Dél-Kelet, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)

1991-01-10 / 1. szám

Lapozgató Mindig ellenzékben Krassó az Krassó. A Szabad Európa Rádió -továbbiakban SZER - műsora­inak küldött levelekről, bírálatokról szerettem volna rövid kis interjút készíteni vele, mint egykori tudósítóval. Nem ment. Kicsit elkalandoztunk a szürrealista rendetlenséggel berendezett lakásban, amely pártközpont is. Önnek hogy szakadt meg a kapcsolata a SZER-rel? • A szakítás a Nagy Imre-temetés körüli hercehurcával történt. Úgy volt, hogy én fogom tudósítani a rádiót a temetésről, de azt a feltételt szabták, hogy Magyarországon semmiféle közéleti szereplést nem vállalhatok, sem akkor, sem később. Erről egy kötelezvényt is alá akartak velem íratni. Természetesen ezt nem vállaltam. • Úgy gondolja tehát, hogy a SZER a jelenlegi MDF-kormánnyal szimpati­zál, annak irányvonalát követi? • Azt gondolom,­hogy általánosságban az egész magyarországi politikai konstrukciót támogatja és támogatnia is kell. • Kell??? • Az egész jelenlegi politikai szisztémát az amerikaiak tervezték és az ő tá­mogatásukat jött létre. Legfőbb szerepe ennek Mark Palmer egykori nagykö­vetnek volt. Mi pedig éreztük, valahol számontartanak bennünket, s ha kell, akkor megvédenék. Erre a védelemre számíthattak az úgynevezett Demokrati­kus Ellenzék tagjai. • Erőteljesen hangsúlyozta ezt az úgynevezettet. • Nem véletlen. Szerintem ugyanis sem demokratikus, sem igazi ellenzék nem volt. Másrészt pedig szégyellem, hogy egy pár száz fős csoportot neve­zünk demokratikus ellenzéknek, amikor a társadalom nagy része a rendszer el­lenzéke volt. • És miért nem volt demokratikus? • A fő irányzata, amelyik a Beszélő körül csoportosult, pártszerűen műkö­dött, már tíz évvel ezelőtt is. Ismeretes a „Szovjetuió Bolsevik Pártja rövid törté­netéből”, hogy a kommunista párt is az Ikszra című folyóirat körül szerveződött. A Beszélő csoport minden héten tartott egy szerkesztőségi ülést, amelyek teljesen zártkörűek voltak. Ez nemcsak a lap szerkesztésének dolgairól is szólt, hanem arról is, hogy mit csináljana és mit ne csináljanak a mozgalomban. • Kik azok a neofiták? • Pető Iván, Tölgyessy, kis mértékben Magyar Bálint és Mécs Imre, aki ugyan 56-os elitért volt, de az ellenzékben csak környezetvédelmi dolgokban vett részt. Most úgy látom, hogy ezek az újak kezdik a „veteránokat” kiszorítani a vezetésből, azok, akik annak idején és még a közelmúltban is a legtöbbet tet­ték a mozgalomért. • Kikre gondol? • Kis Jánosra, aki tíz évvel ezelőtt a maga zseniális koncepciójával megala­kította az SZDSZ-t. Solt Ottiliára, aki létrehozta a SZETA-t, vagy Kőszeg Ferenc­­re, akit sokkal korábban meg kellett volna említenem, akárcsak Kenedi Jánost, Petti Györgyöt vagy Nagy Bálintot. Nos, ezek közül az egykori vezetők közül többen már egyáltalán nem vesznek részt a politikai életben. Akik pedig még ott vannak, azok is egyre jobban kiszorulnak a párt irányításából. Solt Otília nem került be a vezetésbe, Kőszeget most buktatták ki az ügyvivők közül. Ez vele szemben különösen igazságtalan, hiszen tudni kell, ő „csinálta meg” az SZDSZ-t, mivel akkoriban­ 1988 novemberében - legtöbben Amerikában vol­tak. Úgy érzem, fennáll a lehetősége, hogy ezt a régi gárdát félre fogják állítani. • Az MDF, az ottani ellenállók hol és mikor jönnek be a képbe? • Az MDF-től soha nem vártam eget rengető dolgokat. És ennek meg is fel­eltek. Csak azt sajnálom, hogy elpuskáztak egy óriási lehetőséget. Az MDF a népi írók mozgalmából nőtt ki, melyre mindig az volt a jellemző: az ördöggel is összefogni a magyarságért. (Kakuk György: Kurír) Vargabetűk Keverék Bizonyára hallottak Kovács Ferencről, aki mellesleg író és feltaláló. Nem? Nos, figyeljenek! Kovács úr tavaly Budapesten, a Nagymező utca 12. számú ház falán emléktáblát avatott magának, amiért el tudja tartani­­ három gyermekes családját. Ugye, kapisgálják már? Természetesen beszédet is tartott a nagy esemény alkalmából, ahova meghívta Szabó nénit, a házmestert, de sajnos az idős asszony beteget jelentett, hiszen sohasem lehet tudni, hogy miből származik a baj. Bánhatja is Szabó né­ni, hogy nem hallgatta meg Kovács úr gyönyörű, érzelmektől átitatott szónoklatát, amelyet Horváth Balázs is megirigyelhetne. Azt mondta a feltaláló, azoknak a hétköznapi, küzdő, dolgozó embereknek kíván em­léket állítani, akik a békében is éppúgy áldozatok, mint a háborúban. Meg is hatódtak a körülötte álló emberek, szipogva kérdezgették: nem akar-e pártot alapítani, mert szívesen csatlakoznának hozzá, még tüntetnének is mellette, kiállítanák az ablakba és megcsókolnák a „ V" betűt formáló finom ujjait. Kovács úr viszont nem politikus alkat, külön­ben is, tériszonya van. Inkább eljutott az elmeorvoshoz, ugyan mondja már meg neki, hogy beszámítható-e az állapota. A doki megnyugtatta: nem a páciens szórni ápolásra, hanem azok, akik ide juttatták az orszá­got. Neveket nem mondott, mert még boszorkányüldözéssel vádolhat­nák. Kovács úr meg azzal biztatta a feleségét: „Nézd, Ilike, ezentúl legfeljebb kétszer köszönsz. Egyszer a táblának, egyszer meg nekem. " Az író azonban nem elégedett meg ennyivel. Nagy bátran kijelentette, hogy a politikusok ma is magas összegekért, és külön juttatásokért dol­goznak, a kisembereknek az a kedvezmény jut, hogy fizethetik az egyre növekvő árakat. Erről jut eszembe: a benzin körül megint robbanásveszély van. A libe­ralizált árak újfent felfelé kúsznak. Már előre rettegek a táblázatoktól, amelyekben közük a normál, a szuper, az extra benzin, a gázolaj csilla­gászati árát, csak éppen a keverékét nem. Pedig engem csak ez érde­kel. Sárga mezőben a fekete „K" betű. Mondják is az ismerőseim, mit görcsölök ezzel a keverékkel, amikor annyi minden összekeveredett mostanság. A lakáshitelek kamatfelemelését egyszer alkotmányelle­nesnek minősítették. Most egy kis keverés-kavarás: hopp, megszületett a jogszerű szabályzás, és választhat a szabad polgár a két mssz közül. Megtudtam azt is, hogy a benzinárból kivették az útadót, az útalapból a cementet, a tejbe belekeverték a benzint, a benzibe a pálinkát, a pálinká­ba a vizet, a csatornába belefolyt az árkiegészítés, a trutymó között ku­tatva megtalálhatjuk a leértékelt forintot. Tudnak követni? Pedig még nincs vége. A kedvezményes lakáshitelek kamatát be lehetne gyúrni ke­nyér árába, így legalább nem halnának éhen a kisnyugdíjasok, a lakásra áhítozó fiatal házasok Visszatérve Kovács úrhoz, az emlékezetes ünnepen azt mondta: ha már nagyon szenved az áremelésektől, akkor megkoszorúzza saját em­léktábláját. Eljött az idő Kovács úr, lehet ordítani és koszorúzni. Azóta bemondta a rádió, hogy ismeretlenek összetörték, leverték az emlék­táblát. A rendőrség nagy erőkkel nyomoz a tettesek után. U-y Dél-Kelet. Független közéleti hetilap. Felelős szerkesztő: Kepe­­nyes János. Technikai szerkesztők: Ambrus Péter, Mészáros Béla. Főmunkatárs: Seres Sándor. Szerkesztő: B. Sajti Emese. Rovat­­szerkesztők: Flomok Ernő, Krausz Tamás, Szilasi Mihály. Fotóri­porter: Veress Erzsi. Tudósítónk: Pilhál György, Bíró Károly, Törsök Irén. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Tanácsköztársa­ság útja 12. Telefon: 21-692,24-155. Terjesztési előadó: Leszkó Pál. Kiadja a Dél-Kelet Lap- és Könyvkiadó Kft. Felelős kiadó a kft. ügyvezetője. Szövegszedés, szerkesztés: Dél-Kelet Kft. Nyomta­tás: Kner Nyomda Lapüzeme. Felelős vezető: Balog Miklós vezér­­igazgató. ISSN 0865-1264.

Next