Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-21 / 65. szám
■iMt*utA*4g <* UadóM?*Iril KfUc»«j»l« 6. (Próféta■Hé. L emelet 1.) Teletop O—SS. A .Síeljed* megjelent hétfő Uiételével minden MP> Egyes izem éra 20 korám*. Elôfizetési órák: Efl» Mmnepra Szegeden 400, Badagoatam és vidéken 420 kor. IV. évfolyam. Egyes szám ára 20 korona Szeged, 1923 március 21, SZERDA. Hirdetési órák: Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betükkel 16 K. Szövegközti közlemények toronként 100 K.Nyilttér» családi és orvosi hír 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény* 65-ik szám. Meghiúsult kormánybuktatási akció. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülésén a belügyminiszternek a diáktüntetések ügyében előterjesztett interpellációkra adott válaszát az ellenzéki pártok is tudomásul vették. Csak egyes keresztény párti képviselők és a kormánypárt részéről Eckhardt Tibor maradtak ülve a szavazásnál. Tudomásul vették a belügyminiszter válaszát a miniszterelnök felvilágosítása után Benárd Ágoston A Nép és Zsilinszky Endre, a Szózat főszerkesztője is. Wolff Károly csak egy pillanatra állt fel, azután nyomban leült. Az ellenzéki szövetség tagjai kivétel nélkül a kormánypárttal szavaztak. Politikai körökben majdnem kizárólag a belügyminiszter és a miniszterelnök beszédének következtében előállott helyzettel foglalkoznak. A vezető ellenzéki politikusok annak a felfogásnak adtak kifejezést, hogy mindkét nyilatkozat teljesen kielégítő volt és most már várják a nyilatkozat után következő cselekedeteket is. Az utóbbi napok eseményeivel kapcsolatosan olyan hírek terjedtek el, hogy Wolffék és Gömbösök fellépése mögött kormánybuktatási törekvések húzódtak meg és hogy a nemzetgyűlés mai állásfoglalása tulajdonképen egy kormánybuktatási akció meghiúsítása volt. Beszélnek arról is, hogy az egységes párt fajvédelmi csoportjának tagjai le fogják vonni az előálláti helyzet konzekvenciáit. Rassay a szavazásról. Az ellenzéki szövetség a kormánypárttal szavazott a nemzetgyűlésen, ami politikai körökben élénk feltűnést keltett. Rassay Károly ebben a kérdésben a következő nyilatkozatot tette: “ A miniszterelnök és a belügyminiszter válaszát tudomásul vettük, megfelelően annak az állandóan hangoztatott álláspontunknak, hogy az állami rend érdekei felülállnak minden pártszemponton és a kormányt a rend fentartására irányuló törekvésében az ellenzéki pártoknak is kötelességük támogatni. Az állami hatóságok és a polgárság között előfordulhatnak összeütközések, de ilyenkor nem kiegyenlítésről, hanem csak arról lehet szó, hogy az állami hatóságok és a törvények tekintélye megóvassék. Szeretném, ha a kormány a mai szavazásból azt a következtetést vonná le, hogy az ellenzék tud a teljes és önzetlen objektivitás magaslatára helyezkedni olyankor, amikor a kormány a rend fenntartását igyekszik biztosítani. Elfogyott a regimentje... Kossuth Lajos halálának évfordulóján szabad-e arról beszélni, hogy ki volt Kossuth Lajos? Nem követünk-e el vele lazítást lazító szándék nélkül? Nem ütközünk-e bele valami szigorú törvény szöges drótkerítésébe. Itt csak a történelem kitaposott országútán járunk is? Az ilyesmit ma soha se lehet tudni, még annak se, akinek a politika a kenyérkereső mestersége, — hát akkor hogy tudhatná az, aki ha politizál, akkor se tud egyebet mondani, csak azt: magyarok, a halál az ágyunk szélén ül, vigyázzatok, legalább az utolsó órában ne bántsuk egymást ! De szabad e ezt mondani most, amikor mindenki hazaáruló, aki békességet és megbocsátást és türelmet hirdet és a hazafiság evangéliumát egy törvény meríti ki: gyűlölj! Ma élő hatalmas és jeles államférfiaink nem veszik-e goromba inzultusnak, ha azt merjük vallani, hogy azért Kossuth is nagy államférfi volt, noha nála hangosan hirdetett elvek, belő meggyőződések és cselekedetek mindvégig fedték egymást. Nem akarunk vele bántani senkit, ha mi mégis azt hisszük, hogy bármi nagyok is a mostani nagyok, akik igazán a siker és boldogulás politikusai, azért a magyar vérnek és a magyar nemzeti ügynek a legnagyobb dicsőséget mégis az a Kossuth Lajos szerezte, akit elhagyott a siker, akinek elbukott a politikája s aki hazájából kitagadott bujdosója volt a világnak s aki előtt talán azért hajolt meg az ó- és újvilág, mert a hájlíthatatlan maradt demokratikus szabadelvűdében. S azok, akik csalhatatlanok annak a felismerésében, hogy metrót fúj a szél, ne vegyék rossz néven, ha mi mégis Kossuthban látjuk a legnagyobb magyar „providenciába" államférfit, aki nemcsak saját kora viszonyait tudja mérlegelni, de a történelmi látás kérlelhetetlen logikájával előre megmondott mindent, ami bekövetkezett: a hatvanhetes politika következményeit, az Ausztriához való táncolás katasztrófáiig jelentőségét, a Habsburgok bukását s a nagy összeomlást. Egyet azonban nem látott előre ő se: azt, hogy akkor fogy el a regimentje, mikor a legnagyobb történelmi hivatás várna rá s hogy akkor viszik vesztőhelyre az ő liberális politikáját, mikor az volna egyetlen föltámasztója a Golgotára jutott országnak. Igen, elfogyott a regimentje és foszlányokra szakadt nevének varázsereje s amivel nem bírt a Bach-korszak és a hatvanhét, azt végbevitte 1923. Kossuth Lajost 1867 szeptemberében minisztertanácsi határozatból vádolták meg hűtlenséggel a híres váci levél miatt. Tisza Kálmán meghozatta ellene a honossági törvényt, de ő maga bukott bele. Szapáry Gyula miniszterelnöksége idején a hatalom emberei országszerte szervilis buzgósággal támadták Kossuthot. S neki nem árthatott semmi, mert politikáját és eszméit a magyar nép lelke zárta magába feltörhetetlen szekrény gyanánt s ott őrizte mindidáig. 1923 márciusában azonban meg kellett tudnunk, hogy e szekrény nem őrzi többé a szentséges kincseket. Március 15-ének 7- ik évfordulóján, Kossuth Lajos halálának 27-ik évében állapította meg az ifjúság egyik vezére, a kormány főorgánumának szerkesztője, a nemzetgyűlés többségi pártjának egyik legtekintélyesebb tagja, hogy nekünk nem kell többé a március, nem kellenek többé a kártékony liberális eszmék, nem kell többé a „heréitek" politikája ... Hogy mi kell hát, azt mi nem merjük és tán nem is tudnánk megmondani. Idézzük a Budapesti Hírlap mai vezércikkét, idézzük Rákosi Jenőt, az ősz hazaárulót, aki Mit üzen Kossuth Lajos ? című keserű cikkében a következőket írja: “ Senki sem tudja, miért folyik a harc, mert a célokat, a szándékokat lárma, fáklyafüst, jelszavak álruhája és erőszakosság takarja. Látszólag béke és rend van. De a függönyök és színfalak mögött mintha élet-halálharc folyna. Ott mintha olyan erők mérkőznének, amelyek barátságos mosollyal, karonfogva jelennek meg a nyivánosság előtt. Hogy lehetne különben megérteni, hogy az ellenzék csendes és szelíd, bár folyton szidják, hogy a parlamentben turbulens jelenetek provokál. De nem jár az utcán, az ellenzék nem zavarja a város békéjét, a szocialista felvonulásoknak nyoma sincs, ellenben az egyetemi ifjúság, a kormány tábora egy részének külön jelszavai és lapjai fanatizáló buzdítása mellett tömegesen vonul az utcára s a kormány rendfenntartó közegeivel keveredik konfliktusba. Nem felfordult világ ez? A kormánypártiak akciója a a kormány ellen ... A tüntetések ügye a parlamentben. A nemzetgyűlés mai ülését nemcsak a politikai körök, hanem a közvélemény részéről is igen nagy érdeklődés előzte meg. Már a kora délelőtti órákban igen nagy tömegek várakoztak a képviselőház kapui előtt. Egyetemi hallgatók nagy számban jelentek meg a közönség soraiban. A nagy látogatottságra való tekintettel a rendőri készültséget a parlament környékén megerősítették és csak a legszigorúbb igazoltatás után engednek be a parlament épületébe. A nemzetgyűlés folyosóján is igen mozgalmas volt az élet. Jóllehet az elnökség csak 11 órára hívta össze a nemzetgyűlést, a képviselők már 10 órakor négy számban érkeztek meg. Amikor Scitovszky Béla, a Ház elnöke megjelent a parlamentben, nyomban felkeresték őt Csilléri András és Benedek János nemzetgyűlési képviselők, hogy napirend előtti felszólalásra kérjenek engedélyt. Grieger Miklós ugyancsak napirend előtt kíván felszólalni a komáromi választások ügyében. A Ház elnöke azonban mindhárom képviselőnek kijelentette, hogy semmi körülmények között nem adhat engedélyt napirend előtti felszólalásra. Azt azonban megengedi, hogy a napirend letárgyalása után sürgős interpelláció formájában terjesszék a Ház elé mondanivalójukat. Farkas István szociáldemokrata képviselő szintén megjelent az elnöknél és sürgős interpellációra kért engedélyt azért, hogy a rendőrség a szociáldemokraták március 15 iki Petőfi-ünnepélyét nem engedélyezte. A házelnök kijelentette, hogy nem adhatja meg az engedélyt arra a mai napon, hanem a képviselő azt a holnapi interpellációs napon, rendes interpelláció keretében mondja el. A nemzetgyűlés folyosóján sok szó esett Gömbös Gyulának tegnapi nyilatkozatáról, amelyben kijelenti, hogy véget kell vetni a mérsékelt középút politikájának és elérkezettnek látja az időt erélyes keresztény politika követésére. Sok szó esett gróf Zichy János pártalakítási kísérletéről is. Zichy János, mint már jelentettük, a parlament konzervatív elemeit kívánja egy táborba tömöríteni. A legutóbb elterjedt hírek szerint a párt még e hét folyamán megalakul, elnöke gróf Zichy János, alelnöke pedig Paupera Ferenc lesz. A nemzetgyűlés kormánypárti köreiben a legerélyesebben megcáfolják azokat a híreket, mintha a korona esésével kapcsolatosan Kállay Tibor pénzügyminiszter távozni készülne a miniszteri székből. A nemzetgyűlés mai ülését végre háromnegyed tizenkettő után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A különböző bejelentések után jelenti, hogy Csilléri Andris és Benedek János a március 15-iki tüntetések ügyében sürgős interpellácóra kért és kapott engedélyt. Grieger Miklós pedig a komáromi népgyűlés megzavarása ügyében. Az országos erdészeti alapról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban. Az erdőbirtok hiteléről szóló törvényjaslatot harmadszori olvasásban, a nemzetközi ópiumegyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadja a Ház. Következik a gazdasági munkáslakások építéséről és állami támogatásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Marschall Ferenc ismerteti a javaslatot. Szeder Ferenc a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadja, de felhívja a földmivelésügyi miniszter figyelmét arra az akcióra, mely 1917-ben indult meg s melynek eredményekép több mint 6000 munkáslakást építettek. Az akció most megakadt s kéri a földmivelésügyi minisztert, hogy tegye sürgősen folyamatba. Kiss Menyhért szintén elfogadja a törvényjavaslatot A földmivelésügyi miniszternek ankétot