Déli Hirlap, 1943. október-december (19. évfolyam, 227-301. szám)
1943-10-01 / 227. szám
b<t- An * *-vm 1+f ’’SmLsoara-Temesvár, XIX. év 7., 227. szám r““ Iw 7JrMV J| a felelős szerkesztő: j&gg ffljg Í||jí Jggjf iaS3r J^T g|gg jagfir jfeSfgB (Dos: No. 934/1938) Dr.Olosz Lajos M& Mss$^ /jpSf Jraff n £ 3 Mm Js§341 ¥ MSB Alapította: ARA 5 LEJ Péntek, 1943 október 1 UCL| niKLAH ~w Ziarul Comunității Maghiare din România II A Romániai Magyar Népközösség lapja m<?% ílla: Gazdasági A Olaszország HuU és jogi figyelő délolaszországi hadszíntéren, zuhogó esőben, csak felderítő harci tevékenység volt. A szembenálló erők nagyobb összecsapására tegnap sehol sem került sor. A keleti arcvonal középső szakaszán szintén rosszabbra fordult az időjárás, a harci tevékenység itt azonban ennek ellenére élénk volt. A Dnyeper déli kanyarulatánál tovább tart a nagy csata. A Dnyeper középső folyásánál a hídfőkért folyik a küzdelem; folyó nyugati partján a Szovjet térnyerési kísérleteit a németeknek sikerült meghiusítaniok. A Mussolini vezetése alatt megalakult fasiszta köztársasági kormány elismerése rendkívül fontos tény, — mondják Berlinben. Az Europapress erről szóló jelentése német politikai köröknek azt a felfogását is ismerteti, mely szerint a Mussolini-kormány elismerése egyben Olaszország köztársasági államformájának elismerését is jelenti. Az a tény, hogy a hármas egyezményhez csatlakozott egyik-másik állam formálisan még nem nyilvánította elismerését, berlini megítélés szerint csak ideig-óráig tartó kérdés. A bucuresti Timpus egyébként tegnapi számában a következő államok részéről nyilvánított elismerésről emlékezett meg: Németország, Japán, Bulgária, Horvátország és Szlovákia. A Südostdeutsche Tageszeitung című lap mai száma cimírásban is kiemeli, hogy a hármas egyezményhez csatlakozott államok között elsőnek Románia ismerte el a fasiszta köztársasági kormányt. Antonescu Ion tábornagy-államvezető a Dúcéhoz intézett meleghangú táviratban közölte az elismerést — állapítja meg a német lap. A Wilhelmstrassen — mint az Europapress berlini jelentéséből kitűnik — különös fontosságot tulajdonítanak Bulgária állásfoglalásának. Bulgária külpolitikája változatlan — állapítják meg megelégedéssel Berlinben. A Mussolini-kormány első minisztertanácsi ülésének fontosabb határozatait az Europapress római jelentése a következőkben foglalta össze: 1. Róma nyílt város jellegére való tekintettel a fasiszta kormány székhelyét egy másik városba, a főhadiszállás közelébe helyezték át. 2. A szenátust, melynek tagjait a király nevezte ki, feloszlatták. 3. A tengerészeti, légi és szárazföldi harci erőket a nemzeti biztonság önkéntes fasiszta milíciájába veszik fel. 4. A 13 olasz szakszervezetet egyetlen szervezetbe tömörítik. 5. A fasiszta vezetők vagyona eredetét felülvizsgáló bizottságot fenntartják, a vizsgálatot azonban kiterjeszti: mindazokra, akik az elmúlt harminc év folyamán magasabb íadalmi vagy katonai tisztséget viseltek. A Mussolini-kormány berlini nagykövetévé Anfuso volt budapesti olasz követet nevezték ki. Anfuso már meg is érkezett állomáshelyére. Cordell Hull, az Egyesült Államok külügyminisztere — mint erről a DNB amszterdami jelentése is beszámolt a minapi rádióbeszédében azokról az alapelvekről is, nyilatkozott amelyeken Washington felfogása szerint a népek jövő együttélésének nyugodnia kell. Ehamelyek „az emberiség véleményének amelyek „az emberiség véleményének tiszteletben tartásával” méltónak bizonyultak felelősségek vállalására és gyakorlására, „joguk van a szabadság élvezetére.” Ezenkívül minden nép, amennyiben „más nemzetek jogait tiszteletben tartja”, igényt támaszthat arra, hogy a belső ügyeibe való (kívülről jövő) beavatkozásoktól mentesítsék. Elengedhetetlen Hull szerint az is, hogy „lemondjanak a gazdasági tekintetben való különbségtételről.” Valamennyi nemzetek együttműködése a jószomszédi viszony szellemében és a „szabadság, egyenlőség és igazságosság alapelveinek" megfelelően, a „leghatályosabb módszer” mindegyik nemzet politikai, gazdasági, társadalmi és művelődési jólétének fenntartására és előmozdítására. Az USA külügyminisztere ugyanekkor részletezte annak a nemzetközi szervnek a szerkezetét és működését, amelyet elképzelése szerint a jövőben meg kell alakítani. A nemzetközi együttműködésnek nemcsak a háborúban kell egészen szorosnak lennie, hanem a háború után is. Az USA és a Szovjet Hull beszédének nagy visszhangja volt a szövetséges sajtóban. A vélemények mind az amerikai, mind az angol sajtóban különbözők voltak, általában azonban megerősödött a benyomás, hogy Hull ez alkalommal is Roosevelt elnök felfogásának adott hangot s ilyenformán beszéde az északamerikai külpolitika leszögezésének tekinthető. Rámutattak arra, hogy Hull nyilatkozata megvilágítja azokat az elveket is, melyek az USA politikáját a Szovjet irányában határozzák meg. A háború utáni nemzetközi együttműködés alapjaként ugyanis az USA külügyminisztere olyan elgondolásokat említett meg, amelyek lehetővé teszik a Szovjet számára is az együttműködést, ha megvan benne erre a hajlandóság. Washington és London értésére adta Moszkvának, hogy belső politikai és gazdasági rendjébe angolszász vidéiről nem óhajtanak beleszólni, feltéve, hogy „más nemzetek jogait tiszteletben tartja”, együttműködik velük „a jószomszédi viszony szellemében” egyszóval: nem veszélyezteti a békét. Sumner Welles felmentése Az északamerikai külpolitika irányvonalának kidomborításával párhuzamosan Washington figyelemreméltó erőfeszítéseket tesz abban az irányban is, hogy a Szovjet bizalmatlanságát az együttműködést illetően leszerelje. brit-amerikai-orosz megbeszélésekre éppen ezért vetnek nagy súlyt a Fehér Házban s ezért járultak hozzá még ahhoz is, hogy a tervezett külügyminiszteri értekezlet színhelye ne Londonban, sem Kairóban, hanem Moszkvában legyen. A washingtoni külügyminisztérium átszervezése szintén oly lépés, mely a Szovjettel való megegyezést is előmozdíthatja. Az USA külügyi hivatalát az angol és amerikai baloldal régóta támadta, mert a háború utáni szociális újjászervezés tekintetében nem vallott oly haladó álláspontot, mint Roosevelt. A külügyminisztérium átszervezését Sumner Welles felmentése vezette be. Sumner Welles közismerten szovjet-ellenes beállítottságú politikus volt, személye tehát az együttműködési irányzat tehertételének számított. Cordell Hull ebben a tekintetben sokkal elfogadhatóbb személyiség a Moszkvával való tárgyalásokra, Roosevelt politikáját is sokkal nagyobb mértékben támogatja, mint volt helyettese Szandtev A Moszkvával való tárgyalások légkörének megjavításában természetesen Washington nem mehet túlzásba. Az amerikai sajtó kiemelte Eden alsóházi nyilatkozatának azt a részét, mely szerint a nyugati szövetségesek a Sztálinnal való találkozó érdekében már „eddig is többet tettek a keneténél." A Fehér Házban teljes mértékben osztják Edennek azt a felfogását, hogy mindkét részről meg kell mutatkoznia a hajlandóságnak a célok kölcsönös tisztázására s az együttműködésre. Ezt a felfogást Standley moszkvai amerikai nagykövet Washingtonba rendelésével is kifejezésre juttatták. Standley — mint jólértesült helyről származó tudósítás nyomán a DNB is közölte — nem tér vissza Moszkvába. Az utódjául kijelölt, jelenleg Londonban tárgyaló Harrimanról viszont nem tudják, hogy moszkvai nagyköveti megbízatása vgleges-e, vagy csak átmeneti jellegű. A döntés nyilván e tekintetben is a moszkvai értekezlet eredményétől függ, vagy legalábbis attól, hogy Litvinov helyére nem ismeretlen fiatalember, hanem tekintélyes szovjet diplomatát küld a Kreml Washingtonba. Nem titok ugyanis, hogy az angolszász sajtó kevéssé leplezett megütközéssel vette tudomásul, hogy Litvinov washingtoni és Majszkij londoni szovjet nagykövetek helyére Moszkva a nyilvánosság előtt még ismeretlen, fiatal diplomatákat állított, ugyanakkor pedig az orosz diplomácia egyik legkiválóbb tagját, Visinszkijt az algíri francia felszabadítási bizottság mellé nevezte ki. (—1) Kemény küzdelem a hídfőknél Dnyeper középső folyásánál a németek meg SiSusztofták a Szovjet térnyerési kísérleteit Berlin nagy jelentőséget tulajdonít annak a ténynek, hogy a hármas egyezmény tagállamai elismerték Mussolini kormányát Sumner Welles helyettes északamerikai külügyminiszternek szovjet-ellenes magatartása miatt kellett megválnia tisztségétől A délola s&orsszági őausxintéren a tartós esőzés akadályozza a nagyobb ř admii eleleir# A politikai arcvonal Mussolini: „Népünk nem pusztulhat el, amíg tudatában van népi erejének”” Róma. A német távirati iroda jelenti, hogy a fasiszta köztársasági kormány, amely Mussolini elnöklete alatt tartotta alakuló ülését, fontos politikai, közigazgatási és katonai döntéseket hozott. Ezeken kívül több szociális természetű határozat is született, amelyről, amint Mussolini kiemelte, kitűnik az újfasiszta köztársasági kormány összetartozása a dolgozó osztállyal. A Duce kiemelte azokat a nehézségeket, amelyek a jelen pillanatban eszméi megvalósításának útjában állanak s ez az ostromállapot, a kormány pedig köteles küldetését végezni. Mussolini emlékeztetett Olaszországnak a július 25-én bekövetkezett katasztrofális változás előtti helyzetére. Akkor Olaszország — mondotta — csorbítatlan birtokában volt nemzeti területének, a háború idején kapott szavatosságnak s ezen kívül erős hadsereggel rendelkezett. Most azonban, a Badogliokormány fegyverszünete következtében a hadsereg felbomlott az újonnan szerzett területeket ki kellett üríteni, sőt az ország egyharmadát is elfoglalta az ellenség. Ez a gyászos öröksége annak a cégeunel teli cselekedetnek, amellyel Badohilo az országot a zsidó-olutokrata ellenség kezébe adta, — mondotta Mussolini. A továbbiakban kiemelte az olasz nép kitűnő közhangulatát, majd megjegyezte, mennyire oktalan volt Badoglionak és érdekcsoportjának az a reménykedése, hogy néhány tollvonással eltörölhetik a fasizmus huszonegy éves fáradhatatlan szervező munkáját. Mussolini hangsúlyozta, hogy azokat az olaszokat, akik közösséget vállaltak az árulókkal, vagy pedig az ország szerencsétlen helyzetét személyes javukra igyekeztek kihasználni, megbüntetik. — Az új Olaszország — folytatta beszédét — minta-állam lesz, szilárd felépítésű, egységes, példaszerű szociális szervezettel, amely kivívja majd a világ bizalmát. Az olasz nép válsága igen súlyos volt, de szerencsés és üdvös véghez ért, mert megtisztította az olasz népet és felszínre hozta a jó elemeket. — Népünk nem pusztulhat el, ami tudatában van népi erejének — fejezte be beszédét Mussolini. Graziani rádióbeszéde Róma. (Rador). A német távirati iroda jelenti. Graziani marsall, olasz hadügyminiszter rádióbeszédet intézett az olasz néphez, melyben bejelentette a minisztériumnak ezekben a tragikus percekben való átvételét, hogy lemossa a nemzet zászlójáról az árulás szégyenét. Minden katonai hagy»