Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

zerkesztőség­ét kiadóbht* ti: Kölcsey­ utca 6. (Próféta- Bib­ó, l. emelet 6.) Telefon IS—SS. A »Szeged* megjele­­nt hétfő kivételével minden tag. Egyes szám éra 16 ko­ma. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 260, Buda* parton és vidéken 280 kor. Egyes szám ára 16 korona Hirdetési árak: Felhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, más­fél hasábon 25 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Nyilttér, csa­ládi és orvosi hír 100 K. Több­szöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam, Szeged, 1923 január 31. SZERDA, 24-ik szám. Herepfedény. Vallja be a nyájas olvasó, hogy nem tudja, mi az a herepfedény. A nyájas író__habozás nélkül bevallja, hogy ő se tudja, mi az. Így aztán egészen jól eldiskurálhatunk róla, mivel mindegyikünk azt értheti alatta, amit akar s az ilyen témák a legjobbak ebben a hirtelen haragú világban, mert az ilyeneken nem lehet össze­veszni. Ezzel aztán körülbelül definiáltuk is a herepiedényt. Amit szívesen mondogatunk, mert szépen hangzik, pénzbe se kerül, nem is egé­szen bizonyos, hogy micsoda, de egészen bizonyos, hogy mindenkinek tetszik, enné fogva nemcsak mirajtunk múlik, hogyha mégse lesz belőle semmi, — az mind: herepfedény. Aki egy kicsit végiggondol az utolsó magyar esztendők történetén, az látni fogja, milyen sok herepfedényünk volt már minekünk s milyen sok van most is. Hogy majd Kemál pasa­ a hóna alá nyúl a magyar testvérnek, hogy az oroszok betörnek Besszarábiába, hogy a franciák örülnének neki, ha a kisantánttal el­járatnánk a kutyakopogást, hogy a németeket nem kell félteni, mert azokkal az egész világ se bír el, hogy a nagyantántot most már igazán elviszi az ördög és a tagjai egymás torkának esnek: ezek a külpolitikai herepfedények. A nemzeti egység, a belső béke, a konszolidáció, a taka­rékosság, az erők összefogása: ezek a bel­politikai herepfedények. Csupa nagyszerű dolog, amit mindenki kíván, mindenki akar, mindenki az imádságába foglal s amik mind meg is lehetnének, csak éppen hogy nincs meg belőlük egyetlen egy se. Miért nincs meg? Tudja isten. Én nem tehetek róla, énrajtam nem múlik, te­­rajtad se múlik, őrajta se múlik, mindnyájan boldogan segítenénk bele, ha már megvolna, de még megsincs, mindenki a másiktól várja, hogy csinálja meg. A legújabb terepiedény, amely a többi terep­­iedényeket eszünkbe juttatja, a Budapesten most megalakult országos Többtermelési Liga. Vilá­gért se akarjuk támadni, hiszen a legnemesebb intenciói vannak. Politikai kötözködéssel senki se gyanúsíthat bennünket, hiszen a Liga nem politikával, hanem szinte a politika ellenére akarja megváltani az országot. A fővédnöke József főherceg, a védnöke a főherceg fia, az elnöki tanácsában olyan nevek is vannak, mint Apponyi Albert, Rákosi Jenő, Földes Béla s az a program, amelyet az alakuló ülésen éppen Földes Béla fejlett ki a mai közélet kitűnősé­geinek lelkes helyeslése közt, a mi vélemé­nyünk szerint is olyan, hogy ha azt meg nem valósítjuk, a maradék Magyarország is rövide­sen kicsúszik a lábunk alól. Több termelés nem­csak a mezőgazdaságban, hanem az iparban és kereskedelemben is, összhang minden termelési ág közt, összhang a falu és a város közt, együttműködés a foglalkozási ágak, a fajok­ és vidékek, nagy és kis közületek közt, altruista szellem és minden erőnk egyesítése, mert e nél­kül hiába hangoztatunk hazafias frázisokat, hiába énekelünk nemzeti dalokat és hiába ren­dezünk Petőfi-ünnepeket, — eltaposnak ben­nünket.­­ Mindezt szóról-szóra aláírjuk, annyival is inkább, mert hiszen ez teljes egészében az a liberális program, amelyet mi mindig vallottunk s amit addig, amíg csak a liberálisoké volt, destrukciónak hívtak, most azonban már nem­zetmentésnek hirdetnek József főherceg fővéd­nöksége mellett nemcsak a liberálisok, hanem a semleges szakembereken kívül a Ligában ta­lálható nevesebb kurzuspolitikusok is. És ha mindez csakugyan nemzetmentés is, azért a Ligában, amelynek számos szakosztálya és számtalan elnöke van, még­se láthatunk egye­bet egy nagy terepiedénynél, amely teljes mé­reteiben a pünkösdre összehívandó országos többtermelési kongresszuson fog kibontakozni. Végre fogják-e akkorára hajtani a földbirtok­reformról szóló törvényt, amelynek végrehaj­tásáig, vagy őszinte és nyílt visszacsinálásáig bizonytalan a földbirtok sorsa ? E­éri-e addig a magyar mezőgazdaság azt a régi színvonalat, amelyről nagyon lehanyatlott, mert hiszen ter­melésünk hozama sokkal csekélyebb, mint amekkora a megmaradt területeken a háború előtt volt s álmodhatunk-e addig több termelés­­r­ől, amíg a rendes termelés nívójára se bírunk felkapaszkodni ? Megszünnek-e addig az iparos­­sanyargatások és a kereskedelem-ellenes fele­lőtlen kirohanások és felelős intézkedések, ame­lyek nem több termelési, hanem termelést rontó tényezők ? Az a kormány, amely ma már maga is a foglalkozások és fajok harmóniájának szükségességét hirdeti, leszokik-e akkorára arról, hogy kéznél tartsa házi használatra az anti­­semitizmust, amelyet a fórumon elítél? Mert ha mindez nem történik meg, akkor csakugyan hiábavalók nemcsak a hazafias frázisok, dalok és ünnepek, de még a nemes szándékú terep­iedények is. Több termelés eddig csak a gyűlölködésből volt, a felelőtlen elemekből és az államtitkárok­ból. Ezekhez nem kellett többtermelési Liga. S míg ezekből több termelés van, addig biblikus komorságú s még egyre komorodó, talán végső pusztulással fenyegető sorsunkon semmiféle liga nem segít. A Ruhr-vidéki „ Essenből jelentik: A Ruhr-területen a helyzet mind élesebb. A franciák egy csomó embert kiutasítottak és kíméletlenül beleavatkoznak a vasút és posta üzemébe. Elkeseredett hangulat uralkodik a lakosság körében. Tegnap francia katonák felfűzött szuronnyal megszállották a táviró hivatalt. A hivatalnoknőket a tisztek lo­vagló korbáccsal kergették ki. Düsseldorfból jelentik: Ja­hrest, Düsseldorf főpolgármesterét kiutasították és haladéktalanul elszállították meg nem szállott területre. Helke­­klevei polgármestert, akit letartóztattak, négy heti fogságra és büntetésének azonnal való megkezdésére ítélték. A Lokal Anzeiger jelenti Koblenzből, hogy ott a pályaudvaron a franciák egy mozdonyt el akartak venni, a német vasutasok azonban a gépet útnak indították a meg nem szállt terület felé és átrobogtak a diezi pályaudvaron, ahol a fran­ciák hiába igyekeztek a mozdonyt feltartóz­tatni. A gépnek sikerült elérni a meg nem szál­lott területet. A franciák Koblenz közelében 300 méter szakaszon feltépték a síneket, úgy hogy a vasúti forgalom megszakadt. Thyssen levelet intézett a lapokhoz, amely­ben köszönetet mond azért a sok levélért és táviratért, amit külföldről és belföldről küldtek hozzá letartóztatása és elítélése alkalmából. Az én munkatársaim, írja, a hivatalnokok, a munka­vezetők, összetartunk a mi közös német ügyün­kért. Nem akarunk nagy szavakat hangoztatni. Mindig szilárdak és hívek maradunk. A svéd baloldali szocialista kongresszus a következő határozatot hozta: A baloldali szo­ciáldemokraták elmulaszthatatlan kötelességük­nek tartják, hogy lángoló szavakkal tiltakozza­nak az imperialista Ruhr-politika ellen. A kon- békés­ háború­­ gresszus nyomatékosan felszólítja Franciaország dolgozó lakosságát, hogy az emberiség nevé­ben vonja meg segítségét attól, hogy az erő­szak a jogon diadal­t arasson. A cseh kormány a múlt héten Reichenberg­­ben feloszlatott egy gyűlést, amelyen a Ruhr­­terület megszállása ellen tiltakoztak, majd a szónokok egyike a francák mértéktelen rabló­vágyáról beszélt. A gyűlés után a tüntetők és a rendőrség között összetűzésre került a sor. A tüntetők közül többet elfogtak, azonban a né­met képviselők közbenjárására később szaba­don bocsátották őket. Karlsbadban és más he­lyeken szintén gyűléseket tartottak, amelyek azonban nyugodtan folytak le. Mussolini miniszterelnök változatlanul azon az állásponton van, hogy nem küld olasz kato­nákat a franciák Ruhr-vidéki akciójának támo­gatására, de ha a német bányamunkásság sztrájkba lép, akkor hajlandó lesz helyettesíté­sükre olasz vasutasokat, bányászokat és ipari munkásokat a franciák rendelkezésére bocsátani. Poincaré miniszterelnök az amerikai sajtó pá­risi levelezői előtt kijelentette, hogy Francia­­országnak nem szándéka a Ruhr-vidéket annek­­tálni, hogy ilyen módon megkapja a lotharin­­giai vasipar számára szükséges szénmennyisé­get. Azonban hangsúlyozta, hogy a francia had­sereg mindaddig megszállva tartja Németor­szág területét, amíg a birodalom a jóvátételi kötelezettségeinek a versaillesi szerződésnek megfelelően eleget nem tett. Ha Németország megmutatja, hogy szándéka kötelességét telje­síteni, ha megkezdi a fizetést és támogatja a szállításokat amelyeket ránézve megállapítottak, úgy a Lancia és belga csapatok kivonulnak a Ruhr-vidékről. A kisántánt is katonai lépésekre készülődik. Az egyik fővárosi esti lap írja: Nem csupán Franciaország határozta el magát katonai rend­szabályok alkalmazására a Ruhr-vidéken, hanem a kisántánt is lépéseket tett Párisban, London­ban és Rómában, hogy rábírja a nagyhatalma­kat arra, hogy a kisantánt Magyarországgal szemben alkalmazhassa ugyanazokat a rend­szabályokat és hogy rákényszeríthessék Magyar­­országot a trianoni szerződés alapján a jóvá­­tételi összegek megfizetésére. A francia kormány természetesen kedvezően fogadta Benesnek ezt az ajánlatát. Az angol kormány viszont azt a választ adta, hogy ez a kérdés őt a legkevésbé sem érinti. Amennyiben a kisantánt a katonai rendszabályok alkalmazását helyesnek véli Ma­gyarországgal szemben, cselekedje azt a saját felelősségére és veszélyére. Ami az olasz kor­mányt illeti, az azt válaszolta, hogy sohasem engedi meg egy szláv akciót Magyarország ellen. Benes ezek után még reméli, hogy a játsz­mát nem vesztette el és Belgrád és Bukarest követeivel egyező értelemben újabb kísérletre szánta el magát. Ennek következtében kiderült, hogy Antinoevics, Kibal és Lahovari, a jugosz­láv, cseh és román államok római követei sű­rűn futkosnak a Chigi-palotába. Azonban az ő közbenjárásuk teljesen eredménytelen. Való­színű, hogy ezek a követek otthon kegyvesz­tettekké váltak az eredménytelenség miatt, mert mint éppen most értesülünk, Antinoevicset kor­mánya máris visszahívta Rómából. Párisban illetékes helyen kijelentették, hogy a franciák Ruhr-vidéki akciójukban magától értetődőleg számítanak a háborúban kipróbált szövetségeseiknek és így a kisantántnak is er­kölcsi támogatására, azonban a kisantant ré­széről történő katonai támadás terve komolyan szóba sem kerülhet. Franciaország az egész akciót nem katonai akciónak szánta és mi sem ellenkeznék jobban Franciaország céljaival, mint a Ruhr-vidéki akciónak más katonai moz­golódásokkal való kapcsolatba hozása. A Tribuna közli: Biztos, forrásból értesülünk, hogy a kisantánt államai között megegyezés van arra, hogy a szövetséges nagyhatalmaktól az ellenőrzés átengedését fogják kérni a kis­­antánt számára Bulgária és Magyarország felett.

Next