Déli Hírlap, 1932. augusztus (8. évfolyam, 172-196. szám)
1932-08-01 / 172. szám
ARA 3 LEI BÁNSÁGI MAGYAR NAPLAP BUKARESTBEN ■ 4 LEI FŐSZERKESZTŐ VUCHETICH ENDRE D» A nagy selyemvásár a Whitehouseban n Most is Temesvár szenzációja A hatalom gyökere és forrása a jognak. Annak az avult felfogásnak, hogy a jogviszonyokon és helyzeteken, társadalmi és állami berendezéseken felülálló ideális valami, ma már a gondolkodni kezdő gyermekek között sem igen vannak hívői. Évszázadokkal ezelőtt ez nem is volt vitás és a különbség az ököljog és a későbbi korszakok felfogása között csak annyi, hogy régebben a hatalom és jog közötti viszonyt őszintébben ítélték meg. A tény maga nem változott, csak az úgynevezett humanizmus korszakában az érdekeknek annyi cifra sallangjába burkolták, hogy a valóság maga nem látszott ki. A jog gyakorlati érvényesülése a jogszolgáltatásban jut kifejezésre, amely viszont a törvényeken alapul. A törvényeket a politikai pártokra szakadodott társadalomban az a réteg hozza, amely többséget tud elveinek szerezni. Természetes, hogy a törvények elsősorban ennek a társadalmi osztálynak érdekeit fogják szolgálni és a kisebbségnek a jogokból csak annyi jut, amennyi az általános emberi jogok keretein belül a többség valódi vagy vélt érdekeit nem sérti. A jog vagy törvény azonban a legjobb esetben is csak írott malaszt maradna, ha a hatalom nem szankcionálná. Itt kerülhet tehát összeütközésbe az ideális jog a törvénynyel, illetve ennek alkotójával, a hatalommal. Ezt fokozott mértékben tapasztalhatjuk most kisebbségi sorsadottságunkban, amikor a természetes emberi és nemzetközi szerződésekben biztosított jogaink nem érvényesülhetnek, mert a hatalom ezt meggátolja. Ugyanezt a jogfosztottságot, mely alatt nemzeti szempontból szenvednek Európa negyven milliónyi kisebbségei, érzik gazdasági tekintetben a társadalomnak azon rétegei, amelyeknek minden számszerű fölényük mellett is nem állanak rendelkezésre azok a gaz dasági eszközök, hogy a győzelem reményével avatkozhatnának a nyugodt és emberies létfentartásért folyó harcba. Ez a tábor napról-napra nagyobb lesz, a társadalmi osztályok elválasztódása mindig élesebb és mindinkább kialakul — a még nem is olyan régi értelemben vett polgári osztály teljes felmorzsolódásával — az igazi nagytőke, a trösztök, kartelek urainak egyik oldalon, a másik oldalon pedig mindazoknak felsorakozása, akik nincsenek a kapitalizmus várfalain belül. Az ostrom ezen várfalak ellen a gazdaságin keresztül politikai téren folyik. A hatalmával élni nem tudó, számtalan esetben visszaélő, kapitalizmus várai ellen intéznek mind elkeseredettebb rohamot a kivülrekedtek. Nem egységes terv és nem egységes vezetés alatt, de nem is egyenlő fegyverekkel. A kintrekedteknek van egy — mondjuk — temperamentumosabb és ennélfogva erőszakra is inkább hajló frakciója, melyet sok helyen lefegyvereztek, nem adják meg nekik a lehetőséget, hogy ugyanazon a porondon ugyanazokkal a fegyverekkel harcoljanak. Ez a porond ma a parlament. Kirekesztik őket a parlamentből is, vagy úgy, hogy erőszakkal akadályozzák meg bejutásukat, vagy úgy, hogy nem ismerve el szervezkedési jogukat, mintegy törvényenkívülieknek tekintik őket. Ugyanez volt a helyzete, még csak nem is olyan nagyon régen, a szocialistáknak. A fejlődést azonban csak megakasztani lehet rövid időre, megállítani nem. És látjuk, hogy azokban az államokban, ahol nem zárják ki őket az alkotmány sáncaiból, a parlament nagyon jó levezető csatornának bizonyult. Jobb és célravezetőbb,mint a föld alá való kényszerítés, vagy az akasztófa. Érdemes ezen gondolkozni mindott, ahol ennek az igazságnak még nem ébredtek tudatára. A király tegnap megnyitotta az ujj parlament első ülésszakát, melynek feladatait a trónbeszéd csak általánosságban érintette Az új parlament megnyitása tegnap délben ment végbe a szokásos ünnepélyes formaságok között. Előzetesen a patriárchián Te Deum volt, amelyen részt vettek a kormány tagjai, a polgári és katonai hatóságok, a tábornoki kar, a diplomáciai testület számos tagja és nagyszámú szenátor és kamarai képviselő. A Te Deum után megkezdődött a felvonulás a kamara üléstermébe, amelyben a parlament két házának megnyitása hagyományosan lefolyik. Mikor a pátriárkiáról a kormány és a parlament tagjai a kamara elé érkeztek, ott már nagy érdeklődő tömeg fogadta őket. Zöld inges vasgárdisták A kamara épületében, a folyosókon és a gyűlésteremben akkor már mozgalmas zsibongás uralkodott. Az óliberálisok és néppártiak kivételével — akiknek távolléte előzetesen ismert határozataik nyomán nem volt feltűnő — a szélső jobboldaltól a szélső baloldalig az összes pártok képviselve voltak. A képviselők és szenátorok többsége fekete ruhában jelent meg. Külön feltűnést keltettek a vasgárdisták, akik a nemzeti viseletben megjelent idősebb és fiatal Codreanu kivételével, mind zöld inget viseltek ruhájukhoz. A középső padsorokat a nemzeti parasztpárti képviselők és szenátorok foglalták el. Azonban még nincsenek valamennyien a helyükön, hanem kisebb-nagyobb csoportokra oszolva beszélgetnek a teremben. A párt fiatal képviselői, az erdélyi román ifjúság vezető tagjai, külön csoportban tárgyalnak egymással és hangsúlyozzák, hogy főigyekezetük oda fog irányulni, hogy az új parlamentnek minél demokratikusabb jelleget adjanak. A gazdasági Szövetség a kormány oldalán Bratianu György és ifjúliberális vezérkara a középjobbot foglalta el. Mellettük van Goga Oktávián és tábora, aztán következik az Argetoianu-féle nemzeti agrárpárt, ezek mellett pedig van a cuzisták helye. Lupu Miklós dr. és párthívei, akik valamennyien magas szál emberek és külön csoportba verődve beszélgetnek, feltűnést keltenek. Lupunak láthatóan jól esik, hogy az érdeklődés középpontjába került. Együtt vannak a Magyar Párt képviselői és szenátorai is, akik közül kiválik Gyárfás Elemér és Gaál Miklós magas alakja. A zsidópárt öt képviselője — Fischer József dr., Mayer Ebner, Landau Mihály, Weissmann Misu és Marton Ernő — mind eljött. Teljes létszámban vonultak föl a cuzisták is. A magyar gazdasági szövetséget a nemzeti parasztpárt oldalán Réthy Imre dr., Bárdos Péter és Máthis András képviselik. Teljes számban vannak jelen a szocialista képviselők is, köztük három olyan, aki most először tagja a kamarának. Zsúfolt karzatok Az összes karzatok zsúfolva vannak. Feltűnően nagy számban jöttek el a megnyitási ünnepségre az elegáns hölgyek. Az egyik páholyban színes egyenruháikban a diplomaták tűnnek föl, akik Dobi pápai nuncius vezetésével jöttek el. Háromnegyed tizenkét órakor bevonultak fehér nyári egyenruháikban a Bukarestben tartózkodó tábornokok, akik a miniszteri székek mögött levő padsorban helyezkednek el. Kevéssel a tábornokok után lép a terembe kisérve a kormány összes tagjai által Vajda Sándor miniszterelnök, akit hosszantartó taps fogad. Elindul a király Amíg a kamara termében egyre fokozódik az ünnepélyes hangulat, azalatt a Calea Victoriein levő királyi palotából megindul a parlament felé az uralkodó és kísérete. Elől festői egyenruhájában a királyi gárda egy szakasza halad dallamos korszó mellett. Azután következik a király diszfogata, amelyet fehér lovak vonnak. A hintótól jobbra és balra gárdisták lovagolnak és az udvari kocsi mögött ismét a királyi gárda egy szakasza következik. Amerre a menet halad, az utcákon végig a tízezrek lelkes tömegei ünneplik az uralkodót, aki mosollyal az ajkán köszöni meg a tomboló megnyilatkozó lelkesedést. Egy perccel tizenkét óra előtt ért a királyi menet a parlament épülete elé. Amikor az udvari fogat a bejárat előtt megállott és a király fiatalos fürgeséggel leszállott, ugyanakkor a parlamenti hivatal főtitkára, aki az uralkodó érkezését kívül várta, az uralkodó előtt haladva, kizárta