Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Kokaint akartak csempészni az »Oceán-siklón« A feltalálót letartóztatták Páris, Junius 30. A mult hónapban a Szaj­nán általános feltűnést keltett Rémy mérnök új járóműve, az úgynevezett óceán-sikló, amely a víz színét alig súrolva a hullámokon nagy sebességgel halad s amelynek rendel­tetése az lett volna, hogy az óceánon átkeljen. A gépet azonban indulás előtt váratlanul le­foglaltatta a bíróság Rémy hitelezőinek ké­résére. Most Trouvilleből jelentik, hogy a jár­művön nagymennyiségű kokaint fedeztek fel. Ennek alapján Rémy ellen bűnvádi eljárás indult meg. A mérnököt egyébként már egy korábbi bűnügy miatt a livieuxi törvényszék is körözteti. ■ ” * i ?' • r~ Revolvertöltényeket és 3000 pengőt találtak az „uj Landnn“ megmotozásakor "Nyomorult ember vagyok, Sljenek meg!" Algír, Junius 30. Pierre Rey, a marseille- i>új Landrni megmotozásakor revolvert­­ és töltényeket, egy csomó kiskulcsot, 3000 fran­kot találtak nála. Kihallgatása során így kiál­tott fel:­­ •: ■!­­• Nyomorult ember, vagyok, öljenek meg! Mindazonáltal vonakodott részletes vallomást tenni. Podgyászába női zsebkendőket és kü­­lönböző nevekre szóló csekkeket, 5 női arany­órát, egy ezüst, nyakláncot találtak. A nyak­láncon zöld selyemszövet foszlányai voltak. Egy részeg katona bajonettes botránya a Tisza Lajos-körúton Előrántotta oldalfegyverét és össze akarta szurkálni a járókelőket (A Délmagyarország munkatársától.­) Szom­batról vasárnapra virradó éjszaka hangos bot­rány játszódott le a Tisza Lajos-körútnak a Dugonics­ tér felé eső szakaszán. Három ka­tona haladt a Kossuth Lajos-sugárút felé han­gos szombat esti hangulatban. Különösen a kö­zépső közhonvéd hangoskodott és kiáltásaival fölverte a környék csöndjét. A közhonvéd belekötött a mellette elhaladó járókelőkbe, majd előrántotta oldal fegyver­ét és ész nélkül hadonászni és szurkálni kezdett az elhaladók A hangos botrányra tömeg verődött össze, s a duhaj és teljesen részeg katona bajonettjé­­vel neki akart rontani a tömegnek és többeket megütött. Az őrhelyről rendőr is előkerült, de nem tudta lefegyverezni a duhaj katonát, aki tovább hadonászott oldalfegyverével Néhány perc múlva egy százados érkezett, aki gondolkozás nélkül lefegyverezte a szur­káló, orditozó katonát. A közhonvéd még most sem engedett. Alig lehetett lefogni, mert min­den áron neki akart menni az egyre szaporodó tömegnek. Most, hogy elvették bajonettjét, zsebkését akarta használni A százados azonnal autót hozatott, de csak hosszú küzdelem után tudták lefogni és ár­talmatlanná tenni a dühöngőt, aki egyáltalán nem volt tekintettel arra, hogy a tömeg egyre fenyegetőbben viselkedett a duhaj részeg ka­tona ellen. A rendőröknek és a századosnak minden energiára szükségük volt, hogy megfékezzék a katonát és hogy végre elindulhasson az autó. A rendőrségen igazoltatták a dühöngő katonát, majd katonai készültség jelent meg és egs fedezettel bevitte a kaszárnyába. A dubaj katona a tumultusban többeket Fényképezőgépek! ZEISS-IKON V OIGTLÄNDER 80 Liebmann látszerésznél Kelemen u. 12., HA-HA mellett, nagy választékban 1928 Julius 1. megsebesített, de egyik sérülés sem volt olyan veszélyes, hogy a mentők munkáját kellett volna igénybe venni. Arc olvck jó rovata Levél a színházi „utószezonról" Igen lisztért Szerkesztő úr! Szorgalmas láto­gatója vagyok a szegedi színháznak. Kritikámat a házikezeléses szezonról most nem kívánom el­mondani, de szóvá szeretném tenni a Délmagyar­ország hasábjain, hogy kinek az érdeke az, hogy a színház még júliusban is játszan­a rekkenő ká­­nikulélitm. A jelentések szerint az igazgató úgy tervezi, hogy júliusban háromszor tartana előadást hetenkint, ami tizenkét előadást jelentene. A kánikulában nem lehet számítani egy-egy házra 500 pengőnél többet, ami így mintegy hatezer pengőt jelent a júliusi utószezonra­. Minden ember tudja, hogy erre az erőszakolt júliusi hónapra súlyosan rá fog fizetni a város. A városnak tehát nem érdeke ez a juliusi színházas­di. De nem érdeke a színésznek sem, aki tíz hó­napot becsülettel dolgozott és a rekkenő hőség­ben nem is tud ambícióval és teljes tudással dolgozni. Fel kell tenni tehát a kérdést: miért ren­dezik ezt az utószezont és kinek az érdeke ez? Szerintem helyesebb, szociálisabb és racionáli­sabb volna, ha a színház kapuit július elsején be­zárnék és pihenni, felfrissülni, nyaralni engednék a színészeket. De a közönségnek is jobb volna ez, mert így szeptemberben sokkal nagyobb érdek­lődéssel és nagyobb »kiéhezéssel« várná a szín­­háznyitást. A rejtélyes kérdésre, hogy kinek az érdeke ez az utószínházasdi, csak az igazgató úr tudna felelni. Tisztelettel: Egy színházlátogató. Kinevezés. Budapestről jelentik: A kormányzó a pénzügyminiszter előterjesztésére Háber János szegedi állampénztári tanácsosnak az állampénztári főtanácsosi címet és jelleget adományozta. I Prima selyemharisnya! Uméi kapható 4 pengő 30 fillérért 714* Hoffmann Dezsőnél, Csekonics ucca­­ 4. M7. „DUrttopp“, „Lucifer", „Steyer" American“ KERÉKPÁROK a világversenyek győztesei minőségben át­­­élhetetlen Gyárt árain ! Gnmmlk. alkatrészek legolcsóbban GYERMEKKOCSIK legszebb kivitelben reklám árakon Karátos István mt­sscere&x Árjegyzék Ingyen. 454 Csekonica u, 3. Hová lettek a jó gyerekek? Irta: Móra Pereno. ’■ Persze, hogy bolondság es a kérdés, különösen így föltéve. Azt lehetne belőle kiérteni, mintha lennének a világon nem jó gyerekek is. Azt pedig én nemhogy állítanám, de el se hiszem senki ember fiának. Abban se vagyok egészen bizonyos, hogy rossz emberek vannak-e a világon. Az élet lehet rossz, de az emberek csak tökéletlenek, gyöngék, betegek és leginkább ostobák. Nem azért nem jók, mintha rosszak akarnának lenni, hanem mert nem tudnak mások lenni, mint amilyenek. Minden akácfa szeretne egyenes lenni, de aki a szelek járásában áll, meg kell annak görbülni, ha akar, ha nem. A mi öreg szőlőnkben, mikor én kis gyerek voltam, minden fa olyan egyenes tartású volt, mint az apám. Csak a puszta­ földünk végében, a vad dűlőn volt egy magányos öreg akácfánk, amit görbére neveltek a szelek. Az olyan volt, mint egy tántorgó ember, aki a karjaival egyensúlyozza haza magát a kocsmából. Úgyis hívtuk, hogy emberfa. De akármilyen görbe fa volt az emberfa, csakúgy álomra szegte este az apróka leveleit, mint az egyenes fák s csak úgy tányérjukkal fordította az égnek, mikor a delelő nap a fákat etette. S csak úgy kihozta a virágjait is, mikor az ideje eljött, néha még fehérebbet is, mint a rendes fák. És amikor a szél kicsavarta és felvágták tűzre, senki se mondta volna meg, a hamujáról, hogy no, ezen nem kalácsot kellett volna sütni, hanem kukorica pogácsát, mert ez csak egy züllött görbe fa volt. S ha ilyen a fák törvénye, miért lenne másforma a virágoké? Addig mig nekem csúnya virágot nem mutatnak, azt is hiába mondják, hogy rossz gye­rek is van. Mondják pedig, még pedig igen tekintetes hely­ről, amellyel laikus oktondisággal nem is volna szabad pörbeszállnom. De hát nem is volt még nekem senkivel se pöröm az életemben. Most se pörlekszem én, csak alázatosan kopogtatok a tanári szobák ajtaján. — Tanárok, emberek, apák: adjátok vissza a többi apáknak a »jó« gyerekeiket, akiket nem­ találtok meg az idei értesítőben... Átnéztem egy csomó iskolai értesítőt öt sávból örültem nekik, hogy majd csak otthon leszünk már megint. Rendbejönnek a tanárok is, a gyere­kek te, az iskolák te. Nincs már ott baj, ahol már tornaszőnyegre is telik. Bizony mink annak idején csak úgy pokróc nélkül vetettük a bukfen­cet, no majd akik mi utánunk jönnek, azok nem lesznek olyan keményfejű emberek, mint mink voltunk.­­Őrizze te az Isten tőle őket, hogy annyit hányják a bukfencet ők is, mint mink hajigáltuk és hajigáljuk még most is. Holott mint­ha benőtt volna már a fejünk lágya, hiszen minket m­ár csak az a vezényszó ölet, hogy­ »szaladjatok kopaszok, lobogjon a hajatok.«) Hanem mikor az első értesítőben megláttam a tanulók osztályozását, egy kicsit megzavarod­tam. Először bele kellett tap­alnom a? ^divatba. A magaviselet-nek­­ c.h­­u időmben is négy jegye volt. Az egyes volt a jó; a kettes a szabályszerű a hármas a kevésbé szabályszerű és a négyes a rossz. Ami régen jó volt, az most példás, a szabályszerű: jó, a kevésbé szabályszerű: túr­­ható; a rosszra most se tudnak jobbat találni Hát ebben megnyugszom. Nem a név a fontos, hanem a valuta. Sok legyen benne a pengő és kevés a kongó. Hanem éppen a valuta az, ami megijesztő. Min­den osztályban fehér holló az egyes magaviseletű gyerek. A kettes kétszer-háromszor annyi, a négyes ritkaság, legtöbb a hármas. Ez a tűrhető, az én időmbeli kevésbé szabályszerű. Aki ilyent kapott, annak már malomkő volt a nyakán, csak még izgalomból nem merítették a tenger mélyére. Bi­zony a kettes magaviselet is kellemetlen repedés volt a tenger sima tükrén és csúnya szeplő a tiszta jeles bizonyítványon is. Ilyenkor az apa elszomorodva csóválta meg a fejét és azzal ijeszt­gette a szabályszerű magaviseletű pajkos gentle­mant, hogy ha így halad, akkor muszáj lesz kadetiskolába adni. Persze a magamformájú Isten­­szegénykéjét csak a kalaposinasi pálya perspek­tívájával rémi­tgették volna, ha szükség lett volna rá. De nem volt A magaviseletből mindnyájan jelesek voltunk, még az is, akit minden tan­tárgyból kisszékre ültettek. S bölcsen volt ez így elrendezve nagyon, mert egy kicsit lehiggasztotta a boldogtalan szülő kikavarodott epéjét is. Azzal békíthette magát, hogy jó gyerek az ő fia, ha nagy szamár is, amiről utóvégre nem is tehet.

Next