Déli Hírlap, 1933. május (9. évfolyam, 99-121. szám)

1933-05-01 / 99. szám

Ara 3 £ei BÁNSÁGI MAGYAR NAPILAP HÉTFŐ, 1933 MÁJUS 1. I TIMISOARA—TEMESVÁR, IX. ÉVF. 99. SZÁM. I Stöokarestben 4 £ei FŐSZERKESZTŐ VUCHETICH EHDRE állapítja a szerződések revideálásának jo­gát. Ha Csehország annak idején ennek a szerződésnek alapján szerezte hatalmas te­rületi előnyeit, állania kell annak összes pontjait is és éppen szerződési kötelezett­sége alapján kizárt az ilyen egyéni állás­­foglalás. A vállalt kötelezettségekre vonat­kozólag most már nem mondhatja Benes a nagyhatalmaknak, uraságtok nekem idege­nek, a többit már magam intézem el saját kényem-kedvem szerint. Ha vállalták és aláírták a szerződést, az egészében kötelező. A revízió kérdéséről világszerte tárgyalások folynak és ez ma már nem tekinthető irredenta psz­ih­ózisnak, egyéni megmozdulásnak, béke rendje ellen intézett támadásnak, még a legérzékenyebb figyelők megítélésében sem, mert éppen azok a nagyhatalmak szorgal­mazzák a legsürgősebben, amelyek a béke feltételeit tizenöt évvel ezelőtt megfogal­mazták, diktálták és geográfiailag megva­lósították. A világháborúban legyőzött államok ma inkább hallgatnak, mint be­szélnek és inkább várakozó álláspontra helyezkednek, mint cselekszenek. A győzők, a volt ellenséges nagyhatalmak viszik a szót, élénk általános vitájuk és az a hatal­mas felbuzdulás, amellyel a revízió lehető­ségeinek kérdését gondjaik és problémáik központjába állítják, arra vall, hogy ez a kérdés már oda érett, hogy most már ők is a saját szempontjukból és az egész világ java szempontjából szükségesnek ítélik ama változások lehetőségét megvitatni, amelyeknek puszta felemlítése is mind­eddig az irredentizmus vádjával, a politi­kai gyújtogatással volt egyértelmű igen sokak szemében. A revízió kérdése ma abba a stádiumba jutott, hogy kezdeményezésé­nek hívó szava a volt ellenséges nagyhatal­mak politikai pártjairól csendül, ők azok, akik nem hagyják elaludni ezt a kérdést, ők azok, akik szüntelenül szorgalmazzák, ők a legmesszibb kiáltó revizionistái a sa­ját egykori felfogásaiknak és tényeiknek, midőn ma Rómában, holnap Washington­ban, holnapután Fárisban hangoztatják egyöntetűen, hogy a békeszerződések revi­­deálása világszükségesség. Időt, eljárást, módszert illetőleg természetesen lényeges ellentétek vannak és nem csekélyek az egyéb kontroverziók sem közöttük, az az egy azonban bizonyos, hogy a világgazda­sági megváltás ultimátumaként bontakozik ki egyhangúan az a parancsoló elv, hogy a nagy gyógyító reparáció tovább már nem halasztható. Megszólaltak ebben a kérdés­ben a távoli hűvös nagyhatalmak, de meg­szólalt Benes is, akit e téma Csehország képviseletében egészen égetően érdekel. Reves nyilatkozott és beszédének egyene­sen szenzációs passzusa volt, midőn meg­állapításaiban olyan messze jutott, hogy elismerte a határok revíziójának lehetősé­gét Magyarországgal szemben — bizonyos feltételek figyelembevétele mellett. Kimon­dotta a nagy szót,­­ lehet a revízióról be­szélni, lehet a határok megváltoztatásáról beszélni, de . . . Elismerte tehát a jogala­pot, ellenben egészen új egyéni feltételeket jelölt ki a kivitel módjait illetőleg. Elvének az az esszenciális lényege, hogy nem lehet szó kividről jövő nyomásról, nem lehet szó a nagyhatalmak beavatkozásáról. Csak a két érdekelt ország tárgyalhat egymás közt, Csehország és Magyarország. Valljuk be, furcsa elv ez és lehetetlen. Furcsa, mert annak idején Csehország éppen nem res­­telte a nagyhatalmak támogatásának ered­ményeképpen rég megszűnt államának újjászületését elfogadni. Lehetetlen viszont azért is ez az álláspont, mert hiszen éppen abban a békeszerződésben, amely Csehor­szág határait ily előnyösen megássan tetíti, szerepel egy klauzula is, mely előre meg­ A szovátai politikai szezon élénken hullámzik és Maniu lemondásának fejleményeit figyeli Titulescu is, aki ezért külföldi útját elhalasztotta, hogy kormányváltás esetén idehaza legyen Románia belpolitikai életének néhány nap óta Szováta a tengelye. Maniu Gyula, aki Szovátára vonult, minden reklámnál jobban felvirágoztatta ennek a fürdőhelynek a forgalmát. Politikusok és újságírók raja tartózkodik Szovátán és csak a júliusi időjárás hiányzik, hogy a szemlélő azt hihesse, hogy Szovátán most van a főszezon. Po­p­o­v­i­c­s Mihály igazságügyminisz­­ter és M­i­h­a­l­a­c­h­e volt belügyminisz­ter, a nemzeti parasztpárt elnöke, pénte­ken egész nap kapacitálták Maniut, hogy vonja vissza a párt elnöki tisztségéről való lemondását. Maniu azonban nem akart en­gedni, hanem ragaszkodott a lemondáshoz. Óráról-órára mentek a különböző jelen­tések Bukarestbe és beszámoltak a tár­gyalások eredményéről. Bukarestben nagy elkedvetlenedést idézett elő Maniu magatartása. Voltak, akik attól tartot­tak, hogy ez a tény nagy politikai követ­kezményeket von­­maga után és a jószi­­matú jósok — nem alaptalanul — a kor­mány bukására is következtettek Maniu visszavonulásával. Beszélik, hogy a hely­zetről összehívandó elnöki tanácsnak sürgősen jelentést tesznek, azután pedig összehívják a párt végrehajtó bizottsá­gát is. Úgy tudják, hogy amennyiben Maniu véglegesen ragaszkodna lemondásához, úgy a párt el­nökségét Vaida miniszterelnök­nek fogják felajánlani. Mihalache, aki pénteken éjjel el akart már Szovátáról utazni, továbbra is ott maradt. Ott maradt Popovics Mihály igazságügyminiszter is. Kérdés azonban, hogy a Maniu és Vaida között mára ter­vezett találkozás meglesz-e.­­­­ Annyi bizonyos, h­ogy a dolog sokáig már nem húzódhatik. Kormánykörökben tegnap este az eddigi kedvetlen hangulat látszólag engedett és ismét bízni kezdtek a hatalomhoz hű ragaszkodással. A Lupta tegnap este ugyanis azt írta, hogy Maniut mégis si­került lemondásának visszavo­nására bírni. Hogy ez azonban tényleg így van-e, azt egyelőre természetesen nem lehet tudni. Maniu ismert, konzekvens el­határozása nem ezt engedi sej­teni. Az Adeverul szerint Popovici és Miha­lache nehéz dologgal kénytelenek meg­küzdeni. Mihalache azonban reméli, hogy minden körülmények között sikerülni fog a Maniu-problémát megoldani. Kü­lönben is — írja a lap — a helyzet kul­csa most már nem annyira Szovátán van, mint inkább Bukarestben. Minden attól függ, hogy Vaida milyen álláspontra helyezkedik és mit fog mondani. Mihalache kijelentette, hogy Maniu biz­tos válaszát viszi magával Bukarestbe, ahová kedden érkezik meg, amikorra ki­rályi kihallgatást kért. A belpolitikai helyzet komolyságára jellemző az a körülmény is, hogy Titu­lescu hirtelen megváltoztatta úti pro­gramját és néhány napig még itthon marad. Titulescu külügyminiszter erede­tileg tegnap délután akart elutazni Bu­karestből külföldre. Elutazását az utol­só órában azonban néhány nappal elha­lasztotta. Hivatalos jelentés szerint en­nek oka az, hogy a kormány a jövő hét elején minisztertanácsot tart, amelyen Titulescu nagy expozét kiván mondani külügyi kérdésekről. Beszédében rá fog térni a kisántant szövetség aláírása óta beállott külpolitikai eseményekre, to­vábbá külföldi tárgyalásaira és azok eredményére. Ellenzéki politikusok sze­rint Titulescunak az az elhatározása, hogy egyelőre nem hagyja el az orszá­got, belpolitikai okokban keresendő. Ti­tulescu előbb meg akarja várni, míg a helyzet tisztázódik és eldől a kormány sorsa. Beavatottak szerint Titulescu nem akarja magát kitenni an­nak, hogy esetleg a kormány változás esetén egy-két nap múlva vissza kelljen térnie Bu­karestbe. Titulescunak az volt a terve, hogy Bu­karestből Budapestre utazik, ahol május elsején Kánya Kálmán magyar kül­ügyminiszterrel akart tárgyalni. Ezzel a tárgyalással Titulescunak az volt a szándéka, hogy hangsúlyozza a kisán­táni együttműködési szándékát Ma­gyarországgal. Budapesti utazását azon­ban el kellett halasztania, mert bár csak kedden, vagy szerdán utazik el Buka­restből, sietve Genfbe kell mennie, ahol , a­ hét, m­ásoddik felében jelenlétére feltét­len szükség van. agTCTPTBHITJXIW"MW1­1­1 'I­li' I' " f ,'nl WM' UIMII­UP'ILM'l 1WW I' mSOMPW8WHA55­409HRS Uj kisántánt létesítését célozza Olaszország, amelynek éle a meglevő kisántánt ellen irányulna G e n­f­b­e­n tegnap is folytatták a le­szerelési konferencia főbizottságának ülését. Az angol leszerelési javaslathoz újból N­a­d­o­l­n­y német delegátus szólt hozzá. M­a­s­s­i­g­­­i francia delegátus éles támadást intézett Németország el­len. Eden angol államtitkár Angliá­nak a német javaslattal szemben elfog­lalt álláspontját vázolta. Azután újból Nadolny német meghatalmazott mi­niszter szólalt fel és visszautasította Massigli szemrehányásait. Kijelentette, hogy Németország elégszer adott már tanúbizonyságot béketörekvéseiről és arról, hogy nem felfegyverkezést, ha­nem leszerelést kíván. A párisi Excelsior jelentése sze­rint Ar­o­­­s­i olasz külügyi államtitkár­nak nem annyira az a feladata Genfben, hogy résztvegyen a leszerelési konferen­cián, hanem van egy titkos megbízatása is. Aloisi bizalmas tárgyalásokat folytat Törökország, Görögország és Bulgária képviselőivel, akiket szövetségi szerző­dés megkötésére kivan megnyerni.. Ez a szövetség a kisántánt ellen irányulna és azt éppen olyan meglepetésszerűen akarták a világgal közölni, mint annak idején a kisántánt tette legújabb paktu­mával. Népszövetségi körökben most ér­deklődéssel várják, hogy ez az új Kisán­tánt létrejön-e. Olaszország ennek a szö­vetségnek azt a szerepet szánta, hogy a leszerelési konferencián az olasz állás­pontot támogassa.

Next