestületé­n havi bruttó bérem — mondja a nyugdíj előtt álló tanár, aki­nek munkáját a pedagógusok­nak adható legmagasabb kitün­tetéssel ismerték el. — A három és fél évtized alkalmas a viszonyításra is. A többi szellemi dolgozóhoz képest mindig kevés volt a ta­nárok fizetése, vagy folyama­tosan küzdöttük le a jelenlegi szintre? — Amikor munkába álltam ezernégy forint volt a bérem, amit akkor is a nemzet szé­gyenének tekintettünk, de ab­ból öt havi albérletemet tudtam kifizetni. Aki ismeri a mai al­bérletárakat, annak nem kell magyaráznom, hogy mit ér a mai bérem. Közben táviratokat hoznak. A nágocsi általános iskola tan­testülete gratulált, a kaposvári 503-as szakmunkásképző tan­testülete kíván eredményeket, majd előkerül a helyi Mini­Aztán egy telefon nyomán ki­derül, hogy a csurgói általános iskolában kétórás, a gimná­ziumban egésznapos sztrájkkal csatlakoznak a kaposváriak­hoz, és hír érkezik arról is, hogy pénteken a bonyhádi álta­lános iskolákban lesz hasonló akció. Lassan telik az idő. A peda­gógusok téblábolnak, nem ta­lálják helyüket. Szokatlan e dé­lelőtti órákban, hogy nem a ka­tedrán teljesítik szép hivatásuk előírta munkájukat, hanem — igaz, a szebb jövő érdekében, de — mégis csak tétlenkednek. Az újságíró is vár. Talán ar­ra, hogy a hivatalos vezetés, az oktatásirányítás részéről is ér­kezik valaki, aki tárgyal a taná­rokkal, próbálja győzködni, vagy megérteni őket, aki tolmácsolja „felfelé” gondjai­kat Mert a művelődési miniszter — mint hétfőn elmondta — még mindig nem kapta meg a kaposváriak három hete fel­adott levelét Kaposvár, 1989. május 31. Tamási János fotók: Czakó Sándor Time — avagy Itt az idő? Sztrájkotok 2 Fészek — Dombóváron Bosszantó dolog, ha az em­bernek kilométereket kell au­tóznia, hogy az alapvető be­szerzési cikkeken kívül kedvé­re való árut találjon háztartásá­ba. Ez főleg vidéki létünk közellátásának jellemzője. Nos, a dombóváriak a jövőben minden bizonnyal kevesebbet fognak autózni és bosszankod­ni, mert május 31-én birtokuk­ba vehették az ország tizenhe­tedik Fészek áruházát Mint azt Kabács Béla, a vállalat vezető­je elmondta a tüzép kész áruház-hálózattal várja a ma­gyar gazdasági élet fellendülé­sét. E program részeként, a Ma­gyar Hitelbank segítségével építették fel alig tizennégy hó­nap alatt a dombóvárit a tüzép területén, tizenegy millió forin­tos beruházással. A szakmai megnyitón az áruház csodálatosan feltöltve, kurrens áruk tömegével lepte meg a meghívottakat — Vajon meddig lesz ez így? — kérdez­tem Gálosi Gyulát, a tüzép-te­­lep áruházért felelős igazgató­­helyettesét. — Várhatóan a nyitás nap­ján már kiürítik vevőink az áru­házat, mert jónéhány hiánycikk kapható nálunk, de egy héten belül ismét teljes készlettel, fo­lyamatosan tudjuk kielégíteni kedves vásárlóink igényeit. — Úgy érzem, a környék hasonló egységeinél olcsóbbak va­gyunk, de másban is igyek­szünk vevőink kedvében járni, például kérdőíveket küldtünk szét nyitás előtt és így került sor egy horgászcikk-sarok be­rendezésére is. — Ez egy régi-új kereske­dői stílust enged feltételezni... — Valóban — kapcsolódik be a beszélgetésbe Rabb Győző áruházigazgató — az a célunk, hogy a vevő igényeit a legjob­ban kielégítsük és ezt nemcsak az udvarias kiszolgálás, hanem az előjegyzési rendszer is segí­ti. Keresnyei János Új áruház, új stílus ' Tenni, tenni kell! Szeretek Bonyhádon a Perczel kertben sétálni. Emlékeztet az én régi erdőmre. Ahogy a könyv­tárhoz érek, megdöbbentő kép fo­gad. A szemétgyűjtők a földön hevernek, a szemét szanaszéjjel. A sétámból munka lett. Lehajo­lok, fölveszem az egyik gyűjtőt, majd a másikat. A széthullott sze­metet meg összekotrom. Az utcá­ról hangos nevetést hallok — néz­zétek, egy kukás! Majd az egyik fiatalember rágyújt a dobozában levő utolsó cigarettájára. A do­bozt összegyűrve bedobja a park­ba. Odalépek, Uram, a szemét helye a kuká­ban van. Szó nélkül átlép a parkba és az összegyűrt dobozt beledobja a gyűjtőbe. Az arcán látom, hogy szégyenkezik. A kis csoport elin­dul. Most már nem nevetnek. Bí­zom benne, hogy tanultak ebből a Leülök az egyik padra és el­gondolkozom. Visszaperegnek előttem két évtized képei. Tíz éves voltam, mikor elhatároztam, hogy természetvédő leszek. Na­gyon sokat gyalogoltam, erdőn, mezőn, folyóparton, s azért küz­döttem, hogy az ember oktalanul ne pusztítsa a természetet. Beje­lentéseket tettem, de, sajnos, na­gyon sokszor süket fülekre talál­tam. Gomba módra szaporodnak a különböző egyesületek, körök. Tüntetéseket szerveznek, tiltako­zó leveleket fogalmaznak. Na­gyon szép dolog akarni valamit, de „nem elég akarni, termi, tenni kell” írta Váczi, mondom én is. Nem azon kell felháborodni, hogy nem engedik be a környezetvédő csoportokat a bős-nagymarosi építkezések területére, hanem hogy a kirándulók mennyi és mennyi szemetet hagynak maguk után, hogy a Balaton és a Velen­cei-tó szemétgyűjtőhely lett, hogy Dombóvár-Alsó és Kapospula ál­lomások között nem lehet kihajol­ni a vonat ablakán, mert a vasút­­part bűzlik a rothadó szeméttől, hogy az erdőben miért kell még mindig agyoncsapott hüllőket és kétéltűeket találni, hogy a védett állatok és növények még mindig miért lesznek a kirándulók áldo­zatává. A jövő érdekében felszólítok minden józanul gondolkodó ál­lampolgárt, tegyünk a természet védelme érdekében, és most, mert holnap már késő lesz. Mentsük, ami még menthető. MENTSÜK MEG JÖVŐN­KET! Koleszár László^ Katonák az állami gondozottakért Segítséget várnak Több éves, szép hagyo­mányt ápol a Tolna Megyei Hadkiegészítési és Területvé­delmi Parancsnokság Cséby­­fiúk Néphadseregi Ifjúsági Szövetségének Alapszervezete. Még 1981-ben kezdődött, egy apró ponttal az akció­­programban: „A hőgyészi gyer­mekotthonban élő gyermekek patronálása”. Karácsonyra, gyermeknapra elhoztak néhány gyereket, játék- és könyvgyűj­tési akciót szerveztek. Aztán egyre több gyereket hoztak, egyre több programot szervez­tek. Volt Szekszárdon laktanya- és üzemlátogatás, bajai kirán­dulás, Dunaföldváron motor­csónakázás. Alkalmanként 100—150 gyerekkel részt vet­tek a KISZ KB által rendezett központi fenyőünnepeken is, 1986-ban a Fővárosi Nagycir­kuszban, ’87-ben pedig a Lő­rinci Sportcsarnokban, ahová az egész országból hívták az ál­lami gondozottakat. Lassan ki­alakult a KIEG-esek és a gyere­kek között egy közvetlen, szin­te baráti kapcsolat. Ezért, amikor kiderült, hogy a köz­ponti ünnepségeknek — anya­giak híján — vége, az akkori alapszervezeti titkár, Jendrolo­­vits Gábor főhadnagy vállalta: 1988-ban ők rendezik a fenyő­ünnepet a Tolna megyében ta­lálható 5 nevelőotthon lakói részére. A sok munka és szer­vezés eredménye: 1988 decem­berében mintegy 400 gyerek a Babits Művelődési Központ­ban, ahol találkozhattak Halász Jutkával és a 100 Folk Celsius­­sal, nevethettek Straub Dezső és Forgács Gábor műsorán. Volt disco a nagyoknak, játszó­ház a kicsiknek, sok-sok édes­ség, ajándék, és persze megjött a Télapó is. Bizonyára felmerül a kér­dés: miből finanszírozza ezeket a programokat egy alig 20 fős alapszervezet? Saját erőből ez nem valósulhatott volna meg, ezért felkeresték a megyében lévő vállalatok, intézmények, gazdálkodó szervezetek veze­tőit, anyagi és egyéb támoga­tást kérve. Kérésük mindenütt meghallgatásra talált, amiért ezúton nevükben is köszönetet mondunk. Most is készülnek. Pót­­gyermeknapot szerveznek júni­us 4-én a városi sporttelepen és Őcsényben, a repülőtéren, mintegy 200 gyerek részvételé­vel. És szeretnék ebben az év­ben is megrendezni a fenyőün­nepséget, amihez várják a vál­lalatok, gazdálkodó szervek, intézmények segítségét, támo­gatását Az állami gondozott gyermekek részére befolyt összeget a Gyermek- és Ifjú­ságvédő Intézet kezeli, bank­számlaszámuk: „840—416391­­ TÉLAPÓ”. Kérjük, akik tudnak, segít­senek. Hiszen ezek a gyerekek egyszer kikerülnek az intézet falai közül. Itt fognak élni, dol­gozni közöttünk. Nem mind­egy, hogyan. DÁTUM KÜLÖNLEGES HITELAKCIÓ május 29-től június 10-ig ELŐLEG NÉLKÜL 1989. június 1. A KONZUM A KAMAT EGYNEGYEDÉT’ ÁTVÁLLALJA! A Konzum (Pécs, Kossuth tér) iparcikk- és ruházati kínálatából 5—50 000 Ft-ig hitelképes Baranya megyei vásárlóink bármely árucikket otthonukba vihetnek Ügyintézés az Áruház II. emeletén Számoljanak velünk...

Next