Déli Hírlap, 1933. április (9. évfolyam, 74-98. szám)
1933-04-01 / 74. szám
felállítását határozták el a temesvári háztulajdonosok és erre a fekete listára felkerülnek mindazon lakók, akik pontatlanok, akik nem fizetnek, akiknek bútorai meg a kilakoltatás költségeit sem fedezik, akik szöknek a háziúr elől. Ezeknek a neveit tünteti majd fel ez a könyörtelen lista. Nehogy akadjon olyan, aki házába, fedél alá engedi azokat, akiket kivezet a szabad ég alá egy bűnös kor, a gazdasági válság ólinosan ránk nehezedő lidérce. Mert tényleg vannak rosszhiszemű lakók. Hallottunk már róluk. Hogy szöktek házról-házra, lakásról-lakásra és Itt is — ott is adósak maradtak a lakbérrel. Vannak ilyenek is, de ugyanakkor élénken emlékezetünkben állanak a kapu elé kirakott festett deszkák kísértetei, a nincstelen kilakoltatottak reményevesztett szerencsétlensége. Ezért állapodjunk csak meg ennél a szónál, hogy rosszhiszemű lakók. Elismerjük mindkét oldal jogos követeléseit. Belátjuk, hogy egy élet minden kínlódása árán vásárolta meg házát az a háztulajdonos, aki öregségére nyugodt életet akart biztosítani a maga számára fiatalkora félretett garasai árán. Elismerjük, hogy hatalmas tőkék invesztálásával emelkedtek a bérpaloták; tudjuk, hogy az állam, a kegyetlenül pontos állam percre követeli járandóságát, a bank kamat fejében kisajátítja az ingatlan élvezeti jogát, a hitelező elszedi a lakbért és ilyenkor valóban rossz tanácsadó az, aki belátást, türelmet kér az elkeseredett háztulajdonostól. De látjuk az érem másik oldalát is. Erre az oldalra felsorakoznak a hónapok kétségbeesett elsejei, amikor a görnyedthátú lakó megalázkodva könyörög még egy hónapért, a törvényszék kilakoltatási végzései, amelyek szintén életek — talán kevésbé szerencsés életek — gyümölcseitől fosztanak meg védtelen kisemberkéket és a munkanélküliség hideg telében beleremegett a kis lakások százezre. Láttuk a kézikocsin tolt, ütött-kopott limlomok kivonulását, a leszedett ajtók-ablakok résein keresztül süvített a könyörtelenség jeges lehelete és tudjuk, mit jelent az, ha évtizedes, megszokott lakások nyugalmát bolygatja fel egy pénztelen házbérnegyed. Rosszhiszemű lakó. Furcsa új szó. Bizonyára fizetne az a lakó, ha lenne neki. Hogy rohanna le elsején a pénzével, hogy lobogtatná a könyvét, háziúr tessék, itt a pénz, ilyen pontosan fizetne a rosszhiszemű lakó, ha lenne neki miből fizetni. A rosszhiszemű lakó, akit valamelyik elseje gyára kapujában, műhelye ajtajában, irodájában felmondólevéllel kezében talált és akit kitettek egy kékceruzás két rostáló vizsgálódása nyomán. Fekete lista és rosszhiszemű lakó. Belül mintha leválna valami és ismét eltűnik egy darab múlt, a meleg otthon tűnik el veletek. De mitsem lehet ellenetek tenni. Megtanítottak a futó napoksok egyébre, beskatulyázunk benneteket isés elsején, ha elkövetkezne egy elseje számunkra is, akkor majd sietünk mi is, atrakészen, csak hová? Mert aki fekete listára került, az elöl bezárulnak a kapuk. És mindannyian kerülhetünk fekete listára. (cs. k. s.) Fekete lista Mussolini revíziós terve A franciák meggondolták magukat és mégis fizetnek Amerikának — CitulescuParisban tanácskozást folytat a miniszterelnökkel —feftics szerint a kisántánt ragaszkodik a fennálló szerződésekhez Magyarország nem vesz igénybe erőszakot Budapesti jelentés arról számol be, hogy Kánya Kálmán magyar külügyminiszter a felsőház külügyi bizottságában beszámolt genfi, római és párisi tanácskozásairól. Lausanne nem hozott megnyugvást a nemzetközi politikában, amely zsákutcába jutott. Az az izgalom, amelyet Franciaországban és Csehszlovákiában a németországi nemzeti szocialisták előtörése okozott, csak fokozódott. Ehhez járul az a nyugtalanság, amely a balkáni államokban volt az elmúlt hetekben tapasztalható és amelyről azt állították, hogy azt a külföldről szították. Macdonald és Mussolini tanácskozása óta bizonyos nemzetközi politikai körökben az izgalom még jobban fokozódott. Magyarországnak a békés revízióra irányuló törekvését veszélyesnek tartják a békére. Magyarország pedig nem akar igénybe venni semmiféle erőszakot, hanem békés után törekszik a békeszerződések igazságtalanságainak orvoslására. Hidegvérrel és tiszta lelkiismerettel nézzük a világpolitika eseményeit — mondotta a magyar külügyminiszter — és óvakodunk minden túlzástól. L o co n te, az ismert angol publicista, az Evening Standard legújabb számában közli Mussolini revíziós tervezetét, amelyet az Macdonald elé terjesztett. A tervezet szerint Mussolini a következőket kívánja: 1. Keskeny német korridor létesítését a lengyel korridoron keresztül. 2. Jugoszlávia . Krajnát adja vissza Ausztriának. 3. Azok a volt magyarországi részek, amelyek jelenleg Ausztria birtokában vannak, jussanak vissza Magyarországnak. 4. A horvát királyság kapjon teljes autonómiát. 5. Létesítsenek olasz fenhatóság alatt Albániából egy ütköző államot, amelyhez Hercegovina és Montenegró is csatolandó volna. Leconte természetesnek tartja, hogy Franciaország és szövetségesei ennek a tervnek a megvalósítását, amelyről tudomást szereztek, minden erejükkel ellenzik. A nemzetközi politika állandó témája még mindig Macdonald és Mussoini múlt heti tanácskozása és a tanácskozás során felvetett terv. Külügyminiszterek, politikusok és újságírók különböző országokban, különbözőképpen nyilatkoznak erről a tervről. A lelkesedő öröm hangját túlharsogni igyekszik a gáncsoskodók és ellenzők riadója. Diplomáciai tárgyalások vannak indulóban a hatalmak között, jelszavak és javaslatok hangzanak el. Kérdés, hogy a heves vita mikor ül el és milyen eredménnyel végződik. Nyíltan a leszerelésről és a gazdasági problémákról beszélnek, a háttérben azonban ott lappang a főtéma: a békeszerződések revíziója. Hogy Európa felzaklatott kedélyei mikor nyugszanak meg és hogy a most megindult nemzetközi mérkőzéseknek mi lesz az eredménye, erre vonatkozólag politikai jósok nem tudnak semmit sem mondani. Franciaország a Népszövetség álláspontján Élénken kommentálják Páráson kívül is azt az új francia álláspontot, amely szerint az amerikai adósságok részletét mégis fizetni kell. Herrot volt francia miniszterelnök ugyanis— mint emlékezetes — azért bukott meg, mert a francia kamara vele szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy Amerikával szemben fennálló adósságait nem fizeti. Paul Boncour francia külügyminiszter most újból felveti az amerikai adósságok fizetésének kérdését. A minisztertanácsban Paul Boncour kijelentette, hogy leghelyesebb, ha Franciaország megfizeti Amerikával szemben fennálló tartozásait és a törlesztési részleteket folyósítja. Ezt a kérdést hamarosan felvetik a francia kamarában is és biztosra vehető, hogy a kamara most megváltoztatja korábbi álláspontját és hozzájárul a fizetéshez. A külügyminiszter különben kijelentette azt is, hogy az adósságok kérdését a világgazdasági konferencián rendezni reméli. Hangsúlyozta, hogy azt az előzékenységet, amelyet Roosevelt elnök Franciaországgal szemben tanúsít, csak azzal lehet viszonozni, ha Franciaország eleget tesz fizetési kötelezettségeinek. Paul Boncour francia külügyminiszter a minisztertanácson felolvasta Mussolini javaslatát és kijelentette, hogy Franciaország szigorúan a Népszövetség álláspontján áll. Franciaország semmi olyat nem fog cselekedni, ami a népszövetségi alapokmánnyal ellentétben áll. Jugoszlávia szembeszáll majd az intrikákkal Titulescu román külügyminiszter megérkezett Párisba és tegnap már tárgyalásokat folytatott Dalaider miniszterelnökkel és Paul Boncour külügyminiszterrel. Az olasz lapok élénken foglalkoznak Titulescu párisi útjával. A Tribuna szerint Franciaország visszanyerheti régi tekintélyét, ha csatlakozik a négyhatalmi szövetséghez. A csatlakozással Franciaország elkerüli az esetleges elszigeteltség veszedelmét is. A Giornale d Italia azonban attól fél, hogy Daladier jó szándékait Titulescu megingatja. Belgrádi jelentés szerint Jeszics külügyminiszter a jugoszláv szenátusban aktuális külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Macdonald római útja — mondotta — előtérbe hozta a békerevízió kérdését. A kisántánt természetesen kénytelen ezzel az üggyel foglalkozni és oda akar hatni, hogy a diplomáciai akció ne kerüljön a lejtőre. Jugoszlávia és az egész kisántánt ragaszkodik a fennálló szerződésekhez. A határok megváltoztatására irányuló törekvésekbe — mondotta — természetesen nem nyugodhatunk . . bele. Módot fogunk találni rá, hogy az intrikákkal szemben, amelyek nemzeti államunk egységét meg akarják bontani, szembeszálljunk.