Déli Hirlap, 1943. október-december (19. évfolyam, 227-301. szám)

1943-10-01 / 227. szám

b<t- An * *-vm 1+f ’’SmLsoara-Temesvár, XIX. év 7­., 227. szám r““ I­w 7JrMV J| a felelős szerkesztő: j&gg ffljg Í||jí Jggjf iaS3r J^T g|gg jagfir jfeSfgB (Dos: No. 934/1938) Dr.Olosz Lajos M& Mss$^ /jpSf Jraff n £ 3 Mm Js§3­41 ¥ MSB Alapította: ARA 5 LEJ Péntek, 1943 október 1 UCL| niKLAH ~w Ziarul Comunității Maghiare din România II A Romániai Magyar Népközösség lapja m<?% ílla: Gazdasági A Olaszország HuU és jogi figyelő délolaszországi hadszíntéren, zu­hogó esőben, csak felderítő harci tevékenység volt. A szembenálló erők nagyobb összecsapására tegnap sehol sem került sor. A keleti arcvonal középső szakaszán szintén rosszabbra fordult az időjárás, a harci tevékenység itt azonban ennek ellenére élénk volt. A Dnyeper déli kanyarulatánál tovább tart a nagy csata. A Dnyeper középső folyásánál a hídfőkért folyik a küzde­lem; folyó nyugati partján a Szovjet térnyerési kísérleteit a németeknek si­került meghiusítaniok. A Mussolini vezetése alatt megalakult fasiszta köztársasági kormány elis­merése rendkívül fontos tény, — mond­ják Berlinben. Az Europapress er­ről szóló jelentése német politikai kö­röknek azt a felfogását is ismerteti, mely szerint a Mussolini-kormány elismerése egyben Olaszország köztársasági ál­lamformájának elismerését is jelenti. Az a tény, hogy a hármas egyezmény­hez csatlakozott egyik-másik állam for­málisan még nem nyilvánította elisme­rését, berlini megítélés szerint csak ideig-óráig tartó kérdés. A bucuresti Timpus egyébként tegnapi számában a következő államok részéről nyilvání­tott elismerésről emlékezett meg: Né­metország, Japán, Bulgária, Horvát­ország és Szlovákia. A Südostdeut­­sche Tageszeitung című lap mai­­ száma cimírásban is kiemeli, hogy a hármas egyezményhez csatlakozott ál­lamok között elsőnek Románia ismerte el a fasiszta köztársasági kormányt. Antonescu Ion tábornagy-állam­vezető a Dúcéhoz intézett meleghangú távirat­ban közölte az elismerést — állapítja meg a német lap. A Wilhelmstrassen — mint az Euro­papress berlini jelentéséből kitűnik — különös fontosságot tulajdonítanak Bul­gária állásfoglalásának. Bulgária kül­politikája változatlan — állapítják meg megelégedéssel Berlinben. A Mussolini-kormány első minisz­tertanácsi ülésének fontosabb határo­zatait az Europapress római je­lentése a következőkben foglalta össze: 1. Róma nyílt város jellegére való te­kintettel a fasiszta kormány székhelyét egy másik városba, a főhadiszállás kö­zelébe helyezték át. 2. A szenátust, melynek tagjait a király nevezte ki, fel­oszlatták. 3. A tengerészeti, légi és szá­razföldi harci erőket a nemzeti bizton­ság önkéntes fasiszta milíciájába veszik fel. 4. A 13 olasz szakszervezetet egyet­len szervezetbe tömörítik. 5. A fasiszta vezetők vagyona eredetét felülvizsgáló bizottságot fenntartják, a vizsgálatot azonb­­an kiterjeszti­: mindazokra, akik az elmúlt harminc év folyamán maga­sabb­­ í­adalmi vagy katonai tisztséget viseltek. A Mussolini-kormány berlini nagy­követévé Anfuso volt budapesti olasz követet nevezték ki. Anfuso már meg is érkezett állomáshelyére. Cordell Hull, az Egyesült Államok külügyminisztere — mint erről a DNB amszterdami jelentése is beszámolt a minapi rádióbeszédében azokról az alapelvekről is, nyilatkozott amelyeken Washington felfogása szerint a népek jövő együttélésének nyugodnia kell. Eh­­amelyek „az emberiség véleményé­nek amelyek „az emberiség véleményé­nek tiszteletben tartásával” méltónak bizonyultak felelősségek vállalására és gyakorlására, „joguk­ van a szabadság élvezetére.” Ezenkívül minden nép, amennyiben „más nemzetek jogait tisz­teletben tartja”, igényt támaszthat arra, hogy a belső ügyeibe való (kívülről jö­vő) beavatkozásoktól mentesítsék. El­engedhetetlen Hull szerint az is, hog­y „lemondjanak a gazdasági tekintetben való különbség­tételről.” Valamennyi nemzetek együttműködése a jószom­szédi viszony szellemében és a „szabad­ság, egyenlőség és igazságosság alapel­vein­ek" megfelelően, a „leghatályosabb módszer” mindegyik nemzet politikai, gazdasági, társadalmi és művelődési jó­létének fenntartására és előmozdításá­ra. Az USA külügyminisztere ugyan­ekkor részletezte annak a nemzetközi szervnek a szerkezetét és működését, amelyet elképzelése szerint a jövőben meg kell alakítani. A nemzetközi együtt­működésnek nemcsak a háborúban kell egészen szorosnak lennie, hanem a há­ború után is. Az USA és a Szovjet Hull beszédének nagy visszhangja volt a szövetséges sajtóban. A vélemények mind az amerikai, mind az angol sajtó­ban különbözők voltak, általában azon­ban megerősödött a benyomás, hogy Hull ez alkalommal is Roosevelt elnök felfogásának adott hangot s ilyenfor­­mán beszéde az északamerikai külpoliti­ka leszögezésének tekinthető. Rámutat­tak arra, hogy Hull nyilatkozata megvi­lágítja azokat az elveket is, melyek az USA­ politikáját a Szovjet irányában határozzák meg. A háború utáni nemzet­közi együttműködés alapjaként ugyanis az USA külügyminisztere olyan elgondo­lásokat említett meg, amelyek lehetővé teszik a Szovjet számára is az együtt­működést, ha megvan benne erre a haj­landóság. Washington és London érté­sére adta Moszkvának, hogy belső poli­tikai és gazdasági rendjébe angolszász vidéiről nem óhajtanak beleszólni, fel­téve, hogy „más nemzetek jogait tiszte­letben tartja”, együttműködik velük „a jószomszédi viszony szellemében” egyszóval: nem veszélyezteti a békét. Sumner Welles felmentése Az északamerikai külpolitika irány­vonalának kidomborításával párhuza­mosan Washington figyelemreméltó erőfeszítéseket tesz abban az irányban is, hogy a Szovjet bizalmatlanságát az együttműködést illetően leszerelje. brit-amerikai-orosz megbeszélésekre ép­­­pen ezért vetnek nagy súlyt a Fehér Házban s ezért járultak hozzá még ah­hoz is, hogy a tervezett külügyminiszte­ri értekezlet színhelye ne Londonban, sem Kairóban, ha­nem Moszkvában le­gyen. A washingtoni külügyminiszté­rium átszervezése szintén oly lépés, mely a Szovjettel való megegyezést is előmozdíthatja. Az USA külügyi hiva­talát az angol és amerikai baloldal rég­óta támadta, mert a háború utáni szo­ciális újjászervezés tekintetében nem vallott oly haladó álláspontot, mint Roosevelt. A külügyminisztérium át­szervezését Sumner Welles felmentése vezette be. Sumner Welles közismerten szovjet-ellenes beállítottságú politikus volt, személye tehát az együttműködési irányzat tehertételének számított. Cor­dell Hull ebben a tekintetben sokkal el­fogadhatóbb személyiség a Moszkvával való tárgyalásokra, Roosevelt politi­káját is sokkal nagyobb mértékben tá­mogatja, mint volt helyettese Szandtev A Moszkvával való tárgyalások légkö­rének megjavításában természetesen Washington nem mehet túlzásba. Az amerikai sajtó kiemelte Eden alsóházi nyilatkozatának azt a részét, mely sze­rint a nyugati szövetségesek a Sztálin­nal való találkozó érdekében már „ed­dig is többet tettek a keneténél." A Fe­hér Házban teljes mértékben osztják Edennek azt a felfogását, hogy mindkét részről meg kell mutatkoznia a hajlan­dóságnak a célok kölcsönös tisztázásá­ra s az együttműködésre. Ezt a felfogást Standley moszkvai amerikai nagykövet Washingtonba rendelésével is kifejezés­re juttatták. Standley — mint jólérte­­sült helyről származó tudósítás nyomán a DNB­ is közölte — nem tér vissza Moszkvába. Az utódjául kijelölt, jelen­leg Londonban tárgyaló Harriman­ról viszont nem tudják, hogy moszkvai nagyköveti megbízatása vgleges-e, vagy csak átmeneti jellegű. A döntés nyilván e tekintetben is a moszkvai értekezlet eredményétől­ függ, vagy legalább­is at­tól, hogy Litvinov helyére nem ismeret­len fiatalember, hanem tekintélyes szov­jet diplomatát küld a Kreml Washing­tonba. Nem titok ugyanis, hogy az an­golszász sajtó kevéssé leplezett megüt­közéssel vette tudomásul, hogy Litvi­nov washingtoni és Majszkij londoni szovjet nagykövetek helyére Moszkva a nyilvánosság előtt még ismeretlen, fia­tal diplomatákat állított, ugyanakkor pedig az orosz diplomácia egyik legki­válóbb tagját, Visinszkijt az algíri fran­cia felszabadítási bizottság mellé ne­vezte ki. (—1) Kemény küzdelem a hídfőknél­­ Dnyeper középső folyásánál a németek meg SiSusztofták a Szovjet térnyerési kísérleteit Berlin nagy jelentőséget tulajdonít annak a ténynek, hogy a hármas egyezmény tagállamai elismerték Mussolini kormányát Sumner Welles helyettes északamerikai külügyminiszternek szovjet-ellenes magatartása miatt kellett megválnia tisztségétől A délola­ s&orsszági őausxintéren a tartós esőzés akadályozza a nagyobb ř admii­ eleleir# A politikai arcvonal Mussolini: „Népünk nem pusztulhat el, amíg tudatában van népi erejének”” Róma. A német távirati iroda je­lenti, hogy a fasiszta köztársasági kor­mány, amely Mussolini elnöklete alatt tartotta alakuló ülését, fontos politikai, közigazgatási és katonai döntéseket ho­zott. Ezeken kívül több szociális termé­szetű határozat is született, amelyről, amint Mussolini kiemelte, kitűnik az új­fasiszta köztársasági kormány össze­tartozása a dolgozó osztállyal. A Duce kiemelte azokat a nehézsége­ket, amelyek a jelen pillanatban eszméi megvalósításának útjában állanak s ez az ostromállapot, a kormány pedig kö­teles küldetését végezni. Mussolini emlékeztetett Olaszország­nak a július 25-én bekövetkezett katasz­trofális változás előtti helyzetére. Ak­kor Olaszország — mondotta — csorbí­tatlan birtokában volt nemzeti területé­nek, a háború idején kapott szavatos­ságnak s ezen kívül erős hadsereggel rendelkezett. Most azonban, a Badoglio­­kormány fegyverszünete következtében a hadsereg felbomlott az újonnan szer­zett területeket ki kellett üríteni, sőt az ország egyharmadát is elfoglalta az el­lenség. Ez a gyászos öröksége annak a c­ég­eunel teli cselekedetnek, amellyel Badohilo az országot a zsidó-olutokrata ellenség kezébe adta, — mondotta Mus­solini. A továbbiakban kiemelte az olasz nép kitűnő közhangulatát, majd meg­­­jegyezte, mennyire oktalan volt Ba­­doglionak és érdekcsoportjának az a re­ménykedése, hogy néhány tollvonással eltörölhetik a fasizmus huszonegy éves fáradhatatlan szervező munkáját. Mus­solini hangsúlyozta, hogy azokat az olaszokat, akik közösséget vállaltak az árulókkal, vagy pedig az ország sze­rencsétlen helyzetét személyes javukra igyekeztek kihasználni, megbüntetik. — Az új Olaszország — folytatta be­szédét — minta-állam lesz, szilárd fel­építésű, egységes, példaszerű szociális szervezettel, amely kivívja majd a vi­lág bizalmát. Az olasz nép válsága igen súlyos volt, de szerencsés és üdvös vég­hez ért, mert megtisztította az olasz né­pet és felszínre hozta a jó elemeket. — Népünk nem pusztulhat el, ami­ tudatában van népi erejének — fejezte be beszédét Mussolini. Graziani rádióbeszéde Róma. (Rador). A német távirati iroda jelenti. Graziani marsall, olasz hadügymi­niszter rádióbeszédet intézett az olasz nép­hez, melyben bejelentette a minisztériumnak ezekben a tragikus percekben való­ átvé­telét, hogy lemossa a nemzet zászlójáról az árulás szégyenét. Minden katonai hagy»

Next