Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-19 / 17. szám
NAPRA NÉZNI... A színésznő három kívánsága A kíméletlenségek egyike, ha valakit alkotás közben zavarnak, Balogh Zsuzsa ezt nem fogalmazza meg, de érezteti. Igaza van. Valóban, mit is lehet mondani a premier előtti órákban, amikor még az is izgatja a színésznőt, hogy vajon megérkezik-e a Vörös és fekete filmváltozata. Jóval a premier előtt senki nem kívánta látni a filmet, de most, hogy ki-ki megalkotta a maga figuráját, gondűzőnek sem rossz a film. A mozizás szerencsére késik. Beszélgethetünk. Balogh Zsuzsa nem tartozik a vele együtt induló pályatársak legszerencsésebbjei közé. Az ország első színháza kezdő színészek számára sohasem volt jó iskola. A makacs tradíciók fogságában az ifjúi ambíció mérséklődik, vagy végleg lehervad. S persze türelemjáték is az oly nagyon áhított szerep kivárása. A miskolci lehetőségeket az előélet statikussága határozta meg. Sallós Gábor igazgató eleve olyan szerepeket biztosított, amelyek párhuzamban állnak az ifjú színésznő tettvágyával. . . Most, még a premier előtti órákban is, Stendhal Vörös és feketéjének Mathilde-járól beszél. Eszmefuttatásában rendezői, dramaturgiai erények ötvöződnek, azt fejtegeti, hogy milyen nehéz az epikus mű drámai párlataiban meglelni egy figura jellemzőit. Emlékszem, a Karambol című film laboránslánya még a kevésbé megírt forgatókönyv élettelen soraiban is az életet kereste. A lány Balogh Zsuzsa volt. S egy egészen friss megfigyelés: a fiatal színésznő az évadnyitó sajtófogadásán — otthagyva csapot, papot, újságírókat, rendezőket — már azt latolgatta: vajon a jelmezek színe, formája Mathildera Ulik-e? Az a kérdés, hogy ismeri-e már a várost, számára most jelentéktelen, mert néha 10 órát tartózkodik a színházban. Úgy tűnik, a Miskolci Nemzeti Színház lendületéhez, tempójához illő pályatestet biztosít. A színésznő magánéletéről nem beszél; férjéről, Sára Sándor operatőr-rendezőről kevés szó esik, mert mindketten a művészetekben olyan autonómiára törekszenek, amely külön-külön mutatja meg magát. Sára Sándort néhány hónapos párizsi ösztöndíjra hívták meg. Balogh Zsuzsa is elkíséri, mert régi óhaja, hogy a francia főváros színházi világával megismerkedjék. Már hozzák is a filmet, sietnek vetítésre a színészek. Beszélgető partnerem még egy utolsó, találó hasonlaton töri a fejét, valami olyasmin, hogy a Napba nézni kockázatos, de megéri, mert a szem pillanatnyi elvakulás után tartósan megőrzi a fényességet. Ez körülbelül annyit jelent, hogy e pályán a türelmetlen nekifeszüléseknek lehetnek időleges zöngéi, de hosszú távon célba juttat az egészséges nyugtalanság. Ezért is mondta Balogh Zsuzsa búcsúzásképpen, hogy a színészeknek oly gyakran (s majdnem mindig hamis akusztikával) szegezett mesebeli három kívánság nála sem több, sem kevesebb, mint alkotni, alkotni, alkotni... PÁRKÁNY LÁSZLÓ Balogh Zsuzsa stílusos otthonában. (Ágotha felv.) Negyvennyolc óra szerelem Ezzel a címmel egy új francia film készül, melynek rendezője Cecil Saint-Laurent. Egy szőke, svéd diáklány szerelmes egy franciába. Svédországban azonban eljegyezi magát egy svéd fiatalemberrel, s együtt térnek vissza Franciaországba. A francia fiatalember időközben megnősült. Négyen megpróbálják, hogy tulajdonképpen ki kit szeret. A kritikus szerint a merész témájú film rendkívül mértéktartó és igen jól sikerült. A diósgyőri vasasok vendégei LENGYEL-MAGYAR BARÁTSÁGI EST A lengyel és a magyar nép történelmi barátságának kedves epizódját örökíthetjük meg a miskolci Bartók Béla Művelődési Központban, tegnap, este rendezett ünnepi naggyűlés és műsoros est után. A gdanski hajógyárnak a diósgyőri vasas üzemek vendégeként néhány napja hazánkban tartózkodó dolgozóit és művészegyüttesét köszöntötte a vasasok több száz főnyi közönsége. Az ünnepségen megemlékeztek a két nép évszázados barátságáról, a negyedszázada felszabadult Lengyelország eredményeiről, melynek nagyon szép dokumentumát is láthattuk a gdanski hajógyár munkáját bemutató filmen. Ezután a hazai és a lengyel népi együttes műsorát tapsolta meg a közönség. Otthon, ebéd nélkül A tízes számú iskola — melynek birtokbavételéről első lapszámunkban olvashattak — az utóbbi két hét folyamán is nagyon sokat szépült. Az udvar változatos „terepasztalával” ugyan még kitűnően alkalmas a harci játékokra, és az órák csendjébe is belekopog olykor-olykor egy kőműves-kalapács, ennek azonban nem vallja kárát az oktató-nevelő munka. Az iskola rövid történelmének otthonteremtő munkája — melyből a tanárok, tanítók és a gyerekek egyaránt kivették a részüket ízléses nevelői szobát, kényelmes és egyre szépülő könyvtári olvasót és tantermeket eredményezett. Az utcai cipőt a tanteremben mindig papucsra cserélő gyerekek nagyon vigyáznak az iskola tisztaságára, nemkülönben a bútorokra, berendezési tárgyakra, amelyeken még nagyítóval is alig találnánk karcolást. Hol a tábla? Érthető, hogy megdöbben a látogató, amikor az egyik hatodik osztályba benyitva látja, hogy a tanár kénytelen a falhoz támasztott applikációs táblán dolgozni. Kiss József igazgató magyarázza meg a helyzetet: „a Tanért még nem küldte el a felszerelési tárgyakat, szemléltetőeszközöket és az audiovizuális terem berendezését sem. Pedig itt lenne az ideje, mert az ismétlések már befejeződtek.” Egy-két magnetofon, lemezjátszó persze már van, s amíg várni kell a lapozható hatoldalas táblákra, a vetítőgépekre, az epidiaszkópra, addig . . nos szegény ember vízzel főz. Modern konyha és zsíros kenyér Nem! A tízes iskolában még sehogy sem főznek. És itt már nem a szellemi eledelről van szó, amit azért jól elkészítenek a lelkiismeretes nevelők. A napközi ebéd hiányzik a százhatvan gyereknek és a negyven felnőttnek. Nincs talán konyha? Dehogy nincs. Korszerűbbet el sem tudnánk képzelni. Csak éppen az ételt forraló tüzet nem lehet meggyújtani. Nincs ugyanis „beszabályozva” a központi gázkazán. Vajon meddig várat magára a Budapesti Közúti Építő Vállalat? Meddig kell a gyerekeknek zsebből ebédelni? (Talán nem ártana a központi fűtés berendezéseit sem kipróbálni, nehogy az első hideg napokban melege legyen az illetékeseknek.) * Játéktól kipirult apróságok sorakoznak az aula bejáratánál. Lábukat gondosan megtörlik, mielőtt átlépnék a küszöböt, s egy pillanatra megállnak a frissen vilupálozott tornaterem előtt: vajon ráléphetünk-e a parkettre? Féltik az iskolájukat. Mi is féltjük őket! (gyarmati) EGY VERS MARGÓJÁRA A Diósgyőri Munkás 1969. szeptember 16-i számában megjelent egy vers, amelynek tartalmi mondanivalóját kegyeletsértésnek érzem. A vers címe: Ho Si Minh, írója Juhász Sándor. A szerző e munkáját feltehetően lírai nekrológnak szánta, amely a vietnami nép nagy halottjának emberi és politikai erényeit hivatott bemutatni — a versművészet eszközeivel. Nemes szándékát nem vitatom, de a „produkcióját” igen. Úgy látszik, a versíró azon a véleményen van, hogy „egy költőnek mindent szabad”. Íme a szóban forgó vers egyik értelmetlen szakasza: Hajadra, szakálladra rászállt a hó fürdette táj. — arcvonásaid, mint mély víz, évek serege úgy úszott rád. — — E sorok után már kevéssé lepődünk meg azon, hogy a szerző szerint Ho Si Minh „olyan volt, mint az újszülött”, aki „feltámasztotta a mezőt és az erdőt” és „mereven nézett fel a hegyekre”. Csak arra szeretnénk figyelmeztetni, hogy egy újszülöttfélével még a nagy költői szabadság sem képes mezőt és erdőt „feltámasztani” (de még egyebet sem!), s hogy a merev hegyekre nézésnek vajmi kevés köze van a nagyszerű forradalmár kivételes emberségéhez. Az meg egyébként tényszerűen sem igaz, hogy „futott a fürge nép”, s „lázasan állva nem gondolt védekezésre”. Bizonyára kevesen gondolják, hogy itt a több éves amerikai agressziót visszaverő vietnami népről van szó. De igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el, hogy van a versnek egy (!) érthető és viszonylag szép sora is („Lerakodott a fekete alkonyat”). Egyébként a „vers” a „költői szabadság” már ismertetett rekvizitumait variálja: a feltűnő képzavartól a durva érthetetlenségig. Még mutatóba néhányat a továbbiakból: „arcod rétegéből országon gyászfércei álmokat, — mert lelked verítéke utolsót töprengett”. vagy: „munkás, értelmiség, s a paraszt, mind beásta magába, — végakaratodat. — — —” Úgy tűnik, a vers szerzője nemcsak Ho Si Minh végakaratát, de a magyar nyelv általánosan ismert és elfogadott szabályait és a költői kifejezés követelményeit is elfelejtette „beásni magába”. Tuba Imre Ismét gyenge hétközép Kezdem a felvételről sugárzott nyári margitszigeti opera-haknival, a Fausttal. Közkedvelt opera;zenei szövése könnyed, dallamos-kellemes áriái majd minden operakedvelő fülében zsonganak. Nálunk, ki tudja miért, az ilyen operák kapják hosszú ideje a gyengébb szereposztást. Ennek ellenére bármelyik hazai Faust-produkciót bekapcsolhatták volna közvetlen adásba, olcsóbb, élményt nyújtóbb, szerencsésebb megoldás lett volna. A szabadtéri felvétel egyrészt eleve veszített a hangszínből, másrészt ehhez a teljesítményhez nem volt szükség külföldről, drága pénzért hozni ezeket az énekeseket. És még egy: a TV ritkán közvetít operát, gondolom, mert ennek nincs nagy közönsége. Előttem zajlott le kedd délután egy beszélgetés. A kislány mondta mamájának, az meg rosszallva hallgatta: „ma úgyse lesz semmi a TV-ben”. Nos, ez idegen nyelvű, és színvonalban is gyenge produkció nem szerez a TV-beli operának közönséget sem az értők, sem az érteni akarók között, nem is beszélve a meghódítandó közömbösekről. A szerda esti filmből, a Medvetáncból közölt kép legalább csinos nőket ígért a Rádió és Televízió Újságban. Azok voltak is, meg szellemes szatíraötlet is, no meg egy ebből készült rossz film. Úgy látszik, a csehszlovák filmgyártásnak is gyermekbetegsége a túlbeszélés, a könnyed, kisfilmnyi poén elnyújtása, hosszú játékfilmmé tupírozása. Ezt tekintve lehetne akár magyar filmvígjáték is. Meg a témája is vág a mi viszonyainkra is. Az idegenforgalmi hajsza a devizáért, a pénzes nyugati turisták, vadászok elbódítása vaskosan mesterkélt „népiesch” giccses környezettel — ezért nálunk se kell a szomszédba menni. De még így, az aktuális téma, néhány szellemeskedő „beköpés” ellenére is mindinkább elálmosodott mellette a néző. A végére már legfeljebb altatónak volt jó ez az adás. K. L KIGYULLADT ÉS ELÉGETT A vesztfáliai Herfordban kigyulladt és elégett egy kis személyszállító busz, amely rendszerint Kiesinger kancellár testőrségét szokta szállítani. A választási körúton tartózkodó Kiesinger szintén ezen a helyen járt. A rendőrség az ügyben szándékosságot gyanít. BIGÁMIÁÉRT 12 HÓNAP Frank Chitambala zambiai minisztert egy lusakai bíróság bigámia vádjával 12 havi börtönbüntetésre ítélte. Chitambala első házasságét a szokásjog szerint, a másodikat pedig a polgári szabályok szerint kötötte. ÜTKÖZET Tokiótól északkeletre. Chimia város egyetemén valóságos ütközetet vívott két rivális diákcsoport. Az esemény következtében egy ember meghalt, ketten súlyosan megsebesültek. ELSÜLLYEDT Súlyos szerencsétlenség történt a dél-koreai Naktong folyón. Motorhiba következtében perceken belül elsüllyedt egy komp, fedélzetén több mint száz utassal. A szöuli rendőrség csütörtökön közzétett jelentése szerint több mint 60 személy vízbefulladt és csupán negyven utasnak sikerült részben úszva, részben pedig csónakokra kapaszkodva partot érnie. HÁZILAG KÉSZÜLT A mexikói főváros különböző pontjain öt házi gyártmányú bomba robbant. Két robbanás az igazságügyminiszter hivatalát, további kettő a televízió stúdióit, az ötödik pedig az El Sol de Mexiko című napilap kiadóhivatalát érte. MEGVADULT ÁLLATOK A Duna egyik lakatlan szigetéről téli szálláshelyükre hajózták a növendék szarvasmarhákat a neszmélyi osztagok. Több állat vízbe vetve magát, visszaúszott a szigetre. Négy üsző azóta is ott van. A szinte őserdei környezetben lehetetlen az elvadult állatok közelébe férkőzni. Befogásukról egyelőre lemondtak. SZAKADÉKBA ZUHANT Százhúsz méteres szakadékba zuhant a Himalája lábánál egy autóbusz, amely szikh zarándokokat szállított. Az utasok közül 37-en a helyszínen meghaltak. A FALU LEÉGETT A nigériai Ibadan környékén összeűzések robbantak ki az adófizetést megtagadó lakosság és a rendőrség között. A közelmúltban emiatt már súlyos zavargásokra került itt sor. A mostaniban a rendőrsortűz miatt 20-an meghaltak, és az egész falu leégett. EXHUMÁLJÁK Edmund Dinis Massachusetts-i körzeti ügyész kérte a körzeti bíróságot, hogy exhumáltathassa az autóbaleset következtében vízbe fúlt Mary Joe Kopechne holttestét. Edward Kennedy szenátor a baleset színhelyének elhagyása miatt 3 havi felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az áldozat szájában, orrában vért találtak a színhelyen, s ez vagy összeegyeztethető vagy nem a fulladásos halállal. éjféltől reggelig