Déli Hirlap, 1940. január-március (16. évfolyam, 2-73. szám)

1940-01-04 / 2. szám

XVI. évf. 2. sz. V S­i­a­j \ Ü ARA' O LEI CSÜTÖRTÖK, 1940. január 4. Redacția și administrația: G­AZETA MAGHIARILOR Nr. cererii de vise. în Reg. publ. per 934.—1938, TIMIȘOARA, I., Piața Brătianu No. S. _ Trib. Timișoara. Telefon: 28—10. DIN BANAT Redactor resp.: Dr. VARNAY ELEMÉR $91 é** II. Carol király Őfelsége ajévi vaiy kószáló Az uralkodó január elsejét Constantában töltötte. — Románia megőrzi semlegességét és megvédi határait. — Az eljövendő esztendő hozza meg a végleges békét minden nép részére Constantából jelentik: őfelsége II. Carol ki­rály, Mihai nagyvajda kíséretében az újévet az it­teni csapatok körében töltötte. A 9-ik calarasi ez­red gyakorlóterén kezdő­dött az ünnepség, ahol az uralkodó megszemlélte a helyőrségi csapatokat. Ez­után a városháza dísztermében, amelyet trónterem­mé alakítottak át, következett az előkelőségek­re­ TOVÁBB FEJLESZTENI A SEMLEGESSÉG POLITIKÁJÁT Sire! Ez az esztendő az aggodalom jegyében kezdődik. A világ békéjét ismét megzavarták és nincsen olyan ország, amely biztonságban érezhetné magát. A véres háború áldozatot követel az embe­riségtől. Iiz az esztendő telve lesz nehézségekkel és súlyos áldozatokkal az egész világ számára. Az el­jövendő esztendő válaszút elé állítja a nemzeteket. A mi népünket az együttműködés szelleme vezette eddig is és ez a szellem hat át bennünket. Igyekez­ni fogunk ebben a döntő jelentőségű esztendőben hogy viszonyunkat kivétel nélkül minden néppel to­vább fejlesszük a semlegesség politikájának ke­retében, miként azt bejelentettük azon a napon, amikor az ország kormányzását magunkra vállaltuk. Ugyan­ekkor azonban elhatározott szándékunk, hogy szük­ség esetén erőnk végső határáig megvédelmezzük függetlenségünket és határainkat. Ezek román ha­tárok és nem az erőszakosságok következtében léte­sültek, hanem a jog alapján születtek meg. Gyula­­fehérváron, Chisinauban és Cernant­ban hozott ha­tározatok valamennyi román egyesülését eredmé­nyezték. Nem a győzelem eredményei voltak e ha­tárok, hanem a jobbágyság alól való felszabadulás eredményei. Határainkat a jog nevében vontuk meg, mert évszázadok nemzedékei megőrizték származá­sukat és nemzedékről-nemzedék­e várták a felsza­badulás óráját. E határon belül örökké egyesülve állunk Felséged jogara alatt és a többi népek kö­zött képviseljük a rend és fejlődés erejét. Kisebbségeinknek a kormányzat biztosítja nyelvi, kulturális és hitbeli szabadságát és nyugodtan tekinthetünk az események fejlődé­se elé, mert baráti érzések hatnak át bennünket a többi népek iránt és együttműködni kívánunk a hosszú és gyümölcsöző béke megvalósításában. MEGERŐSÍTENI a belső békét Felséged kormánya a konszolidáció és újjáépí­tés programja szerint működik és a Nemzeti Újjá­születés Frontjában lefektetett elvek vezérlik lépé­seit. Ez a kormány végre akarja hajtani a megkez­dett átszervezés nagy munkáját és minden téren nyomatékos tevékenységbe kezd. Elsősorban a had­sereg rendelkezésére bocsátja mindazokat az eszkö­zöket, amelyek szükségesek nagy feladatának telje­sítéséhez. Késedelem nélkül megoldjuk a munka­­programba felvett valamennyi problémát és igyekez­ni fogunk a nemzetgazdaság minden ágában aktív politikát folytatni. Ki fogjuk küszöbölni a súrlódási felületeket, hogy még jobban megerősíthessük a belső bé­két. Erőfeszítéseink arra fognak irányulni, hogy ural­kodhassunk az események felett és e célból lelki­leg és anyagilag is felkészüljünk. Mozgósítani fog­juk a földeken a munkáskarokat épp úgy, mint a gyárakban és a lövészárkokban és mozgósítjuk a nemzeti egység szolgálatában valamennyi lelkiis­­meretes román állampolgárt. A diplomáciai kar nevében Andrea Cassulo pá­pai nuncius üdvözölte az uralkodót az ujesztendő alkalmával. Ezután őfelsége a következő beszédet mondotta: Miniszterelnök úr! Uraim! Mindenekelőtt lelkem mélyéből mondok köszö­netet azokért a meleg jókívánságokért, amelyeket a kormány és az ország nevében kifejezésre juttatott. Ezekben az időkben kötelességemnek tartottam, hogy az ünnepeket azok között töltsem el, akiket kötelességük hosszú időre elszólított családjaiktól. Szent kötelességem az is, hogy megjelenésemmel a románság határkövét képviseljem és ezért jöttem országom határát képező tengerpartra. A második hadseregtől körülvéve akartam az ujesztendőt meg­kezdeni. Karácsony napját a nyugati határ őrzői körében töltöttem el és lelkemben az öröm és a FÉRFIASAN SZEMBESZÁLLNI AZ ISMERETLEN HOLNAPPAL... Sire! Bármily nehézségek álljanak előttünk­ és bármilyen nagy áldozatokat kell hoznunk, a mi népünk szorosan egyesülve a Front körül, férfiasan szembeszáll az ismeretlen Holnappal. Felséged úgy óhajtotta, hogy az újév első napját és a karácsonyi ünnepeket a katonák között töltse és személyesen győződjék meg az áldozatokról és fáradozásokról amelyeket a hadsereg minden tagja meghoz. Az új­év küszöbén, a tenger partján állott meg. Az öröm és a reménység könnyei nedvesítették meg a nép szemét és meggyőződhetett Felség népének hűségé­ről és azokról az érzelmekről, amelyek az országot a trónhoz fűzik. Felséged legmagasabb példaadása minden szívben visszhangra talált és azt megértet­ték. A román lélek készen áll férfiasain minden ál­dozatra, amelyet a Holnap követel tőle. Kérjük a Mindenhatót, hogy a reánk váró súlyos őrákkal védjen meg bennünket a veszély idején. Éljen Fel­séged! Éljen Mihai gyulafehérvári nagyvajda Egészséget, bizalom megújhódott, amikor a román katona er­kölcsi erejét ismét megismerhettem. Az események akaratunktól függetlenek és az elmúlt évben kénytelenek voltunk kívánságaink ellenére a nemzet védelmét megerősíteni. Ez a kifejezés ma még fokozottabb értelmet nyer. A nemzetvédelem fejezi ki legjobban és legrövideb­ben a békés, de határozott politikánkat. Mi nem azért erősítjük és szereljük fel hadseregünket, mert támadó szellem hatna át bennünket, hanem, mert el vagyunk határozva a védekezésre, ha azt kíván­nák tőlünk. Megvédelmezzük mindazt, ami a mienk és mindazt, amit Gyulafehérváron, Chisinauban és Cernantiban elhatároztak. Ebben az értelemben ké­szen vagyunk arra, hogy békejobbot nyújtsunk mindazok számára, akik azt őszintén meg akarják ragadni. Az uralkodó válasza­ gadása. Először Gh. Tatarescu koronatanácsos mi­niszterelnök mondotta el üdvözlő beszédét: Minél előbb következzék be a népek közötti megértés A Nemzeti Újjászületés Frontja programját az új esztendőben kormányom végre fogja hajtani ab­ban az elhatározott szellemben, amely az ország po­litikáját és közigazgatását jellemzi. A kormány szép programot állított össze, de ez odaadó munkát és folytatólagosságot kíván. Biztos vagyok afelől, hogy támogatásom és az ország lakosságának támogatá­sa mellett az eredmény nem maradhat el. A Nem­zeti Újjászületés Frontja útján helyreállt az ország egysége és megszűntek a személyes harcok. A tény­leges megvalósítások az akciószabadság révén biz­tosítva vannak. A nemzet, bármilyen nehéz idők várnának reá, előre fog haladni és a vezetők köte­lessége, hogy hasznosítsák a nemzet önfeláldozó készségét. A múlt nehéz időiben népünk miidejlk­or kinyilvánította hazafias érzelmét és Románia eleget tett azon szerepének, amelyet a világ civilizációja részére előírt. Az a hit, ami a múltban is vezetett bennünket, bi­zalommal kell, hogy eltöltsön a jövőben is és ezért előrehaladásunk és konszolidációnk érdekében oda­adással kell dolgozni. Ma már magánérdekről nem lehet szó és mindenkinek a közért kell működnie mert az egyénnek is jobb a sorsa, ha a közösség ereje is fokozódik. Miniszterelnök úr! Bármily sötét felhők is tor­nyosulnak e pillanatban a civilizált világ felett, nr bizalommal tekintünk a jövő elé, hűséggel és ha­zaszeretettel áthatva dolgozunk nemzetünk megerő­sítésén. Kérjük valamennyien a Mindenhatót, hog­­y minél előbb terjessze áldásait a gyé? fölé és a né­p>gk közötti megértés minél előbb következzék be.

Next