Déli Hirlap, 1943. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-01 / 26. szám

nidtuHi^TemesT&i', XIX. évf. 78. ntA 5 tu Főszerkesztő: Dr. OLOSZ LAJOS Felelős szerkesztő: MARTZY MIHALY Laptulajd­onos a CORVIN Lapkiadó Részvénytársaság Ziarul Comunităţii Maghiare din România A Romániai Magyar Népszszősség lapja A Tim­is-Torontal-i törvényszék bejegyzés­­száma 83. (Pos. No. 934/1938) Alapította: Dr. VUCHETICH EMIRE és Dr. VARNAY ELEMOM Tíz év óta a német nemzeti szocializmus tartja erős és bztos kézben a német nép sorsát. Óriási változást valósított meg a politikai, gazda­sági és szellemi élet egész területén. Egy nagy népnek szám­okra ható forradal­­máról van szó, nem a régi politikai érte­lemben vett Ultimi változásról. Azért, mert az a fogadalom nem tömegek, osz­tályok lemészárlásával, kiirtásával ment végbe, nem jelenti ennek a forradalomnak más, pl. a francia vagy a kommunista forra­dalomhoz képest kicsiny, jelentéktelen vol­tát Ma már inkább látható az óriási válto­tt, lényege a jelentősége, mint amikor gúnyos lenézéssel, egyetlen kézlegyintéssel akarták napirendre térni fölötte. Tökélete­sen felhasználva a demokratikus és parla­mentáris formákat ügyelve a régi jogrend minden követelményére, a nemzeti szocializ­mus forradalma ter­vény­es forradalomnak ítélhető meg. A német nép e sztori­szeni gyorsa­sággal, a külföld nehézkes tapogatódzással ismerte föl Hitler Adolf igazi vezérségét, akibe eleinte csak egy új birodalmi kancel­lárt voltak hajlandók elismerni, nem a hu­szadik század legnagyobb politikai ese­ményének a mozgató erejét, lelkét. Re­ménytelen vállalkozásnak tekintették, hogy összeegyeztesse a nemzeti és a vele addig ellentétess­nek hitt szociális felfogást. A régi világhoz görcsösen ragaszkodók, a társada­lom hangadói és ir­ányítói is, biztosra vél­ték a badarnak, képtelennek látszó vállal­kozás gyors ci­­­fjét. E helyett a nemz­eti szocialista forradalom hihetetlen lehen.A vitel leküzdötte a belső és kü­lső­ összeomlás rémét. A milliókban, sőt millián­sokkal való számolást hozó pénz­­higitás eltűnt, és a lakosság lélekszáma se­rint számított tízszázaléknyi munkanél­küli becsületes munka útján kenyérhez ju­tott. Mozgósítania kellett a forradalomnak azt, amit Versailles nem tudott elvenni: a németek dolgozó karját, értelmességét és a földet, amelyen a kar és a fej megindíthat­ta tevékenységét. Ez a mozgósítás, amely a belső és külső felemelkedés nagy céljára mindent egybefogott és egyetlen szempont­nak rendelt alá, nem könnyen, de jól és rö­vi­d idő alatt sikerült. A törvényesség for­mái megadták a le­he­tőséget erre, hogy a lelki átváltozás is megtörténhessék. A belső politikai szabadságot erős korlátok közé kellett szorítania, hogy kiverekedje a kül­földi béklyókból való szabadulását. Csak így lehetett Versailles bilincseit szétzúzni. Egyébként ma már senki sem tagadhat­ja, hogy a forradalom legélesebb sarkantyú­ja Versailles volt. Az a békeszerződés, amely minden német nemzeti és emberi érzésébe elviselhetetlenül mélyen beledöfött. Jól is­mervén a porig alázó békeszerződés minden elpanaszolhatatlan keservét, világosan lát­hatjuk, hogy annak a nemzeti mozgalom­nak, amely rélul tűzte ki a nemzeti meg­alázta­tás eltörlését, a méltó és szabad helyre való felemelkedést, hatalmas erőkre támaszkodhatott. A helyzet tűrhetetlen és tarthatatlan voltát a német nép ellenségei hasztalan akarták megmerevíteni, és csak a láncok szétzúzása után kezdődött az a felis­merés, hogy a német népet sokkal kevesebb visszaadott joggal lehetett volna megbékí­teni, mint amennyit azután szerzett magá­nak. A mozgalomnak szociális téren voltak nagy, rendező eredményei. A munkanélkü­­liségtől és a vele járó erkölcsi letöredezés­­től, az éhségtől és a jövő bizonytalanságá­tól való rettegés eltűnt. Nem igazolható sz ellenséges indulniu felfogásnak az az állí­tása, hogy a sok írunka csak azért volt, m­ert kezdettől fogva minden a háborún ▼aló készülődés n­iett történt. Olyan gép­­kocsi-atók, olyan városrendezések, telepí­tőik, talajjavítások, egyszóval közaun­kák­ nyertek megv­alósítást, amelyekre a háborúnak nem volt szüksége. Sikerült az a kétségkívül legnehezebb vállalkozás, hogy 8 német munkásságot, mely nemzetközi hi­tet vallott, a nemzeti társadalom szilárd al­katrészévé tették. A vagyontalanok óriási tö­m­egei anyagi és lelki erőre kaptáit, és sorsukat biztosítva látván, érdekből, de meggyőződésből is az új társadalmi rend legmegbízhatóbb et­apjává lettek. És ez az átalakulás anélkül ment végbe, hogy a ma­gántulajdon i­es­t vont volna és a kezdemé­nyező vállalkozást megszüntette volna. Az egész nép b­íztosítsa, hogy I. L öreg nap­jaira ellátatlan senki sem maradhat, párat­lan esemény és teljesítmény a szociális fej­lődés történetében. Ilyen hatalmas belső feladatok vállalása és megoldása bizonyítja, hogy a nemzeti szocializmus külső problémáit békés úton akarta rendezni. Csak amikor a versaillesi győztesek rövidlátása, könyörtelen hatalmi vágya és dicse újból és újból visszautasí­totta a békés megoldásra tett javalatokat, került sor a f­egy­verek döntésére. Annyivá nézzük azt a leghősibb harcban vállalt végsőkig feszített önfeláldozást, amelyre csak a szellemében 63 népi erejében megújhodott nemzeti­szocialista Németor­szág képes az igazságos és méltó jövő érde­kében. A döntő harc most van folyamatban. A legádázabb harcok közepette, az emberi­ségnek eddig máig soha nem látott nagy h­áborújában érkezett meg a nemzeti szo­cialista forradalom a hatalom átvételének tizedik évfordulójá­hoz. Ez jóformán az egész világ, és nem lehet még tudni, hogy mikor szűnik meg ez a láng- és vérfolyam. Bőre hit lenne azonban, ha azt hinnék, hogy a német fogadalom legfontosabb vív­mányait a harc kimenetele lerombolhatja Vannak olyan igazságai, amelyekkel szembe fordulni balgaság lenne. Alapgondolatai oly erősek, hogy kisugározva születési terü­letükről, máris éreztetik átalakító hatásu­kat az európai népek politikai, gazdasági és társadalmi rendszereiben. Azt valljuk, hogy mint minden nagy szellemi mozgalom, a né­met nemzeti szocializmus is még hatalmas feladatok megoldását fogja elvégezni, saját maga is igazodva a lehetőségekhez és a fej­­lődés törvényeihez, és hogy építő, javító, igazságot biztosító eszméi megéléséhez ta­lán századok kelknek, nem csupán tíz év. ­ Emis az ember ellen folyó harcban a Lidosa-Sóftól délre a bolsevisták minden támadását visszavertük A sztálingrádi páratlan hősi védelem a bolsevistáknak eddig több mint 300.000 emberébe került A német vezéri főhadiszállásnak szombaton délben kiadott legújabb je­lentése szerint a keleti arcvonal déli ré­szén az elkeseredett elhárító csata egy­es helyeken változatlan hevességgel tovább tart, míg más, időközben meg­szilárdított frontszakaszokon a bolse­visták nyomása veszített erejéből. Sztálingrádban a helyzet változatlan. A védők hősies ellentállása töretlen. A Kaukázus és az alsó Don között csapataink mozdulatai az ellenség za­varása nélkül haladnak. A Don középső folyásától keletre le­­vő állásaink ellen megismételt ellensé­ges támadásokat elkeseredett harcok­ban visszautasítottuk és közben a bol­sevistáknak súlyos veszteségeket okoz­tunk. Egy ellentámadásunk szétvert egy szovjet lövész-hadosztályt. Voronezstől nyugatra levő területen a mozgó csata tovább tart. Légi erőnk kemény kötelékei a földön folyó har­cokba eredményesen beavatkoztak. A Ladoga-tótól délre a bolsevisták erős tüzérségi és páncélos támogatással széles fronton újból megkezdte támadá­sait. Súlyos harcokban, helyenkint ember ember elleni küzdelemben a bol­sevisták összes támadásait visszavertük és az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztunk. Itt egyedül tegnap 42 szovjet páncélost lelőttünk. A középső Don-vidéken folyó harcok­­ban a 24. számú német páncélos had­Berlinből jelenti az NTT. A legfelsőbb szovjet­ parancsn­okság kénytelen volt január 28-i jelentésében bevallani, hogy a sztálingrádi leghősibb csapatok visz­­szautasították a megadásra felhívó orosz csábítást. A sztálingrádi párat­lan hősi harc a bolsevistáknak ed­dig 300.000 emberébe került, sis most tehe­tetlen düh vezeti a bolsevistákat a sztá­lingrádi hősök ellen, most azt a rágal­mat terjesztik rádión és újságokon át, test és az olasz alpesi hadtest különö­sen kitüntette magát. Észak-Afriká­ban a német—olasz páncélos hadsereg hátvédei az ellenség páncélos támadásait visszaverték és vé­res veszteségeket okoztak az ellenség­nek. Tunéziában csupán helyi jelentőségű harci esemény­ek voltak. A légi­erő is­mételten bombázta Algír kikötőjét, mi­közben egy ellenséges kereskedelmi hajó kigyulladt. Némzet harci repülők egy köteléke tegnap este a Bougie kö­rüli vizeken egy ellenséges h­ajókara­­vánt megtámadott és három szállító­­hajót, összesen 14.000 tonna tartalom­mal, valamint két rombolót elsü­ly­­lyesztett. Egy további rombolót és egy közép­­nagyságú kereskedelmi hajót súlyosan megrongáltak. Bone repülőtere otten intézett egyik támadás alkalmával hét, többmotoros ellenséges repülőgépet a földön semmi­sítettünk meg, további légi harcokban és a légvédelmi tüzérség, valamint a haditengerészet tüzérsége által a Föld­közi-tenger területén tizenkét angol és a­­mmerikai repülőgép pusztult el Az ellenség tegnap nappal és az esti órákban, katonai eredmény nélkül, a francia atlanti óaeá­ni partvidéken két kikötővárost bombázott. A lakosságnak nagy veszteségei voltak. A támadó gépek közül nyolcat lelőttek, hogy a sztálingrádi német csapatokat parancsnokaik cserben hagyták, hogy repülőgépen elmenekültek. Az Exchange Telegraph angol lap vállalta főkép azt a szerepet, hogy a Sztálingrádban halálmegvető hősies­­séggel harcoló német hadsereget ilyen hazug hírekkel sértegesse, azokat a ka­tonákat, akik az egész civilizált világ ámuló szemei előtt vérükkel írják a sztálingrádi hőskölteményt. A SZOVJETNEK EGY­ÉB DOLGA IS VAN . .. Tanger. (Stefani.) Most került nyil­vánosságra néhány érdekes részlet a casablancai találkozóról. A megbeszélé­sek tulajdonképen csak négyzét napot tartottak s a résztvevők csak azért hosszabbították meg ottartózkodási­­­kat, mert azt remélték, hogy Sztálin mégis el­küldi képviselőjét. Teltek a napok és Sztálin nem küldött senkit. Az angol és amerikai kormány ekkor a londoni és washingtoni szovjet nagy­követnél lépéseket tett, hogy a Szovjet nevében legalább Molotov jelenjék meg. A várva-várt válasz csupán az utolsó napon érkezett meg, amelyben Sztálin azt üzente, hogy a Szovjetnek egyéb dolga is van, minthogy ilyen „megbe­széléseken” részt vegyen. GIRAUD KIJÓZANÍTÓ NYILATKOZATA Amszterdam. (MTI). A brit hírköz­vetítő ügynökség az északafrikai szö­­vetséges főhadiszállásról kapott értesü­lés alapján közli, hogy Giraud tábornok kijelentése szerint „lanatnyilag semmi remény nincs arra, hogy létrehozzák „az egysé­ges francia mozgalmat”. De Gaulle tábornokkal csak arra vonat­kozóan sikerült megegyezésre jutnia, hogy „katonai, gazdasági és pénzügyi kérdésekben felveszik egymással az érintkezést”. AZ ELSŐ NŐI HADTEST ÉSZAK-AFRIKÁBAN Stockholm­ (Siador). A Német Táv­irati ír­­ja ismerteti a nemzetközi tájé­koztató iroda értesülését, mely szerint az algíri rádió közölte, hogy az első níi expedíciós hadtest e napokat­k­zett meg az északafrikai főhadi­szállásra. A­z A sztálingrádi katonák páratlan hőskölteménye­ ­. IMS felira­t 1

Next