Déli Hirlap, 1939. január-március (15. évfolyam, 1-73. szám)

1939-01-01 / 1. szám

g lelkiiségi kérdés 25 ív tavistába. írta: KOVÁCS GYÖRGY A háború elei Magyarországnak éppen olyan állandóan napirend levő, égetően fontos problémá­ja volt a nemzetisek kérdésének helyes és teljes összhang­ba h­ozó megoldása, mint a háború utáni Európa csaknem alamennyi államának. 1918 után a föld a sok kipett vértől és hiábavalóan megölt emberi élet ránehaedő súlya alatt megremegett és eme rázkódtatás kvetkeztében országok határai tűn­tek el, hogy helyüet újaknak engedjék át. A szeret­pék felcserélődtek Mi erdélyi magyarok többségi sorból nemzetkisebséggé lettünk. Új­u­nkon, meg­változott életkörühények között kellett továbbhalad­­ni?H­­a magunk fejéből vetett hittel és szent meg­győződéssel indultuk el a ké­ségkívül nehezebb jö­vő, számunkra kisakott útjára. Ezt az utat rájjuk ma is, erőt önt beénk a magyar együvétartozás so­hasem lankadó érése és igyekszünk ugyancsak a magunk erejéből­zámunkra olyan életlehetőségeket megteremteni, amelyeknek kivívása nem gyűlöletet, hanem többségiek részéről is megbecsülést és jóaka­ratot vált ki irályunkba. A jelenlegi kormány a kisebbségi kérdés fon­tosságának tudatb­án ez év augusztusában olyan sta­­tutumot tett közé amely orvoslást jelent eddigi sé­relmeinkre. A JÖTŐ bizonyítja majd be, hogy ezek­nek a pontoknak gyakorlati megvalósítása mennyire üdvös és kívánatos egy állam belső nyugodt életé­­nek szempontjából. A világháború előtt nyugalmasabb politikai lég­körben foglalkozhattak az arra hivatottak a nemze­­tiségi kérdéssel. Nem érdektelen talán, ha újra fel­­idézük a régi magyar politikusok nemzetiségi kér­désről mondott véleményét és nyilatkozatát. Az azóta már megszűnt Budapesten megjelenő „Budapester Tagblatt” 1913 november 23-án, va­sárnap adta ki harminc éves jubileumi számát, a­melyben több kiváló magyar politikus véleményét kérte ki a nemzetiségi kérdésben. Legérdekesebb és komolyságánál legszámottevőbb Szterényi József or­szággyűlési képviselő nyilatkozata, amelyben többek között a következőket szögezte le: 1. A nemzetiségi kérdés szerintem inkább a köz­­ , mint a törvényhozásnak a kérdése. Az ország­­ainak egyenjogúsága vallás és nemze­tiségi különbség nélkül amúgy is biztosítva van. Ezt a biztosítékot a törvény adja. A közigazgatásban azonban sok törvényhatározat alkalmazása kívánni valót hagy maga után. Felemlíti, hogy úgy az állami, mint a közigaz­gatási tisztviselőktől megkívánják, hogy feltétlenül és kifogástalanul bírják annak a lakosságnak a nyel­vét, amelynek területén működnek. Sz­erényi hozzá­fűzi, hogy ez üdvös intézkedés, mert a közigazgatás tisztviselői csak abban az esetben láthatják el tö­kéletesen feladatukat, ha bírják annak a lakosság­nak a nyelvét, amelynek ügyeit ők vannak hivatva vezetni és igazgatni. 2. Jogosultnak vélem azt a kívánságot is — fej­tegeti Szterényi, — hogy nem magyar ajkú lakosság a neki kézbesített határozatokat, amelyek reá nézve bizonyos kötelességek teljesítését rójják, saját nyel­vén olvashasson. Itt leginkább fizetési, vagy ezekhez hasonló határozatokra gondolok, amelyeknél, ha ily­­módon az illető, nemzetiség nyelvén adatnának ki, az állam hivatali nyelvén nem esnék sérelem. Jogos panaszok akadhatnak az alsóbbfokú, köz­bevetett hatóságoknak a néppel szemben való maga­tartása tekintetében. Ez azonban semmi esetre sem meríti ki a nemzetségi kérdés tárgyát. Bizonyos te­kintetben ezen a téren a nép alsó rétegének anya­nyelvre való tekintet nélkül valóban oka van a pa­naszra. Éppen ezért a legsürgősebb intézkedésekre van szükség, hogy kiküszöböltessenek az elégedetlen­ség alap­okai. 8. Nézetem szerint az állam ügyvezetésénél ará­nyosan, minél nagyobb helyet kell biztosítani a nem mag­yar nemzetiségű lakosság fiainak. E tekintetben nem lehet különbséget tenni állampolgár és állam­polgár között. 4. A néppel való jóakaratú elbánásban látom a nemzetiségi kérdés megoldásának leghathat­ósabb eszközét­ A népet hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy a hatóságoknál ne a büntető kezet, hanem a támo­gató és zavartalan életét biztosító állami közeget érezze. Az ebből származó elégedetlenség a nem ma­gyar nemzetiségű lakosságban azt az érzést váltja ki, hogy ilyennemű elbánásuk, nemzetiségi mivoltuk miatt történik. Azokon a helyeken, ahol a nép érde­kei iránt nincsen megfelelő érzék, nem is tesznek különbséget magyar, vagy nem magyarról is legyen szó. Ebből is kitűnik, hogy a nemzetiségi kérdés in­­kább szociális kérdés, amely igazi szociális szellemű megoldásra vár. 5. Én mindig azon az állásponton voltam, hogy a nem magyar ajkú lakosság kulturális érdekeit nem­csak védenünk, hanem lehetőleg fejlesztenünk is kell, mivel műveltségi kérdésünk felkarolása által a nem­zetiségek ragaszkodását is elérjük azon államhoz, a­mely érdekeik iránt jóakaratot tanúsít. 6. Kölcsönös érdeknek tartom, hogy oly vidéke­ken, ahol a lakosság túlnyomó részben nem magyar ajkú, az állami iskolákban az illető nemzetiségi nyelv kötelezőleg taníttassák. Általánosságban leszögezhetem­, hogy a nem ma­gyar nemzetiségű, lakossággal szemben olyan elbá­nás követendő, amely az ő nemzetiségi és művelődési érdekeinek megf­elel. Ide kívánkozik Hegedűs Lóránt dr. Sepsiszenb­­györgy országgyűlési képviselőjének az egyik kolozs­vári gyűlésen a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos kijelentése is, amely általános értékénél fogva időt­álló maradt. Hegedűs Lóránt képviselő a politikai és kulturális megoldások mellett a fő súlyt a gazdasági megoldás szükségességére fektette. A nemzetiségi kérdést — mondotta beszédé­ben— nem kizárólagosan politikai s kulturális mód­szerekkel kell és lehet megoldani, hanem át kell tér­ni a gazdasági térre: a nemzetiségeket be kell von­ni a magyar gazdasági érdekhálózatba, közös mun­kára, közös érdekeltségre bírni. Ez olyan megol­dás lenne, amely a nemzetiségeket is kielégítené Ha a nemzetiségek látnák, hogy anyagi érdekük a magyar­sággal együtt dolgozni és együtt munkálkodni- meg­szűnnének a torzsalkodások. Valahogy így. Ilyen szellemű és általános vonat­kozású megoldást óhajtunk és várunk a sorsfordu­lat óta szüntelenül. Ezért erősbködött reményünk, a­mikor 1938. augusztusában a már említett kisebb­ségi statútum napvilágot látott. Reméltük és remél­jük rendületlenül, hogy az abban foglaltak és szé­leskörű jogokat kilátásba helyező életkörülményein­ket közvetlenül érintő pontok és fejezetek a megva­lósulás terére lépnek. Magunkra utaltságunkban meg­erősödünk a kitartásra, a sohasem csüggedésre, mert meggyőződésünk, hogy az állami létet lerög­zítő alkotmányban és az azt megerősítő kisebbségi statútumban bennfoglalt jogokat, valóban jogosan kérhetjük is. Az alkotmányban és a statútumban le­fektetett jogok reális térre való átültetésének, szor­galmazó kérés nélkül kell érvényre jutatnia. A jogok­nak számunkra való biztosítása azonban nem jelenti a tétlenségbe való süllyedést, hanem újabb törvényes buzdítás mellett és a Szterényi—Hegedűs, valamint a kisebbségi statútum által értelmezett állami támo­gatás mellett tovább kell küzdenünk magyar népünk nyelvi, kulturális, valamint gazdasági fejlődéséért és haladásáért. Nem tudjuk még pontosan, hogy az újonnan megalakított Nemzeti Újjászületés Arcvonalának jó­­jövőbeni működésébe miképen kapcsolódik bele a ro­mániai magyarság. Remélni merjük, hogy a magyar­ság hivatott képviselői ismét elfoglalhatják helyüket az ország parlamentjében, ahol az új és egyetlen po­litikai párt működésével párhuzamosan és teljes össz­hangban a magyarság képviselői alkotmányos szel­lemben szállhatnak síkra népünk érdekeiért. Az új politikai párt engedélyezése és megalapítása kará­­csonyi ajándéknak számított többséginek és kisebb­séginek egyaránt és ha azt látjuk, hogy a fentem­!s tett huszonöt év előtti szellem és az új párt egész­séges munkaprogramja megvalósul és minden térén érezheti majd hatását, talán akkor a karácsony csil­­laga is az igazság ragyogó fényét veti ránk és a bizalmatlanság helyett a karácsony szent ünnepe hir­dette megértő szeretet őszinte és maradék nélkül való érzésével lépjük át az új esztendő küszöbét. A karánsebesi vagyonközség új vezetőségének, beiktatása Karánsebesen ünnepélyes keretek között ment végbe a vagyonközség új vezetőségének beiktatása. A beiktatásnál, amelyet Ciupo Gheorghe dr. királyi helytartósági vezértitkár végzett, jelen volt Bői­tan Panait Szörényi prefektus, Budinteanu Virgil dr. ka­ránsebesi polgármester, Meda Vi­leriu karánsebesi főszolgabíró és a vagyonközség tisztviselői kara. Ciupe Gheorghe dr. helytartósági vezértitkár üdvö­zölte Boldea Romulus ezredes-elnököt és a vezetőség többi tagjait, akiket arr­a kért, hogy minden cselek­vésükben a vagyonközség tagjainak javát tarsák szem előtt. Buruutiu igazgató a tisztviselők nevében biztosította az új elnököt és a vezetőséget, hogy a tisztviselők a jövőben is lelkiismeretesen munkájukat. Boidea Romulus ezredes elnök végzik arra kérte Ciupe dr. helytartósági vezértitkárt, tolmácsol­ja köszönetét Marta Alexandru dr. királyi helytar­tónak, aki őt a kinevezésre előterjesztette és a ve­­zetőség tagjaival együtt megfogadta, hogy minden­­r szem előtt tartja a vagyonközség érdekeit* _ ______ _ . _ 1039. január 1, Glattfelder püspök drámai hangú pásztorlevele a gyűlölködők ellen Jobb sorsot csak az egymást megbecsülő keresztényi szeretettől várhatunk Szeged, december 30. Nagyhatású és érde­kes karácsonyi szózattal fordult Glattfelder Gyula Csanádi püspök a szegedi nyilvánosság­hoz. Éles szavakkal ostorozta a gyűlölet és az önkényuralom törekvéseit és erős szavakkal foglalt állást az emberiséget visszaadó hitélet mellett.­­— Szónokolunk és ér­tekezünk, — mondotta — a Krisztus békéjéről, de a kor, amelyben kötelmeinket teljesítjük, a békétlenség és gyűlölködés bélyegét hordja homlokán. Azt hittük, hogy a népvándorlás sok borzalmas és ködbevesző emléke már vissza­vonhatatlanul a múlté s mégis arra kell ébred­nünk, hogy elemi polgári kötelességünk nem az építés, hanem a védekezés különböző irányból jövő szün­telen támadásokkal szemben. Bizonytalanság, meghasonlás van az ország­ban. Ijesztő gondolat tudni, hogy az élet és sza­badság jogát megtagadják azoktól, akiknek ugyanazon földön élniök és halniok kell. Az ön­imádás szörnyű büntetéseként megszületett ha­talmi téboly, mely az egyéneket és a közösséget minden jogos szabadságától akarja megfoszta­ni, ezt a jogot tagadásba vonja, lábbal tiporja. Nagy felvilágosító munkára van szükség, — folytatta szózatát a püspök —, hogy a nép szeme felnyíljon s lássa, hogy milyen játékot űznek legszentebb érzelmeivel és legelemibb jo­gaival. A jobb sorsot nem a gyűlölettől, az erő­szakos bujtogatástól s ráigérgetéstől várhatjuk, hanem az igaz, egymást megbecsülő kereszté­­nyi szeretettől. Nem véletlen, hogy világszerte a legna­­gyobb gyűlölettel fordulnak a kereszténység és minden egyház ellen azok a sötét hatalmak és egyének, akik saját személyi érvényesülésük út­­jában találják a hit szeretetét, az Örök egyhá­zat. Hogy ,az életben az ilyen törekvésekkel szemben sikeresen vettessük fel harcot, béke és igaz keresztény egyetértés s­ükséges és az, hogy Krisztus nyomán járjunk és az ő földre­­szállott szeretetével forrasszunk egybe mindent. Pompás szilveszteri és újévi hangulat a CAPITOL és APOLLO mozgókban Bécsi kedélyesség Kitűnő bécsi slágeroperett: NAGY KATÓ Rendez­ő: Bolváry Géza, veszter. este 9 és 11 órak HANS MOSER THEO LINGEN LUCIE ENGLISCI­ — Zene: Ooeile F.Premier szombaton mindkét mozgóban. — Szt­ár a CAPITOLBAN TÁNCATTRAKCIó, éjjel 12 órakor mindkét mazpiíban KfmSmVZAK

Next