Szeged, 1922. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1922-06-23 / 142. szám

Sü­ged, 1922. junius 23 Apa 4 korona. Kereskedők és iparosok már gazdasági helyzetüknél fogva nem tartozni** s nem tartoztak soha­sem az ügyre.e.-ett szélsősges, nyugtalan elemek közé. Az állami és társadalmi élet nyugalmas rendje legjobban biztosítja az ő békés bol­dogulásukat is, épp úgy, mint a kis- és nagy földbirtokosokét, akiket ná­lunk becéző gyöngédséggel és ki­tüntető gyűjtőnéven nemzetf öntartó elemnek szoktak nevezni. Az ember azt gondolhatná, hogy a kereskedők és iparosok, mint egyéb­ként minden más foglalkozási osz­tály, munkájukkal ugyanolyan fön­­tartói a nemzetnek, ugyanolyan ténye­zői a nemzet virágzásának, anyagi és szellemi haladásának, mint a földbirtokosok osztálya. De ezt gon­dolni, ezt állítani eretnekség régi hagyományok szentségével szemben, amelyek mindenkor készek a törté­nelemből fölvonultatni példákat ara, hogy a föld birtoklása teszi az embere­ket leginkább nemzettel együttérzőkké, magyarokká. Holott bizony kínálkoz­nak példák arra is, hogy a földnek nem­ mindenkor volt ereje nemzeti érzelmek kivirágoztatására. Elég talán erre a Bánátban letelepített szerb­ségre, az Erdélyben ajándék-földre bevándoroltakat szászságra mutatni. Viszont igaz, hogy az iparosság és a kereskedés­ osztálya történelmi ala­kulása kezdeteiben nálunk nem a fajmagyarságból keletkezett, de ké­sőbb mind bővebben abból terebé­lyesedett és a magyar városokban egészen magyarrá vált. Noha azonban ugyanolyan szilárd, megbízható támasza az állam rend­jének s ugyanolyan nemzeti elem a kereskedő és iparos, mint a tíz­­holdas vagy a több ezer holdas kis­gazda, a bánásmódban, amelyben a Kormány az előbbieket részesíti, föl­tűnően eltérő a gazdatársadalom fölkarolásától. Az adóterhet túlnyo­móan a kereskedők és iparosok vi­selik. A gazdaosztály földadója el­lenben, mint jól ismeretes, szinte nevetségesen csekély. Pedig a föld ma nagy és jól jövedelmező érték s Ö az is köztudomású, hogy a­­ k is megvolt a maga kitűnő háborús konjunktúrája, amit a ke­reskedők és iparosok osztályainak még ma is váltig szemükre vetnek. Emellett, ha közadakozásról, áldozat­készséget igénylő társadalmi moz­galmakról van szó, akkor a nemzet­­föntartó elem címével egyedül ki­tüntetett kisgazdaosztály legtöbbször tapintatos kíméletben részesül. Vagy ha nem, akkor maga viselkedik kissé hűvös tartózkodással a kérel­mek és kérelmezők iránt. Mi nem keresünk ellentéteket osz­tályok és osztályok között, mi való­ban „nemzetföntartó elemnek” tart­juk a nemzet életében nagy súlyt tevő gazdatársadalmat, de annak tudjuk a kereskedő és iparos osz­tályt is. S éppen ezért hisszük kár­­hozatosnak az államkormányzat ré­széről nyilvánvalóan fölteszö külön­­böztetést. Ez a különböztess, ez­ a kis­­szemmel nézés kirívó a házbérsza­bályozás ügyében is. A fővárosi ke­reskedők és iparosok csütörtökön boltbezárással tüntettek az ellen a kormánytól méltányolt házi­gazda-propaganda ellen, hogy az üzlethelyiségek bérét és bérletét teljesen szabaddá tegyék. Nagy szó, amikor olyan higgadt, megfontolt, mérsékelt társadal­mi osztály, mint ez a kettő, demonstrálásra határozza el magát, bár még olyan ártatlanra is, mint a kétórás boltbezárás. De valóban kihozhatta őket a sodruk­ból különben is súlyos terheiknek fenyegető halmozása. A háztulajdo­nosok bizonyára nem lesznek elmé­­letesek kereskedő és iparos bérlőik­kel szemben. El kell ismerni, hogy a házbárkorlátozás nagy jövedelmek­től fosztotta meg őket, de az elma­radt hasznokért most egyszerre ro­hannák meg éppen csak a kereske­dőket és iparosokat. Bizonyos, hogy Budapesten sok üzlettulajdonost zaklatnának ki a boltjából, ha a házbérek fölszaba­dulnának. De az is kétségtelen, hogy a kereskedő és iparos kényszerűség­­ből lehetően teljesítené a ház­gazda túlkövetelését, a tehernek a fogyasz­tó a való áthárítása reményében. Ez pedig megint a drágaság fokozása volna, így az egész fogyasztó kö­zönség érdekében kötelessége a kor­mánynak, hogy megtalálja az eddig mélyen rejtőző méltányosságot a szintén nemzetfentartó kere­kedő- és iprrososztály iránt. Megválasztották a Ház elnökségét. Gaál Gaszton az elnök. — Elparentálták Károly királyt. BUDAPEST, június 22. A nem­zetgyűlés csütörtökön tartotta első érdemleges ülését, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Meg­választották a Ház elnökségét és jelentést tettek a mandátumok iga­zolásáról. Gaál Gaszton hosszabb székfoglaló beszédet mondott és be­jelentette, hogy az 1908. évi mó­dosított házszabályokat fogja alkal­mazni. Negyed tizenegy­kor nyitotta meg az ülést gróf Apponyi Albert korelnök és engedelmet adott napirend előtti felszólalásra Nagy Ernőnek. — A nemzetgyűlés keddi ülésén — mondotta Nagy Ernő — olyan közbe­szólásra ragadtattam el magamat, amely nem parlamentáris és ezért megkövetem a Házat. Az a vád, amely felém repült, olyan súlyos, hogy ha igaz, nem érdemlem meg, hogy magyar levegőt szívjak. Szom­baton interpelláció keretében fel fogom tárni azt az egész hajszát, melyet ellenem Bereg megyében in­dítottak. * A korelnök megállapítja, hogy a nyilatkozat után további eljárásra nincs szükség. A mandátumok igazolásáról tettek ezután jelentést. Az első há­rom igazoló osztály a hozzá utalt összes mandátumokat igazolta. A negyedik igazoló osztályb­an Paupera Ferenc, Strausz István, Szilágyi Lajos és Szentpály István mandá­tumát alaki okokból a B) osztályba sorozták. Wild József mandátumát azért tették a B) osztályba, mert el­lene kifogás merült föl. Elnökválasztás következett ezután. Titkos szavazás után a korelnök Gaál Gasztont megválasztott elnöknek jelentette ki. (185 érvényes szavazatot adtak le, amiből 145 jutott hsálra. A pol­gári ellenzék és a szociáldemokraták üres lappal szavaztak.) Szünet után ugyancsak titkos szavazással alelnökké Szcitovszky Bé­lát és Huszár Károlyt választották meg. Majd hat jegyzőt és háznagyot választottak. Péntek, III. évf., 142 at Gaál Gaszton székfoglalója. Dr. Gaál Gaszton az elnöki szé­ket a Ház teljes tisztikarának meg­választása után foglalta el és a kö­vetkező beszédet mondotta: — Mély meghatottsággal jelenek meg ezen a helyen, hogy az elnöki széket, amelybe a nemzetgyűlés gyengéim iránt elnéző bizalma immár harmadszor emelt — elfoglaljam. Első szavam a köszönet és hála szava legyen úgy a magam, mint tiszttársaim nevében és az az ígéret, hogy iparkodni fogunk tisztünkkel járó feladatunknak férfias köteles­ségtudással megfelelni. Előre jelzem, nem kívánom az önök türelmét pró­bára tenni, de egy-két szükséges ki­jelentés elöl — és pedig a legtelje­sebb összhangban elnöktársaimmal — nem zárkózhatom el. — Kijelentem mindenekelőtt, hogy a tanácskozást a múlt nemzetgyűlé­sen módosított és ideiglenesen el­fogadott 1908. évi házszabályok alkalmazásával fogjuk vezetni mind­addig, amíg a nemzetgyűlés e tekin­tetben másként nem intézkedik. Ki­jelentem­, hogy e szabályok alkalma­zásában a legliberálisabban kívánok eljárni. A vélemények lehető leg­szabadabb érvényesülése minden nemzet törvényhozásának kimagasló érdeke. Ezt, ameddig a házszabályok rendelkezésein belül marad és a törvényalkotó munkát szolgálja, nemcsak hogy korlátozni nem kíván­juk, hanem el vagyunk tökélve, bár­mily irányból történnék ezzel szem­ben kísérlet vagy jelentkeznék türel­metlenség, annak szabadságát pro és contra a legmeszebbmenő módon megvédelmezni.­­ E tekintetben nemcsak a ház­szabályok írott rendelkezéseit kíván­juk tiszteletben tartani, hanem vala­hányszor ké­­s vagy eltérő fölfogá­sok között az elnöki belátás van hivatva dönteni, érvényesíteni kívá­nunk a házszabályok szelleméből folgó, vagy a gyakorlat által szen­tesített minden hagyományt, szóval kötelezőnek ismerjük magunkra nézve a parlamentáris elvek magasabb etikai törvényeit akkor is, ha nem is volnának kódexbe foglalva. Ezáltal gondoljuk legjobban biztosítani a nemzetgyűlés törvényhozói működé­sét, amelynek zavartalansága a nem­zet legvitálisabb egyetemes érdeke és amelyet sem egyesek, sem frakciók, vagy pártok já­éklabdájává válni nem engedhetünk. I­tt ki kell térnem a házszabá­lyok 258. szakaszának értelmezésére, amelynek a tartós rendzavarással szemben való rögtöni intézkedésről rendelkező része több ízben volt vita és értelmezés tárgya. Erre vo­natkozóan férfias nyíltsággal jelentem ki, hogy a magam részéről Ndvay volt elnök úrnak értelmezését osztom és alkalmazom, amennyiben e sza­kasznak alkalmazása a parlamenti alkotó munka védelmében elkerülhe­tetlennek mutatkoznék. De még a tanácskozások szorosan vett vezeté­sén és adminisztratív köv­ességeinek teljesítésén kívül azok elöl a felada­tok elöl sem zárkózhatunk el, ame­lyek a parlamenti pártok között a barátságos érintkezésnek és megér­tésnek terén esetleg fölmerülnek és amennyiben az elnökség közvetítése hagyományon és szokáson alapul és amennyiben az egyes pártok közre­működésünket ilyen irányban igénybe venni óhajtanák, rendelkezésükre állni mindenkor kötelességünknek ismerjük. — Általában kijelenteni, hogy teljes tudatában vagyunk azoknak a súlyos kötelességeknek, amelyek reánk, a minze­gyüés elnökségére várnak. Az ország sivár helyzetben van, amelybe a háború, a forrada­lom, a bolsevizmus garázdálkodása és mindezeknek betetőzéséül ellen­ségeink kegyetlenkedése, bosszú­vágya és kapzsisága döntötte. Óriási erőfeszítéseket és a civilizált nemze­tek számtalan megszokott és jogos életigényeiről való lemondást kény­szerít ez a nemzet minden rétegére. Az ezekből folyó elégedetlenség, bizonytalanság és elkeseredés nálunk is fogékonnyá tette a nemzet bizo­nyos rétegeinek lelkét és nemzet­­tagadó, destruktív, felelőtlen és lel­ketlen izgatás befogadására. — Mindezekkel szemben nemzet­föntartó, hazafias érzésű, polgári erényekkel kimagasló, erős szociális érzéstől átitatott, osztályt és pártot nem tekintő, a haza és a társadalom iránt konstruktív együttműködésre­­ van szükség. Eme törekvés inkar­nációja a nemzet választott kép­viselőinek gyűlése, a nemzetgyűlés kell, hogy legyen. Én bízom abban, hogy lesujtottságun­kban, eme esz­méknek és kötelezettségeinek mind­

Next