Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-21 / 65. szám

■iMt*utA*4g <* UadóM?*­­Iril KfUc»«j­»l­« 6. (Próféta­­■Hé. L emelet 1.) Teletop O—SS. A .Síeljed* megjele­nt hétfő Uiételével minden MP> Egyes izem éra 20 ko­rám*. Elôfizetési órák: Efl» Mmnepra Szegeden 400, Bada­­goat­am és vidéken 420 kor. IV. évfolyam. Egyes szám ára 20 korona Szeged, 1923 március 21, SZERDA. Hirdetési órák: Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, más­­fél hasábon 25 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 8, kövér betükkel 16 K. Szövegközti közlemények toronként 100 K.Nyilttér» csa­ládi és orvosi hír 100 K. Több­szöri feladásnál árengedmény* 65-ik szám. Meghiúsult kormánybuktatási akció. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nem­zetgyűlés mai ülésén a belügyminiszternek a diáktüntetések ügyében előterjesztett interpel­lációkra adott válaszát az ellenzéki pártok is tudomásul vették. Csak egyes keresztény párti képviselők és a kormánypárt részéről Eckhardt Tibor maradtak ülve a szavazásnál. Tudomásul vették a belügyminiszter válaszát a miniszter­­elnök felvilágosítása után Benárd Ágoston A Nép és Zsilinszky Endre, a Szózat főszer­kesztője is. Wolff Károly csak egy pillanatra állt fel, azután nyomban leült. Az ellenzéki szövetség tagjai kivétel nélkül a kormánypárt­tal szavaztak. Politikai körökben majdnem kizárólag a bel­ügyminiszter és a miniszterelnök beszédének következtében előállott helyzettel foglalkoznak. A vezető ellenzéki politikusok annak a­ felfogás­nak adtak kifejezést, hogy mindkét nyilatkozat teljesen kielégítő volt és most már várják a nyilatkozat után következő cselekedeteket is. Az utóbbi napok eseményeivel kapcsolatosan olyan hírek terjedtek el, hogy Wolffék és Göm­bösök fellépése mögött kormánybuktatási törek­vések húzódtak meg és hogy a nemzetgyűlés mai állásfoglalása tulajdonképen egy kormány­buktatási akció meghiúsítása volt. Beszélnek arról is, hogy az egységes párt fajvédelmi cso­portjának tagjai le fogják vonni az előálláti helyzet konzekvenciáit. Rassay a szavazásról. Az ellenzéki szövetség a kormánypárttal szavazott a nemzetgyűlésen, ami politikai körök­ben élénk feltűnést keltett. Rassay Károly ebben a kérdésben a következő nyilatkozatot tette: “ A miniszterelnök és a belügyminiszter válaszát tudomásul vettük, megfelelően annak az állandóan hangoztatott álláspontunknak, hogy az állami rend érdekei felülállnak minden párt­­szemponton és a kormányt a rend fentartására irányuló törekvésében az ellenzéki pártoknak is kötelességük támogatni.­­ Az állami hatóságok és a polgárság kö­zött előfordulhatnak összeütközések, de ilyen­kor nem kiegyenlítésről, hanem csak arról le­het szó, hogy az állami hatóságok és a törvé­nyek tekintélye megóvassék. Szeretném, ha a kormány a mai szavazásból azt a következte­tést vonná le, hogy az ellenzék tud a teljes és önzetlen objektivitás magaslatára helyezkedni olyankor, amikor a kormány a rend fenntartá­sát igyekszik biztosítani. Elfogyott a regimentje... Kossuth Lajos halálának évfordulóján sza­bad-e arról beszélni, hogy ki volt Kossuth La­jos? Nem követünk-e el vele lazítást lazító szándék nélkül? Nem ütközünk-e bele valami szigorú törvény szöges drótkerítésébe. Itt csak a történelem kitaposott országútán járunk is? Az ilyesmit ma soha se lehet tudni, még annak se, akinek a politika a kenyérkereső mester­sége, — hát akkor hogy tudhatná az, aki ha politizál, akkor se tud egyebet mondani, csak azt: magyarok, a halál az ágyunk szélén ül, vigyázzatok, legalább az utolsó órában ne bánt­suk egymást ! De szabad e ezt mondani most, amikor mindenki hazaáruló, aki békességet és megbocsátást és türelmet hirdet és a hazafiság evangéliumát egy törvény meríti ki: gyűlölj! Ma élő hatalmas és jeles államférfiaink nem veszik-e goromba inzultusnak, ha azt merjük vallani, hogy azért Kossuth is nagy államférfi volt, noha nála hangosan hirdetett elvek, belő meggyőződések és cselekedetek mindvégig fed­ték egymást. Nem akarunk vele bántani senkit, ha mi mégis azt hisszük, hogy bármi nagyok is a mostani nagyok, akik igazán a siker és boldogulás politikusai, azért a magyar vérnek és a magyar nemzeti ügynek a legnagyobb dicsőséget mégis az a Kossuth Lajos szerezte, akit elhagyott a siker, akinek elbukott a poli­tikája s aki hazájából kitagadott bujdosója volt a világnak s aki előtt talán azért hajolt meg az ó- és újvilág, mert a hájlíthatatlan maradt demokratikus szabadelvűdében. S azok, akik csalhatatlanok annak a felismerésében, hogy metrót fúj a szél, ne vegyék rossz néven, ha mi mégis Kossuthban látjuk a legnagyobb magyar „providenciába" államférfit, aki nemcsak saját kora viszonyait tudja mérlegelni, de a történelmi látás kérlelhetetlen logikájával előre megmondott mindent, ami bekövetkezett: a hatvanhetes po­litika következményeit, az Ausztriához való tán­colás katasztrófáiig jelentőségét, a Habsburgok bukását s a nagy összeomlást. Egyet azonban nem látott előre ő se: azt, hogy akkor fogy el a regimentje, mikor a legnagyobb történelmi hivatás várna rá s hogy akkor viszik vesztő­helyre az ő liberális politikáját, mikor az volna egyetlen föltámasztója a Golgotára jutott or­szágnak. Igen, elfogyott a regimentje és foszlányokra szakadt nevének varázsereje s amivel nem bírt a Bach-korszak és a hatvanhét, azt végbevitte 1923. Kossuth Lajost 1867 szeptemberében mi­nisztertanácsi határozatból vádolták meg hűt­lenséggel a híres váci levél miatt. Tisza Kál­mán meghozatta ellene a honossági törvényt, de ő maga bukott bele. Szapáry Gyula mi­niszterelnöksége idején a hatalom emberei or­szágszerte szervilis buzgósággal támadták Kos­suthot. S neki nem árthatott semmi, mert po­litikáját és eszméit a magyar nép lelke zárta magába feltörhetetlen szekrény gyanánt s ott őrizte mindidáig. 1923 márciusában azonban meg kellett tud­nunk, hogy e szekrény nem őrzi többé a szentséges kincseket. Március 15-ének 7- ik évfordulóján, Kossuth Lajos halálának 27-ik évében állapította meg az ifjúság egyik vezére, a kormány főorgánumának szerkesztője, a nem­zetgyűlés többségi pártjának egyik legtekinté­lyesebb tagja, hogy nekünk nem kell többé a március, nem kellenek többé a kártékony libe­rális eszmék, n­em kell többé a „heréitek" po­litikája ... Hogy mi kell hát, azt mi nem merjük és tán nem is tudnánk megmondani. Idézzük a Budapesti Hírlap mai vezércikkét, idézzük Rákosi Jenőt, az ősz hazaárulót, aki Mit üzen Kossuth Lajos ? című keserű cikkében a követ­kezőket írja: “ Senki sem tudja, miért folyik a harc, mert a célokat, a szándékokat lárma, fáklya­füst, jelszavak álruhája és erőszakosság takarja. Látszólag béke és rend van. De a függönyök és színfalak mögött mintha élet-halálharc folyna. Ott mintha olyan erők mérkőznének, amelyek barátságos mosollyal, karonfogva je­lennek meg a nyivánosság előtt. Hogy lehetne különben megérteni, hogy az ellenzék csendes és szelíd, bár folyton szidják, hogy a parla­mentben turbulens jelenetek provokál. De nem jár az utcán, az ellenzék nem zavarja a város békéjét, a szocialista felvonulásoknak nyoma sincs,­­ ellenben az egyetemi ifjúság, a kor­mány tábora egy részének külön jelszavai és lapjai fanatizáló buzdítása mellett tömegesen vonul az utcára s a kormány rendfenntartó közegeivel keveredik konfliktusba. Nem felfor­dult világ ez? A kormánypártiak akciója a a kormány ellen ... A tüntetések ügye a parlamentben. A nemzetgyűlés mai ülését nemcsak a poli­tikai körök, hanem a közvélemény részéről is igen nagy érdeklődés előzte meg. Már a kora délelőtti órákban igen nagy tömegek várakoztak a képviselőház kapui előtt. Egyetemi hallgatók nagy számban jelentek meg a közönség soraiban. A nagy látogatottságra való tekintettel a rendőri készültséget a parlament környékén megerősí­tették és csak a legszigorúbb igazoltatás után engednek be a parlament épületébe. A nemzetgyűlés folyosóján is igen mozgalmas volt az élet. Jóllehet az elnökség csak 11 órára hívta össze a nemzetgyűlést, a képviselők már 10 órakor négy számban érkeztek meg. Amikor Scitovszky Béla, a Ház elnöke meg­jelent a parlamentben, nyomban felkeresték őt Csilléri András és Benedek János nemzetgyűlési képviselők, hogy napirend előtti felszólalásra kérjenek engedélyt. Grieger Miklós ugyancsak napirend előtt kíván felszólalni a komáromi választások ügyében. A Ház elnöke azonban mindhárom képviselőnek kijelentette, hogy semmi körülmények között nem adhat engedélyt napi­rend előtti felszólalásra. Azt azonban megengedi, hogy a napirend letárgyalása után sürgős inter­pelláció formájában terjesszék a Ház elé mon­danivalójukat. Farkas István szociáldemokrata képviselő szintén megjelent az elnöknél és sür­gős interpellációra kért engedélyt azért, hogy a rendőrség a szociáldemokraták március 15 iki Petőfi-ünnepélyét nem engedélyezte. A házelnök kijelentette, hogy nem adhatja meg az engedélyt arra a mai napon, hanem a képviselő azt a holnapi interpellációs napon, rendes interpel­láció keretében mondja el. A nemzetgyűlés folyosóján sok szó esett Gömbös Gyulának tegnapi nyilatkozatáról, amelyben kijelenti, hogy véget kell vetni a mérsékelt középút politikájának és elérkezettnek látja az időt erélyes keresztény politika követésére. Sok szó esett gróf Zichy János pártalakítási kísérletéről is. Zichy János, mint már jelentet­tük, a parlament konzervatív elemeit kívánja egy táborba tömöríteni. A legutóbb elterjedt hírek szerint a párt még e hét folyamán meg­alakul, elnöke gróf Zichy János, alelnöke pedig Paupera Ferenc lesz. A nemzetgyűlés kormánypárti köreiben a leg­erélyesebben megcáfolják azokat a híreket, mintha a korona esésével kapcsolatosan Kállay Tibor pénzügyminiszter távozni készülne a mi­niszteri székből. A nemzetgyűlés mai ülését végre háromne­gyed tizenkettő után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A különböző bejelentések után je­lenti, hogy Csilléri Andris és Benedek János a március 15-iki tüntetések ügyében sürgős inter­­pellácóra kért és kapott engedélyt. Grieger Miklós pedig a komáromi népgyűlés megzava­rása ügyében. Az országos erdészeti alapról szóló törvény­javaslatot harmadszori olvasásban. Az erdőbir­­tok hiteléről szóló törvényjaslatot harmadszori olvasásban, a nemzetközi ópiumegyezmény be­cikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot harmad­szori olvasásban elfogadja a Ház. Következik a gazdasági munkáslakások épí­téséről és állami támogatásáról szóló törvény­javaslat általános tárgyalása. Marschall Ferenc ismerteti a javaslatot. Szeder Ferenc a javaslatot úgy általánosság­ban, mint részleteiben elfogadja, de felhívja a földmivelésügyi miniszter figyelmét arra az ak­cióra, mely 1917-ben indult meg s melynek eredm­ényekép több mint 6000 munkáslakást építettek. Az akció most megakadt s kéri a földmivelésügyi minisztert, hogy tegye sürgősen folyamatba. Kiss Menyhért szintén elfogadja a törvényja­vaslatot A földmivelésügyi miniszternek ankétot

Next