Dátum, 1989. augusztus (1. évfolyam, 76-102. szám)

1989-08-01 / 76. szám

SZABADELVŰ POLITIKAI NAPILAP 19­8­9V­III1 K­EDD 0 T 1/76. » S MOST A DOLOGRA « ARA: 4.80 Ft Sem kapitány, sem csíny­tevő nem voltam! (Válaszlevél a 4. oldalon) Péter Szigfrid cáfolata: (ÖN)ÉGETŐ KÉRDÉSEK Böngészem, lapozom az újságot. Felfigyelek az első hírre: Vácon, a börtönben egy elítélt nit­­ro-oldatot csempészett munkahelyéről a körlet­be, amit magára öntött és meggyújtott. Azért tette mindezt, hogy tiltakozzon a szigorított őri­zet igazságtalansága ellen. Tovább lapozva ol­vasom: Billy Graham egyesült államokbeli tiszteletes a Népstadionban prédikációt tart. Cí­me: Válaszd az életet! A két hír lassan kavarog­ni kezd bennem és töprengeni kell. Visszalapozok az első hírhez. Megtudom, hogy az elítéltet Kalányos Sándornak hívták. Neve után ítélve nemzetiségi volt abból a nép­csoportból, amelyet sokan csak megkülönböz­tető jelzővel együtt tudnak említeni. Kiderül, hogy ez az ember krisztusi szerepre vállalko­zott Szörnyű halálával társai sorsán kívánt ja­vítani, így kívánt üzenni a külvilágnak, hogy „odabent” baj van. Mondom, üzent, mert a cikkből az is kiderül, hogy a váci fegyház szi­gorított őrizetesei már több levelet írtak az igazságügyi szervekhez, amelyben kérték a szi­gorított őrizet haladéktalan megszüntetését. Miután kérésükre nem történt érdemi intézke­dés, újabb levelet írtak a Magyar Nemzet fő­­szerkesztőjének, de ez a levél csak egy hónap után, elkésve ért a szerkesztőségbe. Jó lenne, ha le tudnám magamról rázni ezt a hírt, mint kutya a vizet. Fal felé fordulni és aludni, mondván, a bűnözés az más, azzal nem kell foglalkozni. Vannak erre illetékesek bőven. Csak túl elevenen él még bennem a Richter ügy, amely néhány éve öt ember halálával vég­ződött. A szomorú eset ugyancsak a hazai bün­tetésvégrehajtási intézményben játszódott le. Kínos napokat élt át annak idején a büntetés­végrehajtás, de hála a „Kék fény” akkori stábjá­nak, sikerült a közvéleményt elaltatni. Minden követ megmozgattak, hogy Richtert elvete­mült, javíthatatlan bűnözőnek állítsák be. Né­hány hét, illetve hónap elteltével azonban a né­hai Magyar Ifjúság hasábjain terjedelmes írás­ban olvashattunk az esetről. És aki kicsit tudott olvasni a sorok között, az rájöhetett arra, mi is játszódott le a börtönben. Ráadásul úgy tudjuk, hogy a büntetésvégre­hajtás célja nem a büntetés, hanem a nevelés. Ha ezt komolyan kell vennünk, akkor ma már talán nyíltan kimondhatjuk, hogy ez a nevelési forma akkor teljes csődöt mondott. Richter ese­tében egy garázdából sikerült többrendbeli gyilkost nevelni. Ezt tényként kell kezelni, ha tetszik, ha nem! Azért feszegetem mindazt, mert ha a Richter-ügyből levonjuk a megfelelő konzekvenciát, akkor nagyon valószínű, hogy ma nincs Kalányos ügy sem. Sajnos, nem tudjuk, mit követett el Kalányos Sándor. Milyen vétségben volt bűnös. Ez már nem is fontos. Feltételezem, hogy nem volt ma­gasabb iskolai végzettsége. Nem tanult szocio­lógiát és etikát. Egy dologban azonban bizo­nyos vagyok: nevelhető, jobb sorsra érdemes ember volt, ha társaiért aggódva tudott meghal­ni. Bármit közölhet róla a hivatalos jelentés, ezt már nem lehet tőle elvitatni. A hírből kiderül, a büntetésvégrehajtás ille­tékesei beismerték, hogy a szigorított őrizet — amelyet 1974-ben vezettek be — nem érte el célját. Felvetődik a kérdés, ha ezt tudták, miért kellett vele megvárni ezt az elszomorító tragé­diát, amely során két másik fogoly is öngyil­­kosságot kísérelt meg, a további szigorított őri­zetesek jelentős része pedig éhségsztrájkba kezdett? Az egész felháborító esetben az a leg­megdöbbentőbb, hogy a Magyar Nemzet mun­katársának, Balla Péternek nyilatkozó dr. Kun László a sajnálatos eseményeket véletlenszerű­nek minősítette. Nem tudom az eseményeknek mi lesz a vég­ső kimenetele, milyen eredménnyel zárul majd a vizsgálat Szeretnénk remélni azt, hogy a fog­lyok nevelésében és igazságszolgáltatási rend­szerünkben gyökeres változások következnek be. Talán érdemes volna elgondolkodni azon — éppen Graham tiszteletes hatásos szereplésén okulva —, hogy a büntetésvégrehajtás illeté­kesei az egyházak vezetőivel együtt próbálja­nak meg megfelelő nevelési módszereket ki­dolgozni a kisiklott sorsú emberek megsegíté­sére, nevelésére. Külföldi példák legalábbis azt igazolják: az egyházak karitatív közreműködé­se révén jó eredményeket sikerült elérni ezen a téren. Erre annál is inkább szükség van, mert, mint tudjuk, a bűnözés évek óta emelkedőben van. A lakosság jelentős része szociális gon­dokkal küzd. Az ország pedig nem nélkülözhe­ti a hozzáértők segítségét semmilyen téren. —Balázs— Moldován kívánságok Megyünk, ha nem javul ügyünk A Moldáviai Népfront nevű szervezet egyik aktivistája sze­rint mintegy harmincezren tün­tettek vasárnap Kisinyovban, Szovjet-Moldávia fővárosában a nyelvi önállóságért. A meg­mozdulásra a moldáviai szovjet tagköztársaság létrehozásának közelgő — augusztus másodi­kén esedékes — 40. évforduló­ja adott alkalmat. A gyűlés ro­mán zászlókat lengető résztve­vői azt követelték a jövő hó­napban összeülő kisinyovi parlamenttől, hogy a moldo­vánt, amely a román nyelv egyik dialektusa, nyilvánítsák a köztársaság hivatalos nyelvé­vé, s egyben értelemszerűen térjenek vissza a latinbetűs írásra. „Ha a moldáviai Legfel­sőbb Tanács nem teljesíti köve­telésünket, akkor két lehetőség közül választhatunk. Az első az általános sztrájk, a második an­nak kinyilvánítása, hogy nem látjuk értelmét a Szovjetunión belül maradásnak” — mondta a Reuternek Jurij Roska, a meg­mozdulás egyik szervezője. Halál Vuhanban A kínai Vuhanban szomba­ton kivégeztek két halálraítél­tet. Azzal vádolták őket, hogy a május-júniusi diákmegmozdu­lások­ idején fegyvereket sze­reztek, és két embert megöltek. Egy személy felfüggesztett ha­lálos ítéletet kapott, két másikat pedig életfogytiglani börtönre ítéltek amiatt, mert — az ítélet szerint — részt vettek kato­nákkal és rendőrökkel vívott összecsapásokban, kormányza­ti épületeket támadtak meg, fegyvereket loptak és embere­ket öltek. Vadászzsákmány — nemcsak vadászoknak Hány bakot lőtt Aczél György? A vadászati naplót nem nézhettük meg Már jó két hét óta rend­szeresen kerestem telefonon Böröczky Kornélt, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság igazga­tóhelyettesét. Minden alkalom­mal azt az üzenetet hagytam: kérem, hogy szíveskedjen visszahívni. Nem szíveskedett. Amikor végre sikerült elérnem, azt mondta — meglehetősen ingerült hangon — hogy ugyan egyetlen üzenetet kapott, ám ő „csak úgy” miért hívott volna föl? (Valóban, miért?) Megbeszéltünk egy találko­zót kint a Gemencben. A so­rompónál tudtak érkezésemről, nyomban be is engedtek. El is igazítottak, hogy melyik épü­letbe menjek. Amikor belép­tem, Böröczky Kornél megle­petten nézett, s megkérdezte, hogyan jöttem be... ugyanis őt nem értesítették, hogy behaj­tottam a gazdaság területére. Megkérdeztem, hogy ez miért baj, hiszen autóval még két percig sem tart az út a sorom­pótól a szép küllemű házig. „Talán baj történhetett volna?” — érdeklődtem. — Kint vártam volna az épület előtt — így a válasz. Ezek után pedig következ­zék a beszélgetés, melyben Bö­röczky Kornél szavait szó sze­rint közöljük. Ez ellenőrizhető, hiszen ő is, én is magnóra rög­zítettük az elmondottakat . Társadalmi vitára bocsá­tották a vadászati törvényterve­zetet. Egyebek között ez az apropója, hogy megkérdezem. Ön szerint mi lesz azokkal a te­rületekkel, melyeket a vadász­­társaságoktól hatalmi szóval el­vettek? — Nincs olyan, hogy vala­kitől elvettünk volna... És nem az Egyetértés vadásztársaság nevében vették el. — Nem is az Egyetértés ne­vében. Én nem azt mondtam. — És nem az ő érdekében. — Hanem? — Hanem a Duna-ártéri szarvasnak az érdekében. Azt tudni kell, hogy a szarvasnak van egy bizonyos mozgástere. Azért alakult ki ez a terület úgy, hogy a jugoszláv határtól egé­szen Kalocsáig egyben. Mert még ez is kicsi. Egy szarvasnak a mozgáskörlete a legújabb föl­mérések szerint 150—200 kilo­méter. Hogy miért volt erre szükség? Nagyon egyszerű. A hetvenes évek vége felé a bogyiszlói község területén, ahol egy vadásztársaság műkö­dik, egy délután, válogatás nél­kül, az ott alkalmazásban levő hivatásos vadász hat szarvasbi­kát lőtt agyon.­­ Akkor hadd kérdezzem meg, hogy május közepén, amikor Aczél György járt itt Gemencben — azt beszélik — két nap alatt tizenhat őzbakot lőtt le. — Mikor volt? — Május közepén. — 1989? — Igen... — Nagyon rossz az infor­mációja. Mert Aczél György nem járt nálunk. Ez tévedés. — Akkor miért hallani több helyen is ezt? És nem az utcán, hanem a vadászok körében. — Hogy ezt honnét szedik, és hogy honnét szedte, vagy kapta ezt az értesülést, azt én nem tudom. De Aczél György idén — sem májusban, sem ja­nuárban — nem járt itt — Nem lehet akkor, hogy az eset egy másik vezetővel történt meg? — Nem történhetett meg. — A kilövéseket a vadásza­ti naplóba bejegyzik. — Természetesen. Minden­kinek a terítékét, amit meglőtt, legyen az egy malac, egy süldő, vagy egy kan, vagy egy őzbak, vagy egy szarvasbika, az mind pontosan jegyezve van. — Tehát jelezve a terület, az illető neve... — Pontosan... — A beszélgetés végén megmutatja a vadászati naplót? — Nem mutatom meg. — Mert? — Azért, mert ez nem az új­ságra tartozik... Abban a pilla­natban, amikor fölmegy és a Mezőgazdasági Minisztérium Erdészeti és Faipari Hivatal utasítást ad, hogy mi a lőjegy­­zetünket mutassuk meg, min­den további nélkül. Ez termé­szetes. — És olyan előfordult né­hány évvel ezelőtt, hogy Gás­pár Sándor egy alkalommal itt többszáz fácánt lőtt? — Javaslom, hogy olvassa el a Bácskapocs című újságot. — Azért szíveskedjen ne­kem erre válaszolni. — Abban minden le van ír­va. — Tehát nem válaszol? — Nem. — Akkor ezt a beszélgetést közlöm a lapomban, hiszen más újságból nem szerzek in­formációt. És Öntől szerettem volna ezt hallani. folytatás a 3. oldalon Vajdasági nyomaték kormányhoz a kormány ellen Az újvidék melletti Gradi­­novcin nagygyűlést tartottak öt vajdasági falu parasztgazdái és felhívással fordultak az ország mezőgazdasági dolgozóihoz, hogy augusztus 28-án Belgrád­­ban országos összejövetelen tiltakozzanak az Ante Marko­­vics vezette jugoszláv kormány agrárpolitikája ellen. Javasolták, hogy a nagysza­bású megmozdulásra a földmű­vesek ne vonattal, gépkocsikon és autóbuszokon utazzanak a fővárosba, hanem, aki csak te­heti traktorral, kombájnnal és más mezőgéppel vonuljon fel, hogy így még nagyobb nyoma­tékkal fejezzék ki elégedetlen­ségüket az élelemiszertermelők jelenlegi kedvezőtlen helyzete miatt. Felhívták a figyelmet arra, hogy az országban jelenleg 1 kg kenyér ára 3 kg búzáéval azonos. Bejelentették, ha sür­gősen nem változtatnak a hely­zeten, akkor beszüntetik a tej, a vágóállat és más termények szerződéses beadását.

Next