Szeged, 1922. június (3. évfolyam, 125-147. szám)
1922-06-23 / 142. szám
Süged, 1922. junius 23 Apa 4 korona. Kereskedők és iparosok már gazdasági helyzetüknél fogva nem tartozni** s nem tartoztak sohasem az ügyre.e.-ett szélsősges, nyugtalan elemek közé. Az állami és társadalmi élet nyugalmas rendje legjobban biztosítja az ő békés boldogulásukat is, épp úgy, mint a kis- és nagy földbirtokosokét, akiket nálunk becéző gyöngédséggel és kitüntető gyűjtőnéven nemzetf öntartó elemnek szoktak nevezni. Az ember azt gondolhatná, hogy a kereskedők és iparosok, mint egyébként minden más foglalkozási osztály, munkájukkal ugyanolyan föntartói a nemzetnek, ugyanolyan tényezői a nemzet virágzásának, anyagi és szellemi haladásának, mint a földbirtokosok osztálya. De ezt gondolni, ezt állítani eretnekség régi hagyományok szentségével szemben, amelyek mindenkor készek a történelemből fölvonultatni példákat ara, hogy a föld birtoklása teszi az embereket leginkább nemzettel együttérzőkké, magyarokká. Holott bizony kínálkoznak példák arra is, hogy a földnek nem mindenkor volt ereje nemzeti érzelmek kivirágoztatására. Elég talán erre a Bánátban letelepített szerbségre, az Erdélyben ajándék-földre bevándoroltakat szászságra mutatni. Viszont igaz, hogy az iparosság és a kereskedés osztálya történelmi alakulása kezdeteiben nálunk nem a fajmagyarságból keletkezett, de később mind bővebben abból terebélyesedett és a magyar városokban egészen magyarrá vált. Noha azonban ugyanolyan szilárd, megbízható támasza az állam rendjének s ugyanolyan nemzeti elem a kereskedő és iparos, mint a tízholdas vagy a több ezer holdas kisgazda, a bánásmódban, amelyben a Kormány az előbbieket részesíti, föltűnően eltérő a gazdatársadalom fölkarolásától. Az adóterhet túlnyomóan a kereskedők és iparosok viselik. A gazdaosztály földadója ellenben, mint jól ismeretes, szinte nevetségesen csekély. Pedig a föld ma nagy és jól jövedelmező érték s Ö az is köztudomású, hogy a k is megvolt a maga kitűnő háborús konjunktúrája, amit a kereskedők és iparosok osztályainak még ma is váltig szemükre vetnek. Emellett, ha közadakozásról, áldozatkészséget igénylő társadalmi mozgalmakról van szó, akkor a nemzetföntartó elem címével egyedül kitüntetett kisgazdaosztály legtöbbször tapintatos kíméletben részesül. Vagy ha nem, akkor maga viselkedik kissé hűvös tartózkodással a kérelmek és kérelmezők iránt. Mi nem keresünk ellentéteket osztályok és osztályok között, mi valóban „nemzetföntartó elemnek” tartjuk a nemzet életében nagy súlyt tevő gazdatársadalmat, de annak tudjuk a kereskedő és iparos osztályt is. S éppen ezért hisszük kárhozatosnak az államkormányzat részéről nyilvánvalóan fölteszö különböztetést. Ez a különböztess, ez a kisszemmel nézés kirívó a házbérszabályozás ügyében is. A fővárosi kereskedők és iparosok csütörtökön boltbezárással tüntettek az ellen a kormánytól méltányolt házigazda-propaganda ellen, hogy az üzlethelyiségek bérét és bérletét teljesen szabaddá tegyék. Nagy szó, amikor olyan higgadt, megfontolt, mérsékelt társadalmi osztály, mint ez a kettő, demonstrálásra határozza el magát, bár még olyan ártatlanra is, mint a kétórás boltbezárás. De valóban kihozhatta őket a sodrukból különben is súlyos terheiknek fenyegető halmozása. A háztulajdonosok bizonyára nem lesznek elméletesek kereskedő és iparos bérlőikkel szemben. El kell ismerni, hogy a házbárkorlátozás nagy jövedelmektől fosztotta meg őket, de az elmaradt hasznokért most egyszerre rohannák meg éppen csak a kereskedőket és iparosokat. Bizonyos, hogy Budapesten sok üzlettulajdonost zaklatnának ki a boltjából, ha a házbérek fölszabadulnának. De az is kétségtelen, hogy a kereskedő és iparos kényszerűségből lehetően teljesítené a házgazda túlkövetelését, a tehernek a fogyasztó a való áthárítása reményében. Ez pedig megint a drágaság fokozása volna, így az egész fogyasztó közönség érdekében kötelessége a kormánynak, hogy megtalálja az eddig mélyen rejtőző méltányosságot a szintén nemzetfentartó kerekedő- és iprrososztály iránt. Megválasztották a Ház elnökségét. Gaál Gaszton az elnök. — Elparentálták Károly királyt. BUDAPEST, június 22. A nemzetgyűlés csütörtökön tartotta első érdemleges ülését, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Megválasztották a Ház elnökségét és jelentést tettek a mandátumok igazolásáról. Gaál Gaszton hosszabb székfoglaló beszédet mondott és bejelentette, hogy az 1908. évi módosított házszabályokat fogja alkalmazni. Negyed tizenegykor nyitotta meg az ülést gróf Apponyi Albert korelnök és engedelmet adott napirend előtti felszólalásra Nagy Ernőnek. — A nemzetgyűlés keddi ülésén — mondotta Nagy Ernő — olyan közbeszólásra ragadtattam el magamat, amely nem parlamentáris és ezért megkövetem a Házat. Az a vád, amely felém repült, olyan súlyos, hogy ha igaz, nem érdemlem meg, hogy magyar levegőt szívjak. Szombaton interpelláció keretében fel fogom tárni azt az egész hajszát, melyet ellenem Bereg megyében indítottak. * A korelnök megállapítja, hogy a nyilatkozat után további eljárásra nincs szükség. A mandátumok igazolásáról tettek ezután jelentést. Az első három igazoló osztály a hozzá utalt összes mandátumokat igazolta. A negyedik igazoló osztályban Paupera Ferenc, Strausz István, Szilágyi Lajos és Szentpály István mandátumát alaki okokból a B) osztályba sorozták. Wild József mandátumát azért tették a B) osztályba, mert ellene kifogás merült föl. Elnökválasztás következett ezután. Titkos szavazás után a korelnök Gaál Gasztont megválasztott elnöknek jelentette ki. (185 érvényes szavazatot adtak le, amiből 145 jutott hsálra. A polgári ellenzék és a szociáldemokraták üres lappal szavaztak.) Szünet után ugyancsak titkos szavazással alelnökké Szcitovszky Bélát és Huszár Károlyt választották meg. Majd hat jegyzőt és háznagyot választottak. Péntek, III. évf., 142 at Gaál Gaszton székfoglalója. Dr. Gaál Gaszton az elnöki széket a Ház teljes tisztikarának megválasztása után foglalta el és a következő beszédet mondotta: — Mély meghatottsággal jelenek meg ezen a helyen, hogy az elnöki széket, amelybe a nemzetgyűlés gyengéim iránt elnéző bizalma immár harmadszor emelt — elfoglaljam. Első szavam a köszönet és hála szava legyen úgy a magam, mint tiszttársaim nevében és az az ígéret, hogy iparkodni fogunk tisztünkkel járó feladatunknak férfias kötelességtudással megfelelni. Előre jelzem, nem kívánom az önök türelmét próbára tenni, de egy-két szükséges kijelentés elöl — és pedig a legteljesebb összhangban elnöktársaimmal — nem zárkózhatom el. — Kijelentem mindenekelőtt, hogy a tanácskozást a múlt nemzetgyűlésen módosított és ideiglenesen elfogadott 1908. évi házszabályok alkalmazásával fogjuk vezetni mindaddig, amíg a nemzetgyűlés e tekintetben másként nem intézkedik. Kijelentem, hogy e szabályok alkalmazásában a legliberálisabban kívánok eljárni. A vélemények lehető legszabadabb érvényesülése minden nemzet törvényhozásának kimagasló érdeke. Ezt, ameddig a házszabályok rendelkezésein belül marad és a törvényalkotó munkát szolgálja, nemcsak hogy korlátozni nem kívánjuk, hanem el vagyunk tökélve, bármily irányból történnék ezzel szemben kísérlet vagy jelentkeznék türelmetlenség, annak szabadságát pro és contra a legmeszebbmenő módon megvédelmezni. E tekintetben nemcsak a házszabályok írott rendelkezéseit kívánjuk tiszteletben tartani, hanem valahányszor kés vagy eltérő fölfogások között az elnöki belátás van hivatva dönteni, érvényesíteni kívánunk a házszabályok szelleméből folgó, vagy a gyakorlat által szentesített minden hagyományt, szóval kötelezőnek ismerjük magunkra nézve a parlamentáris elvek magasabb etikai törvényeit akkor is, ha nem is volnának kódexbe foglalva. Ezáltal gondoljuk legjobban biztosítani a nemzetgyűlés törvényhozói működését, amelynek zavartalansága a nemzet legvitálisabb egyetemes érdeke és amelyet sem egyesek, sem frakciók, vagy pártok jáéklabdájává válni nem engedhetünk. Itt ki kell térnem a házszabályok 258. szakaszának értelmezésére, amelynek a tartós rendzavarással szemben való rögtöni intézkedésről rendelkező része több ízben volt vita és értelmezés tárgya. Erre vonatkozóan férfias nyíltsággal jelentem ki, hogy a magam részéről Ndvay volt elnök úrnak értelmezését osztom és alkalmazom, amennyiben e szakasznak alkalmazása a parlamenti alkotó munka védelmében elkerülhetetlennek mutatkoznék. De még a tanácskozások szorosan vett vezetésén és adminisztratív kövességeinek teljesítésén kívül azok elöl a feladatok elöl sem zárkózhatunk el, amelyek a parlamenti pártok között a barátságos érintkezésnek és megértésnek terén esetleg fölmerülnek és amennyiben az elnökség közvetítése hagyományon és szokáson alapul és amennyiben az egyes pártok közreműködésünket ilyen irányban igénybe venni óhajtanák, rendelkezésükre állni mindenkor kötelességünknek ismerjük. — Általában kijelenteni, hogy teljes tudatában vagyunk azoknak a súlyos kötelességeknek, amelyek reánk, a minzegyüés elnökségére várnak. Az ország sivár helyzetben van, amelybe a háború, a forradalom, a bolsevizmus garázdálkodása és mindezeknek betetőzéséül ellenségeink kegyetlenkedése, bosszúvágya és kapzsisága döntötte. Óriási erőfeszítéseket és a civilizált nemzetek számtalan megszokott és jogos életigényeiről való lemondást kényszerít ez a nemzet minden rétegére. Az ezekből folyó elégedetlenség, bizonytalanság és elkeseredés nálunk is fogékonnyá tette a nemzet bizonyos rétegeinek lelkét és nemzettagadó, destruktív, felelőtlen és lelketlen izgatás befogadására. — Mindezekkel szemben nemzetföntartó, hazafias érzésű, polgári erényekkel kimagasló, erős szociális érzéstől átitatott, osztályt és pártot nem tekintő, a haza és a társadalom iránt konstruktív együttműködésre van szükség. Eme törekvés inkarnációja a nemzet választott képviselőinek gyűlése, a nemzetgyűlés kell, hogy legyen. Én bízom abban, hogy lesujtottságunkban, eme eszméknek és kötelezettségeinek mind