Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-19 / 17. szám

NAPRA NÉZNI... A színésznő három kívánsága A kíméletlenségek egyike, ha valakit alkotás közben za­varnak, Balogh Zsuzsa ezt nem fogalmazza meg, de érezteti. Igaza van. Valóban, mit is lehet mondani a pre­mier előtti órákban, amikor még az is izgatja a színész­­nőt, hogy vajon megérkezik-e a Vörös és fekete filmválto­zata. Jóval a premier előtt senki nem kívánta látni a filmet, de most, hogy ki-ki megal­kotta a maga figuráját, gond­űzőnek sem rossz a film. A mozizás szerencsére ké­sik. Beszélgethetünk. Balogh Zsuzsa nem tarto­zik a vele együtt induló pá­lyatársak legszerencsésebbjei közé. Az ország első színháza kezdő színészek számára so­hasem volt jó iskola. A ma­kacs tradíciók fogságában az ifjúi ambíció mérséklődik, vagy végleg lehervad. S per­sze türelemjáték is az oly na­gyon áhított szerep kivárása. A miskolci lehetőségeket az előélet statikussága határozta meg. Sallós Gábor igazgató eleve olyan szerepeket bizto­sított, amelyek párhuzamban állnak az ifjú színésznő tett­vágyával. . . Most, még a premier előtti órákban is, Stendhal Vörös és feketéjének Mathilde-járól beszél. Eszmefuttatásában rendezői, dramaturgiai eré­nyek ötvöződnek, azt fejte­geti, hogy milyen nehéz az epikus mű drámai párlatai­ban meglelni egy figura jel­lemzőit. Emlékszem, a Karambol című film laboránslánya még a kevésbé megírt forgató­­könyv élettelen soraiban is az életet kereste. A lány Ba­logh Zsuzsa volt. S egy egészen friss megfi­gyelés: a fiatal színésznő az évadnyitó sajtófogadásán — otthagyva csapot, papot, új­ságírókat, rendezőket — már azt latolgatta: vajon a jelme­zek színe, formája Mathilde­­ra Ulik-e? Az a kérdés, hogy ismeri-e már a várost, számára most jelentéktelen, mert néha 10 órát tartózkodik a színház­ban. Úgy tűnik, a Miskolci Nemzeti Színház lendületé­hez, tempójához illő pálya­testet biztosít. A színésznő magánéletéről nem beszél; férjéről, Sára Sándor operatőr-rendezőről kevés szó esik, mert mind­ketten a művészetekben olyan autonómiára törekszenek, amely külön-külön mutatja meg magát. Sára Sándort né­hány hónapos párizsi ösztön­díjra hívták meg. Balogh Zsuzsa is elkíséri, mert régi óhaja, hogy a francia főváros színházi világával megismer­kedjék. Már hozzák is a filmet, sietnek vetítésre­ a színészek. Beszélgető partnerem még egy utolsó, találó hasonlaton töri a fejét, valami olyasmin, hogy a Napba nézni kockáza­tos, de megéri, mert a szem pillanatnyi elvakulás után tartósan megőrzi a fényes­séget. Ez körülbelül annyit jelent, hogy e pályán a tü­relmetlen nekifeszüléseknek lehetnek időleges zöngéi, de hosszú távon célba juttat az egészséges nyugtalanság. Ezért is mondta Balogh Zsuzsa búcsúzásképpen, hogy a színészeknek oly gyakran (s majdnem mindig hamis akusztikával) szegezett mese­beli három kívánság nála sem több, sem kevesebb, mint alkotni, alkotni, alkotni... PÁRKÁNY LÁSZLÓ Balogh Zsuzsa stílusos otthonában. (Ágotha felv.) Negyvennyolc óra szerelem Ezzel a címmel egy új francia film készül, melynek rendezője Cecil Saint-Lau­­rent. Egy szőke, svéd diák­lány szerelmes egy franciába. Svédországban azonban el­jegyezi magát egy svéd fiatal­emberrel, s együtt térnek vissza Franciaországba. A francia fiatalember időköz­ben megnősült. Négyen meg­próbálják, hogy tulajdonkép­pen ki kit szeret. A kritikus szerint a merész témájú film rendkívül mértéktartó és igen jól sikerült. A diósgyőri vasasok vendégei LENGYEL-MAGYAR BARÁTSÁGI EST A lengyel és a magyar nép történelmi barátságának ked­ves epizódját örökíthetjük meg a miskolci Bartók Béla Művelődési Központban, teg­nap, este rendezett ünnepi naggyűlés és műsoros est után. A gdanski hajógyárnak a diósgyőri vasas üzemek ven­dégeként néhány napja ha­zánkban tartózkodó dolgozóit és művészegyüttesét köszön­tötte a vasasok több száz fő­nyi közönsége. Az ünnepsé­gen megemlékeztek a két nép évszázados barátságáról, a negyedszázada felszabadult Lengyelország eredményeiről, melynek nagyon szép doku­mentumát is láthattuk a gdanski hajógyár munkáját bemutató filmen. Ezután a hazai és a lengyel népi együt­tes műsorát tapsolta meg a közönség. Otthon, ebéd nélkül A tízes számú iskola — melynek birtokbavételéről első lapszámunkban olvas­hattak — az utóbbi két hét folyamán is nagyon sokat szépült. Az udvar változatos „terep­asztalával” ugyan még kitű­nően alkalmas a harci játé­kokra, és az órák csendjébe is belekopog olykor-olykor egy kőműves-kalapács, ennek azonban nem vallja kárát az oktató-nevelő munka. Az iskola rövid történelmé­nek otthon­teremtő munkája — melyből a tanárok, tanítók és a gyerekek egyaránt kivet­ték a részüket­­­ ízléses ne­velői szobát, kényelmes és egyre szépülő könyvtári ol­vasót és tantermeket eredmé­nyezett. Az utcai cipőt a tanterem­ben mindig papucsra cserélő gyerekek nagyon vigyáznak az iskola tisztaságára, nem­különben a bútorokra, beren­dezési tárgyakra, amelyeken még nagyítóval is alig talál­nánk karcolást. Hol a tábla? Érthető, hogy megdöbben a látogató, amikor az egyik hatodik osztályba benyitva látja, hogy a tanár kénytelen a falhoz támasztott appliká­­ciós táblán dolgozni. Kiss József igazgató ma­gyarázza meg a helyzetet: „a Tanért még nem küldte el a felszerelési tárgyakat, szem­léltetőeszközöket és az audio­vizuális terem berendezését sem. Pedig itt lenne az ideje, mert az ismétlések már befe­jeződtek.” Egy-két magnetofon, le­mezjátszó persze már van, s amíg várni kell a lapozható hatoldalas táblákra, a vetítő­gépekre, az epidiaszkópra, addig . . nos szegény ember vízzel főz. Modern konyha és zsíros kenyér Nem! A tízes iskolában még sehogy sem főznek. És itt már nem a szellemi ele­delről van szó, amit azért jól elkészítenek a lelkiismeretes nevelők. A napközi ebéd hiányzik a százhatvan gye­reknek és a negyven felnőtt­nek. Nincs talán konyha? De­hogy nincs. Korszerűbbet el sem tudnánk képzelni. Csak éppen az ételt forraló tüzet nem lehet meggyújtani. Nincs ugyanis „beszabályozva” a központi gázkazán. Vajon meddig várat magára a Bu­dapesti Közúti Építő Válla­lat? Meddig kell a gyerekek­nek zsebből ebédelni? (Talán nem ártana a központi fűtés berendezéseit sem kipróbálni, nehogy az első hideg napok­ban melege legyen az illeté­keseknek.) * Játéktól kipirult apróságok sorakoznak az aula bejáratá­nál. Lábukat gondosan meg­­törlik, mielőtt átlépnék a kü­szöböt, s egy pillanatra meg­állnak a frissen vilupálozott tornaterem előtt: vajon rá­léphetünk-e a parkettre? Fél­tik az iskolájukat. Mi is féltjük őket! (gyarmati) EGY VERS MARGÓJÁRA A Diósgyőri Munkás 1969. szeptember 16-i számában megjelent egy vers, amelynek tartalmi mondanivalóját ke­gyeletsértésnek érzem. A vers címe: Ho Si Minh, írója Ju­hász Sándor. A szerző e mun­káját feltehetően lírai nekro­lógnak szánta, amely a viet­nami nép nagy halottjának emberi és politikai erényeit hivatott bemutatni — a vers­művészet eszközeivel. Nemes szándékát nem vitatom, de a „produkcióját” igen. Úgy lát­szik, a versíró azon a véle­ményen van, hogy „egy köl­tőnek mindent szabad”. Íme a szóban forgó vers egyik értelmetlen szakasza: Hajadra, szakálladra rá­szállt a hó fürdette táj. — arcvonásaid, mint mély víz, évek serege úgy úszott rád. — — E sorok után már kevéssé lepődünk meg azon, hogy a szerző szerint Ho Si Minh „olyan volt, mint az újszü­lött”, aki „feltámasztotta a mezőt és az erdőt” és „mere­ven nézett fel a hegyekre”. Csak arra szeretnénk figyel­meztetni, hogy egy újszülött­félével még a nagy költői szabadság sem képes mezőt és erdőt „feltámasztani” (de még egyebet sem!), s hogy a merev hegyekre nézésnek vajmi kevés köze van a nagy­szerű forradalmár kivételes emberségéhez. Az meg egyébként ténysze­rűen sem igaz, hogy „futott a fürge nép”, s „lázasan állva nem gondolt védekezésre”. Bizonyára kevesen gondolják, hogy itt a több éves amerikai agressziót visszaverő viet­nami népről van szó. De igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el, hogy van a versnek egy (!) érthető és viszonylag szép sora is („Lerakodott a fekete alko­nyat”). Egyébként a „vers” a „költői szabadság” már is­mertetett rekvizitumait va­riálja: a feltűnő képzavartól a durva érthetetlenségig. Még mutatóba néhányat a továb­biakból: „arcod rétegéből országon gyász­fércei álmokat, — mert lelked verítéke utolsót töprengett”. vagy: „munkás, értelmiség, s a paraszt, mind beásta magába, — végakaratodat. — — —” Úgy tűnik, a vers szerzője nemcsak Ho Si Minh végaka­ratát, de a magyar nyelv ál­talánosan ismert és elfoga­dott szabályait és a költői ki­fejezés követelményeit is el­felejtette „beásni magába”. Tuba Imre Ismét gyenge hétközép Kezdem a felvételről su­gárzott nyári margitszigeti opera-haknival, a Fausttal. Közkedvelt opera;­zenei szö­vése könnyed, dallamos-kel­lemes áriái majd minden ope­­rakedvelő fülében zsonganak. Nálunk, ki tudja miért, az ilyen operák kapják hosszú ideje a gyengébb szereposz­tást. Ennek ellenére bárme­lyik hazai Faust-produkciót bekapcsolhatták volna köz­vetlen adásba, olcsóbb, él­­ményt­ nyújtóbb, szerencsé­sebb megoldás lett volna.­ A szabadtéri felvétel egyrészt eleve veszített a hangszínből, másrészt ehhez a teljesít­ményhez nem volt szükség külföldről, drága pénzért hoz­ni ezeket az énekeseket. És még egy: a TV ritkán közve­tít operát, gondolom, mert ennek nincs nagy közönsége. Előttem zajlott le kedd dél­után egy beszélgetés. A kis­lány mondta mamájának, az meg rosszallva hallgatta: „ma úgyse lesz semmi a TV-ben”. Nos, ez idegen nyelvű, és színvonalban is gyenge pro­dukció nem szerez a TV-beli operának közönséget sem az értők, sem az érteni akarók között,­­ nem is beszélve a meghódítandó közömbösek­ről. A szerda esti filmből, a Medvetáncból közölt kép leg­alább csinos nőket ígért a Rádió és Televízió Újságban. Azok voltak is, meg szellemes szatíraötlet is, no meg egy ebből készült rossz film. Úgy látszik, a csehszlovák film­gyártásnak is gyermekbeteg­sége a túlbeszélés, a könnyed, kisfilmnyi poén elnyújtása, hosszú játékfilmmé tupíro­­zása. Ezt tekintve lehetne akár magyar filmvígjáték is. Meg a témája is vág a mi viszonyainkra is. Az idegen­­forgalmi hajsza a devizáért, a pénzes nyugati turisták, va­dászok elbódítása vaskosan mesterkélt „népiesch” giccses környezettel — ezért nálunk se kell a szomszédba menni. De még így, az aktuális té­ma, néhány szellemeskedő „beköpés” ellenére is mind­inkább elálmosodott mellette­ a néző. A végére már legfel­jebb altatónak volt jó ez az adás. K. L KIGYULLADT ÉS ELÉGETT A vesztfáliai Herfordban kigyulladt és­ elégett egy kis személyszállító busz, amely rendszerint Kiesinger kancel­lár testőrségét szokta szállí­tani. A választási körúton tartózkodó Kiesinger szintén ezen a helyen járt. A rend­őrség az ügyben szándékos­ságot gyanít. BIGÁMIÁÉRT 12 HÓNAP Frank Chitambala zambiai minisztert egy lusakai bíró­ság bigámia vádjával 12 havi börtönbüntetésre ítélte. Chi­­tambala első házasságét a szokásjog szerint, a másodi­kat pedig a polgári szabá­lyok szerint kötötte. ÜTKÖZET Tokiótól északkeletre. Chi­­mia város egyetemén valósá­gos ütközetet vívott két rivá­lis diákcsoport. Az esemény következtében egy ember meghalt, ketten súlyosan megsebesültek. ELSÜLLYEDT Súlyos szerencsétlenség tör­tént a dél-koreai Naktong folyón. Motorhiba következ­tében perceken belül elsül­­­lyedt egy komp, fedélzetén több mint száz utassal. A szöuli rendőrség csütörtökön közzétett jelentése szerint több mint 60 személy vízbe­fulladt és csupán negyven utasnak sikerült részben úsz­va, részben pedig csónakokra kapaszkodva partot érnie. HÁZILAG KÉSZÜLT A mexikói főváros külön­böző pontjain öt házi gyárt­mányú bomba robbant. Két robbanás az igazságügymi­niszter hivatalát, további ket­tő a televízió stúdióit, az ötö­dik pedig az El Sol de Mexiko című napilap kiadóhivatalát érte. MEGVADULT ÁLLATOK A Duna egyik lakatlan szi­getéről téli szálláshelyükre hajózták a növendék szarvas­­marhákat a neszmélyi osz­­tagok. Több állat vízbe vetve magát, visszaúszott a szigetre. Négy üsző azóta is ott van. A szinte őserdei környezet­­ben lehetetlen az elvadult ál­latok közelébe férkőzni. Be­fogásukról egyelőre lemond­tak. SZAKADÉKBA ZUHANT Százhúsz méteres szakadék­ba zuhant a Himalája lábánál egy autóbusz, amely szikh zarándokokat szállított. Az utasok közül 37-en a hely­színen meghaltak. A FALU LEÉGETT A nigériai Ibadan környé­kén össze­­űzések robbantak ki az adófizetést megtagadó lakosság és a rendőrség kö­zött. A közelmúltban emiatt már súlyos zavargásokra ke­rült itt sor. A mostaniban a rendőrsortűz miatt 20-an meghaltak, és az egész falu leégett. EXHUMÁLJÁK Edmund Dinis Massachu­setts-i körzeti ügyész kérte a körzeti bíróságot, hogy exhu­­máltathassa az autóbaleset következtében vízbe fúlt Mary Joe Kopechne holttestét. Ed­ward Kennedy szenátor a baleset színhelyének elha­gyása miatt 3 havi felfüggesz­tett börtönbüntetést kapott. Az áldozat szájában, orrá­ban vért találtak a színhe­lyen, s ez vagy összeegyeztet­hető vagy nem a fulladásos halállal. éjféltől reggelig

Next