Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-01 / 36. szám

t DELMAGYARORSZAQ if M­agyar­ország katonai ellenőrzését tüntetik meg. Budapest, juntus 30 Chamberlain angol külügyminiszer egy interpelláció kapcsán iigin kijelentést tett, amely Magyarországra nézve lesújtó. A mi­­niszter szerint Itt még szó sem lehet nálunk a katonai ellenőrzés megszün­tetéséről, mi­nden Au­striában ez már rövidesen megtörténik. Ez a kijelentés a genfi 0­ tze­lvétel után, amikor is éppen Chamberlain döntötte el a kisén­­tdattal szemben, hogy a magyar költségvetésben nyoma sincsen a Ul­kes fegyverkezésre valló té­elnek­, valósággal azonban érheetlen és ér­dekes volna tudni, hogy mi történt azóta? A nevezetes kijelentésről a kö­vetkező tudósítás érkezett: London, Junius 30 Chamberlain kül­ügyminiszter az alsó házban egy hozzá intézett interpellációra válaszolva ki­j­elentette, hogy tekintettel az osztrák ormány nyilvánvaló jóakaratára, mér­legelés tárgyává lehet tenni a szövet­ségesközi ellenőrzés nemsokára való visszavonását. Ezután még hozzáfűzte Chamberlain, sajnálja, hogy Magyar­­ország hasonló előrehaladást a trianoni szerződés katonai klitizulájának keresz­tülvitelénél nem lehetett elérni, ami főleg a magyar hatóságok hiányos közremű­ködésére vezethető vissza. Ez idő szerint még nem lehet megítélni meddig kell­ett fentartani a szövetségesek ellenőr­zését. Az ellenőrzés megszüntetésének időpon­ja mindenesetre magának a ma­gyar kormánynak jövő magatartásától függ. Megkezdték Lédererné bűnügyének tárgyalását. Lédererné azt a mesét találta ki, hogy Ködeikét öt tiszt ölte meg, milyen rossz, kényelmetlen életet él. Ekkor ő azt válaszolta neki, hogy ne mondjon ilyet, mert férje, ha ezt meg­tudja, képes érte agyonlőni. A gyakori látogatások során ismételten olyan ki­jelentéseket tett, hogy váljon el az urá­tól, ő elveszi feleségüt. O sionba ezt mindig visszautasloUa. Ennek ellenére Kodelka valahányszor él.Ott hozzájuk, mindig hozott valamit, sokszor piazt is. Lédererné terjengősen mondta el a közte és Kodelka között lejátszódott jeleneteket, újat azonban nem mond. A Szilveszter-éjszakai esetre vonatko­­zom, amelytől férje azt vallotta, hogy Kodelkának álmában vágták fel a csuk­lóját, azt vallja, hogy Kodek­a része­gen érkezett hozzájuk és csuklója már át volt vágva, ők azt hitték, hogy va­lahol részegen verekedett. Karácsony táján Kodelka ötvenmilliót kért Léde­­rertől, amire Léderer azt mondta, hogy zongorát akar vásárolni és ezért nem áll rendelkezésére a pénz. Kodelka fel­ajánlotta, hogy eladja zongoráját és meg is állapodtak, hogy január Ondi­ként átveszik. Egyik este azután, ami­kor Kodelkával együtt volt, Kodelka meg akarta csókolni, mire is pofon­­ütötte. Vízkeresztkor is feljött hozzájuk Kodelka. Férje hidegen fogadta ét ke­zét sem fogót vele. Tizenegy óra kö­rül ő szólította fel Kodénál, hogy menjen haza, de ő nem akart haza­­menni. Mikor később ő a konyhában tartózkodott, puffanást hal­ott a szo­bából, mire bement, de addigra bent csend volt és mindent rendben k­lált. Kodelka ekkor éjjel náluk is aludt és csak másnap reggel ment el. Lédererné új vallomása szerint öt tiszt ölte meg Kodelkét. Elnök szünetet rendel el. Szünet után Lédererné folytatja: Kodelka délelőtt visszajö­t és az aulaion hagyott pénzt megolvasta. 70 milliót olvasott össze. Délután férjem hazajött Csepelről. Az éjzakai eseményekről, Kodelka meggyilkolásáról az asszony teljesen új és hihetetlen dolgokat mond. Azt állítja, hogy Kode­ka az ő lakásukra öt tisztet rendelt, hogy velük haiszállításról tár­gyaljon. Kodelka és az ura az ebédlő­ben tartózkodik a lisztekkel. Egyszer a férje kijött és egy lavór vizet kért tőle. Erre ő bement a szobába és látta, hogy Kodelka a sezlonon fekszik is a sejt csupa vér. Azt magyarázza, hogy nem Léderer, hanem a lisztek ölték meg Kodelkát, mert szemtelen volt velük szemben. A lisztek azóta már leszerel­tek. Neki jó helyen Itrekti vannak, amivel ezeket bizonyítani tudja.­­ Ezután azt mondja Lédererné, hogy amikor Kodelka holttestét meglátva meg­rémült, férje rátámadt, hogy mégis csak a szeretője volt. Amikor ő azt mondotta, hogy jelentést kell tenni az esetről a rendőrségnek, az ura revolverrel rdlőtt. A tisztek ráugrottak és ennek köszön­­te,°­ a golyó az asztalba fúró­dott. A tisztek ezután elmentek azzal, hogy majd koc­ival jönnek vissza és elviszik a többi dolgot. Elnök: Mik ezek a többi dolgok ? Léderercé: A hulla többi részei és a bundák, értelmetlenséget beszél. Mi történt Ko­delkával ? Vádlott: Láttam, hogy két ruhada­rabba van bekötve és a feje külön van. A vádlott eladása zűrzavaros. Val­lomását azzal folytatja, hogy a férje nagyon izgatott lett, amikor látta, hogy a tisztek nem jönnek vissza. Ekkor hordárt hivott és az egyik koffert a hordárral küldte ki Csepelre. Azután azt mondd neki, hogy vigye a másik kof­fert is Csepelre, a vért pedig mossa fel. Ezután a csepeli események elmon­dására tér át. Azt mondja, hogy férje másnap kioktatta, hogy azt vallja, hogy féltékenységből ölte meg Kodelkdt. Elnök: Látta-e az említet tiszteket máskor is? Vádlott: Igen. Az elnök: A királyi törvényszék megállapítja hogy a vádlott mai vallom­sában a tényállással és ed­digi vallomásával teljesen ellentétes megvilágításba helyezi a történte­ket. Bár a vádlott tizenhat alkalom­mal tett vallom­ást, ezek részleteik­ben mindig eltértek. De ilyen véde­kezést, mint amilyent ma adott­­ le, még sohasem mondott Elnök: Miért beszél mindig máskép és miért áll elő ilyen hihetetlen mesével ? Lédererné: A férjemet akartam men­teni. Megkért, hogy ezeket ne mondjam el, mert ha ez kiderül, majd azt mond­ják, hogy a Prónay-tisztek csinálták. Ezután az elnök felolvassa Léderer­Budapest, június 30. Ma délelőtt egynegyed 10 óra után öt perccel kezd­ték meg Léderer Gusztávné ellen a gyilkosság bűnpörének tárgyalását. Az ité­kező bíróság elnöke, Deák Tivadar törvényszéki tanácselnök először Léde­rer Gusztávné és Léderer Sándor sze­mélyi adatait állapít­ja meg Bejelenti az elnök, hogy Léderer Gusztávot déli 12 órára idézte meg kihallgatásra, mint tanul. Az elnök ezután kiolvasta a vádhatározatot, melynek alap­jn Léde­­rernét egyrendbeli csalás bűntettében, egyrendbeli gyilkosságban mint felbuj­tót és egyrendbeli lopásban, mint a ka­tonai bíráskodás alá tartozó tettesnek társát helyezi vád alá. Lé­derer Sándort bűnpártolás elén helyezi vád alá a vádirat. A tényállás ismertetése után Léderer Gusztávné kívánságára német nyelven olvastatják fel a vádiratot. Elnök az­­után megkérdezi Léderernét, hogy meg­értett­ e a vádat és bűnösnek érzi-e ma­­gát. Lédererné németül válaszolva ki­­jelenti, hogy bűnösnek érzi magát annyiban, hogy bár a gyilkosságot meg­akadályozhatta volna, ezt nem tette. Lédererné elmondja, hogy 4 év óta is­merte Kodelkit, aki részvényvásárlásra adott pénzt Vásároltak is részvényeket, melyeket bizonyos idő múlva el akart adni. Kodelka azonban ebben megaka­dályozta. Közben leesett a részvények ára és a százmillióért vásárolt részvé­­nyek csak huszonhétmilliót értek. Ko­delka ekkor el akart számolni. Egyszer olyankor jött, amikor ő éppen mosott. Kérdezte tőle, hogy miért végez ilyen durva munkát. Máskor felhozta, hogy Elnök: Figyelmezteti a vádlottat, hogy 1925 nullua 1. nének a rendőrség előtt január 10-én tett vallomását, amelyben beismeri, hogy Karácsony óta folyton igyekezett a férjét rábaténni, ölje meg Kodelkit, hogy ily mód­on a pénzéhez jussanak. A beismerést Lédererné tagadja. Tagadja férjének azt a va­llomását is, hogy Kode­kát már egy ízben el­altatták és a csuklóját borotvával el­vágták, mert kisérletezni akartak, hogy elf­olyik-e a vére. Vádlott: Férjem ilyesmire sohasem lett volna képes , lágyszívl, jó és Most Léderer Sándort, az asszony sógorát hallga­ják ki, akit bűnrészes­­séggel vádolnak. Fenntartó­i a hadbíró­ságon tett azt a vallomását, hogy ő csak Csepelről hazajőve­, ahova a Ko­delka szétdarabolt testét vitték koffer­ben — értesült a gyilkosságról a só­gornőjétől. Az asszonyt ő kisérte Cse­­pelre. Vallomása közben állandóan hangosan sir és ezért Deák tanácsel­nök a következőket mondja neki: — Elhiszem, hogy van oka ennek a sírásra, de hogy tudja megmagyarázni, hogy miután megtudta ezt a szörnyű bűntényt, volt kedve elmenni sógornő­jével a kávéházba kávézni is képes volt pénzt kérni tőle. Léderer Sándor: Én nem tudtam, hogy innen vaió a pénz, mert sógor­nőm azt mondo­ta, hogy Kodelkánál mindössze valami párszázezer koronát találtak. Léderer Gusztáv megtagadta a vallomást Ezután áttértek a tanuk kihallgatá­sára. Elsőnek Léderer Gusztávot szó­lít­ja be az elnök. A halálraítélt Léderert erős csendőrt fedezet mellett hozták a bíróság­ért. Amikor belép a tárgyaló­terembe, vidám arccal áll a biró előtt és mielőtt az elnök szólította vo­na, a következőket mondja: — Kérem tisztelt törvényszék méltóz­­tanik meghallgatni engemet, tisztességes ember. Elnök ? Ha a férje Ihren jó ember, miért akart mindjárt első vallomásában mindent magára tolni . Vádlott: A férjem azt akarja meg­akadályozni, hogy előbb szabaduljak, mint ő, talán azt hitte, hogy néhány év múlva kiszabadulok. Elnök : De hogyha akkora a szere­lem, hogyan mondhatja a férje, hogy mindent ön csinált ? Vádlott: Azt akarja, hogy ugyan­olyan büntetést kapjak, mint ő. Elnök: Előbb ön hallgasson meg engem. Figyelmeztetem, hogy meg­tagadhatja vallomását, miután felesé­géről van szó. Ekkor Léderer színészi pózzal dörgő hangon a következőket mondja: — A bűnügyre vonatkozólag egy szót sem vagyok hajlandó vallani. Mint megtért keresztény magyar ember ki­jelentem, hogy a feleségem védelmét most elvállalom Hivatkozom a szent­­írásra, amely kimondja, hogy az as­­­szony férjének alattvalója. A feleségem a bibliai törvények szerint az én alatt­valóm s ezennel megparancsolom neki, hogy a bűnügyre vonatkozólag egy szót se merjen szólni. A szentírás sze­rint az én feleségem csak szolgálati úton rajtam keresztül nyilatkozha­k. Ezután az egyén kijelentette, hogy eláll Léderernek tanúkénti kihallgatá­sától. A védő hozzájárul a kihallgatás mel­­lözésihez, de mellőzni kéri a korábbi vallomás felolvasását is. A bíróság rövid tanácskozás után ki­hirdeti, hogy mellőzi Léderer kihaggí­­tását, valamint vallomásának felolvasá­sát is. Az ügyész semmiségi panaszt jelent be. Az elnök a tárgyalás folytatását szer­dán reggelre halasztotta. Léderer, mikor elvezették, kezével többször a szájára ütött, figyelmezte­tésül az asszonynak, hogy ne valljon. Léderer Sándor vallomása ff választójogi Budapest, lantos 30. A nemzetgyűlés mai ülését délelőtt tizenegy órakor nyi­totta meg Huszár Károly alelnök. Az indesnltási Jivaslitot humid szőri olvasásban minden hozzászólás nélkül elfogadták. Következett napirend szerint a gaz­dasági bizottság jelentése a nemzet­te­­­lés 1925-1926. évi köt­ségvetéséről, amelyet Urbanics Kálmán előadó helyett Fráter Pál ismertetett. A nemzetgyűlés költségvetésében elő­irányzott összeg 1925—26. évre 40 milliárd, tehát 8 millárddal több, mint az előző évben. A felső ház büdzséje. Fráter Pál: A tel­ehíz 1925—26. évi költségvetésére átalányösszegben 5.100.000 koronát irányzott elő a bi­zottság. Pikter Emil: Kár a pénzért! Fráter Pál: A nemzetgyűlés kiadá­saival kapcsol­atban a személyi járan­dóságok 1 milliárd 600 millió korona többletet mutatnak. Hegymegi Kiss Pál bírálta a jelen­tést, melyet ezután a többség elfogadott. Majd a nemzetgyűlés áttért a választójogi javaslat folytatólagos tárgyalására. Vázsonyi Vilmos a 16 ik szakasznál módosítást ajánl, melyet Rakovszky Iván belügymin­iszter felszólalásbra el­vetnek s az eredeti szöveget tartják meg. A 17—26. alakaut változatlanul meg­­szavazzák. A 27. szakasznál Vázsonyi Vilmos módosítást ajtal. Rakovszky belügyminiszter az indít­vány második részét elfogadja. A 28 szakasznál Vázsonyi Vilmos indítványozza, hogy egy-egy választási ciklusban legalább kétszer írják össze a vasautókat. Rakovszky belügyminiszter ezt a költségek miatt el­enzi. A 33. szakasznál Vázsonyi Vilmos az eddig felállított kereteket a négy elemi e végzésének magállapítására vo­­natkozólag szűknek tartja és azok bőví­tését kivánja. Javasolja további, hogy ne csak a vitézségi érmesek káplána­k választói jogot, hanem azok is, akiknek Károly-csapatkeresztjük van. Szabó Imre, Petrovácz Gyula, Várnai Javaslat vitája. Dintét éa Farkas Tibor f­elszól­altat u­án Rakovszky Iván elfogadta Vázsonyi m­­dositását. A Ház a utkissl Vá­­zsonyi Vilmos módosításával fogadja el. Ezután Szeder Ferenc indítványát a hadviseltek szavazati joga ügyében el­vetik. Meskó Zoltán (Rakovszky Iván bel­ügyminiszter felé): Hol volt a hábo­rúban ? Rakovszky Iván belügyminiszter: Én ott voltam a fronton. Meskó Zoltán: Nem találkoztunk. (Derültség ) A 39. szakaszhoz Rothenstein Mór jelentkezett szólásra, aki azonban be­széde megkezdése előtt a tanácskozás­képesség megállapítását kérte. Mivel a Ház nem tanácskozóképes, az elnök az ülést 15 percre felfüggesztette. Szünet után az 59. szakaszig min­dent elfogad a Ház. A 60. § hoz, amely a választási gyű­lések megtartásának engedélyezésére vonatkozik, Hegymegi Kiss Pál, Rupert Rezső, Farkas István, Szabó Imre, Ma­­tasics Géza és Esztergályos János tet­tek módosító indítványokat. A napirend körül. Az elnök napirendi indítványt tesz, mely szerint a legközelebbi ülés holnap legyen és azon a választójogi javaslat tárgyalása szerepeljen. Hegymegi Kiss Pál eaviselte, hogy a holnapi ülésen az állami beruházások­ról, a tisztviselői fizetésrendezésről és az adóügyi intézkedésekről szóló javas­latot tárgyalják. A Ház az ö­nök napirendi indítványa mellett dönt Ezután Györki Imre személyes kér­désre válaszolva a honvédelmi minisz­ternek zsombiton elmondott beszédére kijelenti, hogy a legfelsőbb honvéd­­törvényszék ma tárgyalta a Prónay­­egyet, a Somogyi—Bicsó-ügyben pedig az ő tudomása szerint Tahy vezette a nyomozást. Az ülés negyed 7 óra után ért véget Németh Mária a bécsi nagyopera világhírű énekmű­vésznője Július 9-én, szerdán, a hu harmonikus zenekar közre­működésével hangversenyt ad. Jegyek Harmonia (Belvárosi Mozi) pénztáránál

Next