Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)
1913-12-02 / 280. szám
bott életünket, ismeretlenek maradunk és egészen inkognito viseljük azt a gyűlöletet, melyet ál-kollégáink oly bőven szereznek rendünknek. DfiaaiaaBHiiiiBiBiaiiBaBiBBBfliiiaBiiiaHiaiiiiiiiBiim DEEMAGYARORSZÄO Városatya-választások.*) A kalendárium telet ír, de a nap jószűtt kacag ezen és csak azért is tavaszi napsugarat bocsát le a töldre. A tél tehát ez idő szerint szezonszerű. A zsur-szezon megkezdődött ugyan már, tehát lehetne a zsurokról elmélkedni, ámde a közönségnek nagy része nem zsur-közönség,vagy ha az is, most, ezen a héten, a városatya-választásokat megelőző utolsó héten, mindenki, értsd itt a mindenki alatt ,azokat, akiknek választójoguk van, — választó. Választó, kedves, kedvesebb, legkedvesebb és egesíégi kedvesebb polgártárs; választó, akinek vasárnap joga, de nem kötelessége szavazni; választó, akit jobbra-balra hívnak hol az egyik, hol a másik korcsmába, hol nyht összejövetelekre,hol titkos megbeszélésekre; választó, kinek bal a korteseket kell kidobnia, hol a jelölt, de főleg az önfelült; urakat fogadnia; választó, ki ha éber, a jelöltek öndicséretét kell végigszenvednie, ha alszik, jelöltekkel álmodnia; választó, 'kinek végig kell hallgatnia, mint szedi le hatvan jelölt egymásról még a keresztvizet is; választó, ki kénytelen eltűrni a legundokabb hizelgéseket stb. stb. Szóval a legszenzonszerűbb dolog most a városatya-választás. A jelölések már megtörténtek s a csak ezután megejtendő jelölések nem sok vizet fognak zavarni. A legsúlyosabb jelölés kétségtelenül az, mely az ipartestület helyiségeiben ment végbe. Természetesen azt egy választótól sem lehet megkívánni, hogy az ott készült listát feltétlenül respektálj, hanem — mint azt egyik minapi vezércikkünkben már kifejtettük — útmutatónak a jelöltek tömkelegében nagyon is alkalmas. Mert hiszen ha azt változatlanul kicsi elfogaddi, az nem jelentene kisebb dolgot, mint a polgárok választójogának az elkobzásált és fölöslegessé és illuzóriussá tenné magát a választást. Ennyi jogot bizonyára azok az urak, akik a jelölő gyűlésein résztvettek, maguk sem arrogálnak maguknak. Az úgynevezett hivatalos lista, tehát nem szentség, következőleg szentségtörést sem követ el az, aki azon a listán változtatásokat eszközöl. Nem akarjuk kerületenkint kritika tárgyává tenni a jelöléseket, hanem csak nagy általánosságban föl akarjuk és föl kell említenünk, hogy nem épen kevés szürke név került forgalomba, sőt magára a hivatalos listára is, ahonnan ezzel szemben néhány értékes név leszorult. Bizonyára csak azért, mert nem mindenkinek az elve: aki bírja, az marja! Bizonyára fog módot találni a választóközönség, hogy a listákat kellően megkorrigálja. Tudnnivaló, hogy nem mindig azok a legértékesebbek, akik a leghangosabbak a fórumon. Sőt a tapasztalat bizonyítja, hogy a lármázok rendesen a hangos kiabálásban fogyasztják el minden energiájukat és teljességgel képtelenek az alkotásra. A lármázok többnyire csak bajkeverők, de nem eredményes munkát végzők. Akik tehát most olyan nagyon verik a melleket, akik olyan sokkal jobban tudnak mindent, mint mások, akik rekedtre korteskedik magukat — önmaguk mellett, azok legalább is — gyanússok. Gyanúsak,hogy dolgozni csak most tudnak a maguk érdekében és nem tudnak majd a köz érdekében. Azt mondják, dobbal nem lehet verebet fogni s most íme mégis dobbal akarnak választót fogni. Szerencse, hogy a szegedi polgár nem erdélyi móc, hanem gondolkodó, megfontoló, mérlegelő és ítélkező választó, aki nem szalad gyermek módjára a dobszó után, hanem lelkiismeretes válogatás után ad súlyt voksának. Már csak néhány nap és az urnából győztesen kikerülő nevek igazolni fogják előbbi állításunkat. S aztán újabb három esztendőre elül a zaj. Nyugalmas napok következnek megint a jelöltekre, a választókra és a megválasztottakra. Csak aztán túlságos sok nyugalmat ne engedjenek meg maguknak ez utóbbiak: a város atyái. ( J. *) Ezt kizárást úgy küldték ide hozzánk s a cikk írója kérte a ték közlését. Szóról-szóra adjuk, csupán azt jegyezzük meg, hogy nana a lap álláspontjáról van ibantine szó. verhat rád, amint azt csak az ismeretlen teheti. — Annyit gondoltam rá . . . — őrizzed meg sértetlenül álmaidat, amelyeket szerelméről álmodtál! Anette hallgatott, fejét a tenyerébe támasztotta, így leült egy percig, azután megtörte a csöndet: — Értelek ... .Az édes várakozást meghosszabbítani; igaz, hogy nem akarok ellenállni; az én vallomásom őt is vallomásra bírta és esztelenség lenne várakoznunk tovább . . . várni azt a napot, azt az órát, amely el fog jönni. Tegnap, Marié, egy percre a vállára borultam, az ő arca egészen közel volt az enyémhez, a lehellete perzselte az ajkamat, amelyet nem választott el más az övétől, mint ez a vékony fátyol. Most, Marié, élvezettel gondolok ennek a csóknak a gyönyörűségére ... és úgy érzem, nem is vágyom másokra. A tűz a kandallóban pislogni kezdett és Anette ismét elhallgatott. Az asztalon három szál hervadó chrysanthéme állott. Marie arra az estére gondolt, amikor a kertben napnyugatkor Anette bevallotta a titkát és ez az őszi este összeszoritotta a szivét. Ismételte azt, amit akkor mondott: — Menj az élet elébe . . . A kis fali óra hatot ütött; Anette fölállott: — Elmegyek hozzá! A tükör elé állott, megnézte benne égő arcát, gondosan bepúderozta és nevetett, amikor látta, hogy csillognak a szemei; a kezével a kalapja alá nyúlt és valamit az egyik ujjára csavart. Aztán a kandalló elé állott és lassan fölhúzta a keztyűt. — Isten veled Anette, — búcsúzott Marie. Elkísérte egészen az ajtóig, ott megállód és hallgatta Anette lépteinek a lépcsőházból felhangzó zaját. Marie azután visszament a szalonba és lehúzta az ablakfüggönyöket, hogy még jobban érezze a magányt. A tükörben elnézte bánatos arcát és szőke haját, amely, úgy hitte, már ezüst színűvé kezd válni. Leült az egyik karosszékibe és a cipője hegyénél megpillantott egy darabka fátyolt, Anette fátylát. Az óra építött. Most már bizonyára együtt vannak és már nem fogják ismerni többé a lopott csók gyönyörűségét, a csukott ajkak csókjának édességét. Marie összehajtotta a fátyolt, amely illatos volt még Anette parfümjétől és letette a kandallóra; észre sem vette, hogy két könnycsepp hullott gyűrütlen, fehér, a térdein összefont kezeire. 1913. december 2. Rainer Károly temetése. (Saját tudósítónktól.) Rainer Károlyt, a szegedi ipartestület elhunyt elnökét, a kereskedelmi és iparkamara alelnökét ma délután fél négy órakor temették el a Fodor utca 3. szám alatt levő gyászháziból. Délelőtt 10 órakor szentmise áldozat volt az elhunyt lelki üdveért, amelyen a kiterjedt rukonság vett részt. Délután két órakor a haláleset alkalmából a szegedi kereskedelmi és iparkamara Szarvady Lajos elnöklésével ülést tartott, amelyen a kamara beltagjain kívül a budapesti kereskedelmi és iparkamara képviseletében Thék Endre udvari tanácsos is megjelent. Szarvady Lajos elnök szép szavak kíséretében emlékezett meg Rainer Károlyról, mint a kamara ipari osztályának elnökéről. Indítványára a kamarai ülés elhatározta, hogy testületileg fejezi ki részvétét az elhunyt családjánál, ravatalára koszorút helyez és emlékezetét a kamara jegyzőkönyvben megörökíti. Bemutatták egyben a kamarához érkezett nagyszámú részvéttáviratokat is, melyek közül külön közöljük Harkányi János báró kereskedelmi miniszter táviratát: A kereskedelmi és iparkamara elnökségének Szeged. A súlyos veszteség felett, amely a kamarát ipari osztálya érdemes elnökének, Rainer Károly bútorgyárosnak elhunyta folytán érte, a minisztérium és a magam nevében őszinte, mély részvételnei, nyilvánít omt. Harkányi János báró, kereskedelmi miniszter. A temetésen az ipartestület és a kereskedelmi kamara küldöttségén kívül nagyszámú és előkelő közönség jelent meg. Az ipartestület részéről Pálfy Dániel alelnök, a kamara részéről Tonelli Sándor titkár mondott búcsúztató beszédet. Koszorút a következők helyezték a ravatalra: Édes Apánk Isten vélted — Feri és Elza. Drága jó Apáimnak — Károly fiad!. A legjobb édes Apának —Guszti fia. Felejthetetlen jó Apámnak, szerető fia — Emil;. Szeretett főnökünk édesatyjának — Rainer Károly műépítész irodája, özvegy Kopaszaié — Olga. Szeretett Nagybácsinak — Kiss János és neje. Nagyapának — Ferikéje. Károly bácsi emlékének — Nyilassy Pál dr. és családja. Szeretett Főnökiünknek — Börcsök Ferenc :3 ö= Értesítés. Telefon 1203. sz. Kárpitos árfiH Mrljinek rbzUtlinté;» ij Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szakszerűen és olcsón eszközöltetnek. .: • • • • • • • • kárpitos-üzlet .53 Kossut Lajos-sugárút 6. szám.53