Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

Nyolc nap a szász iparvidéken SZABAD SAJTÓ, ÉNEKLŐ VÁROS Hazafelé jövet vitatkoz­tunk a vonaton, kinek mi volt a nyolcnapos NDK-beli úton a legérdekesebb, legem­­lékeztesebb élménye. Kilenc­ven ember — sok száz be­nyomás. Mindenki mást he­lyez előtérbe. Utolsó élmé­nyünk a háború folyamán rommá bombázott királyi vár, illetve székesegyház. Ha­tásától nehezen tudunk sza­badulni. Az ízléssel és gond­dal gyönyörűen újjáépített Drezdában ezeket a romokat nem tüntetik el. Mementó! Paprika in Blut Aztán vidámabb dolgokról esik szó. Az NDK-ban renge­teg az óra. Utcákon, tereken, középületeken, üzemekben. És minden óra pontosan jár. (Táncosaink — farmerjükhöz jól illő — olcsó zsebórát vá­sároltak, hosszú lánccal.) Jó lenne megtanulni egyet s mást a német precizitásból.­ Az ottani reklámfőnököknek pedig el kellene néhány régi dolgot felejteni. A műsorun­kat Karl-Marx-Stadtban és Zwickauban így hirdették: Paprika in Blut. Nem hi­szem, hogy a tüzes magyar temperamentumot csak a paprika és a vér fejezi ki. Azon is nagyon csodálkoz­tam, mikor Zwickau egyik ki­rakatában felfedeztem egy csizmás görlcsoportot a kö­vetkező felirattal: Ungarische Ensemble — Miskolc. (A sok ezer néző bizonyára csodál­kozott, mikor a görlök he­lyett a mi kalocsai meg matyó népviseletbe öltözött táncosainkat látta viszont.) De hát a Freie Presse ün­nepségsorozatának sok bábá­ja között nem csoda, ha oly­kor elveszett a gyerek .. Na végre rátérhetünk a lé­nyegre. Mert a sok benyomás közül a legmaradandóbb — mind az énekesek, mind a táncosok számára — mégis csak a hat fellépés volt, amellyel azt bizonyítottuk (számos német és külföldi együttes körében), hogy a magyar folklór mennyire színpadképes. Egyébként nem csoda, hogy a tőlünk több mint ezer kilo­méterre fekvő szász iparvi­déken — ahol csak most hányja fejét a rozs és ahol esernyő meg ballonkabát nélkül nyáron is csak ritkán mozdulnak ki az emberek — igénylik a pezsgő vérmérsék­letre valló magyar dalokat, táncokat. Szükségük van a napfényre és a meleg han­gulatra. Verdi vagy Bárdos? A Bartók Béla Művelődési Központ együttese minden alkalommal megfelelt ennek a várakozásnak. És nemcsak ennek. A nagy kóruskultúrá­val bíró, remek muzikalitású karl-marx-stadtiak (a város gyermekkórusairól híres­ el­ismeréssel szóltak a diósgyő­riek felkészültségéről. Úgy érzem, még nagyobb lett vol­na a siker, ha a Verdi- és Beethoven-művek helyett is Kodály- és Bárdos-népfeldol­­gozásokkal állunk színpadra. Egy-egy külföldi szereplés előtt nem ártana erre többet gondolni. A kritikai megjegyzéseket azonban hagyjuk holnapra. Tény, hogy a már említett két nagyváros mellett Augus­­tusburgban és Hermsdorfban is (a hat fellépés négy hely­ség között oszlott meg) emlé­kezetes marad a magyarok szereplése. Csárdás Hermsdorfban Kétségtelen, hogy a legna­gyobb sikert a kis hegyvidéki településen, Hermsdorfban aratták a diósgyőriek. Herms­­dorf két szempontból is em­lékezetes. Ottani fellépésünk­kor ünnepelte a helység pol­gármestere születésnapját (ez alkalomból minden táncos lányunktól kapott egy-egy puszit), a hermsdorfiak ma­gyar szakácsa pedig Újházi tyú­kle­vessel — a németek nagyon ritkán esznek levest — kedveskedett nekünk. A vállalkozóbb kedvű német fiúk természetesen a csárdást is megtanulták, s Maczó Géza zenekara hajnalig sem teszi le a vonót, ha vendéglátóink — akik mindenhová elkísér­tek bennünket — nem figyel­meztetnek kedvesen bennün­ket, hogy holnap is nap lesz ... A VEB: KZ. Fahrzeug­elektrik Geyer Flórián együt­tesével töltött napokról — ők láttak vendégül bennünket, s őket várjuk néhány héten belül ide — majd a követ­kező számunkban írunk. GYARMATI BÉLA ★ Fölszállott a páva... A diósgyőri vasasok neves kórusa a külföldön is népszerű Kodály­­művel köszöntötte a Freie Pressét ünneplő, több mint ötezres kall-marx-stadti közönséget. Vezényel: Forrai István. (Wolfgang Ebert felvétele) Előadás az izmusokról Az Egyesített Kórházak Központi Könyvtárának ol­vasótermében irodalmi estet rendeznek ma este 6 órai kez­dettel. Kordos László iroda­lomtörténész tart előadást A XX. század főbb irodalmi áramlatai címmel. Elsősorban a különféle izmusokat ismer­teti. A kulisszak °" Innen és *u A búbos kemencét a szabad ég alatt festik. Élettelen még ez a díszletelem, de ha bekerül a színpadra, és hangulatos fény esik rá, bizonyára erőre kap a szürke szín. Az iskola, a kántor­lakás és idős Nagyék kúriája már kész. Ha valaki most el akarná játszani Bródy Sándor Tanítónőjét, a Miskolci Nem­zeti Színház kész díszlettel állna rendelkezésére. — A színészek, a színház vezetői már pihennek, de a műszak nem. Soha nem volt annyi gondunk, mint ezek­ben a napokban. A Tanítónő díszletén kívül el kell készí­tenünk a Péntek Rézi díszlet­tervét, tájelőadásokra alkal­mas változatot készítünk a Bródy-darabhoz, a Csárdás­királynőhöz, a 12 székhez, mindezen kívül felújítjuk az asztalosműhely padozatát — tájékoztat Gulyás József mű­szaki vezető. — Mikor pihennek? — Július 13-tól augusztus 10-ig fokozatosan veszi ki szabadságát a műszak, mert a munka folyamatos. Sétára indulunk, s az óriási díszletelemekkel agyonhal­mozott színpadon Klein Jó­zsef fényképezőgépébe bot­lunk. • Most nem színészek, ha­nem bútorok kerülnek a len­cse elé. Közismerten rosszak a Miskolci Nemzeti Színház raktározási viszonyai. Egy­más hegyén-hátán állnak a bútorok, bizony a rendezők­nek nagyon nehéz áttekinteni s rezerváltatni a darab han­gulatához szükséges berende­zéseket. Ezért most lefény­képezzük bútorainkat, s egy olyan albumot készítünk, amelyből egyszeri látásra ki­választhatja a rendező a neki megfelelő bútort. Juhász János éppen két empire és két rokokó széket helyez a fényképezőgép elé. A bútorok tehát sztárokká lépnek elő. A Péntek Kézi forgószínpadon Suki Antal díszlettervező alig hat négyzetméternyi szo­bájában éppen most készül­tek el a Péntek Rézi tervei­nek méretarányos változatai. Az utóbbiakat kapják kéz­hez az asztalos- és festőtár szakemberei és lokál, hippi­tanya, fürdőszoba, és csoda tudja, hogy mi nem lesz még belőlük, mert huszonnégy képből álló s forgószínpadon életrekelő darab a Péntek Rézi. — Van egy esőjelenet a darabban, tüllfelhőből hullik majd a „tüllcsapadék” — mu­tat egy bravúros képre a tervező. Többször is kézbe veszem a 24 lapból álló díszlettervet, mert nagyon modernnek, ér­dekesnek találom. Bizonyo­san az lesz majd a színpa­don is. A színház mostohagyermekei A festő- és asztalos­ tárról van szó, arról az eléggé meg­viselt, leromlott épületről, amely a színház mögött he­lyezkedik el. (Ez sétánk kö­vetkező állomása.) A fiúk azért festegetik a díszletele­meket az udvaron, mert mind a két tárat toldják-foldják, javítgatják. De minden pro­vizórikus serénykedés köze­lebb visz annak felismerésé­hez, hogy egy olyan modern színház, mint a miskolci, csak korszerű műhelyekkel tudja feladatát színvonalasan meg­oldani. Az asztalosműhelyben rozoga, több mint húszéves­­ gépek aprítják fel az évi 100­­ köbméter fenyőfát, a festő­tárban évente 20 ezer négy­zetméter díszletvásznat ké­szítenek el roppant primitív körülmények között. Az ott dolgozó munkásoknak nincs öltözőjük, nem rendelkeznek a legelemibb szociális létesít­ménnyel sem. Persze, mind­erről a nagyközönség mit sem tud, hiszen aki jegyet vált a színházba, színház­illatú, friss díszletekkel, jó­hangulatú színészekkel talál­kozik, arra nem is gondol, hogy az évadnyitásig nehéz körülmények között, renge­teget dolgoznak a színház kétkezi munkásai. PÁRKÁNY LÁSZLÓ i Siker és sikertelenség vegyesen Vásári díszletek, pergő rit­mus, harsányság, sokféle olyan megoldás indította a „Halló” tegnapi műsorát, melyről azt hitték, hogy ér­dekessé fogja tenni a műsort. Pedig annak első fele nem volt több, mint egy kibőví­tett, rosszul sikerült osztály­­főnöki óra. Antal Imre kér­dezett, a fiatalok hallgattak. Antal Imre újra kérdezett, most már úgy, hogy a választ is a kérdezettek szájába rág­ta. Azok fölmondták a leckét, hogy ország-világ szeme lát­tára ne hagyják cserben a kérdezőt. Pedig érdekes téma volt, izgalmas válaszokat is ki lehetett volna hozni ebből az együttesből. Aztán végigvezettek né­hány bódé előtt, ahol az ipari tanulók vizsgadarabjait állí­tották ki. Sajnos nem tudom miért. A beszélgetés a fiata­lokkal sablonos volt, a ki­állított tárgyakat alig láttuk, amikorra jobban megnézhet­tük volna, a kamera már he­tedhét országgal arrébb járt. Ellenben telitalálat volt, ki­tűnő ötlet a könyvbemutató. A vásári hangulat itt veszí­tette el izzadtságszagát. Itt vérbeli komédiázásra váltott át. A kikiáltó nagyképű be­mutatások helyett elmondta a fülszövegeket. Karikírozva, hangsúlyozva azoknak gya­kori banalitását, mégis ügye­sen kihasználva a bennük levő vásári jelleget. Utána egy-két szemelvényt mutatott be néhány főiskolás színész­jelölt. Ezt a részletet együtt mégis úgy összehozták, hogy végül kijött a könyvek kö­zötti értékrend, az ajánló műsor élménnyé vált. És hadd említsem meg e műsor elégikus­ zárójelenetét, a ki­váló költő, Zelk Zoltán em­berileg is sikeres, finom be­­lekapcsolódását ebbe a bohó­­kás együttesbe. És azt a ked­ves dedikációt, amit a költő írt a fiatal színésznő, Vár­hegyi Teréz kötetpéldányába, hadd egészítsük ki a szöveg­ben megidézett tv-nézők ne­vében is: kiemelkedő az a sokarcú, valóban humorból és bájból szőtt teljesítmény, melyet a művésznő az utóbbi időben a képernyőn produ­kált. * Örkény István írói teljesít­­­­ménye az utóbbi évek nagy kiugrása volt. A Tóték és az Egyperces novellák szerzője sajátos groteszk látásával iro­dalmunk élvonalába emelke­dett. A műsor bevezetőjében ő maga jelezte e groteszkek legfőbb tulajdonságait, kö­zösségbe ágyazottságukat. Nem az egyes ember életide­­genségét szólaltatja meg ben­nük, mint teszi e műfaj nem egy alkotója, hanem a közös­ségi létben található kis és nagy, de megváltoztatható abszurditásokra villantja rá a figyelmet. Valóban csak jelzések ezek, az olvasónak csak venni kell a lapot, tudo­másul venni környezete jel­zett eseményeit. Tudatosan olvasót írtam. Mert, bár ötle­tesen vitték képernyőre — Mensáros és Darvas jelenete kivételével — a több szerep­lős megoldások széttörték e novellák szikár egységét. Azok voltak a leghatásosab­bak, melyeket csak egy-egy színész mondott el. Azaz, ezentúl is szívesebben fogom olvasni ezeket az egyperces novellákat. K. L Tristan Bernard válasza Tristan Bernard, a francia vígjáték- és regényíró, hos­­­szú ideig gyomorbeteg volt. Felépülése után meghívást kapott egy hölgytől, aki kü­lönösen ismert volt fukarsá­gáról. A meghívólevélre Ber­nard a következő válaszleve­let küldte: „Legkedvesebb barátnőm, valóban nagyon sajnálom, hogy kosarat kell adnom ön­nek, de újra egészséges va­gyok és újból rendesen ehe­tek .. LETARTÓZTATÁS Az indonéz kormánycsapa­tok Nyugat-Iriánban számos helyi lakost és öt kínai sze­mélyt tartóztattak le azzal a váddal, hogy segítséget nyúj­tanak az illegális „Szabad Pápua mozgalomnak”. RABLÁS Az éjszaka 15 kilométerre Montrealtól négy, géppiszto­lyokkal felfegyverzett ban­dita feltartóztatott egy sze­mélyvonatot, lelőtt egy őrt és megszökött egy pénzeszsák­kal. A támadás mindössze 30 másodpercig tartott. ELTŰNT EGY TÁBORNOK Eltűnt George Casey ame­rikai tábornok Dél-Vietnam­­ban. Ötödmagával helikopte­ren szállt fel, a tábornok maga vezette a gépet az er­dős-hegyes vidék felett. Az­óta semmit sem tudnak róla. A kutatás folyik. TORKON RAGADTA Goran Bundy washingtoni kereskedelmi tanácsos kocsi­ját Svédországban egy rend­őrjárőr feltartóztatta. Az iga­zoltatásnál a diplomataiga­zolványt meglátva Bundyt az egyik rendőr kirántotta a ko­csiból, hátracsavarta a kezét, majd torkon ragadta és mo­tozni kezdte. Egy járókelő szabadította ki. Az incidens még tovább rontotta az amúgy is hűvös svéd—ame­rikai kapcsolatokat. ELÍTÉLTÉK A LÉGIKALÓZT A madridi bíróság Marc­­ano Venture Rodriguez 19 éves egyetemistát légikalóz­kodás bűntette miatt hatévi börtönre ítélte. A vádlott kí­sérletet tett, hogy egy spa­nyol gépet Albániába térít­sen. Nem sikerült neki. HADITÖRVÉNYSZÉK ELÉ ÁLLÍTJÁK Haditörvényszék elé állít­ják Robert T. Smuvas ame­rikai közkatonát, aki 1968- ban My Laiban meggyilkolt két dél-vietnami polgári sze­mélyt. Ezzel a My Lai-i vé­rengzés miatt bíróság elé ke­rülő amerikaiak száma ötre emelkedett. MEGGYÚJTOTTÁK A VETÍTŐVÁSZNAT A Beatles együttes új film­jét, a Le­it be-t akarták be­mutatni Tel Avivban, s a kint rekedtek a sötétben belopóz­­tak a nézőtérre. Emiatt a ren­dezőség nem akarta megkez­deni a vetítést, mire a feldü­hödött fiatalok a színpadra tódultak, letépték és meg­gyújtották a vetítővásznat. A VAD: ÖSSZEESKÜVÉS Miután Thaiföldön riadó­készültségbe helyezték a had­seregnek a fővárosban állo­másozó alakulatait, a rend­őrség kilenc baloldali sze­mélyt őrizetbe vett összees­küvés vádjával. Állítólag sza­botázscselekményeket készí­tettek elő katonai támasz­pontok, kormányépületek el­len. TELEKSPEKULÁNSOK MEKKÁJA München a telekspekulán­sok mekkája lett. A remény, hogy az 1972-ben sorra ke­rülő olimpiai játékokból nagy hasznot lehet húzni, a tel­kek, a házak, a lakások és az albérletek árát egyre maga­sabbra emelik. A nyugatné­met nagyvárosokban egy négyzetméter telek ára eléri a tízezer márkát, éjféltől reggelig

Next