Dátum, 1990. április (2. évfolyam, 76-87. szám)
1990-04-02 / 76. szám
1990 A IV • 2 • HÉTFŐ 11/76.__________________»S MOST A DOLOGRA«_______________8,10 Ft SZABADELVŰ POLITIKAI NAPILAP' Fordult a kocka a Pintér Műveknél (Hogyan lett adósból hitelező? írásunk az 5. oldalon) Amikor a kettő meg kettő nem négy (Hátrányos helyzetű férfiak női szemmel a 8. oldalon) Hárman a hárompárti szövetségről A magyar politikai közéletben ki kell alakítani egy olyan politikai váltógazdaság feltételeit, amelynek - más országok gyakorlatához hasonlóan - akár egy párt, akár egy pártszövetség lehet a képviselője. Ebből az alapállásból kiindulva született meg az MDF, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt választási szövetsége - hangsúlyozta nyilatkozatában Antall József, a Magyar Demokrata Fórum elnöke. Kifejtette: ez a három párt már korábban is természetes szövetségese volt egymásnak, s számíthat az Európai Demokrata Pártok (EDU) tagságára és támogatására is. Mindezekre figyelemmel mindhárom párt - tiszteletben tartva saját helyi szervezeteik esetleges speciális érdekeit vagy politikai erőviszonyait - együttesen egymás jelöltjeinek támogatására szólította fel tagjait. Az MDF szeretné csökkenteni az elmúlt napokban kialakult, a választásokkal együttjáró feszültséget és a személyeskedéseket, a vádaskodásokat az objektív viták síkjára kívánja terelni. * Nem koalíciót, csupán választási szövetséget kötöttünk a Magyar Demokrata Fórummal és a Kereszténydemokrata Néppárttal. A szövetség csupán az április 8-i választás napjáig érvényes - jelentette ki Bejczy Sándor, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országos pártigazgatója rövid telefonnyilakozatában. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy e megállapodás nyomán nőnek a kisgazdapárt esélyei, s mandátumainak száma várhatóan jelentősen emelkedik majd. Arra a kérdésre, hogy kinek a kezdeményezésére jött létre a szövetség, a pártigazgató elmondta: előzetes egyeztetések nem voltak. Az utóbbi 24 órában történt telefonmegbeszélések eredményeként jutott a három párt vezetése arra az elhatározásra - a képviselőjelöltek százalékos szavazatarányának ismeretében -, hogy deklarálják azt a véleményüket, miszerint csak szövetség alkotásával lehet a már elért választási eredményeken is javítani. A döntéshez hozzájárult, hogy e pártok nagyjából azonos világnézeti elképzelést vallanak. * A választási szövetségre vonatkozó megállapodást kommentálva Füzessy Tibor, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke elmondta: az MDF-fel és a FKgP-vel létrejött megállapodás egyformán szolgálja mind a Magyar Demokrata Fórum, mind a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, mind a Kereszténydemokrata Néppárt érdekeit. Alkalmas arra, hogy a megállapodást aláíró pártok külön-külön is több parlamenti képviselőt juttassanak az Országházba az egyéni választókerületekből. Kiemelte, hogy nagy jelentőséget tulajdonít az egyezmény azon pontjának, amely felhívja a három párt szavazóit, hogy a választások második fordulójában is aktívan vegyenek részt A Kereszténydemokrata Néppárt főként Budapesten - ahol az egyéni választókerületekben viszonylag szerényebb eredményt ért el, vagyis jelöltjei sok helyen nem szerepelnek a második fordulóban - a pártra leadott szavazatokkal lényeges segítséget nyújthat a versenyben lévő szövetséges jelölteknek. Reflex-panoráma, panoráma-reflex Fotó: Czakó Lépések Toty-toty-toty, brukúkú, toty-toty-toty, brukúkú. Lépeget a hím galamb a platánfa kinyúló ágán, pár lépés jobbra, pár lépés vissza, aztán megint oda, megint vissza. Udvarlási szándék vezeti. Nem messze, még legalább öt hímtől egyformán tisztes távolban, a tojó, s most mindannyian az „aktuális” hímet figyelik. Igaz, némelyik úgy tesz, mintha csak az utcán járók érdekelnék, szeme sarkából azonban pontosan nyomon követi vetélytársa mesterkedéseit. Meglehet, azon nyomban ki is ötli a megfelelő „ellenszerre amit majd ő fog bevetni, ha rá kerül a sor az udvarlásban. Attól aztán szertefoszlik a kép, melyet a tojó erről a lehetséges„férjjelöltről” emlékezetében őriz, s a helyet az új, „rátermettebb” hím foglalja el. Vágyai szerint örökre, önhittségében megfeledkezik a kemény valóról, miszerint az ő „nyomós” udvarlási módszerei ellen is létezhet ellenszer. A hím a következő „versenytánc” után szabadon választott „gyakorlataid’ mutatja be. Célzási zsenijét fitogtatja. Amíg csak futja a „készletböL, szuperbiztos ...-kel minden egyes pottyantással eltalál egy alant haladó vagy várakozó járókelőt. A tojó elhomályosult szemmel azonnal „elfogul”, a hímek pedig bosszankodva konstatálják: ezt nem tudnák utána csinálni. Egykettő fontolóra veszi, hogy talán versenyre kelhet vele, de hamarosan el is vetik a lehetőséget. Ki tudja, találnának-e mindig annyi csipegetnivalót, hogy ekkora „készletre” tegyenek szert. Ahányan vannak, annyiféle tervet állítanak fel a tojó megnyerése érdekében. Az alkalmazandó módszereknek pedig egész garmadája vonul fel sebesen járó agyukban... Az idő sürget. Már a második hímen a sor. ö a gondos apa képében eldugott udvarokba, csendes kis parkokba csalja jövendőbelijét. Mindenütt bőven hever a kukorica. Igaz, nem kimondottan nekik készítették oda, de hát... kifigyel ilyen részletekre! Amikor azonban a gazdasszony söprűvel kergeti el őket, a tojó lesújtó pillantásából olvasva biztosra vesz: eljátszotta a lehetőséget... Porondon máris a következő. Toty-toty-toty, brukúkú, toty-toty-toty, brukйкř. Vajon kit választ a megkörnyékezett tojó? Mert hogy a „tavasztól” hajtva választania KELL, az kétségtelen. Ugyan, sikerül-e megtalálnia a legszimpatikusabb, leggondosabb, legrátermettebb galambtársat? És ha nem? Akkor bizony rusnya fiókák fognak kitollasodni az idei fészekben... Sebők Lili Tőkés László nyilatkozata Ceausescu meghalt, de szelleme tovább él Marosvásárhely tanulságai Folyó év március 21-én az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának szóvivője nyilatkozott az erdélyi, illetve marosvásárhelyi atrocitások ügyében. Az USA álláspontja, pozitív tartalma ellenére, alapvető tájékozatlanságról tanúskodik. Kétoldalú, kölcsönös erőszakos cselekményekről beszél, és mint ilyeneket ítéli el azokat, továbbá támogatásáról biztosítja Iliescu elnököt és a román kormányt a megbékélés és a közrend helyreállítása érdekében tett erőfeszítéseiért. Sajnálatos módon, ez esetben a romániai rendszernek újból sikerül félrevezetnie az USA jóhiszemű illetékeseit, azt a benyomást keltve, mintha a románok és a magyarok egyaránt felelősek volnának a Marosvásárhelyen történtekért. A valóság azonban az, hogy a jogaikért békésen és demokratikus eszközökkel harcoló magyarokat, felbujtatott román csőcselék támadta meg Marosvásárhelyen (Tirgu Mures) és Szatmáron (Satu Ма [UNK]е), vandál pusztítást végezve nemcsak a magyarság egyes intézményeinél (RMDSZ székháza, Református Egyházi Hivatal), hanem a magyar polgárok otthonaiban is. A terrortámadások során hivatalos közlés szerint három (valójában ennél több) ember meghalt, több mint háromszázan megsebesültek. A Ceausescu-korszakra emlékeztet a román kormány, a Nemzeti Parasztpárt, a Vatra Romaneasca egyesület és a mass media félretájékoztató gyakorlata, mely azt akarja elhitetni, hogy a magyar kisebbség, másfelől pedig Magyarország kormánya és Romániába látogató polgárai felelősek a kirobbant erőszakos cselekményekért. A decemberi felkelés idején ugyanígy érvelt Ceausescu is, aki egyébként mindvégig a nemzeti megosztásra alapozta kifinomult hintapolitikáját, és a magyar kisebbséget az ország „zsidóiként” játszotta ki a románsággal szemben. Pogromszerű események mentek végbe Marosvásárhelyen, melyeknek elkövetői kizárólag a vasgárdista és a ceausiszta szellemben feluszított románok, áldozatai pedig egyértelműen a kiszolgáltatott és megfélemlített magyarok, akik legfeljebb önvédelemből folyamodtak az erőszakhoz. A kormány, a hadsereg és a rendőrség viszont nemhogy a rendet és a megbékélést szolgálta volna, de tétovasággal, távolmaradásával és az események hamis beállítása által elősegítette a helyzet elmérgesedését, s csupán a drámai összecsapások után, megkésve intézkedett. Az ügy kivizsgálása szintén kétes értékűnek ígérkezik, miután a kormány már eleve a magyarokban jelölte meg a felelősöket, s tartózkodik a jobboldali román erők elítélésétől, szabad utat engedve az egész országban (sajtóban, televízióban, tüntetéseken) kibontakozó egyoldalú magyarellenes kampánynak. Ezzel szemben a magyar kisebbség nem kap teret a televízióban és a sajtóban álláspontja és a tények kimondására, több magyar és külföldi riporter testi bántalmazásban részesült. Az ellentétek és atrocitások szításának központi magva Erdély hovatartozásának kérdése. A magyar kisebbség individuális és kollektív jogainak követelése, másfelől Magyarország bármely, a romániai magyarságot támogató megnyilvánulása a román sovinizmus szemében egyaránt Erdély elszakítását célzó, szeparatista törekvésnek minősül. A Vatra Romaneasca és szövetségesei a román nép egyfajta Erdély-komplexusára építik magyarellenes, elnyomó, antidemokratikus jellegű manipulációikat. Teszik ezt annak ellenére, hogy a magyar kormány többszörösen deklarálta a határok tiszteletben tartását, másfelől a magyar kisebbségtől távol áll Erdély Romániától való elszakításának a szándéka. Az „erdélyi kártya” demagóg, diszkriminatív jellegű, politikai „adu” a román nacionalista, szélsőjobboldal kezében. Ennyi és nem több. (folytatás a 2. oldalon)