Déli Hírlap, 1932. szeptember (8. évfolyam, 197-222. szám)

1932-09-01 / 197. szám

I­ 0 borzalom forga, a román politika mindent haláloz Segítő Miracle doktora, ismét orvossá­­gos üvegcséivel csörömpöl. Megunta a Bülyesztőben és most kaparász, rész ké­tes, hogy valahogy a falon, a kályhán, tegy akár a kéményen keresztül ismét beférkőzzék a miniszterelnöki szobába. Dul­ful, hogy ősz folyamán kampányt indít a kormány ellen. Sőt nemcsak a sa­ját pártja fog harcba szállni, hanem így meg úgy, megszervezi ő majd az esz­mék közös politikai frontját is. Borzasz­tó ez a szakállába burkolt haruspex, mi­kor haragszik. Szinte félni lehetne tőle, ha nem volna olyan kész nevetség, amit mond. Ugyan mi ellen akar harcot indí­tani és milyen eszmékben sántikálhat ez a gyászos politikai jelenség. Még egy órával akarja talán meghosszabbítani őszi programjában az időt? Hogy reg­geltől estig sötét legyen? Vagy talán nincsen ínyére, hogy a mostani kormány valahogy nagy kínnal keservesen rendbe akarja hozni a tisztviselők és nyugdíja- Bok Jorga-hátralékát? De ki tudná az ő baklövéseit számba venni? Ahova lé­pett, ott nem nőtt rá többé. Ha száját kinyitotta, már teli­találat volt a sze­rencsétlenségbe. Pedagógus létére a pe­dagógia volt az első, mely fellázadt el­lene, saját emberei, a tanárok és taní­tók adták meg számára a kegyelemdö­fést, mely egyszersmind felszabadulását jelentette az országnak is a halálosan dermesztő letargiából. Mert akármilyen nagy analfabéta is volt ez a tudós teore­tikus a gyakorlat minden kérdésében, legnagyobb dicsőségét mégis a nemzet­­gazdasági vonatkozások abszolút félre­ismerésében aratta. Olyan diadalmat ült itt szuverén ignoranciája, hogy sem­mi sem menthette volna meg Romániát a csődtől, ha még néhány hónapig kor­mányrúd mellett tartja a balsors. Ezért ne ringatózzék most újra politikai illú­ziókban. Amit ő tett, azt csak egyszer lehet megtenni. Az ilyen miniszterelnö­köknek, amilyen ő volt, őirszük. Hisz évtizedek balsorsában a tavalyi év volt a mélypor. Két felejthetetlen ka­tasztrófa zuluit legutóbb az országra. Az egyik az árvíz volt, a másik a Jorga. És bátran kijelenthetjük, hogy a két baj közül az utóbbi volt a nagyobb. Mert az árvíz csapásait számba lehet venni, de amit Jorga ártott, azt még máig sem lehetett teljességében lemérni. Vannak jó kormányok és vannak rossz kormányok. De akármilyenek is a kor­mányok, attól senki se fél­jen,hogy Jorga még egyszer visszajön. Mert olyan rossz kormány egyáltalán nincs is a világon, mint amilyen egy Jorga tud lenni, ha akar. Sőt ha nem akar,­­ az sem vál­toztat a leányzó fekvésén. (Flaneur.) Nem szabad visszaélni A Papen és Hitler közti tárgyalások meghiúsításán kívül az izgalmat még fo­kozta Berlinben Schleicher tábornoknak a Heimatdienst című lap részére adott kijelentése is, amelyben a német hadse­reg reorganizálásáról szól. Schleicher tábornok kijelentette, hogy amennyiben a nagyhatalmak a leszerelésre vonatkozó ígére­tüket nem váltják be, úgy szükség lesz a német birodalmi hadsereg újjászervezésére. Németország a jövőben is hajlandó a leszerelési munkálatokon közreműköd­ni, azonban Németország türelmével nem szabad senkinek sem visszaélni. Schleicher tábornoknak ez a beszéde, amely nyílt bevallása annak, hogy Né­metország újból felfegyverezi hadsere­gét, nagy izgalmat keltett a birodalom különböző pártjaiban. Ez a kijelentés, amely éppen a birodalmi gyűlés meg­nyitásának előestéjén hangzott el, min­denfelé nagy izgalmat váltott ki. Németország türelmével Kommunisták lelőttek Tegnap már a kora reggeli órákban óriási élénkség uralkodott Berlin ut­cáin. Már a kora délelőtt óriási nép­tömegek állották körül a biro­dalmi gyűlés épületét és kíván­csian várták az egyenruhás nem­zeti szocialista demokrata kép­­viselők felvonulását. A kormány Berlin egész rendőrségét ki­vonultatta, amely már délelőttől kezdve riadó készültségben volt. Közvetlen a birodalmi gyűlés megnyi­tása előt­t véres összetűzés történt nem­zeti szocialisták és kommunisták között. A nemzeti szocialisták egyik gyülekező helyéről többen távozóban voltak, ami­kor a kapu alatt hirtelen rájuk támad­tak az ott leselkedő kommunisták. A kommunisták több revolver­lövést adtak le, amelyeknek következtében egy nemzeti szo­cialista meghalt, hét pedig megsebesült. A kommunistáknak a zavarban sikerült elmenekülni. A nemzeti szocialista képviselők — mind a kétszázharminc — barna ingben és egyenruhában jelentek meg délelőtt a Kaiserhof-szállóban Hitler előtt, egy nemzeti szocialistát ! -1 s Németországnak tegnap izgalmas napja volt. Az izgalom Berlinben csúcso­sodott ki, ahol délután három órakor a birodalmi gyűlés alakuló ülése volt ösz­­szehíva. Előzetesen már napok óta nagy nekikészülődést mutattak az összes pártok. Ebben különösen a nemzeti szo­cialisták vezettek, akik felhív­ásokkal és röpiratokkal árasztották el egész Ber­lint. A nemzeti szocialista párt kép­viselői a birodalom különböző részeiből teljes számban jöt­tek el. Az izgalmat fokozta az a körülmény, hogy hétfőn diután Papen kancellár — mielőtt Neudeckbe utazott Hin­­de­n­b­u­r­g birodalmi elnökhöz — újból találkozott Hitler Adolffal. A biro­dalmi kancelár a találkozáson felszólí­totta a nemzeti szocialistákat, hogy ed­digi merev áláspontjuktól térjenek el és a beígért obstruktió helyett tanúsít­sanak semleges magatartást és hagyják a jelenlegi kormányt dolgozni. Hitler azonban kijelentette, hogy nem hajlandó Papén kí­vánságát teljesíteni. Azért a tárgyalások teljesen megsza­kadtak. Papén kancellár, Schleicher tá­bornok hadügyminiszter és G­a­y 1 bi­rodalmi belügyminiszter erre elutaztak Neudeckbe Hindenbug elnökhöz. Infor­málták az elnököt azokról a politikai, pénzügyi és gazdasági tervekről, a­­melyeket Papén kancellár kidolgozott Hindenburg elnök ezekhez a tervekhez teljesen hozzájárult. Tegnap reggel Pa­pén és minisztertársai újból tanácskoz­tak a birodalmi elnökkel és csak azután tértek vissza Berlinbe. Hitler kezébe letették az esküt és kézfogással fogadták meg, hogy a nemzeti szocialista esz­mék mellett a végsőkig kitarta­nak. Délelőtt tért vissza Neudeckből Pa­pén, Schleicher­­ Gaul. Csakhamar hire terjedt a lapok különkiadásai nyomán, hogy Hindenburg elfogadta azokat a gazdasági és pénzügyi javaslatokat, amelyeket Papen münsteri beszédében kifejtett. Hindenburg elnök felhatalmazta Papent a szükséges rendeletek leadására azzal, hogy legyen figyelemmel a német munkás­ság megélhetésének biztosítá­sára. Belpolitikai tekintetben a birodalmi el­nök és a kormány között teljes az egyet­értés. Délután két órakor, amikor a birodal­mi gyűlés épületének környékét és az odavezető utcákat beláthatatlan néptö­meg lepte el, a nemzeti szocialisták meg­kezdték felvonulásukat a parlament fe­lé. Az Unter den Linden után vonultak föl zárt sorokban. Mindenütt rendőrség és katonaság tartotta fenn a rendet a feketéllő tömeg között. A három órára kitűzött gyűlésre lassankint a többi pár­tok képviselői is gyülekezni kezdtek. A kormány elhatározta, hogy a birodalmi gyűlés megnyitó ülé­sén, sem az azt követő elnökvá­lasztáson nem vesz részt, mivel mindezt a birodalmi gyűlés bel­ső ügyének tartja. Fél három órakor a parlament folyosóin és nagytermében már számos képviselő nyüzsgött, akik csoportokba verődve iz­gatottan tárgyaltak egymással. Sokan azt hangoztatták, hogy a kormány már birtokában van a birodalmi gyűlést fel­oszlató elnöki okiratnak. A nemzeti szo­cialisták viszont azt erősítgették, hogy a kormány bukása biztos és Hitler már ma mint birodalmi kancellárt, Strassert pedig mint birodalmi belügyminisztert és porosz miniszterelnököt emle­­­­gették. . A nemzeti szocialisták még a birodalmi gyűlés megnyitása előtt hűségtáviratot küldtek az öt beutheni elítéltnek és biz­tosították őket róla, hogy megmenté­sükre mindent megtesznek.­ ­ A németországi szovjetet éltették a birodalmi gyűlés tegnapi törté­nelmi jelentőségű ülésén, melyen a forradalom anyja elnökölt

Next