Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
berfceftit6«é0 és kiadólista* 31. Kölcsey utca 6. (Próféta* Málló, I. emelet 6.) Telefon IS—33. A Szeged* megjele* «ft hétfő kitételével minden Egyes szám ára 20 koma. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 400, Buda$*sten és vidéken 420 kor. Egyes szám ára 20 korona Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 23 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betükkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Nyilttér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam, Szeged, 1923 március 1. CSÜTÖRTÖK. 48-ik szám. Magyar gazdaságpolitika. Irgalmatan bírálatát olvassuk ma a magyar gazdságpolitkának, mellyel mi se éppen szőrmentében szoktunk foglalkozni, ha kötelességünk erre a témára kényszerít. De a mi kritikáink apológia számba mennek amellett a kegyetlen bírálat mellett, amelyet nagyon illetékes helyen nagyon illetékes szakember mond itt el gzdaságpolitikánk rendszertelenségeiről, kapkodásáról, iránytalanságáról, nyilvánvalóan az utolsó két-három esztendő tapasztalatai alapján. Ha mi mondanánk ennyi rosszat, a hazaias sajtó mindjárt akasztófát kiabálna és sajátkezűleg kívánna bennünket felakasztani, inkább valóságban, mint in effige. A kiváló szakembert azonban, akit bátrak vagyunk aposztrofálni, nem lehet hurokkal megkínálni. Mert ő nem forradalmár, ő nem kommunista, sőt még a vasárnapot se szombaton tartja. Nagyon rendes ember ez a szakember, rendes foglalkozása is van neki, lévén ő a mostani közélelmezési miniszter. Rendes embernél ez valóban rendes, sőt mondhatni előkelő és nemes foglalkozás, hiszen a közélelmezési miniszternek nyolc millió ember kenyeréről kell gondoskodni, de éppen azért sokkal nehezebb foglalkozás is, mint például a fejbeverés, vagy a részegség, vagy a káromkodás, vagy a részegen való káromkodás, amit némelyek szintén foglalkozásul űznek, mint publicisták. A részeg publicistának könnyű, mert ő minden körülmények közt biztos benne, hogy kielégíti közönsége igényeit, de a magyar közélelmezés minisztere nem lehet ilyen biztos a maga közönségében. S mi sem vagyunk egészen bizonyosak benne, hogy fognak-e mindenütt tapsolni annak az aktív miniszternek, akinek van bátorsága kimondani, hogy elődei, vagyis a kurzus eddigi gazdsági poltikája rendszertelen kapkodásaival, elhibázót exportjaival mennyit elpocsékolt az ország értékeiből. A közélelmezési miniszter acbból az alkalomból mondta ezt a kritikát, hogy a jövő tél közélelmezésébe nézett bele, amelyet nem nehéz rémesebbnek jósolni az eddig való teleknél is, hiszen még eddig minden tél csúffá tette az elődjét. Igaz, hogy ezt a miniszterek is így szokták csinálni, de leginkább csak akkor, ha politikusok , a közélelmezési minisztert nem politikai erők emelték mai pozíciójába, nem is azok tartják ózt, ennélfogva ő nem szolgál se pártokat, se vezéreket, csak a maga hivatását: javítani az ország közélelmezési helyzetén. Elhisszük neki, hogy amennyiben rajta áll, ezt meg is fogja tenni; bátor kritikája az eddigi gazdálkodás felett, céltudatos programja s a jelszópolitikával való szembeszállás a maga objektív igazságaiért, amelyektől nyolcmilió ember kenyere függ, azt mutatja, hogy ez az ember nem azért szolgál, hogy miniszter lehessen, hanem azért miniszter, hogy az országnak szolgálhasson. Hogy fog-e neki sikerülni, amit akar, hogy ő lesz-e erősebb, vagy azok a nem nagy, de falánk, telhetetlen és végtelen szívós érdekcsoportok, amelyek annyi jószándékot elgáncsoltak már, ha el akarta előlük húzni az etetővályút, azt nyilván maga a miniszter se tudhatja. Hogy több lesz-e, vagy olcsóbb lesz-e a kenyerünk jövő ilyenkorra, mint most, azt nehéz lenne megjósolni, vagy kiszámítani a mai időkben, ahol minden ingadozik, minden homokra van építve és egy hét horoszkópját se lehet felállítani, nemhogy egy esztendőét fel lehetne. Egy érdeme azonban mindenesetre megvan a közélelmezési miniszternek, az, hogy az a politika, amelyet meg akar valósítani, teljesen ment mindennapi politikától s ezzel utat mutat az egész kormánynak, amelynek ő a legszerényebb és a legkevesebbet emlegetett tagja. Minden miniszter szakminiszter, egynek se az a hivatása, hogy pártok fölött álló pozíciójában pártvezérektől rángattassa magát, hanem az, hogy objektív igazságokért szállon szembe minden jelszóval és minden jelszópolitikussal, még ha a pozícióját veszélyezteti is vele. Ez a veszély tisztára látszat, Ezért ha a kormány minden tagja mindenre elszántan szembe merne szállni a jelszó-politikusokkal, akkor kitűnne, hogy az egész ország a kormány mögött van. A kormánytól azonban nem várunk annyi erkölcsi bátorságot, hogy ki merné egyszer saját magán próbálni, vannak-e hát csakugyan tömegek amögött a rikoltozó jelszó-politika mögött, amely mindig az országra hivatkozik. S épp azért mi pesszimisztikusabban nézünk a jövő elé még a közélelmezési miniszternél is ebben a tohuvabohuban, amelyben recseg ropog most egész Európa Nyerni itt az fog, aki elsőnek talál fixpontot önmagában s ezt a f xpomtot cak az okos gazdaságpolitika adhatja meg, annak alapföltétele pedig az, hogy egy önmagával megbékélt társadalomban megszülessen a nyugodt termelő munka lehetősége. Több jel azt mutatja, hogy ezzel ma már a kormány is tisztában van, talán szeretné is megcsinálni, de nem meri és nem tudja attól a jelszópolitikától, amelyet addig támogatott, hogy az végre föléje került. Ez a jelszópolitika tart bennünket egy szörnyű közgazdasági romás viharában, amelynek még nem értük végét Nem horoszkópként, csak mint elsárgult napijegyzetet írjuk ide, másfél évvel ezelőtt nevetve mondogattuk: „őrület, Bécsben húszezer koronába kerül egy öltözet ruha!“ S őrültnek mondtuk volna azt, aki azt jósolja, hogy mi is ide érünk. S hol vagyunk már ma a húszezer koronás ruhától s hol leszünk jövő ilyenkorra a hatvanezrestől ! Amerika tiltakozik a Ruhr-akció ellen A Gazette del Popolo jelenti Londonból, hogy Angliában és Amerikában mozgalom indult meg a ruhrvidéki akció ellen. Az Egyesült Államok 150.000 protestáns templomában Hardinghoz és Hugheshez intézett kérvényeket írtak alá, amelyekben tiltakoznak a ruhrvidéki akció ellen. A német birodalmi gyűlés elfogadta a devizaalap megteremtéséről szóló törvényjavaslatot. A javaslat felhatalmazza a pénzügyminisztert arra, hogy 50 millió márkát folyósítson a kincstári utalványok kibocsátása céljából. A kölcsönt 3 évre tervezik. Az eddigi megállapítások szerint a visszafizetés alkalmából 100 dolárra 120-at fizetnek. A kölcsönért a birodalmi bank vállalja a szavatosságot. Az Echo de Paris hírt ad arról, hogy Degoutte tábornok a legközelebbi napon a Rubrterületen lefoglaltat minden szénkészletet, hogy elszállittassa Franciaországba. Minden szénbányában katonákkal fog rekviráltatni és ettől még az sem fogja visszatartani, ha a német bányászok kihirdetik az általános sztrájkot. Düsseldorfból jelentik: A vasúti forgalom rendesen bonyolódik le. Kapellen közelében a vasutasok szabotázsa folytán kisiklás történt, mely alkalommal 5 vasutas könnyen megsebesült. A rajnai telefonkábelt újból szabotálják. Essennel és Duisburggal a telefonösszeköttetés megszakadt. Kállay beterjesztette a költségvetést. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslatot fogadják el harmadszori olvasásban Hermann Miksa előadó kisebb módosításával. Ezután Kállay Tibor pénzügyminiszter beterjeszti az 1922—23. évre szóló állami költségvetést, melyről lapunk más helyén számolunk be. Majd a következőket mondotta: Ha összehasonlítjuk a békebeli költségvetést a mostanival, három figyelemreméltó momentumot találunk. A békebeli költségvetésben fel van véve az állam kölcsönszolgálata, a jelenlegibe is beállítottuk az állam kölcsönszolgálatot, de le is vontuk belőle a 11 milliárdot azért, mert a felosztási munkálatai ennek a régi államadósságnak még nem fejeződtek be. Ez lényeges különbség. A másik különbség az, hogy a békebeli költségvetés idején nyugodt gazdasági helyzet elé néztünk és nem meredtek reánk olyan képek, mint ma. Nem volt meg a kielégíthetetlen tisztviselői illetmény kérdése. Nem voltak a különböző kívánságok és törekvések, amelyek a mai gazdasági helyzetet megváltoztatják. Lényeges különbség az is, hogy akkor azt a deficitet, ami felmerült, kölcsönökből fizetni lehetett, ma pedig ilyen kölcsönök felvételének lehetősége ez idő szerint nem áll módunkban. Az adók. Kálllay: A jelenlegi költségvetésben a forgalmi adó bevétele 34 milliárd koronával van előirányozva. Ez a legkiadósabb bevétele az államnak. A fogyasztási adó bevétele 10 milliárd koronával van felvéve, az egyenesadó szintén 10 milliárddal, a házadó és a társulati adó bevétele a költségvetésben még csak kisebb összegekben szerepel, mert ezek végrehajtása csak most van folyamatban. Az adófelszólamlási bizottságok márciusban országszerte megkezdik működésüket és remélhető, hogy sikerülni fog igazságos és arányos megoldást biztosítani és kiegyenlíteni az itt-ott mutatkozó nehézségeket. Reméli, hogy a költségvetés második felében más felsorolt jövedelmi források fedezni fogják a kiadásokat. A vám- és dohányjövedéki illetékekről megállapítja, hogy ma a dohányjövedéki illetékekből befolyó összeg 34 milliárd koronát tesz ki, a vámilletékek pedig 9,7 milliárd koronát. Ezek a jövedelmek a békebeli viszonyokhoz képest lényegesen csökkentek, fejlődés azonban már itt is mutatkozik. Hangsúlyozni kívánja, hogy még legalább egy évet kívánt volna adni az új berendezkedésnek és az első költségvetésben erre meg is adja a lehetőséget. Amint már mondotta, meg kell állapítani, milyen irányban óhajt előrehaladni az állam bevételi forrásainak fokozásában. Még csak arról óhajt beszélni, hogy a jövedelmiadó-rendszert és a községi adózást hogyan lehetne helyes irányba terelni. Ami a jövedelmi adót illeti, ma vagy holnap szétküldi az érdekeltségeknek azt a törvényjavaslatot, melyben ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az új törvényjavaslatban már figyelembe vette, hogy a jövedelmi adózás eddigi rendszerét szertelenségbe és aránytalanságba vitték. A tisztviselők és a lakások fölszabadítása. Nem téveszti szem elő a tisztviselő-kérdést sem, különösen most, amikor a lakások fölszabadításáról tárgyalnak. Tudja, hogy a lakások fölszabadítása a tisztviselőkre újabb terhet jelent, tehát náluk is fizetésrendezésről kell gondoskodni, ami az államra nézve újabb többkiadást jelent. A trianoni békeszerződés következtében a nemzetnek meg kell ismerkedni a lemondással. Be kell vinni a közszellembe a takarékosság gondolatát, hogy megteremtsük a jövő generáció létalapját. A parlamentnek kell megadni az irányt, mégpedig úgy, hogy az