Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-21 / 251. szám

i­y Ára 60 fillér. "&% Szerkesztőség és kiadóhivatal: ELŐFIZETÉSI ÁRA: Nyomda: SZEGED, KÁRÁSZ­ UTCA 9. SZÁM: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K SZEGED, PETŐFI SÁNDOR-SUGÁRÚT 1. SZÁM ——— __ _ félévre , 48.— K egy hónapra 8.— K ——— A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja: 305. Füves *tém­ára S­ 1 fillér A nyomda telefonja: 16-34. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 251. szám. Péntek, november 21. Vasek Ernő az aktuális politikai kérdésekről. — Apponyit a legalkalmasabbnak tartja a miniszterelnökségre, de irányváltozás nem lesz szerinte. — Nem tűr felekezeti izgatást. — A törvényhatósági bizott­ság összehívása és incidense a sajtóval. — (Saját tudósítónktól.) Felkerestem lakásán dr. Vasek Ernő főispánt, hogy az aktuális országos és várospolitikai kérdésekre vonatkozóan véle­ményét kikérjem. A főispán­­ szívesen fogadott és készséggel válaszolt kérdéseimre: — Mi a véleménye Méltóságodnak — kér­deztem — a pártközi értekezleten lefolyt eseményekről és a koncentrációs kormány­­alakulásról ? — Amennyire én ismerem a keresztény­blokknak a hangulatát és szervezettségét *­­felelte a főispán — és ismerem, mert a blokk megszervezésében tevékeny részt vettem, ki­zártnak tartom, hogy a kormányváltozás egy­úttal kurzusváltozást is jelentene. Ezt annál inkább állíthatom, mert hiszen a magyar nem­zet 80 százaléka tör­hetetlenül ragaszkodik ehhez az új kurzushoz. Amennyiben szükségesnek mutatkoznék, a párt megmozgatná dunántúli és Duna—Tisza közi hatalmas szervezeteit és olyan politikát, amely ellentétben állana ezek­nek a szervezeteknek hangulatával, nem enged­nének érvényesülni. Bármilyen összetételű legyen tehát a koncentrációs kormány, amennyiben nem a keresztény blokk politikáját fogja követni, igen rövid lesz az élete. — Mi a véleménye Méltóságodnak gróf Apponyi miniszterelnökségéről ? — Apponyi Albertnál alkalmasabb személy nem is vehetné át a kormányzatot, mert benne a keresztény és a liberális pártok bizalma találkozik. — A Clark által felolvasott jegyzék bizonyos irányváltozást kíván. Miképpen tesznek eleget ennek a kívánságnak a keresztény pártok? — Amikor a béke érdekében a keresztény­blokk enged az antant kívánságának, ez semmi­kép se jelenti azt, hogy a keresztény blokk fel­adja elvi álláspontját — Hogyan értelmezi Méltóságod a keresz­tény és nemzeti eszmét? — Ezt a kérdést én is nagyon fontosnak tartom. A keresztény szervezkedés alatt nem felekezeti mozgalmat, nem felekezeti vitákat és viszálykeltést értek, hanem egy világnézeti ala­pot, amelyen ez az ország ezer éven át fenn­állott és amely szerintünk a jövő ezer évnek is alapját kell, hogy képezze. A keresztény kultúra alapozta meg ennek az országnak létét, a magyar keresztény kultúra volt a nyugati kul­túra védelmezője a kelet kulturálatlanságával szemben és az új ezredév hajnalán ugyancsak a magyar keresztény kultúra az, amelynek jegyében a nagy európai restaurációs munka megindul. A keresztény gondolat tehát nem zár ki senkit sem hazánk kulturális életéből, min­denkinek munkáját, aki ehhez a gondolathoz hozzás­imul, nagy örömmel és készséggel fogad­juk él az összhangot, amely a társadalmi rétegek között kell, hogy megerősödjék, e gon­dolat fogja megteremteni és irányítani. Mint­hogy a keresztény és nemzeti eszme a társa­dalmi békét célozza, ez az eszme magától érte­­tődőleg a felekezeti békére való törekvést is involválja. A felekezetek közötti viszály különben sem természetes harc,­ hanem mesterségesen szított ellentétek sorozata, amely sohasem a felekezetek, hanem egyes csoportok érdekeinek előmozdítását célozza. — Szándékozik-e valamit tenni Méltóságod a társadalmi béke érdekében törvényhatósága területén ? — Nagy nemzeti szerencsétlenségünkben szükségesnek tartom azt, hogy mindenki, aki hazánk sorsát szívén viseli, a megértést és békét igyekezzék megteremteni és megerősíteni. Engemet is ez a cél vezet és minden eszköz­zel oda fogok hatni, hogy e törekvésem siker­rel járjon. Igyekszem elsimítani az ellentéteket és tompítani a szélsőségeket mindkét oldalon. Mindenütt meg akarom értetni azt, hogy a társadalmi belső harc eredményhez nem vezet s mindenkinek első kötelessége a közérdekért föléje helyezni a magánérdekeknek. Megtűri-e Méltóságod a felekezeti izgatást törvényhatósága területén ? — Nemcsak, hogy nem tűrök meg felekezeti izgatást, hanem a törvény teljes szigorával szállok szemben minden erre irányuló törek­véssel. — Milyen várospolitikai tervei vannak Mél­tóságodnak ? — Legelső feladatomnak tartom, hogy az egy év óta szünetelő törvényhatósági bizottságot valamilyen formában összehívjam, illetőleg a régit helyettesítsem. A régi rezsim törvényható­sági bizottságának több mint fele virilista tagokból állott és ezért a munkások érdekei nem részesültek kellő védelemben. Az idő ro­bogó szekere eltaposta ezt a régi törvényható­sági bizottságot, nem felel m­eg többé a mo­dern korszellemnek és épen a haladó szociális gondolkodás késztet arra, hogy egy újabb, de eddig törvényileg nem szabályozott törvény­­hatósági bizottságot kreáljak. Dr. Kelemen Béla kerületi kormánybiztos úrral folytatott meg­beszélésünk alapján megindítottuk a tárgyalá­sokat ebben az új irányban. Hisszük, hogy a szociáldemokrata munkásság meg fogja eneni intenciónkat és a feléje nyújtott békejobbot elfogadja. Ennek a tervünknek nincsen semmi politikai háttere, tisztán az a gondolat vezérel bennünket, hogy városgazdasági szempontból olyan szervet létesítsünk, amely pótolni tudja a régi törvényhatósági bizottságot és szociális tartalmat visz be a közgyűlési terembe. — A múlt szombati incidensről a szegedi sajtóval volna-e Méltóságodnak valami mon­dani­valója? — Magam is több mint egy évtizede újság­író vagyok és ismerem azokat a rugókat, ame­lyek a sajtó életét mozgatják. Nem akarom megakadályozni a becsületes sajtó munkáját, sőt minden tekintetben előmozdítom azt. A múlt szombati esemény csupán ténybeli téve­désen alapult és akkor sem beszéltem a kül­döttségnek olyat, amit a sajtó bármely tagja ne hallgathatott volna. A sajtó képviselőinek egyikét, akiről tudtam, hogy jelen van, épen azért hi­vattam be, hogy azt, amit mondok, tekintettel fontosságára és a köz érdekére, adja át a nyil­vánosságnak és csak sajnálhatom azt, hogy a sajtó többi képviselője nem hallhatta közvet­lenül beszédemet. Nemcsak mint kollega, ha­nem mint ízig-vérig demokrata ember is kész­séggel állok ezután is a sajtó rendelkezésére. Amikor a sajtó képviselőit legelső ízben fo­gadtam, hangsúlyoztam, hogy titkaim nincsenek. Ezt a kijelentésemet ma is állom. Egy hétig sötétségben! — Péntektől megszűnik Szegeden a villanyvilágítás. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország közölte azt a veszedelmet, amely a város köz­világítását fenyegeti. A veszedelem — éppen péntekre — bekövetkezik, mert most már alig lehet remény arra, hogy a gázgyár szenet kapjon. A villanyvilágítás úgy a magánlakásokban, mint a közhelyeken pénteken meg­szűnik, kivéve a postát, a kórházakat, a városházát, a francia városkormányzóság helyiségeit és a színházat. Akiknek tehát a lakásán nincsen petróleum­készlete, vagy aki gyertyával nem világíthat, az pénteken a most már öt órakor kezdődő be­­esteledés miatt sötétségben marad. A kávéházak még csak tudnak valahogy segíteni magukon, mert kalamitásokra számítva, állandóan ellátják magukat petróleummal és gyertyával. S ha a vendégeknek kedvük van a félhomályban szó­rakozni, akkor pénteken, sőt alighanem még az utána következő sötét napokon is elfoglalhatják a törzsasztalaikat — a gyertya- vagy lámpa­fény mellett. Nagyobb baj, hogy az iparvállalatok sem működ­hetnek, azok tudniillik, ame­lyek villamos­ üzemre van­nak berendezkedve. Ez tömérdek gazdasági kárt jelent akkor, ha a gázgyár hosszabb időre lesz kénytelen a villanyvilágítást beszüntetni, ami pedig mostani helyzetében, amikor szénküldeményre sehonnan sincs kilátás, sajnos, nagyon is valószínű. A gázgyár szénmizériáját illetően ismét a gyár igazgatóságához fordultunk fölvilágosí­­tásért. A következőket mondták: “ A hír, hogy pénteken a magánházak­ban megszűnik a villanyvilágítás, megfelel a valóságnak. Csakis a postán, a kórházakban, a vasúton, a városházán és a francia város­­kormányzóság épületében tarthatjuk fönn a villanyvilágítást, ezeken a helyeken is csak azért, mert közvetlenül a magas feszültségű áramhálózatba bekapcsolt transzformátor­állomások közelében vannak.

Next