Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

2 SZEGED A lúsán­ánt ezt a lépést legközelebb megteszi. A szerb hadügyminiszter néhány nappal ez­előtt rendeletet adott ki, amely szerint az újon­cok február végével tartoznak katonai szolgá­latra bevonulni. A sajtóban ezt a rendelkezést Jugoszlávia katonai készülődésére magyarázták és ezért a hadügyminiszter hivatalos nyilatko­zatot adott ki, hogy ilyesmiről szó sem lehet. Bukarestből jelentik hivatalosan: Amikor a jóvátételi bizottság megállapította, hogy Romá­niát milyen rész illeti a volt osztrák-magyar monarchia adósságának fizetéséből, elmulasztotta leszögezni, hogy Romániának mekkora rész jut abból a jóvátételi összegből, amelyet volt ellen­ségei tartoznak fizetni. A román kormány ezért erélyes tiltakozást küldött a jóvátételi bizott­ságnak bejelentve, hogy nem járulhat hozzá a Párisban hozott határozathoz. Románia semmit sem fog fizetni ezután a kötelezettség után mind­addig, míg előzetesen nem tájékoztatják. Ro­mánia akkor kezdi meg az új területek beke­belezése következtében rá háruló adósságok fizetését, ha előbb szabatos összegben megálla­pítják a maga követeléseinek nagyságát. Elkészült a török béke­tervezet. A lausannei török küldöttségnek a Mossul kérdésé­ben tanúsított magatartása alapján az iraki hatóságok angol vezetői tanácsosnak vélték, hogy elővigyázat okából megerősítést küldjenek Mossul vidékére. Az eddigi rendelkezések szerint egy zászlóalj gyalogságot és több repülőgépet indítanak útnak a mossuli kerü­letbe. Lausanneban — hír szerint — átadják a békeszerző­dés tervezetét a törököknek. A törökök álláspontja szerint ez elfogadhatatlan és az angolai nagy nemzet­gyűlés nem is fogja beleegyezését adni egy ilyen szer­ződés aláírásához. Abba sem akarnak beleegyezni, hogy Mossul hovatartozását a Népszövetség döntse el. A szerződés pénzügyi rendelkezéseiből legfontosabb, hogy Törökország a jóvátétel fejében 15 millió török fontot tartozik fizetni, amelynek törlesztése, első ese­dékessége 1924 március 1-én volna. A bizottsági tár­gyalás során a török katonai szakértők hozzájárultak, hogy Konstantinápoly helyőrsége ne legyen több 12.000 főnyi katonaságnál. Most pedig a törökök kijelentik, hogy ez túlságos kevés és nem engedik kezüket meg­kötni.­­ Mint a Petit Párisien jelenti Lausanneból,­ a török delegáció tegnap este megkezdte az ellentervezet ki­dolgozását, amelyet a 31-iki teljes ülés elé fog ter­jeszteni. A tervezet a szövetségesek javaslatához meg­jegyzéseket fűz és ellenjavaslatokat tartalmaz, amelye­ket 60 pontban foglaltak össze. Ausztria újjáépítése: Zimmermann osztrák főmegbízott Párisban az osztrák albizottság tegnapi ülése ut­án a nemzetközi sajtó kép­viselői előtt beszámolt Ausztria talpraállításáról és a szanálási munka jelenlegi állásáról. A Genfben kidol­gozott jegyzőkönyv a szanálásnak olyan tervén alap­szik, amelynek végrehajtásában Ausztriával szorosan együttműködnek az ő sorsában érdekelt államok. Ausz­triának kötelessége, hogy az államot újjászervezze és két éven belül az állam költségvetését egyensúlyba hozza. A genfi jegyzőkönyvet aláírt államok kötelezték magukat, hogy a súlyos időkben Ausztria oldala mellé állanak és biztosítsák azokat a hiteleket, amelyekre a költségvetési hiányok fedezése céljából szükség van. A főmegbízott ezután megállapította, hogy mindkét fél a legpontosabban betartotta a jegyzőkönyvben ráháruló kötelezettségeket. Az osztrák parlament törvénybe ik­tatta a javaslatokat, amelyek államának újjászervezését és a költségvetés egyensúlyának helyreáll­tását céloz­zák. A másik oldalon szavatosságot vállaltak a köl­csön 91 százalékáért. A fennmaradt 9 százalék garan­tálásának biztosítékáról most tárgyal a népszövetség a skandináv államok kormányaival. Időközben Ausztria újjáépítését szolgáló munka végrehajtása is folyik. Ennek első eredménye, hogy november elseje óta tel­j­esen megszüntették a bankjegy-inflációt. A Nemzeti Bank alapítása fordulópontot jelent Ausztria pénzügyi történetében. Ezután Zimmermann részletezte Ausztria pénzügyi erőfeszítéseit. Örvendetes jelenség, hogy az osztrák közönség kezdi a koronákat félretenni. A munka kitűnően indult meg, de megfeneklene, ha nem bocsátanak elég hitelt az osztrák kormány rendelkezé­sére, amelyek a szanálás folytán feltétlenül felmerülő hiányok fedezésére szolgálnának. Beszéde mély be­nyomást keltett a sajtó képviselői előtt, akik a beszé­det mindvégig nagy figyelemmel hallgatták. Szeged, 1923 január 31. A népszövetség a Ház ülésén. A nemzetgyűlés mai ülését 12 óra után nyi­­­­totta meg Scitovszky Béla elnök. Bejelenti, hogy­­ Batitz Gyula napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Új „összeesküvést“ fedeztek fel. Batitz Gyula: Vasárnap a lapokban az a hír jelent meg, hogy Pápán a rendőrség nagy­arányú összeesküvést leplezett le, amelynek ő volna az irányítója. A h­rek arról is beszámol­nak, hogy a vizsgálat kiderítette, hogy Batitz a kommunistákkal folytatott tárgyalások során tudomásul adta nekik, hogy a Bethlen-kormányt február elején eltávolítják helyb­ől, lefegyverzik a nemzeti hadsereget és szándékuk, hogy ismét a proletárok vegyék át a hatalmat. (!) Kijelenti, hogy egy pillanatig sem foglalhatná el helyét a nemzetgyűlésen, ha ezek a hírek valónak bizo­nyulnának. Azért akart napirend előtt felszó­lalni, hogy tisztázza ezt az ügyet. Rámutat arra, hogy Pápán az iparosok 1907-ben alapították meg a csoportot. Ez a dátum bizonyítja, hogy az egyesület 17 év óta törvényesen működik. A bolsevizmus idején kénytelen volt működését beszüntetni, de a múlt évben a hatóság tudtával és beleegyezésével, amit igazol a veszprém­­megyei alispáni végzés is, ismét megkezdte működését. A csoport helyiségében ez idő szerint a rendőrség tartózkodik. Az egyesületnek Pápán van egy gondnoka: Baranyai György, akinek lakásán van elhelyezve az egyesület szekrénye, amelyben az adminisztrációs könyveket tartják. Az egyesület vezetőségét felhívta, hogy decem­ber 31-én hívják össze az évzáró ülést. Egy­úttal utasította, mint titkár, hogy jelentsék be a rendőrségnek a közgyűlés helyét és idejét. December 31-én meg is érkezett Pápára, ahol tudtára adták, hogy a rendőrség nem engedé­lyezte a közgyűlés megtartását. Természetes, hogy így az évzáró közgyűlést nem tartották meg. Megállapodás történt, hogy újból jelentsék be a közgyűlés megtartását január 14-re. El­mondta, hogy a pápai vezetőség január 14-én újabb közgyűlést óhajtott tartani, amit a rend­őrségen be is jelentett. A rendőrség a gyűlést nem engedélyezte. Erre a pápai épitőmunkások szakcsoportjának vezetősége másik helyiség szerzése után látott és sikerült egyet találnia, amire új kérvénnyel fordult a rendőrséghez, megjelölve az uj helyiség nevét és az utca számát. A rendőrség erre a kérvényre Bk. 219/923. számú végzésével arról értesítette a csoportot, hogy a közgyűlést az uj helyiségben sem engedélyezheti, mert nem jelölték meg a gyűlés tartásának idejét. Ő is megérkezett Pápára s minderről tudomást szerzett. Elment a rendőrkapitányságra, hogy kieszközölje a gyűlés engedélyezését. Azonban eredményt el­érni nem tudott. Megérkezésétől elutazásáig tartó közbeeső időt a pápai szakszervezet vezetőségével töltötte el. Politikai megbeszélés egyáltalán nem volt közöttük. Amikor eljött, bucsúzáskor azt mondotta, hogy a belügy­miniszternek referálni fog és lehetőség szerint ki fogja eszközölni a szakcsoportot ért sérelem orvoslását. Egy hét múlva Pápáról egy asszony levelet hozott neki, melyben az aláírók el­mondják, hogy a pápai szakszervezet vezetőségét a rendőrség letartóztatta és internálni akarja őket. Az aláírók azt mondják, hogy a pápai rendőrség erőszakkal akart vallomást kicsikarni belőlük Batitz Gyula ellen. A levél felolvasása után megemlíti, hogy a levelet azonnal meg­mutatta a belügyminiszternek, azonban mind­azokra nem­ kapott választ. A letartóztatottakat még nem bocsátották szabadlábra. Arra kéri a belügyminisztert, hogy ebben az ügyben indít­­son szigorú vizsgálatot. Rakovszky Iván belügyminiszter: A képviselő úr erről az ügyről január 20-án tett nekem említést. Én azonnal intézkedtem. A pápai rendőrségtől az ügyről a következő jelentést kaptam : Január 14-én feljelentés érkezett, amely szerint Batitz Gyula, aki ez évben már három­szor tartózkodott Pápán, január 14-én az építő­munkások jelenlétében a következő kijelentése­ket tette: Február 23-án rendszerváltozás lesz az antant jóvátételi bizottságának segítségével. A katonaságot lefegyverzik, a hatalmat a szo­ciáldemokraták veszik át, Magyarország szocia­lista állam lesz. A katonák lefegyverzése forra­dalomba viszi az országot és pénzünk értéke február 25-ére 50 százalékkal fog devalválódni. (Nagy zaj a szociáldemokrata párton. Szeder Ferenc: Az ilyeneket a Lipótmezőre kell vinni. Farkas István: Mese az egész. Peidl Gyula: Ezen csak nevetni lehet.) Rakovszky Iván: A jelentés tovább arról szól, hogy Batizz a megjelent tizennégy építő­­munkás közül hatot, mint olyant üdvözölt, akik a rendszerváltozás esetén a hatalom birtokosai lesznek. (1) Természetes, hogy ily jelentés után a rendőrkapitányság a nyomozást megindította. Utasítottam a rendőrkapitányságot, hogy fejezze be a nyomozást és az iratokat terjessze be az ügyészséghez. Ez meg is történt. Az iratokat a győri ügyészséghez tették át. A letartóztatot­tak közül kettő van még letartóztatva, olyanok, akik különben is rendőri felügyelet alatt állanak. Ma tehát az ügy a győri ügyészség előtt fekszik. Ha a bíróság lefolytatta a tárgyalást és be­bizonyosodik, hogy tényleg erőszakkal csikarta ki a rendőrség a tanúvallomást, megteszi a szükséges lépéseket. Ezután az indemnitási törvényjavaslatot a Ház harmadszori olvasásban is elfogadja. A Népszövetség a világ szószéke. Áttérnek Magyarországnak a Népszövetségbe való fölvételéről szóló törvényjavaslat tárgyalá­sára. i Mózer Ernő előadó ismerteti a javaslatot. A Népszövetség eszméje, mint ilyen, helyes és üdvös, úgy kell építeni, hogy a Népszövetség szabad nemzetek szabad egyesülete legyen. A Népszövetség a világ szószéke, ahol a sérel­meket és a panaszokat előadhatjuk, ahol kép­viselhetjük az elszakított területek magyarságá­nak jogait és érdekeit. Ez az egyetlen pont amellett szól, hogy mi is belépjünk a Nép­­szövetségbe. Kéri, hogy a javaslatot eredeti szövegezésében fogadják el. Ezután Peidl Gyula szólal fel. Az előterjesz­­­­tett javaslattal minden tekintetben egyetért. Az előadóval is abban a tekintetben, hogy Magyar­­ország a Népszövetség tagjai közé lépjen be. A szociáldemokrata párt nevében kijelenti, hogy­­ nem sokat remél a Népszövetség mai működé­­­­sétől. A kormánynak megegyezést kell keresni­e az országunkat körülvevő államokkal. Magyar­­­­országnak szüksége van a nyugalomra. Helyesli­k a kormánynak azt a lépését, hogy Ausztriával olyan viszonyt tudott létre­hozni, amely elő­mozdítja a békés munkát. Reméli, hogy a kor­mány hasonló szerződést köt a Magyarorszá­­­­got körülvevő többi néppel is. Nem agresszív­­ szerződésekre, hanem baráti együttműködésre­­ van szükség. Ha belsőleg megteremtjük a ren­­­­det és a demokráciát, akkor a külállamokkal is­­ könnyebben meg lehet értetni, hogy igazságta­lan egy demokratikus, dolgozni akaró népet elnyomni. A javaslatot elfogadja: „ A kereszténység is nemzetközi". Utána Giesswein Sándor szólal fel. A nem­zetköziségről szólva megállapítja, hogy a nem­zetköziséget nem szabad elítélni, ha nem nyomja az el a nemzeti érzéseket. A kereszténység is nemzetköziség. Ma a Népszabadság elve még nagyon szenved, mert a győzök állig fegyver­kezhetnek, míg a legyőzőiteknek mozdulni sem szabad. A Népszövetségnek éppen ezt az elvet kell megváltoztatni. Ez ellen kell tiltakoznia Magyarországnak a népszövetségnél. A magyar népben él a szabadságszeretet és beállva a Népszövetség tagjai közé, együtt dolgozva Európa kultur­népeivel a haladás érdekében, le fogja rázni a rab­igát. A javaslatot elfogadja. Báró Lers Vilmos: Örömmel üdvözli a javas­latot. Peidl Gyula felszólalásából arra kell kö­vetkeztetni, hogy a béke eszméjét a szociál­demokraták monopolizálni akarják. Ezzel szem­ben ki kell jelentenie, hogy a magyar társada­lomnak, a magyar intelligenciának számos tagja van, aki a béke hatalmas művén dolgozott. Tisza István, a vértanú, nem volt az, aki a há­borút szította. (Pikter Emil: Minek csinálta ! Kállay Tamás: Hogy lehet ilyesmit állítani). A francia forradalom eszméjét is akceptálták főuraink. Rámutat a jobbágyság felszabadítá­sára. Olyan tanácsot adni a kormánynak, ami­lyent Peidl adott, hogy tudniillik ne kössön ag­resszív szerződéseket, teljesen felesleges. A ja­vaslatot elfogadja. Dénes István: Lers-sel szemben kijelenti, hogy főuraink és nagybirtokosaink nem mindig

Next