Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-21 / 221. szám

+ Nem építhettek még Borsodban akkora művelődési há­zat, amely mindazokat befogadta volna, akik a mezőkeresz­tesi tv-közvetítésnek szem- és fültanúi szerettek volna len­ni. A képernyő szerencsére, ezúttal is „házhoz szállította’’ az élményt. A mi felvételeink azonban — a figyelő közönség­ről, Tarján András sályi népművész és Vass Lajos karnagy beszélgetéséről, Suha Balogh Józsefről, a híres facimbal­mosról és a jószemű kameráról — a helyszínen készültek. (Ágotha Tibor felv.) A Kazinczy-klub októberben és azután A nyitás napja október 5-e lesz. Kazinczyra, a névadóra emlékezik Román János, a Városi Levéltár igazgatója. Ezúttal a nagy nyelvújító életének utolsó — talán ke­vésbé ismert — éveivel is­merteti meg hallgatóit. Mint Mécs Ernőné elmondotta, úgy tervezik, hogy ezentúl min­den évben Kazinczy emléké­nek szentelik a nyitó progra­mot. A következő hónap ki­emelkedő és a klubéletet meghatározó eseményei a Szovjet—Magyar Kultúra Hete, a Földrajzi Hét és a Múzeumi Hónap lesznek. Ezek jegyében megrende­zendő előadásoknak, filmve­títéseknek, összejöveteleknek adnak helyet. (Például, In­diáról vetítenek kisfilmet, és dr. Frisnyák Sándor tart elő­adást Tanulmányúton Szov­­jet-Közép-Ázsiában címmel.) A távlati tervek közül nem hiányoznak a már megszo­kott — és kedvelt — író­­olvasó találkozók, folyóirat­estek, ankétok. Itt lesz a TIT-előadók továbbképzése, és tervezik, hogy rendszere­sen vetítenek ismeretterjesz­tő kisfilmeket. A Jeunesses Musicales Nemzetközi Szövetsége az UNESCO keretében működő nemzetközi szervezet. Célja, hogy megismertesse és meg­­kedveltesse az értékes zenét a fiatalokkal, fogékonnyá te­gye őket a művészetek, első­sorban a zene iránt,­­és kap­csolatot hozzon létre a világ bármely táján élő zeneked­velő fiatalok között. — De­finiálja a Zenei Lexikon a különösen zenész­ fiatalok kö­rében jól ismert „Zsenész” je­lentését. A Kazinczy-klub­ban is létre szeretnék hozni a városnak egy ilyen jellegű — autodidakta módon zené­vel foglalkozó — körét. A főiskola, a szakiskola növen­dékeire, az egyetemistákra, de számítanak a zenekedvelő üzemi-vállalati értelmiségiek bekapcsolódására is. Ünnepeken, üzemi esemé­nyek alkalmából vagy ..csak” a hétköznapokon a nagyüze­mekbe, vállalatokhoz is sze­retnék a város zenei intéz­ményeinek segítségével el­juttatni a komoly zenét. m. m. M­eg­hívás Kassára Az elmúlt évben új magyar színtársulat kezdte meg mű­ködését Kassán, mely egész Kelet-Szlovákia magyarlakta városaiban játszik. Az együt­tes idei évadjára Magyar­­országról is meghív vendég­­szereplésre néhány színész­ Sartre: Altona foglyai című drámájának egyik főszerepé­re Farkas Endrét kérte fel a s kas?;;' "Magyar Színház igaz­­­­gatósága. Jubiláló kollégium Holnap lesz 75 éve, hogy megnyitotta kapuit az Eötvös Jó­zsef Kollégium. Az első másfél évtized viszonylag szerény körülmények között, az akkori Csillag utca, a mai Gönczi Pál utca egyik bérházában telt el, s csak 1911-ben költöztek a Ménesi útra, abba a méltóságteljes épületbe, amelyet volt la­kói oly sokszor és oly sokféleképpen bemutattak már iro­dalmunkban. Laczkó Géza, Szabó De­zső, Féja Géza, Sőtér István, Balogh Edgár, Jankovics Fe­renc visszaemlékezései bizo­nyítják, hogy az Eötvös Kol­légium mindig mércének szá­mított. Még akkor is példa­kép volt szakmai igényessé­ge, amikor politikai céljait és taktikáját vitatni kény­szerültek a haladás erői. Tudós tanárjelöltek Fennállása óta a legtehet­ségesebb, legtöbbet ígérő tu­dományegyetemi fiatalok gyűjtőhelye volt a kollégium. Lakói már az első eszten­dőkben — a nyomasztó oszt­rák—német kulturális és po­litikai orientáció idején — a francia liberális demokrati­kus szellemnek hódoltak. Szentnek tartották a véle­ményszabadságot az egyéni jogokat, az emberi méltósá­got. Ez a szellem vezette el a „tüdős tanárjelöltek” leg­jobbjait annak felismerésé­hez, hogy az öncélú tudomá­nyok kora lejárt; ez késztette sokukat, hogy ellenzékiségü­ket forradalmisággal cserél­jék fel, s 1919-ben beállja­­nak vöröskatonának, 1932- ben pedig „kommunista szervezkedésben” vegyenek részt. Eötvös kontra Győrffy A felszabadulás előtti új rend hol dühösen támadta az Eötvös Kollégiumot, hol pe­dig a maga képére akarta tor­názni. Befelé fordulásra, el­­irkózásra ösztökélték, s nem s mindig eredménytelenül. Volt idő, amikor örökségének forradalmi vonulatából egy­szerű diékszó’"’s­okat fabri­káltak, s olyan is, amikor a­z adományoknak éles arisz­tokratikus túlhangsúlyozása került előtérbe. Volt ebben a visszavonulásban persze a fa­sizmussal szembeni önvéde­lem is, de politikai éretlen­ség, félreértés is. Ebben az időben sem kint, sem bent nem volt egyetértés a kollé­gium megítélésében. Kint a szegény sorsú fiatalok az Eöt­vös ellenében hozták létre a Győrffy Kollégiumot, a ké­sőbbi NÉKOSZ magját, bent p pedig vissza-visszatérő viták folytak, amelyek voltaképpen a háború után erősödtek fel igazán. Sajnos, éppen akkor szűnt meg átmenetileg a kol­légium, amikor a polémiák, s természetesen az országban bekövetkezett politikai válto­zások hatására megindult a belső tisztulás folyamata. 1950 és 1957 között diákszál­ló lett belőle, s még a tanu­lásra olyannyira inspiráló könyvtárat is elvették tőle. A legjobb hagyományokat folytatva igazi kollégiummá, szak­­kollégiummá csak 1957 után vált ismét, mégpedig a leg­jobb hagyományokat foly­tatva. Annyi év után újra példaként áll a testvérintéz­mények előtt magas színvo­nala és a szocializmussal való eggyéforrottsága révén. A r­­égi kollégisták, Kodály Zoltán, Balázs Béla, Kuncz Madár, Novobátzky Károly, Alexits György, Csűrös Zol­tán, Pais Dezső, Bárczi Géza, Zsirai Miklós, Gyergyai Al­bert és sok száz, az­ ország különböző vidékeire vetődött tanártársuk egykori otthona — jó ügyet szolgál. T. L. „Röpülj páva!”-kör Mezőkeresztesen Nemrég még csak panasz­szavakat hallottunk, vészjel­zéseket, hogy elérkezett az utolsó huszonnegyedik óra: ha le akarjuk jegyezni népi kultúránk maradványai­t, hát most kell tennünk. Úgy lát­szott, hogy a modern társa­dalom, az urbanizációs fo­lyamat a szűkebb falusi kö­zösségekkel együtt a hagyo­mányos népi kultúrát is megszünteti. Tudós néprajzo­sok és zenészek kezdték hoz­zá szorgalmasan lejegyezni mindazt, ami még megment­hető, könyvekbe gyűjteni, és legalább az emlékezet szá­mára megtartani. És ekkor szinte váratlan fordulat következett. A város hajszájában, az ingázásokban elfáradt és megcsömörlött ember, a modern technika monoton ritmusát üdítő, vál­tozatosabb ritmusokkal, han­gulatokkal és játékokkal fel­­­­cserélni akaró lélek hirtelen megszomjazott az elveszett­nek hitt paradicsom frissítő értékeire. Szinte mozgalom­szerűen zajlik világszerte a naiv népművészethez való fordulás, az a folyamat, melynek előképeként fogal­mazódott jelszóvá a Bartók-i Cantata profanában: „mi nem iszunk többé szűk nya­kú pohárból, csak tiszta for­rásból”. A népművészet mo­tívumai betörnek a divat­kreációkba, a népdal hang­vétele színezi a legmoder­nebb tánczenéket. Ez a fel­szín, a divat, mely mégis belső igényt, az ember bio­ritmusa új formáinak kere­sését jelzi. Amikor a Magyar Televízió elkezdte a „Röpülj páva” ver­senyt, talán nem is gondol­tak a szervezők arra, hogy néhány rajongó népdalked­velő, és a divat találkozásá­ból ilyen nagyméretű mozga­lom keletkezhet. Szinte az egyes adások egymást túl­szárnyaló érdeklődés-sikerei döbbentették rá az embere­ket, hogy milyen kohéziós ereje van a népdalnak. Ami­kor a népi művészet pusztu­lásáról beszéltünk, akkor ab­ból a tényből indultunk ki, hogy a korábbi társadalmi­gazdasági helyzet teremtette közösségek bomlása együtt jár az ezek körében terme­lődött művészet funkciótlan­­ná válásával. Közben az a fordulat állt be, hogy a kö­zösség teremtette művészi produktumok önmagukba gyűjtöttek annyi erőt, hogy a kitermelő közösség bomlása után képesek egy újfajta szel­lemi közösséget létrehozni. Ez a közösség nem az együtt­­munkálkodásból kovácsoló­­dott, hanem az egyet akaró emberek összetartozás-érzé­séből született meg. A nép­­dalverseny az a hívó jel volt, mely formát adott, amely köré kristályosodhato­k ez az újfajta társulási ösztön. És hogy ez a hívó jel nem­csak alkalmi fellobbanásra adott indítást, hanem egy mozgalom indulása is, azt a tévé új felfedező sorozata jelzi. Havonta azokat a nép­dalköröket mutatják be, ahol a népdalnak ez a közösség­teremtő, kohéziós ereje is működésbe lépett. Külön örö­met jelenthet a számunkra, hogy az első adás éppen köz­vetlen környékünkről, Mező­­keresztesről hangzott el. Szá­zados kórushagyomány, lel­kes kórusvezető és népdalku­tató kezdeményezései tartot­­tak itt össze és kaptak bizta­tást az országos mozgalom­tól. Úgy ismerkedhettünk meg ezzel a népdal­műhel­­­lyel, hogy nem kívülről fi­gyeltük, hanem szinte velük együtt éltünk, énekeltünk a műsorvezető Vass Lajos kar­nagy jóvoltából. Ha egy-egy percig az ünnepi eseményben kicsit zavartan feszengő éne­kesek eszünkbe is juttatták, hogy tv-produkció is ez a műsor, mégis a természetes­ség, a közvetlenség hangula­ta uralta az egész adást. Legfeljebb egyetlen zavaró mozzanata volt a műsornak, és ez az idő. Ahogy közeled­tünk a műsor vécéhez, lát­tuk a műsorvezető mind gya­koribb órára­ pislogását, lát­tuk az öreg, 80 éves facim­balmos értetlenül levegőben maradt kezét és az egész mű­sor zavart, suta zárását. A vidéki élő műsorok átka ez, nincs kegyelem, akár mondat közepén is lekapcsolja a köz­pont még a legjobb műsoro­kat is. Ez esetben igen saj­náltuk ezt, és ha már a mű­sorvezetőnek nem volt ideje, legalább mi most köszönjük meg Suha Balogh Józsefnek a ritka­ érdekes cimbalom­­szólót és a kedves szereplést K. L BELEHAL­T ÉGÉSI SEBEIBE A kórházban belehalt égési sebeibe Konsztantinosz Geor­­gakisz Genovában tanuló gö­rög egyetemista, aki az olasz városban benzinnel leöntötte, majd meggyújtotta magát. A 22 éves ifjú, lángoló ruhá­ban Görögország elvesztett szabadságát éltetve szaladt végig az egyik genovai ut­cán, és nem engedte közel magához a járókelőket. KÉMBER A belgrádi katonai bíróság szeptember 28-án kezdi meg Hans Peter Ruhlmann nyu­gatnémet állampolgár, a Spiegel című hetilap mun­katársa kémkedési bűnperé­nek tárgyalását. Két jugosz­láv állampolgár is bíróság elé kerül. KIUTASÍTÁS Hirosi Nakajimát, a japán Kyodo hírügynökség pekin­gi tudósítóját felkérték, hogy 10 napon belül hagyja el Kí­nát. A kiutasítás oka: Tokió­ban fogadták a tajvani Cent­ral News nacionalista kínai hírügynökség képviselőjét. ITALOZÁSI REKORD 46 milliárd zlotyt költöttek a lengyelek tavaly szeszes italra. Az alkoholfogyasztás az előző évhez képest 12 szá­zalékkal növekedett. Az ita­lozás terén a varsóiak vezet­nek. Évi alkoholfogyasztásuk fejenként átlag 7,1 liter. Az ország egy-egy férfi lakosa tavaly átlagban 42,5 liter vodkát ivott meg. BEZÚZTÁK AZ ABLAKOKAT A dán fővárosban, Kop­penhágában szélsőbaloldali elemek bezúzták annak a szállodának ablakait, ahol a világbank és a nemzetközi valuta­alap e héten kezdődő ötnapos közgyűlésére érkező 85 pénzügyminisztert és 85 központi bank kormányzóját szállásolják el. NEM SZENNYEZI A LEVEGŐT A General Motors Corpo­ration bejelentette, hogy 1973-ig egyes autótípusait olyan motorral látja el, amely a levegőt nem szen­­­nyezi, 1975-ig pedig összes gyártmányát ilyen rendsze­rűvé alakítja át. CSALÓDÁS Nagy csalódás fogja érni a dohányosokat, akik filteres cigarettát szívnak, és azzal áltatják magukat, hogy a füstszűrő megvédi egészségü­ket a nikotin ártalmaitól. Egy londoni kutatócsoport megállapította, hogy a füst­szűrősök önkénytelenül is sokkal erősebben szippanta­nak, mint a tömény cigaret­ták hívei, hogy ugyanolyan nikotin-mennyiséghez jussa­nak, mint azok. PISZTOLY ÉS GÁZPALACK A szombaton eltérített amerikai utasszállító repülő­gép géprablója egy néger fiatalember volt, aki piszto­lyán kívül egy butángázpa­­lackot is a kezében tartott, amellyel fel akarta robban­tani a gépet, ha a pilóta el­lenszegül. A gázpalack, mint eddig nem használt, új fegy­ver vonult be a gépeltérítés történetébe. 100 ÉVES Róma, Olaszország főváro­sa kereken 100 esztendeje, hogy Olaszország fővárosa Száz éve, hogy véget ért a pápai uralom Róma fölött,­­ amikor az­­ olasz királyság csapatai vereséget mértek a­ vatikáni fegyveresekre (Porta Pia-i áttörés).

Next