Delejtű, 1858 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1858-09-21 / 12. szám

Megjelenik a lap Tflist*6>a­­rott minden kedden. Előfizetési díj akár helyben, akár postai szétküldéssel. Egész évre .... 6 ft. pp. Fél évre.....................3 ft. pp. A helybeli előfizetők a lap ház­­hozhordásáért rendelést tehetnek a lap kiadó hivatalában. Szerkesztői iroda: belváros, bécsi utca 69. szám, első emelet.DELEJTU. A tudomány, anyagi érdekek és szépirodalom közlönye. Kedd, September 21. 1888. 12­ .szám. Első évi folyam. Előfizethetni helyben a szer­kesztőségnél, vagy a helybeli könyv­­kereskedésekben ; vidéken min­den cs. kir. postahivatalnál a szer­kesztőséghez utasítandó bérm­entes levelekben. Hirdetések minden közhasználat­ban lévő nyelven fölvétetnek. A beigtatásért minden három hasábos egyes sorért 4­0. krajcárnyi díj szá­­mitatik. Kiadó hivatal: belváros, el­nöki utca 62. szám Heil Adolf könyvvonalazó intézetében. A fényűzés. Nyári vásárunk napjai lezajlottak, még csak a vele elégedetlenek panasza van fon belőle. Már évek óta nem volt oly vásárunk mely a kereskedők, iparosok megelégedését kivívta volna. Mindig csak a sok sátor, a vevők pedig: „raro nantes". Hanem a fényűzésig s főleg a pipere cikkek kivételt képeznek, ezek foly­vást nagy kelendőségnek örvendenek, mert a fényűzés már áttört minden korlátokat. Egy nyári hölgykalap 40—50 pilon el tud kelni, még pedig a nélkül hogy főrangú főre kelljen váltnia. Így tovább arány sze­rint, a többi női piperék, abroncsok, ékszerek. A lélek elborul a jövendő felől ily jelenségekre. Az általánossá tett fény vagy — ezen fényes jelzője a belső ürességnek — semmi jót nem jelez a jövendőről. Ha meggondoljuk hogy nemzeti nagyságunk, dicsősé­günk, egy­felől erkölcsi szellemi erőn, más­felől a vagyonosság lábán állhat meg egyedül, és csak ezeken fejlődhetik biztosan, méltó helyet elfoglalandó az egye­­temes emberiség családkörében, melynek lenni vagy nem lenni féle versenye most inkább folyamatba indult mint valaha, lehetlen a nemzeti fölvirágzáson sürgő léleknek, el nem borulni a könnyelmű, és vétkes pa­zarlással karöltve járó­ és — ismétlem — már minden korlátokon túl csapongó s általánossá tett fényűzésen. Különös! — Sokan a régi bölcsnek leckéjét soha nem hallották s nem is olvasták, még is eléggé bölcsek csak annyi vagyonnal bírni mennyit magokkal hordoz­hatnak, sőt sokan ezen bölcsességben annyira haladtak hogy még az sem tulajdonuk a mit magukra ruháztak, adósak lévén annak árával. Nem túl csapong-e ez minden korlátokon ? — A történelem mely a világ ta­nító mestere, de melytől senki sem akar tanulni, azt mutatja hogy fegyver miatt egy nép sem pusztult el, de a fényűzéssel járó erkölcsi sülyedés, nagy, hatalmas, és dicső államokat rothasztott és enyésztetett el. Alig Róma nagyjai egyszerűen éltek, s az eke szarva mel­lől is hivattak az állam kormányára, míg a honfieré­­nyeknél egyéb fényt nem ismertek. — törvényt írtak a félvilágnak; mikor pedig a római nagyok egyetlen ebédje ezrekbe kezdett kerülni, akkor „Róma ledőlt s rabigába görbedt." A világtörténet folyvást ismétli magát, hasonló okok hasonló eredményeket hoznak elő, s e tekintetben valóban „nincsen új dolog a nap alatt." Ezért lehetne az életnek legbölcsebb tanító­mestere a történelem, ha tanulni akarnának tőle. — Nem vagyok általános ellene a fényűzésnek, a kellő korlátok között, meg van ennek is jótékony hatása a közre nézve, ha szintén egyesek elszédülten buknak is általa. Egy népnek sincs több oka e korlátokra vetni szemeit mint min népünknek, kik a fényűzés minden cikkeit más né­pektől vesszük, és méreg­drágán fizetjük, kik hogy a legvilágosb példát hozzam föl — selymet nem ter­melünk, s az egyetlent a mit — per eminentiam — termelünk, gabonánkat, a selyemért — mely nélkül leg­utolsó szolgálónk is boldogtalannak érzi magát, legalább százötven száztoli veszteséggel adjuk. — Napfény világos ’ t ‘.-y« ilyen ul, sem anyagi gazdago­dásra sem szellemi nagyságra, nemzeti dicsőségre nem viszen. — A költő rémletes jóslata „a nagyszerű halál" még hagyna fön, és biztositna elmúlásunk után is dicsőséget nevünknek,­­ de a fényűzés, kéjelgés, elpuhulás — s ezek nyomán az erkölcsi elsülyedés, olyan iszapba menthetnek, mely a dicsőségnek még füstjét sem hozná nevünkre. Gon­dolkozzunk és eszméljünk a jelekre a mig időnk van! ! Nem csak költői kép az a­mit Berzsenyi mély ér­­­­zéssel megirt, hogy az erős tölgyet mely századok viharaival dacol a benne termő férgek megörlik. Legyünk bár­milyen erőteljes és egészséges nép, de a fényűzés s az azzal együttjáró erkölcsi sülyedés, bi­zonyos veszélyre viendené, előbb az egyes családokat, aztán — mivel ezek alkotják az egészet — népünket. Már szükségesek a mentőszerek. —Akik volnának ezek? Törvények a fényűzés ellen? — Meghatározandó-e: ki milyen életmódot folytasson ? milyen ruhát viseljen az úr, a szolga, az úrnő, a szolgáló? — — Nem. — Törvények nem bírnak népeket átalakító erővel. — A fényűzés nem csak az újkor bűne. Sokszor küzdött már ez positív törvényekkel, és mindig diadalmasan, mert a törvénytevők nem adtak az ügyben jó példát. — Íme rá jövénk az orvosszerre: a nagyok, az elő- s kelők jó példája volna az egyedül, a­mi a már kór­­ságos jelekben mutatkozó fényűzés ellen legbiztosabb gyógyszer lehetne. * „A példák ragadnak" — mondja egy latin szójá­rás. — Kiegészíthetjük e szójárást azzal, hogy a pél­dák jóra és roszra egyaránt ragadják az embert .

Next