Déli Hírlap, 1932. augusztus (8. évfolyam, 172-196. szám)

1932-08-01 / 172. szám

ARA 3 LE­I BÁNSÁGI MAGYAR NAPL­AP BUKARESTBEN ■­ 4 LEI FŐSZERKESZTŐ­ VUCHETICH ENDRE D» A nagy selyemvásár a Whitehouseban n Most is Temesvár szenzációja A hatalom gyökere és forrása a jognak. An­nak az avult felfogásnak, hogy a jog­viszonyokon és helyzeteken, társadalmi és állami berendezése­ken felülálló ideális valami, ma már a gondolkodni kezdő gyer­mekek között sem igen vannak hívői. Évszázadokkal ezelőtt ez nem is volt vitás és a különbség az ököljog és a későbbi korsza­kok felfogása között csak annyi, hogy régebben a hatalom és jog közötti viszonyt őszintébben ítél­ték meg. A tény maga nem vál­tozott, csak az úgynevezett huma­nizmus korszakában az érdekek­nek annyi cifra sallangjába bur­kolták, hogy a valóság maga nem látszott ki. A jog gyakorlati ér­vényesülése a jogszolgáltatásban jut kifejezésre, amely viszont a törvényeken alapul. A törvénye­ket a politikai pártokra szakado­­dott társadalomban az a réteg hozza, amely többséget tud elvei­nek szerezni. Természetes, hogy a törvények elsősorban ennek a társadalmi osztálynak érdekeit fog­ják szolgálni és a kisebbségnek a jogokból csak annyi jut, amennyi az általános emberi jogok kere­tein belül a többség valódi vagy vélt érdekeit nem sérti. A jog vagy törvény azonban a legjobb eset­ben is csak írott malaszt marad­na, ha a hatalom nem szankcio­nálná. Itt kerülhet tehát összeüt­közésbe az ideális jog a törvény­nyel, illetve ennek alkotójával, a hatalommal. Ezt fokozott mérték­ben tapasztalhatjuk most kisebb­ségi sorsadottságunkban, amikor a természetes emberi és nemzet­közi szerződésekben biztosított jogaink nem érvényesülhetnek, mert a hatalom ezt meggátolja. Ugyanezt a jogfosztottságot, mely alatt nemzeti szempontból szen­vednek Európa negyven milliónyi kisebbségei, érzik gazdasági te­kintetben a társadalomnak azon rétegei, amelyeknek minden szám­szerű fölényük mellett is nem ál­lanak rendelkezésre azok a gaz­ dasági eszközök, hogy a győze­lem reményével avatkozhatnának a nyugodt és emberies létfentar­­tásért folyó harcba. Ez a tábor napról-napra nagyobb lesz, a tár­sadalmi osztályok elválasztódása mindig élesebb és mindinkább ki­alakul — a még nem is olyan régi értelemben vett polgári osztály teljes felmorzsolódásával — az igazi nagytőke, a trösztök, karte­lek urainak egyik oldalon, a má­sik oldalon pedig mindazoknak felsorakozása, akik nincsenek a kapitalizmus várfalain belül. Az ostrom ezen várfalak ellen a gaz­daságin keresztül politikai téren folyik. A hatalmával élni nem tudó, számtalan esetben vissza­élő, kapitalizmus várai ellen in­téznek mind elkeseredettebb ro­hamot a kivülrekedtek. Nem egy­séges terv és nem egységes veze­tés alatt, de nem is egyenlő fegy­verekkel. A kintrekedteknek van egy — mondjuk — temperamentu­­mosabb és ennélfogva erőszakra is inkább hajló frakciója, melyet sok helyen lefegyvereztek, nem adják meg nekik a lehetőséget, hogy ugyanazon a porondon ugyanazokkal a fegyverekkel har­coljanak. Ez a porond ma a par­lament. Kirekesztik őket a parla­mentből is, vagy úgy, hogy erő­szakkal akadályozzák meg beju­tásukat, vagy úgy, hogy nem is­merve el szervezkedési jogukat, mintegy törvényenkívülieknek te­kintik őket. Ugyanez volt a hely­zete, még csak nem is olyan na­gyon régen, a szocialistáknak. A fejlődést azonban csak megakasz­tani lehet rövid időre, megállítani nem. És látjuk, hogy azokban az államokban, ahol nem zárják ki őket az alkotmány sáncaiból, a parlament nagyon jó levezető csa­tornának bizonyult. Jobb és célra­vezetőbb,mint a föld alá való kény­szerítés, vagy az­­ akasztófa. Ér­demes ezen gondolkozni mindott, ahol ennek az igazságnak még nem ébredtek tudatára. A király tegnap megnyitotta az ujj parlament első ülésszakát, melynek feladatait a trónbeszéd csak általánosságban érintette Az új parlament megnyitása teg­nap délben ment végbe a szokásos ünnepélyes formaságok között. Elő­zetesen a patriárchián Te Deum volt, amelyen részt vettek a kormány tagjai, a polgári és katonai hatósá­gok, a tábornoki kar, a diplomáciai testület számos tagja és nagyszámú szenátor és kamarai képviselő. A Te Deum után megkezdődött a felvo­nulás a kamara üléstermébe, amely­ben a parlament két házának meg­nyitása hagyományosan lefolyik. Mi­kor a pátriárkiáról a kormány és a parlament tagjai a kamara elé ér­keztek, ott már nagy érdeklődő tö­meg fogadta őket. Zöld inges vasgárdisták A kamara épületében, a folyosó­kon és a gyűlésteremben akkor már mozgalmas zsibongás uralkodott. Az óliberálisok és néppártiak kivételé­vel — akiknek távolléte előzetesen ismert határozataik nyomán nem volt feltűnő — a szélső jobboldaltól a szélső baloldalig az összes pártok képviselve voltak. A képviselők és szenátorok többsége fekete ruhában jelent meg. Külön feltűnést keltettek a vasgárdisták, akik a nem­zeti viseletben megjelent idősebb és fiatal Codreanu kivételével, mind zöld inget viseltek ruhájukhoz. A középső padsorokat a nemzeti parasztpárti képviselők és szenátorok foglalták el. Azonban még nincse­nek valamennyien a helyükön, ha­nem kisebb-nagyobb csoportokra oszolva beszélgetnek a teremben. A párt fiatal képviselői, az erdélyi román ifjúság vezető tagjai, külön csoportban tárgyalnak egymással és hangsúlyozzák, hogy főigyekezetük oda fog irányulni, hogy az új par­lamentnek minél demokratikusabb jelleget adjanak. A gazdasági Szövetség a kormány oldalán B­r­a­t­i­a­n­u György és ifjúlibe­­­rális vezérkara a középjobbot fog­lalta el. Mellettük van Goga Oktá­­vián és tábora, aztán következik az Argetoianu-féle nemzeti agrár­­párt, ezek mellett pedig van a cuzisták helye. L­u­p­u Miklós dr. és párthívei, akik valamennyien magas szál emberek és külön csoportba verődve beszélgetnek, feltűnést kel­tenek. Lupunak láthatóan jól esik, hogy az érdeklődés középpontjába került. Együtt vannak a Magyar Párt képviselői és szenátorai is, akik közül kiválik Gyárfás Elemér és Gaál Miklós magas alakja. A zsidó­párt öt képviselője — Fischer József dr., May­er­ E­bn­er, Lan­dau Mihály, Weissmann Misu és Marton Ernő — mind eljött. Teljes létszámban vonultak föl a cuzisták is. A magyar gazdasági szövet­séget a nemzeti parasztpárt oldalán Réthy Imre dr., Bár­dos Péter és Máthis András képviselik. Teljes számban vannak jelen a szocialista képviselők is, köztük három olyan, aki most először tagja a kamarának. Zsúfolt karzatok Az összes karzatok zsúfolva van­nak. Feltűnően nagy számban jöttek el a megnyitási ünnepségre az ele­gáns hölgyek. Az egyik páholyban színes egyenruháikban a diploma­ták tűnnek föl, akik Dob­i pápai nuncius vezetésével jöttek el. Háromnegyed tizenkét óra­kor bevonultak fehér nyári egyenruháikban a Bukarest­ben tartózkodó tábornokok, akik a miniszteri székek mögött levő padsorban helyezkednek el. Kevéssel a tábornokok után lép a terembe kisérve a kormány összes tagjai által Vajda Sándor miniszter­­elnök,­ akit hosszantartó taps fogad. Elindul a király Amíg a kamara termében egyre fo­kozódik az ünnepélyes hangulat, azalatt a Calea Victoriein levő ki­rályi palotából megindul a parla­ment felé az uralkodó és kísérete. Elől festői egyenruhájában a királyi gárda egy szakasza halad dallamos korszó mellett. Azután következik a király diszfogata, amelyet fehér lo­vak vonnak. A hintótól jobbra és balra gárdisták lovagolnak és az udvari kocsi mö­gött ismét a királyi gárda egy sza­kasza következik. Amerre a menet halad, az utcákon végig a tízezrek lelkes tömegei ünneplik az ural­kodót, aki mosollyal az ajkán kö­szöni meg a tomboló megnyilatkozó lelkesedést. Egy perccel tizenkét óra előtt ért a királyi menet a par­lament épülete elé. Amikor az udvari fogat a bejárat előtt megállott és a király fiatalos fürgeséggel leszállott, ugyanakkor a parlamenti hivatal főtitkára, aki az uralkodó érkezését kívül várta, az uralkodó előtt haladva, kizárta

Next