Dél-Kelet, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1991-01-10 / 1. szám
Lapozgató Mindig ellenzékben Krassó az Krassó. A Szabad Európa Rádió -továbbiakban SZER - műsorainak küldött levelekről, bírálatokról szerettem volna rövid kis interjút készíteni vele, mint egykori tudósítóval. Nem ment. Kicsit elkalandoztunk a szürrealista rendetlenséggel berendezett lakásban, amely pártközpont is. Önnek hogy szakadt meg a kapcsolata a SZER-rel? • A szakítás a Nagy Imre-temetés körüli hercehurcával történt. Úgy volt, hogy én fogom tudósítani a rádiót a temetésről, de azt a feltételt szabták, hogy Magyarországon semmiféle közéleti szereplést nem vállalhatok, sem akkor, sem később. Erről egy kötelezvényt is alá akartak velem íratni. Természetesen ezt nem vállaltam. • Úgy gondolja tehát, hogy a SZER a jelenlegi MDF-kormánnyal szimpatizál, annak irányvonalát követi? • Azt gondolom,hogy általánosságban az egész magyarországi politikai konstrukciót támogatja és támogatnia is kell. • Kell??? • Az egész jelenlegi politikai szisztémát az amerikaiak tervezték és az ő támogatásukat jött létre. Legfőbb szerepe ennek Mark Palmer egykori nagykövetnek volt. Mi pedig éreztük, valahol számontartanak bennünket, s ha kell, akkor megvédenék. Erre a védelemre számíthattak az úgynevezett Demokratikus Ellenzék tagjai. • Erőteljesen hangsúlyozta ezt az úgynevezettet. • Nem véletlen. Szerintem ugyanis sem demokratikus, sem igazi ellenzék nem volt. Másrészt pedig szégyellem, hogy egy pár száz fős csoportot nevezünk demokratikus ellenzéknek, amikor a társadalom nagy része a rendszer ellenzéke volt. • És miért nem volt demokratikus? • A fő irányzata, amelyik a Beszélő körül csoportosult, pártszerűen működött, már tíz évvel ezelőtt is. Ismeretes a „Szovjetuió Bolsevik Pártja rövid történetéből”, hogy a kommunista párt is az Ikszra című folyóirat körül szerveződött. A Beszélő csoport minden héten tartott egy szerkesztőségi ülést, amelyek teljesen zártkörűek voltak. Ez nemcsak a lap szerkesztésének dolgairól is szólt, hanem arról is, hogy mit csináljana és mit ne csináljanak a mozgalomban. • Kik azok a neofiták? • Pető Iván, Tölgyessy, kis mértékben Magyar Bálint és Mécs Imre, aki ugyan 56-os elitért volt, de az ellenzékben csak környezetvédelmi dolgokban vett részt. Most úgy látom, hogy ezek az újak kezdik a „veteránokat” kiszorítani a vezetésből, azok, akik annak idején és még a közelmúltban is a legtöbbet tették a mozgalomért. • Kikre gondol? • Kis Jánosra, aki tíz évvel ezelőtt a maga zseniális koncepciójával megalakította az SZDSZ-t. Solt Ottiliára, aki létrehozta a SZETA-t, vagy Kőszeg Ferencre, akit sokkal korábban meg kellett volna említenem, akárcsak Kenedi Jánost, Petti Györgyöt vagy Nagy Bálintot. Nos, ezek közül az egykori vezetők közül többen már egyáltalán nem vesznek részt a politikai életben. Akik pedig még ott vannak, azok is egyre jobban kiszorulnak a párt irányításából. Solt Otília nem került be a vezetésbe, Kőszeget most buktatták ki az ügyvivők közül. Ez vele szemben különösen igazságtalan, hiszen tudni kell, ő „csinálta meg” az SZDSZ-t, mivel akkoriban 1988 novemberében - legtöbben Amerikában voltak. Úgy érzem, fennáll a lehetősége, hogy ezt a régi gárdát félre fogják állítani. • Az MDF, az ottani ellenállók hol és mikor jönnek be a képbe? • Az MDF-től soha nem vártam eget rengető dolgokat. És ennek meg is feleltek. Csak azt sajnálom, hogy elpuskáztak egy óriási lehetőséget. Az MDF a népi írók mozgalmából nőtt ki, melyre mindig az volt a jellemző: az ördöggel is összefogni a magyarságért. (Kakuk György: Kurír) Vargabetűk Keverék Bizonyára hallottak Kovács Ferencről, aki mellesleg író és feltaláló. Nem? Nos, figyeljenek! Kovács úr tavaly Budapesten, a Nagymező utca 12. számú ház falán emléktáblát avatott magának, amiért el tudja tartani három gyermekes családját. Ugye, kapisgálják már? Természetesen beszédet is tartott a nagy esemény alkalmából, ahova meghívta Szabó nénit, a házmestert, de sajnos az idős asszony beteget jelentett, hiszen sohasem lehet tudni, hogy miből származik a baj. Bánhatja is Szabó néni, hogy nem hallgatta meg Kovács úr gyönyörű, érzelmektől átitatott szónoklatát, amelyet Horváth Balázs is megirigyelhetne. Azt mondta a feltaláló, azoknak a hétköznapi, küzdő, dolgozó embereknek kíván emléket állítani, akik a békében is éppúgy áldozatok, mint a háborúban. Meg is hatódtak a körülötte álló emberek, szipogva kérdezgették: nem akar-e pártot alapítani, mert szívesen csatlakoznának hozzá, még tüntetnének is mellette, kiállítanák az ablakba és megcsókolnák a „ V" betűt formáló finom ujjait. Kovács úr viszont nem politikus alkat, különben is, tériszonya van. Inkább eljutott az elmeorvoshoz, ugyan mondja már meg neki, hogy beszámítható-e az állapota. A doki megnyugtatta: nem a páciens szórni ápolásra, hanem azok, akik ide juttatták az országot. Neveket nem mondott, mert még boszorkányüldözéssel vádolhatnák. Kovács úr meg azzal biztatta a feleségét: „Nézd, Ilike, ezentúl legfeljebb kétszer köszönsz. Egyszer a táblának, egyszer meg nekem. " Az író azonban nem elégedett meg ennyivel. Nagy bátran kijelentette, hogy a politikusok ma is magas összegekért, és külön juttatásokért dolgoznak, a kisembereknek az a kedvezmény jut, hogy fizethetik az egyre növekvő árakat. Erről jut eszembe: a benzin körül megint robbanásveszély van. A liberalizált árak újfent felfelé kúsznak. Már előre rettegek a táblázatoktól, amelyekben közük a normál, a szuper, az extra benzin, a gázolaj csillagászati árát, csak éppen a keverékét nem. Pedig engem csak ez érdekel. Sárga mezőben a fekete „K" betű. Mondják is az ismerőseim, mit görcsölök ezzel a keverékkel, amikor annyi minden összekeveredett mostanság. A lakáshitelek kamatfelemelését egyszer alkotmányellenesnek minősítették. Most egy kis keverés-kavarás: hopp, megszületett a jogszerű szabályzás, és választhat a szabad polgár a két mssz közül. Megtudtam azt is, hogy a benzinárból kivették az útadót, az útalapból a cementet, a tejbe belekeverték a benzint, a benzibe a pálinkát, a pálinkába a vizet, a csatornába belefolyt az árkiegészítés, a trutymó között kutatva megtalálhatjuk a leértékelt forintot. Tudnak követni? Pedig még nincs vége. A kedvezményes lakáshitelek kamatát be lehetne gyúrni kenyér árába, így legalább nem halnának éhen a kisnyugdíjasok, a lakásra áhítozó fiatal házasok Visszatérve Kovács úrhoz, az emlékezetes ünnepen azt mondta: ha már nagyon szenved az áremelésektől, akkor megkoszorúzza saját emléktábláját. Eljött az idő Kovács úr, lehet ordítani és koszorúzni. Azóta bemondta a rádió, hogy ismeretlenek összetörték, leverték az emléktáblát. A rendőrség nagy erőkkel nyomoz a tettesek után. U-y Dél-Kelet. Független közéleti hetilap. Felelős szerkesztő: Kepenyes János. Technikai szerkesztők: Ambrus Péter, Mészáros Béla. Főmunkatárs: Seres Sándor. Szerkesztő: B. Sajti Emese. Rovatszerkesztők: Flomok Ernő, Krausz Tamás, Szilasi Mihály. Fotóriporter: Veress Erzsi. Tudósítónk: Pilhál György, Bíró Károly, Törsök Irén. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 12. Telefon: 21-692,24-155. Terjesztési előadó: Leszkó Pál. Kiadja a Dél-Kelet Lap- és Könyvkiadó Kft. Felelős kiadó a kft. ügyvezetője. Szövegszedés, szerkesztés: Dél-Kelet Kft. Nyomtatás: Kner Nyomda Lapüzeme. Felelős vezető: Balog Miklós vezérigazgató. ISSN 0865-1264.