Dél-Kelet, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-12 / 1. szám

Vargabetűk Nyögve ø Szent Korona Kacsa Hócipő Vásárhelyi Tükör Lapozgató A magyar nép túróképessége határtalan. Az ország eladósítva és kifosztva. Több mint 20 milliárd dollár a hiteltartozásunk. Újabb és újabb milliárdok tűn­nek el Záhonynál, Tengiznél, milliók a hadiipar és hírszerzés kétes ügyeletei­ben, százezrek kerülnek a svájci bankokban levő magánszámlákra... Soha a magyar tö­rténelemben az uralkodó osztály így még "meg nem szedte magát a közpénzből, a közös nemzeti vagyonból, mint az utóbbi negyven év diktatú­rájában megtehették és teszik­ gátlástalanul, büntetlenül még ma is... A kor­mány az infláció megakadályozására mást sem tesz, mint a lakosságra terhe­li az újabb és újabb dollármilliárd adósságok örökségét. Úgy sanyargatja a nemzetet a könyörtelen adókkal, a drasztikus áremelésekkel, hogy közben a kiútról, a megoldásról egyetlen épkézláb gondolata, terve sincsen... Erről a hírről tényleg kizárólag a két fél, meg talán az Atyaisten tudhatja az igazságot, annyira titokban, a széles és a szűk nyilvánosság kizárásával tör­téntek az események! Tehát a lényeg: ha minden igaz, legszebb magyar kor­mánytagunk, modnhatni tárcásunk, már legalábbis az erősebb nem szerint, nem eszi többé az egyedül élő asszonyok sótlan kenyerét. Meg nem erősített információk szerint ugyanis újra boldog révbe evezett. Hogy ez a kikötő a há­zasság szent intézménye, avagy egy gyűrűváltás nélküli, csupán érzelmi szá­lakkal összekapcsolt boldog együttélés, mindezt sűrű homály fedi. A boldog kiválasztott, Csehák Judit oldalán nem más mint dr. Karvalics László, aki civil­ben miniszterhelyettes volt, a Zala megyei pártbizottság vizeiből evezett egyre feljebb és feljebb... Kedves Elvtársak! Elvtársnők! A nép érdekében szólok, miközben köszön­töm az egybegyűlteket, itt és most a Magyar Dolgozók Pártjának alakuló kong­resszusán, ahol megjelent Rákosi Mátyás, Gerő Ernó, Rajk László, valamint a velünk szövetséges szociáldemokrata párt képviselői: Marosán György elv­­társ és Szakasits Árpád, akit egyúttal javaslom, válasszuk meg államfőnek: most, hogy egyesült a két párt. Ezenkívül javaslom letartóztatását úgy neki, mint az államellenes összeesküvő Rajk Lászlónak, valamint az őt korábban ki­hallgató Kádár Jánosnak. Még októberben értesültünk, hogy Münchenben megalakult a Nemzetközi Tőkés László Társaság a temesvári magyar lelkész védelmében, amit a hatva­ni Délsziget című folyóirat kezdeményezett. Már ennél a hírnél sejtettük, hogy a müncheni alakulás összefügghet az NSZK-ban élő Ferrari Violetta, az egy­kori híres magyar filmszínésznő nevével, aki vásárhelyi származású. Nyögvenyelős időket élünk. A minap akkora gombócot tettek elém az étteremben, hogy nem mertem hozzányúlni. Féltem, hogy feldarabolva is a torkomon akad. Meg is kérdeztem a felszolgálót, talán ezt az iszonya­tos áremelést akarja lenyeletni velem. Cs­ak nézett a jámbor azzal a nagy szürke szemeivel.Térült-fordult és egy pohár hideg vizet tett az asztalom­ra. Később, amikor látta, hogy életben maradtam, szakszerűen kioktatott: miként kell korszerűen táplálkozni és nyelni, valamint emészteni. Némám Hűbele Balázs módjára, ahogy a legtöbb marha magyar teszi. Mohón, életveszélyesen. Dehogy! A legfontosabb a tervszerűség. Naponta, fe­gyelmezetten osszuk be a kalóriákat. Tudományosan. A nyelés mindjárt könnyebb, ha ütemesen esszük az ételt, illetve a százalékokat. Javasol­ta, hogy naponta csak néhány százalékot nyeljünk le az áremelésekből. Először kezdjük a tejjel és a tejtermékkel, aztán jöhet a kenyér, a mélyhű­tött zöldségek, a sör, a cukor, főételnek a benzin, a lakbér, a kamatadó, a postai szolgáltatás és egyéb nyomorúságunk koporsószögei. A végén olyan gyorsan vette a lélegzetet, hogy majdnem megfulladt. Szerencsé­re kéznél volt az öklöm, akkorát vágtam a derékpincér hátára, hogy azon­nal kiegyenesedett, mint a felkiáltójel. Nyögött szegény jó ideig, mint dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke, am­­kor kiderült: két kapitánya van a labdarúgó válogatottnak. Bicskei ugyan­is nem a pénzre szavazott, hanem arra, amit a szerződésben vállalt. Esze ágában sincs távozni, mint hat elődje a mexikói világbajnokság óta, akik állítólag "alkalmatlanok" voltak erre a tisztségre. Bezzeg Czinege Lajos exminiszter és miniszterelnök-helyettes több mint 25 évig alkalmasnak bizonyult, hiszen alaposan hozzájárult az ország tönkretételéhez, erköl­csi zülléséhez, holott mindig mások mondták ki helyette, hogy imperia­lizmus. Az uralkodó párt most fene nagy bátorságról tett tanúbizonysá­got, valószínűleg választási kampánya részeként közzétette azoknak a régi vezetőknek a nevét, akik felelősek a mai gazdasági katasztrófáért. Olyasmit hoztak nyilvánosságra, amit a nép egyébként is tudott. De hol van a sok kicsi Biszku, Gáspár, Német Károly, Pallai Árpád? Megmon­dom. Ott terpeszkednek az államigazgatásban, a vállalatok, a szövetke­zetek, az intézmények élén, az erőszakszervezetekben, a hivatalok író­asztalainál. Nem Robi bácsi nyugdíjasklubja veszélyezteti a kibontakozó demokráciát. Nekik már leáldozott a napjuk, nincs sem szellemi, sem er­kölcsi hátterük. A melósok ismerik őket, aligha nyelik le az ideológiáju­kat. A munkás nem felejt, megpróbál élni valahogy, köp a pártokra, az időt inkább a kocsmában múlatja. Az MSZP fél a boszorkányüldözéstől. Ezek szerint vannak boszorkányok? Nem hiszem. Álruhás karrieristák, vörösbe csomagolt, hisztérikus demagógok vannak akik alig felismer­hetők. Ezek a veszélyesek! A belbiztonsági főnök is csak hebegett, nyögdécselt, amikor az SZDSZ és a Fidesz képviselői elébe tették a magyar Watergate-ügy bizo­nyítékait. Napfényre került a nagy turpisság: sem az osztályvezető, sem az illetékes miniszterhelyettes, sőt a belügyminiszter sem tudott az el­lenzéki pártok megfigyeléséről, a telefonlehallgatásokról, a levél­felbon­tásokról. Ez amolyan magánakció, szórakozás volt. Ha már annyi idejük van, miért ne gyűjthetnének adatokat? No, nem Púja elvtársról, Robi bá­csiról, a fürjtenyésztő Petressról, esetleg Pozsgayról. Konrádd, Kőszeg, Orbán Viktor, Csurka mégiscsak más. Pedig ezek meglehetősen nagy gombócok. Nehéz lesz őket lenyelni! Seres Sándor DÉL-KELET Független közéleti hetilap. Felelős szerkesztő: Köpenyes János, szerkesztő: Goldman György, főmunkatárs: Seres Sándor. Ro­vatszerkesztők: Hornok Ernő és Szokolay Zoltán. Norvégiai tudósítónk: Bíró Károly. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Tanácsköz­társaság útja 12. Telefon: 21-692,24-155. Kiadja a Dél-Kelet Lap- és Könyvkiadó Kft., felelős kiadó a kft. ügyvezetője. Szövegszedés, szer­kesztés: Dél-Kelet Kft. Nyomtatás: Kner Nyomda lapüzeme, Békéscsa­ba, Lenin út 9-21. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0865-1264

Next