Déli Hírlap, 1933. május (9. évfolyam, 99-121. szám)
1933-05-01 / 99. szám
Ara 3 £ei BÁNSÁGI MAGYAR NAPILAP HÉTFŐ, 1933 MÁJUS 1. I TIMISOARA—TEMESVÁR, IX. ÉVF. 99. SZÁM. I Stöokarestben 4 £ei FŐSZERKESZTŐ VUCHETICH EHDRE állapítja a szerződések revideálásának jogát. Ha Csehország annak idején ennek a szerződésnek alapján szerezte hatalmas területi előnyeit, állania kell annak összes pontjait is és éppen szerződési kötelezettsége alapján kizárt az ilyen egyéni állásfoglalás. A vállalt kötelezettségekre vonatkozólag most már nem mondhatja Benes a nagyhatalmaknak, uraságtok nekem idegenek, a többit már magam intézem el saját kényem-kedvem szerint. Ha vállalták és aláírták a szerződést, az egészében kötelező. A revízió kérdéséről világszerte tárgyalások folynak és ez ma már nem tekinthető irredenta pszihózisnak, egyéni megmozdulásnak, béke rendje ellen intézett támadásnak, még a legérzékenyebb figyelők megítélésében sem, mert éppen azok a nagyhatalmak szorgalmazzák a legsürgősebben, amelyek a béke feltételeit tizenöt évvel ezelőtt megfogalmazták, diktálták és geográfiailag megvalósították. A világháborúban legyőzött államok ma inkább hallgatnak, mint beszélnek és inkább várakozó álláspontra helyezkednek, mint cselekszenek. A győzők, a volt ellenséges nagyhatalmak viszik a szót, élénk általános vitájuk és az a hatalmas felbuzdulás, amellyel a revízió lehetőségeinek kérdését gondjaik és problémáik központjába állítják, arra vall, hogy ez a kérdés már oda érett, hogy most már ők is a saját szempontjukból és az egész világ java szempontjából szükségesnek ítélik ama változások lehetőségét megvitatni, amelyeknek puszta felemlítése is mindeddig az irredentizmus vádjával, a politikai gyújtogatással volt egyértelmű igen sokak szemében. A revízió kérdése ma abba a stádiumba jutott, hogy kezdeményezésének hívó szava a volt ellenséges nagyhatalmak politikai pártjairól csendül, ők azok, akik nem hagyják elaludni ezt a kérdést, ők azok, akik szüntelenül szorgalmazzák, ők a legmesszibb kiáltó revizionistái a saját egykori felfogásaiknak és tényeiknek, midőn ma Rómában, holnap Washingtonban, holnapután Fárisban hangoztatják egyöntetűen, hogy a békeszerződések revideálása világszükségesség. Időt, eljárást, módszert illetőleg természetesen lényeges ellentétek vannak és nem csekélyek az egyéb kontroverziók sem közöttük, az az egy azonban bizonyos, hogy a világgazdasági megváltás ultimátumaként bontakozik ki egyhangúan az a parancsoló elv, hogy a nagy gyógyító reparáció tovább már nem halasztható. Megszólaltak ebben a kérdésben a távoli hűvös nagyhatalmak, de megszólalt Benes is, akit e téma Csehország képviseletében egészen égetően érdekel. Reves nyilatkozott és beszédének egyenesen szenzációs passzusa volt, midőn megállapításaiban olyan messze jutott, hogy elismerte a határok revíziójának lehetőségét Magyarországgal szemben — bizonyos feltételek figyelembevétele mellett. Kimondotta a nagy szót, lehet a revízióról beszélni, lehet a határok megváltoztatásáról beszélni, de . . . Elismerte tehát a jogalapot, ellenben egészen új egyéni feltételeket jelölt ki a kivitel módjait illetőleg. Elvének az az esszenciális lényege, hogy nem lehet szó kividről jövő nyomásról, nem lehet szó a nagyhatalmak beavatkozásáról. Csak a két érdekelt ország tárgyalhat egymás közt, Csehország és Magyarország. Valljuk be, furcsa elv ez és lehetetlen. Furcsa, mert annak idején Csehország éppen nem restelte a nagyhatalmak támogatásának eredményeképpen rég megszűnt államának újjászületését elfogadni. Lehetetlen viszont azért is ez az álláspont, mert hiszen éppen abban a békeszerződésben, amely Csehország határait ily előnyösen megássan tetíti, szerepel egy klauzula is, mely előre meg A szovátai politikai szezon élénken hullámzik és Maniu lemondásának fejleményeit figyeli Titulescu is, aki ezért külföldi útját elhalasztotta, hogy kormányváltás esetén idehaza legyen Románia belpolitikai életének néhány nap óta Szováta a tengelye. Maniu Gyula, aki Szovátára vonult, minden reklámnál jobban felvirágoztatta ennek a fürdőhelynek a forgalmát. Politikusok és újságírók raja tartózkodik Szovátán és csak a júliusi időjárás hiányzik, hogy a szemlélő azt hihesse, hogy Szovátán most van a főszezon. Popovics Mihály igazságügyminiszter és Mihalache volt belügyminiszter, a nemzeti parasztpárt elnöke, pénteken egész nap kapacitálták Maniut, hogy vonja vissza a párt elnöki tisztségéről való lemondását. Maniu azonban nem akart engedni, hanem ragaszkodott a lemondáshoz. Óráról-órára mentek a különböző jelentések Bukarestbe és beszámoltak a tárgyalások eredményéről. Bukarestben nagy elkedvetlenedést idézett elő Maniu magatartása. Voltak, akik attól tartottak, hogy ez a tény nagy politikai következményeket vonmaga után és a jószimatú jósok — nem alaptalanul — a kormány bukására is következtettek Maniu visszavonulásával. Beszélik, hogy a helyzetről összehívandó elnöki tanácsnak sürgősen jelentést tesznek, azután pedig összehívják a párt végrehajtó bizottságát is. Úgy tudják, hogy amennyiben Maniu véglegesen ragaszkodna lemondásához, úgy a párt elnökségét Vaida miniszterelnöknek fogják felajánlani. Mihalache, aki pénteken éjjel el akart már Szovátáról utazni, továbbra is ott maradt. Ott maradt Popovics Mihály igazságügyminiszter is. Kérdés azonban, hogy a Maniu és Vaida között mára tervezett találkozás meglesz-e. Annyi bizonyos, hogy a dolog sokáig már nem húzódhatik. Kormánykörökben tegnap este az eddigi kedvetlen hangulat látszólag engedett és ismét bízni kezdtek a hatalomhoz hű ragaszkodással. A Lupta tegnap este ugyanis azt írta, hogy Maniut mégis sikerült lemondásának visszavonására bírni. Hogy ez azonban tényleg így van-e, azt egyelőre természetesen nem lehet tudni. Maniu ismert, konzekvens elhatározása nem ezt engedi sejteni. Az Adeverul szerint Popovici és Mihalache nehéz dologgal kénytelenek megküzdeni. Mihalache azonban reméli, hogy minden körülmények között sikerülni fog a Maniu-problémát megoldani. Különben is — írja a lap — a helyzet kulcsa most már nem annyira Szovátán van, mint inkább Bukarestben. Minden attól függ, hogy Vaida milyen álláspontra helyezkedik és mit fog mondani. Mihalache kijelentette, hogy Maniu biztos válaszát viszi magával Bukarestbe, ahová kedden érkezik meg, amikorra királyi kihallgatást kért. A belpolitikai helyzet komolyságára jellemző az a körülmény is, hogy Titulescu hirtelen megváltoztatta úti programját és néhány napig még itthon marad. Titulescu külügyminiszter eredetileg tegnap délután akart elutazni Bukarestből külföldre. Elutazását az utolsó órában azonban néhány nappal elhalasztotta. Hivatalos jelentés szerint ennek oka az, hogy a kormány a jövő hét elején minisztertanácsot tart, amelyen Titulescu nagy expozét kiván mondani külügyi kérdésekről. Beszédében rá fog térni a kisántant szövetség aláírása óta beállott külpolitikai eseményekre, továbbá külföldi tárgyalásaira és azok eredményére. Ellenzéki politikusok szerint Titulescunak az az elhatározása, hogy egyelőre nem hagyja el az országot, belpolitikai okokban keresendő. Titulescu előbb meg akarja várni, míg a helyzet tisztázódik és eldől a kormány sorsa. Beavatottak szerint Titulescu nem akarja magát kitenni annak, hogy esetleg a kormány változás esetén egy-két nap múlva vissza kelljen térnie Bukarestbe. Titulescunak az volt a terve, hogy Bukarestből Budapestre utazik, ahol május elsején Kánya Kálmán magyar külügyminiszterrel akart tárgyalni. Ezzel a tárgyalással Titulescunak az volt a szándéka, hogy hangsúlyozza a kisántáni együttműködési szándékát Magyarországgal. Budapesti utazását azonban el kellett halasztania, mert bár csak kedden, vagy szerdán utazik el Bukarestből, sietve Genfbe kell mennie, ahol , a hét, másoddik felében jelenlétére feltétlen szükség van. agTCTPTBHITJXIW"MW111 'Ili' I' " f ,'nl WM' UIMIIUP'ILM'l 1WW I' mSOMPW8WHA55409HRS Uj kisántánt létesítését célozza Olaszország, amelynek éle a meglevő kisántánt ellen irányulna G e nfben tegnap is folytatták a leszerelési konferencia főbizottságának ülését. Az angol leszerelési javaslathoz újból Nadolny német delegátus szólt hozzá. Massigi francia delegátus éles támadást intézett Németország ellen. Eden angol államtitkár Angliának a német javaslattal szemben elfoglalt álláspontját vázolta. Azután újból Nadolny német meghatalmazott miniszter szólalt fel és visszautasította Massigli szemrehányásait. Kijelentette, hogy Németország elégszer adott már tanúbizonyságot béketörekvéseiről és arról, hogy nem felfegyverkezést, hanem leszerelést kíván. A párisi Excelsior jelentése szerint Arosi olasz külügyi államtitkárnak nem annyira az a feladata Genfben, hogy résztvegyen a leszerelési konferencián, hanem van egy titkos megbízatása is. Aloisi bizalmas tárgyalásokat folytat Törökország, Görögország és Bulgária képviselőivel, akiket szövetségi szerződés megkötésére kivan megnyerni.. Ez a szövetség a kisántánt ellen irányulna és azt éppen olyan meglepetésszerűen akarták a világgal közölni, mint annak idején a kisántánt tette legújabb paktumával. Népszövetségi körökben most érdeklődéssel várják, hogy ez az új Kisántánt létrejön-e. Olaszország ennek a szövetségnek azt a szerepet szánta, hogy a leszerelési konferencián az olasz álláspontot támogassa.